Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-08 / 158. szám

Levelek az u avagy Körmendi János intelmei Becsvágy fűt minden toll­forgatót. Kit-kit másféle, ám egyben megeggyező: elolvas­sák írását és remélhetőleg megfogadják szavát. Nem kivétel ez alól Kör­mendi János sem, aki az ün- neni könyvhétre megjelent Le­velek az urológiáról című könyvében írja: .... kelleme­s en ingerelne, ha gyarló írá­som tanulmányozásától a szí­nészet felkent professzorai kollégáimat, de főleg pálya­kezdő színésztársaimat eltil­tanák.” Mit szólhatunk ehhez a komolytalan vágyálomhoz? Azt, amit minden normális ember: had olvassák csak az if joncok — és nemcsak színé­szek —, tapasztalásukat gya­rapítják, személyiségüket épí­tik o levelek bölcs intelmei. Körmendi János nemcsak színészként bír hatalmas ta­pasztalattal, ismerettel, — em­berként is. A magamban „ifjú színészek kézikönyvének” ne­vezett kötet vezérlő elveket tartalmaz mindenki számára, dolgozzon bármilyen területen. Hiszen sikerre, az elismerésre — bár a művész nyilván fo­kozottabban — aligha kizáró­lag a színész áhítozik, hanem az egyszerű halandó is. S a gratulációról szóló részben megtudhatja az olvasó kivel szemben milyen formában gyakorolja a létezése, előme­netele szempontjából fontos tetszésnyilvánítást. Ha vala­kinek mégsem sikerül ered­ményt elérnie, ne a szerzőt okolja, a hiba nem a taná­csokban van. Lehet, hogy szí­nen volt már, vagy legalább vele egy időben színre lépett egv nálánál még éhesebb kar­rierista, aki — Körmendi ta­láló megfigyelése szerint — a karrierista igazi ellenfele (nem a moralista). A három évtizede színész szerzőt a kényszerűség vitte rá az írásra. Súlyos operáció­kon esett át, veseköveket tá­volítottak el szervezetéből, vé­gül szükségből egyik ve­séjét is. Körmendi fél évig nyomta az ágyat, ám derűje, szelleme, humora — a könyv is tanútevő — nem hagyta el a megpróbáltatások, a reménytelenség óráiban sem. Az írás a terápia részé­vé vált — fenntartó erővé, mely elűzte ágya mellől a ha­lált, az élet célját és értelmét adta a betegségben. Saját nyavalyájáról egyéb­ként rendkívül keveset ír a szerző. Okosan magánügynek tekinti, csupán a legszüksége­sebbről szól. azokról, amelyek említése nélkülözhetetlen, ha már a levelek kötetté szerveződ­tek. E részek személyességét az egyes szám első személy hasz­nálata hangsúlyozza. Persze személyes vallomások soroza­ta i színészetről, a színházról írottak is, bár ezek a tanulmá­nyok szokásos stílusának je­gyeit mutatják. Nyilván ezzel kívánt Körmendi bizonyos tá­volságot tartani a választott tárgytól, másrészt elkerülni azt a vádat — melyet egyéb­ként minden bizonnyal meg­kap véleményének ellenzői­től —, hogy túlságosan szub­jektív, nem eléggé sokszem­pontú. Az vitathatatlan, hogy Kör­mendi János a színész szem­szögéből vizsgálja a „mindent jelentő deszkák” világát. De nem is tehet másként, még­sem erőszakolhatja meg ön­magát. Ugyanakkor a jelen­legi színházi struktúráiban a színész személyében, helyzeté­ben sűrűsödik mindaz a gond, probléma, ami ma a szakmai körökben állandó beszédtéma. ö viszi estéről estére bőrét a vásárra, s furcsa módon — a művészi státusok között — ő áll a struktúra legalsó fokán. Ez nyilvánvaló ellentmondás, hitelesíti a szerző indulatát, finom iróniáját, megcsipkedő humorát. Gondolatainak döntő többségével egyetértek, azzal az alapvető megállapítással is, miszerint a „Rendezői Szín­ház” misztifikációja... nem más, mint a megragadott ha­talom legitimizálásának ideo­lógiája”, hogy azért nem tud­juk egészségesen működtetni a színházat, mert még nem sikerült a teljes színházi de­mokráciát megvalósítanunk. Körmendi könyve ebből a szempontból tehát a tenniva­lókat is kijelöli, és számos megszívlelendő észrevételt tesz a gyakorlat megváltoztatására. Igaz, nem közvetlenül, de köz­vetve, a hibák, a fogyatékossá­gok néven nevezésével. A színészet — mint az új­ságírás; egyébként számos megállapítása erőszakoltság nélkül adaptálható a zsurna­lisztikára — hiú mesterség. Művelőitől az átlagosnál mé­lyebb emberismeretet, szélesebb körű tájékozottságot, némely témakörben alaposabb jártas­ságot, követek A színészet az alakteremtés és az alkal­mazkodás művészete, követ­kezésképpen a legjobbjai ma­radnak a reflektorfényben. Ál­talános szabály: csak jót mon­dani! — írja Körmendi János. A hibák felemlítésével ugyanis senki nem segít, csak ellen­szenvet vált ki. Ez nem igaz, de fájdalma­san valós. Talán azért írtam én is csupa jót ezekről a leve­lekről?! Sulyok László Egy kiállítás rémei Szabad-e iszonyattal bom­bázni az embert? Lehetséges-e a förtelemre, a szennyre, a mocsokra, az emberi elme torzszüleményeire azt monda­ni, hogy szükségünk van rá? Állok és bámulom ezeket a rettenetes fényképeket, a visz- sza nem hozható és meg nem állítható korábbi végzetes va­lóság örökre kimerevített rész­leteit. Állok, bámulom és úgy érzem, mintha ököllel vertek volna orrba, mintha megfor­dították volna bennem a vilá­got. De hiszen — gondolom — éppen ezt akarták a „Garáz­daságtól a gyilkosságig” cím­mel paravánokra rakott fotók­kal, tárgyalási, kihallgatási jegyzőkönyvek nagyításaival a Belügyminisztérium szakem-i béréi. Művelődési házban, egyetlen teremben annyi szörnyűség fölsorakoztatva, amit elképzel­ni is nehéz. Igyekszünk is el­hessegetni magunktól effélé­ket. Állok és bámulom a fiam- korú kisfiút. Vérmaszatos ar­cocskája már az enyészeté. Anyja pár lépésre tőle a kony­hakövön. Szerencsére az apa­férj fogta balta nyomait elrej­tette előlem az emberséges fo­tós. Így is borzadok. Megerő­szakolt lány, zsineg nyomai a torkán. Nem, nem nézem to­vább! Aztán mégis, szinte gé­piesen lépek egyet, hogy a többszörös gyilkos arcába néz­hessek, akit egy ország kere­sett néhány hónapja. Trágya­dombba ásott cigányasszony. Elég! — Hát ilyenek vagyunk? Ilyenek is? — kérdezem ma­gamtól riadtan, pedig tudom a választ. Igen, élnek közöttünk ilyen emberek (?) is, akiknek nincsenek évezredek óta föl­emelt belső gátjaik, akikben szabadon vágtat az ösztön és az embertelenség. Odakint süt a nap, idebent a poklok mélységeinek sötét­sége. Ahogyan a fényre lépek, próbálom látni a zúgó autó­kat, a zöld füvet, a trikóra vetkőzött feszes lányokat, de jó ideig csak a bentiek képe villan elém. Azt gondolom, meg kell mindenkinek néznie ezt a ret­tenetes kiállítást, képeit és ré­meit el kell raktároznunk ma­gunkban, hogy a figyelmezte­tés mélyen bevésődjön: nem szabad megtörténnie. Tudom, hogy nem is egyszer megtör­ténik még, amíg élünk ezen a földön, de mégis. Ha csak egyetlen kés, balta, hurok nem teszi meg gyilkos dolgát, már történt valami fontos, hisz eggyel többen élhetünk és eggyel többen őrizték meg bel­ső gátjaik épségét Sokszor csak egy jó szó, egy emberséges, tiszta pilla­nat kell ahhoz, hogy valami szörnyűség el ne következzék. Talán ez a kiéllításnyi iszo­nyat is segít nekünk, hogy ké­pessé legyünk emberséges, tiszta szóra a szükéges pilla­natokban. Segíthet Mert a jó és a rossz fotói végül is ben­nünk fény képe ződnek és vég­ső soron a válogatás a magunk dolga. De ha együtt tesszük, akkor biztosabb az ítélet és kevesebb a tévedés lehetősé­ge. Riadalmam múlóban. A ki­állítást hamarosan továbbvi­szik a rétsági művelődési köz­pontból más településekre. Nézzék meg! A figyelmeztetés iszonyú, de parancsoló. műsor KOSSUTH RADIO: *.25: Régi híres énekesek műsorából 8.46: örökzöld dallamok 9.44: Zenés képeskönyv Végh György összeállítása 10.05: Kököjszi és Bobojsza Török Sándor meseregényét rádióra alkalmazta és rendezte: Csajág! János 10.27: Magyar mondák 10.44: Nótacsokor 11.41: Édes Anna Kosztolányi Dezső regénye f o] ytatásokban 12.45: Balázs Béla: Napló n 903—1922) 12.55: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek 13.46: H'mthv Hanna Lajtai Lajos dalaiból énekel 14.00: Olvasókör 14.30: Kórusainknak ajánljuk 15.05: Schubert: C-dúr vonósötös 16.00: Rádiónapló 18.00: Benkő Dániel lanton és gitáron játszik 10.15: Rádiószínház 19.56: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 20.51: A zene nem ismer határokat 21.40: Muzeális nóta­felvételeinkből. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Bárdos Lajos kórus­műveiből 22.50: Kapcsolataink. 23.00: Operarészletek 0.15: Virágénekek PETŐFI RADIO: 8.05: Lerner Ferenc nótákat énekel 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelőtt 12.35: Mezők, falvak éneke 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 13.30: Mikrokozmosz 14.00: Kovács Kati énekel 14.35: Fúvószenekari hangverseny a 6-os stúdióban 15.10: A gerolsteini nagyhercegnő Részletek Offenbaclí operettjéből 16.10: ,,A gyönyörű természet tudománya” 16.35: Idősebbek hullámhosszán 4 NÓGRÁD — 1982. július 8., csütörtök 37.30: Veszélyben 18.35: Gramofonalbum 19.05: Sebestyén András operettrészleteket vezényel 19.55: Slágerlista 20.35: Téeszmetró I. és II. rész 22.00: Országtérkép hangjegyekből 23.20: A mai dzsessz MISKOLCI STUDIO^ 17.00: Hírek, időjárás,' műsoris­mertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig... Észak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Antal Magda. Telefonügyelet: 35-510. — Észak­magyarországi krónika (Miskolc megyei város Tanácsa VB a mis­kolci élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat beszámolóját hallgatta meg a lakossági szükségletek kielégí­téséről. —- Ülésezett a Borsod me­gyei biztosítási tanács.)' — 18.25— 18.30: Lap- és műsórelőzetes. TELEVÍZIÓ: 16.30: Hírek 16.35: 1917. Július. Szovjet dokumentumfilm 16.55: Reklám 17.05: Labdarúgó-világbajnokság. Elődöntő 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Frédi és Béni. Avagy a két kőkorszaki szaki 20.25: Diszkovarázs 20.45: A hét műtárgya Mérlegen a Madách Tíz esztendő egy iskola éle­tében — tucatnyi változást, fordulatot hozhat. Különö­sen, ha ez az évtized a köz­oktatás-politikai hátát ozat megjelenésével kapcsolódik össze. A salgótarjáni Ma­dách Imre Gimnázium és Szakközépiskola esetében is így volt; 1972-ben elkezdő­dött egy átgondolt profiltisz­títási folyamat. Megszűnt a lakatosipari’ szakjellegű kép­zés, három forma maradt meg: a gimnáziumi, az egész­ségügyi és az építőipari szak­középiskolai képzés. Az isko­lai szerkezet további egysze­rűsítésére is szükség volt, mivel a szellemi és anyagi erőfeszítésekkel nem állt mindig arányban az ered­mény. Az 1976—77-es tanévben a megyei tanács önálló intéz­ményként megalakította az egészségügyi szakközépisko­lát (összevonva az egészség- ügyi szakiskolával) — ekkor költözött át a Madách a 211- es ISZI régi épületébe az SKÜ mellé, és kialakították a ma is működő tagozatokat, beindult a „testnevelési gim­názium”. A közelmúltban az eltelt évek mérlegét „csinálták meg” a művelődési bizott­ság tagjai előtt. Érthetően az átköltözés óta eltelt időszak esett nagyobb súllyal a latba. Az Induló tanévben az is­kola tanári létszáma megfe­lelő volt, de a szakosarány eléggé kedvezőtlenül ala­kult. Feszültség támadt a közismereti és szakmai taná­rok’ terhelésében az utóbbi­ak rovására, több elméleti tárgyat óraadókkal tudtak csak ellátni. Az 1981—82-es tanévtől viszont a személyi feltételek kedvezően változ­tak, minden elméleti tárgyat az előírt végzettséggel ren­delkező törzstag nevelő ok­tat, csupán a gimnáziumi ének- és művészettörténet­órákat és a gyesen'levők órá­it látják el óraadók. Elég mostohák a tárgyi feltételek: kevés a tanterem, a szaktár­gyi bifurkációt (órabontást) csak részben tudják megva­lósítani, nincs rajztermük a szakrajz oktatásához, kevés a szertár. Az iskola előtt álló célok megvalósításához azonban a személyi feltételek már mind a nevelők, mind a tanulók részéről adottak, megfelelő „merítésre” van mód. Az épí­tőipari szakközépiskolások képzésében a fő feladat . ál­talánosan művelt, világnéze­tileg fejlett, szakmailag jól felkészített középszintű káde­rek képzése az ipar számára, illetve a legalkalmasabbak felkészítése a továbbtanulás­ra. A gimnáziumban termé­szetesen az utóbbi cél áll el­ső helyen — ezen belül a testnevelés-tagozatosoknál az utánpótlás nevelése is sze­repet kap. Az elmúlt két tan­évben a ’jelentkezők száma erősen meghaladta a felvéte­li lehetőségeket. Az építő­ipari tagozatnál pedig a kör­zet (Heves, Szolnok megye) nagyobb arányú bekapcsolá­sára lenne szükség, hogy biztosítva legyen az elhe­lyezkedés. A tartalmi munkában a legfontosabb feladatok közé tartozik a tanulmányi fegye­lem erősítése. Évről évre nö­vekszik azok száma, akik tu­datosan készülnek a válasz­tott pályára, igényesek a ta­nulásban, önképzésben. A ne­velő iskola irányába mutat, hogy a különböző vetélkedők, rendezvények résztvevői kö­zött is sok a Madách tanuló­ja. A diákok szeretik iskoláju­kat igyekeznek jó hírét nö­velni. Ha értelmes feladatok­kal bízzák meg őket, szíve­sen végeznek társadalmi munkát, a nyári gyakorla­ton, építőtáborokban is meg­állják a helyüket. Az őszinte hangú beszámo­lóban szerepel, hogy három osztály kivételével az osz­tályok felelős tanulói közös­ségekké váltak. Nem meg­lepő, hogy a félévkor bu­kottak 50 százaléka e három osztályból került ki... A leendő építőipari közép­káderek képzését az érintett vállalatokkal való együtt­működés is segíti, a testneve­lési osztályok működtetésé­nek pedig egyik feltétele a városi sportiskolával közös munka. A nevelésben a szü­lői házzal kialakított kapcso­lat igen fontos — ezt nehe­zíti hogy a diákok zöme vi­déki. Mégis, a szülői értekez­leteken általános a 70 száza­lékos megjelenés, van osz­tály, ahol minden családot képvisel valaki. Bonyolult feladatok elé néznek ősszel, amikor általá­nossá válik az ötnapos taní­tási hét, erre már elkezdték a felkészülést. A nevelő-ok­tató munka hatékonyságának növelése érdekében az ered­ményeket és hiányosságokat konkrétabban figyelembe ve­vő tervezéssel, a tantestületi egység erősítésével, a tanul­mányi színvonal emelésével szeretnének előbbre lépni. Ehhez az igényes pedagógiai munka mellett a tárgyi fel­tételek javítására (műhe­lyek, rajzterem, öltözők épí­tésére) is szükség van. Kedvelt és jó iskola a Ma­dách. Ez a mérlegkészítés is igazolja: folytatni kell a tu­datos tervezésű, pedagógus és diák elé egyaránt követel­ményeket állító nevelést! G. Kiss Magdolna Villamossági szerelőüzem Zabaron Már több mint 7 éve annak, hogy a salgótarjáni szolgáltató szövetkezet Zabaron üzemegységet hozott létre. Jelenleg 110 dolgo­zót foglalkoztatnak, akiknek je­lentős hányada nő. Az üzemben villamossági nagyfeszültséghez ai-< katrészeket állítanak össze, mely­hez a munkadarabokat a buda­pesti villamossági gyár biztosítja. Kovács János telepvezető elmon­dotta, hogy az éves árbevételi ter­vük több mint 7 millió forint, me­lyet szeretnének túlteljesíteni a brigádok 500 ezer forinos vállalá­sai alapján, önértékeléssel megái* lapították, hogy az árbevételi ter­vüket időarányosan már 10 szá­zalékkal túl is teljesítették. Ebben az évben két kommunista mű­szakot tartottak, melynek értéket részben a mozgássérültek, rész­ben a gyermekintézmények támo­gatására fordították. De sorolhat­nám tovább mindazokat a kultú­ráiig vállalásokat, a páva-körben! szerepléseiket, a tisztasági mozga­lomban való aktív részvételüket, amelyek mind-mind méltóvá te­szik őket arra, hogy ez évi vál­lalásaikat maradéktalanul teljesít­sék, sőt túlteljesítsék. Ebben bí­zik a brigádokkal együtt a telep, illetve az üzem vezetője. — T — ®"4siemzetiségi \|| FILMNAPOK ypr Alsópetény, Berkenye, Csesztve, Egyházasdengeleg, Erdőkürt, Felsőpetény, Galgaguta, Keszeg, Legénd, (J úlius—augusztus) Nézsa, Nógrád, Nógrádsáp, Nőtincs, Ösagárd, Szendehely, Szügy, Terény, Vanyarc. Nógrád megye szlovák és német nemzetiségi községeiben 20.56: Labdarúgó-világbajnokság 22.45: Reklám 22.50: Hírek 2. MŰSOR: 19.05: A mi képernyőnk 19.30: Tv-híradó 20.00: Szerb Antal: Éjféli lovas (Pendragon legenda) zenés játék két részben Kb.: 21.15: Tv-híradó 2. 22.15: Interkviz: Finnország, nemzetközi vetélkedő BESZTERCEB AN T A í 17.05: Labdarúgó VB: elődöntő. 19.00: Esti mese 19.20: Időjárásielentés és műsorismertetés 19.30: Tv-híradó 20.00: A szokatlan eset. 2. befejezőrész 20.50: Labdarúgó VB. Elődöntő. 22.45: A XXIII. nemzetközi filmfesztivál krónikája 22.55: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Népdalok és nép­hagyományok. 3. rész. 21.15: Időszerű események 21.45: Ahová lépek, ott fű nem terem MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-től: Vízimese. Színes, szinkroni­zált angol—lengyel meseraj zfilm. Háromnegyed 6 és 8-tól: Meztele­nek és bolondok (14). Színes, szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. — Balassagyarmati Madách: Szuperexpressz (14). Színes, szink­ronizált japán katasztrófafilm. — Pásztói Mátra: Csapda a zsoldo­soknak. (14). Színes román ka­landfilm. Este 8-tól: SOS. Con­corde. Színes olasz katasztró- fafilm. — Szécsényi Rákóczi: Aranycsapat. Színes magyar film. Puskásék fénykoráról. — Kisterc- nyei Petőfi: Mennyei napok. Szí­nes amerikai filmdráma. — Érsek- vadkert: Egyszerű eset. (14). Szí­nes francia film. — Nagylóc: Óva­kodj a törpétől (16). Színes, szink­ronizált USA filmvígjáték. — Job­bágyi: A Nosztv fiú esete Tóth Marival. Mikszáth Kálmán regé­nyéből 1960-ban készült film.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom