Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Szombati társasjáték Mondjuk: udvariasság Mottó: »Minden szóról eszébe tut valakinek valami** Hadd segítsek drága aram. Nyugodtan támaszkodjék rám, amint látja jó kondícióban vagyok az ön 50 kilója meg sem kottyan nekem. Ha meg­engedi, akkor kissé erősebben tartom. Ügy, csak ballagjunk. Tudja, odakint ezerágra süt a nap, szinte kipattannak a rügyek, érezni a levegőben a tavasz minden illatát. Hát uram, csak annyit mondhatok önnek, hogy igazán gyönyörű idő van. Talán nem sérti az érdeklődésem: szereti urasá- god a tavaszt? Köszönöm, hogy bólintott, ön igazi úri­ember, ön nem kezel le en­gem, nem becsüli le a képes­ségeimet akkor, amikor még meg sem győződhetett azok­ról, Bn egyenrangú ember­társának tekint engem és ez nagyon jólesik nekem. Hadd szorítsam meg a kezét. Rit­kán találkozom ilyen kifino­mult kuncsafttal. Nézze hát el, tisztelt uram, ha kissé elérzé- kenyülök. Igazán hálás va­gyok. Ez a megbecsülés erőt ad további munkámhoz. Ígé­rem önnek, hogy szolgáltatá­somat igyekszem mind ma­gasabb színvonalra fejleszteni, már amennyire szerény tudá­somból erre telik. Hamarosan elérjük az ajtót, az utolsót, csak legyen egészen nyugodt, és nehezedjék rám, ha úgy könnyebb. Meglátja, egy perc az egész. Már itt is vagyunk. Ha megtenne egy szívességet uram. Arra kérem, kicsit áll­jon most a saját lábán. Ügy, nagyon köszönöm, ön valóban kitűnő ember. Ha megengedi, itt a nyakán még igazitok. ügye nem zavarja, hogy « Inge gallérját kicsit visszahaj­tottam? Tudja esak a gyor­sabb, célszerűbb munkavég­zés kedvéért. Nos hát minden rendben, köszönöm. Akkor most kirúgom ön alól a széket. — h. — Nem tanítják. Ezért, ha ma ketten beszélnek, egyszerűéi! odajöhet egy harmadik bár­honnan, bármikor és anélkül, hogy bemutatkozna beleszól a társalgásba, de egészen más­ról beszél, arról, ami kizáró­lag öt érdekli. Mivel nincs kitől tanulni, egy Idő után nincs kinek tanítani és az sincs, aki tanítaná. Ezért aztán még tisztességesen bemutatkozni sem tud a fiatal férfi a fia­tal nőnek, ahelyett azt mond­ja: „cső”. És kész. A cső ere­detileg csao volt, lehetne „ehoj” Is, mint a cseheknél, ahol valami miatt mindmáig megmaradt ez a szervuszféle, de azt követni sem érdemes, hogyan változott Lerágott csont Komikus, sőt kifejezette* neveletlen az az ifjú, vagy már nem egészen ifjú, aki például női társaságban ál­landóan és kitartóan szépeket mond a nőknek, más szóval udvarol, mert úgy tudja — ez az udvariasság kifejezője. Még komikusabb az a. női társaság, amelyik ezt el is várja, sőt kizárólag aszerint ítéli meg a férfi udvariasságát, hogy az eleget udvarol-e a társaságá­ban?! Pedig az őrségi igazság, itt is igazság: az udvariasság Tegnapelőtt Péter legújabb filmje lMI-ben, a népi kollcgio- virágsása Idején JátMádlk. A történet főhőse Gönczi Dorottya falusi lány, aki közvetlenül aa érettségi előtt ott­hagyja az egyházi leányiskolát egy jókiállású fiúért. Együtt élik át a N ÉK ŐSZ romantikus-viharos kalandjait, és vál­nak kommunistává. Aa események Iszonyú sebességgel kö­vetik egymást, s a film 1951-ben egyéni tragédiákkal zá­rul. lgé Éva és a rendező Bacsó Péter kötelező — nem se udvarlás, uraim! De mert nem tanítják, elő­fordulhat az is, hogy valaki utcahosszat siránkozik azért, mert nem nyert a szerencse­játékon, hogy ugyanez, vagy valaki más, őrékig beszél az egészségéről, anyagi helyzeté­nek árnyairól, szerelmi életé­nek bajairól, de ha az örö­meiről beszél az sem jobb. az sem Udvariasabb. Az udva­riasságról könyvet lehetne ír­ni, írtak is sokat, de nem ez az egyetlen eset, hogy a köny­vek nem változtatták meg a világot. (Pát) — Szia anyukám, este jö­vök... — Jó reggelt szomszéd úr.. — Tiszteletem Kovács elv­társ ... — Csókolom a kezét Ágl­ka ... — Szervusz Pistám ... — Áá-áá, üdvözlöm .. — Ez aztán a kellemes .., — Legmélyebb hódolatom.,.-- örvendek ... — Parancsoljon velem.,:-- Ugyan, dehogy ... — Sőt ellenkezőleg. A hü­lye én vagyok ... — Szeretném, ha. nem hin­né? ... — Hogy szolgál a kedves ... —• Fogadja őszinte... — Engedje meg, hogy.. 1 — Ezer bocsánat... — Ne vegye tolakodásnak. 1. — Van Szerencsém tudat­ni... — Ha meg nem sértem .." — Érdemei elismerése mel­lett .., — Ha szükségesnek tartja, természetesen ,.. •— Őszinte tiszteletem;.: — Puszi, puszi, puszi.., Megjöttem anyukám. Mi lesz már azzal a vacsorával? Mi bajod? Még hogy én egy dur­va, faragatlan fráter vagyok? — tér A kisorsolt szót Horváth Nándomé, Km, Rákóczi út 8?. szám alatti olvasónk küld­te be. Jntolmát — egy 100 fo­rintos könyvutalványt — pos­tán küldjük el. Továbbra is várjuk olvasóink javaslatait. A javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva március 14-jg küldhető be szerkesztőségünk címére:, Salgótarján, Palóc? Imre tér 4. 3100. Szombati társasjáték című rovatunkkal két hét múlva je-, lentkezünk ismét. „A zene mindenkié!" Beszélgetés Czigány Györggyel Az Astoria Szálló haltjá­ban már készülődik a rádió stábja szokásos déli prog­ramjának lebonyolítására. A „Ki nyer ma?” — műsor ve­zetője ezúttal Czigány György. A műsor előtt kerítettünk sort erre a beszélgetésre. — Azzal, hogy a televízió­ban adminisztratív vezető lettem, egyáltalán nem vál­tozott meg a zenei Ismeret- terjesztéshez fűződő kapcso­latom, továbbra Is munka­társa maradtam a rádiónak — mondja beszélgetésünk kezdetén Czigány György, a televízió zenei és kulturális osztályának vezetője. — Szí­vemhez ma Is közel áll a Ki nyer ma? népszerű mű­sora, és ezért rendszereken vezetem Is. — A zene megszerettetésé­hez véleménye szerint me­lyik műfaj alkalmasabb? — Ebben a fontos munká­ban egyik műfaj sem nélkü­lözhető. Jómagam alkatom­nál fogva Inkább a rádiózást szeretem, a hangszóró előtt jobban érzem magam, mint a tv-kamerák társaságában. Ennek ellenére tisztában va­gyok a 1 televíziózás kínálta Ismeretterjesztési lehetősé­gekkel Természetesen kellő­képpen kell tudnunk diffe­renciálni, s megfelelően al­kalmas Időben adni a kü­lönböző rétegműsorokat. Mondjuk, az olyan zenei programoknak, mint a Kar­mesterverseny vagy a Rönülj náva Is volt, feltétlenül csúcs­időben kell elhangozniuk. — A rétegmflsor eleve azt jelenti, hogy csak kevesek­hez szól? — Nem te olyan nagyon kévésekhez! Bér kifejezetten rétegműsomak tekintünk például egy beszélgetést a magyar gregorián zene kuta­tásáról, de mégis legalább olyan fontos műsor lehet, mint mondjuk a Karmester- verseny. A felmérések sze­rint ennek a beszélgetésnek mindössze háromszázalékos volt a hallgatósága, de ímr Is. nagyon sok embert, nép­stadionnyi tömegeket érin­tett A rétegmflsorok közön­sége különben sem véletlen verbuválta nézők vagy hall­gatók, mindig is tudatos vál­lalkozásban vesznek részt, — Tapasztalata szerint hát­rány vagy előny, ha a zenei ismeretterjesztő vezetői pozí­ciót tölt be? — Vezetőként is úgy lá­tom a teendőket, ' mint eery alkotóműhely tagjaként. Ügy gondolom, nem rossz, ha egy művészeti információkkal fog­lalkozó intézmény vezetői maguk is alkotói emberek, mert így nagyobb áttekinté­sük van az irányításhoz. Sze­mélyesen tapasztalhatják a buktatókat és demokratiku- sabban gondolkodhatnak, cse­lekedhetnek. A morális bá­torságuk Is nagyobb lesz a kockázatok vállalására, s nem tartják magukat bizto­sítottnak az esetleges kudar­cokkal szemben, amelyeket nekik is vállalniuk kell. — Ml lehet a kiindulási elv a zenei Ismeretterjesztésnél? — Az alapvető feladatunk a művészi élményadás és a nevelés. Akkor lesz Igazi a didaktikus szándék, ha meg­feledkezünk e szándékról az élmény átadásának hevében. — Mit lehet mindezért tenni? — A rádió megifjodott gárdája Igazén mindent el­követett ennek érdekében és rengeteg ötlettel jelentkezett. Ilyen például a Dupla vagy semmi vagy akér a Ki nyer ma? is, amelyet nemcsak a zeneértő és -kedvelő értelmi­ségiek követnek figyelemmel, de a zeneileg képzetlenek is végighallgatnak. Valameny- nyi műsorunknál arra törek­szünk. hogy, fokozzuk a hall­gatóság aktivitását. — Tehát mindenkihez el lehet jnttathi a muzsikát? — Úgy vélem, Igen. Ám rendkívül fontos annak a nimbusznak a szétoszlatása, hogy a zene az egyszerű em­ber számára „más világ”. A zenéhez bárkinek köze lehet. Hadd idézzem Kodály Zol­tán szavait: „A zene min­denkié 1” — Természetesen differen­ciáltan kell adnunk a zenét. — Van rétegződés, ez ma­gétól értetődő. Az egyik ré­teg számára csupán felvil­lantjuk a zenét, míg egy má­sik rétegnek már a zene szerkezetét, indulatait Is át­adjuk, Ezért szerkesztünk bo­nyolultabb műsorokat Is. Én hiszek abban, hogy az egy­szerűbb emberek számára is elérhetők a zene élvezetének magasabb fokozatai is. Évek során barátommá lett egy esztergályos, aki valamikor Közösségi vagy individuális nevelés ? Jelenei a Diniből: Dörner György és Igó Éva, a két fősze­replő. 8 NOCRAD - 1982. március 13., szombat Meglepő kijelentést hallot­tam a minap egy illetékesnek számító szakember szájából: „A közösségi nevelés túl­hangsúlyozása miatt nem kap elég teret az iskolába" az individuális nevelés." Ügy látszik, hogy ez leegy­szerűsítése félreértelmezése a nevelési tevékenységnek. Ugyanis a közösségi és indi­viduális nevelés ilyen mere­ven nem választható szét, hi­szen egy és ugyanazon tevé­kenységnek. a szocialista tí­pusú ember nevelésének ösz- flzetevői. Szembeállításuk he­lyett egybefonódó funkcioná­lásukat kellene bemutatnunk. A „vagy ez, vagy aJ’ teória nem vezet eredményre. Ezt mutatja nevelési gyakorla­tunk Is. A felszabadulás utáni pe­dagógiai gyakorlatunkban Makarenko tanításait tűzve a zászlóra kf«á-(j)tunk meg — talán erőltetett. nem “lógóé .álgondólt formák,bah — az iskola! .csoportok, kö­zösségek szervezését, nevelé­sét. Ma a személyiség sokrétű fejlesztése a nevelési koncep­ció. Közben — miért, miért nem — a közösségi nevelés témaköre hovatovább kike­rül a pedagógiai tanköny­vekből, és Itt-ott a nevelési gyakorlatból is, és mily fur­csa: eközben egyre gyakrab­ban hallhatunk, olvashatunk a közösség utáni vágyódás­ról, keresve az igazi közös­ségeket. Vitatkozunk is a kö­zösségekről néhány országos lapban. Egyik heves szocio­lógusunk szocialista társa­dalmunk legfájóbb • hiánybe­tegségei között említi a kö­zösségek kialakulatlanságát. Van aki válságról: a közös­ség és közösségi emberfoga­lom válságáról beszél. A vita évek óta folyik-. Az iskolai pedagógiai gyakorlatot pedig a legújabb nevelési koncep­ció alapján szervezzük. Nap­jaink iskolai kulcsszavai: sze­mélyiségfejlesztés, individuá­lis. nevelés, képességfejlesz­tés Stíl. Az új nevelési-oktatási do­kumentumok deklarálják ugyan a nevelő iskola meg­valósításának feladatait, azonban a gyermekek és a pedagógusok számára egy­aránt túlméretezett követel­ményrendszer, a tudományo­san nem kellően megalapo zott, erősen túlszabályozott tevékenységi formák a szoci­alista típusú "közösségek kia­lakulását, működését allg- alig teszik lehetővé. Pedig a közösségi-közéleti, szokások, magatartásmódok kiépítésé­nek kulcsfontosságú műhe­lye: az iskola. Amit e téren az Iskola elmulaszt, a mun­kahely nem, vagy csak ne­hezen pótolhatja. „A közösségnek, a közös­ségben, a közösség által” makarerikól mondást még ma is hangoztatják az opti­mista pedagógusok, ' hiszen rendkívül tömören fogalmaz­za meg elérni kívánt társa­dalmi nevelési céljainkat. A közösség tehát; az egyé­ni képességek, a személyiség kibontakozásának terepe, célja és eszköze is. A közösségfejlesztés Szo­cialista társadalmunkban po­litikai kérdés. Nevelési útke­reséseink között ne tériünk le e kissé göröngyös útról. Sőt a fölösleges akadályok, torlaszok szétzúzásával szé­lesítsük sztrádává. **■ ” C. Gy, magyamóta-rajongó volt, de a zenével való ismerkedése révén kinyílt előtte a világi és felébredt benne a szelle­mi érdeklődés, a minőség iránti vágy. Azóta is beszá­mol nekem a zenével valá találkozásairól — Vannak akadályai a ze-' nei ismeretterjesztésnek? — Mindenesetre jó lenne,' ha mindenki eljuthatna egy blzonvos alapfokú zenei készség kifejlesztéséhez, de a nehézségek már az iskolai oktatás során elkezdődnek. Ráadásul ez az egyénektől is függ, hiszen vannak olya­nok, akiknek a fogékonysá­gát rendkívül nehéz előbbre mozdítani. Az ilyen esetek­ben be kell csempésznünk a jobb minőséget. Ám mindezt továbbra is úgy, hogy első­sorban zenei élményben ré­szesüljenek, és ne kizáróla­gos zenei ismereteket szerez­zenek! Az érzelmeket kell megmozgatnunk az emberek­ben. A televízió és a rádió ezért rendkívül sokat tehet. Általános értékű receptek persze nincsenek a zene be- fogadtatására. Minden kor­nak meg kell találnia a sa­ját módszereit. A szolfézs vagy éppen a néndaléneklés sem old meg mindent. A ze­nét mindenkinek egyénileg kell átélnie. — Mennyire lehetünk tmJ tlmlsták az eredményeket iU letően? — Én optimista vagyok! Nálunk, a hajdani elmara­dottsághoz képest, az elmúlt évtizedekben , nagyon . sok minden történi: a zene meg­szerettetéséért, befogadtatá- sáért. Más országokhoz vi­szonyítva jól állunk. Sokfelé járva azt tapasztaltam, he y szót érthetünk a házai kö-> zönséggel. Én soha nem érez­tem elkedvetlenítőne^ ezt az ismeretterjesztő munkát. Ta­lán hiba volt. Kétségtelen, hogy vannak olyan rétegek, amelyek nehéz feladat elé állítanak minket. Ha csak arra az esetre gondolok visz- sza, amikor egyszer a frissi­ben bevonult újoncok között, egy szörnyen ételszagú ebéd­lőben kellett olyan műsort, játékokat kitalálnunk — majd- / nem óvodás szinten —, hogy némi eredményt érhessünk el... No persze nem tudom átfogóan értékelni eredmé­nyeinket, de erre a feladat­ra pazaroltam erőm Jó ré­szét. Nekem üdítő vállalko­zás volt. S hajlandó vagyok hinni a szociológusoknak, tö­megkommunikációs kutató- központoknak- az predménve- ket Illetően. A rádió és a te­levízió nagy lehetőségei kí­nál ehhez a munkához, és ezt ki is használjuk. Sz. B. KITLTŰRPOTITTK AI VILA O KONFERENCIA MEXIKÓBAN Mexikóban tartják meg aa első kultúrpolitikai világkon­ferenciát. Ebben állapodott meg Jorge Castaneda, Mexikó külügyminisztere és Amadou M’Boew, az UNESCO főtitká­ra. A július 26. és augusztus 5. között megtartandó konferen­cia céljaként jelölték meg: a jelenlegi és a jövőbeni világban a kultúra alapvető problémá­inak megvitatását és az álla­mok és az UNESCO jövőbeli kultúrmunkája irányvonalai­nak kidolgozását, , ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom