Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

Katonás rendben sorakoznak a gépek a szemlére. Tavasz a {öleteken Határjárás« eső után Ahogy ez általában lenni szokott, a nagy lendülettel in­duló tavaszi munkák egy ki­adós eső után az egész me­gyében félbeszakadtak, A gé­peket tétlenségre kárhoztat­ta a sáros talaj, a növény- termesztőket a meg-megúju- ló bőséges csapadék. A nyer­tesek a mér korábban elve­tetett növények és a kemény telet kiállt ősziéit, amelyek ugyancsak kívánták a vizet... Vetés helyet» szállítás Endrefalyán Deák Imre nö­vénytermesztési ágazatvezető nem vág túlontúl elégedett arcot, annak ellenére, hogy nem is állnak rosszul a ta­vaszi munkákkal. — A borsó és a tavaszi ár­pa vetését befejeztük, a cu­korrépa ráér, a kukorica még különösen — nézegeti sáros gumicsizmáját. — Az imént irányítottam át az embereket és a gépeket az építőrészleg­hez, mert a földeken semmit Bem lehet csinálni. Ezt erősíti meg Szabó End­re is, aki a cukorrépa vetését ellenőrzi a megyében, és ép­pen a szécsényi termelőszö­vetkezetből érkezett. Mivel naponta több száz kilométert autózik, hogy meggyőződjön a munkák állásáról, friss infor­mációkkal is szolgálj Környezetszépítők Az elmúlt hetekben Nóg- rádmegyerben sokat tettek közerőből a település szépí­téséért. Majd egy tucat ille­gális szemétlerakó helyet szá­moltak fel, „rendet teremtet­tek” a községközpontban, ahol egy új parkot alakítottak ki, s e hónapban az út mentén, a telekhatáron túl, ki-ki a ke­rítése előtt virágokat ültet. A tanács által biztosított cser­egy 1400 hektárnyi. Ez vala­mivel több mint tavaly volt A rövid tájékoztatás után egy vetőgép vásárlása kerül Szóba, amelyet az érsekvadker­tiek akarnak eladni, az endre- falvaiak megvásárolni... (Az üzletet azóta aligha­nem már nyélbeütötték.) Varjúvesiély „Egy házzal odébb”, a ka- runcsságt termelőszövetkezet­ben Is az irodában vesztegel a főagronómus. Oláh Antalt is tétlenségre kárhoztatta az Időjárás. A tétlenség azonban csak látszólagos, mert akkora paksaméta aláírnivalót tesz­nek az asztalára, hogy alig­hanem marad belőle a szára­zabb időre is... * — Szerencsére semmi fon­tos dolgunk nincs a földeken — mondja a főagronómus. — A napraforgóval a jövő héten indulunk, a talajt már előké­szítettük, a gyepekre kiszór­ták a műtrágyát, ez az eső csak jól jön a búzára, rep­cére. Egy-két nap alatt ki- zöldül tőle a határ. Két mezőőr állít be az iro­dába, azt tudakolva hová zár­hatják azt a szatyor lőszert, amit az imént vásároltak. A kisebb- háború megnyerésére Hógrádmegyerben jéket, díszfákat javarészt a KISZ-fiatalok ültették el. Ugyancsak ők vállalták — tsz-beliek és falubeliek együtt’ — a Petőfi út környékének rendezését. Hasonló lelkese­déssel folyik a községszépítés Magyargéc társközségben. Itt a Vöröskereszt jeleskedik á szervezésben. Többek között a Petőfi utca mentén 120 fa­csemetét ültettek el. pék, a közelgő gépszemlére készülve. Külön az erőgépek, a tehergépkocsik, külön a munkagépek és a kombájnok. Az eső fényesre mosta őket. — A gépek a szállítási munkákat végzik, ez emberek a karbantartással foglalatos­kodnak és várjuk a jó időt... Csak a favágók A klshartyáni termelőszö­vetkezetiben is az Irodába hú­zódtak a növénytermesztők, hiszen a domboldalakon még száraz időben is nehezen mozognak a gépek, ha pedig sár van ez egyszerűen lehe­tetlen. Ezt tapasztalták a mostani határszemlén is. — Nem állunk rosszul az esedékes munkákkal — mondja Kakuk Emil növény­termesztési ágazatvezoto. — Az persze más kérdés, jó lett volna, ha egyszerre el tudjuk vetni az öszes tava­szi árpát Így most a jövő hétre is marad egy kevés. Aa esőnek egyébként is örülnek, hiszen a már ko­rábban elvetett növényeknek jót tesz a csapadék. Szépen zöldell a határ. Útközben hazafelé szem­ügyre vehetjük a favágók de­re kas munkáját is, akik ugyancsak tempósan halad­nak az út menti fasorok kivá­gásával. A kézi motorfűré­szeket nem akadályozza az eső és a sár, a kidöntött fa­törzseket azonnal fel la da­rabolják és takarosán glédá- ba állítják, amíg el nem szál­lítják. Az ember elcsodálko­zik az autóból, mennyire nyugodtan mehet az úton, miközben tőle néhány méter­re évtizedes faóriásokat dön­tögetnek. .. A salgótarjáni városköz­pontban ismét egy főagronó- mussal találkozunk. — Most kihasználom a rossz időt — magyarázza. — Már régóta készülünk, hogy bejövünk vásárolni, de a nagy munka miatt soha nem volt időm behozni a családot. Ez az idő most két szempontból is jó — kezdi mondani. A folytatást tudom. Odaha­za is jól jön a földekre. Mert a mezőgazdászok akármerre is járnak, gondolataik egy kicsit mindig odahaza kószái­nak a határban .. Zilaliy Tamás — Lényegében most indult, helyesebben indulna a cukor­répa vetése. Legelőször Rom­hány kezdte meg és a 150- ből 50 hektáron végzett is. Vetnek a tolmácslak, a szé­csényi ek. az érsekvadkertiek, a többi üzemben egy-két nap múlva Indulnak a vetőgépek. — Mennyi cukorrépa lesz a megyében? — A tervek szerint mint­is elegendő muníciót a var­jaknak szánják, de egyelőre egy páncélszekrénybe kerül. A csatabárdot majd a kuko­rica vetésekor ássák ki, mert ennek védelmében minden évben ádáz harcot kell vívni a madarakkal. Ezek ugyanis képesek olyan gyorsan kiszed­ni a földből a kukoricát, mint amilyen sebesen vetik a nö­vénytermesztők. .. A borongós időben kilátni a gépállomás udvarára, ahol katonás rendben állnak a gé­Ä vállalkozásról Cf)lf jjf idézett, s ezért közismert tény, wtlHal hogy fejlődésünk mostani sza­kaszában növekszik a tudati tényezők szere­pe. Kimerültek az extenzív fejlődés könnyen hozzáférhető tartalékai. Ma csaknem minden termelési tényezőnek szűkében vagyunk, egye­düli mobilizálható tartalékunk az emberek te­hetsége, felkészültsége, szorgalma, megújulási készsége: a. maga teljességében értelmezett emberi tényező. Nem csupán azért kap azon­ban nágy hangsúlyt, mert a gazdasági fejlő­dés anyagi-technikai feltételeinek szűkösségét, sok esetben hiányát mással kell pótolnunk. Az emberi tényező alkotó erőként való mozgósí­tásának lehetősége párosul egy gazdasági kényszerrel. Kiegyensúlyozottabb viszonyok között a gazdaság hatalmas rendszerének mű­ködtetése általában kevesebb szellemi energi­át emészt, a váltás időszakában már nem elég a rutin, kinek-kinek a maga helyén nemcsak jobban, hanem másként is kell tennie dolgát. • A mind nehezebbé és összetettebbé váló (sok­szor a legváratlanabb fordulatokat produká­ló) külső és belső feltételek egyre gyakrabban állítják olyan helyzet elé a kollektívákat és egyéneket, amikor „nincs együtt” a jó döntés minden egyes feltétele, vagy egyik-másik kö­zülük bizonytalan, de dönteni kell. S mert egyre ritkábban áll elő a teljes bizonyosság állapota, a tényleges alternatívák egyike mel­lett széló döntés szükségképpen együttjár a kockázattal: a döntés egyben a kockázat és a felelősség vállalása is. A mostani helyzet tehát vállalkozói maga­tartást követel mindazoktól, akik a termelési t tényezők klsebb-nagyobb része felett rendel­keznek, munkájuk jelentős hatást gyakorol a mennyiségre, minőségre, gazdaságosságra; le­gyenek vezérigazgatók, növénytermesztési aga- zatvezetők, kutatók, szakmunkások, mérnö­kök, vagy éppen kisvállalkozók. A vállalko­zás ezért szélesebb értelmű fogalom, a rutin túlhaladását, az újítási, .megújulási készsé­get, az ésszerű kockázatot felelősséggel válla­ló magatartást jelenti. Nem szűkíthető le a gazdaság egyetlen szektorára, vagy néhány területére. Országos és nógrádi példák seregével lehet Igazolni, hogy az elmúlt évek viharos változá­sai közepette azok az ipari, mezőgazdasági üzemek maradtak állva, amelyek — kockáza­tot Is vállalva — késlekedés nélkül alkalmaz­kodtak a körülményekhez, még ki nem pró­bált, járatlan útra lépteit. Hasonlóképpen hoez- szú azoknak az üzemeknek a sora, amelyek a döntés halogatása, elmaradása miatt kerül­tek nehéz helyzetbe, inkább vállalták annak kockázatát, hogy nem vállalnak kockázatot E példák révén egzakt módon is bizonyítható az, amihez logikai úton eljuthatunk: a döntések elmaradása miatt a kieső haszon jóval meg­haladja a sole jó döntés mellett szükségsze­rűen megszületett hibás döntések okozta kárt. Az utóbhi a hiba időbeni felismerésével és a döntés korrigálásával csökkenthető, az előb­bi végérvényesen a veszteségi istára kerül. A példák azt is érzékeltetik, hogy ma nemcsak a mennyiséggel és a minőséggel vagyunk ver­senyben, hanem az idővel is. Ez a verseny egyre könyörtelenebb, az idő nem ad haladé­kot, a Jé lehetőség kihasználásától, vagy el­szalasztásától nagymértékbe« függ munkánk eredményessége. # A közvéleményt mostanában élénken fog­lalkoztatják a kisvállalkozások. Helyük, sze­repük a gazdaság egész rendszerében még gyakran vitatott kérdés, ami természetes. Meg. ítélésénél abból kell kiindulni, hogy a vál­lalkozás ma minden területre érvényes köve­telmény népgazdasági ágtól, szektortól, üzem­nagyságtól függetlenül. A kisvállalkozás en­nek része, de nem azonos véle. Nem is létez­het a nagyüzemi gazdálkodástól függetlenül, azzal szorosan összefonódva, tevékenységét ki­egészítve funkcionál. Mezőgazdaságunk ehhez számos bizonyító erejű példával szolgál: ered­ményeiben az állami gazdaságok, szövetkeze­tek, a melléküzemágak, háztáji és kisegitő gazdaságok együttes munkája fejeződik ki. A kisvállalkozások kiterjesztése több té­nyező kényszerítő hatása miatt vált idősze­rűvé. A szükségletek nagyarányú növekedése, a külgazdasághoz való alkalmazkodás köve­telménye felszínre hozta a gazdaság szervezeti egyoldalúságát. A nagy (sokszor egészségtele­nül felduzzasztott) szervezetek mellett elsor­vadtak a tevékenységüket kiegészítő kisüze­mek. A lakossági szolgáltatásban, kiskeres­kedelemben már-már elviselhetetlen feszült­ségek alakultak ki, ugyanis a rohamosan nö­vekvő és minőségében is átalakuló szükség­letek jelentős része nagy szervezetek által nem elégíthetők ki gazdaságosan, s nincs elég kisüzem, vagy kisiparos. A nagyüzemek terv­szerű munkáját is gátolja az olyan háttéripar hiánya, amely alkatrészek gyártásával, javí­tásával kapcsolódhat tevékenységükhöz. Gyak­ran állnak milliós értékű berendezések fillé­res, de fontos apróságok hiánya miatt befe­jezetlenül, egy-egy gyártmányt többször kell a szalagról levenni, mert nem áll egyszerre rendelkezésre minden részegység, alkatrész. Mindezek a költségnövekedésen túl a határ­időket is veszélyeztetik, ezáltal nemritkán a már megszerzett piacok elvesztésével is jár­nak. Talán kevéssé ismert tény, hogy az összes társadalmi munkaráfordítás egyhatoda a szo­cialista szektoron kivül realizálódik. Az egyé­ni és családi munkaerő-tartalékok az úgyne­vezett másodlagos gazdaság kiterjedt rendsze­rében, az engedéllyel, vagy anélkül — nem­ritkán jog. és törvényellenesen, az adózás alól is kivonva — végzett legkülönfélébb for­mákban hoznak létre értéket, elégítenek ki szükségleteket, s jelentenek a benne részt ve­vőknek kiegészítő jövedelemforrást. A társa­dalomban meglevő szabad energiák, alkotó erők —, melyekből további jelentős tartalé­kok vannak — tehát hasznosulnak. A közel­múltban megjelent számos rendelet egyik fon­tos célja, hogy ezekből minél többet a fejlő­dés szolgálatába állítson úgy, hogy egyúttal szervezettebbé, irányithatóbbá és ellenőrizhe­tőbbé tegyen. Vagyis nem idegen testként funkcionálnak, hanem szervesen beépülnek a gazdaság egész rendszerébe. Így érhető el, hogy az ú) vállalkozási formák az egyéni ér. dekek és a társadalmi érdekek kívánatos összhangiát megvalósitsák. A XII. kongresz- szus határozata így fogalmaz: „A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát, kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek... E tevékenység gazdasági, jogi, irányítási, el­lenőrzési feltételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell szabályozni és gondoskodni kell róla, hogy kapcsolódjék a szocialista üze­mekhez”, A közvéleményt mindig joggal irritálták a munkával nem arányos jövedelmek. A kis­vállalkozásokkal kapcsolatban ez most is gyakran felvetődő aggály. A jövedelmek sza­bályozása és az adózás szabályai azt az alap­elvet követik, hogy az új vállalkozásokban dolgozók a népgazdaság más területén dolgo­zókhoz képest ne kerüljenek se előnyösebb, se hátrányosabb helyzetbe, a jövedelemkü­lönbségek a teljesítménykülönbségek arányá­ban alakulhatnak ki. Mivél a rendeleték a kisvállalkozásban való részvételt munkavég­zéshez kötik, eleve kizárt; a munka nélkül szer­zett Jövedelem. Az üyen tevékenységi formák kiterjesztése egyúttal versenyt is jelent, vár­hatóan együtt jár a ma nemritka monopol-; helyzet megszüntetésével. PvalfPan megfogalmazódó kérdés, Uf dnidll nem okoz-e a kisvállalko­zások kiterjedése munkaerő-elszívó hatást a nagyüzemekre. Ilyen hatás kialakulása lehet­séges, hisz’ várhatóan a legkvalifikáltabb ré­teg körében ébreszti fel a vállalkozókedvet. Haszon is származhat ebből': az üzemeket rá­kényszeríti árrá, hogy átgondolják; kihasz­nálják-e kellően dolgozóik tudását, vállalko­zó-,' kezdeményező-, újítókészségét, s a jól dolgozókat munkájuknak megfelelően becsü- llk-e meg. Ez valóságos kihívás. Mint ahogy egész helyzetünk az abban az értelemben, hogy mindenki számára határozottan megfo­galmazza a követelményt: munkáját azzal az indíttatással végezze, hogy azt lehet jobban, eredményesebben végezni, mert a környezet ezt igényli tőle, becsüli meg, mert ebben va­gyunk. valamennyien érdekeltek. Sólyom István „Másütt vevő vagyok ma­gam is”. (Kulcsár József felvétele) Van valahol egy bolt. Nem is annyira a központban, nem is történnek ott szenzációk, mégcsak nem is emlékeztet Kulcsemberek Jót s jól. Csak ennyi ? a szupermodern bevásárló­helyekre, nevé-híre mégis közszájon forgó. A balassagyarmati Lenin- lakótelep ABC-üzletéről van szó, melynek boltvezetőjét, Jakus Zoltánt úgy emlegetik a szakmában, mint párját ritkító példát. Aki válogatott csapatával el tudta érni, hogy nemcsak a lakótelepről és nemcsak a * város más részei­ből, de még a közeli falvak­ból is ide járnak vásárolni. A barna fiatalember csak mosolyog, amint a boltjáról hallottakat elősorolom. Aztán nyomban kérdez. Az érdekli, vajon mindezt a vevőktől tu­dom-e? Nem mintha a válla­lat vezetőitől kapott elisme­rés nem esne jól, de azért mégis csak az az első, hogy akik ide betérnek, elégedetten távozzanak. Vérbeli kereske­dő nem is gondolkodhat más­képp. Márpedig Jakus Zoltán so­kat ad a szakma tisztességé-, re. Húsz évet töltött el az, élelmiszer-kereskedelemben, de máig jó szívvel gondol vissza első mestereire: — Demeter György keze alá a Delicates boltban ke­rültem. Régi jó kereskedő volt, értette is, szerette is szakmáját. Amit most meg­valósítunk az üzletben, java­részt tőle lestem el. Szilágyi István és Völgyi Sándor pél­dájából a 141-esben segéd­ként tanultam sokat. Szeren­csém volt, jó alapozást kap­tam. » S mire tanítja ma Jakus Zoltán a fiatalokat? Sum- mázatként két dologra: le­gyen gondjuk rá, hogy a vevő megtalálja, amit keres, va­lamint arra, hogy ezen felül is kellemesen érezze magát a boltban, azaz udvariasság­ban is kapjon valami kis többletet, amit másütt talán nem tapasztal. — Más üzletben vevő var gyök magam is, tudom, hogy az udvariassággal nem min­denütt kényeztetik el az em­bert. Persze, belátom én, hogy sokszor túlterheltek az eladók, főleg az otthon is so­kat dolgozó asszonyok gyak­ran vasakarat kell ahhoz, hogy jó képet • vágjanak. Bármilyen nehéz, mégis meg kell tenni. Elfáradni lehet, de elfásulni nem. Jakus Zoltán első itteni, évében az ABC-nek csak­nem a teljes gárdája kicse­rélődött. A boltvezető ugyan­is ragaszkodott a szakmáról alkotott elképzeléseihez, s aki igényeit túlzottnak tar­totta, az szépszerivel vagy un­szolásra elment. A mostani már valóban válogatott csa­pat: kapható az újra, szeme van a vevő határozottságához vagy éppen tétovaságához és szívesen vesz részt az ötle­tek megvalósításában. Ilyesmire pedig igencsak gyakran ad alkalmat ad a fiatal boltvezető. Hol új cikkeket kezdenek árulni, vas-műszaki háztartási holmi­kat, cukrászsüteményt, hideg- konyhai készítményeket, hol a bolt két végébe telepedett ma­szek zöldségesekkel, veszik fel a vesenyt, hol a kisterme­lőkkel, kerttulajdonosokkal kötnek üzletet friss zöldségre, gyümölcsre, hol meg a nagy­kereskedelmi vállalatok kész­leteit gusztálják Végig, hi­ánycikkek után kajtatva. Megunták ugyanis, hogy egyedül a váci nagykereske­delmi vállalatra hagyatkoz­zanak. Bemutatkoztak az egri és a fővárosi FÜSZÉRT-nél is, s amit az egyiknél nem talál­nak, megkapják a másiknál. A váciak is jobban iparkod­nak azóta, mióta rajtuk má­sokkal osztozniuk kell. Újabban az Amfora felé kacsingatnak a boltbeliek. Ol­csó háztartási üvegárut sze­reznének be, frissíteni ismét a szokott választékot. Azt tartja a Jakus-féle csapat, hogy ami egyáltalán besze­rezhető és nem idegen az ABC jellegétől, az legyen is ott a polcokon. Könnyű most már Jakus- nak, megy t minden,. mint a karikacsapás! Nem panaszko­dik a fiatalember, ő maga is véli: — Csak az első eredmény beérését nehéz kivárni, attól fogVa már valóban könnyebb. A jó munka elismerése a leghatásosabb ösztönző érv, s ebben nekünk már részünk volt. Jót s jól — Kazinczy in­telmét mindannyian megta­nultuk. Csupán e két kurta szóban áll Jakus Zoltán titka, semmi másban Szendi Márta NÖGRÁD - 1982. ápiitis 10., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom