Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
Kajakozok között Minél korábban kell kezdeni a sportolást, mert annál biztosabb, hogy felnőttkorban már természetes igényévé válik az embernek a mindennapos testedzés — vallják a sport- szakemberek, s ebből a meggondolásból Nógrád megyében különösen nagy figyelmet fordítanak a legifjabbakra. Nemrégiben például Palotáson első ízben rendezték meg a kajakozok megyei táborát, a sporthivatal és az úttörőszövetség szervezésében. Mintegy harminc gyerek ismerkedhetett meg a vízi sport szépségeivel és nehézségeivel, népszerűsítve ezzel a Nógrádban meglehetősen ismeretlen sportágat. Kajakozáshoz való készülődés a palotást tó stégjén. A fáradalmakat kipihenve, jólesik egy kis beszélgetés. fotó: gyurkó Hegyei ifjúsági labdarúgó-bajnokság Gólzáporos mérkőzések a nyitányon Az előmérkózéseket játszó ifjúsági labdarúgók a korábbi kezdésből eredően még a felnőttektől is többet szenvedtek az 1982/83-as bajnoki év őszi nyitányán, a hőség azonban párologtatta el góllövő-ked- vüket. A hét találkozón mint ismeretes, a 2. sz Volán— Nézsa mérkőzést elhalasztották, 27 gólt lőtt a mezőny, gólzáporos mérkőzéseken. Jól szerepeltek a vendégcsapatok: 14 gólt lőttek, eggyel többet mint a hazaiak s három győzelemmel és egy döntetlennel megszerezték a pontok felét. Erdőkürt csapata súlyos, 6- gólos vereséget mért az újoncokra Szendehelyen. A szurdokpüspökiek 4—0-ra győztek Salgótarjánban, a Bányagép SK-nál, az St. ötvözetgyár pedig 1—O-ra nyert Nógrád- megyerben. A pályaválasztók legnagyobb • sikerét 0—1-es félidő után az STC ifi II., a tavalyi bajnok aratta a Somos elleni 6—1-es győzelmével. Az újra csatasorba állt Szőnyi SE ifi 4—0-as sikerrel mutatkozott be a kazáriak ellen, míg a Kisterenye—Mátrano- vák rangadót egy góllal nyerték a hazaiak. A Romhány— Szécsény találkozó 2—2-re végződött. Eredmények: Szendehely—Erdőkürt (0—6), v.: Kardos. Szőnyi SE—Kazár 4—0 (1—0) v.: Juhász L. Romhány—Szécsény 2—2 (1—0), v.: Tóth István. Góllövők: Nagy F., Hornyák Gy., ill.: Rádi F., KisS L. Kiss László (Szécsény) sárga lapos figyelmeztetést kapott. Jó.: Tomis, Pilinyi, Kiss, Hornyák, ill.: Kanyó, Rádi, Kiss, Czeg- lédi. St. Bányagép SK—Szurdokpüspöki 0—4 (0—I) v.: Szűcs. G.: Pintér T. (4!). Kürti, No- vák, ill.: Szappan, Pintér T. (a mezőny legjobbja), Buda, Hegyi. A hazaiak három társuk érvénytelen orvosi igazolása miatt csak kilenc fővel játszottak. STC ifi II.—St. Somos 6—1 (0-1) V.: Kiss Gy. STC: Vári — Stark, Szabó, Tóth, Zsély — Makán, Kerényi, Fancsik — (Tőzsér) Zs. (Praveczki L.) — Oláh, Bartus, Stayer. Somos: Fülöp — Tóth, Balázs R-, Bol- la, Magyar — Gyarmati, Czé- kus (Antal T.), Antal B. — Angyal P., Angyal O., Angyal I. (Póczos). A kánikulai forróságban a hazai csapat végig erőteljesebben támadott, az I. félidőben azonban a gólhelyzetek sorát hibázta el. A 12. percben a lestaktikát alkalmazó hazai védőket a középpályáról előretörő Antal B. átjátszotta és a somosiakat jutatta előnyhöz. A 47. percben Tőzsér Zs. kiegyenlített, öt perc múlva pedig Makán góljával az STC vette át a vezetést. Ezután megindult a gólgyártás. Az 57. percben ismét Tőzsér Zs. volt eredményes, aztán a jól játszó Bartus lőtt szép gólokat a 61., a 75. és a 80. percben. A II. félidőben gólratörőbben játszó STC ellen elfáradt vendégeknek nem futotta többre erejükből. Jó: Bartus, Tőzsér Zs., Makán, Szabó, ill.: Balázs R., Antal B. Nógrádmegyer—St. Ötvözetgyár 0—1 (0—1), v.: Pénzes. G.: Oláh S. Jó: Sándor L., Sándor T., Balázs J., ill.: Pu- suma, Dér, Mag, Czitor, Mrézik. Kisterenye—Mátranovák 1—0 (0—0), v.: Angel. A két pont sorsát Osgyáni gólja döntötte el a hajrában. Jó: Molnár, Dobrocsi, Kovács, Osgyáni, ill.: Sipos I., Szabados. (a. mj Kézilabda NB II. Keleti csoport 3avuló játék után... Magyar Kábel—Pásztó 15—13 0—4) Budapest, 100 néző, v.: Kovács, Bércéi. Pásztó: Bangó — Horváth (2), Dancsák, Bernát (2), Czvanczigné (5), Beróné (3), Juhász. Cs.: Bálint (kapus), Molnár (1), Lakatos. Edző: Alapi Sándor. Az eredmény alakulása: 5. p.: 2—1, 10. p.: 3—1, 25. p.: 6—2, 40. p.: 11—6, 50. p.: 13— 9. A pásztói csapat kezdett jobban. Az első lövését azonban a kapufa védte. A hazai ellentámadás góllal fejeződött be. Ezt a vendégek még kiegyenlítették, de a másodiz: góljukra a 25. percig kellett várni. Közben csak kapufákat lőttek. A Pásztó elsősorban a védekezésben állt helyt, a támadásban kevésbé. A második félidőt pásztói gól és egy kihagyott büntető vezette be. Ezt két hazai találat követte. Dancsák szépíthetett volna, de ismét a lécre lőtte a labdát. A félidő utolsó tíz percében alaposan feljavult a vendéggárda. A gólerős Török Arankát Horváth helyett Dancsák próbálta megakadályozni a góllövésben, emellett maradt ereje a támadások szervezésére is. Ennek következtében több büntetőt kiharcolt, amelyet Czvanczigné biztosan értékesített. A teljesítmény javulás sem volt viszont elegendő a pontszerzéshez. Kiállítások 2, illetve 4 perc. Jók: Czvanczigné, Dancsák, Beróné, Horváth. X. I. Kemerorói képeslop helyett Ff Máskor is szívesen mennék” Tizenöt éwe tekint "vissza a nyugat-szibériai terület és Nógrád megye baráti kapcsolata. A* eltelt idő alatt az együttműködés számos formája — politikai, gazdasági, kulturális — jött létre, ebből természetesen a sport sem hiányzik. Legutóbb az STC labdarúgói jártak a távoli Kemerovóban, kettős céllal. Egyrészt a három túramérkőzés jól szolgálta a bajnoki fefkészfflésit, másrészt az emberekkel való találkozás a két nemzet barátságát mélyítette. Tollár Lajos, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának ^ munkatársa, a sportküldöttség vezetője örömmel számolt be kemerovói tapasztalatokról: — A hatezer kilométeres irtait repülőgéppel, moszkvai megszakítással tettük meg. Többpróba OB Czuder Antal (STC) junior bajnok tízpróbában Czuder Antal tízpróbabajnok Nem volt szerencséjük az időjárással a hétpróbázö nőknek, és a tízpróbázó férfiaknak az összetett országos bajnokságon. A Népstadion betonkaréjában kánikulai hőség fogadta a kétnapos verseny közel száz résztvevőjét. Igen erős mezőny gyűlt össze a junior tízpróbázók rajtjánál. Indult a tavalyi bajnok salgótarjáni Czuder Antal, azzal a nem titkolt szándékával, hogy megvédi bajnoki címét. Legnagyobb riválisai közül a TFSE versenyzője Vágó Béla vezeti bz idei tízpróba ranglistát, a PMSC versenyzője Szikszai Zsolt az 1979-es prágai IBV 6. helyezettje, és a szolnoki 400 méteres gátfutó csúcstartó Szalai József szintén bajnoki babérokra pályázott. A győzelmet végül az STC válogatott versenyzője Czuder Antal sze- /ezte meg 69. 52 ponttal, Vágó és Szalai előtt. A hogyanról nyilatkozott maga a bajnok: — „A bemelegítésnél rendkívül balszerencsésen beleléptem egy nyitva felejtett locsológödörbe, Alaposan meghúzódott a jobb bokaszalagom. Nagyon elkeserített és lehangolt az eset. Csak a gyors orvosi segítségnek köszönhetem, hogy egyáltalán ott lehettem a 100 méteres síkfutás rajtjánál. Ahogy mondani szokás alaposan „lebetliztem” az első számnál. A vert mezőnyben végeztem, csupán öt versenyzőt előztem meg. 12,00 mp-es időeredményemnél már 14 éves koromban is futottam jobbat. Lélektanilag rendkívül fontos egy jó kezdés, és én 120 pontos hátrányt szedtem ösz- sze mindjárt a rajtnál. Legszívesebben összepakoltam volna és elindultam volna haza. A távolugrásig mindössze fél óra pihenőnk volt hátra, ez alatt alapos „lelki masszázst” kaptam az edzőmtől. Mindjárt az első ugrásom jól sikerült, 692 cm-ig repültem és feljöttem az élmezőnybe. A sors iróniája, hogy riválisom Szikszi Zsolt csupán 411 cm-ig jutott így ő is „elszált”. A súlylökésben én löktem a legnagyobbat 12,24 métert. A délutáni folytatásban javult valamit a közérzetem és á lábam állapota A forróság viszont fokozódott, 35 C° körül lehetett, amikor elkezdtük a magasugrást. Idei legjobbamat, 191 8 NÓGRÁD - 1982. augusztus 20., péntek cm-t ugrottam és ekkor már tudtam, hogy az első napi állás attól függ majd, hogy milyen különbséggel kapok ki a 400 méteres síkfutásban a csúcstartó Szalai Jóskától. Jól ment a futás, az erősödő szélben 51,55 mp-es időt futottam és ezzel a teljesítményemmel 40 pontos előnyre tettem szert öt szám után. Este, közel éjfélig jegeltük, borogattuk a lábamat és közben számolgattuk edzőmmel az esélyeket. Ügy ítéltük meg, hogy a két kritikus számban (110 méteres gátfutásban, rúdugrásban) nyújtott teljesítményeken múlik, hogy ki, hol végez a végelszámolásnál. A folytatásnál a hőség továbbra sem csökkent. A 110 méteres gátfutásnál igazánból nem mertem letenni a jobb lábamat és ez bizony az időeredményemen is meglátszott. 16,78 mp-t mutatott az óra és 6 szám után a második helyre estem vissza 95 pontos hátránnyal. Következett a diszkoszvetés, ami az erősségem közé tartozik. Sikerült alaposan túldobnom a mezőnyt, 41,92 méteres dobásom azt jelentette, hogy ismét az élre kerültem. Ekkor már gondoltam, hogy a bajnoki címre Vágóval ketten vagyunk igazán esélyesek. Rúdugrásban ugyanis Vágó már az idén 470 cm-t is ugrott, és ezért nagyon sok pontot adnak. Ügy látszik a tét őt bénította jobban, mert én beállítottam 4 méteres ugrásommal a megyei csúcsot, riválisom pedig csupán 30 cm-rel ugrott túl. A gerelyhajításban biztonsági dobással 55,66 métert értem eL Az 1500 méteres síkfutás volt a kétnapos, közel 17 órás küzdelem befejező száma. Vetély- társaimon láttam, hogy lélekben megadták magukat, hiszen több mint 200 méterrel kellett volna előbb célba érniük, hogy megelőzhessenek. Éreztem, hogy nem lehet már baj, és 4:43,18 perces időm azt jelentette, hogy a tavalyi bajnoki címet sikerült 6952 pontos teljesítménnyel megvédenem, a 6738 pontos Vágó, és a 6695 pontos Szalai előtt. Szeptembertől Budapestre kerülök. A Tastnevelési Főiskolán folytatom tanulmányaimat, de szeretném, ha továbbra is Angyal János irányítaná az edzéseimet, hiszen tízéves korom óta végzi felkészítésemet és kilenc bajnokságot nyertem a keze alatt.” A női hétpróbán becsülettel helytállt, a még csak 17 éves Blaskó Erzsébet (STC), aki a felnőtt mezőnyben 4485 ponttal a 9. helyen végzett. Rész- eredményei: 100 gát 16,78, súly 8,93, magas 160, 200 m 27,09 távol 508, gerely 29,44, 800 m 2:36,65 perc. lj Novokuznyeeki emlék. Sőtétebb mezben a házigazdák. összesen tizenkét órát töltöttünk a levegőben. Szerencsénk volt, jó időben, kellemesen telt az utazás. Már Moszkvában vártak bennünket házigazdáink, s ettől kezdve jól szervezett, szívélyes vendéglátásban lehetett részünk. — Mivel töltötték a szabad időt? — Megismerhettük az emberek életét, munkakörülményeit, a termelés menetét Emellett lehetőségünk volt úszásra, szaunázásra, sport- kombinát megtekintésére, valamint ellátogattunk egy rehabilitációs, munkaterápiás központba. — Találkozók? — Két üzemben is jártunk. Megnéztük a novokuznyecki kohászati kombinátot és a kemerovói vegyiüzemet Beszélgettünk egyszerű emberekkel, munkásokkal és vezetőkkel is. Azt tapasztaltuk, hogy figyelemmel kísérik életünket. Elismeréssel szóltak a magyar gazdasági eredményekről, különösen sokan gratuláltak mezőgazdaságunk sikereihez. Ezúttal szeretném továbbadni a gratulációt mindazoknak, akiket illet Természetesen sportéletünket is élénk figyelem kíséri. Egyik legtöbbet emlegetett esemény a két nemzet labdarúgóinak VB-szereplé- se volt. Szőke István, az STC elnöke már másodszor jár Keme- rovóban. — Nehezen ismertem rá a tizennégy évvel ezelőtti városra. Űj városrészek épültek, a most épülő Salgótarján lakótelep akkora lesz, ha elkészül, mint maga a névadó nógrádi megyeszékhely. Az egyesület és a vegyi gyár dolgozóinak üdülőtelepe látványosan kiépült. Megdöbbentett az autók hömpölygő folyama. Jó érzéssel láttuk a magyar Ikarus buszokat A stadionban az Elektroimpex eredményjelzője és a lelátók voltak újak. — Az emberek? — Közvetlenségük a régi. Érdeklődők, barátságosak. A rendezés, szervezés óriásit fejlődött. Még arra is ügyeltek, hogy a mi ízlésünknek megfelelően főzzenek. Jól éreztük magunkat. — A vendéglátók focija is változatlan. Még mindig az erőnlét dominál. Szombaton edzést láttunk, támadást vezettek. Vasárnap következetesen ezt alkalmazták. A játékosok közül akadt olyan, aki másodízben élvezte a kemerovóiak vendégszeretetét. A középpályás Balga József először járt a Szovjetunióban, s őt a méretek nyűgözték le. — Olyan távolságokat jártunk be naponta, mintha mondjuk Salgótarjánban reggeliznénk, Hatvanban lenne az ebéd és Budapesten térnénk nyugovóra. Fárasztó, de gyönyörű út volt. Az emberek szívélyesek, a csapatok sportszerű ellenfelek voltak. Társaim nevében is mondhatom: máskor is szívesen mennék Kemerovóba. K. L.
