Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
a csillag megy az égen, úgy érdemes." (József Attila) Brigád élén... Ónként vállalták A közelmúltban vetélkedő volt az ingatlankezelő vállalatnál, Salgótarjánban. A város hatvanadik évfordulója tiszteletére mérték össze tudásukat a résztvevők. A versenyt, ahol eldőlt, ki tud többet a városáról, a távfűtési tizem Törekvés Szocialista Brigádja szervezte, hozzáértéssel, lelkesedéssel. Aztán a vetélkedő ideje alatt élénk figyelemmel kísérték a versenyzőket, ügyelve a vetélkedő tisztaságára. Tóth Imre, a brigádvezető irányította a brigádtagokat. összefor- rottságra vallott a tevékenységük. A brigád vezetője mondta a vetélkedő végén: — Szocialista brigádban dolgozni csak összeforrottan lehet... A brigádban ez így van. Eredménye: háromszoros kiváló cím. A brigádvezető kétszeres kiváló dolgozó. A tizenkettedik éve, hogy a kohászból az ingatlan távfűtési tizeméhez szegődött Tóth Imre. A legjobbakat toborozták Salgótarján új fűtési rendszerének üzemeltetéséhez. Oj volt és ismeretlen e munka számára. Ahogyan emlékezik az elmúlt évekre, felidézi, hogyan kellett kiismernie magát a sistergő gőzt szállító csövek és a város alatt húzódó vezetékek kusza hálózatában. Akkor tíz esztendővel ezelőtt alakították meg a Törekvés brigádot. A felelősség, a fegyelmezettség, meg a jobb munkavégzés, amit célul tűztek. Az igazság, hogy korábban hiba volt a fegyelemmel az üzemben. Mintha a tíz évet egyszerre gondolta volna át, amikor mondta: — Brigádtagnak meg kell érnie az embernek. Munkájukra gondolt, ame- lyett szétszórtan, a város különböző helyein végeznek, önmaguk ellenőrei a távfűtésszerelők, akiknek naponta vizsgázniuk kell a város lakói előtt. Volt munkájukra panasz? Igen, volt. Részben, mert tehettek is róla, részben, mert rajtuk kívül állott. Mit tehet a távfűtésszerelő a forró vizes gőzben elmállott felszereléssel, ha nincs módjában kijavítani valamilyen anyaghiány miatt. — De a szocialista címet azért viseljük, hogy birkózzunk. Negyedévenként szembenézünk egymással és elszámolunk mit, hogyan végeztünk ... — mondta Tóth Imre. Kérdezhetik is, hogy ennek az embernek az a nagy energiája, ami hajtja, viszi, hogy semmi sem kerüli el a figyelmét. Nem áll őrt a tagok mögött, de volt eset. amikor valahol, ha nem boldogultak a szereléssel, a város másik végéről sietett oda segíteni. És ez a természetes magatartása, mert ő a brigódvezető, akinek kötelessége. — Igen, ez a többlet, mert engem választottak brigádvezetőnek. Aztán, amikor véget ér a kenyérkereső munka, nem a nap feledése, hanem a társadalmi kötelezettségek teljesítése következik. Várják a brigádot a Bem úti iskolában, gondozzák a sportcsarnokot, segítik a hőerőművet, társadalmiznak Rónabányán, és legújabban kapcsolatot teremtettek a múzeummal is, hogy tanulhassanak, ki tudja, talán már nem is az igazi Tóth Imre lenne a brigádvezető. ha nem úgy tenne: ahol igénylik a segítséget, amihez ért, ott ne jelenne meg. — A brigád mindenben, ami hasznos, a jót szolgálja, támogat engem — elégedett a tekintete a brigádvezetőnek. Biztos, hogy a jó munkájáért, az összeforrnttságáé'-! népszerű a távfűtési üzem Törekvés Szocialista Brigádja. Ezért a számtalan kitüntetés- sük. És az is biztos, azokat is elismerés illeti, akik segítik őket, a vezetőiket, akiktől Tóth Imre bevallása szerint is oly sok munkástisztességet tanult. — B — All a hatalmas sodrógép a balassagyarmati kábelgyár húzóüzemében, mert most rakják fel a huzallal teli orsókat. A gép mellett állók ügyet sem vetnek a mellettük elhaladókra. Kettőjük közül az egyiket. Veres Vendelt, a Nógrádi Sándor nevét viselő kétszeres vállalati kiváló brigád címmel kitüntetett 11 tagú kollektíva vezetőjét arra kérem, hogy szakítsa meg egy pillanatra az eddig öszponto- sított figyelmét. — A műszak végéig eltart a munka. Igyekszünk, hogy a most felrakott orsókból minél előbb készárut tudjunk gyártani, — jegyzi meg a sovány arcú, csendes, halk szavú brigádvezető, aki, mint később mondja, sikereik titkát a nagyobb odafigyelésben, egymás segítésében látják. — Ha valamelyikünk észreveszi, hogy társa esetleg nem vette észre a szálszakadást, akkor rögtön vagy odaszól neki, ha pedig szükség van rá, akkor segít is. — Arra már, nem emlékszem, hogy melyikünk gondolatában született meg az önmeózásra való vállalkozás. Azt viszont már az első pillanatban tudtuk, hogy nagy felelősséggel jár. De egyikünk sem szólt ellene. Hogy nyomott-e bennünket a nagyobb felelősség? Nem, mert a követelmény akkor is az volt: mindig jó árut gyártsunk, mert ha kinn, a felhasználóknál derül ki, hogy baj van a minőséggel, az csak rontja a hírnevünket, szavahihetőségünket, elveszthetjük a piacokat. Hogy mi volt az, amiben nálunk változás történt — kérdi szinte önmagától, majd így válaszol: — eldöntöttük, hogy hibás terméket TÚL AZ EZREN Országos elsők A műit évben többször is szót váltottam Bakos József Barnával, a Nógrádi Szénbányák ménkesi aknaüzemének elővájási csapatvezetőjével. Emlékszem, szavai frissen élnek még emlékezetemben, hogy a halk szavú, csendes ember szinte semmi másról, csak a lenti munkájáról beszélt. A nehézségekről, amelyet a Mátra alatti geológiai viszonyok okoznak, verítékes mindennapjaikról, mikor az erősen „meghajtott” sichta után alig megy le .otthon akár még csak egy falat is az ember torkán a kimerültségtől és a terveikről Amik nem kisebb célt tartalmaztak, minthogy nekik, tizenhatuknak is sikeredjen elérni az egy esztendő alatti ezer méter vágat kihajtását. Mondom, csak erről folyt a szó közöttünk, s ha Bakos Zoltán, az akna jelenlegi bá- nyamestere, a brigád műszaki patronálója nem említi, máig sem tudnám, hogy névrokona egy bányászdinasztia kiváló képességű tagja. Édesapja. bátyja és a család szinte valamennyi férfitagja töl- tötte-tölti munkáséveit a föld alatt, ö, a Pothornik József nevét viselő brigád vezetője 1957 óta... ☆ A ménkesi aknaüzem, hosz- szas „gyengélkedés” után tavaly kimagasló eredményeket ért el, melynek alapján a minap megünnepelhették az Élüzem cím újbóli elnyerését. Csaknem húszezer tonnával több szenet bányásztak a tervezettnél, s ami még roppant lényeges: 3575 méter vágat hetyett a csapatok ennél majd fél kilométerrel többet hajtottak ki. S hogy éz így lett, abban Bakoséké az érdem. ☆ — Tavaly bányásznapkor — mondom neki —, legfőbb vágya volt, hogy esztendő zártára sikerüljön ezerméternyi vágatot kihajtani. Bólint: — Igaz. Ez a teljesítmény itt nálunk, a nógrádi szénmedencében, eddig csak álom volt. Gyakorta beszélgettünk szinte irigykedve azokról, akiknek ezt megtenni már sikerült. És akkor, szeptember elején még csak hétszáz; méternél tartottunk. És tudtuk: nagyon nehéz körülmények között kell előre haladnunk. Beletúr korán megőszült hajába, amely ezüstösen csillog a meleget még nemigen adó, április végi napfényben. — ,. .Aztán meghajtottuk a dolgokat, okosan szerveztük a munkát, s csak mentünk, mentünk előre. Nem volt könnyű, de sikerült: december első napjaiban túlhaladtunk a nálunk bűvösnek számító ezer méteren, és évzártakor 1127 méteres teljesítményt könyvelhettünk el magunknak. Elsők lettünk. — De nemcsak itt a vállalatnál. .. A negyvenöt éves brigádvezető elmosolyodik, látom, jólesik néha a közelmúlt emlékeinek felidézése. — Ne vegye már dicsekvésnek — szabadkozik —, de ekkora sikert a vállalat életében még egyetlen csapat sem ért el, mint mi: az ország százhuszonegy elővájási komplexbrigádjának versenyéből tavaly mi kerültünk ki győztesként. Ezzel elnyertük a Magyar szénbányászat kiváló brigádja címet, s érzékelheti, ez nem kis dolog... tójának emlékét, 1961-ben alakult. Azóta húsz alkalommal nyerték el a szocialista címet, s kétszer lettek a vállalat kiváló brigádja. — Akkor — kérdem Bakos Józsefet —, most magukat ünnepelik? — Az csak egy napig tartott. Nincs idő a sokáig tartó hozsannázásokra: a munkának pillanatnyi kihagyások nélkül kell menni. Ne higgye, hogy most a dicsőség fényében sütkérezve, kiengedjük a kezünkből a gyeplőt, vagy valami hasonlót teszünk. Tudomásul vettük — mi is, a többiek is —, hogy 1981-ben ilyen eredményt sikerült elérni, de nem feledjük, hogy ez bennünket mire kötelez. Hiszen az ünnepnek már az emléke is kezd elhomályosodni, de a mindennapi teendőnkről nem szabad megfeledkezni. Mén- kesre az idén is nagy feladatok várnak, és mi ennek valóra váltásához megint szeretnénk hozzájárulni. A magyar szénbányászat kiváló brigádjának vezetője a Mátra zöldelő hegyormait nézi. Ott lent, háromszáz méternyi mélységben csapatának egyik harmada most is tovább töri magát előre. Kezében tartott kobakját fejébe csapja és elköszön. Holnap minden kezdődik elölről... k. gy. A Pothornik József nevét A Szakma kiváló brigádja kitüntetésben részesült a pásztói viselő szocialista brigád, termelőszövetkezet Pavlov tehenészeti brigád. A kiváló amelynek tagjai a múlt év- munkát végző kollektíva két tagja, Szőllősl Gáborné és Mo- től viszik tovább a Nógrádi gyoró István telepvezető a fiatal állatok fejlődését ellcnőr- Szénbányák hajdani igazga- zi a gazdaság korszerű borjúnevelőjében. — kép: kj — ezután nem engedünk ie a gépekről. — Erre ösztönözte a brigádokat a gyárvezetés is, amikor a munkásprémium egyik meghatározó feltételének jelölte meg a kifogástalan termékgyártást. A brigád ebben látott fantáziát, majd a gyakorlatban saját maguknak bebizonyították, hogy mit tudnak, mit érnek, mennyire lehet ígéretükre számítani, illetve milyen otthonosak a szakmában — egészíti ki az előbbieket a mellettem álló Patterman József, a szakszervezeti bizottság titkára. — Jó érzés, sőt egy kicsit büszkék is vagyunk arra, hogy sikerült bebizonyítanunk: nem érdemtelenül vállalkoztunk az önmeózásra — így a brigádvezető. — Olyan megjegyzés nem hangzott el, hogy jók vagytok a főnököknél, futtatnak benneteket ? — Annyi szocialista szellem van a gyár dolgozóiban, hogy ilyesmire ne legyen szükség — válaszol kissé megütközve Veres Vendel. — Egyébként a címek odaítélésében a brigádtanácsko- zés dönt, ott pedig csak a tények beszélnek, aki érdemtelen, nem rúg labdába, — hangsúlyozza a szakszervezeti bizottság titkára. Pár perccel később Géczi Tibor gépvezető, a brigád egyik tagja, a következőket mondja: — Jó dolog, hogy önként vállaltuk az önmeó- zást Ez több szempontból is Igényes ifj Mi lenne, ha... - ha megkérdezné valaki minden középiskolába lépőtől: Mit hoztál a tarisznyádban? - majd búcsúzáskor újra: Mit viszel?... Nemcsak ismeretben, tudásban, de a szép, értelmes, hasznos dolgok akarásában, a tartalmasabb élet utáni vágyak, igények csiszolásában mit adott a négy, illetve szakmunkásképzőkben három esztendő?- o A balassagyarmati Palóc Múzeumban a fiatalok történelmi érdeklödéséfől, ismereteiről beszélgettünk a közelmúltban - sok_t emlegetik a Szondi György nevét viselő 217-es számú Ipari szakmunkásképző intézet. Azt mondj.', tőlük járnak legtöbben ide, a baráti kör tagjai között is megtalálhatók a szakmunkástanulók. Na bumm, akkor mi van? - mondhatnánk erre -, hiszen a szocialista brigádnaplókba is be-bekerül, hogy „közös múzeumlátogatás'1 (jegyek mellékelve) átsétálnak a termeken és hamar el is felejtik. De nem, ennél többről van szó: ami összeköti a leendő szakmájukat a művelődéssel. Szabó István igazgató így beszélt erről: — Három éve vagyok itt igazgató. Működésemet azzal kezdtem, hogy szorgalmaztam, az is- kol belső képe, a falak tükrözzék az itt folyó oktatást, a gyerekek szakmáját. Aztán a 100 éves évfordulóra való készülődés jegyében jó kapcsolat alakult ki az intézet és a múzeum között - nemcsak hivatalosan, emberileg is. A múzeum által adományozott és a gyerekek gyűjtéséből származó dolgok egy részét itt helyeztük el. — Hogyan zajlanak a múzeumi osztályfőnöki órák? — Legtöbbet azoknak jelent, akik gazdag ipartörténeti hagyományokkal rendelkező szakmákat tanulnak, amelyeknek folklór- gyökerük is van: így az asztalosok, bőrdíszművesek, kötő-hurko- ló szakmunkástanulók, részben a nyomdászok és a vasasszakmák képviselői használhatják ki ezt a formát. Megelevenednek a régi tárgyak, a kiselőadásokon sokat megtudnak készítőikről, az egykori „technológiáról". előnyös. Először: nem kell a meós után szaladgálni. Másodszor : mint szakemberek, tudjuk, mit engedhetünk elés mit nem. Én például szigorúbban minősítem a munkám, mint a meós. Ez természetes. Én vállaltam ezt, egy j személyben vagyok felelős.' Ha nem így gondolkodnék és cselekednék, akkor azt lesném, hogy mennyi idő telik el az esetleges javításokkal, nem pedig azt, hogy az kifogástalan legyen. Géczi Tibortól Détári Zoltán, a brigád másik tagja veszi át a szót: — Igen, én a nevem adom.’ az általam gyártott termékekhez. Eddig még semmi sem árnyékolta be. Nyugodtan alszom, nem kell felriadnom amiatt, hogy vajon mikor veszik észre, hogy elnagyoltam a munkát, selejteí gyártottam, mennyit vonnak le a prémiumból. Jó munkájáért eddig egy Kiváló dolgozó kitüntetést és egy vezérigazgatói dicséretet kapott. Ugyanezzel büszkélkedhet Géczi Tibor és a brigád vezetője is. Sikereikben az elmondottakon kívül része van a jó értelemben vett szakmai becsvágynak. Annak, hogy többen — Gál László, Benécs István stb. — régóta együtt dolgoznak, de a fiatalabbak is — Csontos Nagy Endre stb. — jól belesimul-' tak a brigád életébe, annak írott és íratlan törvényei szerint tevékenykednek. — venesz — úmunkások Ezek már a tanítási órákon kívül eső dolgok, a kulturális nevelés lehetőségei. Vaskor István kulturális nevelőtanár azt mondja:- Csak akkor tudunk nyújtani valami pluszt, nem erőltetve, „nyakukba sózni", a kulturális programokat, ha ismerjük a diákokat. Nyolcszáz körüli létszám- ná1 ez nem is olyan könnyű!... Az elsősöknek stencilezstt kérdőíveket osztunk ki, azokon firtatjuk, milyen szakkör, milyen el- foqlaltság érdekelné az itt fellelhetők közül: irodalmi színpad, modellezés, vasipari, faipari bar- kácskör, KRESZ-szakkör, vagy más egyé-. Ezeken kívül ott van nap, 'mint nap a klub — nyolctól fél ötig bármikor látogatható. Amolyan „kultúrváró" ez sokak számára, buszindulásra várva, vaqy a kimenő idején itt töltik az időt, újságolvasással, játékkal, tv- nézésel. Elég jól megy az „Ez a nao a tiéd!” mozgalom — a harminc osztály átlagosan évente kétszer tart maga klubdélutánt. Nem mindenható csodaszer egyik forma sem - sokakat így sem tudunk „elérni”, az igényesség csak nagyon lassan nő. Nem is a kötött formák, hanem a kötetlen együttlét lehetőségei adnak többet: „rájuk ragad” a kulturált, fegyelmezett viselkedés. Látszólag nincs sok köze a művelődéshez a rexjátéknak, de mivel iqen népszerű, gyakran van „sorállás”, érdemes szólni róla. Amikor végeznek és hazakerülnek a faluba, sok helven ez lesz a fő esti program Ha itt megtanulják, hogy kulturáltan játsszanak, talán később is kevesebb lesz a durvaság. Bár a kocsmában ital is kerül a rex-, vagy biliárdasztal mellé. — o — A múzeumtól eljutottunk a kocsmáig. Sok minden kimaradt útközben - nem szóltunk arról, hogy sokan eljutnak egy-egy színházi előadásra, filharmóniai koncertre, hogy nagy divatja van a vetélkedőknek, nem tértünk ki a tanórán kívüli nevelés minden lehetőségére. Ám enélkül is leírható: nagyon sok még a tennivaló, ha nemcsak szakmájukat jól tudó, de igényes ifjúmunkásokat szeretnének kibocsátani az iskolából. G. Kiss Magdolna NÖGRAD - 1982. május 1-, szombat 5
