Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
Hadüzenet a vakációnak? Gyakorlat „gyaksi // A hatalmas „udvar” tele aoélrudakkal, drótkötegekkel — vaj on lehetne-e fotóstrükkel ezeket nyalábba' kötött ceruzáknak, gombolyagoknak fényképezni?.,. Ezt a kilátást nyújtja az oktatási osztály ablaka. Az SKÜ-ben vagyunk, ahol nem ritka a tábla: „Veszélyes átjárás, környezet”, „Vigyázat! A daru működik”. És behallatszik a vad lüktetés — a gyárrészlegek szívdobbanásai. Milyen lehet itt nyári szakmai gyakorlatot tölteni? Hasznosnak érzik-e a diákok az itt töltött négy hetet? Kapnak-e értelmes feladatokat? — ez talál\ a legfontosabb. DOSSZIÉK MÖGÜL Oláh Krisztina oktatási előadót keresem meg először, megkérve, legyen kalauzom. Először természetesen a tájékozódással kezdjük: kik vannak jelenleg itt „szünidősek”, gyaksin. — A fiatalabbak: a gépipari szakközépiskola diákjai, gépi forgácsolók. Általában a második év' van a hátuk mögött, de van néhány harmadikat végzett. Vannak vegyipari egyetemi hallgatók: Ko- rim Tamás, aki a veszprémi vegyipari egyetem első évét végezte, már harmadszorra van nálunk, szakközépiskolás korában is ide jött a laboratóriumba. Vegyész lesz Gáspár Róbert is, együtt dolgoznak. Ám mint kiderül: velük nem tudunk beszélgetni — éppen ma indítottak egy komoly munkát a C03-üzemben. Ám ez a válasz lehet a legfontosabbnak ítélt kérdésre: jut számukra értelmes, felelősséget jelentő, önállóságot igénylő feladat. A sokat tudó dossziéból két pénzügyi és számviteli főiskolás neve is előkerül, DOLGOZATÍRÁS A GYÁRBAN — Hogy kd választ? Természetesen mi magunk —, tudjuk, hová lehet jönni, mérlegeljük, mi adhat többet a szakmai fejlődésben. Én már tavaly is ide jöttem... Godó Judit ősztől harmadéves, ipar szakos hallgató. A, döntéséhez hozzájárult az is, hogy a kohászati üzemek számviteli osztályvezetője, Horváth József korábban tanította őt a főiskolán, — Megérte ide kérnem magam — a gyakorlat jól szervezett, valóban megismerkedhetünk egy nagyüzem egész munkájával. Tavaly a számviteli osztályon voltam, de a többit is bemutatták, sőt a termelőegységeket is; a kemencéket, az öntést, a dróthúzást és így tovább. Most komolyabb a helyzet, mint az ismerkedésnél: szakdolgozatelőzietest kell méginnunk. Én a munkaügyön vagyok, a témám a munka szerinti elosztás megvalósulása a gyárban. Jó érzés, hogy akárhová megyünk, szívesen fogadnak, segítenek, nemcsak a konzulensem, Mede Sándor, bárkit megkérhetek. Persze, nemcsak a szakdolgozat anyagának gyűjtésével megy el a hónap — bekapcsolódhatunk a munkaügyisek tevékenységébe, látom, milyen sokrétűen, humánusan foglalkoznak a munkaerő-felvételen az új dolgozókkal. Szívesen vagyok itt. Utasl Jutka szintén végzős — tavaly ő a bérelszámolás, SZTK-ügyintézés munkáját, most a számvitelt Ismeri meg közelebbről, — Annak ellenére, hogy most folynak a zárások, mérlegkészítések, nem tolnak félre minket, ha segítséget kérünk vagy kérdezünk. Nekem Horváth József a konzulensem. Nem könnyű témába fogtam: a gazdaságos termékszerkezetről írok. Ha jól sikerülne, a diákköri pályázatra is szeretném benyújta- tani. Mindketten az SKÜ-t tervezik egy év múlva munkahelyüknek. A nyári gyakorlat „haszon” rovatába írható be ez is, DOLGOZNI TANULOK A gépi forgácsoló műhelyben Bohati László csoportvezetőt arról kérdezem, milyen benyomása van a fiúk munkájáról, hogyan állnak hozzá a nyári gyakorlathoz? — Az előző „garnitúra” erősebbnek tűnt mindenben, jobbam hajtottak, érdeklődőbbek voltak. De két dolgot hadd fűzzek ehhez a mostaniak még csak második hete vannak itt és zömük fiatalabb is a* előzőeknél. Még a szakmai gyakorlat nagyobbik fele van hátra, változhat a kép. Ez alkalommal nem éppen bőbeszédő riportalanyokkal áldott meg a sors. Fiikor László és Kollár Péter másodikos hosszan töreng a kérdésen: miben más itt, mint a tanműhelyben, majd: „Nem sokban,.. " — nyögik ki. Szabó Attila, aki negyedikbe készül, már határozottabban felel. — Szerintem a suli után szinte egészen mással találkozhatunk Itt. Sok az új termelési dolog, új gépek, olyanok, amelyek a tankönyvekben nincsenek. Az ember egy kicsit dolgozni tanul, a kollektívában való beilleszkedést, a szakmai felkészültséget segít elsajátítani ez a gyakorlat. Kollár Péter főként abban látja a szakmunkások segítségét, hogy megmutatják, mtt hogyan kell csinálni és mi az új. Ez természetes, még kevesebb a tapasztalatuk. Attila már dolgozott a tűzhelygyárban, bányagépgyárban, a nagybátonyi szolgáltatónál — azt érezte, nem csupán engedik, akarják is, hogy minél előbb önállóak legyenek a munkában. Lógás? ö, inkább lazítás van, amikor egy fogás hosszabb ideiig eltart a gépem, vagy a munkaidő vége felé. Amiben a gzófukar fiúk is nyilatkoznak: szeretik a szakmát. És ebben szerepe van annak, hogy látják, miként segítik egymást az emberek a kollektívában, milyen is egy munkahely. Az' évfolyamtól, a tanulmányi eredménytől és az itt mutatott teljesítménytől függően a végén pénz is üti a mar- kukat, 550—1200 forint közöt. ti összeg. Saját kereset, ha nem is sok, de közben szakmai ismeretekben is gazdagodnak, remélhető. És még egy hónap marad a vakációból.. G. Kiss Magdolna ŰJKÖNYVEK Ferge Zsuzsa egyike legismertebb szociológusainknak, Korábbi műveiben társadalmi felépítésünket vizsgálta.. Alapvető és sokat idézett tanulmánykötete a Társadalmunk rétegződése fontos határkő az elméleti magyar szociológiai irodalomban, Társadalompolitikai tanulmányok xCimű kötete a Gondolat Kiadó Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatban látott napvilágot. Ez- idáig az a kérdés foglalkoztatta Férgét, milyen a mai magyar társadalom szerkezete. Legújabb könyvében ennek miértjére keresd a választ. A Társadalmi újratermelés és társadalompolitika című új műve (Közgazdasági es Jogi Könyvkiadó) a strukturális folyamatok elemzésének új és jelentős teljesítménye. A társadalomban végbemenő gazdasági biológiai, anyagi-termelési, technikai illetve a szimbolikus javak újratermelésének lehetséges és. szükséges módozatait vizsgálva adja elemzését a közelmúlt társadalmi fejlődésének. Mindezek szoros kapcsolatban vannak a társadalmi viszonyok változásaival, rávilágítva az azonosság és különbözőség, a tudatosság és spontaneitás, az akarati és érzelmi, szokásbéli különbségek alakitó erejére. Megvizsgálja a foglalkoztatottság problé- matikáját, kitérve olyan sokszor emlegetett, de tudományosan le nem írt kérdésekre is, mint példáu) arra, hogy mi a teljes foglalkoztatottság, .szükség van-e munkanélküli- sé7 e vagy milyen a női munkává1 lalns megváltozott társadalmi, egyéni megítélése. Az elosztási témák kategorizálásában bizonyára talál majd bírálókra, esetleg ellenzőkre is, hisz megállapításai tfjszerűek, gondolatébresztők. ék központosított elosztás problémái illetve azok részterületei szinte mindannyi- unkat foglalkoztatnak, miként a szociálpolitika néhány kényesnek tartott kérdése is. A juttatások differenciálása, a közös alapból fedezett szükségletek, a jövedelemelosztás „szélei” (szegénység, a gazdagság) témakörét tudományos igénnyel tárgyalja a szerző, éppen ezért számíthat nem csak a szociológiával foglalkozók érdeklődésére. Az egyre gazdagodó és speciálizálódó magyar szociológiai irodaiam nemzetközileg is elismert képviselője Andorba Rudolf, akinek nemré-' giben Angliában jelent meg vaskos kötete, s a külföldi szociológiai folyóiratokban is gyakran szívesen látott szerző. Kutatási területe a társadalmi mobilitás. E területen a legismertebb magyar szakértő. összefoglaló művét — A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon — a Gondolat Kiadó bocsátotta közre. Társadalmi mobilitáson —röviden fogalmazva— az értjük, hogy az egyénnek menynyire van módja, mennyire képes az egyik társadalmi formációból vagy rétegből a másikba — „lefelé” vagy „fölfelé” — átjutni, formális vagy lényegi tagjflyá válni, akár jogi, akár szociológiai, akár életmód tekintetében. Andorba Rudolf bőséges adatbázisra támaszkodva vizsgálja a társadalmi szerkezet alakulását, átalakulását, kitérve az osztályok, és rétegek egy- m;'*hoz viszonyított helyzetének változásaira is. A nemzedékek közti mobilitás 1(180- ban. 1949-bsn 1902—84-ben és 1973-ban könyvének egyik tontó.s fejezete, hiszen — többek között — mai társadalmi formációink, fejlődésünk alapvető gondjait, segít megérteni, nem is beszélve érdek- és értékszemléletünk alakulásának értelmezéséről, E kérdésről ez Idáig nem kaptunk még hasonló elemzést. Mintavételének nagysága, s nem utolsósorban a szerző éleslátása, felkészültsége alapvető igazságok és megállapodások elfogadására készteti az olvasót. A foglalkozások presztízse, a közép- és felsőfokú iskolai tanulók társadalmi származására vonatkozó adatok és indexek értelmezésével Andorka töprengésre és továbbgondolkodásra kényszerít E kötete jelentősen hozzájárul valós társadalmi képünk kialakításához. Színházaink történetéből Á szolnoki Szigligeti Színház A történet 1819-ből való, amikor Szilágyi Pál színtársulata a Tündérlak Magyarhonban című darabot játszotta Szolnokon. Az előadás annyira megtetszett a közönségnek hogy a történet befejeződi ével a belépti díjat újólag megfizették, és az egész művet azonnal megismételtették, sőt az egész társulatot meg is vendégelték. A különféle színtársulatok később is igen jól érezték magukat Szolnokon, noha a város szinészetpártoló és mű- értő vezetése állandó színház felépíttetéséről csak jóval később gondoskodott. Ez volt az oka annak is, hogy a színtársulatok elaősorban a nyári hónapokban keresték fel a várost, alkalmi szabadtéri helyiségekben lépve fel. Így viszont a nyári Időszakban sokkal jobb társulatokhoz sikerült jutniok, hiszen a nagyvárosok színtársulatai ekkor általában állomáshely nélkül maradtak, és igen szívesen vették a szolnoki meghívást. A régi idők nagy társulatai közül érdemes megemlíteni a főleg klasszikus repertoárt játszó Balogh Istvén-féle társulatot 1838-ból, majd 1860- ban Futó János 28 tagú társulata arat megérdemelt sikereket a Hegedűs János Magyar utcai házában lévő színkörben. Ezt követően több helyszínen is próbálkoztak otthont adni a színjátszó társulatoknak, Így például a fürdőkertben lévő arénában, majd a Ratios Mihály tulajdonát képező színkörben, a Sefesik-kertben lévő vigadóban, a Nemzeti Szálló nagytermében. Az állandó kőszínház ügye 1911 áprilisában jelentősen előrelendült: megkezdték az építkezést a gróf Andrássy Imre volt főispán elnöklete mellett működő Színpártoló Egylet kezdeményezésére. Az Új színház 1912. április 20-án nyitotta meg kapuit a Marl- házy Miklós színigazgató által vezetett társulattal. A díszelőadás Prológjait Szép Ernő írta, és maga is adta elő. Az előadás további vendégel: Ivánfl Jenő, Pethes Imre és Balassa Jenő. Az állandó kőszínház felépítése azonban nem változtatott a szokásokon: továbbra Is egyes évadokra szerződtettek társulatokat. Legtöbbet Mariházy társulata szerepelt 1927-ig kisebb-nagyobb megszakításokkal. A színház épu> is " A szolnoki színház épülete. lete azonban szinte soha nem állt üresen1 a Szinpártoló Egylet arra az Időre, amikor színtársulat nem játszott, az épületet 10 évre mozielőadások céljaira adta ki dr, Jan- esovics Jenőnek. Mégpedig nemes célból: az így nyert jövedelmet a színjátszás támogatására fordították. Szolnok igen jó példa arra, hogy színház és közönsége a mindkét fél megelégedését szolgáló programokkal milyen szoros kölcsönhatásban létezhet, Míg legtöbb színpadunkon az operettek és meglehetősen gyenge színvonalú zenés játékok feltétlenül „kasszate- lítő” műveknek számítanak, itt nem kellett olcsó sikerekre is pályáznia a színigazgatónak. Sorra kerültek színpadra külföldi és magyar klasszikusok, de feltétlen érdeklődésre számíthattak mindig a kortárs irodalom szin- revitelével is. Más állandó társulatokkal rendelkező városokban napirenden voltnk az ellentétek a város vezetői és a színtársulatok között, melyek időről időre elvi és anyagi okokból egyaránt fellángoltak. Szolnok mindig békésebben boldogult a kritikus ízléssel és körültekintéssel felvállalt társulatokkal. Ide nem kellett a közönség becsábítására nagy neveket drága pénzen és sok kockázattal vendégül látni; Itt jé előadásokat kívántak, legyen az társadalmi színmű vérbeli klasszikus komédia, dráma vagy bármely műfajú vígjáték. 1927-ben — igen nagy költséggel — különféle belső módosításokkal átalakították a színházat és ismét Mariházy kecskeméti társulata kezdte meg az új évadot. Ettől kezdve azonban lassan kialakult azon színházak köre, melyek rendszeresen Szolnokon is játszottak: így a már említett társulatokon kívül szívesen jött ide Sebestyén Mihály miskolci társulata, Kardos* Géza debreceni színészei. A szegedi színház viszonylag későn fedezte fel magának ezt a hálás játszóhelyet. ___ Még a felszabadulás után sem lelt azonban Szolnoknak saját társulata: 1949-től a kecskeméti Katona József Színház játszott itt megosztott rendszerrel: fél évig otthon, fél évig Szolnokon- Ezután az 1951—52-es évadban Szolnok Békéscsabával társult, három év múlva azonban mindkét város színházát önállósították, így jött létre 1954-ben a szolnoki Szigligeti Színház önálló, állandó társulata. Műsora egészen napjainkig híven tükrözi az egykori ízlést: talán legjobb, ha ennek szemléltetésére az előadott művek szerzői közül említünk néhányat: Mellére, Shakespeare, Móricz Zsigmond, Gogol, Shaw, Illyés Gyula, Osztrovszkij, Cgiky Gergely, Vészi Endre, Dobozy Imre, Kohout, Lehár, Milju- tyln. Így érthető, hogy a hetvenes években otthonra találtak Szolnokon mai színjátszásunk újjáalakulására Irányuló kezdeményezések, Szolnok olyan színházi előadásokkal Jelentkezik ma már, melyek megtekintésére az ország minden részéből bőven akad színház- szerető és értő közönség. Révy Eszter Polner Zoltán: Ünnep előtt Felszakadt örömü táj. Asszonyaid kezén fénytörést játszik a szappan pikkelyes habja. Zölden gőzölögnek a száritkozó fák a napban. A faluk zápor-teknőiben tisztára mossák az apró házakat és kiteregetnek az országút rézszín drótjára a csillagok alatt. JBf U ■ hí ' í m r.-■33 ^ I 1 g ..«fr-,.? ____fí ■ W-" - rí3 w l 1í 1... ^ < ‘'Hi* <«#», *** * f msss, r3.-:r<-■■■■» J. ^ -' ....i)|7 •wSi'll ÜP: fiáin tŰJi' f V n gfa ...rcp «mi11:1' * r.v* m Jgpl Németh Endre: Táj
