Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-24 / 95. szám
SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: dohány* Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami” Magyar nyelv Ronuk szétzilálásáért álltak bosszút az indiánok az egész földkerekségen. Szándékuktól függetlenül elterjesztettek széltében-hosszában, egy növényt, s vele egy szenvedélyt. Ez utóbbit idővel károsnak kezdték minősíteni, de hódított, hódít zavartalanul. Mindig bőven akadnak, akik a kívülről érkező divathoz — legyen az viselet, elv, életmód — hozzáidomulnak, és kemény tiltássokkal Is dacolva foggal- körömmel ragaszkodnak hozzá. Jócskán vannak persze olyanok is, akik e valóságlor- máló tárgyi vagy szellemi „Jövevények” elé falakat próbálnak emelni, s tűzzel-vassal pusztítanák őket, sőt netán ezek híveit Is. Am az utóbbiak kevesebben vannak, s enerváltabbak az új és az új „módi” apostolainál. Így avi- askodást lassan, de biztosan, vér- és erkölcsi veszteségeket szenvedve a friss hóbort követői nyerik meg. Kezdetben még csak Itt-ott szállingózott fölfelé bátortalanul egy-eg; pipa füstje Európa eldugott csücskeiben. Am alig néhány év múlva már ködgomoly töltötte ki a társas összejövetelekre szolgáló termeket, s nemegyszer azok pöfékeltek a legbőszebben, akik annak idején — ámbár ezt szerették volna elfelejteni és elfelejtetni — szájtépve tiltakoztak a mesz- szlről jött átkos bolondéria ellen. Közülük páran még „érveket” is eszkábáltak, hogy „belülről fakadónak” tüntessék föl a valójában mások majmolásával szerzett hepp- jüket. Ugyanekkor a kezdeti apostolok cgynéhánya már felhagyott a mániával. Talán egy újabb kedvéért.. mól— l 2 A világ ésszerűségei és ész- szerűtlenségei között első helyen állhatnak az úgynevezett „tudományosan megalapozott információk”, ilyenek: „a dohányzás káros az egészségre. ..” És a legújabb információ, amelynek nyomába kény- szerűségből ered immár a nagy magyar genetikus, Czeiz- ler prof. is — száz hazánkfia közül harminchat nem képes a tejcukrot a tejből kiválasztani! Hiába iszik nagy- fröccs helyett folyékony életet — százból harminchatnak kifejezetten károst!) a tejivás. Számukra megoldás lehetne, ha ilyen tasakokban kapnák a tejet —. hogy még nyilvánvalóbb legyen az ügy, mondjuk a trafikban — „A tejivás káros az egészségre...” Na, ké-, rém, ml ehhez képest a dohány? Gyújtsunk rá! Az egészségre kizárólag az élet a legrombolóbb hatású, mert a dohány például, egyes amerikai kutatók szerint, rengeteg fehérjét is tartalmaz, amelyet az emberi szervezet nem nélkülözhet. Legjobb lenne enni a dohányt. így talán mellőzhetnénk egy csomó egyre „mérgezőbb” áru fehérjeféleség fogyasztását. És az sem kizárt, miszerint azok, akik a tejcukrot nem tudják lebontani, kifejezetten jól hasznosíthatnák szervezetük építésében a dohányban levő értékes fehérjét. Az ésszerűtlenségnek nincsenek határai! A dohányzás elleni kampányok költségeit is célszerűbb lenne a dohány minőségének javítására felhasználni. Mert olyan rossz cigaretta, mint a magyar, sehol a világon nincs még egy! A felirat így pontos: „a magyar dohány káros az egészségre...” —pat— • A kisorsolt szót Skultéti Pál Sámsonháza, Petőfi út 46. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy százforintos könyvutalványt — postán küldjük el. Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait! A javasolt szó — a 3 — Ide a dohányt! — sziszegtem ellentmondást nem tűrő sziszegéssel A pénztárosnő rémülettől döbbent arccal tette elém a pénzt. — Adja Írásba, hogy elvitte! könyör- gött. Hátborzongatóan felkacagtam, és egy ugrással az előcsarnokban teremtem. Igyekeztem feltűnés nélkül elvegyülni a tömegben. Ezt ugyan némileg nehezítette, hogy egy teremtett lélek sem tartózkodott az előcsarnokban, de így legalább megbizonyosodhattam róla, hogy senki sem követ. — Ep most hová? — tettem fel magamnak a költői kérdést. Ja persze, ki kell fizetnem a részesedést a társaknak! Kíméletlen fickók, ha megtudják, hogy az akció sikerült, könyörtelenül behajtják rajtam az adósságot. Aztán mégis meggondoltam a dolgot. Eh, majd azt füllentem, hogy nem sikerült o' terv. De, hová rejtsem a dohányt? Hát persze, majd bevarrom a párnámba, a párnát elrejtem az ágyhuzatok alá, a szekrényt meg elásom a temetőben! Ásót nem kaptam, ezért egy gereblyével lo- pództam a déli nap leple alatt. Harangoztak, megkondult a fejem, és ráébredtem a csörgőórára. Micsoda álom! Nem csodálom. Fizetésnapra virradtam... ...Szemlesütve álltam meg a 4>énztárablak előtt. Ha a pénztáros is azt álmodta, hogy én már elvittem a dohányt, csalt arcomra egy mosolyt a gondolat. Mindeneseire villámgyorsan zsebembe silly- lyesztettem a borítékot. Mögöttem vagy tízen várakoztak sorukra. — Kaptál prémiumot? — kérdezte egyikük, sokatmondó pillantás kíséretében. — Nem, — feleltem elszántan, és hanyagul a váltamra dobtam az ásót. — tér. mellékelt szelvényre írva — április 30-ig küldhető be szerkesztőségünk címére! Salgótarján, Palóca Imre tér 4., 3100. (A borítékra kérjük ráírni: .,Egy szóval is nyerhet!”) Szombati társasjátékunkkal május 8-án jelentkezünk legközelebb. Totóznak a gyerekek, mind több tantárgyban és mind lázasabb ütemben. A totó a felnőttek szerencsejátéka. — Feleltél? — kérdezi néha még a konzervatív szülő odahaza a gyermekeit. — Nem — hangzik a lako- nikus válasz. — Nem is kérdeztek? — Felmérőt írtunk. Megint? Ezt már nem kérdezi meg a kedves szülő, elvégre a felmérő is a megméretés egyik fajtája. Csemetéje tehát megméretett. Majd kiderül, könnyűnek találtatott-e? Segítenek a feladatlapok is a különböző kitöltendő rovatokkal. Lehet rájuk írni hosszabb-rövidebb (inkább rövidebb) válaszokat, igen-1 és nem-et, talán még is-t is. Sebaj, e szavak szintén a magyar nyelv részei. Sok mindent eldönthet — el is dönt — adott esetben egy igen és egy nem. Az is már nem minden helyzetben használható, egyelőre. Képzeljünk el egy felnőtt fiút, amint megkéri egy felnőtt leány kezét, aki — erev lékezve a régi játékra — issei válaszol. Habár a fejlődés útja beláthatatlan. •A" Középiskolába Járó üde leánykákkal találkozom minden reggel. Közeledtütore megindul a képzelet. Szépek, kedvesek és angyalarcúak. Botticelli Vénuszai. Messziről! Mert közelről már „beszélgetésük” is hallatszik. Tömör, mint egy feladatlapon adható válasz. Azzal a különbséggel, hogy most nem az igen és a nem jelenti a nyelvi változatosságot, a kifejezés gazdagságát Szavaik ocsmányak, durvák és piszkosak. Vénusz annak idején nemigen emelkedhetett volna ki e szavakkal az ajkán a habokból. A kék tenger fenekére süllyedt volna. Ha legalább az indulat szólna belőlük. De nem. „Csak beszélgetnek”, útban az iskolába, ahol — szerencsére — „kiemelt feladat" az anyanyelvi nevelés. Nem úgy, mint az utcán. Tír Néhány idézet Magyar Imre professzor Stílusgyakorlat című tanulmányából (Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1971): „A nyelv kultusza éppúqy kifejezője valamely társadalom vagy közösség életének, mint. közegészségügyének fejlettsége, könyv — vagy szappanfo- gyasztása.” Csak nyelvi kérdés ez? Távolról sem. Világos és egyértelmű gondolatokat, világos és egyértelmű mondatokkal fejezünk ki. A kiérleletlen mondat éretlen gondolatokat jelez. Az el nem hangzott mondat pedig sokszor a gondolat hiányát Jelenti. Hallgattál volna, bölcs maradtál volna? De vajon, nem kevesebb a bölcs, mint amennyien hallgatnak, amikor beszélhetnének, vagy beszélniük kellene. Ilyen jól állnánk bölcsekben? Ismét Magyar Imre: „A szellemi reakciókészség bizoA közelgő Kodaly-évfordu- ló alkalmából ellátogattunk Kecskemétre, a művész szülővárosába, a róla elnevezett zenepedagógiai intézetbe. A ferencesek egykori kolostorában 1975 óta működő Intézmény célja, hogy megismertesse a világ zenepedagógusaival Kodály zeneoktatási módszereit és az eddigi eredményeket. Jelenleg 14 ország — nyos lassulását, tompulását észleljük. Azt lehetne gondolni, hogy talán a technikai érdeklődés szorítja ki a szellemtudományit, de erről sincs szó. Legalábbis ifjúságunk általános műveltségében a szellemi ismereteknek éppolyan hiányát tapasztaltuk, mint a technikai ismereteknek. Az érdeklődés elszürkülését tapasztaljuk, a hétköznapi élet apró gondjainak és mozzanatainak döntő szerepét, az érvényesülésre való törekvést az élet szépségeinek állandó élvezése helyett." Nem kérdés, hogy élünk. Hogy lehetőségeink határain belül jól élünk. Az sem kérdés, hogy beszélünk. Kérdés: hogyan élünk? Ügy is, ahogy beszélünk. níézetben köztük hazánk — zenetanárai folytatnak tanulmányokat az intézetben. Az intézet könyvtára korlátozottan nyilvános. A 4000 könyvet, 3000 hanglemezt, 12 000 kottát és dokumentumanyagokat az Intézet hallgatói, tanárai, zenei, pedagógiai szakemberek, a zeneiskola tanárai, tanulói vehetik igénybe. Kodály így irt a kecskeméti, róla elnevezett zenei iskolád ról: „...van itt egy iskola, amely úgy működik már, mintha magam is itt éltem volna . . Tóth Elemér KILENCVEN ÉVE ALAPÍTOTTÁK Hutától a palackgyárig 1884. április 24-én az Országos Iparegyesület üvegipari szakosztálya ülést tartott, melyen a hazai palackgyártás bevezetésének lehetőségéről tárgyalt. Az országban nem volt ugyanis olyan üveggyár, amely kizárólag csak palackokat készített volna. Az állam által létesítendő üveggyár helyett a problémát ekkor még állami segéllyel, illetve kamat nélküli kölcsönnel kívánták a gyárosok megoldani, amit az erre kijelölt gyárak kaptak volna. Az iparfejlesztési törvények, s különösen az 1890. évi 13. te. hatására az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt 1892 tavaszán elhatározta egy tisztán palackokat készítő gyár megépítését. Fridrich Eduárd — az Rt-hez tartozó kiskapocsi üveggyár igazgatója — ezért felkereste Gerber Frigyes salgótarjáni bányaigazgatót, hogy a helyszínen tárgyaljanak. A salgótarjáni tárgyalást az indokolta, hogy az állami adókedvezmény elnyerésének feltétele modern, regeneratív fűtésű kemencék építése volt, aminek fűtőanyagát a szén adta az eddigi fatüzeléssel szemben. A látogatás végén Fridrich megállapította, hogy a gyár működéséhez minden feltétel megtalálható Salgó- tariánban. 1892. június 19-én a kereskedelemügyi miniszter elé azonoan mégis két tervet terjesztettek be: az egyik szerint a gyárat Gömör megyében, a másik szerint Salgótarjánban kívánják felépíteni, úgy, hogy az ötmillió darab sötétzöld palack gyártására legyen alkalmas. Az üvegolvasztást regeneratív fűtésű kádkemencékkel akarták megoldani. Saját tőkéjéből az Rt 250 000 forintot szándékozott a beruházásba fektetni, a további pénztámogatást az államtól kívánták megszerezni. 1892. november 13-án Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, a kormány véleményét is ismerve, szívesen vette az Rt. palackgyár alapítási tervét és 45 000 forint államkölcsön megadását helyezte kilátásba. A kikötés az állam részéről az volt hogy a ' tőkéscsoport-vállalkozásba legalább 200 000 forintot fektessen be, az építkezést 1893. április 1-ig kezdje meg, a gyárat pedig legkésőbb 1894. április 1-ig helyezze üzembe. A létesítendő gyár 1908-ig állami adókedvezményt, a MÁV vonalain pedig kedvezményes szállítási díjtételeket kapott A részvényesek közgyűlése 1892. november 26-án a feltételeket elfogadta és megbízta az igazgatóságot a palackgyár építésének az előkészítésével. Az igazgatóság ezek után a Budapest—Rutt- ka vasúti fővonal mellett fekvő Salgótarjánt, a szénmedence központját felölte ki az új gyár telephelyéül. A kiválasztásakor nemcsak az 1867 óta működő vasutat, mint közvetlen összeköttetést a fővárossal es a község, valamint a gyár telephelyéül kijelölt területhez közel eső szénbányákat vették figyelembe, hanem egy olyan tényt is, amely eddig ismeretlen volt a város monográfusai előtt. Ugyanis nem véletlenül keresték meg telekvásárlási céllal Szüárdy (Mumhardt) Ödönt 1892 decemberében. Szilárdy nem csak földbirtokos, hanem régebben hutatulajdonos is volt a községben. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.' új-aknai bányája (1869— 1882.) és annak folytatásaként a Forgách-akna (1883—1907.) közelében állhatott az az üveghuta, melynek homokbányáját később az üveggyár megvette. A Szilárdy-féle huta a bányaigazgatóság egyik irata szerint 1888-ban leégett, múltját még kevéssé ismerjük. A részvénytársaság 1893. február 22-én kötötte meg a szerződést Szilárdyval, aminek értelmében a gyártelep és munkáslakások céljára 22 400, homokbánya céljára 7200, összesen 29 600 négyszögöl nagyságú területet vásároltak meg. A terület a vasútvonal és az országút között, a község déli részén elterülő, akkor még mocsaras^ lápos rét egy része volt Ar országút keleti oldalán körülbelül 250 méterre volt a zöld üveg gyártására alkalmas homokbánya. A gyár építkezése — az Rt hatodik gyáraként — 1893 tavaszán megkezdődött zömében külföldi munkásokkal, őszre felépült a nagy hutacsamok, amelyben egy Siemens-rendszerű keverőház, műhelyépület, kazánház, erőmű, valamint 5 darab tízlakásos, 1 darab hétlakásos és 1 darab 43 lakásos T alakú egyemeletes lakóház (összesen száz család részére) is megépült. A tervezett két nagy kádkemencét egy kisebb kádkemence és egy fazekaskemence építése követte volna, de az igazgatóság mivel csak fokozatosan kívánta bevezetni a tömeg- gyártást, úgy döntött, hogy egy kádkemencét építenek meg. A gyárat 1893 novemberében üzembe is helyezték. Az ünnepségen megjelenő kereskedelemügyi miniszter további támogatására is számítva, a gyárnak „Lukács Béla Huta” nevet adták. A gyár ezek után még decemberben 90 000 forint államkölcsön! kapott. A termelést 120 munkással kezdték meg. 1894-ben a második kádkemencét is felépítették 11 műhellyel. A harmadik kádkemence 1895- ben készült el. Az 1893-ban épített első kádkemence a szakszerűtlen kezelés miatt tönkrement, ezért mellette felépítették 1896-ban a 8 munkahelyes félkör alakú kádkemencét. Ezzel az alapításkor elhatározott tervet megvalósították. ‘ A palackgyártás bevezetésére Ausztriából, Csehországból és Porosz-Sziléziából toboroztak üvegfúvókat. A gyártmányok mennyisége és minősége kezdetben csak lassan javult. 1894-ben 150 munkással még csak 45 000 mázsa közönséges üveget termeltek. 1895-ben két kádkemencével és 270 munkással mintegy 350 000 darab palackot készítettek, holott a kapacitás alapján 3,5 millió palack gyártására lett volna alkalmas a gyár. 1898-ra három kemencével elérték a 4,3 millió darabos termelést, és a közönséges palackokat (boros-, sörös-, ásványvizes üvegeket) már kifogástalan minőségben tudták előállítani. A gyár további fejlődése függvénye volt az Rt. tőkeszegénységének, s a magyar üvegipar válságos helyzetének. A kritikus pénzügyi helyzet következtében többször is elnevezést és tulajdonost cserélt fennállása alatt a gyár. A gyár alapításakor feltételezett szocialista eszmék már korán jelentkeztek a gyár munkásmozgalmában. Tudniillik, még 1893. augusztus 3án a község vezetői úgy határoztak az építkezés előrehaladása és Gotthard Bálint üveggyári felügyelő levelét látva, hogy a községi rend- fenntartó erők számát növelni fogják, mivel várhatóan 4—500 külföldi munkás érkezése várható az üzembe helyezéskor. Indokolásul a következőket hozták fel: ....nagyv állalatok munkásai között is feltétlenül terjeszteni fognak . . Nem véletlenül írták azt sem a gyári építkezés megkezdése után, hogy az üveggyár munkásai ....olyan o rszágból valók, hol a munkás nép között az anarchizmus legnagyobb mértékben..." elterjedt, mert az üvegesek már korán hallatták szavukat. Ugyanis az 1895. május elsején kirobbant Forgách-ak- nai sztrájk szervezése a palackgyárból indult el. Egy Schmied nevű csehországi munkás, aki külföldről „soci- alisticus” röplapokat kapott, beszélt a bányászokkal és terjesztette közöttük a német nyelvű röplapokat. Ő javasolta azt is, hogy a többi bányaüzemnél is szervezzék meg a sztrájkot, követeljék a béremelést és a 8 órai munkaidőt. A sztrájk leverése után a hivatalos vizsgálat megállapította, hogy „...a gyökerek a salgótarjáni üveggyárban keresendők és nem a bányamunkások körében”. Az üveggyári sztrájkszervezőket a bányászok hangadóival együtt kiutasították az országból. A gyár munkásai azonban a történelem során még sokszor léptek fel az igazságtalanságok és a tőkések ellen. — szí — Q NÓGRÁD — 1982. április 24., szombat
