Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-04 / 129. szám

Ifjú, jól képzett szakemberek irányítják a kábelgyártásban a mai kor igényeinek min­denben megfelelő berendezéseket a balassagyarmati kábelgyárban, ahol az erősáramú csarnokban a hazai mellett jelentős az exporttermékek gyártása. — kép: kj — Pálfalvi kollektívák Verseny - változóban Egyre sűrűbben hallani a munkaverseny-mozgalom megújításának, a változó kö­vetelményekhez való igazítá­sának fontosságáról. A SZOT legutóbbi ülésén megemlítet­ték azokat a területeket, amelyekre a szakszervezetek véleménye szerint hangsúlyt kell helyezni. „Szükség van a munkaverseny-szervezés és a gazdasági terv szorosabb egységére — fogalmaz a kia­dott tájékoztató. — A szerve­zés rugalmasabban kövesse az évközi tervmódosításokat A vállalásokban legyenek meghatározók a termelés mi­nőségi tényezői!” Rozgonyi Nándor, a salgótarjáni bá­nyagépgyár főmérnöke nap mint nap érzékeli a verseny­mozgalom gyakorlati hasz­nát, s az esetleges hiányossá­gok számbavételével módja nyílik az új módszerek szük­ségének megítélésére is. — Főmérnöki székben ülve lényeges segítőerőnek érzi-e c munkaversenyt? — Brigádmozgalom nélkül a velünk szemben támasz­tott igényeket nem tudnánk kielégíteni. A fő munkaterü­leteken, a „döntő frontokon” brigádok tevékenykednek. Méghozzá igen sikeres brigá­dok ; van köztük ágazati ki­váló címet elért kollektíva is. Lehet rájuk alapozni. Eb­ben az évben különösen szá­mítunk a brigádokra, mert a bányák jelzett igénye tíz százalékkal a kapacitásunk fe­lett van. Ezt természetesen nem tudtuk „tervesíteni' de megpróbálunk megbirkózni vele. Az eddigi évi negyven BSZ—4-es szalag helyett pél­dául hatvanat gyártunk. Ez a brigádverseny nélkül nem menne! — Alkalmas-e a mozgalom a mostanában és a jövőben gyakran szükséges program- módosítások rugalmas köve­tésére? — Erre jó példa volt 1980- ban az eocénprogram. Az ezzel kapcsolatos megrende­lések teljesen fejre állították az éves tervet. Magunk is ké­telkedünk: meg lehec-e „fe­jelni” a programot rnég egy negyedévre való termeléssel. Meglehetett, és ebben nagy részük volt a brigádok által tett pótfelajánlásoknak. — Sokszor úgy tűnik, hogy a versenymozgalom áldozato­kat kér a munkásoktól. Pe­dig áldozatot hozni csak egyes akcióban egészséges, folya­matosan erre számítani nem szabad. — Különösen a fiatalabb korosztályoknál lehet észre­venni, hogy például a túlórát nemigen vállalják Ez persze összefügg azzal is, hogy szá­mos fiatal szüleinek jó az anyagi helyzete, hogy fiuk még a százszázalékos teljesít­ményre sincs rákényszerül­ve. De aztán jön a katonaság, ettől már komolyodnak, ha pedig megnősülnek, gyerekük születik, alapjában változik a „szitu"; késztetve lesznek arra, hogy férfihoz méltó teljesítményt tegyenek le az asztalra. Ez persze nem je­lenti azt, hogy túlórára ala­pozhatunk; jó szervezéssel a kellő időben termelünk. Erre az idei termékszerkezetünk jó lehetőséget kínál, mert bár az igényelt mennyiség nagy, a gyártmányösszetétel opti­mális. — Tehát az áldozatkészsé­get egyre kevésbé kívánják az emberektől? — A brigádok sok olyan részfeladatot vállalnak, ami­ket nélkülük bajosan oldaná­nak meg. Nemrég soron kívül teendőnk volt egy raktár át­rendezése. Szervezetünkben nincs olyan csoport, ami ezt a munkát napi programként elvégezhetné; a termelés az elsődleges feladat. De ezt a tennivalót csak meghirdetni kellett, s tódultak a jelentke­zők. Rövid idő alatt összesze­relték a kétszázötven Reck- elemet. Ha más soron kívüli munka van, akkor se kell soha kétszer mondani. — Szavaiból az látszik: itt minden a legnagyobb rend­ben a munkaversennyel. — Ezt nem mondhatnánk. Nálunk az az optimális hely­zet, ha egy brigád egy he­lyen dolgozik, ugyanazt vég­zi, ugyanolyan nehézségekkel néz szembe minden tag. Akadnak olyan brigádjaink amelyek tagjai több terület­ről kerülnek ki. Ök nem ké­pesek hatékonyan versenyez­ni, de többnyire ragaszkod­nak a közösség fennmaradá­sához. Ezenkívül nehéz azo­nos mérőszámokat találni egy adminisztrátor brigád és egy termelőkollektíva kö­zött Egyik helyen nincs mód az újításra, igaz: baleset sem fenyegeti őket. Másik helyen lehet újítani ráadást vállalni, viszont több sérülésveszély­nek vannak kitéve. így két részre szakad a mezőny. E gondban sokat segít az önér­tékelés bevezetése. Ennek kö­szönhető, hogy tavaly már „mozgás” volt az „alsóbb ré­giókban” is. — Ezek nem „válságtüne­tek”, nem ronthatják az itte­ni képet. Amely talán azért jó, mert itt elsősorban meny- nyiségi feladatok vannak, mint a munkaverseny kezdeti időszakában. — Ez igaz; itt nagyon fon­tos a mennyiség idén is, vár­hatólag, a jövőben is. De a minőség sem szorul háttérbe. Ide sorolható, hogy a brigád­mozgalom felhasználásával ösztönözzük a dolgozókat több szakma megszerzésére. Ez megkönnyíti majd az átcsoportosításokat. Ezenkí­vül az értékelésben komoly kizáró tényező a selejt A „disznóság” ország-világ előtt kiderülne, és sokat ron­tana a hírnéven. A rangos brigádjaink nagyon sokat ad­nak a jó minőségre. Molnár Pál A lakosság ellátását szolgálják Több magánkereskedőre volna szükség Interjú Trizna Jánosnéval, a II50SZ megyei titkárával Megyénk magánkereskedő­iről kevés szó esik, akkor sem mindig a legelőnyösebben, tárgyilagosan, pedig bizonyos területeken és tekintetben na­gyon fontos szerepük van a megye lakosságának jobb, vá­lasztékosabb ellátásában, ugyanakkor jól kiegészítik az állami és szövetkezeti keres­kedelmet. Róluk, munkájuk­ról, szerepükről és a tenniva­lókról beszélgettek Trizna Já- nosnéval, a Kiskereskedők Or­szágos Szövetsége Nógrád me­gyei titkárával. — Milyen szerepet töltenek be a magánkereskedők me­gyénk lakossági igényeinek jobb kielégítése érdekében? — Az elmúlt időkben nőtt létszámuk és szerepük. Első­sorban olyan területeken tevé­kenykednek, ahol az állami és a szövetkezeti kereskedelem nincs jelen. Ezek az úgyneve­zett ellátatlan területek; fal­vak és városok peremkerüle­tei. Ugyanakkor a választék bővítését is szolgálják. A ma­gánkereskedők többsége szor­galmával, hozzáértésével ki­vívta a fogyasztók bizalmát. Családjukkal együtt napi 14— 16 órai munkára vállalkoznak, s mivel saját pénzüket fekte­tik az üzletbe, vállalják az ezzel járó kockázatot is. — Megyénkben legtöbben a zöldség- és gyümölcsszak­mában dolgoznak. Emellett foglalkoznak a népgazdaság számára oly fontos alapanya­gok összegyűjtésével, mint a vas-, a fém-, a papír- és a rongyhulladék. A városokban, a piacokon és a vásárcsarnok­ban pedig elsősorban a válasz­ték bővítése a feladatuk. Ese­tenként pedig alapvető ellátási igényeket is kielégítenek. A magánkereskedők gyors alkal­mazkodóképessége megmu­tatkozik a zöldség- és a gyü­mölcsellátásban, a virágellá­tásban, valamint a divat kö­vetésében. Ök árusítják elő­ször a keresett divatos far­mert, dzsekit. A lángos- és a pecsenyesütők pedig az olcsó reggelihez járulnak hozzá. Az ország nagykereskedelmi vál­lalatait járó műszaki kereske­dők pedig a hiányzó alkatré­szek beszerzésén fáradoznak. Az előbbiek mellett többen vannak, akik az alapvető élel­miszerek árusításával foglal­koznak, olyan városszéli tele­püléseken, ahol ugyancsak fontos feladat az ellátás biz­tosítása. — Milyen területeken kí­vánatos létszámuk és tevé­kenységük további bővítése? — Olyan településeken, ahol nincs állami, vagy szövetkezeti kereskedelem. Ugyanakkor a vásárlók érdekében szüksé­ges, hogy egészséges versenyt is kialakítsanak. Salgótarján­ban a város belterületén segí­tené a jó irányú verseny ki­bontakozását egy divatáru- és felsőruházati kereskedő. Ugyanitt kívánatos egy jól fel­szerelt ajándéküzlet létesítése az idegenforgalom növelése céljából. Kellene egy olyan trafikos, aki vállalja a vasár­napi nyitvatartási. Kívána­tosnak tartom a magánkeres­kedelem fejlesztését Holló­kőn, Somoskőn, Saigon, Diós- jenőn és Bánkon. Sokat segí­tett a lakosságnak a rétsági tanács azzal, hogy átépítette a régi piacot, ahol ma már új magánüzletek is sorakoznak egymás mellett, örülünk an­nak, hogy a Salgótarjáni vá­rosi Tanács a vásárcsarnok bővítése során 10 magánke­reskedőnek biztosít helyet, új üzlet kialakítására. A Balas­sagyarmati városi Tanács ál­tal kezdeményezett új üzletsor megépítése után az új létesít­ményben magánkereskedők is nyithatnak üzletet. A jogos igények kielégítése érdekében nagyot léptünk előre Pásztón is. — Érdekelne, hogy a megyei titkárság kapcsolata miként alakult a vele közvetlen kap­csolatban álló tanácsi és egyéb szervekkel, mennyiben veszik figyelembe az önök javasla­tait, észrevételeit, jogos kifo­gásait, miként tartják tiszte­letben az érdekvédelmi fel­adatok ellátása során törvény­ben biztosított jogaikat. — Rendszeresen kapcsola­tot tartunk a tanácsokkal, mi­vel a kérelmező először a ta­nácsihoz nyújtja be jelentkezé­sét. A helyi tanácsok jól is­merik területüket, tudják, hol van szükség magánkereskedő­re, de ismerik a lakossági igé­nyeket is. Tehát a tanács ál­lásfoglalása után kerül hoz­zánk a jelentkezők kérelme. Azt vizsgáljuk, hogy szakma­ilag megfelel-e az előírások­nak, s mennyi a tőke ereje, azaz van-e elegendő pénze a vállalkozáshoz. Véleményün­ket a tanácsok többsége fi­gyelembe veszi. Előfordult, hogy az általunk elutasított kérelmezőnek a helyi tanács mégis kiadta az engedélyt. Pedig a magánkereskedőknél a szakmai hozzáértés a legfon­tosabb. Ha ez hiányzik, kárát látja a vevő is. — Kérem, szóljon arról is, milyen a kereskedők adófize­tési morálja, mennyiben tesz­nek eleget a törvényben előír­taknak, végül, hogyan értékel­hetjük közéleti tevékenységü­ket? — A megye magánkereske­dői tíz év óta adóközösségben adóznak. Ez azt jelenti, hogy a megválasztott bizottsági ta­gok állapítják meg a befize­tésre kerülő összeget. A bi­zottság tagjai mindig a reális megállapításra törekednek. Szerintem a fizetési morál jó. Az elmúlt tíz évben adó nem fizetése miatt alig vontak be magánkereskedői igazolványt. Ami pedig a közéi éti ségüket illeti, a következőket mond­hatom: telephelyeik szerint, a Hazafias Népfront segítségé­vel igyekeznek bekapcsolódni a társadalmi életbe. Szép számmal tesznek eleget a kü­lönböző gyűjtéseknek, felhí­vásoknak. Az elmúlt évben csatlakoztunk a Vöröskereszt Nógrád megyei szervezetének felhívásához, 22 600 forinttal járultunk hozzá az idősekért akció sikeréhez. Segítettük a kambodzsai gyermekváros felépítésével kapcsolatos el­képzeléseket. Ebben az évben tovább folytatjuk ez irányú munkánkat. Elsősorban az idősek és a kambodzsai gye­rekek érdekében végzünk gyűjtési akciót. Az ezzel kap­csolatos munkát a választott testület tagjai látják el — fe­jezte be gondolatait Trizna Jánosné. V. K. Somogyi tejexport Jugoszláviába A Kaposvári Tejipari Vál­lalat a kishatár menti forga­lom keretében az idén szep­tember végéig hárommillió­hatszázezer liter tejet expor­tál a szomszédos Jugoszláviá­ba. A tejexportot az tette le­hetővé, hogy a megye gazda­ságaiban öt-hat százalékkal emelkedett a tejhozam. A cukor tárolása Hazánk lakosságának je­lenlegi cukorfogyasztása éven­te és fejenként 35 kilogramm körül van. Néhány évvel ez­előtt még tetemes cukorbe­hozatalra szorultunk, mert a hazai termelés nem fedezte az igényeket. Ma már viszont mintegy 450 ezer tonnányi mennyiséggel veszünk részt a világ több mint 80 millió ton­nás cukortermelésében. A megtermett répát a mintegy száz nap tartalmú kampány alatt dolgozzák fel a cukor­gyárak kristálycukorrá, amely a kocka- és a porcukornak is kiindulási anyaga. Az alig több mint három hónap alatt legyártott cukormennyiséget az egész év során folyamato­san kell átadni a kereskede­lemnek. Elképzelhető, hogy milyen nagy gondot jelent ennyi kristálycukornak a tá­rolása. Régebben hatalmas méretű raktárhelyiségekben óriási hegyekbe halmozva raktározták a cukrot egész éven át. Ha győzték, zsákolva töltötték meg vele a raktára­kat (itt jegyezzük meg, hogy a belföldi kereskedelemben uralkodó papírzsákos csoma­golással a külföldi megrende­lők már nem is elégszenek meg, jutazsákba, vagy polieti­lénnel bélelt zsákba zárva ké­rik a cukorszállítást). Napja­inkban jókora betonsilók „gyomrában” — a korábbinál jóval higiénikusabb körülmé­nyek között — várja meg a kristálycukor a zsákolást és elszállítást, vagy a további feldolgozást (ez utóbbi alatt a kockákká való préselést és a porcukorrá való finom őr­lést értjük, de továbbfeldol- gozásnak számít az esetleges nyerscukor apró szemű fino­mított kristálycukorrá való „átalakítása” is). Az „égbe nyúló” cukorsilók ma már együtt épülnek a cukorgyá­rakkal, tudván, hogy létük ugyanolyan fontos, mint a technológiai berendezéseké. Képünkön készülő NDK-be- li beton cukorsilókat látha­tunk. A négy 46 méter magas betonóriás mindegyike 10 ezer tonna kristálycukor befo­gadására lesz alkalmas. Fel­töltésüket és kiürítésüket nagy teljesítményű preuma- tikus szállítórendszerrel vég­zik el. Tovább fékeződött a tsz-ek egyesülési tolyamata A TOT közzé tette az idén egyesült mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és szak- szövetkezetek jegyzékét. Az összesítés szerint 32 közös gazdaság egyesült, minden esetben két-két szövetkezet hozta létre a nagyobb gazda­ságot. Az idén jóváhagyott egye­sülések sok tekintetben gaz,- dasági kényszerűségen ala­pulnak. A nagyvárosokban sajnálatos módon mind na­gyobb területet vonnak ki a mezőgazdasági művelésből, részben ez is Indokolja, hogy a városok közigazgatási terü­letén működő közös gazdasá­gok a szó szoros értelmében helyszűke miatt a környékben keresik és találják meg a fej­lődés lehetőségeit. Az idei egyesülések ezzel kapcsolatos érdekessége, hogy két' nagy­város, Miskolc és Tatabánya egy-egv termelőszövetkezete úgy talált társra, hogy az új. nagyszövetkezetek központja nem is a városban, hanem a város melletti faluban van. A miskolci tsz a borsodsziráki­val egyesült, a tatabányai pe­dig a környeivel, mindkét esetben a közös gazdaság központját is a faluban ren­dezte be. Gyakran egy-egy faluban két, sőt esetenként három tsz gazdálkodik. Az egyesülések ezek körét is érintették. Ez történt példá­ul a Szolnok megyei Fegyver­nek esetében, vagy Hajdú-Bi- harban, ahol az eg.yeki gazdák hoztak létre két tsz-ből egy nagyobbat. Az egyesülések egyik érdekessége: a ladány- beoei termelőszövetkezet és a kunbaracsi szakszövetkezet — Bács-Kiskun megyében — úgy egyesült, hogy a két szövet­kezet, jogutóda a szakszövet­kezet formát választotta. Ezt az indokolja, hogy a környe­ző tanyavilágban gyakran még mindig a kézi erőt hasz­nálják az ültetvények műve­léséhez, és a szakszövetkezeti forma a kézi munkaigényes ágazatokban adott területen jobb lehetőséget kínál a jöve­delmező gazdálkodásra, mint a különben fejlettebb termelő­szövetkezeti forma. Nem várnak Medárdra Az aranyat erő májusi esőből mindössze tíz milliméter hullott a Tiszazugban. A csapadék hiány*, gyors cselekvésre készteti a ti­szai öntözőgazdaságok egyesülé­sének a tagszövetkezeteit. Nem várnak arra, hogy a közelgő ,.Me- dárd” megoldja majd a gondo­kat, hanem gyorsított ütemben szerelik, helyezik üzembe a lo­csolóberendezéseket \ Tisza II. vízlépcső öntözőrendszerének vi­zével eddig ezer hektáron a ba­bot és a borsót, további félezer hektáron a lucernát és a gye­pet öntözték meg. A kánikulai melegben megkezdődött, a kukori­ca és a cukorrépa öntözésre is. A térségben tízezer hektárnyi terü­let öntözhető, egyelőre a terület egyötödére jutott a mesterséges csapadékból.. A berendezések két­harmada már működik — mégpe­dig nyújtott műszakban —, napon­ta 150 hektárra kilencvenezer köb­méter vizet permeteznek ki. Az egyesülés keretében Tissaföldvá- ron és Kunszentmártonban júni­us 20-án megnyitják kapuikat az önkéntes mezőgazdasági öntöző­táborok; bat gazdaság turnuson­ként százhatvan diákot foglalkoz­tat majd a szárazság elleni küzde­lemben. NÓGRÁD — 1982. június 4., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom