Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)
1982-06-02 / 127. szám
- 1 Szátoki csendélef * NYUGDÍJASOK =ma§azi;njs Szociális otthon a megvalósulás útján Fehérre meszelt tornácos kis ház, apró muskátlis ablakokkal. A tornácon, a sámlin ül apóka, meg anyóka. Elnézik az esőáztatta kertet, morzsol- gatják csendes békességben napjaikat. Szakasztott úgy, mint a mesében.., Az idillikus kép hangulatát, varázsát egyedül az udvarban álló modern Fiat gépkocsi töri meg. S egyben vall arról is, hogy a múlt és a jelen találkozik itt, Gál István bácsiék portáján, Szátokon. örül a két öreg a váratlan vendégeknek, hisz’ mily ritkán történik íjneg velük, hogy ők, ketten a figyelem középpontjába kerüljenek, hogy őket fiatal évekről, régmúlt Időkről faggassák. Fürgén pattan fel a kis sámliról anyóka, a het- venesztendős Margit néni, té- rül-fordul, virágot locsol fotós kollégám kívánsága szerint Nevetve kérdezi, tán csak nem a televíziótól jöttek? — Azért csak gyújtsanak rá! — kínálgat a saját csomagjából István bácsi — igaz, nekem nem volna szabad dohányozni a betegségem miatt. Így is nehezen lélegzik Pista bácsi, szokta mondogatni a doktor úr. Tudják én világéletemben nehéz munkát végeztem, a mélyépítőknél, örökös utazgatás, a fülem meg csak súgott haza, hogy élhet az asszony a három gyerekkel. — Nem kellett engem félteni, feltaláltam magam minden helyzetben. A termelőszövetkezetbe jártam kapálni, műveltem a háztáji kertet, marhát, apró jószágot neveltem. Nézzen be a kamrába, most is csipog odabent több szakajtó- ravaló. Sajnos, hogy megöregedtünk, a gyerekek szétszéledtek, egy fiunk tért csak vissza hozzánk a rosszul sikerült házassága után. övé ez az autó is itt az udvarban. Hogy ültünk-e már benne? Dehogy ültünk, nem is nagyon kívánkozunk. Mink az urammal nem szoktuk a szórakozást, pihenést, nyaralni soha sem állt módunkban... Aztán a fiam is elfoglalt ember, autóbuszvezető a váci Volánnál, ritkán ülhet a saját kocsijába- De kerüljenek beljebb, hagy mutatom meg a szobákat is! Gerendás mennyezet, sublót, sparhelt az öregek szobájában, múzeumban lát az ember hasonlót, annál meglepőbb a másik szoba modernsége, ahonnan a gáztűzhely, a mosógép, a kényelmes, öblös fotelok sem hiányoznak. — Sokat segítenek a munkában ezek az okos masinák — jegyzem meg. Margit néni azonnal tiltakozik. Hová gondol? Azt hiszi, használom a gáztűzhelyet?. Én már csak a sparheltnál maradok, mert annak kitapasztaltam minden fortélyát. A mosógépet Is csak olyankor használpm, ha ágyneműt kell mosni!., Régi fényképek kerülnek le a falról. Margit néni díszeleg az egyiken még menyecskekorában, aztán lakodalmak, búcsúk, amikor egybegyűlt az egész család. Unokák, dédunokák, akik gyakran ellátogatnak a nagymamához. Olyankor a nagyasztalnál terítenek, hogy legyen ünnepélyes a családi összejövetel. — Szátok kicsi falu, nagyon sok idős ember lakja. Sokan közülük már tehetetlenek, magukra hagyottak. Jó lenne, ha — ahogy hallottuk más falukból — itt is csinálnának kedvezményes étkeztetést az öregeknek. Én is szívesen feliratkoznék, mert bizony nagyon fáraszt már a mindennapi főzőcskézés — mondja Margit néni. Elbúcsúzunk, a két öreg pedig visszaereszkedik a kis sámlikra. Onnan integetnek utánunk. A nap számukra folytatódik a megszokott medrében. .. Emberek, kollektívák szinte naponta érdeklődnek, kérdezősködnek, mikor épül fel Salgótarjánban a tervezett szociális otthon? Ügy véljük, nem túlzás azt állítani, hogy az egész megye közvéleményét foglalkoztatja ez a kérdés. Érthető módon. Hiszen, amikor az elmúlt év elején a Vöröskereszt megyei vezetősége meghirdette a „Nógrád megye az idősekért” akciót, üzemek, intézmények, magán- személyek azonnal reagáltak a felhívásra, átérezvén a kezdeményezés jelentőségét, társadalmi súlyát. Tudjuk, hogy Nógrád megyében a lakosság egyötöde nyugdíjkorhatáron felüli, közülük sokan (harminc százalék) egyedülállóak. Tudjuk, hogy a megyében négy szociális otthon működik 810 férőhellyel, ahová a múlt évben 237 kérelmezőből 185 igényjogosultat helyeztek el. De ki tudja, mekkora azoknak a száma, akik elhelyezési kérelmet ugyan még nem adtak be, ám, ha lehetőségük nyílna nyomasztó magányuk felszámolására, szívesen költöznének a szociális otthonba... A jószándék, a segítőkészség vezérelte tehát a Vöröskeresztet, amikor útjára bocsátotta az anyagi támogatásra ösztönző felhívást. S bár, kételkedők is akadtak jócskán, pro és kontra folytak a viták az ügy kapcsán (hogy tudniillik a mai gazdasági viszonyok közepette képes-e Nógrád lakossága a szükséges pénzösszeg előteremtésére) az eredmények, kiegészülve a megyei és a városi tanács támogatásával, biztatóak. Hol tart tehát a szociális otthon megvalósításának folyamata? A kérdést az ügyben egyik legilletékesebbnek dr. Fancsik János országgyűlési képviselőnek, a megyei Vöröskereszt elnökének tettük fel. — Azt, hogy én vagyok az ügyben a legilletékesebb, nem vállalom, mégsem hárítom el a kérdést, mert valóban szívügyemnek tekintettem az első pillanattól a szociális otthon építését. Kezdetben bennem is volt bizonytalanság, annál jobban örülök most, hogy az ügy sínre került. A megye üzemei. intézményei, kollektívái, magánszemélyek több mint hatmillió forintot fizettek be a szociális otthon építés számlájára. Megtörtént a helykijelölés is; a megyei kórház területén levő „F” jelű épületet kell átalakítani úgyTTiogy az idős embereknek kellemes otthont nyújtson. A kórház és a megyei tanács vezetése elhatározta, hogy az egészségügyi ágazat tervében szereplő nyolcmillió forintot — amelyből eredetileg orvosszállót hoztak volna létre —, meghagyják a szociális otthon leendő épületén. S mivel az orvosszálló is fontos dolog, ezt a megye és a város egyéb forrásaiból oldják meg. — Az induláshoz tehát jelenleg 14 millió forint áll rendelkezésre. Elegendő ez az összeg a tervkészítéshez? — Az átalakítás tervét a NÓGRÁDTERV-nél rendelte meg a tanács, és a számítások szerint 22—23 millió forintba kerül. (A tervezők nevében Holes Miklós tájékoztatott arról, hogy az elképzelések szerint hatvan-hetven férőhelyes lesz a szociális otthon, tervei pedig június végére elkésztil— Hogy rólam akar írni? Nahát! Tudja, nem szeretek én az életemről beszélni, mert nincs abban semmi különös, különleges. Egyszerű falusi asszony vagyok, akit állandóan a munka, a megélhetési lehetőség utáni vágy hajszolt.. Két gyereket neveltem fel, az uram sokat betegeskedett, szükségünk volt minden forintra. így hát, ha röviden akarnám összefoglalni az életemet, úgy hangzana: éjjelnappal dolgoztam. — Nem nézek ki ötvenkét évesnek? Komolyan gondolja? Pedig nyavalygok ám eleget, érelmeszesedésem van, párszor már a sír széléről jöttem vissza. De talán térjünk a munkára, mert a panaszkodás nem a kenyerem. Sokáig dolgoztam a termelőszövetkezetben, mindegy volt, hogy krumpli, káposzta, zöldség, ráált a kezem a dologra. Itt, a ZÖLDÉRT dejtári savanyítóüzemében tíz éve vagyok harminc asszony brigádvezetője. Nagyon jó a közösség, szeretem a munkatársaimat, úgy gondolom, ők is megvannak velem. No, torzsalkodás, Vallomás Visszavárnak-e ? Nyugdíjba vonulás, ünnepélyes pillanatok, búcsúzkodás. Köszönet az évtizedeken keresztül kitartó munkáért, visszavárunk bármikor. De visszavárnak-e igazán, hívnak-e, vagy megszakad mindenféle kapcsolat a munkahellyel ezek után? E meditativ kérdést — Idős olvasóink nevében — Balassagyarmat három üzemében mi tettük fel az illetékeseknek. a kábelgyár személyzeti osztályán Marton József né elmondta, hogy eddig 25 nyugdíjastól vettek búcsút, közülük öten jelenleg is a gyárban dolgoznak portás-, öltözőőr-munkakörben. Nyár lévén szóba került az üdülés is. A kábelgyár nyugdíjasainak ugyanolyan lehetőségei és kedvezményei vannak a nyaralásra, mint az aktív dolgozóknak. Ennek ellenére évente csupán egy-két 'nyugdíjas kér beutalót. Harminc nyugdíjast tartanak számon a fémipari vállalatnál. Tizenöten rendszeresen bejárnak a gyárba — őrök. portások. Tavasszal, őszszel és télen kínálnak számukra kedvezményes beutalót, amelyre tavaly hat, az idei évben pedig két jelentkező volt. A finomkötöttárugyár huszonkét idős asszonyt foglalkoztat gépi varró- és egyéb munkakörben. A nyugdíjasok nagyon örülnek a keresetkiegészítésnek, Mint ahogy szívesen elmennek üdülni is. vállalati beutalóval. Tavaly tizenegyen élvezték a SZOT- üdülő kényelmét, heten pedig a vállalati üdülővel ismerkedtek. veszekedés olykor előfordul. Mit csináljunk? Ilyen az asz- szonynép, ha csoportba verődik. — Valami változatosság, kitérő az életemben? Volt, hogyne magamnak csináltam, de balul sült el. A férjem Pesten dolgozott, aztán, hogy ne szakadjunk el egymástól, én is utána lódultam. A gyerekek már nagyok voltak akkor, biztattak, csak menjen, mama, lásson egy kis világot! Mondhatom, láttam. Annyi csúnya, számomra szokatlan, embertelen dolgot, hogy egy életre elegem lett belőle. Egy évet húztam le az építőiparban, a Fehérvári úti munkás- szállón laktam. A férjemmel csak esténként találkoztunk, amikor feljött hozzám vacsorázni. Mozinak, színháznak, a főváros nevezetességeinek még nek. A költségeket jelentősen csökkenti, hogy az épület fűtés- és közműellátását a készülő krónikus pavilonhoz kapcsolódva oldják meg. — Úgy gondolom, a szociális otthon ideális körülmények közé kerül, hiszen ott helyben, a kórház szomszédságában megoldható az idős emberek étkeztetése, orvosi ellátása. Természetesen a családtagoknak is hozzá kell majd járulniuk ahhoz, hogy idős szüleiknek megfelelő életteret, élet- körülményeket biztosítsunk, hiszen az öregekért vállalt felelősség közös, mindannyiunk feladata. . Dr. Fancsik János mellett a másik legilletékesebb e témában Szoó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára aki „minden követ megmozgatott” azért, hogy a nemes kezdeményezést sikerre vigye. — Nagyon szépen köszönjük a megye lakosságának, az üzemeknek, vállalatoknak az eddigi támogatást. Reméljük, ha a feltételek meglesznek a szociális otthon építésére még ez év őszén megkezdődik. Reméljük, hogy a további támogatás, társadalmi összefogás a jövőben sem marad el. Mert a kapunyitáshoz szükséges pénzösszeget, amely csaknem kilencmillió forint — ugyancsak önerőből kell előteremtenünk. A gyűjtés ezentúl is — mint eddig — az önkéntesség elvén alapul. Számítunk hát továbbra is mindazok támogatására, anyagi segítségére, akik magukénak érzik az idős, magányos emberek gondját, akik szívügyüknek tekintik, hogy Salgótarjánban mielőbb otthonra, közösségre, nyugalomra találjanak az egyedülélő, idős emberek. a környékét sem tapostuk. Csak a munka, a robot a mindenhonnan egybeverődött népség intrikája..- Fogtam a batyut és hazajöttem az én kis falumba, Dej tárra. Igen, nyugdíjba készülök, igaz, még három évem van hozzá. Várom-e? Tudja, úgy vagyok vele, hogy igen is, meg nem is. Otthon a ház körül, a kertben rengeteg a tennivaló, a lányomék együtt élnek velünk, ők is megkívánják a segítséget. Aztán sokszor érzem, hogy fáradtak az öreg csontok, szükségünk lenne a pihenésre. Egyszóval a szívem egyik csücske már hazahúzna. Ha azonban arra gondolok, hogy meg kell válnom a munkatársaktól, az üzemtől, az elkeserít. Nekem ez az üzem amolyan összekötőkapocs a világgal, a pénzesborítékon túl. Itt minden lehetőséget megkapunk a szórakozásra, pihenésre is. Jártunk már a Magas-Tótrá- ban, Lengyelországban, Moszkvában, hét végén, ha a munka is úgy engedi, különbusz- szal visznek meleg vizű fürdőhelyre, országjárásra. Nem véletlen, hogy a nyugdíjas asszonyaim is szívesen visz- szajönnek segédkezni, ha szükségünk van rájuk. Hogy én visszajárok-e majd? Az biztos, csak szóljanak. — Mi tartja fiatalon az embert? Semmiféleképpen nem a lustálkodás, az otthonülés. Hanem a céllal végzett értelmes, jó munka, meg az ösz- szeszokott emberi közösség. Amikor otthon elnézegetem a 25 éves jubileumi oklevelet, amikor az asszonyaim megkérdezik: „Marika, mi bánt, miért vagy szomorú?”, akkor arra gondolok, nekem valóban a munka, az összeforrott kollektíva jelenti naponta az erőt adó megújulást. Elmondta: Poldauf Ferencné Dolgos évek után j Hasznos tanácsok Nyugdíjasoknak, nyugállományba vonulóknak A SZOT Társadalombiztoí sítási Főigazgatóság Nógrád megyei Igazgatósága néhány közérdekű és aktuális kérdésről tájékoztatja az alábbiakban idős olvasóinkat. Általános tapasztalat, hogy sok ésetben keresik fel levélben, vagy személyesen az igazgatóságot olyan ügyekbe» amelyek elintézése nem tartozik annak hatáskörébe, így gyakran az érdemi segítség- nyújtás is elmarad. A felesleges fáradozás; utánjárás, esetleg bosszúság elkerülhető, ha a nyugdíjasok és a nyugállományba vo^ nulás előtt álló dolgozók beJ tartják a következő jó tanácsokat A már megállapított nyugellátásokkal és baleseti ellátásokkal kapcsolatos kérdésekben a folyósító szerv, a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (címe; 1820 Budapest) tud intézkedni. Ilyenek például az ellátások folyósításával, vagy a folyósítás elmaradásával késésével kapcsolatos kérdések, panaszok, az ellátásból különböző címeken történő levonások tisztázása, a kedvezményes tüzelőutalványok; kérése, visszaadása, az ellátások összegének igazolása (iskolai, óvodai, bölcsődei térítési díjak megállapításához, OTP-kölcsön igényléséhez), elveszett vagy megrongálódott nyugdíjas-igazolványok cseréje, lakcímváltozás bejelentése. amelyhez nyomtatványt a helyi postahivataloktól lehet vásárolni. A biztosítási díjak (CSÉB, életbiztosítás stb.) nyugellár tásból történő levonásához az Állami Biztosító helyileg illetékes szerve tudja megadni a szükséges felvilágosítást, és segítséget A szénbányáktól nyugállományba vonult dolgozók figyelmébe ajánljuk, hogy szén- járandóságuk rendezésével kapcsolatban közvetlenül a Nógrádi Szénbányák igazgatóságához forduljanak. A nyugállományba készülőknek egy jótanács; a nyugdíjat megelőző felmondásifelmentési idő tartamát, a felmondás módjával összefüggő kérdések tisztázását helyben, a munkahelyeken kell intézni, tekintve, hogy ezeket a munkajogi előírásokat kollektív szerződés, tsz-.alapsza- bály munkáltatónként is eltérő módon és mértékben rögzíti. NÓGRÁD - 1982. június 2., szerda
