Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

A hónap műtárgya

Balázs János „

Ui pályázat-régi gonddal

a világba

öt éve, 19TT. iwáretM 18-éa

fcunyt el Balázs János, cigány származású naiv festő.

Salgótarjánban élt. Szárnyra kapta és magasba röpítette a hír életének utolsó tíz évében. A hónap műtárgya márciusban Balázs János: „Szét- látásaim a világba” című képé és még néhány használati tárgya a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban.

Olvasható ott egy vallomás- *ak is beillő, helyének pontos ismeretéről tanúskodó szép verse is Fejet csóválva címmel, amely az Ecsettel és ir ónnal albumban jelent meg:

„Fejet csóválva kinevettek engem amikor a cigány-hegyen rajzolgatni kezdtem.

Kátam mögött sokszor

mondták

nézd a vén bolondot megváltja tán a világot7 fölissza a pocsolyát?

És dombhátról a viskók hunyorgó szemükkel hálásan néztek rám hogy színük felfedeztem."

A pécskői cigányhegyet vályogviskóival eltüntette a városépítő igyekezet. Eltűnt a városrész, ahol valamikor a híres prímás. Fényes Misi nyomában jártam. „Színtelenebb” lett Tarján, de ezt a fajta „színességet” nem kell sajnálni, mert a nyomor tar- kabarkasága volt, nem embernek való. Az emlékezetben száll fölötte a hegedűszó, hallatszik a rozzant szamaras kordék nyikorgása, és a hegy jobbik szelleme — nem utolsósorban éppen Balázs János képei által — tovább él az Időben. Mint a fákon látható, vándorcigányok által hagyott telt, verselt, igazán 1968 óta címmel egy — 1973-ban saját Virító jelek, amelyeket érin- találta meg Balázs János, aki költségen kiadott — verses- teni nem szabad, töredékek- 1905-ben született Alsókubin- kötet, s nem utolsósorban a ben ott él legjobb festménye- ban. Ez a kincs festői teb°t- képek, Budapesten, a Magyar in az ősi múlt babonákkal, sége, amely ha — későn is — Nemzeti Galériában, .a naiv varázslatokkal telten, a szü- kibontakozott és felragyogott.' művészek kecskeméti múze- letés és a halál sajátos cigány- Így Balázs János az 1960-as urnában, Winterthur város misztériumával. Mint F. Mi- években föltűnt naiv tehetsé- Művészeti Múzeumában és hály Ida művészettörténész gek közül rövid idő alatt a főként magángyűjtőknél kül- írja: „Amulettekre nem em- legmagasabbak közé emelke- és belföldön egyaránt. lékszik, fémből vagy fából ké- dett. A fergeteges — részben Sajnos a salgótarjáni múze- uziilt talizmánokat nem látott, divat diktálta — érdeklődés um képzőművészeti gyűjtemé— mégis motívumkxncsében később ugyan megzavarta, de nyében kevés műve található, gyakran szerepel a kígyó, munkásságának egy része így közülük is több inkább a na- amely a cigánymitológiában is maradandó érték. iv festő munkásságának kéa világegyetem jelképe, de a . sgbbi idejéből. Ide került négonoszságot, sőt a betegséget Maradt _ utána, többi kö- hány használati tárgy is. Most is jelenti. A kincs rejtekhe- zott, a mar emlegetett sz^p bemutatják ezek közül Balázs Hlét eláruló „kék virágról”, album (Balazs Janos: Ecset- jános festőszékét és-állványát, Jíék lángról” is hallott.” tel é* trónnal, Corvina, Buda- ameiyet, sajnos már öt éve

pest, 1977), amelyet F. Mihály nem használ

A kincset, bár mindig ke- Ida állított össze versekből és •este, fiatal kora óta jegyre- reprodukciókból. Füstölgések Tóth Elemér

Ismét meghirdették: — hagyomány ez már — a néprajzi, helytörténeti, munkásmozgalom-történeti és tárgyi-dokumentációs gyűjtőpályázatot. A meghirdetők közé tartozik a Nógrád megyei Múzeumok

Igazgatósága, a Hazafias Népfront és a KISZ Nógrád megyei bizottsága. A mostani pályázat beküldési határideje

augusztus 31. A pályázattal

összefüggő felvilágosításokkal a múzeumok igazgatósága szolgál, s az országos pályázati felhívásokról is részletesen

tájékoztatja az érdeklődőket.

Éppen ezért a részletek ismertetésétől ezúttal eltekintünk. Legföljebb annyit említünk, hogy önálló helyszíni gyűjtésen alapuló, esetleg levéltári kutatáson nyugvó, eredeti ismeret- és tényanyagot föltáró, szabadon választott témát földolgozó tanulmány beküldésével lehet pályázni. Egyéni pályázókon túl, dolgozatot több pályázóból alakult munkaközösség, , iskolai, vagy más szakkör, klub, KISZ- szervezet, szocialista brigád is készíthet. A pályázatnak ifjúsági és felnőtt-tagozata van. A megyei szinten díjazott pályamunkákat eljuttatják az országos pályázatokra (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, néprajzi múzeum). A megyei pályázat eredményhirdetését az Idei múzeumi és műemléki hónapban rendezik. (Érdemes megjegyezni, hogy a tavalyi országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázaton az ifjúsági tagozaton harmadik díjat kapott Fiikor Vilmos, a szé- csényi mezőgazdasági szakközépiskola tanulója „Cselédélet,

czelédson Szécsényben és környékén a két világháború között” című pályamunkájáért)

A pályázat meghirdetése alkalom ! lehet arra is, hogy röviden érintsünk néhány olyan kérdést, amely a honismereti mozgalom nógrádi helyzetének jelenlegi megítéléséhez jelenthet adalékot. Ezúttal nem vállalkozhatunk e mozgalom elemzésére — megteszik ezt azok a szervezetek, amelyek sokat tesznek ennek istápolá- sáért —, inkább csak pár gondra utalunk.

Ahhoz, hogy ez a mozgalom eredményeket hozzon, elsősorban nem pénzre van szükség. Megyénkben a honismereti tevékenykedés korábban is hozott már sikereket de sajnos apályosább évek sem voltak ritkák, a teljesítmény hullámzónak bizonyul. Időnként ugyancsak lanyhul a társadalmi érdeklődés, az igény a helytörténet iránt, végső soron tehát a közömbösség a szűkebb haza múltja iránt. Márpedig — elnézést e közhelyszerű igazság Ismételt fölemlegetéséért —, aki nem Ismeri a múltat, a jelen megítélésében sem lehet biztos, s az effajta gyökérte- lenség a jövő tervezését is megnehezíti. Bizonyára ez is hozzájárul ahhoz, hogy Nóg- rádban, időnként még a nagyobb településeken is, oly sok a nyilvánvaló egyensúlyzavar, s ennek következtében néha az értékek elkallódása. Szűkebb hazánkat, természetesen, nem „vakon” kell szeretni, nem berzenkedve a létező hiányosságok mások által — akár „kívülről” történő — felemlegetése ellen. Pláne nem föltételezve a rosszakaratot. Hogy helyes szemléletre tegyünk szert, ahhoz kizárólag a pontosabb történelemismeret, adott esetben a szűkebb haza, a kisebb, vagy nagyobb település múltjának kritikai elsajátítása szükséges. Vagyis az érzelmi „kilengésektől” mentes objektivitás !

Többi között ezért is kár, hogv például ezeken a pályázatokon évek óta kevesen vesznek • részt, a pályáza tot

nagymérvű közömbösség övezi Nógrádban. Általában tíz- hű;- diák pályázik és négy-öt felnőtt. (Más megyékben1 átlagban legalább 80—100 pályázóval számolhatnak.) A diákpályázók a megyei honismereti tábor résztvevőiből kerülnek ki,-ez nem önmagában baj, sőt, természetes is. A gond az, hogy mások nemigen érdeklődnek.

A hajdan oly élénk falukró- nika-írás is alábbhagyott. Mi lett e krónikák sorsa? Hozzáférhetők-e ezek az értékes dokumentumok az érdeklődők számára? Mit csinálnak a régi lelkes krónikairók, vannak-e újabbak? Természetesen tudjuk, hogy egyéni lelkesedésből most is rójják itt-ott a sorokat, üzemtörténeteket, Iskolatörténeteket . iá készítenek. Egy-egy lelkes tanító, vagy tanár eredményes szakköri tevékenységet szervez maga köré. Az arányok azonban nem megnyugtatóak. Ügy látszik a jövőben nagyobb erőfeszítésre van szükség az érdeklődés Ismételt felkeltésére, a mozgalom eredményességének fokozására.

T. E.

Nógrádi művek Diósgyőrben

Oktatás, továbbképzés

Dolgozói oktatására, to- költi, ezen belül Is legfőbb vábbképzésére ebben az év- célja a dolgozók több»szakben 200 ezer forintot fordít mára való felkészítése. Ez a Nósrád megvet' Víz- és a pénz szolgálja a „vizesek” Csatornamű Vállalat. Az ősz- munkavédelmi ismereteinek szeget elsősorban szakmai megalapozását, illetve bővíté- tanfolyamók szervezésére séf far

Franciák Hollókőben

Jól érezték magukat tavaly a hollókői aktív pihenést először kipróbáló francia turisták. Mi sem bizonyítja jobban a jó hírverést, mint az, hogy idén újabb két francia csoport jelentette be igényét a hollókői üdülésre, összesen

hatvan vendég érkezik tíz napra a faluba, hogy ott pihenés - közben táncot, szövést, fonást, fafaragást tanuljon, megismerkedjen a gyöngyhímzés és ingvállvarrás fogásaival.

A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa és a diósgyőri Vasas Művelődési Központ negyedik alkalommal hirdette meg a kép- és hang- effektusokkal dolgozó, díaoo- ráma- és multivízióalkotók bemutatóját. A március 27— 28-án megrendezendő szemlére megyénk fotósai is" készülnek. A József Attila Megyei Művelődési Központ nógrádi fotóklubjának három «^őrzője kilenc művel szerepel Fiósgyőrben. Bemutatják Buda László: Robot, Hajnóci barlang, A fal, Brunczel Tibor: Játék?, Csak egy..Ősz, valamint Veres Mihály: Sportolj velünk!, \ Kreml, Formák és színek című alkotását.

A

jn ez K új divat, m i

környezet- meg természetvédelem, nincs más dolgunk, mint ezen rágódni.— értetlenkedett valaki, amikor arról értesült, hogy a népfront, a megyei természetvédelmi albizottság és a TIT segítségével Salgótarjánban megalakult a természetvédők baráti köre... ö bezzeg nem rágódik. Az a fajta, aki felhajt gépkocsival a hegyre is, csak legyen egy akármilyen vékonyka csapás, mit számít a természet egészsége, mit számít a saját egészsége, a jelen a lényeg, az itt van, meg lehet ragadni, ki lehet aknázni, meg lehet ko- pasztani, magunkba lehet tömni az egészet, az_ egész világot, ami elérhető belőle. ..

Mindig ilyenek voltunk? Vagy a magántulajdon szent- eége más móresre tanította azt, aki vétett fű-fa-virág, természetben élő vad ellen? Hogy valamikor éltek, voltak szeges végű, bottal járkáló rendkívül szigorú csőszök (sokan talán ma már nem is tudják mi, ki volt az!), hogy egvetlen eldobott paoírfecniért fel lehetett írni valamilyen lerágott plaibász- szal valamiféle zsíros feH°lű noteszba a nevet, az időpontot és a cselekedetet, hogy ez ez egyetlen, hagymaszaaot lehelő csősz képes volt mindarra. amire ma az egész közösség képtelén? Hogy ennek a beírásnak komoly következményei voltak; gyerekÚtonjáró

nek iskolában, szülőnek az elöljáróságnál, kerületnél, munkahelyen, hogy itt Salgótarjánban is volt olyan „vastörvény”, ami az acélgyári, sorompóval elkerített kolóniáról egyszerűen az utcára hajított családot, mert nem vigyázott a környezetre, a felszerelésre, az ablakok épségére, fűre, fára, kőre? Hol, hogyan, kik csepegtették régen már a gyerekekbe a természet szeretetét, hol hagyjuk el ezt ma rendre, későn kapcsolva, későn felismerve a veszélyt: a tudatlan, félművelt, egyoldalúan képzett, neveletlen, versenyre beállított gyerekhad holnap természetpusztitó sáskahadként lép fel, vigyorogva tesz tönkre minden közös értékét, nem becsül semmit, csak azt — vagy még azt sem —, amit magának megszerezhet a világból. Hát csak vastörvénnyel lehet? Fenyítéssel, korbáccsal?

D ivat lett a természetvédelem? „A környezetkultúra divatja a kényszer divatja” — mondta nemrégiben eev salgótariáni értelmiségi fórumon dr. Fancsik János országgyűlési kénviselő és hozzátette: a szülők, az iskola kötelessége a természetvédelemre nevelni a gy^eke- ket, s azt is valamilyen érA kényszer divatja

telraes rendben, hogy legelsőbb- is megismerje, aztán elfogadja és magáévá tudja tenni a következő nemzedék a természet értékeinek megbecsülését.

„Szokás, tartás, magatartás, kitartás a dolgokban” — erre ugyan ki neveljen, amikor a mai nevelőkből — a tisztelet mindig dukál a kivételeknek! — is hiányzik, nagyrészt neveltetési hiányosságok révén mindez? Nehéz szabadulni a grafikus- művész aforisztikus tömörségű képszövegétől, amely valahogy így szerepelt ,a képen (elég lehangoló kép volt) — „Az ember legyőzi a természetet és aztán magára marad!”

Az ember kiirthatja önmagát, a természet részeként ezernyi fondorlattal, ravaszsággal, kapzsisággal, technokrata nagyképűséggel, tudományos megközelítéssel, közömbösséggel, tudáss-1 és tudatlansággal egyaránt és jószerivel egyszerre. A felsorolás korántsem teljes. Ezt látva hat éve törvény védi az emberi környezetet hazánkban is, törvény, amelynek megtartása nem lehet kizárólag a tanácsi és más szervek büntetőjogi feladata. A tanácsiak (két évvel ezelőtti adat szerint) mintegy négyszáz esetben büntették a

megyében a környezet, a természet ellen vétőket, a rendőri szervek tavaly 351 személyt bírságoltak ugvan- ezért, de a pusztítás, a szeny- nyezés mértékét mindezt meg sem közelíti talán.

Mit tehet egy baráti társaság?

összefog, programot készít és fogad el legelőször is. ötleteket szállít újabb akciók, területek, emberi csoportok' jóértelmű befolyásolására, lehetőségeket keres és segít is azokat megteremteni annak érdekében, hogy minél szélesebb rétegekre kiterjedjen a kényszer divatja, a természetvédelem gondolata és még később a gyakorlata is! Egy baráti társaság először önmagát erősíti, újabb barátokat szegez, kutat azok után, akikről feltételezhető, hogy a maguk területén hasznos tagjai lehetnek a társaságnak; csápokat növeszt, szakosodik, részt kér a természeti értékek feltárásának, feldolgozásának munkájában — eléggé elha- «*"'>tott terület ez mindmáig — figyelmeztet ott, ahol szükséges, tanul egymástól és tanít is, összefog másokkal, más szövetkezetekkel, társaságokkal, például a finn baráti körrel, az értelmiségi klubbal, a műszakiakkal, járja a természetet, figyel mindenre, kezdeményez, gyakran tevőlegesen is otgít... De ez sem teljes felsorolás.

Míg egyfelől a megye hosszú távú környezet- és természetvédelmi koncepciót alakít ki és fogad el, másfelől a nagy természe' ->uszb'tő gyakorlat (ipari, mezőgazda- sági, lakossági) esetleg megy a maga útján, amelyen szó szerint lem nő fű többé. A kétfelé ágazó gyakorlat és szándék csupán szankcionálással nem hozható közelebb egymáshoz. A társadalmi szervezetek eddigi erőfeszítései persze nem voltak hiábavalók, ez az út járható, különösen akkor, ha egyre több helyen él és dolgozik a maga környezetének szemléletváltoztatásáért természetbarát. Salgótarján „Jfényszer- fekvése”, völgybe zártsága egyszerre keserves és felemelő, hiszen itt a város úgyszólván minden pontjáról két oldalról is látható a védelemre érdemes természeti táj és akkor ott vannak még a kiemelt helyek Somos, Sal- gó, Karancs környékén! Éppen ez a zöldövezetben lévő ipari város lehetne minden más magyar városnál erősebb, ismertebb természetvédelméről, hiszen, itt a

közvetlen környezet (városi) egyúttal a természet is. Jóformán sehol sem választható el »wmástól a környezetés természetvédelem, ami mellesleg amúgy is szorosan összefügg, de ennek tudatosabb felismerése és most már főként a gyerekek ilyen tartalmú és célú nevelése itt mindenkinek feladata. Függetlenül attól, hogy miként érez, miként vélekedik a világ dolgairól, ha már egyszer ő maga ki is maradt a természet szeretetének cse- peatetéséből — egyszerűen nem érezheti itt jól magát, aki nem képes felismerni és másokkal, elsősorban gyerekeivel, a rábízott fiatalokkal felismertetni, hogy mi az. ami ebben a hirtelen nőtt városban igazi érték, mi az, ami nemcsak megfizethetetlen, de részben vagy egészben pótolhatatlan, ha már egyszer eltapostuk, elhordtük, legázoltuk, bekerítettük, mérget folyató hulladékkal leöntöttük, felégettük, kiirtottuk, kivágtuk, motorral, zajjal.' bűzzel naponta szennyezzük.

Természetbarát mindenki lehet. Nincs kötve sem korhoz, sem végzettséghez, sem centikben mérhető emberi magassághoz. Egyetlen felismerés elég: a fű, a fa, a virág, az erdők és vadjaik — mi vagyunk.

T. Pataki László

NÓGRÁD - 1982. március 13., szombat

♦