Nógrád. 1982. augusztus (38. évfolyam. 179-203. szám)

1982-08-17 / 192. szám

Poriyázó magyarok Poesoey, Uogvár, Munkács, Uszty-Ilimszk, egy-egy állo­mása a magyar építőipar korábbi exporttevékenységé­nek. Valamennyi szakmai si­kereket hozott építő-, szak-, illetve szerelőipari munkása­inknak, műszakiainknak, mégis — kevés kivétellel — inkább csak afféle ötletszerű portyá­zásnak tűnt. Mert nem lehe­tett — a hazai beruházások szinte kizárólagos elsődleges­sége miatt — a magyar kül­kereskedelmi politika általá­nos célkitűzéseibe szervesen beillő, tudatos tevékenységnek tekinteni. Az építőipar egész termelésének alig néhány szá­zalékát tette ki az export ér­téke. A gyökeres, minőségi válto­zásnak az MSZMP Központi Bizottságának az építőipar továbbfejlesztésével foglalko­zó határozata teremtette meg az alapját. A határozat kör­vonalazta, hogy építőiparunk­nak elsősorban az ipari tech­nológiák, vagy komplex rend­szerek exportjához kell kap­csolódnia. Nem kevésbé gazdaságos, ha fővállalkozásban teljes építői­pari létesítmények, komplexu­mok kivitelezésére vállalko­zik, vagy sajátos építőipari, szak-szerelőipari szolgáltatá­sokkal, tervezéssel, esetleg anyagmentes építőipari ex­porttal, bérmunka jellegű munkával javítja a külgazda­sági egyensúlyt. A járható utak között az első helyen az önálló export fővállalkozás áll. Ám elképzelhető, hogy társulásban, vagy egy-egy külföldi céggel összefogva, kö­zösen jelennek meg építőipa­ri vállalataink, szervezeteink egy harmadik piacon, vagy az építési helyen honi válla­lattal közösen, illetve alváll- lalkozóként, bedolgozóként vállalják a feladatot. Az építőiparnak adott ex­port-jogosítványok — egyik jeleként például az ÉMEXPORT Fővállalkozó Vállalat külkereskedelmi jo­got is kapott — hatékony bíztatásnak bizonyultak. Az elmúlt időszakban a kezde­ményező vállalatok egész sora szövetkezett egymással az ex­port elindítása, kibontakozta­tása érdekében. A Duna—Tiszaközi ÁÉV, az Alba Regia Építőipari Vál­lalat, valamint az Állami Fejlesztési Bank művelődési létesítmények korszerű tech­nológiával való építésére s hazai és külföldi értékesítésé­re kötött társasági szerződést KULTURINVEST néven. Egészségügyi létesítmények fővállalkozásban való kivitele­zésére főleg fejlődő országok­ban a Dél-magyarországi Ma­gas és Mélyépítő Vállalat, a Veszprém megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, a MEDICOR Művek és az Állami Fejlesz­tési Bank hozott létre betéti társulást MEDINVEST néven. Külkereskedelmi társasági szerződés szabályozna a 31-es VÁÉV, az Űt és Vasútépítő Vállalat, a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat és az ÉMEXPORT líbiai tevé­kenységét. Több társasági szerződés jött létre szocialista, tőkés és fejlődő országok piacain való közös fellépésre. Számos koo­perációs és együttműködési megállapodás is született, pél­dául a nógrádi és a szabolcsi ÁÉV-ek közreműködésével. Napjainkban már mintegy 40 építőipari szerv, vállalat kap­csolódik valamilyen formában az építőipari exporthoz. A társulások, a közös vállalatok azért kedvelt formák, mert ezekben az esetleges sikerte­lenség következményeit is kö­zösen viselik. Ennél is lénye­gesebb, hogy valójában olyan cégek találtak egymásra, ame­lyek felkészültségben jól ki­egészítik egymást, sőt — pél­dául a külkereskedelmi vál­lalatok részvételét illetően — egymás nékül meg sem je­lenthetnének a piacon. Hazai építőipari vállalata­ink szervezeteink a KB-ha- tározat után, a különböző új formákban, keretekben és ön­állóan együttesen mintegy 150 milliárd forint értékű ajánla­tot dolgoztak ki, zömében fej­lődő országbeli építési, szere­lési feladatok megoldására. Ennek csak egy részét fo­gadták el a megrendelők, mintegy minősítve vállalata­ink felkészültségét, technikai színvonalát, rugalmasságát, árait, gyorsaságát, s egyben jelezve a konkurrencia ver­senyképességének erősségét is. A népgazdaság hatodik öt­éves terve mintegy 18—20 milliárd forint értékű építési exporttal'számol. A jelenlegi tárgyalások, üzletelőkészíté­sek, illetve már érvényes szer­ződések és a folyó munkák alapján ez reális terv. Ahhoz, hogy a „portyázás” tudatos, tervszerű tevékeny­ség legyen, még ' több helyen kell teret nyernie a Veszprém megyei Állami Építőipari Vál­lalatéhoz hasonló kezdemé­nyező készségnek, rugalmas­ságnak. Ajánlatai Nyugat-Eu- rópában — a jelenlegi re­cesszió miatt — egyenlőre ugyan nem találtak kedvező fogadtatásra, de rövid idő alatt letette névjegyét Irak­ban (néhány trafóállomás alapjainak elkészítésével), s már újabb megbízatást is ka­pott. Vajon miért éppen Irakban talált kedvező fogadtatásra az „első fecske”? (Következik: építés.) Andrássy Antal Háború i Jön a hetési gömböc Tovább növeli kínálatát a Zala megyei Adatforgalmi és Húsipari Vállalat: eddigi idei újdonságaik, a zalai vacsorakolbász és a gö­cseji fokhagymás szalonna után még további négy saját recept szerint készülő termékkel gyara­pítják a választékot. A disznó­sajthoz hasonlító hetési gömböc világos húspépbe ágyazott hús­kockákat tartalmaz. A turista jel­legű zalai páros kolbász hosszabb ideig lesz eltartható, mint ha­gyományos módon készült társai, a Balaton-sonka pedig a füstölt, nyers, falusi sonkához hosonlít, de nincs benne csont. ízletesnek ígérkezik a göcseji vagdalthús is. Az új termékek forgalmazási en­gedélyét már megkapták, így elő­reláthatóan egy hónap múlva a vásárlók is megismerkedhetnek a Zalahús újdonságával. Balassagyarmaton Közös kalapban * könnyebb A Magyar Alumíniumipari Tröszt Balassagyarmati Fém­ipari Vállalatánál esztendőn­ként — ez a legutóbbi példa — száz tonnányi öntvény és négyszáz tonna fölötti meny- nyiségű, egyéb technológiai el­járással: sajtolással, ková­csolással készült anyag ke­rül a forgácsológépek kései alá megmunkálásra, a végső mérethez történő igazításra. Igaz, az alumínium világpia­ci ára az utóbbi időkben csökkent, óm az ebből az alapanyagból készült termé­kek ára még mindig bősége­sen fedezi a ráfordítás költ­ségeit­Eddigi vizsgálódásaink alap­ján véltük volna; hogy mint másutt, (itt is magas a meg­munkáláskor keletkező hul- ladékanyag-hányad. KÖZÖS KALAPBAN NEM ÉRDEK Nagy Róbert, a vállalat fő­könyvelője mondja: — Mi a trösztön belül, lé­vén megmunkálásra kerülő anyagot csak onnan kapunk, sokkal-sokkal jobb helyzet­ben vagyunk, mint azok a termelő egységek, amelyek késztermékgyártóként szinte kiszolgáltatottjai a velük meg­rendelési viszonyban álló öntödei és alapanyaggyártó vállalatoknak. Azoknál el tu­dom képzelni, hogy a méret­től lényegesen eltérő nagysá­gú, megmunkálandó anyago­kat küldenek, hiszen érde­keltségi viszony nem áll fenn közöttük. Fel tudom tételez­ni, hogy a gyártó céget egy­általán nem zavarja, túlön­tött anyagaira mennyivel több munkaidőt, energiát, bért, szerszámot, s más egyebet használ föl a megrendelő. Itt tényleg lehet mellékes a mé­rettől fölfelé történő, jelentős többletráhagyás, ami az egyik 'oldalról érthető: az alap- anyaggyártókat a leöntött többlettonnák alapján mi­nősítik jónak, nem a darab­szám után... Érti az ellent­mondásokat, ugye? — Igen. Önöknél viszont, fentebb már említette, más a helyzet. — Nézze! A trösztnek ti­zenhat egymásra utalt válla­lata van. Mi egy helyről kap­juk az alapanyagot, egymás­nak adjuk a megmunkálandó félkésztermékeket, a „vég­eredmény” is a közös kalap­ba kerül, úgyhogy semelyi­künknek sem fűződik érdeke ahhoz, hogy a másik munká­ját megnehezítse­— Így hát, önöknél nem lé­teznek „megkövéredett”, lé­nyeges pluszmunkával járó, megmunkálandó öntvények? — Ilyenek egyáltalán nin­csenek, lévén ezeket itt „há­zon belül”, saját üzemünkben állítjuk elő. — És — mondja Juhász János, a forgácsolóüzem ve­zetője — a kokillaöntésnél már olyan tűrésekkel dolgoz­nak, amelyek éppen csak any- nyi fölösleget hagynak a mun­kadarabon, hogy a méretre