Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

Honismeret — honvédelmi tudat A NEMZEDÉK, amelyhez tartozom, gyermekkorában megannyi katonatörténetet hallott a nagyapáktól a „kö­zösről”, a káukáról, Doberdó- ról, de a proletárseregek ol­dalán az oroszországi pol­gárháborúban vívott harcok­ról is. Ez a nemzedék látta a második világháború idején az apák tízezreit a biztos pusztulásba hurcolni és olvas­ta az egykaptafára készült nyomorult halotti értesítőket Ma a mi gyerekeink kato­nák. Más világban, más had­seregben, alapjaiban más ügy érdekében. Erősödik, izmoso­dik társadalmunkban az a ge­neráció, amelynek honvédel­mi tudatát, katonaemlékeit a haza fegyveres szolgálata iránti felelősségérzetét a nép hadseregének rendeltetése -és szelleme határozza meg. Olyan korban élünk, amikor a honvédelem szükségességé­nek, lényegének értése elvá­laszthatatlan az utóbbi négy évtizedben megtett történel­mi utunk, védenivalónk tény­szerű ismeretétől. ' Hazánk, dolgaink, lehetőségeink reális ismerete nagy értékű hon­védelmi nevelő erő fon­tos alakítója generációk katonátudatának, honvédel­mi magatartásának. A százezreket átfogó honismere­ti mozgalom ebben a minő­ségben is kiemelkedően nagy felelősséget visel a felnövekvő nemzedékek hazafias, honvé­delmi nevelésében. A szocia­lista hazáért, a nép szorgal­mas munkájával létrehozott vívmányokért érzett büszke­ség és felelősség társadalmi méretű. A népfrontmozgalmi munkában, a közoktatásban, a közművelődésben mind méltóbb helyet kap a honvé­delmet szolgáló szemlélet és cselekvés erősítése. Társadal­mi mozgalmaink, iskoláink, könyveink, újságjaink egyre maibban szólnak a haza fegy­veres megvédelmezésének szükségességéről. Hazánk jövője biztonsá­gunk és nyugalmunk gaz­dasági munkánk minősége mellett szilárdan össze­kapcsolódik védelmi készen­létünk minőségével. Mi az utóbbi közel négy évtizedet békében éltük le. így mind nagyobb számban lépnek ka­tonasorba azok a fiatalok, akiknél a szülőknek nincs személyes élményük a hábo­rú megpróbáltatásaiból. Gyer­mekeink honvédelmi gondol­kodását, alapállását elsődlege­sen a családban ért hatások határozzák meg. Ezek Igen­csak eltérőek is lehetnek. Óhatatlanul másképpen ké­szíti fel fiát a katonai szol­gálatra a gyerekét egyedül nevelő édesanya, mint a ka­tonai évei alatt férfiasán helytállt, kitüntetéssel lesze­relt apa. Fiaink egészséges, hazafias nevelésének egyik alapvető feltétele a családok jó tájé­koztatása. A helyi katonaem­lékek gyűjtésétől, a kömyédc jelentős katonaszemélyisé­geinek megismertetésén, a katonai emlékművek, vagy a felszabadulás hadi eseményei történetének összegyűjtésén át, a laktanya- és csapatmúzeum­látogatásokig — megannyi példa mutatja a honismereti mozgalom lehetőségeit. Indo­kolttá teszi ezt az a körül­mény is, hogy alig van ha­zánkban település, amely történetének egyik, vagy má­sik korszakában ne kapcso­lódott volna hadtörténelmünk­höz. A honismereti mozgalom hatékony népszerűsítője lehet a honvédelmi eszmét szolgá­ló jó könyveknek, térképek­nek, gyűjteményeknek. A haza múltjának, a nép életé­nek hiteles megismerése — a sok más összetevő mellett — elsődlegesen olvasást jelent, a rendelkezésre álló dokumen­tumok, tanulmányok, összeg­zések ismeretét. Ennek érde­kében pedig a történelmi ol­vasmányok n/bszerűsítését, az érdeklődés ébrentartását. A honismereti-helytörténe­ti mozgalom országszerte szé­les és elismert keretét adja a honvédelmi nevelésnek. A különböző kirándulások, tá­borok, gyűjtőutak szervezé­se értékes hozzájárulás ifjú­ságunk hazafias-honvédelmi neveléséhez, örvendetes, hogy az utóbbi években elkészült sok megye, város hadtörténe­te. Több helyütt megtörtént a katqnahagyományok fel­dolgozása. Most a rendelke­zésre álló gazdag anyag köz- kinccsé tétele a legfontosabb tennivaló. A katonahagyományok ápo­lása elsődlegesen a hazafias nevelés érzelmi elemeinek elmélyítését szolgálja. Fon­tos népfrontmozgalmi és köz- művelődési feladat Is, hogy a helyi hadtörténeti emlékek ápolása méltó módón épüljön be a városok, falvak, gyárak szellemi életébe, honisme­reti gondolkodásába. A le­gendákat és tévhiteket éppen úgy a tényekkel lehet csak száműzni, miként az illúzió­kat. A vulgarizálást éppúgy, mint bármiféle túlzó nemzeti önbecsülést Világosan kall látni, hogy történelmünk so­rán mindig olyan volt a ma­gyar katona, amilyen a há­ború célja. Igaz ügyért min­dig kész volt a hősies helyt­állásra. Amikor pedig be­csapták, az meglátszott a harci szellem minőségén is. A HONISMERETI mozga­lom fontos sajátossága, hogy mindenekelőtt életközelsége révén teheti a legtöbbet if­júságunk hazafias, honvédel­mi szellemének formálásá­ért. Az életközelségnek pedig elemi ismérve a közvetlen párbeszéd, az élő, eleven em­beri szó. Ez a világon sem­mivel nem pótolható. Beszél­getni kell a hazáról, életünk­ről, utunkról — százszor és ezerszer; gyerekeinkkel é" apáinkkal is. Jó érzés látni, hogy a helyi katonahagyo­mányok ápolásában, az em­lékművek, ellenállási em­lékhelyek gondozásában min­denütt élenjárnak a fiatalok. A mi dolgunk, hogy még tel­jesebben, mélyebben megis­merkedjenek egy-egy épü­let történetével, egy szobor, emléktábla névadójának élet- történetével. Gyakran elmondjuk, leír­juk, hogy korunk a turizmus forradalma is. Évente több millió honfitársunk kereke­dik fel, és utazik az ország más tájaira. Milliók keresik fel történelmi városainkat, emlékhelyeinket. Több tapasz­talat, példa int arra: célsze­rű végiggondolni, hogy az egyes kiadványok, idegenfor­galmi programok, ismertetők, előadások, plakátok a leg­jobban szolgálják-e népünk történelmi gondolkodásának, hiteles nemzeti önismereté­nek, hazaszeretetének, hon­védelmi tudatának elmélyíté­sét Hiteles nemzeti tudat nincs egészséges honvédelmi tudat nélkül. Honismeret nincs hon­védelmi ismeret nélkül. A honismereti mozgalomban — az eddigi tapasztalatokra, ér­tékekre építve — tovább kell szélesíteni a haladó katonai hagyományokat, emlékeket gyűjtők baráti körét. Érté­kes segítséget kaphat a moz­galom a határőr-alakulatok­tól, tűzoltóságoktól, MHSZ- kluboktól is. A honismereti mozgalom a maga sajátos eszközeivel jól segítheti a vi­lág, benne hazánk és az erő­viszonyok alaposabb megér­tését. Nem kampányra buzdí­tunk, hanem a hagj^mány- ápolás, a honismeret összetet­tebb értelmezésére. Izgalmas gyűjtőmunka lehet például a katonadalok, indulók, alaku- lati szokások, sorozások, le­szerelések, tisztavatások tör­ténetének a feldolgozása. TÖRTÉNELMI munkánk nyugodt folytatása a jelen és a holnap alkotó nemzedékei­nek magasabb minőségű ha­zafias nevelését igényli vala­mennyiünktől. Ágoston László Ha eszembe jutnak azok, akik gyerekkoruk emlékeit na­ponta új ragyogásban élik át, akik tudnak beszélni róla, az irigység halvány árnyalatával átszőtt nosztalgiát érzek. Ne­kem nincs mire emlékeznem. Mintha nem is lettek volna azok az évek, mai hangulato­mat, belső világomat mégis meghatározók. Csak kavargó, szemet gyötrő homok volt; mintha izzó lapon járna az ember, a portölcsér kavargása messzi­re látszott a tanyák között. Néhány akác szomorkodott a szegényes házikók mellett a szántóföld szélén, néma őrző­iként az évszázados magány­nak. Igaz, a házunk mellett meséket rejtegető, hatalmas erdő zúgott, tisztásait, madár­fészkeit el nem felejthetem. A tölgyes higgadt bölcsessé­gét, a galagonya- és kökény­bokrok kusza szertelenségét Péreli Zsuzsa texHlképei Gyerekkor Az els5 magyar újságírónő Emlékezés Szederkényi Annára Születésének századik évfordulóján Pályafutását tanítónőként kezdte, de élethivatásául az írást választotta. Huszonnégy éves, amikor mint kaposvári újságírónőnek a Hárman cí­mű kötetben első elbeszélései megjelennek. Valójában há- romszerzős antológia ez. amely Szederkényi Anna írásain kí­vül férje, Haraszthy Lajos költő verseit és Göndör Fe­renc prózaíró novelláit tar­talmazza. A kötet címlapját Rippl-Rónat József szecesszi­ós rajza díszíti, s Prológus című bevezetőjét nem kisebb ember, mint Ady Endre irta Az Új versek költője ezekkel a szavakkal indította útjukra a nála nem sokkal fiatalabb szerzőket: „Három ifjú lélek lángol itt. Ifjúság, hit, láng. Ez együtt a diadalmas élet, dokumentuma. És hogy az élet még nyilvánulóbb le­gyen, e három szárnyvetett lélek közül egy: nőé.” \ vidéki lap szerkesztősé­it 1910-ben hivatásos új­aiként kerül Szederkényi .ia a fővárosba, és egyálta­lán nem véletlen, hogy a nők egyenjogúságért harcoló, ha­ladó gondolkodású hírlapíró- nő a kormány politikáját os­torozó Független Magyaror­szág szerkesztőségében keres elhelyezkedést, a későbbiek folyamán pedig a széles népi tömegek részére kiadott Friss Újság majd a Kis' Újság szer­kesztőségében folytatja köz­írói tevékenységét. Ebben a minőségben első nőtagja lesz az Újságírók Egyesületének. Kemény munka korszaka kezdődik számára az akkori, csoportokra, klikkekre sza­kadt hírlapírói és írói világ­ban. Igyekszik mindkét fron­ton megállni a helyét. A szer­kesztőségi munka mellett, amely maga is egész embert követel, minden szabad ide­jét az irodalmi alkotásnak szenteli. Így születnek meg Önálló elbszéléskötetei, regé­nyei, amelyekben a modern nő felszabadulásáért ■ vívott küzdelmeinek és leüti problé­máinak következetes ábrázo­lójaként mutatkozott be. írói érdeklődése alkatánál fogva a társadalom megfigyelésére irányult, de egyéni sorsának alakulása is korán rávezette azokra a társadalom és erköl­csi kérdésekre, amelyekkel az önállóságra törekvő, kenyér­kereső pályákra lépett nők szemben találták magukat. Mint drámaíró A köialon túl című háromfelvonásos darab­jával 1910-ben lépett a nyil­vánosság elé. E műve merész témájának fogva nagy feltű­nést keltett. Ám szépprózai köteteit is — mindenekelőtt az Amíg egy asszony eljut odáig., továbbá A nagy nő, A padlás meg a halál. Lányok, tüzek, Amiért egy asszony visszafordul, A végzet és egy rongybaba címűeket — nagy érdeklődés fogadta mind szak­mai körökben, mind pedig az olvasók részéről. írásai bírá­lói között volt Kaffka Margit és Török Sophie éppúgy, mint Nagy Lajos vagy Schöpflin Aladár, akik kritikájukban sohasem mulasztották el, hogy bíráló megjegyzéseik mellett ki ne emeljék mondanivalójá­nak korszerűségét, nyelvénei«, stílusának tisztaságát, szépsé­gét Hírlapírót pályáján 1920- ban érte az a megtiszteltetés, hogy felelős szerkesztője lett a Kis Újságnak, amely mint igazi népújság nagy tömege­ket befolyásolt 1848-ban füg­getlenségi szellemben. Szederkényi Anna élete utolsó időszakában sokat be­tegeskedett. A két fronton végzett megfeszített munka aláásta egészségét. Hatvana­dik életéve betöltése után sem tette le azonban a tollat, no­ha akkor már csaknem négy évtizedes hírlapírói munka, egy híján harminc szépiro­dalmi mű és németből, fran­ciából készített tucatnyi mű­fordítás állt a háta mgött. Halálát — életének hatva­nadik évében — hosszú be­tegség után bekövetkezett embólia okozta. Egyik név­telen nekrológírója e szavak­kal méltatta jelentőségét: „Az elmúlt magyar évtizedek egyik legnépszerűbb írónője volt. Ehhez annyit fűzhetünk hozzá, nagy népszerűségét an­nak köszönhette, hogy korá­nak időszerű kérdéseit bogoz- gató műveiben a magyar vá­rosi polgárság és a falusi pa­rasztság jellegzetes alakjait reaiisztuksan. közvetlen Han­gon, hitelesen ábrázolta. Saj­tótörténetünk hazánk első női publicistáját tiszteli 1 szemé­lvében. Nem érdemtelenül. Pályafutása egész idején be­csülettel állt helyt a haladó magyar újságírás frontján.” Sándor László A salgótarjáni nemzetközi művészteiep múltja és jelene A napokban zárta be kapuit Salgótarjánban a nemzetközi grafikai művésztelep, amelyet kilencedik alkalommal ren­deztek meg ebben az eszten­dőben. Idén hat művész — a bolgár Alexi Natchsv, a finn Antti Ojala, valamint a ma­gyar Stuiber Zsuzsa, Swierki- evolcz Róbert, Kovács Péter es Somoskői Ödön — dolgo­zott, illetve a késve érkezett finn művész még pár napig dolgozik a művésztelepen. Á művészek idén június 21-től július 19-ig tevékenykedtek Salgótarjánban, ismerkedtek Nógrád megyével, a nógrádi tájakkal és emberekkel, mű­vészeti emlékekkel. Itt ké­szült műveikből 35 grafika maradt a Nógrádi Sándor Múzeum képzőművészeti gyűjteményében, mintegy ISO ezer forint értékben. Mielőtt a művésztelep idei tapasztalatai közül említe­nénk néhányat, érdemes rövid pillantást vetni a csaknem egy évtizedes múltra is. A nemzetközi művésztele­pet a Nógrád megyei Tanacs alapította, kezdetben festői, illetve vegyes jellege volt. Amikor azonban eldőlt, hogy a salgótarjáni Nógrádi Sán­dor Múzeum országos gyűj­tőköre az egyedi rajzra terjed ki, akkor ennek megfelelően változtatták meg a művészte­lep profilját, s az első évek után grafikai művészteleppé vált. A grafika számos ágát művelik itt a művészek (réz­karc, linóleummetszet, egyedi rajz stb.) A művésztelep célja válto­zatlanul az, hagy lehetőséget adjanajc a vendégeknek a mű­helyjellegű munkához, a kí­sérletezéshez. Kívánatos to­vábbá az is, hogy a Nógrád megyében élő képzőművé­szek a művésztelep révén Is mind intenzívebben kapcso­lódhassanak be a nemzet­közi . képzőművészet életébe, Illetve a nemzetközi telepek vérkeringésébe, tevékenysé­gébe. Ugyanakkor — s ez nem reménytelen vágy — a Nóg­rádi Sándor Múzeumban mindinkább formálódóban van egy olyan nemzetközi gyűjtemény, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos idd múl­tán egy-egy ország művésze­téről. grat'kai törekvéseiről ízelítőt nyújthasson az intéz­mény az érdeklődő közönség­nek is. Végűi, de nem utolsó­sorban. a telepen művészba­rátságok szövődnek, amelyek kölcsönös haszonnal járhat­nak az alkotók számára. Hogy néhány adatot is em­lítsünk, fennállása óta össze­sen 63 művész dolgozott a salgótarjáni művésztelepen, s ily módon 255 mű került a múzeum gyűjteményébe, csaknem egymillió forint ér­tékben. A szomszédos Szlová­kiából 10 művész 56. hét len­gyel 34, öt bolgár 24, három szovjet 14, két román nyolc, egy-egy NDK-beli. illetve ju­goszláv alkotó négy-öt. művet hagyott a múzeum képzőmű­vészeti gyűjteményében. A Vantaaval való testvérvárosi kapcsolat révén három finn művész dolgozott itt, s nyolc alkotással gazdagította a gyűj­teményt, a 32 magyar részt­vevő pedig 142 munkájával van jelen a gyűjtemény e ré­szében Az idei telep, bár nem volt teljes létszámú, elérte célját A lektorátus) zsüribizottság véleménye szerint, értékes művek kerültek ismét a gyűj­teménybe, tovább növelve annak rangját. Mindazonáltal néhány gon­dot is érdemes említeni. Min­denekelőtt az alapítók szíve­sen látnának vendégül a mű­vésztelepen a testvéri Keme- rovóbol is minden évben egy- egy művészt. A tizenöt éves múltra visszatekintő kapcso­lat igen eredményes, de e szempontból még vannak tar­talékok. Számítanak továbbá a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetségének hatéko­nyabb támogatására is, ami a nemzetközi kapcsolatok szer­vezését illeti Az idei művésztelepen ké­szült alkotásokból szeptember közepéig kiállítás látható a Nógrádi Sándor Múzeumban. S a hagyományoknak megfe­lelően, készül a telep kataló­gusa is. Érdemes ellátogatni a múzeumba, ahol értékes grafikai alkotások várják az érdeklődőket. T. E. Nagy István Attila: fZEK, ILLATOK az évek más jellegű érzelmei sem tudták elfeledtetni. Nincsenek emlékeim. Mint­ha magam is egy portölcsér közepén álltam volna, ahon­nan nincs kitekintés, s ame­lyik sebesen elzúg az álmos vidék felett. Egy dologra emlékszem pontosan. Délelőtt sötét arcú emberek jöttek beszélgettek apámmal, aztán elindultak hárman. A domb tetején men­tek, elől apám, mögötte a má­sik kettő. A^délutáni nap fé­nye megcsillant a fegyverü­kön. Hideg volt a nyár ab­ban az évben. így lépett ki apám az életemből, s a helye azóta is üres, valamilyen ma már meg nem magyarázható otthontalanság maradt ben­nem utána. Izek, illatok rögződtek a gyerekkori • gondatlanságból. Jól emlékszem a disznó, a te­hén élesen megkülönböztet­hető szagára. Naponta vigyáz­tam rájuk. Talán innen maradt meg bennem ez a szertelen rajon­gás a kék ég iránt. A felhők nem egy álmomat vitték tova. ,De akkor nem fájt még ez a tel­jesületlenség, hiszen kárpótolt minden ami körülöttem élt. Legszívesebben a friss szán­tóföld illlatára emlékszem. Amikor először fogtam az eke szarvát, s előttem bomlott ki a föld felnőttesen léokedtem a barázdában, a gazda örö­mével és fontosságával. Ezernyi szál kötött a föld­höz, hiszen közvetlenül érzé­keltem naponta. Mindig nagy eseménynek számított, ha ci­pőt húztam. Azt jelentette, hogy versenyre kelünk a ho­mokkal, s búcsút intünk az ébredező házaknak; a város­ba megyünk. Ritkák voltak ezek az alkalmak ahhoz, hogy szívem megnyíljon a város előtt, inkább csodálatot és félelmet keltett, de nem hó­doltam be előtte. A föld és a város azóta ts harcol bennem, s ha a villa­mos csilingelése vagy a vá­ros zaja elnyomja is mélye® szunnyadó emlékeimet, oly* kor-olykor nagyon erősen fi*» törnek a gyerekkori ízek, il­latok. A hajnali föld párás il­latát érzem, hazafelé som- polygó kutyákat látok. NÓGRÁD — 1982. július 24., szombat S

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom