Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Találkozások óvárossal VANNAK TALÁLKOZÁ­SOK, amelyek emlékei tisza- virágéletűek, vannak olyanok, amelyek egy életre szólóak, s akadnak előre ki nem szá­míthatók, forgatókönyvszerű- ek, nemkívánatosak. S van­nak mindennaposak, mint például dr. Szittner Andrásé, akit a közelmúltban válasz­tottak Salgótarján város ta­nácselnökének. Amikor eze­ket idézi, az óra jóval túl­mutat a hivatalos munkaidő végén, a tanácsházán szokat­lan a csönd. — Szegeden születtem, ott Jártam iskolába, ott végeztem egyetemi tanulmányaimat. A negyvenes évek végén a ko­sárlabdacsapattal játszottunk Salgótarjánban. Régi városra emlékszem, alacsony és füs­tös falu épületekre, keskeny és kátyus utcákra. Aligha gon­doltam volna, hogy egykor ennyire a szívemhez nő — mondja mosolyogva a városi tanács elnöke. Az Alföld mélyéről nem egyenesen ide vezetett az út­ja. A szülővárostól az egye­tem évei alatt került a he­gyek közé. Hívták és enge­dett a csábításnak, hiszen Szeged akkor nem tartozott a gyorsan fejlődő települések közé. A Mátravidéki Erőmű­höz került, s a sors úgy hoz­ta, hogy dr. Szittner András jogi diplomával a zsebében, elsősorban gazdasági kérdé­sekkel foglalkozzon. Az első hároméves tervben az ország energiaellátása szempontjá­ból jelentős beruházások zaj­lottak az erőműnél. A salgó­tarjáni erőművet 1963-ban kapcsolták a mátravidékihez, ekkor került napirendre Nóg- rád megye székhelyének táv- hőellátása, s ekkor találkozott másodszor dr. Szittner And­rás a várossal. — Kemény feladat volt, de azt hiszem kevés beruházás valósult meg olyan gyors tempóban, mint a salgótarjá­ni fűtőerőmű kialakítása. A megye, a város akkori veze­tői olyan elszántsággal és lel­kesedéssel fogtak a feladat­hoz, hogy engem is magával ragadott — emlékszik a városi tanács elnöke, aki akkortájt a Mátravidéki Érőmű beruházási osztályát vezette. Aztán másfél eszten­dő sem telt el, és dr. Szitt­ner András végérvényesen sal­gótarjáni lett. A Nógrád me­gyei Tanács tervosztályának vezetésével bízták meg. Szin­te a városközpont rekonstruk­ciójának első perceitől része­sévé vált a munkának, s per­sze Nógrád megye falvai fej­lődésének. — Nehéz volt, hiszen elő­ször Is meg kellett ismernem a megyét, a tanácsi munkát, amoivre joggal mondják, hogy mindenre kiterjed, s olyan a kapcsolata az állampolgárok­kal, amely a születésnél kez­dődik és a halállal ér véget... — Salgótarjánról sokat vi­táztak akkor... — Igen, hiszen az ország más városaiban főként típus­tervek alapján építettek. Nóg­rád megyében mertek a meg­szokottól eltérni. Salgótarján volt az első olyan város, amely eredményesen harcolt; hogy sajátos körülményei fi­gyelembevételével alakuljon arca. E VITÁKAT JEGYZŐ­KÖNYVEK, igazolójelenté­sek őrzik. A tanácselnök me­séli, hogy a Pécskő Üzletház építésekor például az első tervdokumentációt, úgy ahogy volt, alkalmatlannak minősí­tették, mert nem illett bele -a városképbe. Üjabb kellett. Szükség volt tucatnyi, a me­gyeszékhely funkciói gyakor­lásához nélkülözhetetlen köz- intézményre. — Kórház, a művelődési központ, iskolák... Minden szűkében voltunk, s közben szaporodtak a lakásigénylé­sek is — jegyzi meg a tanács­elnök, aki akkoriban is gyak­ran megfordult a városi ta­nács ülésein. Indokolta, hogy a városépítés megyei irányí­tással zajlott, s közben el­kezdődött a szénbányászat visszafejlesztésével együtt­járó ipartelepítés. Olyan üze­mek születésénél bábáskodott dr. Szittner András, mint a BRG, a VEGYÉPSZER, a FÜ- TÖBER, a harisnyagyár nagy- bátonyi gyáregységei, s alig hogy ezek megkezdték terme­lésüket, a megyei tervosztály vezetője a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalat élére került. — Az akttal másik oldalá­ra — fogalmaz tréfásan. — A vállalat a mélyponton volt, rendkívül feszítő helyzetben, csökkenő létszámmal, elma­radt technikával. Nyakunk­ba zúdultak az ipari vállala­tok beruházásai: Romhány, a salgótarjáni síküveggyár, a balassagyarmati kábelgyár, a kohászati üzemek kisterenjei gyára építése. Sokat fordítot­tunk a termelés feltételeinek korszerűsítésére, döntően en­nek köszönhető, hogy az ipar- politikát az vállalat jól szol­gálta. . Mondja, tisztában volt ve­le, hogy a NÁÉV máról-hol­napra aligha emelkedik a csúcsra, s ha az ember benne a dolgok sűrűjében, sok min­dent másként lát. El kellett szaladnia jó néhány esztendő­nek, amíg egy ember, pél­dánknál a vállalat igazgatója, képes volt befolyásolni a működést, gondoskodni arról, hogy következetes, tervszerű fejlődés vegye kezdetét. — Nem ódzkodott ezt a munkát félbehagyni, miután a városi tanács elnökének vá­lasztották? — Furcsának tűnhet, de a tanácsról a vállalathoz menni nehezebb volt. Most úgy ér­zem, visszatértem. Igaz, ak­kor a tanácsot sajnáltam ott­hagyni, most az építőkért sa­jog egy kicsit a szívem... ■A városi tanács elnöke is­merkedik. Annak ellenére, hogy sem a hatósági munka, sem a városfejlesztés nem ide­gen tőle. Gyorsleltárt készít mi minden vár megoldásra: lakáshelyzet, közművesítés, gyermekintézmények bővítése, szociális gondoskodás javítá­sa, miközben a tanács erszé­nye nem a legvastagabb. — LEGFONTOSABBNAK tartalom, hogy a tanács testü­letéi, az aparátus állandó kap­csolatot tartson az állampol­gárokkal, ismerje véleményü­ket, hallgassa meg javaslatait és amire futja, valósítsa meg. Ügy gondolom a salgótarjáni­ak továbbra is önzetlenül ve­szik ki részüket közös felada­tainkból, számíthatunk üze­meinkre, intézményeinkre. Azért, hogy ha a megyeszék­hely nem is gyarapodik olyan látványosan mint korábban, de az itt élőknek, dolgozók­nak nyugodt körülményeket biztosítson — magyarázza dr. Szittner András. Az első találkozás képei lassan a homályba vésznek. A tanácselnök, ma mindennap találkozik Salgótarjánnal. M. Sz. Gy­Hessfalgiapohár Üj termékekkel bővíti áru- választékát a salgótarjáni öb­lösüveggyár, egyszersmint nö­veli nagy értékű gépi beren­dezéseinek kihasználtságát. Egy. finn eljárás megvásárlá­sával bevezetik fúvott-préselt, mintázott falú poharak és vas­tag szárú kelyhek gyártását azon az automatán, amelyen eddig főleg villanylámpabú- rát, néha pedig különleges alakú-mintázatú boros-, likő- röspalackot állítottak elő. A termelékeny automata napon­ta mintegy hatvanezer olcsó, mégis ízléses, barokkos han­gulatú nosztalgiapohár, -ke­hely előállítására képes. Ugyancsak finn know how bevezetésével teszik gazdasá­gossá az anyagában színes, préselt hamutartók, tálak, sü­teményestányérok és más hasonló üvegáruk termelését. Bár az ilyen termékek iránt is nagy a belföldi kereslet. importból kell kielégíteni. Eddig ugyanis a nagy kemen­cékhez telepített automaták­kal csak akkor tudtak színes, préselt üvegárut kibocsátani, ha a hatalmas olvasztóke­mence egész tartalmát színez­ték és pontosan ez az, amiért a hazai gyártás megszűnt A salgótarjáni öblösüveg­gyárban alkalmazandó új el­járás lényege, hogy az 1250 fokos kristály alapüveget — annyit, amennyi színes pré­selt üvegárura megrendelés van — a kemencétől az auto­mata préshez vezető csator­nákban színezik tirisztoros ve­zérlésű vibrátoros adagolóval és keverőlapótokkal. A vásár­ló a barna, zöld, kék és füst­szín ezernyi árnyalatából vá­laszthat. Az új termékek előállításá­hoz a fölkészülés javában fo­lyik, a próbagyártás május­júniusban kezdődik. Tartalékok és teendők Interjú Soós Gáborral, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium államtitkárával Kelendő kaparok Kisterenyéről A Nógrádi Szénbányák kis- terenyei üzemében tavaly kezdték meg a szénbányászat­ban szinte nélkülözhetetlen eszköz, a páneélkaparó teknő gyártását. A frontokról kiter­melt szén gyűjtőbunkerekbe történő továbbítását, vagy felszínre juttatását segítő be­rendezéseket elsőként a szo­rospataki aknaüzemben pró­bálták ki, ahol sikerrel vizs­gáztak. A nógrádi konstrukció kiállta a nehéz igénybevételt, s kevésbé használódik el elő­ző típusainál. Idén egyelőre kétezer darabos igény érke­zett a honi szénbányavállala­toktól, ám időközben bizto­san tovább nő. ,A Nógrádi Szénbányák kisterenyei üze­mének törekvése, hogy e gyártmányból maradéktala­nul kielégítse a hazai bányák bármekkora nagyságrendű megrendeléseit. Az agrártermelés növekvő népgazdasági súlya mind na­gyobb érdeklődést kelt az ágazat eredményei és felada­tai iránt. E feladatok és a fejlesztés módozatai különféle kérdéseket vetnek fel. Ezek közül néhányról beszélgettünk Soós Gáborral, a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium államtitkárával. — Gabonaprogramunk az idei évre olyan nagy mennyi­ségű gabona betakarítását ír­ja elő, amilyenre eddig még nem volt példa. Megvannak-e ennek a reális alapjai? A ve­tésterület növekedésén kívül milyen tartalékaink vannak még a termesztés fejlesztésé­re? — A mezőgazdaság legfon­tosabb feladata most és a jö­vőben is, a gabonatermelés folyamatos növelése. Ez a la­kosság kenyérellátásához szük­séges, valamint a növekvő ál­latállomány abraktakarmány- alapját adja és fedezetét nyújt exportlehetőségeink kihasz­nálásához. Megjegyzem, a mezőgazdasági üzemek szá­mára az egyik legjobb árbe­vételt is biztosítja. Az utóbbi évtizedekben olyan jelentős eredményt értünk el a gabona- termelés növelésében, ami­lyent nem sok ország tudhat magáénak. Á gabonaprogram célja, hogy az 1980. évi 13,8 millió tonna kalászosgabona- és kukoricatermeléssel szem­ben 1982-ben 14,2 millió ton­nát, a VI. ötéves terv végére 15,4 millió tonnát termeljünk. Határozott véleményem, hogy ennek megvannak a reális fel­tételei. Az egyik feltétel, hogy 1982-ben a kalászos gabonát és a kukoricát 2,9 millió hek­táron, szántóföldünknek kere­ken 62 százalékán termeljük. Örvendetes, hogy 1981. őszén másfél millió hektáron búzát és őszi árpát vetettek el az üzemek. Most, tavasszal csak­nem 1,4 millió hektáron kell elvetni a tavaszi árpát, a za­bot és a kukoricát Tapaszta­lataink szerint ä kukoricave­tés kíván megkülönböztetett szervezést. Az üzemek egy ré­sze területhiányról adott je­lentést, pedig véleményem szerint, ha jobban hasznosít­juk a gyepeket és a mellék­termékeket, akkor a szántó­földi egynyári szálas és tö- megtakarmány területét a ku­korica javára, csökkenteni le­het. Erre indokolt felhasznál­ni a tél folyamán esetleg ki­pusztult őszi kalászos- és rep­cevetések területét is. A ga­bonaprogram egyéb feltételei is adottak. A gabonatermelés komplex gépesítése a legin­kább megoldott, megfelelő mennyiségű és választékú mű­trágya és növényvédő szer áll rendelkezésre. Nem hallgat­hatom el ugyanakkor, hogy az új pályázatos rendszer mel­lett sem javul lényegesen a gabonatároló-kapacitás, ezért már előre fel kell készülnünk a legalkalmasabb szükség­megoldásokra. A gabonater­melés biológiai alapjai jók. A jelenlegi búzafajtáink hek­táronként 7—8 tonna, a ku­koricahibridjeink pedig 10— 12 tonna elérésére képesek, ezt a lehetőséget jelenleg csaj? mintegy 60—65 százalékban hasznosítjuk. Most az a fel­adat, hogy a gabona fajta- összetételét mindenütt okosan alakítsák ki és a fajtáknak legmegfelelőbb komplex tech­nológiát érvényesítsenek min­den üzemben. A gabonater­melés növelésének lehetőségét adják a másodvetésként szem­nek is beérő szuperkorai ku­koricahibridek, amelyeket különösen öntözött területe­ken indokolt felhasználni er­re a célra. Végül, de nem utolsósorban, a gabonaterme­lés növelését az állam ösztön­ző felárral honorálja. — A szabályozórendszer év­ről évre szigorodik, így egyre nagyobb teher hárul a terme­lőüzemekre. A kedvezőtlen Dinoszauruszok Kazahsztánban r Á Talasz-Alatau (Kazahsz­tán) nyúlványain, a Kazgurt- hágó körzetében végzett munkák során a talajjal együtt mind gyakrabban kerülnek felszínre valamiféle ősi állati csontok. A Kazah Tudományos Akadémia zoológiái intézeté­nél? a helyszínre érkezett tu­dósai megállapították, hogy dinoszauruszok maradványai­ról van szó. A dinoszauruszok óriási sárkánygyíkok, a ki­halt őshüllők egyes példá­nyainak súlya több tíz tonna is volt Ennek alapján a tu­dósok arra a következtetésre jutottak, hogy a mezozoikus korszakban az aszályos ka­zahsztáni sztyeppék helyén mocsaras tavak terültek el, amelyeknek partjait sűrű nö­vényzet borította. Napszél A Napból minden iránybá kiinduló részecskeáramlás — a plazmából álló napszél — a Naptól akár százszor akkora távolságra is kiterjed, mint. amekkora a Föld és a Nap közti távolság. Ezt állapítot­ták meg a plazíVmáramlást ku­tató szovjet szakemberek. Vizs­gálataik szerint a napszél a naprendszer összes bolygólyát eléri. A legújabb mérések azt mutatták, hogy a napszél ki­terjedése a naptevékenység némely periódusában valame­lyik irányban rendkívüli mó­don megnőhet. A napszélvizs­gálatok igen fontosak a Föld és a Nap között végbemenő fizikai folyamatok megisme rése szempontjából. adottságú tsz-eket támogat­ják, de egy átlagos termőhe­lyi viszonyokkal rendelkező gazdaság nehezen tud előbb­relépni. Hogyan lehet így nö­velni évről évre csaknem azo­nos ütemben a mezőgazdasági termelést? — Elsősorban azt kell le­szögeznem, hogy a szabályo­zók nemcsak a kedvezőtlen adottságú tsz-eket támogatják. Számtalan olyan beruházási és üzemviteli támogatás létezik, amelyre az árrendszer kiegé­szítéseként, az adottságoktól függetlenül valamennyi üzem jogosult. Az V. ötéves terv­időszak adatai is igazolják, hogy a magasabb termelési színvonal és az elérhető tqbb- lettermék, valamint a több fejlesztési forrás következté­ben, ezekből a támogatásokból az átlagos adottságú üzemek természetesen többet képesek igénybe venni. Az ■ átlagos adottságú mezőgazdasági nagyüzemek versenyképessé­gét mutatja, hogy az 1976. évi­hez képest 1980-ra 40 százalé­kuk képes volt a magas jöve­delműek közé kerülni. A ga­bona- és a húsprogram telje­sítésében e gazdaságoknak je­lentős szerepet szánunk. Az elmúlt tervidőszak tapasztala­tai igazolják, hogy az átlagos adottságú üzemekben nagyok még a termelési, hatékonysági tartalékok. Ezeket — az érde­keltség fenntartása mellett — az adottságokhoz igazodó ter­melési Szerkezettel, a közgaz­dasági szabályozókhoz történő rugalmas alkalmazkodással, az üzem- és munkaszervezés javításával, a megfelelő sze­mélyi feltételek kialakításával, lehet feltárni. Különösen sür­gető feladat ez annál a 100— 120 átlagosnál jobb adottságú termelőszövetkezetnél, ame­lyek — területük termékenysé­ge ellenére — alacsony szín­vonalon gazdálkodtak. — A népgazdasági terv által az ágazat számára megszabott feladatok a nemzetközi piac által elismert eredményeken alapulnak. A külpiac követel­ményeinek a termékek egyre jobb minőségével kell megfe­lelni. Erre milyen lehetőségeik lesznek azoknak az élelmi­szeripari üzemeknek, amelyek január 1-től önállókká váltak? — Az év elejével végrehaj­tott szervezeti változás, szá­mos tröszt és iparági iroda megszűnésének eredménye­ként számítunk arra, hogy a vállalati önállóság és az ezál­tal megvalósuló közvetlen ér­dekeltség, a jogosultság és fe­lelősség növekedése hozzá­járul a jobb minőségű nyers­anyagok megtermeltetéséhez, a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításához, az apró cikkek exportjának nö­veléséhez és a piaci igények változásához való rugalma­sabb alkalmazkodáshoz. Az exporttervek teljesítése és a vállalati szintű exportérde­keltségi feltételek megterem­tése érdekében az iparági adottságokhoz és sajátossá­gokhoz kapcsolódó számos in­tézkedést kezdeményeztünk. Például a baromfiiparban fajtánként és piaconként dif­ferenciált exporttámogatási rendszert vezettünk be; a kon­zerviparban minden relációba irányuló exportnál vállalati szinten differenciált export- támogatás van érvényben. Egyes iparágak azonos tevé­kenységük végzésére közös vál­lalatokat, társulásokat hoztak létre, amelyek a vállalatok megbízásából szervezik meg az egyes tevékenységeket. Az átszervezés óta eltelt rövid idő miatt végleges következ­tetést levonni nem lehet Az azonban egyértelműen meg­fogalmazható, hogy szervezeti változás miatt sem a belföldi ellátásban, sem az exportfel­adatok időarányos teljesítésé­ben fennakadás nem volt és a kezdeti tapasztalatok arra jtalnak, hogy a vállalatok ér­zik az önállóság adta lehető­ségeket és gyorsan alkalmaz­kodnak az új feltételekhez, mind jobb kapcsolat alakul ki a partnervállalatok között — Ha az időjárás engedi, hét végén is járnak a gépek a határban, az állatokat ün­nepnap is meg kell etetni. A feldolgozóüzemekben is dol­goznak kampány időszakban. Hogyan oldható meg az Síi napos munkahét bevezetésé a mezőgazdaságban és az élel-j míszeriparban? — Igen, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar élőanyaggal dolgozik, ameJy gyakran nem tűr naptári munkabeosztást A növénytermesztési csúcs- időszakban a heti szabad na­pokat csak részben, vagy esetenként e#általán nem le­het kiadni. A szabad napokat a csúcsidőn kívüli hónapok­ban veszik ki a dolgozók. Az állattenyésztésben az évi 52 szabad nap kiadása jelenleg még gondokat okoz. Ebben a tevékenységben, de különösen a szarvasmarha-telepeken, a szabad napok növelését álta­lában csak létszámnövelés­sel lehetne megoldani. Az új ^ munkarend bevezetését ezért az állattenyésztésben fo­kozatosan oldják meg az üze­mek a korszerű munkaszerve­zet kialakításával, létszam-át- csoportosítással, a gondozási normák felülvizsgálatával és új bérezési formák bevezeté­sével párhuzamosan. Ennek megfelelően az évi 52 sza­bad nap kiadását. több éves folyamatos szervezőmunkával érik el. A megoldást tekintve ugyanilyen munkarendben dolgoznak az idényszerü fel­dolgozást végző élelmiszer­ipari üzemek is. Mindkét esetben tehát nem 5 napos munkahétről, hanem évi 52 szabad nap biztosításáról beszélünk. — Milyen lehetőségei van­nak az ágazatnak a népgazda­sági egyensúly javítására, ezen belül mit tesz és mit te­het még a racionálisabb ener­giagazdálkodásért ? — Az agrártermelésnek jeJ IentŐs szerepe van az export- árualapok előállításában, hi­szen a népgazdaság összes ki­vitelének mintegy egyenegye- dét adja, a nem rubelelszámo­lású kivitelünkből pedig több mint egyharmaddal részese­dik. A belső ellátás mind jobb kielégítése következté­ben az agrártermelés még in­kább exportorientálttá válik.' Megítélésem szerint az agrár- termelés képes a népgazdaság egyensúly helyzetéhez való hozzájárulásán«* jxldigi ará­nyát tartani, sőt' igényesebb munkával és kedvező körül­mények esetén még növelni is. A mezőgazdaságnak, az élelmiszeriparnak még na­gyobb figyelmet kell fordíta­ni a választék, a minőség ja­vítására, a versenyképes árak kialakítására. Ennek nagyon fontos eszköze a racionális energiagazdálkodás. A mező- gazdaság területén 1979-től az energiafelhasználás az előző évekhez mérten már nem nö­vekedett, a termelés pedig azonos energiafelhasználás mellett, nőtt. A jövőben Is alapvetőnek tartjuk a fajlagos energiafo­gyasztás mérséklését. Ezt szolgálja többek között, hogy közzé tettünk egy módszerta­ni útmutatót és irányértékek alapján rendeletileg előírtuk az energiafogyasztási és gépi normák üzemi elkészítését és alkalmazását Intézkedtünk továbbá a mezőgazdasági üze­mek ökológiai és ökonómiai adottságaihoz jobban igazodó termelési szerkezet kialakítása érdekében; a lefolytatott ‘üze­mi kísérletek alapján szorgal­mazzuk az energiatakarékos talaj művelési módszerek szé­les körű elterjesztését, össze­kapcsolva az intenzív gabona­termelési programmal. A ku­koricaszárítás energiaigényé­nek további csökkentése ér­dekében növeljük a korai te­nyészidejű, kisebb • mértékű szárítást igénylő hibridek ve­tésterületét. Az energiagazdál­kodási programnak megfele- . lően fokozzuk a nedves ku­korica tárolási és etetési tech­nológiáinak az alkalmazását. A fűtőolaj-felhasználás mér­séklésére, illetve kiváltására új energiaforrások, elsősor­ban mezőgazdasági mellékter­mékek hasznosítását biztosító berendezések üzembe állítá­sát szorgalmazzuk, mégpedig az eddig létesült referencia- üzemek tapasztalatai alapján. A takarékosabb energiafel­használásra természetesen anyagilag is ösztönözzük a dolgozókat. > Á. G. i t fJÓGRÁD - 1982. ópiiíis 3., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom