Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

Kezdemén yezéselc Lemondani róluk, vétkes könnyelműség A kezdeményezőkészség je­lentősége megnőtt az utóbbi esztendőkben a gazdasági élet­ben. Mindez érvényes a me­zőgazdasági nagyüzemekre, is, amelyek rugalmasságukkal, viszonylag gyors alkalmazko­dóképességükkel többnyire eredményesen birkóztak meg a kedvezőtlen körülmények­kel. Sajnálatos, hogy több nagvüzem — ahol a termé­szeti adottságok kedvezőek, abban a hitben, hogy rész­ben nagyságuknál, részben korábban bevált termelési szerkezetüknél, módszereiknél fogva „sérthetetlenek”, — na­gyot csalódott. E csalódás né­hol eredményromlásban, né­hol veszteségben jelentkezett, attól függően, hogy csak té­vedtek, vagy pedig hibáztak azok, akiknek nem lett volna szabad... A kezdeményezőkészség, az ésszerű kockázatvállalás nap­jainkban szorosan hozzátar­tozik az eredményes gazdál­kodáshoz. Aki nem él vele, az nem él a felkínált lehető­ségekkel sem, és aki nem él a felkínált lehetőségekkel, az egyértelműen nem tesz meg mindent az eredményes gaz­dálkodás érdekében. Erről beszélgetünk dr. Bencze Bar­nával, a pásztói termelőszö­vetkezet, egyben a TESZÖV elnökével. — Kezdeményezés. Mi jut erről eszébe egy nógrádi ter­melőszövetkezet elnökének? Mi volt az a kezdeményezés az utóbbi időben, ami a kö­zös gazdaság számára a leg­jelentősebb, illetve amelytől a legtöbbet várják? — A kiskörzeti együttmű­ködés. Ma már 3—4 termelő- szövetkezet kivételével vala­mennyi közös gazdaság tagja az ilyen jellegű társulások­nak és ezek mindenütt bevál­tották a hozzájuk fűzött re­ményeket. A napokban éppen közös határszemlére készü­lünk a szurdokpüspöki, az ecsegi és alsótoldi termelő­szövetkezettel. Ebben a terü­leti szövetség által kezdemé­nyezett kooperációban az a jó, hogy mindenkinek van mit tanulnia a másiktól. Az ecse- giek a cukorrépa-termesztésben eredményesek, a szurdokpüs­pökiek a búzához értenek, az alsótoldiak a napraforgóhoz, mi pedig az őszi árpát és a kukoricát termesztjük siker­rel. — Ez azt is jelenti, hogy átadják tapasztalataikat? — Feltétlenül, hiszen min­den szakember, akarva-aka- ratlan szinte beleütközik a megtanulandóba. Egy-egy ha­társzemlén nem lehet nem észrevenni a szebb táblákat, a nagyobb hozamokat ígérő kultúrákat A kérdések már önmaguktól adódnak... — A meglevő gépek, be­rendezések jobb kihasználá­sa, anyag- és energiatakaré­kosság. Ezen a területen született-e valami új? — Igen, de részben ez is a már említett együttműkö­désből, illetve annak további szélesítéséből származik. Ha igaz, idén már úgy kihasznál­juk nagy teljesítményű erő­gépeinket, kombájainkat, mint eddig soha. — Mondana erre egy pél­dát? — A KITE javaslatára meg­kerestük a törteli termelőszö­vetkezetet — általában itt kez­dődik legkorábban az aratás —, a nyári betakarításban már velük működünk együtt A csehszlovákiai Prdvidzával már régóta kapcsolatban va­gyunk, így a nyári betakarí­tási idényben kombájnjaink 5—6 hetet dolgoznak a koráb­bi 3—4 hét helyett. Emellett az sem mellékes, hogy Pász- tón tizenegy géppel alig né­hány nap alatt betakaríthatjuk gabonáinkat. A közös gazdaságban sok más életrevaló kezdeménye­zés született elsősorban a költségcsökkentés, valamint a háztáji és kisegítő gazdaság integrálásában rejlő lehetősé­gek kihasználása céljából. Új típusok — kevesebb energia Évi több mint négyszázhat­vanmillió forintos termelé­si értékének időarányos ré­szét sikerrel teljesítette a FŰ­TŐBE! nagybátonyi gyáregysé­ge június végére. A meglévő anyagellátási, s egyéb gondok mellett a fél év sikereket ho­zott. Űj típusú konvektorok kí­sérleti gyártását kezdték meg, melyek első példányaiból ha­marosan juttatnak szállítmá­nyokat a megrendelőknek. Ezenkívül energiatakarékos hőcserélőkkel és szabályozha­tó fordulatszámú ventilláto­rokkal is megjelentek a pia­con. Jelentős mennyiségű ex­portot is lebonyolítottak az el­ső fél évben: ciklonokat, s más berendezéseket szállítottak a velük már régebben kapcso­latban álló NDK-beli vállala­toknak. Eredményes félévi export Keiyhek, csillárok, laborüvegek külföldre Eredményesen teljesítette első félévi exportkötelezett­ségét az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyára. Ez évben 196 millió 200 ezer forint ér­tékű üvegáru külföldre szál­lítását vállalták a gyáriak, s eddig néhány ezer híján 111 milliós exporttervet sikerült teljesíteniük. A szocialista országokba irányuló kivite­lük döntő hányada a szov­jet, csehszlovák, bolgár és az N-OK piacokra kerül. A ru­belelszámolású kivitel felét a laboratóriumi üvegek szál­lítása alkotja. Ezen kívül csillárüveget szállítanak szovjet és NDK-s megrende­lőknek. Kedvezően alakult az említett időszak tőkésex­portja is. Minőségi üveg­termékek: anyagukban szí­nes, csiszolt kelyhek és po­harak, festett üvegek és csil­lárüvegek hagyták el a sal­gótarjáni gyárat. Az első negyedévben ütemezési gon­dok voltak az NSZK-ba irá­nyuló Artex csillárüveg szál­lításával, de ezt az átmeneti nehézséget sikerült felszá­molni a gyár szakemberei­nek. Ez nem volt akadálya annak, hogy az évi 130 milliós tőkésexporttervéből idáig 62 milliót teljesítsen a gyári kollektíva. * , X Varázssugár — zöldségeknek Azok a vörös neoncsövek, amelyek spektrumát a permi állami egyetem tudósai ha­tároztak meg, közel három­szorosára növelték a meleg­házi zöldfélék termelékeny­ségét a Perm melletti Rosz- szija kolhozban. Sőt a há­romszor annyi termést sok­kal rövidebb idő alatt kap­jak — az uborka tenyészide- je három héttel rövidült meg, a besugárzott paradicsom pe­dig 75 nap alatt, vagyis az átlagosnál 45 nappal keve­sebb idő alatt hozott három­szoros termést. A vörös fény jótékony hatását már régen észrevették, mivel megfigyel • ték, hogy a legjobb noveKe- désserkentő- a bíboralkonyat néhány percnyi vöröses fé­nye. A permiek e megállapí­tás birtokában közel 25 évig kísérleteztek, míg végül si­került a különböző kultúrák számára a különböző inten­zitású vörös neonsugárzás- táblázatot összeállítani. A kolhozban ezt a besugárzást már automaták segítségévei végzik, grafikon alapján. Ezekről ezt mondja dr. Ben­cze Barna: — Vízrendezés, majd nagy- adagú műtrágyázás után nagy területeken javítottuk a talaj­védő gyepeket, amelyek ho­zamnövekedésének eredménye­ként tavasztól 800 szarvas- marhánk legelhet a szabad­ban. Egy-egy állat így há­romezer forinttal olcsóbban hízik, s ez a tervezett hat­száz darabos értékesítésnél már csaknem kétmillió forin­tot jelent. Idén — kísérletképpen — 54 bikát adtunk ki bérhiz­lalásra Taron és Pásztón. Ezek az állatok nem foglal­ják el az amúgy is szűkös férőhelyeket a közösben, és hizlalásuk gazdaságosabb az egyénieknél. A Környei Me­zőgazdasági Kombináttal kö­zösen 360 darabos nyúltörzs- állományt helyeztünk ki há­rom környékbeli községbe. Az állatokkal együtt adtuk a ket­receket, a technológiát, de gondoskodtunk a szükséges takarmányról is. A kistenyész- tők majd a nyulak szaporu­latával fizetnek. — Mi a helyzet a szőlővel, amelynek kiadása országos visszhangot váltott ki? — Haszonélvezetben 18, ház­tájiben 12 hektár van je­lenleg. Meg kell nézni mi­lyen jól mutat a korábban elöregedett ültetvény a re­konstrukció után! Ezt nagy­üzemiig semmiképpen nem lehetett volna gazdaságosan megoldani, de Muzslán 100— 150 ember töltheti vele iga­zán hasznosan a hét végeket, s az idén bő termés ígérke­zik. Ezzel párhuzamosan tá­mogatjuk a zártkerti szőlő- telepítéseket is, mert úgy véljük, ki kell használni azo­kat a hagyományokat, ame­lyek megvannak a szőlőter­mesztésben ezen a vidéken. — Az idén indítottuk a be­dolgozói rendszert a fafeldol­gozásban. Házhoz visszük az alapanyagot, elszállítjuk a készterméket. Már 50—60 fő foglalatoskodik ezzel a mun­kával és ebből mintegy 2—3 millió forintos termelési ér­ték születik ebben az évben. Tömegközlekedésünk fejlesztéséről Irta: Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter Ha még hozzávesszük a pásztói termelőszövetkezet egyre szélesedő kapcsolatait a megyei iparvállalatokkal, rend­kívül széles skáláját láthat­juk azoknak a kezdeménye­zéseknek, amelyeknek alap­vető célja a termelés gazda­ságosságának növelése, a ru­galmas alkalmazkodás az igényekhez és a körülmények­hez, s nem utolsósorban a meglevő munkaerő, gépek, eszközök minél hatékonyabb kihasználása. Ezekről lemondani olyan könnyelműség, amelyet egyet­len gazdaság sem engedhet meg magának. Zilahy Tamás A társadalom életének ** szinte valamennyi meg­nyilvánulása közlekedési szük­ségletet teremt. Nélküle nem képzelhető el a termelés, a ter­mékek elosztása. Közlekedésünk jelenlegi színvonalát vizsgálva kétféle — egymásnak nem ellentmon­dó — következtetésre jutunk. Az első és meghatározó, hogy a közlekedés az általános nép- gazdasági igényeket kielégíti. Egyének, kisebb közösségek azonban több esetben jogos kritikával illethetik, habár a tömegközlekedés nem felelhet meg minden esetben az egyé­ni, kisebb csoportérdekeknek. Feladatunk elsősorban az, hogy a társadalmunk adott fejlettsé­gi szintjén túlmenően igyekez­zünk az állampolgárok min­den jogos szükségletét kielégí­teni. A személyforgalom ma döntő helyet foglal el 150—170 vá­ros, nagyobb település életé­ben. Az itt található vállala­tok, intézmények, üzletközpon­tok menetrendszerűen szerve­zett utazással érhetők el, de a többi csaknem 3000 kisebb település lakóinak — mintegy 4 millió hétszázezer embernek — is rendszeresen utazniuk kell, mert napi szükségleteik­nek csupán egy részéhez tud­nak lakóhelyükön hozzájutni. A lakosság megfelelő ellátá­sában, igényeinek kielégítésé­ben tehát jelentős szerep jut a közlekedés mennyiségi és minőségi színvonalának, fej­lettségének. Az országgyűlés által 1979- ben elfogadott közlekedéspoli­tikai koncepció — amint az a közvélemény előtt ismeretes — a tömegközlekedés fejleszté­sének elsődlegességét tűzte ki fő célul. Ehhez folyamatosan növelni kell a kapacitást, mi­közben csökkentenünk a kör­nyezetre gyakorolt káros ha­tásokat, s megfelelő forgalom- biztonságot kell elérni. Ennek útján mérsékelhetjük az adott utazási időket, a közlekedés költségeit és munkaerő-fel­használását. A fejlesztés az utóbbi néhány évben — figye­lembe véve a beruházások rendkívül nagy költségigényét — elsődlegesen arra irányult, hogy elegendő, és ezen belül minél több technikailag kor­szerű, gazdaságos jármű se­gítse a tömegközlekedést. A vasútnál a korszerű dízel- és villamos mozdonyok lehe­tővé tették a nagyobb átlag- sebességet, növelhető volt a vonatok kocsiszáma és ezzel az utasok száma is. Az eddigi fej­lesztéseknek szerves részét te­szik ki az elővárosi, város kör­nyéki közlekedést jelentősen javító új villamos és motor­vonatok. Az autóbuszforgalomban m közlekedési vállalatok a tele­püléseken belüli városi autó­buszparkjukat teljes egészében, a helyközieket pedig 95 száza­lékban korszerű Ikarusokra Szolgáltatás a tisztaságért Az intézményes szemétszállí­tás bevezetésével régi vágya telíesül a Kazári községi kö­zös Tanács közigazgatási te­rületén élő lakosságnak. Falu­gyűléseken gyakran szóvá tet­ték e szolgáltatás iránti igé­nyüket. Ebben az évben a ta­nács pénztárcája lehetővé tet­te, hogy a székhelyközséggel együtt a társközség, Mátra- szele köztisztasági gondjai is megoldódjanak. Hetvenegy konténer megvételére 681 ezer, míg a szemétszállító gépko­csi vásárlására 480 ezer forin­tot fordítottak. A nagybátonyi községgazdálkodási vállalat közreműködésével történő szolgáltatás előreláthatólag egy hónap múlva kezdődik. BRG-gyártmányfejlesztés Korszrűsíti az URH-rádió adó-vevő készülékek termék­családját a BRG salgótarjáni rádiótelefongyára. Az ötven darabból álló kollekció szep­temberre készül el, a sorozat- gyártásra a jövő év január 1- től kerül sor. Az esztétikusabb megjelenésen kívül a jelenleg fél wattól tíz watt teljesítmé­nyig előállított készülékek so­rában megjelenik a húszwat­tos adó-vevő; gyarapodik né­hány szolgáltatással is, mint például a meghibásodást az ellenőrző állomáson jelző táv­szignál. Az új készülékek ma­gas fekvenciatartományokban is működnek. Ennek ott van jelenősége, ahol az állomássű­rűség miatt az alsóbb frek­venciatartományok „megtel­tek”. A salgótarjáni rádiótelefon­gyár fennállása óta rendszeres exportőre a Szovjetuniónak. Évről évre mintegy ötszázmil­lió forint értékű URH-rádió- telefont és kezelőberendezést szállít, hozzájárulva olaj-, gáz-, és villamos távvezeték állomásai közti hatalmas tá­volságok leküzdéséhez. Szak­emberek rámutatnak: a most kifejlesztett új termékcsalád egyik erénye éppen az, hogy figyelembe vette az előző so­rozat méreteit, műszaki adott­ságait, megkönnyítve a váltás fokozatosságát. cserélték. Minden 200-nál na­gyobb lélekszámú települést bekapcsoltunk az országos au­tóbuszhálózatba. Ez Európá­ban egyedülálló. A Volán tel­jesítménye mennyiségileg ki­elégítő, az utazás minősége vi­szont helyenként és esetenként kívánnivalót hagy maga után. A jövőben — az utazóközön­ség igényeinek fokozottabb és rugalmasabb figyelembevéte­lével — fő feladatainknak te­kintjük a járatsűrűség eseten­kénti és helyenkénti növelését, az előírt menetidő betartását, a vasúti, közúti menetrendek, összhangjának javítását, az indítási időpontoknak a helyi kívánságokhoz alkalmazkodó jobb megválasztását. A városok tömegközlekedé­" sét illetően — Buda­pestről ezúttal nem szólva — az autóbuszok száma és meg­állóhelyi sűrűsége ma már le­hetővé teszi a járatok átlago­san II percenkénti, csúcsidő­ben az 5—6 percenkénti in­dítását, valamint azt, hogy belterületen 300 méternél, kül­területen 500 méternél ne es­senek távolabb egymástól a megállóhelyek. Néhol ezek a távolságok is hosszúnak tűn­hetnek, elsősorban az idősebb, vagy kisgyermekes utazóknak, de a forgalom folyamatossága mégis ezt indokolja. A vidéki városokban az utóbbi években mérsékelten csökkent a villa­mosforgalom. Ennélfogva, va­lamint a kedvezőbb energia­felhasználás és hatásosabb kör­nyezetvédelmi jellemzői miatt Szegeden már üzemel és to­vább épül a trolibuszközleke­dés, Debrecenben pedig vár­hatóan a jelen tervidőszak végén megindul. A városok tö­megközlekedése fejlesztésének elsődleges célja egyébként a főbb utazási irányokban a gyors- és expressz autóbusz- járatok rendszerének kifejlesz­tése, valamint a zsúfoltság csökkentése. Ez járatbővítéssel, a járművek tervszerű átcso­portosításával, a lépcsőzetes munkakezdés minél szélesebb kiterjesztésével érhető el. A folyamatos, megbízható tömegközlekedés fontos és szükséges feltétele a járműve­ket kiszolgáló korszerű és megfelelő számú létesítmény, karbantartó • és javítórészleg, mosóberendezés megteremté­se, beszerzése, Tulajdonkép­pen ez az a terület, amelyen a legnagyobb a lemaradás. Felszámolása jelentős beruhá­zásokkal már megkezdődött, de a végrehajtás ütemét befolyá­solják az anyagi lehetőségek. Az anyagiakat illetően az állami költségvetés által tá­mogatott szolgáltatások közül egyike a legjobban kiemeltek­nek a közúti személyszállítás. A helyközi, távolsági forga­lomban 1951 óta, a helyi for­galomban pedig 1956 óta nem változtak a díjak, pedig a költségek az eltelt időszak alatt nagymértékben emelkedtek, és ezért évről évre nőtt az ál­lami költségvetést terhelő ár- kiegészítés. A belföldi és nem­zetközi személyszállítás állami támogatása tavaly csaknem 18 milliárd forintot tett ki. Ez azt jelenti/ hogy a közlekedési jegy minden forintjához, amit az utazó fizet, az állam 1,20 Ft-ot tesz hozzá. Életszínvo­nal-politikai okokból az 1980. évi árrendezés során, illetőleg azóta sem emeltük a tömeg- közlekedés díjait, hanem csu- pár olyan ésszerűsítő intézke­déseket vezettünk be, amelyek a díj szintet, illetőleg a lakos­ság kiadásait összességében nem érintették. Az alacsony tarifák mellé az elmúlt években különböző ked­vezménykiterjesztési törekvé­sek érvényesültek. Jelenleg a kedvezmények rendszere igen kiterjedt és sokrétű. A ma í* különösen indokolt szociálpo­litikai kedvezmények — diá­kok, nyugdíjasok utazása — szinte elvesznek ebben a hal­mazban. Kormányzati dön­tés alapján a vasúti közleke­désben a nyugdíjasok 1977 áp­rilisától évi 8 utazásra félárú kedvezményt vehetnek igény­be, és szélesedett a nem kere­ső diákok utazási kedvezmé­nye is 1981. szeptember 1-től. A megyékben élő lakosságot alapvetően érintő belföldi tö­megközlekedéshez is jelentős állami támogatás szükséges. Az 1981. évi adatok alapján az utazó minden kifizetett forint­jához a vasúti személyszállí­tásnál 2,50 Ft-ot, a távolsági menetrendszerinti autóbusznál 50 fillért, a városi és helykö­zi közlekedésnél egy forint 30 fillért ad az állam. A hosszú ideje változatlan díjak mellett időközben így bizonyos arány­talanságok is kialakultak. A forgalombiztonság a köz­lekedés megkülönböztetetten fontos ügye. Ebben a gazdasá­gi nehézségek ellenére határo­zott és nagyon következetes intézkedésre vap szükség, mert a nemzetközi összehasonlítás­ban is kedvezőtlen a kép. A közúti forgalomban közlekedé­si baleset következtében éven­te 1800—2000 ember hal meg, 40 százalékuk gyalogos. A sú­lyos sérüléssel járó és halá­los balesetek száma meghalad­ja az európai átlagot és nem mutat csökkenő tendenciát. A vasúti közlekedésben a vona­tok forgalmi balesetei követ­keztében az elmúlt három év alatt egy utas vesztette életét és átlagosan 50 utas, valamint 17 vasutas sérült meg. Évente mintegy 250 utas sérül meg súlyosan, illetve szenved halá­los sérülést mozgó vonatra föl-, leugrás, vagy vonatból kiesés következtében. A vasúti átjá­rókban az elmúlt három esz­tendőben évenként átlagosan ötvenötén vesztették életüket és 141-en sérültek meg. A közlekedésbiztonság Ja­vításának két alapvető ténye­zője van: gazdasági-műszaki, illetve emberi. Hosszú lenne felsorolni azokat az utóbbi években bevezetett műszaki fejlesztéseket, intézkedéseket, csomóponti rendezéseket, út­korszerűsítéseket, jelzőlámpa- program-módosításokat, ame­lyek a biztonságosabb közle­kedést szolgálják. Jelenleg is külön szakértő csoport vizs­gálja a közúti-vasúti kereszte­ződéseknél működő sorompó­rendszerek működésbiztonsá­ga javításának módjait, vala­mint azokat az ötleteket is, amelyekkel maguk, a segíteni akaró állampolgár ok javasol­ják, miként tehetjük biztonsá­gosabbá a közlekedést. A je­lenleg legbiztonságosabbnak tekinthető műszaki és forga- lomtecnikai berendezések is csak részmegoldások. Sajnála­tos tény ugyanis, hogy a bal­esetek nagy többsége a laza közlekedési fegyelem, a közle­kedési szabályok durva meg­sértésének következménye. A különböző műszaki, technikai és adminisztratív intézkedé­sek együttesen sem javíthat­ják olyan mértékben a kedve­zőtlen baleseti statisztikát^ mint hogyha a helyes közle­kedési morál általánosabbá válna, s az emberek fegyel­mezett, egymást segítő és vi­gyázó magatartást tanúsítaná­nak. Ezért is kérjük minden állampolgártól, hogy saját jó példájával járjon elől és kö­vessen el minden tőle telhetőt a közlekedési balesetek csök­kentése, elkerülése érdekében. C cikkben a tömegközle­“ kedéssel kapcsolatosan csak néhány, de lényeges prob­lémakört érintettem. Ez a te­rület azonban tevékenységét, hatásait tekintve is rendkívül szerteágazó, s jó tudnunk, hogy állapota, színvonala erő­teljesen befolyásolja a népgaz­daság eredményeit, és az ál­lampolgárok közérzetét. r NÖGRÁD - 1982. július 8., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom