Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
NÓGRÁD XXXVIII. ÉVF., 79. SZÁM ' ÁRA: 1,80 FORINT 1982 ÁPRILIS 3., SZOMBAT Sza^dsicunk ünnepe Mai számunkban VILÁG PROLETÁRJAI EGYESOLJETEKI M agyarország történetében nem könnyű találni olyan korszakot, amikor annyi figyelmet és annyi elismerést kapott volna a világtól, mint manapság. Hogy barátainktól figyelmet kapunk, az természetes. Amióta szocialista világrendszer létezik, a testvérországok kölcsönösen tanulnak egymás tapasztalataiból, módszereiből; ezt teszik, illetve tesszük ma is. % Az már korántsem ennyire magától értetődő, hogy a tökésországok közvéleménye is nagyobb figyelmet fordít ránk, mint amekkorát hazánk méretei indokolnának, hiszen valóban kis ország vagyunk, nem számítunk világpolitikai tényezőnek, gazdasági súlyunk sem nagy. Mégsem lebecsülendő mindaz, amit reális nemzeti önértékeléssel vállalhatunk, elfogadhatunk hazánk mai, kedvező nemzetközi megítéléséből. Noha ..csodáról” nem beszélhetünk, kellő szerénységgel annyit azért lefordíthatunk a magunk számára, hogy elismertebb helyet foglalunk el a világban, mint hosszú évszázadokra visszatekintve bármikor. A magyar nép vitathatatlanul sokat, nagyon sokat ledolgozott az utóbbi harminchét évben, a felszabadulás óta több évszázados elmaradottságból. 1943. április 4-e nem egyszerűen a fasiszta német megszállás és a nyilas rémuralom végét, a mérhetetlen pusztítással és szenvedéssel járó háború befejezését jelentette ezen a földön. Nem is csupán a negyedszázados ellenforradalmi Horthy-rendszer bukását, minden haladó erő és ártatlan százezrek üldözésének megszűntét. A Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái — közülük oly sokan fiatal életük feláldozásával — kiűzték ,a hitleri agresszort hazánk területéről, egyszersmind szabaddá tették a terepet egy valóban új Magyarország megszületéséhez. A lehetőséget hozták el egy sokat szenvedett nép számára a már rég anakronisztikus” félfeudális állapotok eltörléséhez, a kiáltó társadalmi igazságtalanságok felszámolásához. Jó esélyt teremtettek egy szabad, demokratikus sorsválasztáshoz, majd a szocialista forradalom győzelméhez, a munkáshatalom megteremtéséhez. Az azóta eltelt harminchét év eseményei azt igazolják, hogy népünk élni tudott a felszabadulás adta történelmi lehetőségekkel: valóban új országot épített fel a régi helyén. A szocialista társadalmi fejlődés útját választotta, munkáshatalmat teremtett, s ez a legnagyobb történelmi vívmányunk; amelyen minden eredményünk alapul. Hiba volna szűklátókörűén csak a gazdasági növekedés számadataival mérni útunkat. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy e hajdani elmaradott agrárország, — amelyet alapvetően a félfeudális nagybirtok terpeszkedése, mellette a naturális gazdálkodást folytat.ó kisparaszti gazdaságok sokasága, a nincstelen agrárproletárok millióinak nyomora, a gyengén fejlett ipar és a nyugat-európai mércével kis létszámú munkásosztály jellemzett — mára megtízszerezte ipari termelését, megnyolcszorozta nemzeti jövedelmét, nagyüzemi szövetkezeti gazdaságával, annak termelékenységével és színvonalával sok tekintetben a világ élvonalához zárkózott fel. E zt az immár harminchét éves, szocialista úton járó országot — szemben a felszabadulás előtti úri Magyarországgal — valóban a sajátjának tudhatja dolgozó népünk. Valamennyi dolgozó osztály és réteg cselekvőén, mindennapi munkájával és eleven közéleti aktivitásával támogatja azt a negyedszázad óta következetes politikát, amelyet társadalmunk vezető ereje, a marxista—leninista párt, történelmi felelősségtudattal, a nép szolgálatában — s egyszersmind a nemzetközi haladás és a béke szolgálatában — folytat. Az a szocialista nemzeti egység, amely a párt és a nép közötti őszinte bizalmon alapul, s amely a szocialista országépítésben szövetségessé tesz kommunistákat és pártonkívülieket, marxistákat és hívőket, felszabadulás utáni történelmünk legbecsesebb vívmánya. Sokat vitázunk a gondokról, tennivalókról, a körülményekhez igazodó módszerekről; kritikus szemmel — olykor türelmetlenül — szemléljük az öröklött, vagy újratermelődő, a fejlődéssel járó társadalmi ellentmondásokat. Lehetetlen azonban észre nem venni, hogy mindezek a viták egy alapvetően szocialista közgondolkodás koordináta-rendszerében zajlanak; a szocialista alapelvek elidegeníthetetlenek az emberek többségének gondolkodásmódjától. És lehetetlen nem méltányolnunk a szocialista demkrácia kibontakozását, egészséges fejlődését egy olyan országban, amely 1945- ig a polgári demokráciát is úgyszólván csak hírből ismerte. Felnőtt módon, érett fejjel, alkotó energiánk teljében tudunk válaszolni a jelenkór olyan kihívásaira, amelyek nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb országokat is megrázkódtatnak. Igaz, a gazdasági élet „műszerfalának” mutatói ma nem jeleznek oly dinamikus növekedést, mint a fel- szabadulás óta eltelt korábbi évtizedben. Szerényen csak a hetvenes évek végéig elért életszínvonalunk megőrzését tűzhettük magunk elé célul. De ez egyáltalán nem csekélység, hiszen ahhoz is nagy erőfeszítés kellett, hogy elkerüljük a nemzetközi gazdasági folyamatok drasztikus visszaeséssel fenyegető következményeit. És éppen a mai, rop- pont gazdasági erőfeszítéseinknek lehet az eredménye, hogy hozzáedződünk a szigorú feltételekhez; hogy a munka minőségi. gazdaságossági jellemzői kerülnek előtérbe; hogy népgazdaságunk megerősödve marad talpon a válságoktól terhes világban. Belpolitikai stabilitásunk és gazdasági manőverezőképességünk egyaránt a szocializmus életrevalóságát, a párt politikájának megalapozottságát hirdeti. H arminchét évvel ezelőtt, amikor a határszéli kis faluban, Nemesmedvesen elhallgattak a fegyverek, megszületett a megalapozott reménység Nógrádban is, hogy soha többé nem fognak megszólalni. Felszabadulásunk napja ezért a béke első napja is a mi számunkra. Tisztában vagyunk vele, hogy napjainkban — az imperializmus agresszív politikájának következményeképpen — ismét súlyosan fenyegeti az emberiség létét egy minden eddiginél pusztítóbb, termonukleáris világhábrú veszélye. Tudjuk azonban azt is, hogy létezik reális erő, amely megakadályozhatja a katasztrófát: a népek elszánt békeakarata és a szocialista világrendszer országainak összehangolt, következetes békepolitikája; harca a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az egyenlő biztonságon alapuló leszerelésért, az enyhülési folyamat ú.iraérvényesítéséért. Számunkra a béke és a szocializmus elválaszthatatlan fogalmak; a béke megvédéséért a legtöbbet a szocialista építés eredményes folytatásával tehetünk. S ez az, ami valódi megbecsülést szerezhet a világban a, most harminchét éves, új Magyarországnak. Emlékezünk a szabadságunkért harcoló hősökre Ünnepségek világszerte — Megemlékezések a megyében és Salgótarjánban — Koszorúzások a szovjet hősi emlékműveknél Pénteken szerte a világon megemlékeztek hazánk fel- szabadulásának 37. évfordulójáról. Legnagyobb nemzeti ünnepünk alkalmából Moszkvában Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete koszorút helyezett a Lenin-mauzóléum és az ismeretlen katonák Kreml falánál lévő sírján. A koszorúzáson a magyar nagykövetség vezető diplomatái mellett jelen voltak az SZKP Központi i Bizottságának és a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős beosztású munkatársai is. Április 4-e tiszteletére pénteken Leningrádban a magyar főkonzul megkoszorúzta a város második világháborús ostroma idején elesettek emlékművét a piszkarjovói hősi temetőben. Tegnap a moszkvai városi pártbizottság, több más társadalmi szervezet és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság rendezésében tartották meg a szovjet fővárosban a díszünnepséget, Magyarország felszabadulásának évfordulója alkalmából. Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából pénteken megkoszorúzták azoknak a hősöknek, katonáknak a sírjait, emlékműveit, akik a hitleri fasizmus elleni harcban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. .4 katonai dísz- pompával megrendezett ke- gyeletes megemlékezések színhelyén díszalegységek sorakoztak fel a csapatzászlóval. A felszabadulás évfordulója alkalmából elhelyezték a kegyelet koszorúit a rákos- • ligeti temetőben a román hősök síremlékénél. Koszorúzá- si ünnepség volt a solymári angol katonai temetőben, az ausztrál, a lengyel, a kanadai és az új-zélandi katonák emlékművénél, továbbá a Budaörsi úton, a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművénél. Megemlékezést tartottak a harkányi bolgár hősi emlékműnél, valamint Bere- menden, a jugoszláv katonai temetőben. Folytatódott az ünnepség- sorozat Nógrád megyében is. Nemzetiszínű és a munkás- mozgalom vörös zászlaját lengette a tavaszi szét a városok, falvak Utcáin, terein, dekorációk díszítik a középületeket, intézményeket, a gyárak kapuit. Salgótarjánban ünnepélyes keretek között nyitották meg tegnap délelőtt a Nógrádi Sándor Múzeumban a salgótarjáni tavaszi tárlatot. A kora délután került sor a szovjet hősi emlékműnél és a felszabadulási, emlékműnél a koszorúzást ünnepségre, melyek talapzataira a megye és a város, párt-, állami, tömegszervezetek, a fegyveres testületek képviselői, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat küldöttei, a gyárak, intézmények dolgozói helyezték el a kegyelet és a hála virágait. Délután a Bányász Művelődési Házban került sor a szovjet könyvkiállítás megnyitására. Ugyanitt került sor április 4-e tiszteletére a díszünnepségre is. A salgótarjáni járásban Nagybátonyban rendezték a központi ünnepséget, ahol a szovjet hősi emlékmű koszorúzása után a Bányász Művelődési Házban ünnepi nagygyűlést tartottak. Balassagyarmaton a Hősök terén szervezték a központi ünnepséget, ahol a szovjet hősi emlékmű talapzatára az üzemek és vállalatok, a határőrök, intézmények dolgozói helyezték el a megemlékezés virágait. A balassagyarmati járásban is megszervezték a hazánk felszabadulása 37. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozatot. A pásztói járásban tegnap a szovjet hősi emlékművek, a síremlékek megkoszorúzására került sor. Rétságon a szovjet hősi emlékmű talapzatára helyezték el a kegyelet virágait. Salgótarjánban tegnap délután az MSZMP Nógrád megyei, Salgótarján városi Bizottsága, a Nógrád megyei és Salgótarján város Tanácsa rendezett díszünnepséget hazánk felszabadulásának 37. évfordulója tiszteletére. Az ünneplők soraiban ott voltak a megye, a város párt-, állami és társadalmi életének képviselői, szovjet vendégek. Ünnepi köszöntőt Zsuffa Miklós, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a párt megyei végrehajtó bizottságának tagja, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója mondott. Zsuffa Miklós ünnepi köszöntője — A hazánk felszabadulása- kező és újjáépített Bányás2 kedő salgótarjáni sikereinek.’ nak 37. évfordulója alkalmá- Művelődési Házban kerül sor Az ellenforradalmi korszak bői rendezett ünnepség vala- a megyei ünnepség megren- bukását követően forró han- mannyi résztvevőjét szeretet- dezésére. Ezek a falak tanúi gulatú népgyűlések, reményt- tel köszöntőm. A bányászok voltak a legutóbbi száz év keltő felelős tanácskozások nagy megtiszteltetésnek te- sok nagy jelentőségű esemé- egyaránt gyakoriak voltak a kintik, hogy ez alkalommal nyének, köztük a dicsőséges , „bányakaszinó” felszabadu- ebben a tradíciókkal rendel- Tanácsköztársaság kiemel- (Folytatás a 2. oldalon.) Történelmi ! I barátság | j Találkozások ! ■ ■ \ a várossal ’ .......................................................* » . Nevében a szabadság i Régi idők focija * * sEs a fizetség?! SZABADSÁGBAN SZÜLETTEK — kép: kulcsár —
