Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
Természetvédelem Salgótarjánban Hit az emberekben díszpolgárok vallomása Or. Molnár Pál Hóiké Ferón« Vincze István Negyedév telt el az ünnepi esemény óta. Attól a naptól, amelyiken hárman vehették át ünnepélyes külsőségek között Salgótarján városának díszpolgári címét. A magas erkölcsi elismerésben részesült kitüntetetteket azzal az egyszerű, ám kézenfekvő céllal kerestük fel, hogy elbeszélgessünk jelenlegi örömeikről és gondjaikról, jövőbeni terveikről. DR. MOLNÁR PÁL A megyénk kulturális életében járatosak jól ismerik a nevét, személyét. Hosszú évekig vezette a megyei tanács művelődésügyi osztályát, majd á megyei múzeumi szervezet igazgatója lett — jelenleg a Számviteli és Pénzügyi Főiskola salgótarjáni intézetének főiskolai tanára. — Hogyan emlékszik a váltásra, amikor —, neharagudjon érte — hivatalnokból kutató, történész lett? — Az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem szakán végeztem, szakdolgozatom témája helytörténeti jellegű volt. A salgótarjáni szénmedence munkásmozgalmai 1919 —1932. volt a címe. Akkor még nem volt megyei levéltár, kevés anyag volt a múzeumban is, tehát rászorultam a kutatásra, melyet nagyon is megszerettem. Alkotó örömet nyújtott. Megyei osztályvezetőségem alatt már furcsa kettősség bujkált bennem: végeztem a hivatali munkát, esténként pedig szenvedélyemnek, •> nelytörténeti búvárkodásnak hódoltam. Az utóbbi jobban tetszett, feletteseim pedig az előbbit várták tőlem... Kértem az áthelyezésemet, s kineveztek a múzeum élére. Előtte azonban tanulmányokat írt, több nyomtatásban is megjelent, részt vett a megyei monográfia megírásában. Az 1919—1938-ig terjedő időszak ez övé. S ledoktorált — Az üzemi és nemzeti bizottságok Nógrád megyében című disz- azertációját 1968-ban védte meg. — Múzeumi tevékenységemet tudományszervező munkaként fogom fel. Nem túlzás, remélem, akkor teremtettük meg a tudományos kutatás helyi alapjait. — A főiskolai tanítás nem Pkozott törést? — Egyáltalán nem. Sőt nagyon sokat segít. Munkámban a tanítás és a kutatás összefonódik. egymástól is ösztönzést kan- 1975-től vagyok itt, három évig csak tudományos szocializmust tanítottam, most már magyar munkásmozgalom-történetet is. Kutatási eredményeimet jól hasznosíthatom az oktatásban. S jólesik tanítványaim érdeklődő figyelme. — Milyen tudományos teendői vannak manapság? — Országos keretben tanszékköri kutatócsoport vizsgálja a nemzeti, nemzetiségi kérdést, ebben részt veszek. Valószínűleg jövőre jelenik meg a Kossuth Könyvkiadó- *ié’ a medvénket bemutató kiadvány, <&be társadalmi fej; lődésünkről írok. Készül Nógrád megye mártírjainak életrajzi kötete, mely az előző folytatása lesz. Jelentős felada. taim vannak ebben is. — Mindemellett sokoldalú közéleti tevékenységet fejt ki. Csak a fontosabbak közül említhetjük: a főiskolai nevelési bizottság elnöke, a TIT megyei ügyvezető elnökhelyettese, 1959-től a városi pártbizottság, 1972-től a megyei agi- tációs és propagandabizottság tagja, 21 éve az oktatási igazgatóság tiszteletdíjas oktatója. Hogy lehet ezt erővel bírni? — Akarat kell hozzá, elkötelezettség, szeretet. Néha bizony fáradtnak érzem magam. De tovább csinálok mindent, csak jobban szelektálok a feladatok között. Jó érzés, amikor azt csinálhatja az ember, amit szeret. HOLKÓ FERENC A Salgótarjáni Kohászati Üzemek szegverő üzemének csoportvezetője. Nehéz sorsa volt. Szüleit korán elvesztette, s évtizedekig vándorolt lakásról lakásra, míg a felszabaduló? lassanként neki is emberhez méltó otthont, megnyugvást hozott. — Hogyan adta fejét a közéleti munkára? — Harcoltam a fronton, fogságba estem. 1949-ben jöttem haza a Szovjetunióból. Ott for. málódott a szemléletem, ahogyan egyre jobban kezdtem megismerni a szovjet embereket Itthon szívesen vállaltam a megbízatásokat, szakszervezetben, ifjúsági mozgalomban, pártban. Nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek, aki a gyárban az első élmun- kásnő volt, fizikaiként dolgozott a szegcsomagolóban. Sajnálom, hogy nem érhette meg kitüntetésemet... Négy éve meghalt. Csak az ő segítségével vihettem idáig. — E nagy csapás mellett gondolom a család jelentette a vigaszt.-- Igen. Van egy lányom és két unokám: Henriett három és fél éves, Henrik 9 hónapos. Egyébként az idén hármas jubileumot tartok: 25 éve vagyok munkásőr, ugyanennyi ideje megyei tanácstag és május 4-én lesz 25 éves a lányom. No és az idén kaptam meg a díszpolgári címet. Ez jelentette nekem a legnagyobb boldogságot. Hogy sok kiváló em- be*- —, mint például Nógrádi Sándor elvtárs. Nagy Béla bácsi, a tizenkilencesek — után én is megkaptam Jobban örültem. mintha pénzt kaptam volna. Ez további lendületet adott a munkámnak. Míg egészségem engedi dolgozom a közösségért. Pór hónapja a garzonban lakom. Végignézek sokszor ablakomból a Pécskő utcán, ahonnan elindultam. Hatalmasat fejlődött a város. VINCZE ISTVÁN Az 1. számú népfrontkörzetben —, melynek 16. esztendeje elnöke — 5840 ember él. Tavaly személyenként 13 forint értékű társadalmi munkát végeztek. A folyamatos sikerekben jelentős szerepe van a nép- írontelnöknek is, aki felelősséggel képviselte mindenkor körzetének ügyes-bajos dolgát, érdekeit. Vincze István a Nógrádi Szénbányák kisterenyei üzemének művezetője. Társadalmi tevékenységének kezdetére így emlékezik: — A mozgalmi munka ugyan nem volt ismeretlen a számomra, de a népfrontmunka teljesen. Gondolom azért választottak meg elnöknek, mór az új megyei művelődési központ épületében, mert látták és tudták rólam, hogy szeretem a várost, szívemen viselem a környék sorsát. A családban nálunk megszokottá vált a közéleti munka, a közösségért való munkálkodás otthon sohasem okozott feszültséget. — Sok idejét veszi el a közösségi tevékenység? — Heti egy délutánra szóló elfoglaltságot jelent. Ilyenkor szervezek, borítékokat küldözgetek, értekezletre járok, beszélgetek. Igyekszem egy-egy feladat végrehajtására megnyerni, mozgósítani az embereket. — Érte-e már csalódás? — Nqpi egykönnyen esem kétségbe. Ügy érzem, egyre több ember kész tenni a közösségért, dolgozni a közéletben. Csalódás helyett inkább bosszúságok érnek. Például, ha felelőtlen egyének kitörnek egy frissen ültetett fát, vagy bármilyen kárt okoznak abban, amit mi lelkesedéssel létrehoztunk. — Milyen munkák okozták eddig a legnagyobb örömet? — Sok mindent mondhatók, de legjobban annak örülök, hogy a Pécskő utcában szép játszóteret építettünk a gyerekeknek, az iskolák udvarát le- bitu. néztük, bekerítettük a Gagarin iskolát, örül a szívem, ha ezeket nézem. — S hogyan tovább? — Szorgalommal, kitartással. Ha érzem a munka értelmét — és érzem —, mindaddig csinálom; még amíg az egészségem engedi. Kezd kialakulni a kollektív lakószellem régen még a liftben sem köszöntek egymásnak az emberek, ma már sokan barátok. Hogy így változtak a kapcsolatok, abban népfrontbizottságunk munkája is benne van. Egészséget és további tó munkát kívánunk Salgótarján kitüntetettjeinek! (sk) Baráti körben Sokon a huszonnegyedik óráról beszélnek — nem minden alap nélküli —, amikor szóba kerül az emberi környezet és a természet védelme, amelyet természetesen felesleges lenne „olyan nagyon” különválasztani. A környezetszennyezés ma még „kifizető” iparnak is beillik, már tudniillik, hogy kifize- tőbbnek tűnt sokáig a villany- és gázszámlák rendszerességével külön nagy pénzeket fizetni, mint tenni érdemben valamit a szennyezés ellen. Való igaz, egy-egy környezetkímélő berendezés gyakorta többe kerül, mint maga a büntetés. Sokkal többe, és akkor már inkább „betervezzük valahogy” a bírságot, esetleg még az árba is, amelyet a termék hordoz. Sok rossz gyakorlat vezethetett odáig, hogy utolsó, tovább már nem halasztható időkről beszélünk, amikor a környezet, a természet védelme napirendre kerül valahol... ☆ Salgótarjánban a népfront, a TIT, a Bükki Nemzeti Park illetékeseinek közreműködésével alakult meg nemrégiben a természetvédők baráti köre — és az első kérdés is az volt, miért van szükség ilyen jellegű társaságra, miért nem egyesület alakult, ha már összejön egy komolyabb társaságra való ember...” Marton Ferenc, megyei természet- védelmi felügyelő, nem csupán erre; az ezekhez így vagy úgy kapcsolóldó kérdésekre is meggyőző vóluszokat tudott adni, és teszi ezt azóta is, hiszen egy-egy természetvédelemmel kapcsolatos kérdés máig igényli a hozzáértő elemzést. Sőt, gyakorta az érvényes jogszabályokra, rendeletekre, törvényekre hivatkozást is! A baráti kör egyik legfontosabb jellemvonása, hogy kiegészít egy sor már meglévő tevékenységet, és a továbbiakban várhatóan segít mindazt is kibontakoztatni, gyakorlattá tenni, ami eddig és most is hiányzik: egy-egy értékes, tudományos igénnyel is megközelíthető természeti érték feltárását, feldolgozását és így tovább. A baráti kör — ha szabad így fogalmazni — ugyanolyan „elszánt" természetbarátokból verbuválódott Salgótarjánban is, mint amilyenek a természetjárók, a turisztikát kellő kultúrával művelők. Mindazok, akik a munkásvárosban már hosszú évtizedek óta szervezett keretek között, egyesületbe tömörülve, bizonyos célokat ismerve és elérve tevékenyen vettek részt a természet újra meg újra felfedezésében mások által történő felfedezésében és maguk is sokat tettek azért, hogv a gyakorta pótolhatatlan értékek — vagy csak nagyon nehezen, hosszú idő után pótolhatók — megmaradjanak az itt élő, vagy ide szívesen látogató embernek. Tehát olyanokról van szó, akik nagyon jól tudták mindig is, hogy a természetet soha nem magától a természettől, hanem az embertől, önmaguk közömbös cselekedeteitől kell védeni. iV De, nemcsak a természetjárók, a vadászok is a természet őrei, és még sokan mások, szervezetten vagy mindenféle szervezeten kívül. Mi szükség volt tehát erre a baráti körre? A kiegészítés egyben sokoldalúságot is feltételez. A sokoldalúság pedig éppen a természet pusztításában nyilvánul meg talán a legteljesebben. Miért tartanánk tehát feleslegesnek bármit is, ami nem az erőket osztja meg — ellenkezőleg; az erőket, a figyelőket gazdagítja, számukat szaporítja és vele a szempontokat is teljesebbé teszi. Másszóval, igyekszik minden- oldalúan felkészülni és „lépést tartani” a természet pusztítóival, bármilyen furcsa is így ez a fogalmazás. A baráti körben mindenkinek helye van, aki itt él a városban és képes felismerni: önmaguk: védelme pusztiótó önnön magunktól a természet védelme. Ez a természetszemlélet hozta össze baráti körré a sokféle foglalkozású, sokféle érdeklődésű, eltérő korú és rendszerint máshol, más formában is a természetért, az emberi környezetért felelősen cselekvő tarjániakat. Különösen lényeges és fontos lehet ez egy olyan ipari városban, ahol a gyárkémények mellett mindenütt ott a természeti környezet is, ahol a természetvédelemnek elsődleges városi, lakossági szempontjai lehetnek — és persze vannak is! — hiszen Salgótarján és a természeti táj, szerencsére, szerves összefüggésben él. Éppen ezt a különleges helyzetet szükséges alaposan felértékelni. Akár a baráti kör várhatóan kibontakozó tevékenysége által is! TS' Hogy ki hova teszi a hangsúlyt — a baráti körre-e vagy a természetvédelemre — ez sem csupán formai kérdés. A természet védelme együttjár a fokozódó felelősség erősödésével. Együtt járhat a természetvédelmi területek bővítésének nem csupán tervezésével, hanem azok megvalósulásának cselekvő segítésével; a tájat romboló különféle „szempontok” sokirányú, de mindig megalapozott társadalmi kritikájával; a rossz gyakorlatok leépülésének előmozdításával — azaz nem egy cselekvésre rest, hanem eay minden értékre figyelő, mérlegelni, is kész kör működik falaink között, nem titkolva elszántságát sem. Nagy szavak ezek? Talán. De mindaddig, miként ezen a késő tavaszon is néhány hónap alatt, annyi erdő pusztult el, mint tavaly egész évben — mindaddig, amíg egvetlen négvzetméíernyl természet veszélyben van, szükség lesz a szavakra és tettekre is! (T. Pataki) Fogadónapi tapasztalatok A tanács tisztségviselői — amint azt a NOGRÁD minden hónap első hetében közzé is teszi — minden szerdán fogadónapot tartanak. A város lakosságának érdeklődését bizonyítja, hogy egy-egy tisztségviselőnél 20—30, sőt akad olyan nap is, amikor több mint félszáz választópolgár jelenik meg. Az is tapasztalat már, hogy szinte szakosodott a fogdónapok jellege. Egy-egy tisztségviselőhöz olyan emberek fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, panaszukkal, vagy gondjukkal, ahol a megoldást leggyorsabban várják. A fogadónapon elhangzottakat az eddigi gyakorlat szerint a tisztségviselők egy könyvbe vezetik fel. Számos esetben azonnal választ adnak a panaszosnak, a legtöbb azonban az, hogy írásban értesítik a panaszost. Ha írásos válaszról van szó, azt az ügyfélszolgálati iroda Intézi. Ha az előadott kérés, vagy panasz azonnali elbírálást Is lehetővé tesz, úgy a tisztségviselők az ügyintézők bevonásával mindjárt intézkednek Is. A fogadónapok témája továbbra Is lakásgond megoldása a városban. Nagyon sok választópolgár keresi fel a tanács vezetőit lakásgondjával — elsősorban lakáskiutalási kérelmének támogatására, lakáscserékkel összefüggő gondjaik megoldásával, vagy ehhez hasonló problémákkal. A fogadónapok tárgyköréhez tartozik: ha úgy érzi a választópolgár, hogy elakadt az ügye intézése, vagy végleges döntés még nincs, mert olyan is előfordul, hogy az ügyfél rossz intézkedésnek véli a tanács állásfoglalását. Az azonban feltétlen örvendetes, hogy különösed az elmúlt hónapokban nagyon kevés a döntés elleni panasz. Egyébként is a fogadónapokon elhangzottakra harminc napon belül értesítést kapnak az ügyfelek, a választó oolgárok. Maradjunk néhány példánál. J. F. azzal kereste fel a tanács tisztségviselőjét fogadónapján, hogy egészségügyi állapota miatt a már kiutalt lakásban alsóbb szinten kérnek otthont. Kérése mindenütt megértésre talált, és ügyét megelégedésére intézték el. Z. T. otthona rendkívül rossz állapotban volt. Tanácsi bérlakásról van szó, így az ingatlankezelő vállalat segítségét kérte a rászoruló állampolgár. Intézkedés történt ügyében. Sor került a tűzhelycserére, felcsiszolták parkettáját, s megjavították a lakásban előforduló hibákat. Csak két példát említünk, de az ő esetük is példázza, hogy a fogadónapokon elhangzottak zöme elintézést nyer: De vannak gondok Is. Hiszen a tanács tisztségviselőinek igent és nemet is mondani kell. Sokszor a nem is jobb, mint a semmi — vallják a városi tanácson. És ez így igaz. Hiszen a tisztségviselőket valódi és vélt sérelmekkel, gondokkal, bajokkal keresik fel. Még mindig jobb az igen, vagy a nem, megnyugtatóbb a választópolgár számára ügyének értelmes intézése, mintha biztatással, ígérgetéssel távozna a tanács székházából. A fogadónapokon eddig elhangzottak intézése is ezt bizonyítja. S. L. A HÉTEN MEG TU Lakásonként változó a fűtés dija Az Országos Anyag- és Ar- hivatal a közelmúltban közölte a lakóépületek távhő- és melegvíz-ellátásának diját a IV/21. számú ármegállapításában, amely április közepétől hatályba lépett. Több olvasónk érdeklődött, a salgótarjáni távfűtéses lakások pontos díját mikor tudhatják meg? Telefonon kerestük Csőke Bélát, az Ingatlankezelő vállalat főmérnökét. — A napokban pontosan közöljük minden lakás bérlőjével, hogy kinek mennyit kell űzetnie a lakás alapterületétől és légköbméterétől függően! Minden lépcsőházba kitesz- szük a díjszabást, azon kívül tájékozódni lehet a házfelügyelőknél is. Egyébként aa április 15-től május elsejéig — ez a pótfűtés már felemelt ösz- szegű — a májusi lakbérekkel kell fizetni. Mivel a meteoro- tógia semmi jóval nem biztat, úgy tűnik májusban is fűtünk. Ameddig erre szükség van, ennek díját a júniusi lakbérekkel egyenlítik ki a bérlők. A pontos díjszabásokat a napokban helyezzük el a lépcsőházakban. Tizennégymillié utakra A tavaszi hónapok egyben az útjavítások és -felújítások hónapjait is jelentik. A Salgótarjáni városi Tanács az idén tizennégymilliót költ erre. A városgazdálkodási üzem dolgozói felújítják a kotyházapusztai utat, valamint a Há- mán Kató-telepen a gyakran sáros földutat hozzák rendbe. A Dimitrov és a Kemerovo körúton eltűnnek a téli pusztítás okozta gödrök A napokban a Blaha Lujza út felújításához kezdtek.
