Nógrád. 1982. április (38. évfolyam. 77-100. szám)

1982-04-16 / 88. szám

Kert, fazon, kór Táppénzmag a táppénzzel kapcsolatban két dolgot érdemes megvizs­gálni — javallottá tréfásan egy varroda illetékese. Egy: hogy állnak az illetők hobbi­kért dolgában. Kettő: milyen nehéz munka van éppen so­ron az üzemben. Ha bonyo­lult a fazon, a táppénzes-ál­lomány sokasodik. Átlagon felül Valójában persze komoly okai vannak a táppénzes ál­lomány változásának; mind a növekedésnek, mind a csök­kenésnek. Megyénkben az utóbbi időben inkább a növe­kedés jellemző. A táppénzes­napok aránya a ledolgozattak- hoz viszonyítva januárban 5,9 százalék volt. Megyénkben 6,1 százalék. Februárban mindkét mutató növekedett: az orszá­CB-telefonösszeköttetést építenek ki öt, egymással tár­sult Nógrád megyei termelő- szövetkezet között. A berende­zések nemcsak a tsz-központok kommunikációját könnyítik meg, de azt is lehetővé teszik, hogy a napi irányítást, munka, szervezést végző vezetők köz­vetlenül kapcsolatba lépjenek a legfontosabb gépek kezelői­vel. A mikrokörzeti CB-tele- fonhálőzatot az idén nyáron, a nagy mezőgazdasági munkák idejére helyezik üzembe. A kishartyáni, a nógrádme- gyeri, a karancssági, a nagy- bárkányi és a karancslapujtői szakban az ÁFÉSZ-eknél 5,1 százalékos lesz — a tervek szerint — a bérszínvonal éven­kénti emelkedése. Ezzel a más ágazatokhoz viszonyított ará­nya észrevehetően — várható­lag — nem módosul megyénk­ben. Az előirányzott szociálpo­litikai ráfordítások megfelel­nek a SZÖVOSZ előírásainak: a jóléti és kulturális alap 1985-re minden ÁFÉSZ-nél el­éri az egy főre jutó ezer fo­gós 6,5 százalék volt, a me­gyei 6,9. Szembeötlő, hogy fő­ként a női munkaerőt foglal­koztató üzemekben, valamint a nehéz fizikai tevékenységet igénylő munkahelyeken szö­kik magasra a táppénzen le­vők hányada. Így a bátonyi harisnyagyárban, a tarjáni ruhagyáriján, illetőleg a bá­nyavállalatnál, az ötvözetgyár­ban, bizonyos fokig az SKÜ- ben és így tovább. A ruhagyárban például 8 százalék fölötti arányt mér­nek az illetékesek. — Ennek elsődleges oka az, hogy itt sok nő dolgozik. Köz­tük fiatal családanyák — mondja Szentkúti András üzemvezető. — A második oka az, hogy az embereket sok mindennel fölveszik táppénz­re — de ezt nagyon óvatosan kell megfogalmazni! tsz társulása az első a megyé­ben, amely nem egy-egy alka­lomra kötődött, s nem csudán egyetlen ágazat tevékenységé­re szorítkozik, de a gazdálko­dás egészét kívánja összehan­golni. Egymást segítve inté­zik szállítási, anyagbeszerzési munkájukat, szakosítani kí­vánják a gépjavítást és az al­katrész-raktározást is. A kam­pánymunkák idején megszer­vezik a nagy gépek munka­irányítását, cseréjét, valamint folyamatos karbantartását. A CB-összeköttetés ezt az együtt­működést fogja megkönnyíte­ni. rintot. A munkafeltételek ja­vítására az előző tervidőszak­nál nominálisan húsz száza­lékkal nagyobb összeget for­dítanak. Az összes szociálpoli­tikai célú költség 121 százalék­kal nagyobb az előző ötéves tervhez képest. E növekedés, figyelembe véve az összes vál­tozó körülményt, indokolt; így némileg integrálódik a szoci­álpolitikai nívó. Ugyanakkor az üzlethálózat kicsi egységei­ben a-föltételek javítása kor­látozottan valósítható meg. Csúcs: hétfő és péntek — Van-e alap arra, hogy némelyik táppénzre vonatko­zólag az emberben kételyek támadjanak? — Általában a hét elején, vagy a hét végén ugrik fel a táppénzesek aránya. Tehát vagy a csütörtök—péntekkel, vagy a hétfő—keddel nyúlik meg a hét végi pihenés. Ezek kimutatható tények, hosszabb időn keresztül. A szakember szerint e kö­rülménynek nincs köze a be­vezetőben említett „hobbikert- effektushoz”. Azt viszont nem tartja kizártnak, hogy a ház­tartási teendők és a hétvégi- hételeji táppénzcsúcs között talán sejthető némi összefüg­gés. Időnként kezdeményezik a munkaügyi osztályon, hogy tartsanak ellenőrzést a „táp­pénzfronton” : azaz látogassák meg a betegeket, valóban kór ■'erte-e le őket a lábukról, vagy „pótszabadságra” volt szükségük valamely gyakor­lati célból. Az anyagfölvétel napján ugyancsak kértek ilyen inspiciatúrát; akkor tizenket- ten voltak távol, a várandósa- kat nem számítva. — Elenyésző arány az, amely­ben a betegeket nem találják otthon a látogatók — közli Raffaelné Berze Erzsébet, a munkaügyi ossztály irányítója. — Az otthon nem levők nagy része is igazolja, hogy éppen vizsgálaton vagy kezelésen volt a kérdéses időben. — Jogos, indokolt a táp­pénzállományba vétel minden esetben ? — Van, amikor biztosan tudjuk, hogy igen, indokolt. De általában mi ezt nem tud­juk eldönteni. Nem is felada­tunk. — Mik lehetnek az okai az átlag fölötti mutatóknak? — Sok a gyerekes anya, aki a beteg kicsivel marad ott; hon. Nem kevés a nyugdíj előtt álló, könnyen megbete­gedő asszonyok száma. Az előírások biztosítják a lehető­séget a táppénzre, és akinek szüksége váh rá, igénybe ve­szi. Mutatók és megokolás Adatok, indokok; tények, érvek egymás mellett, egy­mással szemközt. Egyik oldalt az országos és a megyei mu­tatók egybevetése, vele átel- lenben a logikus, emberi meg­okolás. Egyik is, másik is ki­kezdhetetlen. Együtt a kettő mégis kétkedést ébreszt. Le­het, hogy ennek nem csupán a túlfinomult arányérzék a kiváltója? (molnár) CB-összeköttetés tsz-ek között Munkafeltételek az ÁFÉSZ-ekben Ebben a középtávú tervidő­Kuícsemberek Ki leszokott a vendégségről Aligha akad a megyében akár egyetlen ember is, aki tőle gyakrabban fordul meg italboltokban, presszókban, éttermekben. Pedig Budavári István igen józanéletű ember. Ahogy az előbbi állítás is igaz, úgy ez is: alig akad még egy ember a megyében, aki oly ritkán térne be az előbbi helyekre vendégként, mint éppen ő. A dolog teljesen logikus és rendjénvaló. Mindössze any- nyit kell még tudni hozzá, hogy Budavári István szerel­ni, javítani, tatarozni jár a vendégfogadókba. Ö az az em­ber. akinek láttán az üzletve­zetőknek nyomban a gondok, bajok jutnak az eszükbe, hogy mit kellene megreparálni, ki­cseréltetni, s hogy jaj, milyen sürgősen! Ezért aztán szépen le is szo­kott arról, hogy vendégként is be-betérjen. Minek, hiszen vendégjogát akkor sem tisz­telnék ! Mindezt nem panaszképpen mondja a 35 éves zömök fia­talember, csak említi éppen, ha mór kérdezték. Eszébe sincs ilyesmiket felhánytor- gatni, hiszen ő vállalta ezt a posztot, a Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat vertikális üzemének vezetői tisztét, s vette ezzel nyakába vagy 130 vendéglátó üzlet gondját-ba- ját. Másütt a reggelek a leg- •sendesebhek, a salgótarjáni Kővirág presszó melletti ud- ’"•rbí'O ilyenkor áll a feje te­tején minden. Mire a kusza­ságban kezdenének a rende­ződés jelei megjelenni, újabb telefonos segélyhívások ér­keznek; leégett a főkapcsoló, kilyukadt a tartály, eltörött a fagyikeverő, de ugye, azonnal indulnak? Budavári István sóhajt egyet, s kezdi az egé­szet elölről. — Nem tagadom, ezeket a zűrzavaros reggeleket mind­máig nem tudtam megszokni — végigsimít félrefésült ha­ján, korához képest szépen szaporodnak benne az ősz szálak. Ügymond, itt szerez­te őket, mert hát nem öreg­szik az ember, csak némely változásokon esik át. Ügy ismerték meg őt az itt töltött négy év alatt, hogy mint sajátját igazgatja az üzemet. Gyorsan, jól és ol­csón old meg feladatokat, aho­gyan otthon is iparkodik az ember. Addig variálja, pá- szítgatja össze a lehetősége­ket, míg házilag is megvan az, ami egyébként drága vol­na, vagy sehol nem kapható. — Nem azért, mert én ilyen tökéletes vagyok, a szükség viszi rá az embert — magya­rázza. — A hütöalkatrész-el­látás országosan nagy gond. Hogy mi lesz velünk a nyá­ron, nem is tudom... A hatté- gelyes fagyipulthoz nem le­het keverőüstöt kapni,-azt is házilag kell bütykölni. Kettőt már sikerült felújítani, eddig még állják a próbát. A fagyi forgó keverőjét, s régebbi tí­pust már senki nem gyártja. Mi minta alapján elkészítet­tük az öntvényt egy kisiparos­sal, a finom munkát, magunk végezzük el rajta. Hivatkozhatna persze al­katrészhiányra, mert igaz, de restelli ezt az ember. Buda­vári István meg főleg tartja magát annyira, hogy nem a kényelmesebbik megoldáshoz folyamodik. Ha ilyen típus volna, mit bánja, hogy sok áramot fogyaszt a hűtőkam­ra, drága az üzemeltetésé! De ez a dolog is szálka volt a szemében mindaddig, míg Somoskői Miklóssal együtt ki nem fundálták a megoldást. Átalakították ventillátorra léghűtésre és kisebb fogyasz­tásúra — évi százezer forin­tot megspórolva vele a -álla- latnak. — Az ötlet lényegét leírják a szakkönyvek — legyint, Aki mer az nyer A jelenlegi indirekt gazda­ságirányítás olyan önálló vál­lalati gazdálkodást tesz lehe­tővé, amelyre eddig nem volt lehetősége az üzémeknek. Fo­kozottam érvényes ez a me­zőgazdasági nagyüzemekre és ezen belül is a termelőszövet­kezetekre. A gazdaságok va­lóban érdekeltek a gazdasági eredményekben, a minél na­gyobb nyereség elérésében. Megfordult folyamat Az üzemek többsége élt és jól élt a kínálkozó lehetősé­gekkel — ezt elsősorban a ki­egészítő tevékenység dina­mikus fejlődése mutatja — de akadtak akik nem használták ki sem a gazdaságirányítás­ban, sem saját adottságaikban rejlő lehetőségeket. Való igaz, hogy a kezdemé­nyezés, a vállalkozás- mindig kockázattal jár, viszont az is igaz, hogy enélkül bajos iga­zán jó eredményeket produ­kálni. Egyesek nem kis megdöbbe­néssel tapasztalják, hogy meg­fordult az a nem is olyan túl régi folyamat, amikor a jószágot és egyéb javakat a közösbe befele vitték, s félel­müknek, nemtetszésüknek ad­tak hangot, amikor egy-egy gazdaság kihelyezi állatállo­mánya egy részét, kiadja sző­lejét, vagy éppen erdejét. Hol­ott ez csak az egészséges vál­tozás jele, amelyben a nagy­üzem szerint és a nagyüzem­mel kooperáló szerint is gaz­daságosabb az új módszer. Csupán az érdekesség ked­véért is érdemes felsorolni, hogy mi mindent adtak ki a nagyüzemeink bérbe, tartás­ra, használatra az erre vál­lalkozó tagoknak, dolgozók­nak, kistermelőknek. A Magyamándort Állami Gazdaság 660 anyajuhot, amelyek bár Pest megyében legelnek, a gazdaság tulajdo­nát képezik. Hízósertés-alap­anyagot háztájiba, mintegy ezer darabot juttattak. Az al- sótoldi termelőszövetkezet 300 anyajuhát egy környék béli er­dész gondozza. A nógrádi ter­melőszövetkezet baromfijai is a kistenyésztők óljaiban ká­rálnak, s hasonló módszeren törik a fejüket a szécsényi termelőszövetkezet vezetői. Karancslapujtőn a tehenek egy része a háztájiban tejel, s a kazári közös gazdaságban is megpróbálkoznak a szarvas­marha kihelyezésével. A Mátraaljai Állami Gazdaság évek óta több ezer malacot ad ki bérhizlalásra, s mindeddig nem fizettek rá sem ők, sem a hizlalók, sem az állam. A malacok olcsóbban híztak — a ház körüli hulladékok fel­használásával — a gazdaság meg több jószágot értékesíthe­tett, mint azelőtt. mint ki nem' sokra tartja az egészet, főleg mivel utána van már. — A többit meg kiszá­molja, összehozza az ember. Budavári István univerzális szakember. Szakmája szerint villanyszerelő, de ért a he­gesztéshez, vízvezeték-szere­léshez, valamennyi vendéglá­tóipari géphez. Ezermester! S mert ilyen, s mindig újat ta­lál munkájában, nem tud rá­unni arra. — Csak az az egy baj van, hogy nem látványos, amit mi csinálunk — panaszolja. — Hálátlan a mi munkánk, a tódozás-fódozás, ezt nem le­het nagybetűvel meghirdetni. Ami úgy istenigazából látszik is, olyan ritkán akad. De itt, a szomszédban, a Kővirág presszót mi öltöztettük át. Nem gondolja, hogy az egész rendes munka volt? Ügy tűnik, Budavári Ist­vánt vonzzák a hálátlan fel­adatok. Így kell lennie, hiszen munkája mellett a sütés-fő­zés a második szenvedélye. (Kollégája először itt szól be­le; nemcsak szeret, tud is!) Gasztronómiai költeményei­nek is percek alatti pusztu­lás a sorsa, s miután kiürül­nek feltornyozott tálai, mi marad? A jóllakottak kelle­mes közérzete. Jól sikerült munkáival ugyanezt éri el: rendet csinál, nyugodt, jó légkört teremt. Ami azért — gondoljunk csak bele — nem mindig és nem mindenkinek sikerül. Szendi Márta A pásztói termelőszövetke­zet nemrégiben adta ki tag­jainak 30 hektárnyi nagy- üzemileg nem művelhető sző­lőjét, nem kis visszhangot ki­váltva ezzel a lépésével. Mint például a csiga... Valamennyiben közös vo­nás, a kezdeményezőkészség, a kockázat vállalása a gazdasá­gosabb termelés reményében. Néhány évvel ezelőtt még el­képzelhetetlen volt, hogy egy mezőgazdasági nagyüzemben a legfontosabb követelmények között emlegessék a kezdemé­nyezést, azonos szintre emelve a felelősséggel, a fegyelmezett­séggel és az igényességgel, mint az előrehaladás nélkü­lözhetetlen tényezőivel. Mind­ezt a karancslapujtőiek mond­ják,' s elért eredményeiket szemlélve, nem beszélnek a levegőbe. Ez egyébként az a termelőszövetkezet, amelyik nem restellte a MAVAD-tól visszavásárolni az apró csi­gákat és szétengedni erdeiben, abban a reményben, hogy jö­vőre meghíznak és pénzt hoz­hatnak a kasszába. Ezt remélik a kishartyániak is a rókától, amelyektől ha­marosan várják az első köly- köket. Ezeknek gereznájából még aligha lesz bunda — más használatára —, mert a létszámot szeretnék növelni. Legalább addig, ameddig az elhullott baromfiak elegendő táplálékot jelentenek a rókák­Jelenleg két — a kazár-pó- lyosi és a homokterenye-kőte- tői — külszíni fejtés üzemel a Nógrádi Szénbányáknál. Ezt megelőzően volt már egy. a hatvanas években. Jánosak- na térségében; helyén most gyönyörű halastó fekszik, s az hasonlóképp eredményesnek bizonyult, mint a mostam ket­tő. Tavaly a nagybátonyi szén­osztályozóba csaknem kétszáz­ötvenhatezer tonna külszíni szenet szállítottak el Kazárról nak. Igaz már eddig is több jelentkező akadt, aki jelezte, szívesen beszállna az „üzlet­be”. S ez egyúttal azt is mu­tatja, hogy élénk érdeklődés, figyelem és szimpátia kíséri a kezdeményezőket. Akkor is, ha ez nem mondható el min­denkiről. .. A kishartyáni termelőszö­vetkezetben is még mindig fe­ketebárány a juhászat, bár tavaly már kissé fürdetgették, idén valószínűleg egy részét kiadják, szerződéses alapon 'az arra vállalkozóknak. A kezdeményezések sorát bővíti az ez évben induló lovasisko- lájuk is, amellyel a lovag’ás iránti igényt kívánják meglo­vagolni, kihasználva adottsá­gaikat, a megyeszékhely közel­ségét. A tervekben szereoel még a szervizüzem és a kisr körzeti együttműködés továb­bi fejlesztése, az AGROFA- hoz és a GITR-hez való csat­lakozás, a folyékony műtrágyá­zás bevezetése éppen úgy, mint az autósportban rejlS lehetőségek kiaknázása. A gazdálkodás eredményes­sége több tényezőtől függ a mezőgazdaságban is. A ter­mőföld minőségétől, s ea adott a megyében. Az esz­közellátottságtól. s ez első­sorban anyagiak kérdése, va­lamint a szakemberektől. a vezetőktől, akiktől a kezde­ményezőkészséget méltán ei lehet várni. S ezzel a legtöbb nagyüzem-- ben tisztában is vannak! Zilahy Tamás és Homokterenyéről és az idei évkezdet is bíztató. Március végéig több mint nyolcvanezer tonnát fejtettek le a gépek. A megnövekedett energiaigények kielégítésére a Nógrádi Szén­bányák idén kétmilliós költ­séggel újabb külfejtések he­lyének kutatását végzi el- A fúrógépek hamarosan felvonul­nak a Mátranovák melletti Nvírmed-puszta és Pipis-hegy, valamint Gyulakesz: területé­NQGRAD — 1982. április 16., péntek Szakmailag képzett ifjú szakemberek népes hada biztosítja a cserhátsurányi termelőszövetkezet gépműhelyében az erő- és munkagépek szervizelését, értő kézzel javítják a hibá­kat, végzik a karbantartást. Képünkön Varga István szere­lő K 700-as munkagép IH tárcsáját újítja fel Csizmadia László traktorossal.- kj ­Siker után — kutatások

Next

/
Oldalképek
Tartalom