Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
I Nevében a szabadság Érthető szívélyességgel és még több megalapozott vidámsággal beszélnek a balassagyarmatiak régebbi és újabb lakóterületeikről, érthetően szívesen, hiszen éppen ezekben testesül meg a mai cs tegnapi fejlődés. A tegnapelőttiről, a hatvanas éveket megelőző időszakról, újra csak érthetően, más jelző járja. De pontosabb így: járta, mert manapság értelmetlen felemlegetni egy korábbi időszak holtpontjait. Balassagyarmat főnixmadárként újult meg az utóbbi évtizedekben, és különösen az eltelt tíz-tizenöt évben, amikor végérvényesen profilt váltott, a régi megyeszékhelyből, a „hivatalnokvárosból” — munkás- váróssá lett. *☆*☆*•&■* Április 4. nevű lakótelep alighanem jó néhány virul az országban, mégsem provincializmus talán, ha a mienkre, a balassagyarmatira nézünk úgy is, mint amelyik részese az ország teljes felszabadításának, hiszen hadtörténeti tény: 1944 végén itt zárult össze a főváros felé pusztítva visszavonuló német fasiszták körül a bekerítés gyűrűje. Ezt üdvözölte — kevéssé ismert, bizonyított tény ez is! — az a több mint kétszáz ágyúlövés, amely a legfelsőbb hadvezetés 1944. december 9-i hadparancsa nyomán dördült el Moszkvában. A harcok során a városért, térségéért folytatott küzdelemben több mint kétszáz szovjet katona és tiszt áldozta életét, jelentősen előrelépve a fasizmus feletti teljes győzelem felé, elhozva a békét a palóc város minden polgárának. A magyar szabadságot nevében őrző-hordozó lakótelep történetéről a legilletékesebbek köz;ül is illetékes Siket Béla tanácstaggal (a szakmunkásképző tanárával), Fejes Andrással, a kiskertek helybeli „fővaráz&lójával” és Szatmári Pállal, a kábelgyár tmk-szakmim- kásával, a telepi társadalmi munkák egyik leglelkesebb szervezőjével beszélgettünk, s persze mindazokkal is, akik ezen a tavaszi- as, szeles, napfényes hétköznap délelőttöm éppen otthon voltak. *☆*☆*☆* Az egykori Süvítő, a szomszédos Springa- domb ősidőtől a város, korábban mezőváros, nagyközség, honfoglaláskori település, a nevében, szerepében, uraiban, történelmében, címerében is változott Balassagyarmat ellátó területei közé tartozott. Sőt, a kertvárosi jelleget kezdettől fogva jól megőrző Április 4.- lakótelep és mellette-körülötle a KlSZ-lakó- telep szomszédságában most is búza zöldül, szövetkezeti földek húzódnak errefelé. De mondják azt is a régebbiek, hogy a Süvítőn tulajdonképpen már az első világháborút követően is elkezdődött valamilyen — természetesen nem a mai méreteket felvevő — lakóterületi beépítés. Az igazi lendület a város fokozódó iparosodásával, a környékről bejáró, jól kvalifikált szakmunkások számának gyarapodásával, letelepedési szándékának cs a város érdekének, ipari fejlődésének szoros kapcsolatából indult, s jutott el a máig, lép tovább erősödésben, gazdagodásban és fejlődésben a jövőben is. *☆*☆*☆* Ez a valódi csendet és valódi nyugalmat, otthoni pihenést, felüdülést kiskertjei révén megszerzett lakótelep lélekszámát tekintve akár egy közepes nagyságú nógrádi községnek (falunak) is megfelel, hiszen mintegy hatszáz lakosa van és csak a szociológia „méri” kétezerben az átlagos magyar falu lélekszámát. Siket Béla például az első ötven lakos között szerepelne egy itteni krónikában. És ha ilyen nincs is, alapítólevélnek, okmánynak tekinthetjük azt a lakásszövetkezeti szerződést, amelyet jó tizenkét évvel ezelőtt azok kötöttek, akik itt nagyrészt vállalati kedvezményekkel összefogva belevágtak az építkezésbe. Itt nincsenek szalagházak, egy-egy takaros, jó beosztású, kerttel övezett, tehát minden tekintetben példaszerű épületben négy család lakik, közöttük és persze a szomszédok között is olyan erős a baráti, munkahelyi, lakótelepi, kertészkedő, társadalmi munkázó kapcsolat, hogy újra csak a provincializmus vádját veszi magára a krónikás, mégis azt mondja: ide JcéU eljönni a város- tervezőknek, és azoknak is, akik nem tudnak mit kezdeni sem önmagukkal, sem lakótelepeikkel, sem szomszédjaikkal. Itt felépült egykettőre vállalati, tanintézeti (szakmunkásképző) tanácsi és lakótelepi összefogással egy nagyszerű játszótér, benne a nagyobbaknak labdajátékokra alkalmas „dühöngő”, de itt nem lesz gond az április 26-ra meghirdetett lomtalanítási akció lebonyolítása, sőt, a lakók már hetekkel ezelőtt elkezdték a vízelvezető árkok tisztogatását, ahogy az idő „beállt”, ahogy az olvadt hó eltűnt. Bár érthetően itt is a legtöbb lakos a munkabíró, ereje teljében levő férfi és nő, de sok a fiatal és nem számít ritkaságnak az idősebb ember sem. Főleg ők azok, akik mindenféle hirdetmény, nélkül is beleállnák már az első naposabb időben a vízelvezető árkokba, kapálnak, tisztogatnak, gereblyéznek, gazt égetnek. **■*☆*☆* Érdekes az is, hogyan vélekednek erről a lakótelepiek. Azt tartják ma is: többségük a környező, úgynevezett „bejáró” községekből, bizonyos igényekkel, hagyományokkal költözött a városiba, ezért inkább kivárta egy ilyen típusú lakótelep létrehozásának lehetőségét és nem ugrott bele az első panelházba, amelyet a város felhúzott valahol. Tehát a kiskert itt kezdettől fogva a lakás része, az élet kiteljesítője, a hasznos elfoglaltság legfőbb terepe. De megy is ilyenkor, tavaszelőben, az ültetni való körüli tapasztalatok kicserélése, az ötletezés, a palántacserélés, a módszerbeli dolgok részletező megbeszélése. És azért íratlan törvény az is, hogy a rendre mindenki vigyázzon! *☆*☆*☆* És persze társadalmi összefogásban sem lehet elválasztani a KISZ-lakótelepieket az Április 4.-lakótelepiektől. A nagy közös munkákban mindig együtt lépnek fel, együvé tartozónak vallják magukat: balassagyarmatinak, de úgy, hogy valamennyien lakótelepi- alapítók is, újkori honfoglalók, városrész-alapítók. Az Ifjúsági úti iskola is szó szerint az övék. Oda járnak gyerekeik, most újabb három (!) tanteremmel bővítik nagyarányú társadalmi összefogással, igazi tulajdonosi szemlélettel, kommunista műszakokkal! De. mint az alapítók mondják, már a kezdetkor is társadalmi összefogás nyomán épült fel itt az első négy tanterem. ABC-üzlet, a Márka presszó, a kettes számú városi postahivatal, szolgáltatóház, párthelyiség szolgálja az itteni életet, tervezik egy orvosi rendelő kialakítását is. ötvenhat garázst építettek szövetkezeti társulásban, háromszáz facsemetét ültettek a gimnazisták. A fák nagyra nőnek. t. p. I. Képek: Kulcsár József Orsiket Béla tanácstag Fejes- András „fővarázsló” DiszKós tilosban Az adótorony tövében garázsok épültek Keiteo a {liáklakuk*közül Bevásárlás után A szolgáltató szövetkezet tá/koz hozza a gázt Szatmári Pál a társadalmi munkában épült játszótér egyik szervezője Tál varosak, tiszták a házak és környékük
