Nógrád. 1982. július (38. évfolyam. 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

Balia Miklóséknál Dejtár, Rákóczi út 9. Két szoba, előszoba koyha, fürdő­szoba. A két szülő hét gyere­kével él egy fedél alatt Bállá Miklósékra aztán senki sem mondhatja, hogy nem viselik szívükön a nemzet lélekszá­múnak gyarapodását. A vékony asszony a kertből jön elő, kezében műanyag edény, épp a málnát szedte volna. — Sok ugyan nincs belőle, de ez is hoz néhány forintot a konyhára — mondja moso­lyogva. A nagyobbik szobában ülünk le, körülöttünk a gye­rekek: Tamás, Bernadett, Miklós, Mariann, Beáta. Rita csupán tizenegy hónapos, ő az igazak álmát alussza, a feje fölött bszélgetünk A többiek suttognak, képeslapokat né­zegetnek. Nincs Itthon min­denki, Zsolt — a legidősebb Beátánál egy esztendővel fi­atalabb — a Balaton partján táborozik az iskolával. — Én mindig is így akar­tam, azt szerettem volna, ha sok gyerekem lesz. Rbben is egyetértettünk a férjemmel. Elmondhatatlan érzés együtt látni őket, velük élni. Az igaz, hogy nagyon-nagyon szűkén vagyunk, de azért mindenki­nek jut saját ágy. A baj csak a tanulással van, hiszen már négyen járnak iskolába, és az itthoni feladatok ellátásá­hoz több helyre lenne szük­ség. (Szemmel mérem fül a la­kást: lehet hatvan négyzet- méter. Csak az ágyak, meg a szekrények majd’ a felét el­veszik lakótérnek. A fönn­maradó alig több mint har­minc négyzetméterből Jó rész a kövezett előszobáé, a kony­háé, a ’ fürdőszobáé. Ha ala­posan átgondolom, csupán egy-kéí négyzetméternyi sza­bad mozgástér jut kinek-ki- nek Balláéknál. .Ne szörnyűl- ködjön a kedves olvasó, mert — igaz, három éve ígérik már — én a saját fülemmel hal­lottam Pintér Ferenctől, aa érsekvadkerti termelőszövet­kezet elnökétől, hogy tavasz- szal kibővítik a szolgálati la­kást mindenképpen. Bállá Miklós a szövetkezet kerület­vezető erdésze. „A háromból” — jut eszembe az elnök sza­va — „nem az első, de má­sodik. Jól látja el a feladatát és ez a fontos.” Azt as egy szobát is nagyon várják Balláék, pedig sokkal bővebben akkor sem lesznek. Csak jelen állapotukhoz ké­pest érezhetik majd, hogy micsoda könnyen mozoghat­nak a lakásban. Most két lé­pés után bútorba ütközhetni mindenhol.) — Tizenkét éve vagyok itt­hon — simítja le a köpeny szélét a térdén az asszony. — Már nagyon megszoktam a mindennapos tennivalókat. Mostanában segítségeim is vannak: a gyerekek. Beáta egyszerűbb ételeket megfőz, Zsolt, Mariann és Miklós — pedig csak nyolcéves a fiú — takarítanak, boltba men­nek. A mai rend, porszívózás, a szőnyegek kirázása is a na­gyobbaknak köszönhető. Egye­dül nem győzném, azt hi­szem. Két idősebb falubeli asszony átjár hozzánk, a szom­szédok is be-bekukkantanak és persze a szülők. Én Bor- sosberényből, a férjem Nagy- börzsönyből származott el. (A márciusi fizetési szalag kerül elő véletlenül, gyorsan jegyzem a tételeket Bállá Miklós fizetése 4 500, csa­ládi pótlék 4 270, némi plusz és mínusz, ez annyi, mint 8 292 forint. Balláné két gyermek után kapja a gyer­mekgondozási segélyt 2 290 forintot és segít az állam a rendszeres nevelési segéllyel, ami havonta 1 690 forintot je­lent Az összesen 12 272 fo­rint, ha jól számoltam. Első látásra soknak tűnik, hanem amikor kilenc felé osztom...) — A fizetés teljes egészé­ben