Nógrád. 1982. május (38. évfolyam. 101-125. szám)
1982-05-25 / 120. szám
A szécsényi Agrokémiai Közös Vállalat repülőgépei és helikoptere nagy hasznára válnak a megye mezőgazdasági üzemeinek. Munkájuk eredményességét segíti, hogy az utóbbi időben sokat javult a földi kiszolgálás gyorsasága, gépesítettsége. Az elmúlt hetekben a jő repülőidő is kedvezett a légi munkáknak. A képen műtrágyát „tankol” az AN—2-es repülőgép. fotó: Gyurkó Piros jelzés, sárga esik Kijárták a szervezés iskoláját A szervezők el-, az eredmények beköszönnek. Itt tart most a Páva Ruhagyár jánosaknai üzeme. Június elején pontot tesznek egy két éven át tartó folyamat végére, ami csaknem alapjaiban rengette meg az üzem addigi munkaszervezését. Colin Whitehouse, az amerikai Werner cég szervezője még itt van, de már egyenrangú társak segítik az utolsó simítások elvégzésében. A gyári központból jött és az üzemben dolgozó szervezők „spéci” szakemberek lettek a Werner-féle módszerben. Mi is az eljárás lényege? Az, hogy a mozdulat hatékonysága alapján alakítanak ki minden egyes munkahelyet. A munkás kezének minden reb- benése kiszámított, célszerű és hasznos. A varrónők teljesítményét óránként számítják, oda is teszik kinek-kinek a gépe mellé: sárga csíkkal kiegészítve, ha minden rendben van, szinjelzés nélkül, ha elmaradt. A gyártási folyamat- szervezés, a veszteségidők kiemelése és csökkentése már afféle ráadás volt — a pává- sok győzték meg az amerikait, enélkül nincs értelme a többinek. Esküdtek, ők jobban tudják A Werner-cég azt ígérte, hogy a szervezés befejeztével 20—25 százalékkal emelkedik az üzem teljesítménye. Az idei mérések már megcsillantottak valamit belőle. — A tavalyelőtti produktumhoz mérten januárban tizenöt, februárban és márciusban 19 százalék a többlet — mondja Angyal Béla üzemvezető. — Ügy vélem, júniusra meglesz a minimálisan ígért húsz százalék, az óránkénti teliesítményellenőrzések legalább is ezzel biztatnak. A veszteségidőket három százalékra nyomtuk le. Jobb normaidőkkel ez idő szerint csak a Fékon dicsekedhet. Angyal Béla örül az eredményeknek. hisz’ kétévi aprólékos, szívós, munkát igazolnak, mégsem ezeket tartja a legértékesebbnek. Az sem perdöntő érv számára, hogy az amerikaiaknak kifizetett tekintélyes honorárium két esztendőn belül megtérül. — Mindettől fontosabb, hogy saját szakembereink tökéletesen elsajátították a módszert, most már elboldogulunk magunk is — magyarázza. — Divatszakma a miénk, itt a szervezés sohasem fejeződhet be. Földi Istvánná volt Whitehouse házi famulusa. A rátermett asszonyka ma már üzemszervező. — Rendkívül szigorú fegyelmet hozott az új szervezés — ő ezt tartja egyik legnagyobb erényének. — Kezdetben berzenkedtek a módszer ellen a munkásnők, esküdtek, hogy az övék a jobb. Minden egyes kifogást megvizsgáltunk, volt rá példa, hogy nekik kellett igazat adnunk. Nagyra tartjuk a tudományt, de a tapasztalat se kutya! Ünnepelni még korai Földiné úgy érzi, a Werner- féle szervezésben nem lehet őt megfogni. Kérdem, elégedett-e a már most szépen csurranó sikerekkel? — Nem rossz — mérlegeli megfontoltan. — De nagyon észnél kell lenni, nehogy ünnepeljünk, amint beérik az ígért eredmény! Megtartani legalább olyan nehéz lesz, mint elérni! Időbe telik, míg a magasabb követelményeket előíró szervezéshez az egész kollektíva felnő! Nemcsak óránként ellenőrzik a munkások teljesítményét, készítenek napi összesítést is. Aki aznapi adagjától kevesebbet teljesített, annak neve mellett piros csík hívja föl a figyelmet, valami nincs rendben. De sokat háborogtak ez ellen az asszonyok! Szégyentábla! így hívták. Volt, aki fölment perlekedni az üzemvezetőhöz, őt ne pellengérezzék ki, rajta a többi ne köszörülje a nyelvét! Aki az összesítés rangsorában az utolsó, arra másnap művezetőjének egy teljes órát kell szánnia, megkeresendő a lemaradás okát. A művezetőkre egyébként is nagy felelősséget ró az új szervezés. A siker zömmel rajtuk áll vagy bukik. Tamáskodott is az amérikai, aki a szervezést megkezdte Jánosaknán: nem eléggé alkalmasak ők erre. Kollégájában már nagyobb volt a bizalom, megmondta, másutt se miniszterek művezetősködnek, nem rosszabbak a jánosaknaiak a többinél! Segítő papírlapok Neki lett igaza. Marsinszki Istvánná is dicséretes gyorsasággal vette át az új stílust. A pergőszavú fiatalasszonyt szalagja végén nyakig ellepik a papírosok, de most már csak nevet rajtuk: — Csak egyszer jöjjön rá az ember a nyitjára, hogy kell köztük eligazodni! Ezek a mindenféle statisztikák nagyszerűen segítik a művezetőt — kikap egy lapot a halomból, mutatja: — Ez a mai óránkénti'ellenőrzés. A gallér alá- pántozásánál két ember 180 darab helyett csak 118-at csinált. Megnézheti, máris három ember pántoz, egy órán belül behozzák a lemaradást. Persze, ezeket írni kell, amihez mi nem voltunk szokva, meg kell hát szervezni a saját időbeosztásunkat is. Nevetve meséli, hogy egyik nap nem találta a már megszokott papírhalmazt. Megállt benne az ütő: most hogy boldogul nélkülük?! — Kibékültek már az emberei a piros csíkkal? Pintér Istvánná főművezető válaszol helyette: — Hol az egyik, hol a másik „pirosodik”, ez vigasztalja az asszonyokat. Utasi Ti vadamé varrónőnek mindeddig nem volt szüksége vigaszra. Lapja óráról órára sárga, nincs kieső ideje. Amilyen csendes, szerény, olyan szívósan tanulta meg az új szervezést. — Pontosabban, rendesebben megy minden, nem zavar semmi — ennyi a véleménye róla. Postosan ezért jöttek a tengeren túlról ide, Jánosak- nára a szervezők, hogy ezt segítsenek elérni. Utasiné órabére a tavaly 14 forint helyett idén 17-re emelkedett. Nem marad ki a premizálásból sem, hiszen minden ellenőrzéskor hibamentes. Meredek, de értelmes Jánosaknán rég túlvannak azon, hogy meghökkenjenek az újtól. A Werner-féle szervezéssel párhuzamosan a korábbitól merőben eltérő belső érdekeltségi rendszert dolgoztak ki, próbaképpen már a második fél évben bevezetik. Angyal Béla mondja róla: — Meredek dolog, de értelmes. Lényege, hogy a szabályozók ugyanúgy érvényesek ránk, mint a nagy gyárra. Tervet készítünk, s megítélésünk alapja annak teljesítése lesz. Másfajta gondolkodásra késztett, megszünteti a védettséget, azaz gazdálkodnunk kell! Ez a sava-borsa, ettől lesz izgalmas! Nem félnek tőle. Eléggé felvértezettek már, hogy nyűgnek tartsák a tutujgatást. Bizonyítani akarnak. Szendi Márta Új utakon a vasút tudják, hogy Magyarországrv«ry*rat?ii nak a nemzetközi szállításból több a devizabevétele, mint az idegen- forgalomból. A történelmileg sokszor kárhoztatott központi földrajzi fekvés kétségtelenül áldás a fuvarozásban. Kontinensünk észak—déli kereskedelmének résztvevői szinte ki sem kerülhetik hazánkat. Természetes, hogy az áthaladó külföldi szállítók vasúti pályáink, a közútjaink használatáért, a ’nálunk igénybe vett szolgáltatásokért fizetnek. Már ezek alapján is érthető, hogy a közelmúltban miért tűzte napirendjére az ország- gyűlés építési és közlekedési bizottsága a nemzetközi áruszállítás kérdéseit. Tegyük hozzá: 1980-ban a nemzetközi fuvarozásban 57 millió tonnányi árut indítottunk, illetve fogadtunk. E „forgalomnak” több mint a felét külkereskedelmünk export—import szállítmányai tették ki. Vasúton továbbították például a hazai iparnak elengedhetetlen alapanyagok, gépek zömét, a határon túlra feladott exportküldemények 90 százalékát A nemzetközi szállítás tehát a különféle termékekben megtestesülő nemzeti jövedelem realizálásának egyik fontos eszköze. Főként nálunk, hiszen az évente megtermelt javak több mint 50 százalékát külföldön eladjuk, illetve más árura cseréljük... Éppen a nemzetközi fuvarozás szükségessége, népgazdasági jelentősége miatt érthetetlenek a szállítás és a feltételei között kiala- ult ellentmondások. A vasúti fuvarozás gondjai közé tartozik, hogy Magyarországon mintegy 3 ezer koliméternyi sínpályát kell folyamatosan karbantartani, időnként felújítani. Ekkora a nemzetközi forgalom honi fő ütőere. Csakhogy a népgazdaság állóeszköz-állományából a MÁV részesedése az 1968. évi 16,5 százalékról 1980-ra 14 százalékra csökkent. A szükséges beruházások hiányát a vasutasok számának növelésével próbálták ellensúlyozni. A technikát azonban a legjobb szándékú emberek serege sem pótolhatja. Major Ivánnak, A Közlekedés elhanyagolásának mechanizmusai címmel nemrégiben közzétett tanulmánya ezért is váltott ki nagy vitát. Szóba került a parlamenti bizottság ülésén is. A kutató egyebek között megállapítja: „Végeredményben a közlekedésfejlesztés mulasztásai 1950—67 között több mint 10Ó milliárd forintra halmozódtak (1972. évi változatlan árak alapján), ami megközelítette a hatvanas évek két évi átlagos összes népgazdasági beruházását”. De ez csak a kérdés egyik oldala, ahogy mondani szokás, a kisebbik baj. Az országgyűlés által jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepció ugyanis — a gazdaság egészéhez való igazodásképpen — meg akarta szüntetni a központi irányítás mindenhatóságát. Utat kívánt nyitni az al- ágazatok vállalati gazdálkodásának, a közlekedési vállalatok versenyének. Ebből szinte semmi sem lett. A gazdasági szabályzókat „hozzáigazították” az egyedi sajátosságokhoz. Maradt minden a régiben. A „mi, mennyit és hogyan éri meg” kérdése szinte fel sem vetődött az utóbbi években. A figyelem jobbára „a szállítást a vasútról közútra terelő” hadműveleteken nyugodott. Egészében a közlekedés továbbra is kizárólag politikai, társadalmi kérdés marad, de nem véletlenül hangoztatta a képviselők előtt Pullai Árpád, a KPM minisztere a következőket: „Helyes, hogy a politika részeként kezeljük a közlekedést. Az viszont már elfogadhatatlan, hogy sok ágazat vezetője emögött megbújva, olyan teendőket is a »kincstárral« oldatott meg, amelyek rájuk vártak volna”. Hosszú ideje először hangzott el a tárca vezetőjének szájából ilyen fontos fórumon, hogy sem a vasút, sem más szervezet nem bújhat ki a kereslet-kínálat kapcsolatának hatása alól. Éppen ezért meg kell szüntetni a kötöttpályás monopóliumot, érdekeltséget, kereskedelempolitikát injekciózva a szállítás vérkeringésébe. A Lfimónu szavak határozott tette" “'lltf11 y ket sejtetnek. Persze megkérdezheti bárki, hogy ettől várható-e változás a vasúti, illetve közúti szállításban? Az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának tagjai szerint: igen. A monopol- helyzet megszüntetése versenyt teremt, s javítja a szolgáltatás minőségét. A rivalizálásban még az is elképzelhető, hogy esetleg csökkennek az indokolatlanul magas árak. Persze ez azonnal nem várható, mert például a vagonokért holnap is sorban állnak a megrendelők. Mégis, a felülről jött „ajándékok” idejének lejárta, a gazdálkodási kényszer a tartalékok mozgósítására, az ésszerűbb beruházásra kényszeríti a? érdekelteket. Mélykúti Attila javuló élet- és munkakörülmények a Mátra Termelőszövetkezetben A kisterenyei Matra Termelőszövetkezet gazdálkodására dinamikus fejlődés jellemző az utóbbi években. Gyarapodott a kollektíva összvagyona, múlt évi nyeresége a megelőzőt közel kétmillió forinttal haladta túl. A gazdálkodás fejlődésével természetszerűen együttjárt a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javulása. Jelentős mértékben nőtt az egy főre eső munkabér és átlagjövedelem nagysága. A vezetés nagy gondot fordít a termelőberuházások létesítésére, a korszerű termelőberendezések, -eszközök folyamatos vásárlására, üzembe állítására. Három személyszállító kocsival megoldották a dolgozók munkahelyre történő szállítását. A hatályos rendelkezések alapján munkavédelmi szabályzatot készítettek, mely tartalmazza a munka- és védőruha-, a védőital-szolgáltatás rendjét, módozatait. A szövetkezet három telephelyén fürdőt és öltözőt vehetnek igénybe a dolgozók. Naponta mintegy hetven dolgozó részesül egyszeri meleg étkezésben, aratási időben pedig a munkaterületekre szállítják ki az ebédet. Helyes törekvése a Mátra Termelőszövetkezetnek az is, hogy igyekeznek gondosan megszervezni a jól dolgozók megérdemelt pihenését. Tavaly óta Zsóri-fürdőn kétszobás vikendházat bérelnek, s a gyógyfürdőzés iránt olyan érdeklődés mutatkozik, hogy az idén meghosszabbítják a bérleti időszakot, öt dolgozó részt vett hévízi jutalomüdülésben. A rászorulókat a szociális bizottság javaslata alapján segélyben részesítik, s tavaly szeptemberben első ízben 18 ezer forint értékű tanszersegélyt is kiutaltak a dolgozók iskolás gyermekeinek. A nyugdíjasok számára találkozót szerveznek; a múlt évben 120-an — a nyugdíjasok fele — vettek részt ezen a hangulatos, baráti összejövetelen. A szövetkezet hozzájárul dolgozói lakásépítéséhez: az igénylőknek maximálisan 50 ezer forint kamatmentes kölcsönt ad. A szövetkezet vezetősége legutóbbi tájékozódása alapján a tagság és az alkalmazotti réteg általános, szakmai és politikai műveltségének színvonalát jónak értékeli. Igen csekély azoknak a száma, akik nem rendelkeznek nyolc általános iskolai végzetséggel. Felsőfokú végzettséget bírnak 17-en, középfokút negyvenen, 98-an szakmunkásbizonyítványt szereztek. A Mátra Termelőszövetkezet élet- és munkakörülményeit, szociális ellátását jellemző adatokból, tényekből csupán ízelítőt adhattunk, ám ezek is világosan rajzolják ki az olvasó előtt a jelenlegi helyzetet, a fejlődés tendenciáit. A szövetkezet dolgozóinak társadalmi közérzete jó, szorgalmasan dolgoznak. A kollektíva vezetésének nem lehet más célja, mint a nehezebb gazdasági körülmények között megőrizni és megszilárdítani az elért életszínvonalat, tovább javítani a terv és a lehetőségek szerint az élet- és munkakörülményeket. Beérett a kísérleti újburgonya Import helyett hazai ventillátor Az Elekthermax elektromos hőtárolós kandallóinak ventillátorait — melyeket a pápai vállalat eddig tőkésimportból szerzett be — ezentúl — idehaza, az Ikladi Ipari Műszergyár berceli kismotorgyárában készítik. A megyei üzemben kifejlesztett szerkezet jó teljesítményű, csendes járású, minden szempontból fölveszi a versenyt a külföldi termékekkel. A berceliek sikerrel küzdötték le a sorozat- gyártás akadályait is, aminek köszönhetően az idén összesen 33 ezer ventillátort szállíthatnak Pápára. A folyamatos szállítás és a megbízható minőség feltétele volt annak, hogy az Elekthermax gazdaságosan gyárthasson többet a keresett energia- takarékos, éjszakai árammal működő hőkandallókból. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem burgonyanemesítő tenyészkertjében beérett a február elején fajtanemesítő kísérletre ültetett burgonya. A fóliasátrak alatt három hónap alatt szedésre értek az új hibridek. A tavaszi kísérlet során 32 törzset szaporítottak, amiből 30 rózsa- típusú. kettő oedig sárga. Ez az arány is tükrözi, hogy a hazai for'" /tők zöme a rózsatípusút kedveli hiszen a nemesítők a piachoz igazítják munkájukat. A kora tavaszi termesztésű burgonyák átlagtermése a fészkenként 70—80 deka, nem ritka a bokronkénti 10—12 gumó. s azok között is a 15—20 de- kás. A felszedéseket, valamennyi törzs termését fészkenként és darabonként anyakönyvezik, majd július első harmadában az egész meny- nyiséget elültetik. Akkor azonban már nem fólia alá, hanem a szántóföldre. Azok a törzsek, amelyek a legjobb minősítést kapiák, vagyis a jelenleg köztermesztésben levőknél jobb tulajdonságúak, ellenállnak a vírusos burgonyabetegségeknek, a jövő tavaszon az üzemi termesztési kísérletbe kerülnek. A megürült fóliasátrak alatt rövidesen újra kezdődik a burgonyaszezon: további törzsekből állítanak elő szaporítóanyagot. A gumóról való szaporítás mellett, jelentős helyen magról is szaporítják a burgonyát. NÓGRÁD - 1982 május 25., kedd 3
