Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-10 / 84. szám
Húsvéti békemenetek Nyugat-Európában Nyugat-Európában pénteken megkezdődtek a hagyományos húsvéti békemenetek. Ebben az évben a menetek résztvevői elsősorban az amerikai rakétatelepítés ellen, az atomfegyverzetek befagyasztása mellett foglalnak állást. Különösen nagy hatású lesz a tavaszi rendezvény az NSZK- ban, ahol az ország különböző tartományaiban a lakosok tízezrei járják végig háborúellenes békémen^tüket. Kellinghu- senben pénteken a, déli órákban több ezres menet indult Hamburg felé. A bajorországi Coburgban és Nürnbergben kerékpárstafétákat rendeztek. Göttingen egyetemi városban csütörtökön volt a húsvéti menet nyitánya, amelynek keretében 1300 ember indított fáklyásmenetet. A Ruhr-vidék tizenegy nagyvárosának polgármestere fejezte ki szolidaritását a békemenetek résztvevőinek követelései iránt. Svájcban több mint százezren írták alá a svájci békemozgalom felhívását, amely felszólítja a lakosságot: vegyen részt a Baselben április 12-én rendezendő nemzetközi béketüntetésen. Nagy-Britanniában, Belgiumban, Hollandiában, Dániában és több más nyugat-európai Országban széles tömegek hallatják szavukat a pentagon nukleáris fegyverkezése ellen. Nagy-Britanniában nagy visszhangra talált a mozgalom, aminek neve: ..Városainkat atomfegyvermentes övtezetté változtatjuk”. (MTI) A Holland Demokraták—66 Párt parlamenti frakció vezetőiének magyarországi látogatása A Hazafias Népfront Országos Tanácsának, meghívására négynapos látogatást tett hazánkban Laurens-Jan Brink- horst, a Holland Demokraták —66 Párt parlamenti csoportjának vezetője. A holland politikus tárgyalásokat folytatott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttségével, amelyet Kovács Béla országos titkár vezetett. A megbeszélések során tájékoztatták egymást szervezeteik tevékenységéről, programjáról, véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Megállapították, hogy a jelenlegi feszült helyzetben rendkívül fontos a béke megszilárdítása és a leszerelési folyamat előmozdítása, s ebben nagy .szerepet tölthetnek be a kis- és a közepes országok mind Kelet-, mind Nyugat-Európában. A tárgyalásokon kölcsönösen kifejezték készségüket a kapcsolatok fejlesztésére. Laurens-Jan Brinkhorstot fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára. Magyarországi látogatása során a Demokraták—66 Párt parlamenti csoportjának vezetője találkozott és eszmecserét folytatott Horn Gyulával, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetőjével, Szarka Károly külügyminiszter-helyettessel, Gyovai Gyulával, a Magyar Külügyi Intézet igazgatójával, Bognár József akadémikussal, a Világ- gazdasági Kutató Intézet igazgatójával és Szurovszky Oszkárral, az országgyűlés irodája nemzetközi osztályának vezetőjével. Laurens-Jan Brinkhorst búcsúztatására a repülőtéren megjelent Frits Kupers, a Holland Királyság magyarországi nagykövete is. ☆ Laurens-Jan Brinkhorst, akinek pártja a kormánykoalíció G magyar—csehszlovák kulturális és oktatási munkabizottság ülése Befejeződött Budapesten a magyar—csehszlovák kulturális és oktatási munkabizottság 21. ülésszaka. A magyar küldöttséget Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, a csehszlovák delegációt dr. Dusán Spácil külügyminiszterhelyettes vezette. Az ülésen véleményt cseréltek a két ország kulturális, oktatási és tudományos együttműködésének helyzetéről, értékelték a magyar—csehszlovák történész vegyes bizottság csaknem negyedszázados tevékenységét, a képzőművészeti együttműködést, kölcsönösen tájékóztatták egymást a tanítási órán kívüli és iskolán kívüli nevelés terén elért eredményekről. Megelégedéssel állapították meg, hogy kapcsolataink színvonalasan és tartalmasán fejlődnek. A csehszlovák delegáció vezetőjét fogadta Komidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője, Pozsgay Imre művelődési miniszter, és az megbeszélést folytatott Roska István külügyminiszter-helyettessel, A küldöttség a jegy. zőkönyv aláírása után pénteken elutazott Budapestről. (MTI) résztvevőjeként a holland lakosság mintegy 11 százalékát képviseli, s a politikai csoportosulások között középbalon helyezkedik el, Császár Tibornak, az MTI munkatársának adott nyilatkozatában elmondta: nyílt és őszinte megbeszéléseket folytatott magyarországi vendéglátóival, olyan eszmecseréket, amelyek egymás álláspontjának jobb megértését segítették. Mindkét országban számos hasonló jellegű probléma forrásai a világgazdaságban mutatkozó kedvezőtlen jelenségek, ám a látogatás során szerzett tapasztalatai arról győzték meg; a magyar gazdaságban megvan a készség arra. hogy egyebek között a kölcsönösen előnyös kereskedelmi kapcsolatok ki- fejlesztésével, a kooperációs lehetőségek kiaknázásával válaszoljon a nemzetközi piac kihívására. Kedvezőek a feltételei a Hollandia és Magyarország közötti gazdasági együttműködés szélesítésének is — állapította meg, s utalt arra, hogy az e téren kínálkozó lehetőségekről tájékoztatni kívánja pártjának — felelős kormánytisztségeket is betöltő — vezetőit. — Á tárgyalásokon aggodalmunkat fejeztük ki a feszültebbé vált nemzetközi helyzet miatt — mondotta a továbbiakban. A legfontosabb feladat ma megszabadítani Európát a nukleáris fegyverektől: a Demokraták—66 Párt is elsődleges céljának tekinti ezt Emlékeztetett arra, hogy pártja és a Holland Munkapárt kezdeményezésére halasztották el az országban az új közép-hatósugarú nukleáris fegyverek telepítésére vonatkozó döntést, illetve tették függővé a szovjet—amerikai tárgyalások eredményességétől. (MTI) Nem fenyeget senkit a Szovjetunió ..Harminc éven keresztül ■mindig is elutasítottam a nukleáris elrettenték politikáját” — jelentette ki George Ken- nan, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete pénteken az ABC televíziós állomásnak adott nyilatkozatában. Kennan egyike annak a négy tekintélyes amerikai közéleti személyiségnek, aki szerdán sajtóértekezleten jelentette be. hogy az Egyesült Államoknak el kell fogadnia a Szovjetunió javaslatát az atomfegyverek elsőként való bevetéséről való lemondásra. Kennan — ellentétben társaival — Robert McNamara volt hadügyminiszterrel, McGeorge Bundy volt elnöki tanácsadóval és Gerard Smith- szel, a Nlxon-kormány leszerelési föszakértőjével — sosem fogadta el és ma is elveti azt az elképzelést, amely szerint a Szovjetuniónak bármi szándéka volna Nyugat-Európa megtámadására. „Mindig az volt a véleményem, hogy a Szovjetuniónak nincsenek ilyen szándékai” — mondotta. — Az atomfenyegetéssel ■— mondta Kennan —, az Egyesült Államok nemcsak a Szovjetuniót tartja bizonytalanságiban, hanem az egész világot. Ez a magatartás ugyanakkor „nagy kétségeket támaszt aziránt is, hogy az Egyesült Államok őszinte, amikor a nukleáris fegyverzet ellenőrzésének szükségességéről beszél” — jelentette ki az ABC televíziónak George Kennan. A The Washington Post pénteki száma vezércikkben szól hozzá az első csapás körül kibontakozott vitához. A lap szerint a kezdeményezés újabb kihívás a nukleáris fronton a Reagan-kormányzattal szemben. A lap úgy véli, hogy nagyon fontos különbség van az „atomelrettentés” eredeti amerikai politikája és a „rugalmas válaszadás” 1967-ben elfogadott stratégiája között. Utóbbi nem a feltétlenül bekövetkező atomcsapást helyezi kilátásba a Nyugat-Európára támadó „agresszor” ellen, „csupán” a taktikai atomfegyverek bevetésének lehetőségét. A tekintélyes amerikai lap vezércikke nem foglal állást határozottan a kérdésben, csupán annak kijelentésére szorítkozik, hogy a McNamara vezette csoport „fontos kérdéseke! vetett fel, s egyáltalán nem magától értetődő, hogy a jelenlegi kormány politikájában ezekre bármilyen válasz található”. (MTI) Hol vannak már azok az idők, amikor Anglia zavartalanul rendelkezhetett félmil- liárd ember sorsa fölött és fennhatósága alá tartozott az anyaországnál 135-ször nagyobb, terület, több mint 33 millió négyzetkilométer! A brit lobogó, a büszke „Union Jack” már mind kevesebb félelmet kelt Nem csoda tehát az, ami a napokban a Falkland-szigeteken történt. Az argentin csapatok — Nagy-Britannia tiltakozása ellenére — zavartalanul birtokba vehették a szigetcsoportot, beleértve Dél-Georgia és a déli Sandwich-szigeteket is. Az argentin kormány azóta kiterjesztette fennhatóságát e területekre. Most sokan felteszik a kérdést • hogy katonailag mit tehet ezek után a brit kormány? Helyreállíthatja-e korábbi status quot? A válasz kétségtelenül nehéz. VILÁGVISZONYLATBAN: HARMADIK Talán abból kellene kiindulnunk, hogy jelenleg is érvényben van Nagy-Britannia egyik legfőbb hadászati célkitűzése, amelyet Sir Peter Gretton brit altengernagy a következőképpen fogalmazott moe- „Az ál'amnak rendelkeznie kell olyan lehetőséggel. hogy haderejét, vagy tengeri flottáját biztonsággal átjuttathassa - a kontinensközi Újabb válsággóc Hit tehet Falklandnál * a brit flotta ? tengereken vagy óceánokon a tengeren túl fekvő baráti országok megsegítésére, vagy a saját tengerentúli területeinek megvédésére.” Persze e stratégiai elv ellenére, főleg anyagi okokból, Anglia az elmúlt egy-másfél évtizedben kénytelen volt felülvizsgálni „Szueztől keletre” vállalt kötelezettségeit és csökkent a szerepe az amerikai 6. és 7. flotta közötti „stratégiai rés" betöltésében is. E kettősség látszik a brit haditengerészet jelenlegi helyzetében. Ami a méretet illeti : világviszonylatban a harmadik az Egyesült Államok és a Szovjetunió haditengerészete után. Másfelől viszont nincs még olyah flotta, ahol olyan gyorsan és annyi hadihajó kerülne „tartalékba”, mint a király haditengerészetnél — oly mértékben elöregedett. A hetvenes évek eleje óta a brit haditengerészet fő csapásmérő erejét az atomhajtóműves, rakétahordozó tengeralattjárók alkotják. Jelenleg négy van szolgálatban. Fő fegyverzetük 16—-IS amerikai gyártmányú „Poláris A—3” rakéta — hatótávolságuk kb. NOGRAD - 1982. április 1Q„ szombat 4600 km. Több robbanófejes atomtöltetüket Angliában gyártották. MIT TUD A „HERMES”? . Az angol admirálisok egy részének tiltakozása ellenére kivonták a flotta állományából a két utolsó támadó rendeltetésű repülőgép-anyaha- jót, s anyagi okokból többé nem építenek ilyet. Jelenleg a brit haditengerészet rendelkezik ugyan két repülőgéphordozóval, az Invincible-vel és a Hermessel, de a rájuk telepített „helyből felszálló” repülőgépek és helikopterek elsősorban „védő” feladatokat látnak el. (Most egyébként éppen a Hermes van útban a Falkland-szigetek felé.) A felsoroltakon kívül a Royal Navynek, egyéb hajóegységek mellett, 12 atom- és 16 dieselmeghajtású tengeralattjárója, továbbá 14 rombolója és 46 fregattja van. A személyi állomány létszáma csaknem 75 ezer. A brit haderő jelenleg 344 ezer főt tart fegyverben. Az argentin flotta mind a hajókat, mind a személyi állományt illetően lényegesen elmarad ettől. Van négy tengeralattjárója, egy íepiiiögéphordozója, kilenc rombolója és körülbelül 36 ezer fő tartozik állományába. Ha a flották erejét vizsgáljuk, az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az angol katonai erőt az elmúlt időszakban mindenekelőtt a Szovjetunió elleni alkalmazásra készítették fel. Miután az angol katonapolitikának és katonai doktrínának a NATO- felfogás képezi a központi elemét, nyilvánvalóan ez határozza meg az alkalmazás koncepcióját is. BLOKÁD — ÉS SEMMI MÁS? A jelenlegi brit flottafelvonulás célja feltehetően tengeri blokád teremtése a megszállt Falkland-szigetcsoport körül. A blokád várható eredményességét és következményeit illetően e pillanatban szélsőségesen megoszlanak a vélemények Európa, és Észak- és Dél-Amerika katonai körei közölt. Az angol kormány feltehetően elsősorban diplomáciai adunak kívánja használni flottáját. Siker, /agy sikertelensége esetén egyaránt számolhatunk politikai következményekkel éspedig nem csupán Buenos Airesben vagy Londonban, hanem — bonyolult áttétek révén — a latin-amerikai térségben. Vitathatatlan veszélyt jelenthet, hogy újabb tartós válsággóc alakulhat ki világunknak ebben a térségében. Tolnay László Az iraki—sziriai viszály háttere Mészáros György, az MTI hírmagyarázója írja: Ismét kiéleződött a két szomszédos, haladó politikát folytató arab. ország. Szíria és Irak viszonya. A sziriai kormány csütörtökön lezárta a két ország határát. A belügyminisztérium közleménye szerint „Szíria türelme elfogyott, mert Irak nem hajlandó véget vetni a Szíriába irányuló fegyverszállításoknak és zsoldosokat küld az országba zavargások szítása céljából”. A kormány arra a meggyőződésre jutott, hogy a néhány héttel ezelőtt befejezett hamai tisztogatások közben letartóztatott szélsőséges elemek, a Muzulmán Testvériség szervezet tagjait Irak támogatta. A két ország e század elejéig török fennhatóság alatt állt, népeik viszonyát az első világháború utáni „rendezés” rontotta meg először, amikor Szíria francia, Irak pedig brit befolyás alá került. Teljes függetlenségüket csak a második világháború után nyerték el, de ellentéteiket nem csökkentette, hogy a mindkét ország demokratikus függetlenségi mozgalma élén járó, Damaszkusziban alapított Baath-pártban (az Arab Újjászületés Szocialista Pártja) szakadás következett be. A haladó irányzatú fordulatot már e két vetélkedő szárny irányította 1968- ban Irakban, illetve 1970-ben Szíriában. Egyiptom árulása, a Carpp David-i különalku egy időre közelebb hozta egymáshoz a két országot, 1978-ban Asszad sziriai elnököt Bagdadban fogadta Hasszán Al-Bakr akko* ri iraki államfő. A megbékélés — még egyesülési terveket is kidolgoztak — tette lehetővé a Camp David-i politikát egységesen elítélő arab csúcskonferencia összehívását Bagdadban, 1978 novemberében. A sziriai—iraki viszony azonban már a következő évben ismét megromlott,’ amikor Irakban puccskísérlet nyomaira bukkantak. A nyugalomba vonult Bakr elnök utóda, Szad- dam Husszein szerint Szíria állt a hamvába holt összeesküvés mögött. Az ismét feltámadt ellentéteknek az arab egység látta kárát. Az iraki—iráni háborúban Szíria Irán mellett foglalt állást. Miután néhány hete megkötötték Szíria és Irán gazdasági megállapodását, amelynek értelmében Irán gondoskodik Szíria kőolajellátásának nagy részéről, Szíriának többé nem fűződik létérdeke ahhoz a kő- olajvezetékhez sem, amely az iraki Kirkuk mezőiről szállít olajat a sziriai Banyas finomítóhoz és kikötőjéhez. Riadó Libanonban Távolról bizony, nem könnyű megítélni a tényleges feszültség fokát, az azonban tény, hogy a palesztin ellenállási mozgalom és a libanoni nemzeti-hazafias erők egységeit riadókészültségbe helyezték. Az ok —, mint már annyiszor az elmúlt időkben — a libanoni—izraeli határ térségében kialakult fenyegető helyzet, Tel Aúiv nagyszabású csapatösszevonása a túlsó oldalon. Nem alaptalan az a feltevés sem, hogy a Begin-kormány a nemrég Párizsban meggyilkolt izraeli diplomata megbosszulásának ürügyével indít újabb agressziót Dél-Libanon ellen. A képlet nem ismeretlen. A sokat szenvedett Dél-Libanoni térséget korábban is számtalan izraeli támadás érte a határon túlról. S Tel Aviv rendszerint igyekezett megfelelő indokolást fűzni az agresszióhoz. A helyzet azonban most talán még bonyolultabb, mint bármikor korábban. Maga Rafael Ejtan izraeli vezérkari főnök is elismerte, hogy az esetleges palesztin—izraeli konfliktus súlyosabb következményekkel járhat, mert netán Szíria is beavatkozik a harcokba, S ez már semmiképpen nem korlátozott határvlllongás, hanem egy újabb, sorrendben ötödik arab—izraeli háború nyitánya lehet. Lehet — írtuk, mert a közel-keleti térség törékeny állapota, bizonyos arabközi nézeteltérések fényében nehéz fölmérni azoknak az erőknek a reagálását, amelyeknek aa adott helyzetben döntő fontosságot kell tulajdonítanunk. A legfrissebb sziriai—iraki vita, amely mélyebb gyökereivel ugyan a múltba kapaszkodik, de most ismét fölizzott; a térség tőszomszédságában változatlan hevességgel folyó iráni—iraki ellenségeskedés; az arab országok megosztottsága, a szaúdi rendezési javaslatokkal kapcsolatban; az új egyiptomi vezetés iránti jogos fenntartások — mindez korántsem kedvező előjel, ha ismét arab—-izraeli konfliktussal kell szembenézni. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a libanoni—izraeli határon csakugyan pattanásig feszült a helyzet. S okkal hisszük, hogy az eredőt, az újabb válság okait távolabb kell keresni. Aligha tévedünk, hr Camp Dávidét, az amerikai segédlettel tető alá hozott egyiptomi—izraeli különbékét kárhoztatjuk a feszültségért. Ha akkor a palesztinok ügyében nem hagyják nyitva a kapukat, hanem mindkét fél részére kielégítő döntést hoznak, a közel-keleti parázs nem lobbanna mindúntalan lángra. Igaz, valószínűleg ily módon a különbéke nem jött volna létre. De végtére is lehet-e — szabad-e — békéről beszélni, miközben a kérdések kérdésére, a palesztin nép törvényes jogainak elismerésére nem adtak választ?! De Camp David hiányosságain túl az is bizonyos, hogy az izraeli kormányzat merev, minden ésszerű kompromisz- szumot elutasító magatartása önmagában is olaj a tűzre. Félő, hogy Begin és társai nem akarják tudni, milyen roppant veszélyeket és beláthatatlan következményeket tartogat, ha ismét lángcsóvát vetnek a puskaporos hordóra. Gyapay Dénes önállóvá vált iparvállalatok tapasztalatai (Folytatás az 1. oldalról.) Kapcsolók és Készülékek Gyára is sikeres üzleteket kötött az elmúlt hónapokban, úgy, hogy kapacitásukat teljes egészében kihasználhatják. Az Elektromos Készülékek és Anyagok Gyára időben felkészült az önálló gazdálkodásra. Ugyanakkor az' önálló keretek között sem tudják egyelőre maradéktalanul kielégíteni a belföldi igényeket világítótestekből és szerelvényekből. Az ELEKTHERMAX az egykori VBKM-vállalatok közül a leggyorsabb ütemű termelés- és értékesítésnövekedéssel számol. Ennek ellenére a kereskedelem igényeinél kevesebb hőtárolós kályhát szállítanak a piacra, mert kapacitásuk, szűje. Ugyanakkor máris hozzáfogtak korszerűbb típusok tervezéséhez. Termékváltásra készülnek a tőkésexportban, fokozatosan megszüntetik az eddig gazdaságtalanul gyártott és eladott, lábon álló tűzhelyek előállítását, s fokozzák a beépíthető nagykonyhai elemek sorozattermelését. Az EL- CO Villamos Készülékek és Szerelési Anyagok Gyára létszámnövekedés nélkül és Időben ki tudta alakítani új szervezeteit, ütemesen Indította az évet. Az első hónapok eredményei alapján nem túlzott a 12 százaléké« árbevétel-növekedési terviül. * /