az ennivalóra megy — sóhajtja Balláné. — Naponta három liter tej háztól, az hu­szonegy fonint, két kiló ke­nyérrel együtt már harminc. Szombatra-vasárnapra bevá­sároltam a húst, négy százas nem volt elég! Bállá Miklósnak ezért más forintok után is kutatnia kel­lett. Kapóra jött a dejtári szolgálati lakás, amihez szép kert jár, a szövetkezet fél hold földet is juttatott A kertben tölgyfacsemetéket ne­vel 'a férj, a háztájiban krumplit vetett a szövetkezet. Tavaly a csemeték negyven-, a krumpli harmincezer forintot hozott. Ezzel együtt már min­den családtagra kétezer forint költhető havonta. Azaz költ­hető lenne... — Nem élünk, nem élhe­tünk föl mindent — kulcsol­ja össze a kezét a középkorú megtermett férfi. — Számí­tunk rá, hogy egyszer mégis nagyobb lesz a lakásunk, ak­kor pedig bútor kell, elsősor­ban a gyerekeknek. Ezért ta­karékoskodunk, minden több­letpénzt félreteszünk. — A kertben megterem a zöldség, vannak gyümölcsfá­ink, aztán málna, ribizli, eg­res, nem költünk rá. Néhány tyúkot is tartunk, kiegészítik a konyhát. Másképp nem megy. A filléreket is meg kell fognunk — mosolyodlk el az asszony. — Nehéz lehet hétfelé fi­gyelni egyszerre, szinte min­den pillanatban — kockázta­tom meg. — Nem, dehogy. Mndenben segítik egymást A nagyob­bak vezetik, tanítják a kiseb­beket. Reggel mosdatják, öl­töztetik őket, asztalra teszik a reggelit, én csak kenem a kenyereket A ricsaj, a játék, a hangoskodás T Aa biztos, hogy hangosabbak, mint egy gyerek, de ennyien suttogva- is kiabálósnak hatnánk, nem? Én otthonról hoztam az egy­más segítését, négyen vagyunk testvérek. Bállá Miklósék kilencen! — Kapcsolataink, azt hi­szem így szokás mondani, na­gyon jók, gyakran találko­zunk, jó együtt lenni a nagy­családnak — mondja határo­zottan a férfi. — Nem zavarja, hogy nincs egy nyugodt zug a lakásban? — A saját gyerekeim za­varnának? Munkát haza nem hozok, az erdőn pedig nagy csönd van. (A kis fürdőszobában auto­mata mosógép, az előszobá­ban varrógép — Balláné hű, mindennapos segítőtársai a sok elkószolódott, elszakadt ruha elleni csatározásban.) — Hogy moziban mikor voltam? — néz rám Balláné. — Még lánykoromban. — Te nem akartál volna tá­borba menni? — kérdem Beátát, aki otthagyta néhány percre a konyhát — Most az öcsémén a sor — mondja bölcsen. — Beosztjuk, mert minden­ki minden évben nem mehet, annyi pénz nincs. Zsolt ezer forintot vitt el a kasszából — gondoskodik hangosan Bállá Miklós. — Többet nem en­gedhetünk meg magunknak, sajnos. — Nyaralás? — Együtt, az egész család még nem mozdult. A négy na­gyobbal már voltunk szak- szervezeti üdülésen. Az igen! — emeli fel hangját az asz- szony. — Az idén? — Nincs beutalónk. — Nem kért Bállá Miklós — mondja a termelőszövet­kezet elnöke. Nincs még egy család a tagok között, ahol hét gyereket nevelnének... — Most megint jobban a fogunkhoz kell majd verni a garast — vált az emlékekből a valóságra a férj. — Au­gusztusban lejár az egyik gyes, akkor ezer forinttal ke­vesebb lesz a bevételünk. A krumpli nem vált be az idén, a csemetékben bízhatok talán. Majd meglátjuk. — Több gyerek? — Nem lesz. Egymásra néznek, kicsit el­mosolyodnak. — Miattuk — mutat körbe Bállá Miklós. — Ügy gondol­juk, hogy őket fel tudjuk ne­velni tisztességesen. (Dejtáron Bállá Miklósék a* egyetlen nagycsalád. A ta­nácstól tavaly két és fél ezer forintot kaptak segély gya­nánt. A termelőszövetkezet­től egy fillért sem.) — Ha valami Jóságos an­gyal teljesítené egy-egy kí­vánságukat? — Nagyobb lakás — feleli rögtön az asszony. — Békében, egészségesen felnevelhessük minden gyere­künket. A békét nagyon ko­molyan gondoltam, hisz hiába az egészség enélkül. Ha mi békében felnevelhetjük gyerekeinket, az azt jelenti, hogy a világban Is béke van. Ennél nagyobb dolgot ember nem kívánhat Szinte feleletül kondul meg odakint a harang. Hortobágyi Zoltán Ősi irkutszki fafaragók Ember nagyságú, a XVII— XVIII. századbán faragott szobrokat találtak a szibériai Irkutszk városában, a Kresz- tovozdvizsényije (Keresztál- litó) templom pincéinek fel­tárásakor. Szibéria ősi nép­művészetének szerves része a fafaragás. A XVII. század második, felében már céhbe tömörültek az irkutszki fafa- ragómestierek. Még ma is gyönyörködhetünk 1 néhány régi épület csodálatos fafara- gású erkélyében, timpanonjá­ban. A legújabban talált le­letek jó néhány mester kezé­nek munkáját dicsérik, akik­nek neve a leltári dokumentu­mokban Is fellelhető. A szob­rok már az irkutszki kép­zőművészeti múzeumban vár­ják a látogatókat, ahol meg­nyitja ajtaját a Szibéria régi orosz művészetének állandó kiállítása is. NOGRAD - 1982. július 17„ szombat Elcsitultak már a zajok, a letisztultak azok a végkövet­keztetésnek beillő gondola­tok fs, amelyek a közelmúlt­ban véget ért, immáron nyol­cadik salgótarjáni nyári egye­tem tanulságaiból levonhatók. A lassacskán évtizedes múltra visszatekintő, országos méretű értelemben is vehe­tő-érzékelhető-hasznosítható „rendezvény” — hiszen idén sem volt az országnak olyan tájegysége, amelynek szülötte ott munkálkodója nem kép­viseltette volna magát a me­gyeszékhelyi szabad kurzuson —, idén is kasszasikert ara­tott. No, nem pénzben, hiszen igencsak elenyésző volt az az összeg, melyet a résztvevők a rendezők — a TIT Nógrád megyei szervezete, a megyei és városi tanács, az Állami Ifjúsági Bizottság, valamint a KISZ megyei bizottsága — jóvoltából fizettek. Fentebbi­ek alatt a hallgatók nagy szá­ma, több mint százhúszan „hallgatták” vitatkoztak, po­lemizáltak, valamint a prog­ram sokszínűségét, gazdag tartalmát érti e sorok írója. Papírra veti ezt annak el­lenére is, hogy — akinek esetleg kezébe jutott, és át­tanulmányozta a nyolc esz­tendő programját — talán így kívülről sablonosnak tű­nik, meg untnak, elcsépeltnek, fárasztónak, semmitmondó­nak, ne adj’ isten, divatosnak a témaválasztás. Hiszen nyol­cadik alkalommal is egy ugyanazon volt a téma: az ifjúság. Nemzetközi művésztelep, Salgótarján (III.) Swierkiewicz Róbert — •. e. eumminps 99 verté­nek adaptációját csinálom meg, közülük három lap sze­repel majd az első salgótar­jáni országos rajzbiennálén Is — hangzik Swierkiewicz Ró­bert tájékoztatása a teleírt színes lapok előtt Geher István Írja az •. «. cummings 99 verse című 1975- ben megjelent kötet utósza­vában: „Cummings (saját használatában: e. e. cum­mings) verseit mindenekelőtt az elévülhetetlenül jellegze­tes írásmód teszi izgalmassá és gyanússá, sugallatossá és érthetetlenné. Ez az agresszív újszerűség élteti a művet, s ez teszi ki (olykor) az elavulás veszélyének." Az amerikai költészet irodalmi fenegyere­ke (1894—1962) valóban bál­ványokat dönget, s miután festő is volt, a vizuális ele­mek is nagy szerepet játsza­nak költészetében, szinte kí­nálkoznak újabb és újabb adaptációk tárgyául. (5 maga irta „nonfiguratív” verstech­nikájáról: „Rendkívüli mó­don vonzódom a precizitás­hoz, mely mindig mozgást eredményez." De miért csi­nálja Swierkiewicz Róbert eze­ket a lapokat? — Szeretem a költő verse­it. Másrészt, szeretetomet így kívánom kifejezésre juttatni. Szerintem, a hagyományos il­lusztráció nem ad módot olyan teljességre, amit így tudok nyújtani. S effajta ismertetés számomra örömet ad. — Hol van ebben az eset­ben maga az „adaptátor”? — Az Ismertetésnél vagyok. Saját kezem írásával közve­Swlerkiewicz Róbert títem a költő gondolatait, a papir és tus színei pedig to­vább gazdagítják a versek asszociációs körét, kitágítva ezt az amúgy sem éppen szűk kört. Vannak olyan versek, amelyeknél a színekkel köz­vetítem a belőlük felém ára­dó hangulatokat. S van, ami­kor ellenállok, a vers hangu­latát mintegy ellenpontozva adom tovább, esetleg egyfaj­ta disszonanciát is létrehoz­va. Egy-egy szónál, gondolat­nál asszociálok egy képi lát­ványra s ez hamisabb lehet, mint a szó képi látványa. A szó, a gondolat és a képi látvány belső mozgása min­denesetre izgalmassá — sőt, néha izgatóvá — teheti ezt a különös kísérletet A szellemi mozgékonyság egyébként la sajátja a művésznek, még a vitatható esetekben is. Az 1942-ben Pécsett született s jelenleg Budapesten élő mű­vész az Iparművészeti Főis­kolán végzett. Első Önálló kiállítását 1976-ban Pécsett, a Janus Pannonius Múzeum­ban rendezte. Azóta tizenöt egyéni tárlata volt, a hetvenes évek elején Krakkóban és Salgótarjánban is. A pécsi kisplasztikái biennálé egyik díját s a miskolci grafikai biennálé nagy díj át kapta meg 1981-ben. A Nemzetközi Mail Art mozgalomnak 1981-től te­vékeny résztvevője. Csaknem két éve szervezi és rendezi az újpesti Mini Galéria kiállítá­sait. Xertox néven idén cso­portot hozott létre, amely at emberrel kapcsolatos kísérle­tekkel és az e témakörben létrejövő művészeti alkotások­kal foglalkozik. Itt nemcsak a tudományos kísérletekről van szó, hanem úgyszólván minden témáról, amely az embereket érinti, így például a béke kérdéséről is. A Mail Art a tradicionális képzőművészeti mozgásoktól eltérő mozgalom — mondja Swierkiewicz Róbert. — Min­denre kiterjed, ami postán küldhető, a világban történő művészi törekvésekről szóló dokumentumok napra készen érkeznek az emberhez s a visszacsatolás is közvetlenül jelentkezik. Még azt mondja: •— Feleségem Stuiíbor 25su- zsa, három fiam Dávid, Ger­gő és Áron. Van négy cicánk, ezenkívül sok növény és vi­rág. Tóth Elemér Hasznos, megyénk moh községei közé tartozik, ahol az elmúlt években egyre több fi­atal család telepedett le. A kényelmes, többszintes, összkomfortos lakások sora látha­tó az Alkotmány úton, ahol felvételünk készült. Tovább a témában Egyetem, ha nyári is De bele-bele pillantva az egyetem műsorfüzetébe, s hallgatóként ott lenni elő­adásokon, az azokat követő konzultációkon, majd késő délutáni beszélgetéseken — az ember önmagának Is be­válthatta: nem, ez az egyízű- nek, unalmasnak, megemészt- hetetlennek tűnő választék — kimeríthetetlen. És bőséges, de mennyire! Híven igazolta a fentebbi­eket a mostani nyári egye­tem, amely egy témát: az if­júsággal kapcsolatos műve­lődési kérdéseket „járt körül”. S nem akármiképpen. Hiszen szó esett — nagyon sok — ar­ról: miképp, mily’ módon oko- sulnak iskolában, s azon kívül, hogyan töltik szabad idejüket, mit jelent számukra a film és a zene, s a még megannyi hasznos tudomány. Előadások sora hangzott el a rétegigényekről, amely szük­ségszerű volt, hiszen az ifjú­ság nem egyetlen gyűjtőfoga­lom, s természetesen a jelen helyzetről, a lehetőségekről, — a meglevőkről, és a még csak feltételes módban emlegetet- tekről is — kiváló, a szakmá­ban jártas előadók fejtették ki véleményüket. Volt közöt­tük KISZ-KB-titkár, TIT-fő- titkár, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, főiskolai docens, egyetemi ad­junktus, és népművelődési intézetbeli osztályvezető is. Akik a hallgatók ízlése, s nem utolsósorban felkészült­sége szerint, hol sikereseb­ben, hosszas vitákat kiváltb­an beszéltek részgondokról és eredményekről, avagy egy-egy téma teljességéről, hol pedig unos-untalan, másutt már hal­lott, hangoztatott „húrokat pengettek meg” — csak úgy, nagy általánosságban. S bár nem ez utóbbi volt a jellemző, mégis, a tíznapos kurzus lezárásakor, ez váltot­ta ki a hallgatók között a legnagyobb disszonanciát. Fáj­lalták az e témákban történt kutatási, felmérési eredmények továbbításának hiányát — márpedig sok ilyen van! —, hiszen ez némi támpontot ad­hatott volna egy-egy témában a gondolatok, s az azokhoz kapcsolódó reflexiók igazára. Fájlalták a résztvevők — szó szerint így mondták közülük sokan —, hogy kevés idő ma­radt a meghallgatás utáni kér­désfeltevésre, vitára, amelynek két prózai oka volt, legalább­is, így utólag már tudjuk. Egyik a némelyik előadó szó- szátyársága, a másik pedig a napirend szoros, órához, perc­hez kötöttsége. (A rendezők szerint ez utóbbin továbbra sem változtatnak...) Kár — említették néhányam —, hogy akármelyik témában is ke­vés volt a nemzetközi kite­kintés, megmaradtunk szűk, honi berkeink között, eseten­ként ott is csak felszínesen. Nem sikerült kellőképp ele­mezni a közművelődés társa­dalmi és gazdasági összefüg­géseit, amelyek bizony mind­inkább napirendre kerülnek, s kevés volt az, amit a felnö­vekvő nemzedék, a ma még tizenéveseknek titulált réteg művelési, művelődési, kul­turálódási, szabadidő-eltöl­tési helyzetéről volt hallha­tó. Különösépp hiányzott a tematikából egy-két olyan kon­zultáció, amety foglalkozott volna az ifjúság szabad idejé­nek jelentős részét kitöltő tö­megsportmozgalmakkal, azok helyzetével, s távlataival. E hiányérzet már csak azért is érthető, hiszen csak egészsé­ges, ép testű és szellemű fia­talság képes az elkövetkezen­dő évek, évtizedek feladatai­nak megoldására. Mindezek ellenére, a hall­gatók java része ezt hangoz­tatta, sikeresnek bizonyult a nyolcadik salgótarjáni nyári egyetem, s tapasztalataik ott­hon, munkájukban hasznosít­hatók. Hozta azt az eredményt, amelyet elvártak tőle. Így szól a rövid summázat, s szeretnénk hasonlókat jövő­re is papírra vetni. Mikor szintén az ifjúsággal kapcso­latos, kimeríthetetlen témák egyike kerül bonckés alá. Hogy melyik, arról később születik döntés... Karácsony György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom