Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

U/Jomíílf titkárok kozott Salgóbányán iCönnyebb kongatni, mint önteni... Foglalkozás előtti megbeszélés a hallgatók között. A salgói hegyvidék magas­tól még imitt-amott őrzik az elköszönő tél maradványait, a fakón-kopasz fák tövében ott láthatók a múlásnak in­dult hócsomók, de a változás legbizonyosabb jele: a napsu­gár. Amint körülöleli a sal- Róbányai vezetőképző iskolát, s a második hetüket ott töltő fiatalok birtokukba veszik a sportlétesítményéket, az. ide­gennek úgv tűnik, mintha egy üdülőtelepen járna, noha a bejáratnál hatalmas felirat adja tudtuk a KISZ politikai képzési központja. Taggv ű!és reggel hatkor — Még hogy üdülés! — rep- likáz a megjegyzésre Hajnal Zsuzsa egri hallgató. — Reg­gel nyolc órától este hatig tartanak az előadások, foglal­kozások, Így igazán kevés idő jut az üdülésre. Persze, nem fölösleges dolgokról esik szó, mert különösen az újdonsült titkároknak bőven akad ta- nulnivaló. Idén először került sor a titkári tisztet kiérdemeltek képzésére, 45 nógrádi és he­vesi fiatal csaknem két hetet töltött a salgóbányai iskolán, s mindazt igyekeztek elsajá­títani, amire egv kezdő titkár­nak szüksége lehet. — Kétségtelen, hogy haszna van mindennek, de merőben más körülmények aas otthoni­ak — jegyzi meg a Nógrádi Szénbányák szorospatnki üze­méből Jött Szirmai István, majd hozzáfűzi: — A fejtés, elővájás, ahol dolgozom igen nehéz munkát, szoros időbe­osztást igényel, nem is szólva, hogy az alapszervezet tagjai­nak nagy része a járás külön­böző községeiben lakik. Vi­szonyíthatom-e ezeket a fel­tételeket ahhoz, amelyek kö­zött itt az iskolán „eljátszunk” egy-egy taggyűlést? Persze, bogy nemi Például ml csak reggel hat órakor és délután »1 kettőkor, tehát két rész­letben tarthatunk taggyűlést, mert máskor nem lehet öez- szehozni a társaságot S azt hiszem, ha majd egy ideali­zált modellt akarok otthon megvalósítani, akkor eleve kudarcra vagyok ítélve. Sok szó esik manapság a közösségek válságáról, elég gyakran hallani, tizen-huszon- évesek szájából is a lemohdó- an pesszimista megjegyzést; „nincsenek ma' már igazi kö­zösségek”.. Miként vélekedik erről a mozgalom? .Válságban a közösségek ? — Könnyebb a vészharan­got kongatni, mint önteni, és sajnos a fiatalok körébe is eléggé befészkelte magát az előbb említett borús szemlélet — vélekedik Molnár József, az Iskolaigazgató-helyettes. — Itt mégis azt tapasztaljuk, hogy szinte valamennyi titkár és KISZ-vezető azzal a szán­dékkal megy el, hogy otthon majd mindent megtesz egy jó közösség létrehozásáért. So­kuknak sikerül is, de egy ré­szüknek nem. Mert ehhez alapvető feltétel, amit mi igyekszünk beléjük „sulykol­ni”, hogy a közösségteremtés­hez alkotóerős, lelkes titkárra is szükség van. Ahogyan az ismert dal szól: égnie kell an­nak, aki gyújtani akar. — Ügy vélem «z az egyik leg­nagyobb problémánk — ved közbe Hajnal Zsuzsa —, azt kelten* megértetni mindenki­vel, hogy együtt lenni él­mény, s erre mindannytunk- nak törekedni kell. Jóllehet, a közösséghez való vágyódást nem csupán tizenhat-húsz éves korban kell kezdeni, hanem valahol kisgyermekkorban, ám nekünk mindent el kell követnünk, hogy az esetleges „lemaradást” pótoljuk. Űj seprő, jól söpör — tart­ja a mondás, s való igaz, hogy némi felfrissülést hoz a moz­galmi életbe is egy-egy újdon­dász. Fodor Péter, a Heves megyei Vízmű Vállalat KI3Z- titkára szerint a jó munka alapvető feltétele, hogy min­dig reális Igények szerint áll­jon össze a program. Tekintély, nur ka aiapján — Nem szabad minden em­bert egy kalap alá venni — teszi hozzá —, hanem a2 egy- egy csoporban kialakult ér­deklődésnek megfelelően, hoz­zájuk kell igazítani, mérni, értékelni a teendőket. Ehhez viszont alaposan Ismerni kell őket, eleven kapcsolat szük­séges, s némi tekintély is per­sze... — ... mert enélkül egyálta­lán nem megy — folytatja a ceredi termelőszövetkezet tit­kára, Csirke Nagy Ibolya —, már ami a munka alapján szerzett tekintélyt Illeti. S nem csak a tagság, hanem a munkahelyi vezetők viszonyá­ban te. Hiszen, véleményem Mértet, az egyik legfontosabb teendő, hogy a gondok meg­oldása érdekében a titkár bát­ran és őszintén képviselje a szervezetet. Vélemények, elképzelések, ötletek — amelyek valójában annyit érnek, amennyi meg­valósul belőlük. Mindehhez az iskola csak a kezdőlépést ad­hatja meg — de ez seirTkevés. T. L. A munkaerő nem igazodik A miomfoi ellenőrzési blzottsá­SSBSJjjfEI gok már túlvannak annak vizsgálatán, hogy a vállalati munkaerő-gaz­dálkodás miként befolyásolja —, s egyálta­lán: befolyásolja-e a termékszerkezet kor­szerűsítését? A vizsgálat országos program volt, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nemrégiben a részeredményeket Is összesítet­te. Zárójelentésének egyetlen mondatban megfogalmazható lényege: „a termelési és a termékszerkezet — az ezzel kapcsolatos ha­tározat megjelenése előtti időszakhoz képest — lényegesen nem változott”. A vizsgálat egyébként összesen 12? válla­latra terjedt ki (az ipari és az építőipari lét­szám 15 százalékára), s az elmúlt három év eseményeit elemezte. S,. hogy egyáltalán mi­ért volt szükség erre a vizsgálatra? Hadd idéz­zük a KSH tavalyi, az állami iparra vonat­kozó teljes körű felmérésének végeredményét: a termékele átlagos életkora 15 év! A 10 évnél fiatalabb gyártmányok aránya 47 százalék, a 3 évnél fiatalabbaké csak 17 százalék. E számok olvastán csakis arra a következ­tetésre juthatunk, hogy a -vállalati tervező- munkát aligha forgatta fel a mindenáron va­ló termékszerkezet-korszerűsítés szándéka. S valóban: a 127 közül mindössze három (!) vál­lalat rögzítette hosszú távra szóló terveiben is termékstratégiai elképzeléseit. Mindenki más többnyire rövid, illetve kisebb részben középtávú elképzelésekre épített. Az esetek nagy részében afféle „követő akciókról” van szó: az éppen aktuális piaci eseményekhez való utólagos igazodásról. Óvatos, s minden kockázat nélküli manőverekről. Például: egyes termékek gyártási volumenének lé­nyegtelen változtatásáról, némi műszaki mó­dosításról, „profiltisztításról”, esetenként pe­dig néhány űj gép beállításáról (mely akció voltaképpen „stuktúrakorszerűsítésként” is a d mimsztrálható). A termékstruktúra korszerűsítésével kap­csolatos — immár négy évvel ezelőtt megfo­galmazott — határozat szerint: „A szerkezet- váltás egyik fontos tényezője a munkaerő- igény biztosítása”. A kétszer kettő logikájára épülő összefüggést a vállalatok egy könnyed manőverrel kerülték . meg: nem a termék- szerkezettel kapcsolatos döntésekhez, illetve nem a struktúraalakítási gyakorlathoz igazí­tották a munkaerő-szerkezetet, hanem for­dítva: az adott szakmai összetétel szerint ala­kítgatták (már ahol. >.) a gyártmányszerke­zetet. Lássuk be, ez sem kevés, hisz jelenlegi hely­zetükben még annak Is örülnek, ha egyálta­lán bármiféle képzettségű szakembert kapnak. Ami pedig az átképzést, illetve a továbbkép­zést illeti: az érdekeltek első kérdése, hogy „mennyivel emelkedik a bérem, ha vállalko­zom egy tanfolyam elvégzésére?” S a kény­szerű válasz: majd ha haszna (vállalati mé­retekben is mérhető haszna) lesz a tovább­képzésnek, akkor „fizetünk bérben is”. E vállalati véleményekkel szemben, az or­szágos helyzetképet fölrajzoló KNEB-vizsgá- lat már a munkaerőpiac javuló egyensúlyi helyzetéről beszél. így fogalmaz: „A szerke­zetváltást akadályozó létszámhiány, a vizs­gált egységeknél nem jelentős, inkább a szak­mai összetétel okoz gondot. Az ezzel kapcso­latos továbbképzési feladatok azonban sehol nem váltak el élesen az általános továbbkép­zési tevékenységtől”. Valószínűleg azért sem, niert/— az iménti KNEB-jelentés megállapí­tásait tovább idézve — „a közgazdasági sza­bályózó rendszer nem hat kellő kényszerítő erővel a munkaerő-gazdálkodás racionalizá­lására. .. a bérszabályozás nem ösztönöz elég­gé a létszámfeleslegek leépítésére”. Közelítünk a lényeghez. Mert, ha tipikus­nak tekinthető a termékszerkezet átalakítá­sával kapcsolatos tartózkodó vállalati maga­tartás, akkor e jelenség rögzítésén túl vizsgál­ni kellene a vállalati munka környezeti fel­tételeit is. Mert — bár a vizsgálati módszere­ket, s azok megbízhatóságát nem ismerjük —, a népi ellenőrök által felvázolt kép hitelessé­gében nincs ofcunk kételkedni. A vállalatok­nál valóban lassú, majdhogynem értékelhe­tetlen a termékstruktúra korszerűsítésének: üteme. Ám nagy kérdés, hogy e vállalati ma­gatartás mennyiben racionális? Tévedés koc­kázata nélküli a válasz: annyiban mindenkep­pen racionális e vállalati magatartás, ameny-. nyiben a vállalatok alkalmázkódnd kénytele­nek a gazdálkodás feltételeit meghatározó környezethez. Hlanvafnnialf tűnö összefüggés, HlaflVCIUllCEI ami kiindulópontja lehetne a további és minden eddiginél ftlé- lyebbem szántó elemzéseknek. Vértes Csaba Konyhából a kempingbe A tavalyi) idegenforgalmi szezon igazolta, hogy a diós- jenői kemping- ellátására az ottani' büfé nem alkalmas. A rétsági ÁFÉSZ az étel oda- szállításával oldja meg az üdülők ellátását, Jtó lehető­séget kínál erre a gyermek­élelmezésre specializálódott rétsági napközis konyha, mé­rtét a szövetkezet még az Idegenforgalmi szezon előtt üzemeltetésre -átvesz. Már csak azért is Indokolt a sür­gő! intézkedés, mert az ide­genforgalmi hivatal a diós- jen® kempingben Mén nyá­ron turnusonként száz gyer­meket (MtOtet Körbejáró tévékamera Egy sngrt eég olyan Ipari tévékamerát fejlesztett ki, amely kis méreteinek kö­szönhetően alkalmas arra. hogy nehezen hozzáférhető helyeken készítsenek vele fel­tételeket. Körben forgó fej­része féloercenként tesz meg ?gy fordulatot. A rendszert már bevezet­ték az egyik londoni repülő­téren, ahoi hajtóművek el­lenőrzésekor használják. Ré­gebben ez a vizsgálat' 2—3 napig tartott, mivel a hajtó­műveket le kellett szerelni a repülőgépről. Most ez » művelet feleslegessé vált, a tévékamerás ellenőrzés fél óra alatt elvégezhető. Kisegítő üzemóg Ecsegen Fejleszti kisegítő üzemácát az ecsegi Békp Termelőszö­vetkezet. Mintegy hárommil­lió forint beruházásból idén új gépjavító műhelyt, hozzá betonozott gépudvart és al­katrészraktárát létesít A tat- központban így felszabaduló épületekben vasipari üzemei rendeznek ba. amelyben csa­ládi házakhoz keresett vas­kerítést ás -kaput, valamin* kerítésfonatot gyártanak már az év második felében. Ter­vezik egy ötven nőt foglal­koztató varroda felállítását is. A kisegítő üzemágból vár­ható mintegy húszmillió fo­ntos bevétel nyereségét a termelőszövetkezet minde­nekelőtt a tej- és marha- hústermelés fellendítésére kí­vánja fordítani. Medvegy István pusztaber­ki lakos — hogy hivatali stí­lussal éljek — személyesen keresett meg. Hóna alatt tekin­télyes paksaméta, abban számtalan ilyen-olyan tanácsi határozat. — Nézze — mondta elkese­redetten —, én már sokfelé fordultam, de végül senki sem ad nekem igazat. Tűrnöm kell egy tűrhetetlen állapotot. Se­gítsen rajtam az újság, ha tud. Tud? Nem feleltem neki azóta sem, mert úgy tűnik nincs se­gítség. HATÁROZOTT (?) HATÄRO- < ZATOK ' Jó néhány évvel ezelőtt, 1968-ban kezdődött ez az ak­tát aktára halmozó perpatvar. Hogy miért? Mert Medvegyék szomszédja Szabó István egy korábbi lakóépületet istállóvá alakított. Ez még a kisebbik baj lett volna, ha az istálló nem öt méterre állana Med- vegyék konyhájától, tízre a szobáktól és körülbelül ugyan­ennyire az udvari kúttól. Sza­bó István telke a szomszédié-, lé lejt, aminek többek között az a következménye, hogy az istállóban tartott szarvasmar­hák „illatos nedűje” Medve- gyék telkére csordogált, oly­kor patakokban is. Időnként hatalmas trágyarakás is ösz- szegyűlt — volt úgy, hogy két­száz tonna! —, ami aztán le­gyek millióit csalogatta. Medvegy István fölkereste az akkori Rétsági járási Taná­csot, ahol minden gond nél­kül neki adtak igazat és Sza­bó Istvánt arra kötelezték, A Medvegy-dosszié hogy rövid határidőn belül bontsa le az amúgy is életve­szélyes épületet. Ki tudja mi­ért, Szabó István nem tett eleget a tanácsi határozatnak, de számon se kérte tőle senki. Telt-múlt az idő, tíz év alatt a korábbi négy tehénke szé­pen fölszaporodott húszra. (Ezzel természetesen az orrfa­csaró bűz és az egészségtelen trágyalépatak is terebélyese­dett.) Medvegy István most a já­rási közegészségügyi és jár­ványügyi felügyelőséghez for­dult, ahonnan papírja az ille­tékes helyi tanácshoz került Nagyorosziba. „A panaszában foglaltakat a helyszínen megvizsgáltuk és azt a valóságnak megfelelőnek találtuk' Közöltük Szabó Ist­vánnal, hogy ezen a területen az állattartást meg kell szün­tetnie. A helyszínen megbe­széltük az új istálló építésé­nek helyét is” — írta 1978 nyarán a tanácselnök a pana­szosnak. Vagyis, kinek van igaza? Medvegy Istvánnak. A tíz év alatt az istállóvá avanzsált lakóépület széthullott a gon- dozatlanságtól, vályogtégláit alámosta a trágyalé, gerendá- zatát tönkretette az erős pára. (Kétszer dőlt be az istálló Medvegyék udvarára! Baj — szerencsére — nem történt.) Jött is az újabb határozat á járási hivataltól: BONTANI! Ezt még a KÖJÁL véleménye is alátámasztotta, mely sze­rint: ....Szabó István állattar­t ása szakszerűtlenül, a köz­egészségügyi követelmények figyelmen kívül hagyásával történik.” Szabó István föllehbezett a megyéhez, ám ott sem kapott engedményt: ragaszkodtak az életveszélyes épület (?) lebon­tásához. Papíron... Szeptem­berből közben december lett és minden megváltozott. EZ AZ ISTÁLLÓ NEM AZ AZ ISTÁLLÓ! A jószágkedvelő férfi négy hónap alatt szépen fölújitotta a romokat, figyelmen kívül hagyva az összes bontást sür­gető határozatot, legyen .az községi, járási vagy épp me­gyei. Medvegy István pedig kapott egy levelet, amely­ben ez állt: „A helyszíni szemle alkal­mával már nem azt a mellék- épületet találtam, amelyre vo­natkozóan az I. fokú (járási hivatal, Rétsági és a II. fokú (Nósrád megvei Tanács ÉK V- osztálya) határozat, rendelke­zett." Summa summárum — nem kell bontania Szabó István­nak. Hogy is van ez? Az előbb még mindenki Medvegy Ist­vánnak adott igazat, most meg már Szabó Istváné a pálma? Bizony így van! Miután az életveszély megszűnt, az már igazán nem számít, hogy a trágyalé továbbra is átfolyik a szomszéd portára, lehetetlen állapotot teremtve az ott la­kók számára. Igaz, ez a tény csupán Medvegy Istvánékat idegesíti, hiszen csak az ő or­ruk alá bűzölögnek a külön­ben népgazdaságunk számára nagyon is fontos négylábúak. Született közben egy újabb határozat is, aminek értelmé­ben már nem az istállót kell lebontani, csupán a tehene­ket elköltöztetni, mert erre módja van Szabó Istvánnak. Csak kedve nincs. — Hozhatnak énfelőlem akármilyen határozatot, min­dig akad fölöttes hatóság! Eb­ben az országban támogatják a kisgazdaságokat, én meg a húst, meg a tejet adom! Hát mért nem fér meg békén a szomszédom? — mondja szi­gorúan a hetven fölött járó gazda. — Minden úgy marad, ahogy van, mert ha nem, ak­kor én fölakasztom magam! Medvegy Istvánnak már „elege van” az egészből. — Vólt egy megbeszélés, ahol elég sokan voltak, ‘min­denféle hatóságoktól. Nem ju­tottak semmire. Nekem azt mondta a Rétsági járási Hiva­tal elnöke, költözzem el onnan, segítenek, hogy vegyek lakást Rétságon. Most menjek el az otthonomból? Hát mi­lyen dolog ez? KÖRKÉRDÉS A községi tanács elnöke Nagyorosziban dr. Windegg Györgyné: — Gyakran ellenőrizzük Szabó István portáját, betart­ja-e körtisztasági rendelotün- ket. Hatósági eszközünk az ál­lattartás megszüntetésére nincs, a szép szó pedig kevés. Az Országos Építésügyi Sza­bályzatban leírtakat nem tud­juk betartatni az állattartó­val, pedig több telke is van Pusztaberkiben. Megszüntet­hetné az állapotot, ha olyan telkére vinné a jószágokat, ahol senkit nem zavar. Hiába büntetnénk meg, hivatalos jö­vedelme nincs, aligha hajt­hatjuk be rajta a pénzt. Sem a járás, sem a megye nem tu­dott semmit elérni Szabó Ist­vánnál, akkor miért tudnánk mi? Bajusz Attila, a KÖJÁL el­lenőre : — ! Fölösleges büntető hatá­rozatot hoznunk, Szabó István úgy Is megfellebbezi, mint" tette korábban is. Csak a -pa­pírokat szaporítanánk. Ml ugyan köteleztük őt a trágya és a trágyalé naponkénti el­szállítására, de ezt ellenőrizni képtelenség. Nem állíthatunk ellenőrt minden Szabó Ist­ván mellé. Marad tehát ez az állapot. Nagy Sándor, a Rétsági já­rási Hivatal műszaki csoport­jának vezetője: — Nem építési téma már.’' Egyébként korábbi határoza­tainkat a megye utasította el, illetve változtatta meg, ezért nem hajtottuk végre azokat. Ml többet nem tehetünk. A Rétsági járási Hivatal egészségügyi osztályának ve­zetője, dr. Jakubecz József így vélekedik: — A szarvasmarhák szak­szerűtlen tartásuk révén meg­fertőzhetik a környezetet, mi­ként a Medvegyék telkén levő kutat Is. Megfelelő megoldás az lenne, ha onnan az állat- állományt kitelepítenék. Botka Miklós, a Nógrád me­gyei Tanács ÉKV-osztályának vezetője: — Az életveszélyt már jóJ val korábban elhárította Sza­bó István. Nekünk ezt kellett elérnünk. És ez megtörtént. A húsra, tejre szüksége vaui az országnak, azt senki nem vitathatja. Nekem sem áll szándékomban. Az azonban mégis csak képtelenségnek! látszik, hogy ilyen áron má­sok békéjének, nyugodt életéi nek rovására legyen néhány liter tejjel és pár kiló hússal több az üzletekben. Én nem tehetek mást, mint ezt a tényt megállapítom. Medvegy Ist­vánon és családján másoknak kell segítenie. Akik azért kapják a fizetésüket. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1982. március 13.( szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom