Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

Egy ifjúkommunista emlékére Lovász József Együttműködő üzemek Válogatnak a kendermagban Bibók Sándor Heim István Kép: Gyurkó Péter Lovász József, a 24 éves ko­rában mártírhalált halt ifjú­kommunista bányász neve nem ismeretlen Nógrád me­gyében, különösen az illegá­lis kommunisták és a K1SZ- korosztályú' fiatalok körében. Nevét viseli a KISZ Nógrád megyei bizottságának salgő- bányai politikai képzési köz­pontja, számos ifjúsági bri­gád és KISZ-szervezet, úttö­rőcsapat, valamint egy utca is Salgótarjánban. Pásztón, szülőházán márványtábla őrzi emlékét s nevét viseli a mű­velődési központ. Lovász József 1932 júniusá­ban — 50 éve — halt meg Moszkvában. A sokgyermekes, szegény családból indult Lo­vász József 24 éves korára érett, a kommunizmus ügyé­ért elkötelezett forradalmárrá vált. Neve az ellenforradalmi korszakban összekapcsolódott a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége salgótarjáni kerületi bizottsá­gának és az iparvidék fiatal kommunistáinak munkájával. Tevékenységük az 1920-as évek végére országos elisme­rést vívott ki. A csendőri-rendőri brutali­tás következtében korán bekö­vetkezett halála nagy veszte­sége volt nemcsak a salgótar­jáni iparmedence, de az egész magyar forradalmi ifjúmun­kás mozgalomnak is. Halála pótolhatalan űrt hagyott a Salgótarján és környéki kom­munista ifjúsági mozgalom­ban, hiszeh elvesztése után az ifjúsági mozgalom nem vált olyan szervezetté, sokoldalúvá és harcossá — egészen a fel- szabadulásig — mint amilyen Lovász József, a KIMSZ kerü­leti bizottsága titkárának irá­nyítása alatt volt az 1920-as évek végén. Lovász József élete, tevé­kenysége közismert azokban a körökben, amelyek a forra­dalmi hagyományok kutatásá­val, feltárásával, feldolgozásá­val és ápolásával foglalkoz­nak. Életéről, munkásságáról szóló eddigi publikációkat gazdagítják, s olykor módosít­ják az újonnan feltárt adatok, melyek tudatos kutatás ered­ményeként, vagy véletlenül rábukkanva válnak közkincs- csé. Életútja felvázolása he­lyett álljon itt, mint új adat, megemlékezésül Hidas Antal megrázó verse, mely a Sarló és Kalapács — az Internacio­nalisták Bajtársi Szövetsége Hivatalos Közlönye — Moszk­vában megjelent 1932 júliusi számában állít örök emléket megyénk szülöttének, Lovász Józsefnek. — Közismert, hogy a ’78-as rendeletre, ami országon belül a kooperációt szabályozza, többnyire csak hivatkozni szo­kás. Késedelmes szállításkor nehezen szereznek neki ér­vényt. Én magam is, mikor kezdtem a kooperációs mun­kát, néhány levélben hivat­koztam az előírásokra és kilá­tásba helyeztem, hogy megfi­zettetjük a kötbért. De ezt a lehetőséget egyszer se érvé­nyesítettük. Visszaütne. KÉTFÉLE KOOPERÁCIÓ Gazdaságunk rugalmasságát jelentékenyén meghatározza, miként zajlanak az egyes, szo- rosabb-tágabb kapcsolatban le­vő üzemek közötti kooperáci­ók. Különösen a termelés de­centralizálásának folyamatá­ban látszik fontosnak, hogy a kisebb egységek közt mind ru­galmasabbá, kulturáltabbá, pontosabbá, korrektebbé vál­jon az együttműködés. Az ÉLGÉP pásztói gyáregy­sége sokrétűen kapcsolódik be a különféle kooperációkba. Egyfelől ő maga is végeztet bérmunka jellegű feladatokat kisebb-nagyobb üzemekkel, másfelől főbb termékei — kombájnfelhordó, hűtőházajtó — is egy nagyobb szabású kooperáció részeit képezik. — A munka jellege szerint kétféle kooperáció lehet — avat be az alapismeretekbe Heim István, a pásztóiak egyik kooperátora. — Egyik a ka­pacitásbővítő, másik a techno­lógiai kooperáció. Az első esetben akkor vonunk be más üzemeket, ha a feladatok na­gyobbak, mint a termelési le­hetőségeink. A másodikban pe­dig akkor, ha olyan feladata­ink adódnak, amilyenekhez nekünk nincs gépünk, felsze­relésünk. Az ÉLGÉP üzem a kapaci­tásbővítő kooperációkba tée­szeket, maszekokat von be; technológiai „összedolgozás­ban” pedig például a gyön­gyösi MEZŐGÉP gyár műkö­dik közre hőkezelő teendők el­látásával. ö A „CSÄSZÄR”! — Gördülékenyen, „sport­szerűen” zajlanak-e a koope­rációk? —' Némelyik kapcsolatban kicsi az egymásrautaltság. Egy vállalat kooperátorától hallot­tam — számol be tapasztala­tairól Heim —, hogy számuk­ra a kooperáció „szükséges rossz”. Nincsenek rászorulva a mi kis megrendeléseinkre. Kü­lönösen azokkal a munkákkal adódnak nehézségek, ame­lyekben szűk a kapacitás Ilyenekben a vállalkozó gyár a „császár”, megengedheti ma­gának, hogy „válogasson a kendermagban”. — Miben szűk a kapacitás? — Kevés az edzőműhely — említ példát Bibók Sándor termelési csoportvezető. — Ha ilyen munkát sürgősen szeret­nénk elvégeztetni, nemegyszer azt halljuk: „kérem, túl va­gyunk terhelve, de ha az ál­lományon kívüli bért leteszik nekünk, akkor mi megoldjuk a feladatot az embereinkkel.” Ijlzek teljesen szabályos ügy­letek, de a rájuk fordítható pénzkeret nagyon kicsi. — Egy viszonylag egészséges gazdaságban, ha hiányzik egy edzőműhely, akkor előbb- utóbb valahogyan „megjele­nik” egy edzőműhely... — Előfordulhat, hogy a szükséglet létrehívja — bólin­tanak a szakemberek. — Ez jó lenne más területen is, nem­csak az edzőműhelyekkel. Mert a konkurrencia mellett nem lehetne inkorrektül dol­gozni. De például minálunk nincs akkora beruházási ke­ret, hogy egy edzőműhelyt fel­húzzunk. Máshol is kevés le­het erre a forint. — Módosíthatják-e a hely­zetet a kisvállalkozások? — Azok nem versenyezhet­nek a nagy technikával, nem is céljuk. Nálunk jelentkezett néhány kisvállalkozó — szá­mol be Bibók —■, már a tár­gyaláskor látjuk, melyiket le­het komolyan venni, melyiket nem. Amelyik bármit vállal, gyanús. saját portan — Egy újságcikk javíthat-e a kooperációs gyakorlaton? — A kooperáló nagyvállalat szakembere elolvassa az írást — véli a termelési csoportve­zető. — Meg is állapítja, hogy igaz, javítani kell a korrektsé­gen. De azért továbbra is ar­ra törekszik, hogy minél több legyen a nyeresége a koope­rációból is. És igaza van, mert az eredmény alapján tud bért emelni, fejleszteni. — A pásztói üzem is koo­perációs partner: felhordókat gyárt egy NDK-gyártmányhoz. Lehet, hogy ezt az üzemet sem tartják kifogástalan együttműködőnek ? — Ez nem lehet, mert nyolc éve kooperálunk az NDK-beli partnerral. A legutóbbi BNV-n is megmondta az egyik kép­viselőjük, hogy elégedettek a munkánkkal. Erre különösen odafigyelünk. A belföldi koo­perációkban azonban sokszor késve kapjuk a megrendelt árut. Az egyik dunai vállalat például két hete hozta azt, amit három hónapja kellett volna. Ezen az együttműködé­sen még van csiszolnivaló. Molnár Pál Lovász József vádol Huszonnégy esztendő, ifjúkor, semmi. S mégis, mert merészelt az osztályért lenni: szétrombolták a magyar rendőrebek. Nézzétek — itt fekszik — sápadtan halva. Több szóra nem fog már megnyílni az ajka. A forradalom fájáról lezúztak egy rügyet. Az anyja valahol messze — egyre messzibb. Nem tudja, hogy fia kiterítve fekszik. Boldogan gondol a Szovjethazárai aki befogadta az ő fiát is végre: „Gyógyító írt talál ott majd a sebére." De a sebek szája többé be nem heged. Halljátok fölkiált, lázit, verdes, vádol, országhatáron túl, messze az országtól, vádol és harcra hív minket — benneteket. Vádolja azokat, akik megkínozták, rmtemült ebekként börtönbe botoztc.k, akik miatt jajjal panaszol az élet. Vádolja azokat, akik megcsúfolták, c szegénység ügyét, akik elárulták: korhadt alkuvókat, keshedt vezéreket. B rendért és tisztaságért 5 vádolja őket is, akik elszakadtak, akik a fülükbe sűrű vattát raktak, mondván: „Magyarország nincs többé e földön!" ,. .Lovász József elvtárs, pártunk katonája, Szovjetföldben fekszel immár nemsokára. Becsület s tisztesség kísérjen utadon. Emlékszünk szavadra, amit akkor mondtál. a halaitól mikor csak „Üdvözlet... azoknak, akik... a harcunkat.. a győzelemig viszikT’ A szénbányáknál Kutatják az A Nógrádi Szénbányáknál idén tovább folytatják a szén- vagyon hollétére, mennyiségé­re, elhelyezkedésére irányuló geofizikai és fúrási munkála­tokat. Néhány nappal ezelőtt fejezték be a Mizserfa II. bá­nyaüzem esetleges újbóli meg­nyitására vonatkozó föld alatti feltérképezést, s tovább foly­vollal: Vonsik Ilona ismeretlent tátják az új külszíni fejtések megnyitásának lehetőségeivel kapcsolatos kutatásokat Csi­ba j ban és a Mátranovák mel­letti Nyírmed-pusztán. A nóg­rádi medence szénvagyon- helyzetét tisztázó munkák is folynak a cserháti területen, külszíni, geológiai mérésekkel. A SZOT „Rendet, tisztaságot” akciójának értékelése után, a környezetvédelmi világnap alkal­mából hat megyei üzemnek ado­mányozott kitüntető oklevelet, _ a tiszta és rendezett munkakörül­mények kialakításának elismeré­séül. A Váci Köttárugyár pásztói gyáregységében és az Üvegipari Müvek ugyancsak e nagyközségé­ben működő szerszám és készü­lékgyárában az elmúlt héten ke­rült átadásra az elismerő doku­mentum. A Balassagyarmati Vá­rosgazdálkodási Vállalat a minap .kapta meg az oklevelet, a Volán 2. sz. Vállalat helyi üzeménél, kedden volt, az MKM kábel­gyárában elsején lesz az átadó ünnepség. Ugyancsak a napokban kerül sor a kitüntetésre a Nóg­rádi Szénbányák ménkesi-akna- üzemében is. A Szakszervezetek Megyei Taná­csának elismerő oklevelét a na­rancs Húsipari Vállalat (Salgótar­ján), a TBC intézet (Nógrádgár- dony), a salgótarjáni ÁFÉSZ, a karancssági általános iskola, a pásztói állami gazdaság és a so- moskőújfalusi MÁV-állomás ér­demelte ki. Ugyancsak a világnap alkalmá­ból „Érdemes társadalmi munkás” kitüntetést adnak át Simó Ala­josnak, a salgótarjáni öblösüveg­gyár társadalmi munkavédelmi felügyelőjének. A romhányi Rákóczi Mezeje Termelőszövetkezet százhektáros lucernásában megkezdték a takarmány begyűjtését. Varga Péter és Petényi István hamster munkagéppel végzi fel­adatát a táblában. _ gy _ K arban-tartás NEKEM A KARBANTAR­TÓKRÓL mindentudó szak­emberek jutnak az eszembe, akik a gépek oldallemezeit leszerelve bólogatni kezdenek a szerkezet láttán. Aztán — már megszokásból is — a műszaki vezetőhöz mennek, hogy jelentsék: a gépet nem lehet megjavítani addig, míg nem szereznek be ilyen és ilyen alkatrészt. A műszaki vezető persze mindent meg- igér, de ezt sem ő, serr\ pe­dig a karbantartók nem ve­szik komolyan, jól tudják, hogy sem másnap, sem har­madnap nem lesz alkatrész. Inkább visszamennek a téem- kósok a géphez, hogy maguk­bütykölte alkatrészekkel va­lahogy üzemképessé tegyék a berendezést. S ez még üzlet­nek sem rossz; hány újítás, prémiummunka született már e kényszerhelyzetben! Valóságos csodaszámba megy, hogy a gépek egyálta­lán működni képesek — hal­lani nem egy gyárban terme­lési vezetőktől, s a „csoda” említése nem csupán a kar­bantartók mesterségbeli tu­dását jelzi. Kritika is egyút­tal: ilyen a karbantartás szín­vonala! A karbantartók mun­káját a tmk mozaikszóval jelezzük, ami a tervszerű, megelőző karbantártás fogal­mát takarja. Nem tudom, hogy van-e érvénye a mozaik­szó első két tagjának. Nem­régiben Budapesten tartották meg a nemzetközi karbantar­tási konferenciát, ott hang­zott el: miközben az elmúlt évtizedben hazánkban jelen­tős volt a műszaki haladás, az állagmegóvás, a felújítás színvonala alig változott. Háromszáz milliárd forint. Ekkora értéket képviselnek ma az állami ipar gépei, be­rendezései. Óriási érték ez, s mégha frázisszerűen hangzik is. le kell szögezni: ekkora értéket illik megóvni, s ha elérkezik az idő, felújitani. Annál inkább, mert elrom­lott gépeken nem lehet dol­gozni; nemcsak 300 milliárd forint, hanem a gépeken ter­melendő áru várható haszna is kockán forog. Ugyanakkor ennek a hatalmas értéknek az összetételét is érdemes megfi­gyelni : nem pár száz forint értékű gépekből tevődik ösz- sze ez az állomány; egy-egy gyárban több száz milliós ér­tékű gépek töltenek be kulcs- fontosságú feladatot a terme­lésben. A TERVSZERŰ, MEGELŐ­ZŐ karbantartás fontossága, ha lehet, csak nőtt a műsza­ki fejlődéssel. Miért hát, hogy mégis baj van ezen a téren? Joggal feltételezhet­nénk, hogy a vállalatok ve­zetői, mint anya a gyerme­két, karjukban tartják a kar­bantartást, hiszen az drága gyermek, nélküle kétségessé válik a termelés gazdaságos továbbélése. A folytonosság. De az a tapasztalat, hogy a vezetők jelen centrikussága „ma még csak megy a gép, holnap meg majd lesz vala­hogy” szemléletben nyilvánul meg. Ha bérköltséget, s egyéb pénzkiadást kell csök­kenteni, — márpedig a költ­ségcsökkentés ma mindenütt fontos — akkor a tmk felé for­dul a figyelem. Erős túlzás volna a vál­lalatvezetők szemléletében ke­resni egyedül a hibát. Mert mit csinálhat a műszaki ve­zető, ha nem kap alkatrészt? Levelet írhat, telefonálhat. Attól ugyan még nem lesz alkatrész, néha filléres sem. A nagy értékű, és egyre bo­nyolultabb berendezések kar­bantartása, különösen felújí­tása pedig ráadásul még al­katrész birtokában sem old­ható meg gyárkapun belül. A mai műszaki színvonal mel­lett a karbantartás külön pro­fillá vált, csodatevő szakem­berek, mindentudó karbantar­tók nem birkózhatnak meg a feladattal, szakosodni kell a felújításra is. Nos, hová küld­je a műszaki vezető értékes berendezését? Mindössze há­rom szakosított javítóüzem van az országban, ahol évente alig négyszáz gép javítására vállalkoznak, pedig a felmé­rések szerint legalább kétezer berendezést kellene felújítani, megjavítani. Ez annál is inkább baj, mert ma mar — s ezt külföldi szak­emberek is állítják —, csak­is korszerű műszerekkel, bo­nyolult diagnosztikai beren­dezésekkel lehet megvizsgál­ni a gépeket, több szakmá­ban otthonos szakemberek irá­nyításával. Mindez szépen hangzik, de figyeiembe kell venni, hogy a karbantartó bázisok kialakí­tása végül is beruházás, ami­re csak korlátozott mértékben vállalkozhat az ipar. Egyéb­ként is alapkérdés, hogy mi­lyen szinten kell megszervez­ni a karbantartást, a vállala­tok feladata-e, vagy pedig az ágazati szerveké. A hazai szakemberek szerint a gépek folyamatos felülvizsgálata és konkrét javítása mindenkép­pen vállalati feladat, de nyil­vánvaló, hogy például az alkatrészellátás már irányí­tási probléma. Az érdekelt­ségi rendszer finomítása — átdolgozása — sem a vállalat- vezetők dolga, mint ahogyan a valahol már bevált tmk szervezési módszerek terjesz­tése sem rájuk hárul. HASONLÍT A HELYZET az újítókéhoz: sokkal több a hasznos újítás. mint ahogy azt feltételezzük, csak leg­többször gyárkapun belül ma­rad. A karbantartásra is születnek másutt is haszno­sítható modellek, amelyeket nem csak hasonló profilú vál­lalatok alkalmazhatnának. Az említett konferencián több ilyen modellt ismertettek. A MTESZ Gépipari Tudomá­nyos Egyesülete megkezdte a hosszú távú karbantartási irányelvek kidolgozását, elő­re gondolva a kilencvenes évekre, amikorra a ma vásá­rolt gépek is öreg masinák lesznek. De szerepük várha­tóan semmivel sem csökken. Megyesi Gusztáv NÓGRÁD — 1982. június 30., szerda 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom