Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-05 / 103. szám

Nicaraguái küldöttség érkezett Moszkvába — Az SZKP Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány meghí­vására kedden hivatalos, baráti látogatásra a Szovjet­unióba érkezett a Dániel Or­tega Saavedra, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front országos vezetőségének és a nemzeti újjászületés ideigle­nes kormánya kormányzó ta­nácsának tagja vezette nica- raguai állami küldöttség. A nicaraguai küldöttség fo­gadására a repülőtéren meg­jelentek: Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió kormányának elnöke, Andrej Gromiko kül­ügyminiszter, Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB tit­kára, a Politikai Bizottság tagjai, Borisz Ponomarjov, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság póttagja, valamint több más szovjet ve­zető személyiség. Nagy szám­ban jöttek el a vendégek kö­szöntésére a moszkvai dolgo­zók képviselői és a Moszkvá­ban tanuló nicaraguai diákok. A két ország himnusza után Daniel Ortega Nyikolaj Tyi­honov kíséretében ellépett a díszalakulat előtt, amely ezu­tán díszihenettel köszöntötte a vendégeket. A repülőtérről a nicaraguai küldöttség tagjai a feldíszített moszkvai utcá­kon a Kremlbe hajtattak. Brit támadás — argentin áldozatok — Argentínában hétfőn éj­szaka hivatalosan megerősítet­ték, hogy elsüllyedt a „Gene­ral Belgrano” nevű argentin cirkáló. A hadihajó 1042 fős legénységéből eddig négyszáz embert mentettek ki. Argen­tin források szerint a Falk­land- (Malvin-) szigetek lako­sai közül 11 meghalt, 17 pedig Szabó Zoltán, az MTI tudó­sítója jelenti: Bruno Kreisky osztrák kancellár szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy ismét Bécs lesz a régóta ter­vezett, ám feltehetően csak ősszel megvalósuló szovjet- amerikai csúcstalálkozó szín­helye. A keddi kormányülés után újságírók előtt nyilat­kozó osztrák kancellár elmon­dotta, hogy hivatalos meg­keresést még nem kapott ugyan, de tudja, hogy a Szovjetunió vezetői nagyra ér­tékelik Ausztria aktív sem­legességét és — egyebek kö­zött a korábbi találkozók ta­pasztalatai alapján Is —nem Egy iráni rádiójelentés sze­rint repülőgép-szerencsét­lenség áldozata lett Mohamed Szeddik Benjahia algériai külügyminiszter. A teheráni rádió kedden reggel közölte, hogy az a repülőgép, ame­lyen Benjahia hivatalos iráni látogatásra indult, hétfőn az iráni—török határ közelében lezuhant. Benjahia a teheráni rádió közleménye szerint az iráni kormány meghívására utazott volna háromnapos látoga­megsebesült, amikor a brit légierő gépei a szigetek Port Darwin nevű kikötőtelepülé­sét támadták. John Nőtt brit hadügymi­niszter kedden közölte, hogy brit repülőgépek kedden bom­bázták a Falkland- (Malvin-) szigeteki Port-Stanley és elleneznék, ha Ausztriára es­nék a választás. Az osztrák kormányfő érzékeltette, hogy Rudolf Kirchschläger szövet­ségi elnök, aki május máso­dik felében hivatalos látoga­tásra a Szovjetunióba utazik, vendéglátóival erről a kér­désről is tárgyal majd. A Falkland-konfliktusban Kreisky kancellár mindkét felet elmarasztalta. Az ar­gentin cirkáló elsüllyesztésé­ről azt mondotta, hogy az megfelel a konzervatív, kolo- nialista gondolkodásnak, amely a birodalmi szempontokat mindennél fontosabbnak tart­ja. tásra Teheránba, hogy az ira­ki—iráni konfliktusról foly­tasson tárgyalásokat. Bagdad­ban már előzőleg járt. Hétfőn hagyta el Algírt, és repülő­gépének eltűnését még az­nap este jelezték az iráni— török határkörzetből. Az iráni hatóságok haladéktala­nul megkezdték a gép felku­tatását. Benjahia 1980-ban már átélt egy súlyos repülő­gép-szerencsétlenséget, és csak néhány hónapja épült fel. (MTI) Goose Green repülőterének kifutópályáit Hétfőn késő este érkezett haza az Egyesült Államokból Francis Pym brit külügymi­niszter., aki a jelek szerint nem tudott olyan megoldást találni az ENSZ főtitkárával folytatott megbeszélései során, amely előmozdíthatta volna a békés rendezés ügyét Az ENSZ székhelyén eköz­ben a világszervezet főtitkára egy sor konzultációt folyta­tott a Biztonsági Tanács el­nökével, illetve a testület tag­államainak képviselőivel az argentin—bírt viszályról. Az EGK-országok külügy- minisztériumi főigazgató' kedden a brit kormány kéré­sére rendkívüli tanácskozásra ültek össze, hogy megtárgyal­ták a Falkland-válság legú­jabb fejleményeit. Az ír kormány kedden sür­gette a Biztonsági Tanács azonnali összehívásét, hogy az új határo7.atot fogadjon el, amelyben felszólítja a konflik­tusban érdekelt feleket: szün­tessék be harci cselekménye­iket. A latin-amerikai államok nagy része ismét állást foglalt Argentína mellett. A perui szá­razföldi hadsereg minisztere hétfőn jelezte1 a perui had­sereg készen áll arra, hogy szükség esetén segítséget nyújtson Argentínának. Vene­zuela állandó ENSZ-képviseln- je levelet juttatott el a Biz­tonsági Tanács elnökéhez, s ebben élesen bírálta a wa­shingtoni magatartást. A ni­caraguai külügyminisztérium hétfői nyilatkozatában bírálta Nagy-Britanniát, amiért meg­sértette az ENSZ Biztonsági Tanácsának és ár Amerikai Államok Szervezetének hatá­rozatait. Helmut Schimdt nyugatnémet kancellár és vendége Francisco Pinto 3al- semao portugál miniszterel­nök kedden kiábrándultságá­nak adott hangot a brit—ar­gentin konfliktus továbbter­jedése miatt. (MTI) Becsben lesz a csúcstalálkozó ? Benjahia repülőkatasztrófa áldozata lett Á fiatalodó Erfurt Egyre több régi erfurti épület nyeri vissza egykori pompáját. Nem csupán a homlok­zatok szépülnek meg, hanem megújulnak a házbelsők is. Képünkön a házak hátsó frontján kialakított egészségügyi traktus látható, ahol a fürdő­szobát és a vécét helyezték eL Erfurtban, az egyik legré­gibb német városban a tágas völgykatlan fölött lebegő könnyű párafüggönyből las­san kibontakozik a házak tengere. A város peremén új lakónegyed világos színekben pompázó házai magasodnak. Ebben a városban is egy év­tizeddel ezelőtt fogtak hozzá az addig legnagyobb lakás- építési programhoz. De va­jon mi lesz a sorsa a régi vá­rosnegyedeknek ? Erfurt évszázadokkal ez­előtt kialakult városmagjá­ban 236 műemlék épület ta­lálható. A városban ötezer lakás száz évnél Is öregebb, húszezer pedig a századfor­duló előtt, vagy után épült. Ezeket a régi házakat — né­hány kivételtől eltekintve — még soha nem újították fel. Az 1971-es pártkongresz- szuson kimondott lakásépíté­si programnak legfontosabb része: a városok újjáalakítá­sa. Az ország több mint száz városában új lakónegyedeket építenek, de párhuzamosan korszerűsítik a régebbi vá­rosrészeket. Az elv az, hogy megőrizzék az építészeti ér­tékeket, a lakásokat a mai' igényeknek megfelelően át­alakítsák. Az erfurti városatyák el­határozták: megépítik a vá­ros magját körülölelő új ház­sorokat. Bennük eddig hu­szonegyezer család talált új otthonra, s ezekhez 1990-lg további tízezer lakás járul. Közben felmérték az össze« régi épület állagát, s megál­lapították, hogy a húszezer lakásból tizennyolcezret ér­demes megtartni. A tanács 1990-ig terjedő városfejlesz­tési tervében szerepel jelen­tős részük korszerűsítése, s az ütem nem lassú. Erfurtban az utóbbi tíz esztendőben kereken három­ezer-háromszáz lakást mo­dernizáltak. A következő öt évben további négyezerre ke­rül majd sor. Az előrelátó tervezés és a tervek megbeszélése a lakók­kal — a városi szociálpoli­tikának két olyan módszere, amelyet Richard Müller, Er­furt városfejlesztési igazgató­ja különösen fontosnak tart. A helyzet elemzése alapján készült terveket, az építési szakaszok közti időben vitá­ra bocsátják a lakógyűlése­ken. A lakók kérdéseire a vá­rosfejlesztési igazgatónak, vagy a városi főépítésznek kell válaszolnia. Az építkezést Gerhard Ruff építészmérnök irányít­ja. Így beszél: „Ha kedvünk­re tehetnénk, minden régi házat, a pincétől a tetőig át­alakítanánk. De nem hagy­hatjuk figyelmen kívül a gaz­dasági realitást. A korszerű­sítéssel azt kell elérnünk, hogy javuljon H házak hőszi­getelése, mindegyik lakásban’ legyen fürdőszoba és vécé, s további húsz-harminc évre biztosítsuk az épületek mű­szaki állapotát”. Eddig úgy volt, hogy a ta­tarozás kezdete előtt a lakó­kat a városnegyed már kor­szerűsített lakásaiba, vagy pedig új házakba költöztették át. A korszerűsítendő laká­sok rohamosan növekvő szá­ma miatt a jövőben nem lesz mindenütt lehetőség az át­költöztetésre. Az átalakítás ideje alatt a lakások hatvan- hetven százalékából nem köl­töznek ki a lakók. Ez persze, nehezíti az építkezést. Az építőknek új módszereken kell hát törniük a fejüket. Erfurtban azt ötlötték ki, hogy a házak hátsó frontját egy úgynevezett egészségügyi épületszárnnyal toldják meg, s azt ellátják fürdőszobával és vécével. „Ezáltal három gondot oldunk meg — mond­ja Gerhard Ruff. — Nem há­borgatjuk túlzottan a lakók nyugalmát, nem csökkentjük a szobák méretét, amelyek­ből eddig a fürdőszoba és a vécé miatt/ le kellett válasz­tanunk egy-egy részt, és ala­posan megnöveljük a munka hatékonyságát.” Az erfurti otthonoknak ke­reken a fele van magántu­lajdonban, húsz százalékuk szövetkezeti, harminc százalé­kuk állami lakás. Az állam a korszerűsítés érdekében azokat is támogatja, akiknek a lakásuk saját tulajdonban van: 1,5 százalékos kamat mellett vehetnek fel kölcsönt az átépítésre. (g. I.) Felelőtlen csoportok tüntettek Lengyelországban Mialatt hétfőn délután a lengyel parlament a nemzeti egységfront ' megteremtésé­ről, az ország életének gya­korlati kérdéseiről tárgyalt, hétfőn a délutáni és esti órákban Varsóban és több más városban felelőtlen cso­portok utcai zavargásokba torkolló tüntetéseket tartot­tak. Varsóban, mint a PAP len­gyel hírügynökség jelentette — a kilengések résztvevői igen agresszívan viselkedtek: kirakatokat törtek be, gépko­csikat rongáltak meg. Az óvárosban barikádokat épí­tettek és összetűzéseket pro­vokáltak a kivezényelt .rend­őrökkel. A rendőrök több tu­cat fiatalt őrizetbe vettek, s ellenük a szükségállapot ér­zxl »»ci oníncilz megfelelően gyorsított eljárá« Indul. Kisebb mértékben ugyan, de hasonló zavargások voltak Gdanskban és néhány más vidéki városban. Az incidensek nyomán Var­sóban átmeneti időre kikap­csolták a telefonokat A lengyel televízió által ismertetett hivatalos közle­mény hangsúlyozta: az ese­mények azt mutatják, hogy a szocializmus ellenségei min­den lehetséges módon, ha kell, fiatalok felhasználásá­val igyekeznek visszaszerez­ni elvesztett pozícióikat. A nyilvánvaló politikai provo­káció ellenére az államhata­lom nem tér le a szocialista megújulás politikai irányvo­naláról. Ha csütörtök, akkor szava­zunk. .. Glasgownak, a nagy skóciai iparvárosnak Hillhead nevű, jó részt polgári kerüle­tében mondhatják így ezt, ahol hagyományosan csütör­töki napra írják ki a válasz­tást, Ezúttal a kerület man­dátumát 63 éve (!) birtokló, jelenlegi kormánypárt (27 százalékkal) és a munkáspár­ti vetélytárs (26 százalékkal) csütörtököt mondott. Roy Jenkins győzött az érvényes szavazatok 33,4 százalékával, mivelhogy a brit választó­jog nem követel abszolút többséget. A Skót Nemzeti Párt pedig még az indulásra jogosító letét visszatérítéséhez szükséges szavazatokat sem kapta meg. NEM SKÓT, HANEM WALESI... Pedig a győztes még csak nem Is skót, hanem walesi, s a tetejében elangolosodott, oxfordi diplomás értelmiségi. Igaz, ősei bányászok. Apját az 1926-os sztrájk vezéreként börtönbe zárták, majd kisza­badulván munkáspárti képvi­selő lett. Fia, Roy 18 éves ko­Új erő a brit politikában Az „angolszövet"elkopott rában szintén a Munkáspár­tot választotta. A háború után képviselő, miniszter, több munkáspárti kormány vezető személyisége, s a párt he­lyettes vezére, a hetvenes évek végén pedig a Kö?ös Pi­ac munkáját vezető bizottság elnöke lett. Ott sem tétlen­kedett. ö vívta ki, hogy az elnök egyenrangú partnerként vehessen részt az állam- és kormányfői csúcstalálkozó­kon. Politikai arculata? A közös piaci brit belépés híveként mindig a szélsőbal-balközép koalíciótól, azaz a Munkás­párt centrumától jobbra he­lyezkedett el. 1979-ben vi­szont egy új „radikális cent­rum” szükségességét hirdetve — több mint négy évtizedes tagság után — a Munkáspárt­tal való szakítás útjára lé­pett. Három volt miniszter- társával együtt — angol hu­morral meg is kapták a kínai politikai szótárból Ismert „né­NÚGRÁD - 1982. májúi 5., szerda gyek bandája” nevet — meg­alakította a Szociáldemokrata Pártot. Az új párthoz most 29 képviselő tartozik a 635 tagú parlamentben. Zömük a Mun­káspártból jött, de van köz­tük olyan is, aki az ellenke­ző oldalt, a jobbközép és a jobbszárny koalíciójára épülő Konzervatív Pártot hagyta ott. KÖZÉPKOALÍCIÓ Az új párt egy harmadik — centrista — koalíciót ho­zott létre, mégpedig az utób­bi években némileg új erőre kapó Liberális Párttal együtt. A tavalyi időközi választások alkalmával elsősorban a Mar­garet Thatcher miniszterelnök vezette, legridegebb tőkés gazdaságpolitikát folytató konzervatívoktól hódítottak el szavazókat, de a belviszály sújtotta Munkáspártot Is gyengítették. Azóta pedig már győzelemre esélyesnek tart­ják a közvéleménykutatók a szociáldemokrata-liberális pártszövetséget, feltételezvén, hogy a rövidesen sorra kerülő választáson megfelelő tekin­télyű vezérrel — azaz minisz­terelnök-jelölttel —, és orszá­gos szervezettel indulnak. A vezér tehát megvan: Roy Jenkins, ö, aki a minisz­terelnöki hivatal kivételével a legmagasabb tisztségeket töl­tötte be sikerrel, most újra bevonul a parlamenti balol­dal első padsorába. A szerve­zés is halad. Egy év alatt mintegy 80 ezer fizető tag lépett az új pártba. Viszont a szakszervezetek továbbra is a Munkáspártot támogatják pénzükkel, a tőkések pedig még nem döntötték el, hogy az eddig a konzervatívoknak juttatott támogatásból, vagy azzal párhuzamosan, mennyit szánjanak a szociáldemokra­táknak. TAKTIKAZHAT-E THATCHER? A glasgow-i győzelem — így látták azokban a napok­ban Londonban — meglódí­totta a Szociáldemokrata Párt szekerét. Akkor még úgy gon­dolták, hogy oda kell figyel­ni a májusi országos erőpró­bára, a helyi tanácsok meg­választására, mert az sok mindent megjósolhat. Igaz — vélték —, minél nagyobb si­kert arat az új pártkoalíció, annál későbbre halasztja majd Margaret Thatcher a parlamenti választást, hiszen több mint két évet várhat vele és addig több tromffal állhat elő. Csakhogy azóta kirobbant a Falkland-válság. Végső meg­oldását, összes kihatását ugyan még nem látjuk, de azt már igen, hogy Thatcher asszony megpróbálja meglo­vagolni „a válság szülte nem­zeti összhangot”. Kérdés azon­ban, hogy milyen ez az összhang, s hogy Thatcher asszony lehetősége nem csu­pán látszólagos-e? A Falk- land-ügy kirobbanásakor az alsóházban az ellenzék ugyan­is nem rejtette véka alá. hogy a Thatcher-kormányt felelős­nek, tartja a történtekért. A Liberális Párt elnöke kereken kijelentette: a Falkland-vál­ság megoldása után Thatcher­nek le kell mondania. A Munkáspárt nevében Michael Foot helyeselte ugyan a flotta elindítását, de nem kertelt, feltétel nélkül lemondásra szólította fel a kormányt. És Roy Jenkins? ö hallga­tott. Nyilván taktikázik. Arra gondol, hogy kár beleavatkoz­nia a rendkívül kényes ügy­be, az idő neki dolgozik. Akármint lesz, annyi bizo­nyos, hogy a kétpártrendszer hat évtizede kitartó „angol­szövete” elkopott. A középen elhelyezkedőket jobbról, illet­ve balról megnyerni igyekvő két párt között számottevő harmadik erő jelent meg a brit politikai porondon. Ez a harmadik erő az iparban, szolgáltatásban dolgozók fel­ső rétegének, az értelmiségi­eknek, a vállalatok és hivata­lok vezető és középkáderei­nek, továbbá az önálló kis­embereknek és kistőkéseknek köréből — balról is, jobbról is toborozza a híveit. Nagyon is elképzelhető, hogy ez az évtized új mintás „angolszö­vettel” szolgál majd. Va.ida Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom