Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-11 / 161. szám

„Nyitás kelet irányában" Sajtóvisszhang Mitterrand látogatásáról Sas István, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök buda­pesti látogatása a francia saj­tó szerint hbzzájárult a két­oldalú kapcsolatok jelentős mértékű fejlesztéséhez és a kelet—nyugati párbeszéd fel­lendítéséhez. Á L’Humanité szombati Vezércikkében megállapítja, hogy a Magyarországgal kö­tött kétoldalú megállapodá­sok régi adósságot törleszte- nek hiszen eddig a francia— magyar kapcsolatokat — ösz- szevetve például a nyugatné­met—magyar kapcsolatokkal — nagyon alacsony szinten tartották. A francia kommu­nisták lapja felhívja a figyel­met a rendszeres politikai konzultációkat előirányzó megállapodásra, amelyet kö­vetendő példának nevez. Utal­va arra, hogy Mitterrand ki­fejezte készségét a párbeszéd­re, a L’Humanité megállapít­ja, hogy a francia elnök megtette az első lépést kelet felé, a továbbiakban a buda­pesti látogatás nyújtotta le­hetőségeket kell konkreti­zálni. A jobboldali Le Figaro is megállapítja, hogy a budapes­ti tárgyalások jelezték: a francia politika nyitott a ke­let irányában. A magyaror­szági látogatás alkalmat adott arra, hogy Mitterrand részle­tesen kifejtse az egyik kelet­Közel-keJeti helyzetkép Kik fogadják be a palesztin gerillákat? Böcz Sándor, az MTI tudó- títója jelenti: Négy héttel Nyugat-Bejrút bekerítése után Izrael még mindig nem érte el legfőbb célját: nem sikerült kikény - szerítenie a PFSZ politikai és katonai központjának felszá­molását, ezért fokozza a kö­rülzárt városrészre nehezedő katonai, gazdasági és lélekta­ni nyomást. Péntek délután­tól szombat hajnalig az izraeli tüzérség és hadiflotta szaka­datlanul ágyúzta Nyugat-Bej- rüt lakónegyedeit, palesztin menekülttáborait. A támadás­nak sok polgári halottja és sebesültje van és súlyos anya­gi károk keletkeztek. Egy helyben topognak a Nyugat-Bej rútban körülzárt hatezer palesztin szabadság- harcos távozásáról folyó tár­gyalások. Váratlan bonyodal­mat okozott az a damaszkuszi bejelentés, hogy Szíria nem hajlandó befogadni a palesztin gerillákat, miután nem kapott Ilyen értelmű javaslatot és nem vonták be a PFSZ átte­lepítéséről, leendő központjá­ról folytatott konzultációkba. Péntek este Bejrútból Da­maszkuszba utazott Moris Draper amerikai külügyi ál­lamtitkár-helyettes, hogy tár­gyaljon a palesztin kiürítés kérdéséről Hafez Asszad el­nökkel. Mindinkább nyilván­való azonban, hogy a PFSZ ügye elválaszthatatlan a pa­lesztin kérdés, # közel-keleti válság átfogó rendezésétől. Ez­zel függ össze, hogy a többi „kiszemelt” arab ország iß vo­nakodik a palesztin gerillák kényszerű befogadásától, a PFSZ izrael—amerikai felszá­molásának szentesítésétől. Ugyancsak megoldatlan a palesztin kiürítést, illetve Nyugat-Bejrút biztonságát ga­rantáló többnemzetiségű erők kérdése. A libanoni kormány még mindig nem kérte hivata­losan, hogy az Egyesült Álla­mok, Franciaország, esetleg Kanada vagy Belgium küld­jön csapatokat Nyugat-Bejrút- ba. Philip Habib amerikai el­nöki megbízott ellenzi, hogy a palesztin gerillák távozását részleges izraeli csapat-vissza­vonulás előzze meg, és az iz­raeli megszálló csapatokat a Szíria és a palesztin jelenlét felszámolása előtt vonják iji Libanonból. A PFSZ — szóvivője sze­rint — hozzájárul libanoni po­litikai és katonai jelenlétek csökkentéséhez, de azt kíván­ja, hogy a multinacionális erő­ket helyezzék az ENSZ felügye­lete alá. A PFSZ előzetes csa­patszétválasztás, részleges iz­raeli visszavonulás, a nemzet­közi ütközőövezet kialakítá­sa nélkül nem látja biztosí­tottnak saját erőinek kocká­zatmentes kivonását. Ha Szí­ria nem módosítja álláspont­ját, a szárazföldi távozás he­lyett ismét előtérbe kerülhet a tengeri úton történő kiürí­tés, amit a PFSZ korábban elvetett. európai ország vezetője előtt álláspontját a kelet—nyugati kapcsolatokról. A lap a to­vábbiakban szintén azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy a magyar—francia kapcsolatok számottevő fejlődés előtt áll­nak. Több újság, köztük a szoci­alistákhoz közel álló Le Matin hosszabb cikkben ismerteti Mitterrandnak a budapesti sajtóértekezletén tett kije­lentéseit A Le Quotidien de Paris a lapok zömével ellen­tétben úgy véli, hogy a fran­cia—magyar csúcstalálkozó je­lentősége a kétoldalú kapcso­latokra korlátozódik. A francia rádió- és televí­zióállomások részletesen is­mertették a látogatás záró­napjának eseményeit minde­nekelőtt a sajtóértekezleten elhangzottakat. A francia te­levízió harmadik csatornája péntek este egyórás műsort szentelt Magyarország bemu­tatásának. A nyugatnémet lapok kö­zül szombaton a Die Welt párizsi tudósítójának jelen­tése alapján foglalkozik Mit­terrand francia köztársasági elnök budapesti látogatásá­val. Kádár János és Francois Mitterrand — írja a lap — pénteken, a francia államfő kétnapos magyarországi lá­togatásának befejeztével meg­erősítette közös akaratát, hogy még szorosabbra fűzi a két ország közötti politikai és emberi kapcsolatokat és azo­kat az európai légkör javí­tására használja fel. A lap ismerteti a látogatásról ki­adott közleményt. A Neue Zürcher. Zeitung szombati száma a Reuter budapesti tudósítása alap­ján számol be a látogatásról. Kiemeli, hogy a két állam­férfi síkraszállt a kelet—nyu­gati párbeszéd zújbólt életre keltéséért, s hogy Mitterrand /.eményét fejezte 1U, „a fran­cia és á magyar álláspont közötti különbségeket a pár­beszéd során át lehet hidal­ni”. Tízsoros hírben, budapesti keltezéssel foglalkozik Mitter­rand magyarországi látoga­tásával az International He­rald Tribune szombati száma is. Mitterrand sajtóértekez­letéből azt idézi, hogy a fran­cia elnök szerint budapesti tárgyalásai megmutatták: Franciaország folytathat pár­beszédet kelet-európai szo­cialista országokkal, miköz­ben „világos és határozott ál­láspontra helyezkedik elveit illetően”. Magyar vezetők üdvözlő távirata a Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe JUMZSAGIJN CEDENBAL elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának a Mongol Népköztársaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének, ZSAMBIN BATMÖNH elvtársnak, A Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének Ulánbátor Kedves elvtársakl A Mongol Népköztársaság nemzeti ünnepe, a népi forradalom győzelmének 61. évforduló­ja alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Mongol Népköz- társaság nagy népi hurálja elnönkségének és minisztertanácsának, valamint a testvéri mon­gol népnek. Pártunk, kormányunk és népünk nagyra értékeli azokat a jelentős eredményeket, ame­lyeket a mongol nép harcedzett élcsapata, a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a szocialista társadalom építésében, a gazda­ság és a kultúra fejlesztésében elért. A Mongol Népköztársaság békepolitikája cselekvőén járul hozzá ahhoz a küzdelemhez, amelyet a szocialista közösség országai és a világ haladó erői a nemzetközi béke és biz­tonság megteremtéséért, a társadalmi hala­dásért folytatnak. örömmel tölt el bennünket, hogy pártjaink, országaink és népeink barátsága és együtt­működése a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvei alapján gyü­mölcsözően fejlődik. Nagyra értékeljük a kö­zelmúltban lezajlott miniszterelnöki találkozót, amelynek eredményei hozzájárulnak sokolda­lú