Nógrád. 1982. június (38. évfolyam. 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

JEGYZETEK TANÉV VÉGÉN

I

ámét nehéz, de tartalmas és enedménye&toen gazdag

tanévét zárunk. Az új tan tervek szerint tanított tantárgyiak újabb csoportjának bevezetése, a demográfiai hu]iláan jelentkezése, az ötnapos tanítási hét kísérlete, m közoktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről folyó társadalmi volte, majd ennek lezárásaként a Központi Bizottság közoktatás-polldtákai állásfoglalása jelentette — a napi pedagógiai tevékenységen tűi — a tanévi munka kiemelkedő fejezeteit

Nem csak a pedagógusra^) közelsége, vagy a tanévzárás ünnepi hangulata mondatja, íratja le elsőként a pedagógusok munkáját elismerő sorokat; — hanem az egyre világosabbá váló felismerés, a jelen és a jövő jól felfogott társadalmi érdeke is. A legkorszerűbb ismeretek, a szocialista személyiségjegyek, az önálló ismeretszerző képesség egyaránt az ő munkájuk által és csak a pedagógusok személyes nevelő hatásán keresztül épül be tartósan a gyerekek személyiségébe. Abban, hogy a szakrendszerű tanítás, a korszerű oktatástechnológia, a sokoldalú pedagógiai tevékenységi formák, a társadalmi kapcsolatok nevelő, képző, fejlesztő hatásai milyen színvonalon és eredményességgel bontakoznak ki, meghatározó szerepe van a pedagógusnak. A pedagógusokait köszöntő, munkájukat köszönő ünnepi szavak — néha szóvirágok — nem aura valók, hogy lecsillapítsák nyugtalankodó lelkiismeretünket; tettünk-e, tudtunk-e eleget tenni azért, hogy csökkentsük fölösleges terheiket, javítsuk mimkakörülményeiket, növeljük az eredményes nevelőmunkához elengedhetetlenül szükséges társadalmi megbecsülést. Az elismerő, köszönő szavak hitelét csak a tettek jelenthetik, s bár tennivalónk még sok van, szégyenkezésre, lelkiismeret-furdalásra nincs okiunk: Nóg- rád megyében eddig még egyetlen ötéves tervctkilusban sem épült annyi új tanterem, mint a legutóbbiban, a kisközségekben tanítók területipótlék- és letelepedésisegély-rend- «zene országosan is elismerést váltott ki De ha előbbre akarunk lépni, a feladatokra kell koncentrálnunk. Meggyőződésem, hogy minden dolgozó, így a pedagógus számára is a legnagyobb megbecsülés a tartalmas, önálló és felelősség- teljes munka lehetősége.

Nem csak a sok hanem főként az értelmeden, a tcrmáI%s elfoglaltság okoz túlterhelésit, fáradtságot, fásultságot. Elsősorban ettől kell megszabadítani pedagógusainkat A társadalmi megbecsülés és bizalom növekedésének legfőbb jele az lesz, ha meg tudjuk szüntetni az iskolai/munka bürokratikus túlszabályozottságát, a pedagógusok munkája feletti — gyakran rosszul értelmezett segítségadás formájában jelentkező — paternalista gyámkodást A pedagógus munkájának társadalmi rangját, elismerését az jelenti, ha az iskola kapuin túl is, a szülők és a társadalom köriében is következetesebben hatni és érvényesülni fognak azok a nevelési elvek, amelyekért az iskolában olyan lelkesen és fáradhatatlanul dolgoznak. A képességek szerinti munka, a szocialista értékrend, a kultúráit társas kapcsolatok, az egymás iránti megbecsülés, a kötelességek teljesítése csak a szülők, az iskola és a társadalom közös erőfeszítései nyomán válhatnak a felnövekvő nemzedék személyiségjegyeivé.

*

Az eűmmfflt évtizedben mélyreható változások mentek végbe a magyar társadalmai, gazdasági viszonyokban. Ezek új és növekvő követelményeket támasztottak az oktatással szemben is. Ma és a jövőben, amikor nehezebb belső teltételek közt, feszültebb nemzetközi helyzetben, bonyolultabb feladatokat kell megoldanunk, az emberi tényezők szerepe központi kérdéssé válik. Történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a nemzetközi versenyben helytállni, előretörni azok a népek, nemzetek tudnak, amelyek nagyobb műveütséggial rendelkeznek, képesek az új befogadására. Szocialista társadalmunk egész fejlődése összefügg az oktatással, neveléssel. Előrehaladásunk egyik legfontosabb tényezője és tartalätea a tudás, az emberek általános és szakmai műveltségének, munkakultúrájának fejlődése.

Köztudott, hogy az oktatásügy fejlődése megújuló viták közt, a társadalmi érdeklődés és figyelem homlokterében ment és mégy végbe.

Mi minden jó szándékú vitát hasznosnak tartunk, úgy égttéfceitjük, hogy ezek az 1972-es KB-haitórozat feliemében erősödő társadalmi felelősségérzetből fakadnak. Azonban azit is tudjuk, hogy nem elég vitatkozni, időiben választ is kell tudni adná —, mert az eligazító, állást foglaló, orientáló válaszok hiányában bizonytalanság, esetenként bizalmatlanság keletkezik. Az időben adandó válaszok szükségességére az a régi igazság is figyelmeztet, hogy minden általunk megválaszolatlan kérdésre az ellenségeink igyekeznek választ adni — természetesen a maguk módján, s így igyekeznek egyesek arra, hogy az oktatásügyet hamis társa daloankri'tikai nézeteik céltáblájává tegyék.

E gondolatok jegyében tekintette át a Központi Bizottság legutóbbi ülésén az 1972-es közoktatás-politikai határozat végrehajtásának tapasztalatait és állásfoglalást fogadott el a további feladatokról.

A közoktatás fejlődésében jelentős eredmények születtek az elmúlt évtizedben. Talán elég, ha itt az iskolázás és óvodázás nagyarányú kiterjesztésére utalok, jelzem, hogy ez a kiterjesztés a társadalom minden osztályát és rétegét érintette, s céljainknak megfelelően a művelődési egyenetlenségek további csökkenésének irányába hatott. A nevelés — épp úgy, mint az orvosi gyógyító munka — bizalom nélkül nem hozhat megfelelő eredményt. Ezért is nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a jogos kritika mellett az utóbbi időben elszaporodtak egyoldalú és túlzó ítéletek is. Egyesek megkérdőjelezték oktatásügyünk történelmi vívmányait (például a Mozgó Világ egyik cikkírója) a pedagógusok áldozatos munkájának eredményeit. Érvelő vitában keld visz- szautasítanunk ezeket, s egyben felfigyelnünk arra, ha a jó célkitűzések nem a szándékainknak megfelelően realizálódnak, ha hibákat követünk eL Fel kell tárnunk az olyan hiányosságokat is, mint a követelmónyszint csökkenése, a „lefelé niveMádás” tendenciájának kialakulása, a tanulmányi fegyelem romlása. Nem szabad megengednünk, hogy a permanens művelődést célzó helyes törekvéseink megvalósítását fékezzék, egyeseknél lehetetlenné tegyék az írási, olvasási és gondolkodási készség hiányosságai.

A most bevezetés alatt álló új tantervek korszerűbb ismeretanyagot tartalmaznak, feldolgozásuk több munkát, nagyobb erőfeszítéseket követel tanártól, diáktól egyaránt; hatásúikat ma még nem lehet megbízhatóan értékelni Tapasztalataink azit is bizonyítják, hagy az oktatásügyben nagy körültekintésre van szükség a változások bevezetésekor, az időszakonkénti átfogó reformok helyett célszerűbb a folyamatos fejlesztés útját járni; az oktatás, nevelés eredményesebbé tételéhez biztonság és stabilitás is szükséges. A további fejlesztés során el kell kerülnünk minden megalapozatlan, vagy a feltételek hiánya miatt eredményesen meg nem valósítható változtatást, hiltelrantó kapkodást.

A

zt is természetesnek tartjuk, hogy az oktatásban bekövetkező változások széles társadalmi visszhangot váltanak ki. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat egyik fő célkitűzése az volt, hogy fokozódjék a párt- és társadalmi szervek közoktatás-politikai tevékenysége, erősödjék a felnövekvő nemzedék neveléséért érzett társadalmi felelősség, váljék nyitottabbá az iskola, erősödjenek társadalmi kapcsolatai. Ezek a célkitűzések éppúgy, mint a KB- határozat többi fontos alapelvei helyesnek bizonyultak, továbbra is jó alapját képezik a munkának. A közoktatás- politikai határozat végrehajtása egyik legjelentősebb eredményének azt tartjuk, hogy a feladatok megoldása nem maradt szakmai beliügy, az oktatás és a nevelés kérdéseivel kapcsolatban széles körű társadalmi segítőkészség bontakozott ki. A társadalmi méretű szemléletváltozás természetesen a pért szerved, alapszenvezetei munkájában is tapasztalható, a közoktatás-politikai kérdések érzékelhetően nagyobb figyelmet és rangot kaptak tevékenységükben.

Annak több oka van, hogy az eredmények és gondok együtt és egyszerre jelentkeznek ma a közoktatásiban. Növekedett a szaktanárok által tartott tanítási órák aránya, csökkent a képesítés nélküli nevelők száma, de a pedagógus- pálya társadalmi presztízsének csökkenését és ebből fakadóan bizonyos fokú kontraszelekció kialakulását nem sikerült megakadályozni. Az oktatással kapcsolatos társadalmi ráfordítások a számszerű növekedés ellenére sem tudták biztosítani a feltételrendszer tervezett és kívánatos mértékű fejlődését. Az iskoláztaftós mennyiségi fejlődésével nem tudott lépést tartani az oktatás, nevelés minősége, a tertalimi, pedagó^ai munka eredményességé. Egy időszakban éreztetik nehezítő hatásukat az új tentervefc bevezetésével kapcsolatos feladatok, a demográfiai hullám miatt megnövekedőit létszámú korosztályok és tanulócsoportok.

A változó társadalmi, gazdasági igények hozták felszínre a középfokú oktatás problémáit is- A gimnáziumok és a szakmaképzést adó iskolákon túl mereven elkülönülnek egymástól, a középiskolások túl magas aránya, 80 százalékuk szakmai képzésben részesül, emiatt a középfokú oktatás jelenlegi szerkezete szűk merítési bázist teremt a felsőoktatás számára. Mindez kedvezőtlenül befolyásolja az értelmiség utánpótlásának társadalmi összetételét, egy részük esetében a minőség alakulását, valamin* a férfiak és a nők arányát is.

A Központi Bizottság a közoktatás további fejlesztésének Irányelveiben hangsúlyozza, hogy az 1972-es közoktatás- politikai határozat alapelvei és fő feladatai hosszabb távra is megfelelő alapot adnak a munkához. Közoktatásunkat a történelmileg kialakult és bevált iskolarendszer keretei közt kell továbbfejlesztenünk: „Meg kell őrizni a kötelező alap- iskolázás jelenlegi rendszerét”. „A középfokú képzést hosz- szabb távlatban is önálló iskolafokozatként kell megtartani". „A fejlesztés legfontosabb elemének a közoktatás tartalmi korszerűsítését kell tekinteni”.

Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szilárd alap- műveltség és a korszerű általános műveltség kialakítására- Csak ez biztosíthatja a társadalmilag szükséges innovációt, az új befogadására és alkalmazására való képességet, a korszerű munkakultúrát, s ezáltal a minőséget. Arra kell törekednünk, hogy az ifjúság gondolkodásában és magatartásában. a marxista—leninista világnézet, a szocialista értékrend váljék meghatározóvá. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy > fiatalokban hiteles kép alakuljon ki a szocialista valóságról, népünk történelmi múltjáról, nemzeti kultúránkról. Azt kell elérnünk, hogy helyes történelmi szemlélettel, reálisan értékeljék a szocializmus társadalmi, gazdasági építésében elért .sikereinket, valamint a fejlődés során természetszerűen jelentkező nehézségeket, és a világhelyzetből fakadó feszültségeket ,

A következő évtizedekben •— a párt programnyilatkozatával összhangban — fokozatosan általánossá kell tenni, hogy a felnövekvő nemzedékek középfokú végzettséget szerezzenek. A gazadság rugalmassága, alkalmazkodóképessége, a társadalom munkakultúrájának fejlesztése egyre nagyobb mértékben függ az általános és szakműveltség színvonalától. Ennek figyelembevételével a jövőben fokozatosan a középfokú képzés belső arányait az érettségit adó iskolatípusok javára kell módosítani. A stabilitás és megújulás dialektikája azt követeli meg, hogy ne merevítsük meg iskolaszerkezetünket, engedjünk utat a megérlelődött, megrázkódtatások nélkül bevezethető változásoknak. Így a szakmunkásképzés folyamatos fejlesztésével teremtjük meg annak a feltételeit, hogy a szakmát tanulók növekvő hányada érettségit adó szakmai középiskolát végezhessen. Az elmélet és a gyakorlat közelítésének jegyében arra törekszünk, hogy a szakmunkásképzésben növekedjék az üzemek, vállalatok, szövetkezetek szerepe, érdekeltsége, felelőssége. Ennek érdekében — ahol a feltételek megteremthetők — a szakmunkásképzőket a nagyüzemek anyagi-technikai bázisára kell telepíteni, illetve működtetni. Az értelmiség utánpót1 ásónak biztosítása érdekében növelni kell a gimnáziumba járók — köztük kiemelten a fiúk — arányát.

Az oktatás, nevelés minőségének és eredményességének fejlesztésében kulcsszerepe van a pedagógusoknak- A sokoldalú központi intézkedéseken túl, helyileg is nagyobb bizalmat és megbecsülést kell tanúsítani irányukban. Társadalmi megbecsülésük fokozásához nem csak anyagi helyzetük javítására, túlterhelésük csökkentésére, képzésük és továbbképzésük korszerűsítésére van szükség, hanem — sőt elsősorban arra, hogy megítélésük, minősítésük alapvető mércéje az iskolában végzett oktató-nevelő munka eredményessége legyen. Az irányítás korszerűsítésének, a nevelő- testületi jogok, és a felelősség erősítésének, a demokratizmus fejlesztésének, a pedagógusok önállóságának, a pedagógiai munka alkotó jellegének kibontakoztatását kell szolgálnia.

Ahhoz, hogy a jövőben az oktatásügy területén szükséges változások megrázkódtatások nélkül bevezethetők legyenek, biztosítanunk kell a változásoknak mind a tudományos, mind a feltételrendszerbeli hátterét. A tudományosan nem kellően megalapozott, kipróbálatlan tankönyvek, vagy a megfelelő feltételeket nélkülöző fejlesztések egyaránt bizonytalanságot, feszültséget, rossz közérzetet szülnek, alacsony hatásfokú munkát eredményeznek- Ezért tartjuk szükségesnek a közoktatás anyagi feltételeinek további kiemelt javítását.

A közoktatás fejlesztése széles körű társadalmi összefogást igényel. Ennek az összefogásnak eredményeznie kell az iskola munkáját támogató közszellem kialakulását, a szülői felelősség erősödését, a tárgyi feltételek javítását, továbbá a felnövekvő nemzedék nevelésében részt vállaló valamennyi társadalmi szerv hatékony együttműködését.

Pártszerveinknek és -szervezeteinknek annak tudatában kell végezniük munkájukat, hogy az oktatás, nevelés szerepe és jelentősége a társadalmi-gazdasági fejlődéssel, a tudományos-technikai haladással párhuzamosan világszerte növekedik. Az iskola munkájának fejlesztése nem csupán oktatáspolitikai, hanem fontos társadalom- és gazdaságpolitikai feladat is. A további széles körű szemléletformáló feladatokon túl nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a megnövekedett létszámú korosztályok nevelésének feltételeit időben biztosítsuk, az ötnapos tanítási hét bevezetése a pedagógiai célkitűzéseink megvalósítását szolgálja. • Így a tanulmányi munka egészségesebb terhelést jelentsen a tanuló számára, a családi körben eltölthető több idő a családi élet erősítését jelentse, jusson több idő kultúrálódás- ra, sportra, de a család munkájában való részvételre is*

Az emberi személyiség fejlődése, a tudás gyarapodása nehezen mérhető statisztikai mutatókkal. Különösen nehéz ez,

Nép táncos diákok — kj —

ha nem az egyes ember, hanem egy egész megye kultúrálja

fejlődését vizsgáljuk. Mégis ahhoz, hogy reálisan értékelni tudjuk munkánk eredményeit, feltárjuk hiányosságait, és tudatosan tervezhessük tennivalóinkat, szükség van arra, hogy mind a saját korábbi helyzetképünkkel, mind az országos viszonylatokkal összevessük eredményeinket. Ebben a tanévben is tovább növekedett a megyében az óvodai nevelésben részesülők aránya, közel teljessé vált az iskola-előkészítés.- Az általános iskola alsó tagozataiban jelentkező demográfiai hullámra felkészültünk. A megnövekedett létszámú korosztályok elhelyezése csak néhány iskolában okoz — nem kis, de leküzdhető — feszültségeket Az örvendetes, hogy a nyolcadik osztályt végzett tanulóink 93—94 százaléka továbbtanulásra jelentkezik — az pedig feladatot jelent, hogy a továbbtanulási törekvések jobban összhangba kerüljenek a jelen és a jövő társadalmi, gazdasági igényeivel. Elsősorban a gimnáziumba jelentkező tanulók számát kell növelni megyénkben. Az örömet jelent, hogy csökkent a tanévet vésztők és lemorzsolódók aránya, de további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy minden kettes érdemjegy valóban elégséges tudást, a tantervi követelmények teljesítését jelentse.

Az oktatás legfontosabb statisztikai összehasonlító adatai vonatkozásában felzárkóztunk az országos átlagokhoz. A szak- rendszerű oktatás, a szaktanár által tartott tanítási órák aránya az óvodai, a napközis nevelésben részesülők arányában megszűnt a lemaradásunk, sőt néhány területen az élvonalba kerültünk. E kedvező feltételek fokozatosan tükröződnek az oktató-nevelő munka eredményességében is — a jövőben is azt tarjuk legfontosabb feladatunknak, hogy a kedvezően alakuló statisztikai mutatóink mind gazdagabb tartalmat, mind eredményesebb nevelőmunkát jelentsenek.

Tovább fejlődött a középiskolai nevelés és oktatás színvonala. Növekedett a felsőfokon továbbtanulók aránya. A munkába álló érettségizettek és szakmunkások megfelelően helytállnak a munkahelyeken- A szakközépiskolás és szakmunkásképzőt végzettek szaktudásáról elismerően szólnak a munkahelyek vezetői. Azonban fontos figyelmeztetést kell, hogy jelentsen az a munkahelyekről érkező jelzés, amely egyre inkább igényli a jobb munkafegyelmet és munkakultúrát, a hatékonyabb át- és továbbképzést lehetővé tevő magasabb szintű általános műveltséget.

*

Az iskola nemcsak az új oktatási és nevelési tervek megvalósításával, a korszerű taneszközök segítségével nevel. A nevelő hatások az iskola egész tevékenységrendszerén hagyományain és szokásain, rendjén és tisztaságán, tartalmas közösségi életén keresztül bontakozhatnak ki a maguk teljességében. Ezért az iskola jó munkalégköre, tartalmas demokratizmusa az eredményes nevelőmunka elengedhetetlen feltétele- A sokoldalúan, céltudatosan és rugalmasan működő ifjúsági szervezetek — amelyek keretet és ösztönző közösséget biztosítanak a tanulóknak, fejlesztik öntevékenységüket, önkormányzatukat és felélősségérzetüket — nélkülözhetetlen tényezői a pedagógiai célkitűzéseink megvalósításának. A közös célokat, pedagógiai feladatokat a nevelői személyiség sokoldalúságával, a személyes példa erejével, az egyénhez szóló módszerekkel megvalósító pedagógus is csak az egymás munkáját megbecsülő és támogató nevelőközösség tagjaként végezheti biztonságban és eredményesen tevékenységét. Az iskola nem nélkülözheti a szülők, a szűkebb és tágabb társadalmi környezet bizalmát, támogatását. A párt- és társadalmi szervezeteknek az egyik legfontosabb közoktatás-politikai feladatuk az eredményes nevelőmunkához szükséges társadalmi bizalom és segítőkészség erősítése.

T

anuló és nevelő egyaránt igényli a képességeket próbára tevő értelmed feladatokat, s az eredményes munka erőt adó örömét is, A társadalomnak sok jó iskolára, több örömmel tanuló gyerekre, örömmel tanító pedagógusra van szüksége. Hogy ez megvalósuljon, ahhoz nem elég a nagy elhatározás, nekibuzdulás; szívós napi munkára, türelemre, a szocialista értékrend következetes érvényesítésére, a progresszív erők és tendenciák kibontakoztatására, támogatására van szükség az iskolában és a társadalomban egyaránt.

Dr- Szalánczay György

NÚCRÁD - 1982. június 19., szombat 7