Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-28 / 175. szám
Pénztemető ? A Jő munkás *TWj| ember Tóth Máté János”? ImIlyen _ kérdezem a köröttem álló öntőbrigád tagjait. Egymásra néznek, aztán egyszerre ketten is válaszolnak: „Jómunkás”. Ügy mondják, „jó munkás”, hogy ebben a két szóban benne van minden, amit Tóth Máté Jánosról tartanak. Jó munkás, tehát jő ember, becsületes, tisztességes ember. Nem is tesznek hozzá többet. Minek? Aki akarja, ebből a két szóból is tudhatja az emberről a véleményüket. Azt hiszem, igazuk van. Mégis eltöprengek kissé ezen a minősítésen. Mert minősítés ez a két szó. T. Máté Jánosról. Minősítés a javából, még akkor is, ha soha nem kerül bele a káderjellemzésébe. Bár jó volna, ha bekerülne, mert nincs magasabb értékű dicséret egy dolgozó minősítésére, mint az: „Jó munkás ember”. A „jó munkás” minősítésnek akkor is értéke volt, amikor még Horthyék Magyarországán százezrek kínálták munkaerejüket az emberpiacon. És ma is érték, még azokban a kapitalista országokban is, ahol a munkaadók válogathatnak a munkanélküliek milliói között. Eszembe jutottak Kádár János szavai, amelyeket a Hazafias Népfront Országos Tanácsának ülésén mondott. „Most arra van szükség, hogy mindenki jól dolgozzon, hogy mindenki jobban dolgozzon: az ország irányítását, a vállalatok vezetését végző emberek is, meg a gépeken, az íróasztalok mellett és a munkapadok mellett dolgozó emberek is.” Talán sohasem volt még olyan nagy szükség e hazában a jó munkára, mint most, amikor a munkánk minőségétől függ, hogyan alakul az ország gazdasági, kereskedelmi mérlege; s (tudjuk-e tartani elért életszínvonalunkat. Némely vállalatnál, gazdaságban még- sincs elég (becsülete, nincs kellő értéke a jó munkásnak. Mondani ugyan mindenki mondhatja, hogy a jó munkásokat meg kell becsülni, mégis gyakran előfordul, hogy éppen a kellő megbecsülés hiányában kérik ki a munkakönyvüket — tíz-tizenöt éves munka- viszony után — kiváló munkások. Távozásukat azzal indokolják, hogy többet fizetnek egy újonnan felvett, kétes képességű szakinak, mint nekik, akik már sokszorosan bebizonyították megbízhatóságukat. Az is előfordul, hogy a jutalmazásnál nagyobbra értékelik azt, aki „megjavult”, mint azt, aki soha nem „romlott el”, aki mindig jól dolgozott, csendben, szerényen végezte a munkáját. Pedig mindenütt magasabbra kellene emelni a jó munkás értékét. És ahol elhomályosodott, vagy elveszett, csökkent a jó munkás becsülete, ott sürgős teendők vannak. A kollégák, a szaktársak mindenütt tudják, ki a jó munkás. El is ismerik, fel is néznek rá. Tisztelettel és becsülettel emlegetik a nevét. De sajnos a munkaügyi osztályokon és személyzeti osztályokon nem mindenütt ismerik eléggé. A minősítésekben sokszor nagyobb hangsúlyt kap a „jó modor”, a „hajlékonyság”, a formális „képzettség”, mint a jól végzett munka. Pedig a jó munkást nem nehéz felismerni. Mindennél fényesebben világítja meg az ember értékét a teljesítménye. Lehet valaki vezető, vagy beosztott; ülhet íróasztal mellett, állhat a munkapadnál; irányíthat gépet, forgathat kézi szerszámokat; kutathat, tervezhet, taníthat, gyógyíthat; szolgálhat az utcán, árulhat a pultnál — a munkája elárulja, milyen ember. A jó munkás nem tud, nem hajlandó rosz- saul dolgozni! Mondom a kisiparos autószerelőnek; csinálja meg gyorsan a szervizt, mert sietek. „Akkor vigye, uram, máshová a kocsiját, mert én gyorsan, kapkodva nem tudok dolgozni, csak jól!” Húsz éve járok hozzá — valóban, mindig jól dolgozott. Sohasem siet, de amit megcsinál, az meg van csinálva. Most már a munkaversenynek sem az a célja, hogy siessünk, kapkodjunk, hanem az, hogy okosabban, takarékosabban, gazdaságosabban, tehát jobban dolgozzunk. Ehhez pedig jó munkások kellenek! Kellenek a vezetői, irányítói, szervezői, tervezői munkakörökbe is, meg a végrehajtói, gyakorlati megvalósítást kívánó munkakörökbe is. Egyesek azt mondják: a jó munka drága, a jó munkást meg kell fizetni. Valóban, a jó munka, értéke nagyobb, a jó munkás többet érdemel. De nem a jó munka a drága, hanem a rossz. Mert a rossz munka terméke vagy eladhatatlan, vagy újra kell vele dolgozni, a hibát ki kell javítani és így dupla időbe, dupla munkába, dupla pénzbekerül. Ha a jó munkának az országban min- 1 denütt — Nógrádban is — nagyobb lesz a becsülete, az a mi, szocializmust építő hazánk becsületét is növelni fogja a világban. Gerencsér! Jenő Halakról és harmonikákról Nógrádmegy erben Mikor az állás is pénzke kerül A megyében a leggyengébb termőhelyi adottságú — alig nyolc aranykoronás — földeken a nógrádmegyeri termelőszövetkezet gazdálkodik. Ennek ellenére a főbb termelési tényezőktől elvárható és a tényleges jövedelem aránya alapján a megyében a 37 közös gazdaság sorában a második helyen álL HA EGYSZER SÍNEN A MOZDONY E fura ellentmondásról Juhász József elnök kísérel meg magyarázatot adni. — Három évvel ezelőtt nyakamba vettem Pest megyét és fölkerestem az ottani elnök kollégákat, köztük a ke- repestarcsai Szilasmente Termelőszövetkezetét js. Megállapodásunk eredményeként jött létre az AGRO—SZILAS gazdasági társaság, amelytől az idén már 50—55 milliós árbevételt és 8—9 milliós üzemi eredményt várunk. A nógrádmegyeriek 1980-tól foglalkoznak gyógy- és fűszernövény-termesztéssel, budapesti parképítéssel, valamint helyben faipari és lakatosipari munkák végzésével. A közös gazdaság idei árbevételének már több mint 70 százaléka az alapon kívüli tevékenységből származik. Igaz, emellett az állattenyésztésük és növénytermesztésük is nyereséges. S ez azt mutatja, jól tudják hova kell a forintokat fordítani. — Féléves számításaink szerint jelentősen túlteljesítjük éves tervünket, ez azt jelzi, sínen van a „mozdony”. S ha egyszer már rajta van, úgy halad, ahogy fűtenek... GYORS TERMÉKVÁLTÁS! Ezzel pedig nincs baj Nógrádmegyerben. Fűtő is van, meg energia is. Mármint szellemi! ím<: néhány példa, amelyen az elnök be is mutatja. — Ez az épület tehénistál- 16 volt — sétálunk egy hosz- szúra nyúlt épület felé. — Átalakítottuk lakatosüzemnek. Itt volt a jászol — mondja, de még elképzelni is nehéz, mert korszerű fúrógép és rakodópolcok húzódnak helyén. A takarmányos helyén korszerű öltöző és zuhanyozó van, a tavaly még működő olajkályha helyett fáradtolaj- és fű- részportüzelésű kazán. — Ez az épület, amelyet alig több mint egymillió forintért alakítottunk át üzemmé, most 15 millióba kerülne... — Kiknek dolgoznak itt és miket állítanak elő? — Partnereink között van a két salgótarjáni üveggyár, a vasöntöde és tűzhelygyár, a nagybátonyi FÜTÖBER, de dolgozunk a tabiaknak és egy egész sor más gyárnak is. Csillétől kezdve az olajszűrőkön a targoncaállványig mindent gyártunk.' Látja ezt? — kérdi egy különös formájú szerkezetet a kezében tartva. — Látom. Mi ez? — Én sem tudom. Valami új termék... ZÁSZLÓRÚD ÉS EGÉRFOGÓ Megnézzük a faipari részleget is. Szabad szombat lévén egy teremtet lélék nem sok, annyi sincs az épületben. Csak a szállításra váró áruk árulkodnak, hogy hétközben alighanem igen szorgosan munkálkodhatnak az itt dolgozók. Van odabenn zászlórúd és függönykarnis, egérfogó és malterosláda, partvisnyél és hordódonga és a jó ég tudja még mi minden. — Kis tételeket gyártunk és mindig azt, amit a megrendelő kíván. — Nem félnek ennyi mindennel foglalkozni? — Tudja, minél nagyobb egy harmonika, annál köny- nyebb rajta játszani. Kis harmonikát nehéz szépen megszólaltatni, ha meg egy hang rejlik benne, akkor csak sikít. Ezt szeretnénk elkerülni. — A jelek szerint sikerült. — Még nem fejeztük be. Magyargécen a közeljövőben adjuk át äzt a korszerű üzemet, amit egy magtárból alakítottunk ki. Ha igaz, szeptemberben már logikai játékot gyártunk benne. Éppen meg akarom kérdezni, lesz-e munkaerő, amikor fehér Lada áll meg az udvaron, s a benne ülő két fiatal- asszony azt kérdi az elnöktől, mikor jöhetnének dolgozni az új üzembe. Elég csattanós válasz az el sem hangzott kérdésre. — Sokan érdeklődtek már — folytatja az elnök — nem félek-e attól, hogy a nagy hal, azaz a Szilasmente Termelő- szövetkezet megesz minket, a kis halat? Nos az eddigi tapasztalataink, a kifogástalan együttműködés alapján állíthatom, hogy nem. Ellenkezőleg! A nagy hal, a mi esetünkben megtanítja úszni a kis halat. S ha a tengerben még nem is lubickolhatunk, elég nagy tó áll már a rendelkezésünkre. Ehhez persze szükség van arra is. hogy a közös gazdaság valamennyi dolgozója szívvel-lélekkel tegyen a közért. S ebben nincs is hiba. — Az embereket meg kell nyerni az ügynek és meg kell fizetni őket. Sokat, jót és határidőre csak elégedett és jól képzett szakemberekkel lehet végeztetni. Ennek érdekében még adót fizetni sem szégyen. Ha van miből... A nógrádmegyeri termelő- szövetkezetben már eljutottak odáig, hogy nem csak magukra gondolnak. Nemrégiben a karancssági termelőszövetkezettel és a kerepestarcsaival együtt alakítottak új gazdasági társaságot KARANCS— SZILAS néven. S elképzelések vannak más nógrádi nagyüzemek bevonására is az új együttműködésekbe. Egyszer a legtöbb kis hal felnő és addigra illik megtanulni úszni... Zilahy Tamás A Hajdú-Bihar megyei Földhivatal ebben az esztendőben 173 tanyát, illetve tanyaheiyet 63 hektár területtel, továbbá 218 egyéb területet — régi dű- lőutat, kivágott fasor helyét — összesen 117 hektárt javas"'’ művelésbe visszaállítani. A földtörvény megjelenése óta fokozatosan csökkent a Hajdúságban a földek termelésből történő kivonása, jobban takarékoskodnak a termőfölddel. A földhivatalok 1976— 1977-ben még 1200—1300 hekA tömeg java dühöng a buszon. Hogyisne: vasárnap van, délután fél kettő, kint állítólag negyven fokot mutatnak a hőmérők higanyszálai, bent meg, a zsúfolt, levegő nélküli „dobozban” ki tudja mennyivel lehet több a hőmérséklet. Elég sokáig álldogálunk a megyeszékhely főutcáján, ott, ahol a Salgótarjáni Kohászati Üzemekhez vezető vasúti sínpálya keresztezi a gépjárművek haladási irányát, mert tilos jelzést villognak a fénysorompók szemei. Aztán zö- rögve-csattogva feltűnnek az első vagonok, s tolja hosszú perceken keresztül a dízelmozdony a gyár felé a szerelvényt. „Ilyen őrült ötletet! — szólal meg valaki mellettem. Tudja, mennyi kocsiálláspénzt fognak ezek most kifizetni?” Szakértő lehetett az illető, legalább is kapaszkodó szomszédjainak vasúti büntetésekben való jártasságát fitogtatva próbálta ecsetelni az üres vagonok tartózkodásáért kiróható összegek nagyságát, mire azok felhördültek. Aztán •a lámpa fehérre váltott, a busz elindult, ám még sok-sok megállónyi ideig volt beszédtéma az állítólagos felelőtlen pénzpocsékolással járó üres szerelvény sorsa... * Elmesélem a történetet Bir- kás Zoltánnak, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szállítási főosztályvezetőjének, aki jókat derül a mondóka hallatán. — Mi nem bosszankodunk. Ellenkezőleg: örülünk, ha szombaton vagy vasárnap megfelelő mennyiségű vasúti kocsit kapunk ki-berakásra a MÁV-tól. Nálunk, a közhiedelemmel ellentétben, a hét valamennyi napján teljes gőzzel folynak a szállítási munkák. S nem akárhogyan! Idén, az első fél évben egész pontosan tízezer-kétszázhu- szonhat vagont kezeltek, szemben az 1981. hasonló időszaki hatezerkilencszázzal. És eddig kifizettek kétmillió 918 ezer forint kocsiálláspénzt, míg ez az összeg egy évvel ezelőtt mindössze egymillió 782 ezer forintot tett ki. Ennek tudatában kérdem a főosztályvezetőt : A hagyományos Ki minek mestere vetélkedősorozat keretében a minap Ménkes-ak- naüzemben rendezték meg a Nógrádi Szénbányák idei szakmai-politikai vájárvetélkedőjét. Az ünnepélyes megnyitó után Bocsi Ottó, a Nógrádi Szénbányák bányaművelési osztályvezetője köszöntötte a nyolc vetélkedő csapat tagjait és az egyéni résztvevőket. Ezután a fiatal vájárok az elméleti feladatok megoldásának gyürkőztek neki. Többek között bányaművelési, geológiai, gépészeti, munkavédelmi és politikai kérdésekre kellett v’ 'aszolniok. Később következett a gyakorlati vizsga. A kilenc előkészített munkahelyen gépi és kézi elővájás, beállófülke- készítés, vágány- és váltócsere (képünkön) tette próbára a fiatal bányászok szaktudását. tár területkivonást engedélyeztek más célokra. 1978-ban és az azt követő években ez a mennyiség évi 7—800 hektárra csökkent. Tavaly tapasztalták először, hogy a szántóterület-növekedés meghaladta az engedélyezett csökkenést. A tervszerű földvéde mi munka másik ked”ező i”’"Tágé, hogy elsősorb"-' '-n földterületeket hasi ki más célra, amelyeknek a szántóföldi termőértéke viszonylag alacsony. — Mégis, nem volt-e valamiféle reális alapja a buszbeli elszörnyülködésnek? — Korántsem! Ez a fenti szám nem alkalmas arra, hogy rakodási, szállítási munkánkról hű képet adjon. Hiszen, merem állítani, a megye nagy- vállalatai között nálunk legjobban megoldott a hét végi fuvarok helyzete, s MÁV- igazgatósági szinten is elismerten eredményes az úgynevezett rakva rakott mozgalom. — Am — ellenkezem —, a megnövekedett, bírságként befizetett súlyos summák nem ezt igazolják. A főosztályvezető magyaráz. Vaskos kimutatást vesz elő s arról tart „eligazítást” az értetlenkedőnek. — Nézze! A jó készletgazdálkodás mottója az, hogy év vége és fél év előtt a raktáron levő anyagmennyiség szinten vagy az alatt legyen. így, amikor új termelési periódust kezdünk, a termelés folyamatosságának biztosítása érdekében, elengedhetetlen a készletek feltöltése. Ezzel magyarázható, hogy a január kocsiálláspénzben több mint egymillió 63 ezer forintunkba került. Ugyanis, akkora meny- nyiségű szállítmányok érkeztek, amelyek kirakása már a mi jól ellátott és szervezett brigádjain^ teljesítőképességét is meghaladták. Hiszen akármekkora intenzitással dolgoznak is, mondjuk huzalból tíz, széles abroncsból pedig tizenöt vagonnál többet egy műszak alatt képtelenek a kocsikból a raktárakba bejuttatni. Márpedig a MÁV — az ő számára érthető, gazdaságossági okokból — szívesen továbbítja, mondjuk Záhonyból számunkra irányvonatokon a küldeményt. — Tehát, ha jól értem, bizonyos fokig a kocsiálláspénz-büntetés egyidejűleg párosul a vállalat üzemelésének biztonságával is? — Mindenképp! Persze ez nem azt jelenti, hogy ennek fejében — és az árbevétel nagyságának tudatában — ezt a pár milliót el lehet egyszerű kézlegyintéssel intézni. Hiszen ez az összeg amíg a múltban a termelési költséget terhelte, idén január elseNégy órán át tartott a gyakorlati vetélkedő. A szigorú zsűri figyelembe vette a teljesítményt, a technológiai fegyelem betartását és a biztonságtechnikai előírások végrehajtását. Végeredményben szorospataki sikerek születtek, hiszen a hat dobogós helyezés közül négyet ők szereztek meg. Egyéniben Csomós Sándor (Ménkes) végzett az élen. jétől már a nyereségünk terhére megy. S ezek után, bár- mennyiré is jónak minősítik felsőbb szinten is munkánkat, még inkább ösztönözni kell magunkat gyorsabb kocsifordulókra. kevesebb állásidőre, az eddigieknél is jobb. szervezettebb munkára. * A főosztályvezető, miként a további adatok is igazolják, nem védekezik, nem szépít- get a tényeken. Hiszen a januári, több mint egymilliós kocsiálláspénz után a listáról ilyeneket olvas: február: 270 ezer, március: 341 ezer, április: 545 ezer, május: 433 ezer és június: 263 ezer. Ez utóbbiak. a forgalomhoz képest szinte elenyészőek, ám miként mondja, a gyakorlat szerint júliusban ismét hatalmas mennyiségű alapanyag beszállításával és a „MÁV-kassza” tetemes növelésével lehet számolni. Ha csak... Az idei év elejétől mind több rakományt továbbítanak, s beérkező szállítmányt raknak ki hétvégeken a kohászati üzemekben. Olyan ösztönző rendsze'rt „találtak ki”, amelynek hatására a dolgozók szívesen vállalják a szombat-vasárnapi munkát. Ugyanis ennek összegét, a bértömegtől elkülönítve, már a rá következő kedden megkapják a pénztárban. S hogy a tipp sikeres volt. azt bizonyítja: az üzemi szállítókból hétvégekre sikerült alkalmi brigádokat toborozni, s igy 2,5—3 ezer tonnányi készáru is elhagyja munkaszüneti napokon a vállalat területét. * Rosszul beszélt hát a vasárnapi busz „szakértője”, aki a „minek ilyenkor ez a sok vagon, csak a pénzt temeti” érvet hangoztatta. — Sőt — mondta Birkás Zoltán — ilyenkor akadálytalanabb, folyamatosabb a kiberakodás. Akkor hát várjunk türelmesen néhány percet az acélgyári úti sorompó előtt... Karácsony György megelőzve a szorospataki Bíró Sándort és az ugyancsak szorospataki Szirmai Istvánt. Csapatban Egeresi László (Szorospatak) kollektívája bizonyult a legjobbnak, megelőzve a ménkesi Csomós Sándor és a szorospataki Handó Péter brigádját. A helyezett egyéni vájárok és brigádok pénzjutalomban részesültek. NÓGRAD - 1982. július 28., szerda 3 Jobban takarékoskodnak a termőfölddel Szorospataki sikerek Vájárok vetélkedtek Ménkesen