kapcsolataink elmélyítéséhez. alkalmából Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy újabb kima­gasló eredményeket érjenek el a Mongol Né­pi Forradalmi Párt XVIII. kongresszus hat- rozatainak megvalósításában, a VII. ötéves terv teljesítésében, hazájuk felvirágoztatásá­ban, a szocialista közösség egységének erő­sítésében, a népek békéje és biztonsága ne­mes ügyének szolgálatában. KÁDÁR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONC ZI PÁL a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LÁZÁR GYÖRGY a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Apró Antal, az országgyűlés elnöke, az év­forduló alkalmából táviratban köszöntötte Bat« Ocsirin Altangerelt, a Mongol Népköztársa­ság nagy népi huráljának elnökét. A Haza­fias Népfront Országos Tanácsa, a SZÓT, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa ugyancsak táviratban üdvözöl­te a mongol partnerszervezeteket. ☆ A mongol népi forradalom 61. évfordulója alkalmából Badamtarin Baldo, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete és a nagykövetség vezető munkatársai megkoszo­rúzták Budapesten a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. A koszorúzási ünnepségen jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete, Anatolij Popov yezér- őrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövet­ségének katonai és légügyi attaséja, a nagy- követség vezető munkatársai, valamint Farkas Mihály vezérőrnagy, Budapest helyőrségpa­rancsnoka. (MTI) Légikatasztrófa Az egyesült államokbeli New Orleans repülőterének közelében pénteken délután lezuhant a Panam légitársa­ság egy Boeing 727 típusú re­pülőgépe. Életét vesztette va­lamennyi, a gépen tartózkodó személy — összesen 143-an és nyolc halálos áldozat volt a földön, mivel a gép lakott te­rületre zuhant. A floridai Miamiból a ne- vadai Las Vegas felé tartó repülőgép a kifutópályától alig három kilométerre, közvetlen felszállás után zuhant le. Fel­tevések szerint a gépet a nagy viharban villámcsapás érte. A felrobbant gép lán­goló roncsai New Orleans egyik peremvárosának házai­ra estek. A hatóságok a mentési munkálatok első szakaszában kiürítették a katasztrófa kör­nyékén lévő lakóházakat, ne­hogy a lezuhant üzemanyag- tartályok robbanása további emberéleteket követeljen. TOLLH Meglehet, hogy a Reagan- kormányzat visszavonulót fog fújni abban a gazdasági csa­tában, amelyet egyszerre akart megvívni a Szovjetunió és a szocialista országok meg a saját nyugat-európai szövet­ségesei eilen. Ha hinni lehet a New York Times egy jól ér­tesült újságírójának, a na­pokban szigorúan titkos, de annák -viharosabb miniszteri szintű értekezlet zajlott le az amerikai nemzetbiztonsági ta­nácsadó irodájában, s ott egy, a nyugat-európai szövetsége­sek véleményét tolmácsoló személyiség alaposan leszedte a keresztvizet a gazdasági és politikai keménység reagani politikájáról. Mert tudnivaló, hogy Washington és a nyugat-eu­rópai fővárosok között nem­csak a sokat emlegetett „földgáz-cső üzlet” miatt dúl a gazdasági háborúság, hanem azért is, mert a kohászati ter­mékek terén az USA kímélet­len konkurrenciaharcba kez­dett a nyugat-európai ve­EGYEN télytársak ellen. Ugyancsak éles ellentét bontakozott ki a túlzottan magasra értékelt dollár és az elképesztően ma­gas amerikai kamatláb miatt. Felszívja a nyugat-európai tő­két; a pénz az USA bankjai­ba vándorol, ahol ugyebár munka nélkül lehet kamatoz­tatni, nagy hasznot húzni be­lőle. .. Amit már sok hírmagyará­zó mondogatott most a jelek szerint egynéhány amerikai hivatalos személyiség vélemé­nyévé válik: a reagani ke­ménység a szövetségeseket az ellenkező tábor felé kergeti és szembefordítja az Egyesült Államokkal. Az bizonyos, hogy már most egyre élesebb megfogal­mazásban hallani, hogy alig több mint egy hónappal a versailles-i nyugati gazdasági csúcstalálkozó után kiderült: tükörteremben elhangzott amerikai ígéretek egyáltalán nem tükrözték az igazi szán­dékokat. A hét 3 kérdése Ml volt a Jelentősége a Ká­dár—Mitterrand találkozónak? A magyar—francia kapcso­latok alakulásában — nem túl­zás ezt állítani, — mérfölöltő­nek ígérkezik a héten lezajlott csúcstalálkozó, a magyar és a francia vezetők, továbbá szak- minisztereik megannyi megbe­szélése. Amint a tárgyalások során. valamint a pohárkö­szöntőkben és a sajtókonfe­rencián mind Kádár János, mind pedig Francois Mitter­rand leszögezte: közös a tö­rekvés a kapcsolatok kiszéle­sítésére. Még a politikai kapcsolatok Is bővülhetnek, jóllehet a két ország más-más szövetségi rendszerhez tartozik. A kon­zultációkat sűrítik, s Kádár János példaként említette, hogy közösen fognak fellépni a madridi konferencia sikeres befejezéséért. A magyar—fran­cia csúcstalálkozó a kelet— nyugati párbeszéd fontos ele­me, akkor pedig csak növek­szik a jelentősége, ha egyéb­ként Európa keleti és ny ugari fele között más okok miatt ez a oárbeszéd akadozik. Különös figyelmet szenteltek a gazdasági együttműködés, az árucsere fokozására, s nem vé­letlen, hogy Veress Péter ma­gyar és Michel Jobert francia külkereskedelmi miniszter megállapodást írt alá, ami máris kézzelfoghatóan jelezte az erre vonatkozó közös törek­vés valóra váltását. Maga Mit­terrand elnök is elismerte, hogy e téren lemaradások vol­tak, amelyeket pótolni kell. A kulturális kapcsolatok te­rén is van teendő — francia részről. A vendégek a látoga­tás kulturális eseményei során szinte meglepve győződtek meg arról, hogy francia regények és filmek, képzőművészeti vagy zenei alkotások mennyire is­mertek Magyarországon. Már­is megígérte Lang kulturális miniszter, hogy fokozni fog­ják magyar irodalmi művek franciaországi kiadását... A nem egészen három nap alatt sok midden történt a szocialista Magyarország jobb megismertetése érdekében. A francia köztársasági elnököt négy miniszter, igen sok szak­értő, és 70-nél több újságíró kísérte el. Várható, hogy ha­tósági intézkedésekben, újság­cikkekben, tévériportokban egyformán tükröződni fog a fokozódó érdeklődés és az új, az eddiginél hitelesebb isme­retanyag. Francia köztársasági elnök először látogatott el Magyar­országra, s amint Mitterrand sajtókonferenciáján ki is je­lentette: az már az ő szub; k- tív elhatározásán múlott, h'^jy elnökként elsőnek Budapestre kívánt jönni, túl azon az ob­jektív tényezőn, hogy már ko­rábban is létezett francia ál­lamfőnek címzett magyar meg­hívás. A szubjektív elemet érdemes hangsúlyozni. Akinek megada­tott, hogy közelebbről figyel­hesse meg egy-egy alkalom­mal a francia vendéget és ma­gyar vendéglátóit, az megálla­píthatta, hogy igen-igen szívé­lyes légkörben, a kölcsönös megértés szellemében folyt mindvégig a magyar—francia párbeszéd. S természetesen éppen ezért is volt könnyebb a tárgyalá­sok során az előrehaladás a konkrét megállapodások irá­nyában. Mit jelent az amerikai aján­lat a bejrúti palesztin fegyve­resek elszállítására? A libanoni drámában ezen a héten az hozott szenzációs for­dulatot, hogy Washingtonban kiszivárogtatták, Jeruzsálem­ben pedig világgá kürtölték a hírt: az amerikai kormány fontolóra veszi a beavatkozást a Nyugat-Bejrútban körülzárt palesztin fegyveresek elszál­lítása végett. A részletekről különböző változatok kering­tek: az USA földközi-tengeri flottájának szállitóhajói je­lennek meg Nyugat-Bejrút előtt és felveszik a palesztin fegyvereseket, hogy a szír ki­kötők felé, esetleg Algéria partjaira vigyék őket. Közben tengerészgyalogosok szállná­nak partra, hogy fedezzék a kiürítési akciót. Utána viszont akár ott is maradnának Bej­rútban és Libanonban —, ez­zel az USA is megvetné lábát. Több hírmagyarázó emlékez­tetett az 1958-as precedensre: akkor a hírhedt „Eisenhower- doktrína” értelmében szálltak partra az amerikai katonák Libanonban, hogy megmentsék Chamon akkori libanoni elnök imperialistabarát rendszerét, és hogy megpróbálják elszi­getelni az épp akkor kitört és sikerrel végződő iraki forra­dalmat. De épp a 24 évvel ezelőtti eseményekre emlékezés figyel­meztetheti Washingtont: akkor a nemzetközi tiltakozás nyo­mására és az ENSZ követelé­sére távozniok kellett az ame­rikai „bőrnyakúaknak” (a ten­gerészgyalogosoknak) Libanon­ból. Washington most talán ab­ban reménykedik, hogy az úgy­nevezett „mérsékelt” arab or­szágok szívesebben vennék az amerikai jelenlétet — Izrael je­lenléténél Libanonban. A kiszivárgott amerikai el­képzelések az arab közvéle­mény túlnyomó részében he­ves ellenállást és tiltakozást keltettek. A palesztin vezetők is általában elutasították első nyilatkozataikban a washing­toni tervet, mondván, hogy az USA ne a palesztinokat akar­ja távozásra bírni, hanem Iz­raelt. Viszont nyilvánvaló, hogy az izraeli katonai nyomás, ameiy újra meg újra pusztító ágyú- tűzben nyilvánul meg, párosul­va az USA politikai nyomá­sával, a palesztin vezetőket is arra készteti, hogy kiutat ke­ressenek. Fel-felmerül például a palesztin elvonulás lehetősé­ge, de csak azzal a feltétellel, hogy szárazföldi úton és Szí­riába távoznának, megtartva minden fegyverüket, ugyanak­kor pedig nemzetközi biztosí­tékokat kapnának arra, hogy a Libanonban maradó sok százezer palesztin menekült nem lesz kitéve az izraeliek és a libanoni jobboldal aitali elnyomásnak. Mélyebb társadalmi moz­gást, újabb politikai harcot ígér-e a dél-afrikai bányászok sztrájkja? Mi tagadás, a világ szinte hajlamos megfeledkezni Dél- Afrikáról, a fajüldöző preto­riai rehdszer bűneiről, az el­nyomott színes bőrű milliók nyomoráról, ‘ hiszen más égtá­jakon látványosabb harcok folynak... A Johannesburg közelében levő aranybányák fekete bá­nyászai most heves sztrájk­harcba kezdtek, amelynek köz­vetlen céljá természetesen a magasabb fizetés elérése, a jobb munkakörülmények ki­vívása. De a tüntetők politi­kai követeléseket is hangoztat­nak és elszántságukat bizonyá­ra fokozza, ha a rendőrterror ismét újabb áldozatokat köve­tel. Mert ez történt: az egyik bányánál nyolcán vesztették életüket a rendőrsortüz nyo­mán. A munkaadó társaságok az alacsony aranyárra hí ^atkoz­va elutasítják a bányászok, kö­veteléseit, illetve a béremelés kért mértékét. A gazdasági és szociális erőpróba azonban a jelek szerint csak előjátéka le­het az újabb dél-afrikai poli­tikai küzdelemnek, amelyet a színes bőrű lakosság az apart­heid politika felszámolásáért évtizedek óta váltakozó heves­séggel folytat.. Az afrikai földrész déli vé­gének más eseményei is befo­lyásolhatják a várható dél-af­rikai fejleményeket. A héten ismét összeült az úgynevezett Namíbia-bizottság, s ezzel me­gint napirendre kerül a dél­nyugat-afrikai terület sorsa, emellett pedig azok a leleple­ző híradások is figyelmet ér­demelnek, hogy pretoriai ka­tonai vezetők újabb támadást készítenek elő Angola ellen. Ha majd egyszer Namíbiában visszakoznia kell a Dél-afrikai Köztársaságnak, s ha megint sikertelen lesz Angola elleni agressziója, ez minden bizöhv- nyal az ország belső helyzeté­re iá kihatni képes. Pálfy József 2 NÓGRÁD - 1982. július 11, vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom