Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Hitvallás negye dszázaddal ezelőtt 1857. május elsején Egy derűs beszélgetés » sok közfii Feljegyezték: miután a fél­milliós tömeg együtt énekel­te az Internacionálét (s ezzel véget ért a budapesti Hősök terén a nagygyűlés) és Kádár János megszorított sok, feléje nyújtott kezet; az újjászüle­tett párt vezetője lehajolt egy aprósághoz: — Hát ez a pöttöm mit lát ebből? Hiszen még a luftbal­lonja is nagyobb, mint ő ma­ga... Az anya derűsen válaszolt: — Majd megnő! — Nőjön is nagyra! — hangzott a jókívánság. A gyerek — a nevét, az 'életkorát nem tudjuk — azóta már túl van a huszonötödik életévén, de minden bizony­nyal még innen a harmincon. Jó volna tudni, hogyan él ma és mit csinál. Remélhetőleg együtt nőtt azzal a néppel, amely negyedszázada, 1957. május elsején az ellenforra­dalom vihara után Budapes­ten és szerte az országban hi­tet tett a munkáshatálom mellett, amelynek létét né­hány hónappal ezelőtt súlyos, s csak a testvéri szovjet csa­patok segítségéül hívásával elhárítható ellenforradalmi lázadás fenyegette. A korabeli tudósítások — mind Budapesten, mind a megyeszékhelyeken megjelent lapok — a felszabadulás utá­ni, 1945-ös májusi munkásün­nepek hangulatához hasonlí­tották a nagyszerű demonst­rációkat. És idézték 1919-et is: a magyar történelem első szabad májusát, amelynek sok egykori résztvevője is ott volt az ünneplő, a munkáshatalom mellett hitet tevő sokaságban. Közülük sokan, hajlott koruk ellenére a munkásőrség sorai­ba álltak: a fővárosban, ahol a dolgozók felvonulását az új­onnan alakított önkéntes fegyveres testület tagjainak díszalakulatai nyitották meg, és a megyeszékhelyeken, vá­rosokban és falvakban lezaj­lott ünnepségeken is. Az egész ország ünnepelt, de a figyelem mindenekelőtt Budapest felé fordult. A te­levízió közvetített már — ez volt az első helyszíni közvetí­tés történetében —, de mert alig egy kilowattal sugározták az adást, s a készülékek szá­ma is inkább kevesebb, mint több volt ezernél; a rádióké­szülékek mellett fülelt az or­szág népe. A hangszórókból hatalmas moraj áradt: a nagygyűlésre, amelyre csak a gyülekezőhelyeket jelölték ki, az előző évek gyakorlatával szemben, sehol senkinek nem tették kötelezővé, még „aján­lottá” sem a résztvételt, a vártnál jóval többen, négy­ötszázezren mentek el. Sokan könnyes szemmel énekelték a Himnuszt, a nemzeti fohászt, amely — alig fél esztendővel az ellenforradalom után — a dolgozó nép ajkán nyerte vissza igazi tartalmát. Mint ahogyan visszanyerték erede­ti jelentésüket a szavak is. A megnyitó beszédben Marosán György, a budapesti pártbi­zottság első titkára nem az alázat, hanem az igazi tiszte­let hangján köszöntötte az or­szág, a párt első emberét: „A magyar munkásmozgalom sze­rencséje, hogy vezetője az ok­tóberi események alatt Kádár elvtárs volt. ö volt az a kom­munista, aki maga köré gyűj­tötte a szétesett párt kommu­nista derékhadát. Vezetésével harcoltunk a kegyetlen, nehéz időben...” Kádár János beszédében szólt a nehéz napokról, de már beszélhetett az eredmé­nyekről is. És elsősorban a jövőről, nemcsak a jelenlévő százezrek, hanem milliók vé­leményének hangot adva: „Mai májusi ünnepünkön messzehangzóan hirdetjük, és ezt hallja meg barát és ellen­ség egyaránt, hogy népünk begyógyítja az ellenforrada­lom által okozott sebeket, és eltökélt szándéka, hogy a ma­gyar földön, amelyet annyi munkás- és parasztnemzedék vére és verejtéke öntözött, .. .felépítjük szabad, függet­len, szocialista hazánkat, a szocialista Magyarországot!” A szocializmus építésének és a magyar nép történek ki­emelkedő eseménye ez a ne­gyedszázaddal ezelőtti május elseje. Amelynek helyszíni közvetítése — hallhatta or­szág, világ, barát és ellenség —, egy munkásasszony és Ká­dár János rövid beszélgetésé­vel zárult: — örülünk, hogy itt látjuk, Kádár elvtárs... — Hát még én, hogy örü­lök, hogy magukat itt lá­tom. .. — hangzott a párt el­ső titkárának válasza. Hiszen a tömeg jelenléte nem kevesebbet bizonyított: a magyar dolgozók, amint ta­pasztalták, hogy a párt úrrá lesz az anarchián, az árulá­son, és leküzdi a korábbi idő­szak bűnös torzulásait, lelke­sen, tevőlegesen csatlakoztak a szocializmus ügyéhez. Azok a milliók, amelyek 1957. má­jus elsején ünnepeltek, sza­vak nélkül is hidették: bíz­nak és bízni lehet őbennük is. Pintér István ÁJUSI FÉNYEK ******************************* ************ ********************** Az emberiség nak olyan ünnepek, amelyek fontos határkövet jelképeznek a tár­sadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. Egyként ünnepük a világ minden metropolisában, a hagyományos eu­rópai, észak-amerikai iparvidékeken, kis óce­ániai halászfalvakban, afrikai ültetvénye­ken, mindenütt, ahol a dolgozó emberek fele­lősséget éreznek magukért, sorstársaik jobb életéért. A májusok története vérrel kezdődött. Ki­lencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és sem­mibe vett munkásosztály kibontotta az éb­redés, a felemelkedés zászlaját. A múlt szá­zad munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 órai szórakozás, 8 órai pihenés. A I. Inter- nacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is kö­vetelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztráj­kot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesí­tették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan-tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tünte­tők közé lőttek. Két nappal később Chicagó­ban rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen ma­radt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltó­ság megalázását, az emberi jogok lábbal tip- rását. Éppen ezért döntött úgy a II. Interna- cionálé első kongresszusa —, amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze —, hogy nagy nem­zetközi tüntetésen kell követelni a közhata­lomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig va­lamennyi országban és városban azonos na­pon, 1890. május elsején. így lett 1890. má­jus 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje, amely — Engels szerint — „az egész világ tőkéseinek és földesurai­nak megmutatta, hogy manapság a világ pro­letárjai valóban egyesültek”. A magyar munkásság is megértette a nem­zetközi demonstráció jelentőségét Első alka­lommal hatvanezer munkás vett részt a bu­dapesti nagygyűlésen, miközben a forrada­lomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta la­kásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pe­dig Szapáry belügyminiszter mindent meg­tett a védelmükre. Katonaságot, csendőrsé­get vonultatott fel, sőt még két vidéki ezre­det is Budapestre rendelt, hogy vérbe fojt­sák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak az első marxista munkáspártnak, a proletariátus in­ternacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelme, a Szovjetunió létrejötte volt Az 1917- es októberi forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­net korszaka. Mi, magyarok elsők között lép­tünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünne­pelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos, azonban az örömet és bol­dogságot —, amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforra­dalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nem­egyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköz­társaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket fel­váltja a derűs szabad májusi ünnep. És, ami­korra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kisza­kadt a tőkésrendszerből, s elkezdődött a szo­cialista világrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május else­jei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszi­getelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején épp­úgy, mint az év bármely napján — nemzet­közi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult, vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista orszá­gok dolgozói is, akik napról napra tiltakoz­nak a kizsákmányolás, az elnyomás, a mun­kanélküliség, a rettegés ellen. így terebélye­sedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint, aho­gyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kor­mányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője. Ha pedig felde­rülnek a jobb idők, és a munkásosztály az egész világon eléri a felszabadulást, akkor valószínűleg a megvívott harcok és az el­szenvedett fájdalmak emlékének napját fog­ja ünnepelni az emberiség”. Hadd tegyük hozzá, Rosa Luxemburg sza­vaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegzik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünne­pen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt év­tizedekben maradandót alkottunk, nagy tet­teket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, át­alakult társadalmunk rendje, az emberek éle­te, gondolkodása, magatartása. Magyarország, az egykori kisparaszti, agráripari ország most ipari agrár ország, amelyben fejlett a szocialista nagyipar és a nagyüzemi mező- gazdaság. A szocialista gazdaság eredményei­re alapozva emberhez méltó életszínvonalat értünk el, a régi rendszerrel össze sem ha­sonlítható a kulturális, a szociális az egész­ségügyi ellátásunk. A politikai, gazdasági, ideológiai átalakulás azt jelenti: lezárult a magyar történelemnek az a korszaka, amely idő alatt Magyarország igazán soha sem le­hetett független; azt jelenti, hogy a feudaliz­mussal terhelt, népelnyomó államrendszert szétzúzva, a nép „meglelte honját e hazában”. 0!Vat1 alkalom tehát ez az idei május WtfUll i-e, amikor vidáman, felszaba­dultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, munkasikereinknek. Ünnepeljünk, jó kedv­vel, a jól végzett munka örömével! Fodor László J ólesik a friss tavaszi reg­gelen a nyitott ablakon beáradó fényben süt­kéreznie. Életrendje ez. Az ébredés után szépen rendbe rakja virágdíszes otthonát, a nyíló kedvenceket megsimo­gatja, aztán magáról gondos­kodik. Hófehér haját rendbe- teszi, majd kiáll a nyitott ve­randára. Szereti nézni az elé- táruló teret rügybontó fáival, az emlékművel, az iskola felé hangoskodó gyerekekkel és a korán kelő sakkra éhes embe­rekkel. így együtt igazi a reg­gel. A látványtól kisimulnak vonásai, a hosszú múltat idéző tekintete is felélénkül és egy megkönnyebbült sóhajtással nyugtázza: „Mégis maradt még sok szép az életben... ” És ettől az érzéstől már a nap is gondtalanabbul telik felette. Így múlnak napjai Kosztelnik Károlynénak, belenyugodva az élet rendjébe. * Valaha haja dús barna für­tökben hullott a vállára. Sze­me élénken villant a világba, mosolya vonzotta az embere­ket. Inászón, a bányásztelepü­lésen. amerre járt, felderültek az arcok. Élt, ahogyan élni tu­dott, az úri konyhák mosoga­tójának gőzében, a mosókony­hák pákájában. Ez jutott az inászói 'nnynak. Aztán a moz- donvfűtő hűsége'küje az ol- tá’- előtt. A szép Vilma Kosz- felnik Károlyné lett. Gondol­Elmentek a férfiak... hatta-e még akkor, hogy ezzel a házassággal olyan életútra indul, amiben nem részesül­hetnek mindennapi emberek. Ott kezdődött, hogy a mindig kemény nézésű férjét az első szanálás alkalmával elbocsá­tották állásából. A mérnök­nek ennyi érve volt: „Nem tű­röm a makacs, nálamnál oko­sabb embereket... ” Amikor hazament, összeszorított fo­gakkal maga elé meredve ült az asztalnál. Csak ennyit mon­dott: — Innen mennem kell... Mit szólhatott egy fiatalasz- szony erre. Fájt a szíve a fér­je vergődése láttán, de nem volt szokás azt kimutatni. Így kell lenni, ha ő így mondja. Aztán a szótlan búcsú követke­zett és ment a vonat férjével Belgium felé. Néhány hét sem múlott, ma­ga is útnak indult a messze ismeretlenbe, a férje után. Az inászói nagy csend, a kony­hák magányossága után szé­dült Brüsszel nagy forgatagá­tól. Riadtan hátrált a csator­nák tengerszagú vizétől Egyetlen helyen, a magyarok bújta kávéház szögletében ta­lált biztonságra. Mert ott ma­gyar szót hallott, ott pezsgett a hangulat, ott a hazáról be­széltek. A keskeny arcú Mező Imre arcáról a bizakodás su­gárzott. Szalvai Mihály kirob­banó keménysége erőt sugár­zott. Gyáros László finomsága simogató volt. Aztán Molnár István, a később partizánpa­rancsnok, elszántságot árasz­tott. De a többiek is, akik ma­gyarok voltak mindannyian, a szabad hazáról beszéltek. Kosztelnik Károly is más lett. Beszédesebb, cselekvőbb, mint itthon. Csak ő maradt hangta­lan, szemeit tágranyitóan fi­gyelő, akinek mindig kijárt egy kedves mosoly, vagy szép szó és arcára egy finom simo- gatás. Ö lett, aki a férfiaknak tiszta fehérneműről, meleg, otthoni ízeket árasztó ételek­ről gondoskodott. Ö lett Vil­ma, a kedves, ezeknek a harc- rakész embereknék gondozó­ja. Így, csakis így szokta meg a tengerszagú levegőt, a vá­ros rettenetes zaját. Már csak éjjel, álmában jelent meg em­lékében a dúslombú tölgyer­dő, a lombokkal játszó szél, és olykor az inászói kisvonat za­katolása. Májust váró napok követ­keztek, esőt hordott Brüsszel­re a tengeri szél. Kosztelni1’ Károly, a férj közölte felesé gével, hogy azon a napon fon­tén nézte az ajtót és gondolko­dott, mit tegyen. — Ki az? — Molnár Pista! Engedj be! Vilma tudta, hogy a házat fi­ta- gyelik. Figyelmeztette láto­gatóját. Az biztatta, ne féljen. tos megbeszélést tartanak a rokat_ tanító, halk szavú magyarok. A spanyolok üzen- nárnő hozta. , ... ... tek. Vész tört országukra. _ Elmentek a férfiak a spa­Szóljanak a májusi menetben nyoi frontra... jjf r a, varoskian muko" tüntessenek1 dak?k a “do^goz^ Az üressé” szakadt a maga' Rövid*vllt'telálk^u^Mof- nér mellett éreznek Cmha- ra. maradt _ Kosztelnik Károly- nár kérte, vigye az iratokat, ladtak a feketén hömpölygő néra 1S- Bu^ia keIle.u a slka" meg a röpcédulát a megjelölt ladtaK a leiteten nompoiygo torok relteken. De-vitte a fér- a» már indult Vilma tömegben a magyarok. Vilma f£k“heíy^t mosTmár ő a bíz- ÍJf/itaH*8 mar indult is férje mellett, amikor a •«*- tiak helyett mOSt mar °’ a D1Z mielőtt sodik utcába érve rájuk ti a rohamrendőrök. Csattog kardok, nyerítettek a m< dúlt lovak, harsogtak a ««•- ja a férfiakat. Ott kószált kö- a lépcsőn. Aztán az utcáról is férje mellett, amikor a má- art l 32 i- beSsulcta' tmeg sodik utcába érve rájuk törtek rőt * ^Tvt Vittf m^keml ^ h°S~I ^ a rohamrendőrök. Csattogtak a mint' aki koz.ejeg- Az^a" !o'Jest a.otít’ kardok, nyerítettek a megva- i”lbL akl majd rohanó léptékét. Kine­szemben: „El a kezekkel, a spanyol néptől... ” — harso­gott a tömeg. ÄsÄÄdf rülötte a Icopók hada, mert sej- a Stt még lövés é.*£ ciy Wénvt küz^ fériét a tették’ náIa a mozgalomhoz léptek, majd csend lett. Mól­£SÄS„! ÄtÄÜS’-Ä sogni és ököllel birkózni. Min- -P fronton has7& ^ e otte* denki aki a menetben elin- mindent ami a fronton hasz ovid idő múlva Kosztel­a menetDen eiin nog lehetett Aztan egy leve] nik. Kámlvnét a r.psta. dult: belga, francia, magyar, érkezett Arról értesítették, letartóztatta és tíz német, a nemzetközi brigád . ... halálosan messe- u- po letartóztatta es tíz küzdött a rendőri rohammal ?°gy a t j h megse honapon át kínoztak, de csak Desuit. annyit mondott, ha ütötték, ha Aztán csend lett a spanyol villamos áramot vezettek be­___földön. A kiomlott vér apró le: „Nem!” Belgium felszaba­D e a túlerő győzött, a férfi- patakocskákban folyt. A belga dulásakor szabadult a fogság- ak közül sokat elfogtak és ki- földön német csizmák dübö- ból. toloncolták az országból, ami rögtek. Akkor már Vilma né- Elmúlott az idő. Fehér lett számukra a halált jelentette, ni a harmadik lakást váltotta. Kosztelnik Károlyné dús haja. mert a határon éhesen, mint a hogy elkerülje üldözőit. Egy Barázdás, a valamikor finom hiénák, vártak rájuk. De a fi- csatorna menti ház legfelső arca és Vilma néni a neve. Még úk nem adták könnyen. Vilma szobácskájábán rejtőzködött a ő él a belgiumiak közül. Mert még látta, amikor Szalvai Mi- mozgalom irataival már na- a többiek, a férfiak elmentek, hály átugorva egy kerítést, in- pok óta. Alkonyodott, amikor végleg. ^ette maga után a többieket halkan kopogtak az ajtón. Ijed- Bobál Gyula hogy kikerüljenek a rendőr- _______________________________ ■ flrűből. Aztán este üzenet | .. , ,_. p ér kezett, Annamária, a magya- 1 NÖGRAD - 1982. május 1., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom