Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

Az ezüst fénye és árnya Első lépés helybenjárás, után Kettő az 1025 pontból. Aki el­érte: Juhász Béla. Valahol valaki valamikor ki­találta, s azóta mindannyian átvettük a mondást: ezüst­érem is szépen csillog. A idő folyamán elkoptattuk, „lelki tapaszként” használtuk, vi­gasztalásul a második helyre szorulónak, nem gondolva rá, hogy inkább sérti, mint gyó­gyítja a lassan hegedő sebet. Így aztán, amikor valóban van fénye az ezüstnek, ha látjuk is, nem mondjuk. . Most valahogy így vagyunk ez STC férfi kosárlabdázóinak eredményével. A közelmúltban befejeződött 1981—82-es baj­nokságban a Stécések várat­lanul — második helyezéssel lepték meg a kosárlabda tar­ján! híveit. HELYBENJÁRÁS UTÁN Boronyal Tamás, az edző elismeri a két új fiú érde­meit, de a fejlődést nem el­sősorban nekik tulajdonítja: — Érett emberek összefo­gása hozta az eredményt. Ki­elégítő edzésmunka mellett a nagy feladatokra mindig „fel tudta magát szívni” a társa­ság. Hát igen, olyan mérkőzése­ken, amelyeket korábban ha­mar feladtak, most akár vesz­tett helyzetből is fordítani tudtak. Valahogy más lett a csapat. Nem kiöregedőfélben levő veterán játékosok gyüle­kezetére hasonlított, mint ko­rábban, hanem sok variációt ismerő, egységes együttes be­nyomását keltette. Volt ere­jük a játékosoknak kilépni a helybenjárásból. Hogy mennyire nem várt a jó eredmény, ml sem bizonyít­ja jobban, mint, az, hogy még az őszi idény elején is olyan fejlesztési terv született, amely kosárlabdában a tarjáni lá­nyok fokozatos előrelépését cé­lozta meg. A fiúkkal kapcso­latban olyan elképzelés szüle­tett, hogy őrizzék továbbra is az NB Il-t, maradjanak ez­után is középcsapat. Az elkép­zelés tulajdonképpen mindenki számára reálisnak tűnt föl, még maguk az érdekeltek, a játékosok sem tiltakoztak „színtentartásuk” ellen. Egyéb­ként Is évek óta hozzá voltak szokva a helybenjáráshoz, még titokban sem dédelgettek NB I-es álmokat. Egyszerűen ját­szottak, magáért az együttlé- tért, a játék öröméért. A siker okait kutatva fel­merült két új játékos neve. Szabó Péter már a bajnokság rajtjánál a Stécéhez igazolt, Laczkó Sándor pedig idény közben kapcsolódott be a munkába. Hát ennyi lenne a titok, ők tolták volna ennyi­re előre a tarjániak szekerét? „NEM TUDOK SENKIT KIEMELNI” A lépés óriásira sikerült. Egyszerre öt helyet haladt a csapat előre, úgy, hogy a kö­rülményei lényegesen nem változtak. A játékosok is többnyire a régiek, csupán mintha kicserélték volna őket. — Nem tudok senkit ki­emelni, mert mindenki „hozta magát” — vélekedik a mes­ter. — A harminchat éves Juhász Béla 1025 pontjával éppúgy hozzátette a „maga morzsáit a közös lakomához”, mint a fiatal Gantner Péter, vagy az időnként beugró „öreg piktor”, Palla László. Mi csa­pat, kiforrott gárda lettünk, s ebben minden kosarasnak megvolt a szerepe. Tóth, No- vák, Dániel, Kojnok, Balogh, Blaskovits, Farkas: a már em­lítettek mellett ők alkották a keretet. Vagyis ennyien vol­tunk, s meg kell mondanom a klubtól több segítséget vár­tunk. De az nemigen, vagy késve érkezett. Így aztán a bajnokság félig-meddig egy kis közösség „maszek bulija” maradt. Például a legutóbbi szakosztály-vezetőségi ülésre sem volt senki kiváncsi a klub irányítói közül. Tóth Péter irányi tó edzőjé­hez hasonlóan látja a múlt évi szereplést: — Alig figyelt ránk valaki. Mi azért jól meg­voltunk egymással. Nekünk azt mondták, először a csa­patnak kell lépni. Nos, mi az első lépést megtettük... v Újítani A látszat szerint tehát a szakosztály eddigi legnagyobb sikerét többnyire magára ha­gyatva érte el. Most olyan helyzet állt elő, amikor kis segítséggel akár az élvonal is megcélozható, anélkül viszont ismét következhet a langyos víz, a középmezőny. A szak­osztály vezetői is látják, hogy a mostani feltételekkel az NB I. felelőtlen kaland lenne, leg­feljebb árrá szolgálhatna, hogy az Idősebbek úgy bú­csúzhatnának, mint akik meg­járták az élvonalt. — Nincs utánpótlás, nincs ember, nincs versenyszellem — sorolja a mester. — Bázis­iskola szaktanárral lehetne az alap, ahonnan a Bolyai gim­náziumba kerülhetnének a gyerekek. Erre aztán építkez­hetnénk. No és természetesen új kosarasokra is szükségünk lenne... Az együttes gerincé har­minc év körüli, vagy már be is lépett élete negyedik évti­zedébe. Épp ezért a második hely utolsó fellángolásnak is felfogható. És nem ír lesz több, nem vélik a továbbfej­lődés alapjává, amennyiben nem változnak a feltételek. Az edző erről is beszél; — Jócskán vannak edzési nehézségeink, hiszen munka­idő-kedvezmény nélkül ma­radunk a heti négy foglálko- zásnál. Ez pedig már kevés a továbbjutáshoz. Egzisztenci­ális gondok is jelentkeznek, hiszen a meghatározó emberek anyagilag sincsenek elkényez­tetve. No és legalább azokat kellene visszahozni, akiket ko­rábban — feltételek hiánya miatt — elengedtek. Ha Laj- guth és Fetrucsik visszatérne, s melléjük találnánk egy ma­gas centert, nem maradna csupán álom az NB I.! Egyelőre tehát itt tartunk. Van egy csapat, amelyik ala­posan megdolgozott a sikerért. Elindult felfelé, de olyan pontra ért, ahonnan Önerő­ből képtelen továbbmozdul­ni. Ahhoz, hogy az ezüstérem ne csak a tizenhét éves má­sodosztályú szereplés koroná­ja maradjon, hanem a meg­újulás első foka is, ahhoz má­sok akarata, tevékenysége nélkülözhetetlen. Vagyis — apró segítséggel labdajáték­ban I. osztályú csapata lehet­ne az STC-nek, Nógrád me­gyének. Igaz, terven felül, de mit tegyünk? Ilyen az élet. Nem olvassa a terveket... k. K Az edzőtábor 35 éve Tata igazolta létjogosultságát A tatai edzőtábor történe­tére pillant vissza létrehozásá­nak 35. évfordulója alkalmá­ból a Tata baráti köre évköny­vének legújabb kötetében meg­jelent tanulmány. Váradi Mi­hály, az edzőtábor igazgatója és Marton László, az intézet gondnoka, egykori nemzetkö­zi labdarúgó-játékvezető ír­ta meg a tábor történetét, mél­tatja a magyar sportéletben betöltött szerepét. A második világháború után rendezett első olimpiára a londoni seregszemlére való felkészülés idején jelent meg az államtitkári rendelet a közös olimpiai edzőtábor fel­állításáról. Nagyon rövid idő állt ren­delkezésre, hiszen július 29-én kezdődött az olimpia. Az idő rövidségénél is nagyobb gond­nak bizonyult azonban, hogy megnyerjék a tervhez a szak- szövetségeket, mert a 13-ból 11 ellenezte az olimpiai tábor fel­állítását. Egy csokorra való az ellenérvek közül: „Lehetetlen a különböző nemű, korú, ér­deklődési körű embereket úgy összefogni, hogy jól érezzék magukat”. „A tábori jelleg el­lenkezést váltana ki a ver­senyzőkből”. „Idejüket nem lehet ésszerűen kitölteni, s az unalom letörné őket”. „Eset­leg »idegen« ediő kezébe ke­rülve, lelkileg összeroppan­nak”. Vitatéma volt az is, hogy hol helyezzék el a tábort. Ta- ta-Tóvárost találták a legal­kalmasabb helyének, klímá­ja ugyanis legközelebb állt ah­hoz, amellyel az angol fővá­rosban meg kellett barátkozni­uk a versenyzőknek. Május 30- án a sporthivatal meghívta Ta­tára a szövetségi vezetőket. A festői szépségű táj minden el­lenvéleményt elsöpört. A szö­vetségek elfogadták a közös edzőtábor gondolatát, még­hozzá úgy, hogy magas költsé­gei miatt állandó táborként kell megépíteni. Bámulatos gyorsasággal, egyetlen hónap alatt felépítet­ték a fedett csarnokot, csó­nakházat, tornatermet, atlé­tikai pályát, lóistállót létesí­tettek, egy iskolái kollégiumot szállodává alakítottak át. Megszületett az első tatai világrekord is. Németh Imre július 14-én Tatán 59,02 mé­terre javította a kalapácsve­tés világcsúcsát. Míg júr|us- ban a klubokban 7200 órát tud­tak edzeni az olimpiai keret tagjai, júliusban Tatás már 6 NÓGRÁD - 1982. július 24., szombat Társadalmi megbízatása: sportvezető Jusztin Ferencnek három szenvedélye van: a munkája, a családja és a sport Hosszú évekig a rimóci labdarúgó- csapatban kergette a labdát, s mellette atletizált. A kato­naságnál a bátrak sportját, az ejtőernyőzést is kipróbálta. — Soha sem tartoztam azok közé a sportolók közé, akik­nek valahol is jegyzik a ne­vét. Mindezek ellenére éle­temből soha sem hiányzott a sport. Ügy voltam vele, hogy az embernek éppúgy szüksége van a rendszeres sportolásra, mozgásra, mint a mindennapi táplálékra. Nem a győzelem, a dicsőség mámora serkentette. Egysze­rűen, sportolt belső meggyő­ződésből, a játék, a mozgás kedvéért. Amikor szegre akasztotta, a futballcipőjét Ri- mócon megválasztották az egyesület elnökének. Hosszú évekig irányította a palóc köz­ség sportéletét. Működése alatt a rimóci fiatalok sok jó ered­ményit értek el. — Közben megnősültem. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy Szécsényben építkezünk, így kerültem 1973-ban Szé- csénybe. A következő évben a szé- csényi sportegyesület elnök­ségi tagja lett. Csendben, sze­rényen dolgozott és dolgozik. — A tömegsport irányítása a feladatom. Szerteágazó, bo­nyolult tevékenység. Nagyon, sok energiát kell belefektetni. Azoknál az üzemeknél, intéz­ményeknél, ahol a vezetők megértik a sport fontosságát, támogatják elképzeléseinket, nincs is különösebb baj. A gondot az jelenti, ha a veze­tők nem értik meg célkitű­zéseinket, az üzemen belül nem segítenek a szervezésben. — Ezek szerint csak a ve­zetők hozzáállásával van baj? — A helyzet sokkal bonyo­lultabb. A fiatalok egy része is közömbös. Há úgy tetszik, ké­nyelmes. Emlékszem, amikor a télen találkoztunk, nagy lelkesedés­sel mesélte, hogy teremröplab- da-tomát szerveznek az üze­mek között. Hétfői napon, amikor érdeklődtem a torna iránt, lehangolva mondta: mindössze 3 csapat jelent meg. Jusztin Ferenc örök op­timista. A keserűséget, a ku­darcot elfelejti, akkumuláló­dik és ismét nagy lendülettel lát hozzá az újabb és újabb szervezéshez. — Jó a kapcsolatunk az ál­talános iskolával. A télen több jól sikerült közös rendezvé­nyünk volt. így a szülők, taná­rok, diákok közös sportvetél­kedője. Az elmúlt év őszén új­szerű kezdeményezésnek szá­mított a „Fut a Szécsény” tö­megsportnap megszervezése. Most indítottuk 10 csapat rész­vételével a Rákóczi Kupa kis­pályás labdarúgótornát Jusztin Ferenc duplán sportvezető. A nagyközségi szakmaközi bizottságban a sporttárca az övé. — A kettősség bizonyos mér­tékben megkönnyíti a szerve­ző munkámat. A nagyközségi Vöröskereszt területi szerve­zetével közösen szeretnénk beindítani az üzemekben a munkahelyi testnevelést. Szé­csényben viszonylag sok a szabadtéri sportlétesítmény. Ezek kihasználása nem a leg­jobb. Természetesen nekünk is többet kell tenni azért, hogy az emberek szabad idejük egy részét sportra fordítsák. — A társadalmi sportvezető Idejének jelentős részét a sport ügyeinek az intézése veszi el... — Az az igazság, hogy min­den embernek kötelessége va­lamit tenni a köz érdekében. Ügy érzem, én ezen a terü­leten tudok a legtöbbet adni. Nem vagyok testnevelő, sem első számú sportvezető, mégis azt akarom, hogy az emberek gyorsabban felismerjék a rendszeres sportolás fontossá­gát. Jusztin Ferenc 10 éves gyermekét ebben a szellem­ben neveli. Munkahelyén, az ELZETT-gyáregységben, ahol mint géplakatos dolgozik, ezt a gondolatot hirdeti, s megva­lósításán fáradozik. sz. f. Hét végi sportműsor SZOMBAT LABDARÜ&ÄS A* 1982/83. évi MNK me­gyei selejtezőinek második fordulója: Ménkes—Mátra­novák, Ménkes, 17 óra. (v.: Kriston). TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS Mátra Kupa országos n. osztályú verseny, zsillói pol­gári védelmi bázis, 9 óra. VASÁRNAP LABDARÚGÁS Ál 1982/83. évi MNK me­gyei selejtezőinek második fordulója: Nógrádmarcal—H. Balassi SE. (v.: Dóra), Palo­tás—H. Szőnyi SE, (v.: Csá­ki), Kls-Zagyvavölgye Tsz SE —Somoskőújfalu, (v. Imrich), Karancsság—Pásztó, (v.: Ju­hász L.), Ecseg—Kisterenye, (v.: Baksa), Felsőtold—Bánya­gépgyár, (v.: Takács), Ipoly- tarnóc—St. Volán, (v.: Béké­si), Szendehely—Erdőkürt, (v.: Berta), Diósjenő—St Síküveg­gyár, (v.: Makovinyi), Örha- lom—Ötvözetgyár MTE, (v.: Tálas), Rétság—Romhány, (v.: Fodor). Kezdési idő: 17 óra, TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS Bányász Kupa, országos II. osztályú verseny, Alsókatalin- telep, 9 óra. csaknem háromszor annyit, mintegy 20 000 órát. S London­ból 10 arany-, 6 ezüst-, és 13 bronzéremmel, a nem hiva­talos pontversenyben meg­szerzett harmadik helyezéssel tért haza a magyar olimpiai csapat. A londoni sikerek igazolták: érdemes és szükséges tovább­fejleszteni az edzőtábort így is történt. Tata szinte minden olimpia előtt újabb korszerű létesítményekkel gazdagodott. Ma már két szállodával, 10 fedett teremmel, 19 szabadté­ri edzőpályával szolgálja a magyar sportot. A szakszövet­ségek programjában megha­tározott edzőtáborok mellett — államközi egyezmények alapján — fogadják a szocia­lista és tőkésországok verseny­zőit is. Az „üres” heteket a különböző sportegyesületek töltik ki, s emellett évente 18 000—20 000 ember tömeg­sportját is szolgálja a tábor. Külön említést érdemel a tá­bor étrendje, amelynek ösz- szeállításában egyaránt segít­ségül hívják az orvostudo; Vívás ¥ Újabb magyar aranyérem Csütörtökön este a római vívó-világbajnokságon a kard­csapatok léptek pástra. Ma­gyarország válogatottja a döntőben a hazaiak legjobb­jaival találkozott, és 9—5 arányban jobbnak bizonyult az olasz együttesnél. A ma­gyar kardozók 5—0-ra el­húztak, s különösen a fiatal Búj dósé volt elemében, aki nyolc versenyző közül egye­dül maradt veretlen, és nagy részt vállalt a sikerből. A magyar csapatból Né- bald és Bújdosó 3—3, Gedő- várd 2, Nagyházi egy győzel­met szerzett, míg az ejlenfél- ből Maffei 2, Dalia Barba, Arciziacono és Megulo 1—1 alkalommal hagyta el győz­tesen a pástot. A magyar együttesben Uerevich Pál Is szerepelt. Hét versenyszám után a vi­lágbajnokság éremtáblázata a következő: arany, ezüst, toron* Szovjetunió 4 1 1 Magyarország 2 1 2 Olaszország 1 3 2 Franciaország­2­NDK ■­1 NSZK E­l Atlétika Ezüstérem az összetett A Magyar Atlétikai Szövet­ség — hosszú évek után is­mét — vidéken rendezte a serdülő B korcsoport orszá­gos összetett bajnokságát. A 13—14 éves fiú- és leányatlé­mányt és a gasztronómiát. Ala­posan téved, aki úgy véli, hogy itt lucullusi lakomákat rendeznek. Kímélő étrendből állnak a menük, ugyanis a sportoló számára csak olyan táplálkozás előnyös, amely nem köt le energiát és megóv­ja a szervezetet a felesleges energialeadástól. Ugyanakkor biológiailag teljes értékűnek, vitaminokkal telítettnek kell lennie. A modern technikai berendezésekkel ellátott konyhán a jól képzett szak­emberek a felkészülés Idősza­kának — az alapozásnak, a formábahozásnak, a formában tartásnak, illetve a verseny- felkészítésnek — megfelelő ételeket készítenek. A tábor rendje, nyugalma, szervezettsége is segíti a ma­gyar sportolók felkészülését. Tata sokban hozzájárult ah­hoz, hogy a tábornyitás óta 78 arany-, 79 ezüst- és 105 bronz­éremmel, valamint több mint 200 helyezéssel gazdagították versenyzőink a magyar sport „olimpiai vitrinjét”. „ B. fi. bajnokságról ták kétnapos országos sereg­szemléjének ezúttal Gyula adott otthont Népes mezőny állt rajthoz a négypróba mindhárom változatában. Év­folyamonként 18—20 csapat versenyzett a bajnoki címért, helyezésekért. A nógrádi atléták közül a balassagyarmati Deák Katalin szerepelt a legjobban, aki a négypróba A változatában az 1968-as születésű versenyzők között 3268 pontjával ezüst­érmet nyert. Az egy évvel fi­atalabbak mezőnyében a szin­tén balassagyarmati Keresz­túri Ildikó 2886 ponttal a 3. helyet szerezte meg. A fiúknál a salgótarjáni Gyuris József hajszállal ma­radt lé a dobogóról, 4. letté® 1933 ponttal teljesítette az aranyjelvényes szintet. Szin­tén jó eredménynek számít a Bgy. SE-és Horváth László 1775 pontja és a 6. valamint Széles Gábor 7. helyezése. A csapatversenyben az STC fiúcsapata (Almáshegyi, Bab- ják, Koltai, Kecskés, Czimmer összeállításban) az 1969-es születésűek között 5341 pánt­tal a 8. helyen végzett, csak- úgy, mint a Bgy. SE (Kk» resztúri, Dropka, Vitéz, Párk összetételű) együttese. Dicséretes még a salgótar­jáni Kékesi Anita szereplése, aki első ízben teljesítette az aranyjelvényes szintet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom