Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)
1982-07-24 / 172. szám
Lányok egymás között A pásztói vix ivásra Is jó. Gyakran kanyarog türelmetlen és szomjas „vevőkígyó” a tarjám strand büféje előtt. Nógrádi sfrandszemh Csák tessék, tessék! Folyton-folyvást? Hát lehet kérem, lehet, lehet.... Vásárok, attrakciók kikiáltóinak szájából számtalanszor elhangzott a csalogató. Vajon a nógrádi strandokra mivel csábítanák be a bámcsz közönséget? ' víz, víz, víz... A tarjáni strand csütörtöki „ajánlatán” 11 órakor 28° Celsiusos levegő szerepel napfénynyel — 12 forintért. Ho?zá napozópad — fél. napra egy ötös, egész napra a duplája. Ja, és víz. Víz — a medencében térdig érő, a zuhanyból 20 fokos. Körítésül sorállás az egyetlen büfé előtt, ahol a szokásosnál bővebb a kínálat: bukta, ízes levél, kakaós tekercs, túróstáska, almás lepény, kétféle linzer, fasí- rozott, pogácsa és szendvics „áll” a képzeletbeli étlapon. Az üdítők délelőtt még hűtőitek, miként a sör is — legalábbis ezt vallja Gőz Valéria üzletvezető. — Űszni szerettünk volna, de hát nincs víz — kesereg az egyik napozópadon Vacz- lavik Ferenc. A többes szám több mint száz fiatal debreceni labdarúgót jelent, tíkik éppen Salgótarjánban táboroznak és a csütörtöki napot úszással tervezték eltölteni. A másik edző, Szilágyi József lábteniszpályát, míg a játékosok többsége a fagylaltot, a tejet és a gyümölcsöt hiányolta a tarjáni strandról. A vendégek többsége vakációzó diák. így a hangulat a vízhiány ellenére kitűnő. — A tarjáni stranddal kapcsolatos igényeimet leszállítottam — magyarázza Csontos Katalin, az egri tanárképző főiskola harmadéves hallgatója. — Egyszerűen napozni járok ki: vízfürdő helyett napfürdőt veszek, csak azt nem értem, miért nem engednek a belépő árából, amikór csökkent értékű szolgáltatást nyújtanak. A kérdésre — hogy ne maradjon költői — Bocsó Ferenc üzemvezetőtől kértünk feleletet. AZT MONDJA A FŐNŐK... — A medence nagy alapterületű, s ha eső éri, algásodni kezd1. Ezért cserélnünk kell a vizet. Tegnap áram- és vízhiány miatt lel kellett állnunk, pedig mára már legalább másfél méter lenne a medencében a vízállás. — Nem gondoltak még a medence megíelezésére? — Terveink készen vannak. Már hozzá kellett volna látni egy 34 fokos vizű gyermek- medence és egy másik fürdőmedence építéséhez, amelynek vizét 28 fokra kívánjuk melegíteni. De á kivitelező, az AGROFIL még árcsatározást folytat. Bár így Is ígéri, hogy ’83. május elsejére befejezi a munkát. Én aligha hiszem. Még a szerződést sem írták alá. — S addig marad a vízhiány? — Á, ez csak pillanatnyi nehézség. Az Észak-magyarországi Regionális Vízmű Vállalat, a központunk remélem már péntek hajnalra engedélyezi a feltöltést, — A vendégek közül sokan panaszkodnak az étel-ital ellátásra. Most sincs például nyitva a Tó vendéglőhöz vezető kapu... — Aki át akar menni, az körbe megteheti. Utána természetesen vissza is jöhet. Ami pedig az ellátást illeti, azzal mi sem vagyunk elégedettek. Lenne még hely újabb büfének, és a magánkezdeményezéseket is szívesen látnánk. Készséggel adunk engedélyt vállalkozóknak, maszekoknak, csak jöjjenek. — S amíg Ilyen gondok vannak, nem csökkenthetnék áraikat? Meg a napozópadok bérleti díja sem aratott osztatlan sikert... — A strandok fenntartása — szerte a országban — deficites. A vendégek csak töredékét fizetik a fenntartási költségeknek. A napozókat pedig eddig nem használták eléggé ki. Most nem foglalhatják le ingyen egy szál törülközővel. Különben is, máshol is bevezették a fizetést. A beszélgetést követően még szót váltottunk néhány vendéggel. A vélemények nagyjából megegyeztek: a többség tele volt panasszal. Mindezek ellenére 12 óra 55 percig 585-en váltottak belépőt, s 160 jegy pedig elővételben fogyott el a tarjáni strandon. GYEREKEK ÉS FELNŐTTEK A pásztói fürdőben egyenesen a vezetővel, Székely Istvánnéval futunk össze. A középkorú asszony kedvesen, de bocsánatkérő mosollyal fogad bennünket. — Pont a legrosszabbkor jöttek — invitál beljebb —, éppen most engedjük le a nagymedence vizét. Majd készségesen kalauzul szegődik mellénk. Megszokott nyári strandkép: napozó, labdázó kicsik és nagyok, zsúfolásig tele a gyerekmedence. Középen — felnőttek koszorújától övezve — gyerkőcök élvezik a jó időt és a 31 fokos vizet. . — Csak a sör meleg — panaszolja Jeney Gyula, aki családjával Salgótarjánból érkezett. A két Jeney gyereket láthatólag nem zavarja a sör hőfoka, sokkal inkább a vízzel vannak elfoglalva. A szomszédban két csinos balassagyarmati középiskolás lány, Józsa Dóra és Lukács Gertrúd napozik. — Bár elsősorban úszni jöttünk át, mert a gyarmati strand nincs nyitva, de így sem csalódtunk — nyilatkozik társa nevében is Józsa Dóra. A medence túlsó oldalán negyvenkét abád- szalóki iskolás éppen távozni készül. Tanárnőjük, Kiss Andrásné szívesen mondja el tapasztalatait, miközben napozási utógondozásként krémmel keni magát. — Nagymezen táborozunk, s gyakran bejövünk Pásztora. A strandról csak a legjobbakat mondhatom. Kellemes a vize, kedves a személyzete. Ügy, hogy máskor is szívesen eljönnénk. HŰTÉS, HŰTÉS? A bejárat melletti sarokban élelmiszerbódé. — A pásztói ÁFÉSZ harminckilences számú strandi konyhája vagyunk — mondja mosoly kíséretében Verés Imréné. Közben főtt fejet, sült kolbászt és tarját, gusztusos szendvicset, fasírozottat kínál az éhes vendégeknek. Az árakra sem lehet panasz, erre szokták mondani, hogy szolidak... Az italmérés szintén az AFÉSZ-é, itt asztalok és székek is vannak a faházban. Szől- lősi Mátyásné üzletvezető jól ismeri a vendégek panaszát; baj van az italok hőfokával. — Sajnos csak ez a kis hűtőnk van — mutat a pulton álló üvegfalú hűtőszekrényre —, s nem tudjuk kielégíteni az igényeket. Pedig ez nekünk üzleti érdekünk, hiszen a hűtött ital kelendőbb. Helyünk is lenne nagyobb hűtőre, a központ is ígéri. Reménykedhetünk... Körsétánk utolsó lépéseit ismét a strandvezető kíséretében tesszük meg, aki még mindig az időpont szerencsétlen voltán sajnálkozik. Lehet, hogy neki van igaza, és csak a sors csúf grimasza, hogy 1982. június 22-én majdnem csak, hogy üvegben láttunk vizet két nógrádi strandfürdőben... Szöveg: Kiss László Kép: Gyurkó Péter Nem nehéz száraz lábbal átkelni a nagymedencén. Mentőöv — két csinos lánnyal.
