Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)
1982-08-20 / 195. szám
M éltóságteljes márványoszlopok, súlyos bársonyszó- nyegek, bordó kanapék... A sajtó képviselői a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökhelyettesét hallgatják; mire érdemes figyelni egy-egy napirendnél, az asztalon a sokszorosított miniszteri expozé. Néhány kolléga kioson a teremből, szokás szerint siet az országgyűlési képviselővel megbeszélt randevúra. Negyedóra még az ülésszak kezdetéig. A folyosói asztalnál amolyan jelenléti ívféle, az érkező képviselők bejegyzik nevüket. Feltűnnek az ismerős arcok: Dancsák Lászlóné, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének meósa, czene Árpád, a ceredi termelőszövetkezet ágazatvezetője. Vastag Ottilia, a Romhányi Építési Kerámiagyárból, Tőzsér Gáspár, a nógrádi szénbányáktól, dr. Fancsilc János főorvos Salgótarjánból, dr. Hüt- ter Csaba, a szécsényi termelőszövetkezet elnöke, Géczi János, a megyei pártbizottság első titkára, Brutyó János salgótarjáni képviselő, aki az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnökeként a közelmúltban vonult nyugállományba. Ök képviselik a Parlamentben Nógrád megyét. Az 1980-ban lezajlott, legutóbbi képviselői választásokat követően az első ülésszakra együtt utaztam Tőzsér Gáspárral. Arcán némi izgalom tükröződött, ott motoszkált benne a gondolat: a választók bizalmából megnövekedett a felelőssége — az ország dolgaiért. Ez a feszültség talán még akkor mutatkozott rajta, amik-or első felszólalására került sor, s a nyilvánosság előtt taglalta, a nógrádi bányászok milyen erőfeszítéseket tesznek az ország energiaellátásáért. Dancsák Lászlóné legutóbb ecsetelte az aprófalvak kereskedelmi ellátásának gondjait, néhány észrevételét már vizsgálja a Belkereskedelmi Minisztérium. Mert a képviselőnek joga, s egyben kötelessége a választókerületben élőket foglalkoztató problémákat szóvá tenni. Például a képviselő- csoport megbeszélésén, ahol a Parlamentben napirendre kerülő témákhoz kérnek tájékoztatást a megyei tapasztalatokról. Záporoznak a kérdések, aztán a javaslatok... — Népszerű a képviselő? — Nem népszerűségnek nevezném, inkább a bizalom megnyilvánulásának — mondta a kérdésre Dancsákné. Gyakran munka közben toppan be hozzá a gyár egy-egy munkásasszonya segítséget kérve. Ott vannak a tanácsülések, szövetkezeti közgyűléseit, különböző rendezvényekre szóló meghívók. A résztvétel nem kötelező, de a képviselő, ha teheti, megjelenik. Mert jó alkalmak ezek arra, hogy beszámoljanak a Parlamentben végzett munkáról, egyúttal fogadónapot tartsanak és főként arra, hogy informálódjanak. Nemegyszer keresik fel őket támogatásukat kérve. Czene Árpádot a Ceredre vezető út állapota foglalkoztatta múltkoriban, Dancsákné Pásztó várossá fejlődését szorgalmazza, dr. Fancsik János a megyeszékhely városközpontjának jelene és jövője érdekében igyekszik, s kedvenc témája a kömyezetvédelerh, az egészséges életmód. Vastag Ottilia a romhányi munkások élet- és munkakörülményei javításáért tevékenykedik. A képviselő nem rendelkezik folyószámlával, nem adhat egy-egy célra milliókat, még tízézreket sem. Elsősorban az ország érdekeit szolgálja, igyekszik ennek szellemében tevékenykedni közvetlen környezetében is. A legnagyobb öröm számára, ha a területen átadnak egy óvodát, sikerül új tantermet toldani a meglevő iskolához, vagy hasznosítani öreg épületet mai szükségletek kielégítésére. A közvélemény sokat vár tőlük. A munkahelyen, hiszen a közéleti megbízatás többletmunkát igényel, a napi feladatokat ugyanúgy ellátják, mint megválasztásuk előtt. Például dr. Hütter Csaba, akinek a mezőgazdasági nagyüzem ezernyi baja szakad nyakába, s jeles szakemberként ismerik el országszerte. Géczi János a pártmunka mellett szakít időt rá, hogy Balassagyarmat és környéke állampolgárai ügyes-bajos dolgainak megoldásában közreműködjön országgyűlési képviselőként. Brutyó János a közelmúltban is felkereste Salgótarjánt, ellátogatott az ipari üzemekbe, 6 vitte magával választókörzetének tapasztalatait. Mert a bizalom kötelezi a képviselőket, mert hétköznapjaik részévé vált a képviselői munka. Nem egy éjszakájuk telik el a törvénytervezetek tanulmányozásával, a felszólalási előkészületekkel, s néhányuk közben gyarapítja szakmai, politikai ismereteit. S ott a család, a gyerekek, akik elvárjak, hogy a családi figyelem középpontjába szerepeljenek... Czene Árpáddal a minap a fodrásznál akadtunk össze. Türelmesen várt, hogy sorra kerüljön, zsebében vastag notesz, benne az elintéznivalók. Gondolatban a földeken járt, a jószágok környékén. Néhányan barátságosan üdvözölték. Üjságolta: — Reggel óta talpon vagyok, most zárás előtt jutok ide... Nem panaszként mondta. Valahol belül őrül, hogy itt is szó esik közéleti tevékenységéről, az ismerősök körbeveszik. Szeretettel, bizakodással. A legjobban ő tudja, hogy ez sohasem a személynek szól, az ügynek, a politikának, amit képvisel. Nem is olyan régen, Kazinczi Jánossal, az ecsegi termelőszövetkezet elnökével együtt vártunk küföldi vendégeket. ö mesélte gyermekkori élményét. Kiküldték őket a falu egyetlen utcájára, mert érkezett a képviselő. Kezükben mezei virágszirmok. Feltűnt egy autómobil — annakidején ritkaságszámba ment — s amikor eléjük érkezett, szórták rá a virágot. A kocsi nagy porfelhővel szaladt tovább, a gyerkőcök pedig a porból szedték a szirmokat visz- sza, mert illetéktelen helyre került. Mosolygunk rajta. Azok, akik szocialista államunkban jutottak az országgyűlési képviselői székbe, aligha várnak virágszirmokat. M egbízatásukat teljesítik, nagy-nagy odaadással, hittel és becsülettel, felelősséggel. Mindez ott a Parlamentben az arcukra írva, amikor elhangzik: — Tisztelt országgyűlés...! M. Szabó Gyula Kulcsár József felvételei Az ülésteremben Az Impozáns kupolák alatt döntenek országunk sorsáról A folyosókon is folytatódik az eszmecsere, a személyes találkozásoknak itt különösen fontos jelentősége van Sarlós István és Brutyó János a tanácskozások szünetében Dancsák Lászlóné, dr. Hütlcr Csaba, Tőzsér Gáspár és képviselőtársaik a nyári ülésszakon.