esztergálásnál ez ne okozzon gondot. Minimális a plusz­anyag és — természetesen a hulladék. — Szóval — kérdem —, önnek nincsenek olyan gond­jai, hogy a teljesítménybér­ben dolgozók csőstül kérik a pluszidőt, mert hogy, s ez ért­hető, vastagabb anyagból ke­vesebb készdarabot tudnak le­forgácsolni ? — Nem, nincsenek. PEDIG A BANYATAM NYOLCVAN SZÁZALÉK A Balassagyarmati Fémipa­ri Vállalat forgácsoló kapa­citásának csaknem nyolcvan százalékát veszi igénybe a mostanság már igencsak ke­lendő alumínium bányatá- mok alkatrészeinek megmun­kálása. (Belőlük eddig már tizenhatezer darabot építet­tek be a honi szén- és tim­földtermelő helyekre és nyolc­százat szállítottak ki, cseh­szlovák megrendelésre. Idén szeptemberben végre-valahá- ra megyebeli kapcsolatuk is lesz már, hiszen a Nógrádi Szénbányák is rendelt tőlük kétszáz darabot, szorospata­ki aknaüzemükben történő ki­próbálásra. Amire egyébként nem is lenne szükség, hiszen az NSZK egyik legjelentősebb bányaipari laboratóriumában végzett „nyúzópróba” és a Mecseki Szénbányáknál szer­zett, több esztendős tapaszta­lat azt igazolja'- e termék vi­lágszínvonalú! Nem hiába az USA-beli és az indonéz (!) ér­deklődés- Ezek száma húszra tehető, s előállításuk nem helyben, hanem a székesfe­hérvári könnyűfémműben történik. Sajtolt, kovácsolt anyagok száz tonnáit kapják a Fejér megyeiektől. — S dbből mennyi a hulla­dék? — Elenyésző- Nem mon­dom, esetenként akadnak gondjaink, amiket majd ké­sőbb megmagyarázok, ám még sosem fordult elő, hogy az anyag felét le kellett vol­na forgácsolnunk. Szinte csak akkora a ráhagyás, amely nem veszélyezteti a készter­mék előállítását. — És a gond? — Az a szerszámokkal, a még finomabb gyártáshoz szükséges gépek újbóli fel- szerszámozásával van. Tud­ja, a méretet a legminimáli­sabban megközelítő, tized-szá­zad milliméternyi „túlönté- sek” elérése az alapanyag- gyártónak már tetemes meny- nyiségű pénzébe kerül — mondja a főkönyvelő. — Úgy­hogy gyakorta többe kerülne a leves, mint a hús. Elkép­zelhető lenne, hogy sokkal ke­vesebb értéket képviselne a forgácshulladék, mint a pre­cízebb toleranciájú felszer- szómozás. Ebben az esetben, lévén drágábban adnák ne­künk az alapanyagot, szá­munkra már nem lenne kifi­zetődő. — Bár — vélekedik a for 3 gácsolóüzem vezetője — le­hetőségeink még vannak. Né­hány héttel ezelőtt kezdtünk műszaki tárgyalásokat a fe­hérváriakkal azért, mert a hosszabb ideje gyártott ter­mékek „kifinomultsága” már lehetővé teszi a kezdetben szükséges volt tűrés-szigorú­ság csökkentését- Kisebb hul­ladékcsökkenést, energiará­fordítást ez is eredményez majd. HELYBEN FELHASZNÁLVA Ám a sok kicsi is sokra megy. S hiába képződik na­ponta a helyi öntödében es az esztergagépek alatt el­enyésző mennyiségű forgács, ez az idők folyamán felhal­mozódik. Mondom is ezt be­szélgető partnereimnek. — Erről nincs szó, legalább is az öntödei hulladék eseté­ben. Tudniillik, onnan már csak fölös részektől megtisz­tított alkatrészek kerülnek át a megmunkáló műhelybe. A keletkezett hulladékot, ne adj isten, esetenként selejtet, azonnal vissza tudják olvasz­tani, jelentős mennyiségű alap­anyagot is megtakarítva ez­zel. — De ez csak a dolgok egyik feje... — A gépiforgácsolásnál ke­letkező forgácsot egyelőre csak gyűjtjük — magunknak- Az előrejelzések szerint a ne­gyedik negyedévben elképzel­hetőnek tartjuk, hogy lesznek , alapanyag-ellátási zavaraink. Ám ha ez bekövetkezik, sem lesznek olyan gondjaink, hogy az üzemnek ezen ok miatt le kelljen állni. A fémforgácsot — igaz ez költségeinket kis­sé megnöveli —, megtisztít­juk, s újra beolvaszthatóvá tesszük. Íme, így is lehet. Persze, miként mások mon­danák, könnyű így, amikor az alapanyaggyártók és a -fel­használók „egy kalapban” vannak. Ma meg sajnos: ebben sok igazság van... Karácsony György Magyar szakemberek szemével H'tóS (' Ti Néhány száz darabbal mindig több pohár készül műszakon­ként az automata üvegfúvó gépen, amelyet Parádi Jenő gépész irányít a salgótarjáni öblösüveggyárban, így általá­ban négy és fél ezer termék hagyja el nyolcóránként a berendezést. A kezelő gépész körültekintő munkája, a hi­bák azonnali észlelése segíti a szakembert a norma túltelje­sítésében. — kulcsár — Tizenötéves múltra tekint­het vissza Kemerovo és Nóg- rád megye kapcsolata, s ez az együttműködés évről-évre szélesedik, mind többen és többen ismerkednek meg egy­más hazájával, életével mun­kájával. Ennek jegyében kelt útra a múlt hónapban Juscsák Györgynek, a Mátraaljai Ál­lami Gazdaság igazgatójának vezetésével egy négytagú kül­döttség, amelynek tagjai vol­tak Juhász István, a gazdaság pártvezetőségének párttitká­ra, Miczki József traktoros, valamint Mátrai Szilárd, a pásztói gimnázium igazgató­ja, aki tolmácsként működött közre. Erről az ötnapos kemerovói útról, a tapasztaltakról be- zélgetünk az állami gazdaság irodájában Juhász Istvánnal. — Már a repülőút is csodá­latos élmény volt, annak elle­nére, hogy több ízben jártam a Szovjetunióban. A Magyar- ország nagyságú Kemerovo felejthetetlenül szép tájai mel­lett megismerkedtünk több nagy ipari létesítménnyel és szovhozzal is. A pásztóiak a Zárja neéű szovhoz tavalyelőtti látogatá­sát viszonozták. Ez az állami gazdaság az idén ünnepelte fennállásának 60. évforduló­ját, így részben ennek köszön­hetően bővebb betekintést nyertek a vendégek az ottani gazdálkodásba. — Bár néhány nap nem sok idő, de gondolom sok ér­dekességet tapasztaltak. — Sokat hallottunk már az ottani zord időjárásról, a gazdálkodást nehezítő kelle­metlen éghajlatról, most minderről közelebbről is meg­győződhettünk. Nagyon ké­sői _,a kitavaszodás, igen rö­vid a nyár és hamar megjön­nek a fagyok. Ezért elsősor­ban tavaszi árpát és takar­mánynövényeket termeszte­nek, más termények beérése bizonytalan Pedig viszonylag jó földek vannak azon a vi­déken. A gépesítettség szín­vonala — mint mondták — az utóbbi években javult, bár például a miénket nem éri el. Ez annál inkább nehézséget okoz, mivel állandó a ver­senyfutás az idővel a bizton­ságos, gyors betakarítás érde­kében. — Az elmondottakból kitű­nik, hogy a szovhozban in­kább az állattenyésztés a fő tevékenység. — Szarvasmarhatartásuk vi­szonylag magas színvonalú, ez ott is nagyrészt a tejelő holstein-fríz keresztezésnek az eredménye. A jószágokat ameddig lehet legeltetik, hogy csökkentsék a takarmányozá­si költségeket. A Zárjában is foglalkoznak sertéstenyész­téssel és hizlalással, de példá­ul Novokuznyeckben — ide is ellátogattunk — megtekin­tettünk olyan kombinátot, a csisztogorszkit, ahol évente 106 ezer sertést hizlalnak. Hogy érzékelni lehessen, azt tudom mondani, hogy. a mi­énknek hétszerese. Pedig mi is nagyban csináljuk... A csaknem teljesen automa­tizált gépesített húsgyár után egy másikba is ellátogattak a szakemberek. — Ez a novokuznyecki acél- kombinát volt. Méreteiről csak annyit, hogy 54 ezer embert foglalkoztatnak. Mivel a gyár bejárásához egy hónap is ke­vés lett volna, csak a dróthú­zó üzemet tekintettük meg. Itt elsősorban hazai szükségletre termelnek, de jelentős meny- nyiséget szállítanak külföldre is az itt készülő jó minőségű termékekből. A magyar szakemberek szá­mos más mezőgazdasági nagy­üzembe, gyárba is ellátogat­tak, a vendéglátók valóban gazdag programot állítottak össze számukra. — Hasznos út volt — fog­lalja össze Juhász István a hallottakat — szakmailag, em­berileg egyaránt. Ügy érzem még közelebb kerültünk egy­máshoz, talán ezért is töltött el örömmel, hogy szóba került a két mezőgazdasági nagy­üzem, a Zárja szovhoz és a Mátraaljai Állami Gazdaság közli szakember cserelátoga- íás. Ennek célja, minél töb­bet megtudni egymásról, a munkáról, átadni egymásnak azokat a tapasztalatokat, ame­lyek mindkét fél számára hasznosak. (zilahy) NÖGRÁD - 1982. augusztus 17., kedd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom