Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
Növekedett crz olvasók száma Pásztori Salgótarján műreíőcfésagyéról Alkalmazkodva A pásztó! lagjrfcüaségi-íó- rási könyvtár — alkalmazkodva a nagyközség iskoláiban bevezetet ötnapos tanításhoz — múlt év szeptemberétől szombaton is egész napos nyitvatartással várja az olvasókat. Az elmúlt fél év tapasztalatai kedvezőek A pásztóiak szombaton is szívesen keresik fel a könyvtárat. Különösen a délelőtti és a kora délutáni órák kedveltek. A szombat elsősorban a „nagydiákok” napja, középiskolás és főiskolás fiatalok rendszeresen itt szerzik be a kötelező és ajánlott irodalmat, a könyvtár gazdag állományában szinte mindent megtalálnak. A könyvtárosok készséggel teljesítik kéréseiket könyvtárközi kölcsönzéssel is. A múlt évben 160 könyvtárközi kölcsönzést továbbítottak, számos irodalomkutatást végeztek A mintegy 220-féle folyóirat is sok érdeklődőt vonz, ezek olvasottsága nőtt. Az általános iskolások a vártnál kisebb számban élnek a saombatí kölcsönzés lehetőségével — 6b inkább családi körben töltik a pihenőnapot, ami mindenképpen hasznos a gyerekek szempontjából. A jövő modellje azonban az lehet, hogy szülő és gyerek együtt keresse fel a könyvtárat, közös program legyen a könyvtárlátogatás. A nagyközségi könyvtár eredményes évet zárt ,1981-ben. 2556 beiratkozott olvasójuk volt, a múlt évhez képest 'növekedés történt, és ami örvendetes, 702 a munkás- és paraszt olvasók száma. A lakosság 21 százaléka olvas! Tavaly 75 468 kötetnyi forgalmat bonyolítottak le, egy olvasóra 29 kötet könyv jutott, ami erőteljes olvasói forgalmat jelent. S algótarján hatvan éve város. Megyeszékhelyi funkciójának betöltéséhez jelentősen hozzájárultak azok az oktatási és köz- művelődési intézmények, amelyek az előző évtizedek alatt megyei és városi ösz- szefogással Salgótarjánban létrejöttek. Óvodáink fejlesztése művelődésügyünk kiemelt feladata volt és az ma is. Az idén 19 óvodánkban 2596 gyermeket helyeztünk el. Minden gyesen nem levő édesanya óvodás kprú gyermeke óvodai felvételt nyert Jelentős eredmény, hogy évek óta az öszMozgatható képernyő A fcfrón Sony cég ofytm tr-feé- ágylww köt, és csak oldalt fek- sz&léket hozott forgalomba, re tudják nézni a tévét, vagy amelynek 13 centiméter átmérőjű akik pusztán kényelemszeretetből képernyőjét a vízszintes helyzet- szoktak fekve tévézni. A többhez képest maximálisan 30 fok- csatornás, telepről és hálózatról kai cl lehet fordítani. Ennek aa egyaránt működtethető kis készü- újdonságnak azok vehetik jó lék súlya mindössze 3,5 kilo- hasznát, akiket betegségük aa gramm. Mohácal Regős Fenne rajza a változó igényekhez sres ötéves korú gyermek óvodában részesül iskola-előkészítésben. A város létrejöttének 60. évfordulója alkalmából adtuk át az új 150 személyes beszterce-lakótele- pi óvodát, mely első alkalommal február 16-án fogadta a gyermekeket, jelentősen csökkentve a' város többi óvodájának zsúfoltságát is. Általános iskoláinkban eny- myi gyermek még soha nem tanult, mint az idén. A városi tanács felkészült az 5893 általános iskolai tanuló fogadására. A Beszterce-lakótele- pen 16 tantermes új általános iskolát adtak át 1981-ben. Iskolaépítésre került sor a Ke- merovo-lakótelepen és Zagy- vapálfalván. Üjabb tantermek épülnek 1982-ben is a Budapesti úti Általános Iskolánál. A növekvő gyermeklétszámot a tantermek számának szaporodása mellett is csak szükségtantermek igénybevételével tudjuk kielégíteni. Az 1982/83. tanévben ismét tantermi célra kell felhasználni az úttörő- váitótábor kőépületeit. A nagy gyermeklétszámból adódó feszültség ellenére is városunkban csak délelőtt folyik az oktatás, napközis ellátást vagy menzát az igénylők számára biztosítottunk. Alsófokú intézményhálózatunk a gyógypedagógiai óvoda létrehozásával, a kisegítő iskola fejlesztésével, a korrekciós osztályok megszervezésével, a hétközi diákotthon feltételeinek javításával, a Nevelési Tanácsadó megszervezésével vált gazdagabbá. A Salgótarjánban működő hét középfokú oktatási intézményben nemcsak a városi, hanem a megye minden részéből és a más megyékből érkező fiatalok is tanulnak. A kollégiumi felvételt kérőknek elhelyezést adtunk. A demográfiai hullám általi gyermek- létszám-növekedésrc számítva építjük az Arany János úti Iskolát, amely kezdetben általános iskola és gimnázium, majd később csak gimnázium lesz. Oktatási intézményeink korszerűsítése, felújítása a szűkösebb anyagi lehetőségeink ellenére is folyamatosan történik. A felújítások pár objektumnál bővítéssel is párosulnak. Jelentősen segítik .az iskolákban folyó munkát a városban működő megyei irányítású intézmények, így a Pályaválasztási Tanácsadó Intését, az Állandó Áthelyezési Bizottság, valamint a Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézet, amely napjainkban költözött a minden igényt kielégítő új épületébe. Salgótarján oktatási intézményhálózatában fontos szerepet tölt be a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, mely az idén ünnepli létrehozásának 10. évfordulóját. I skoláinkban az új nevelési program szerinti munka bevezetése folyamatosan történik. Eddigi tapasztalataink pozitívak, ezek a gyermekek nevelésénél és oktatásánál egyaránt tapasztalhatók. Közművelődési intézményeink a város egész területét behálózzák. A József Attila megyei Művelődési Központ, az Ifjúsági-művelődési ház és a szakszervezeti művelődési házak jelentős számban vállalkoznak országos, vagy regionális jellegű rendezvényekre is. A sikeres, visszatérő kulturális események közül különösen kiemelkedik a tavaszi tárlat, a szabadtéri szoborkiállítás, az üvegművészeti bi- ennálé, az animációs filmfesztivál, a munkásfiatalok vers- és prózamondóversenye, a munkás kulturális hetek és a salgótarjáni ifjúsági zenei napok, a Nyomozz velünk városmozgató játék programja. Peremkerületi művelődési otthonaink a maguk lehetőségeivel segítik a lakossság művelődését, szórakozását. Évek óta sikeresek a somoskői nyári tárlatok, hasznosak a rendszeresen tartott szakköri foglalkozások. Kulturális fejlődésünk kiemelkedő eredménye volt a modern új múzeum átadása, mely munkájával városunk egyik legjelentősebb közművelődési intézménnyé vált. A zeneiskola végleges helyére költözése után új orgonával gazdagodott. Orgonahangversenyeik mindig szép számú közönséget vonzanak. • Képzőművészeink jelentős sikereket értek el a hazai és a külföldi kiállításokon. A hagyományos kiállítóhelyeken kívül egyre több kiállítást szerveznek üzemekben, intézményekben és iskolákban. Munkakörülményeiket az idén új műtermek építésével segítjük. Városunkban a munkás művészeti hagyományokra építve új művelődési formák meghonosításán dolgozik a megyei művelődési központ. Irodalmi életünk fejlődését színvonalas új alkotások reprezentálják. A város 60 éves évfordulója is lehetőséget ad újabb művek létrehozására. Művészegyütteseink közül kiemelkedő eredményeket ért el a Nógrád táncegyüttes, a Tempress és a Petőfi Színjátszó együttes. A Salgótarjáni szimfonikus zenekar a hazai sikerek után tavaly a finnországi Vantaa-ban hangversenyezhetett. A hozzáértő hallgatóság elismeréssel szólt színvonalas művészi teljesítményükről. Városunknak számos fesztiváldíjat szerzett a Kohász- és a Bányász- fúvósze- kar. Fiataljaink körében egyre népszerűbb a több helyen sikert szerzett Fanyúl beatzenekar. A legjelentősebb mennyiségi és minőségi fejlődés az utóbbi időben a kórusmozgalomban volt. Gyermek és ifjúsági kórusaink mellett sokat tapsolhatunk a József Attila megyei Művelődési Központ kamarakórusának. A pedagógus- és a bányászkórus gazdag hagyományok őrzője. Az iskolai és a peremkerületi könyvtárak irányításában tevőlegesen vesz részt saját funkciójának jó ellátásán kívül a Balassi Bálint megyei Könyvtár. A felnőtteken kívül a gyermek és az ifjúság körében is egyre több rendezvényt szervez a Tudományos és Ismeretterjesztő Társulat és a moziüzemi vállalat. A növekvő szabad idő hasznosítására bővebb kulturális ajánlást kell adni főleg szombatonként és vasárnaponként. A kulturális rendezvények kínálatát a „nyitott ház” és a „játszóház” sikerei alapján gyarapítani lehet, főleg a gyerekek és a fiatalok körében. Az igényekhez igazodva javítani kell a kulturális szolgáltatásokat, fejleszteni a közösségeket létrehozó és formáló lakóterületi klubokat. A közművelődési intézmények-, kel és a vendéglátóipari egységekkel együttműködve több táncos szórakoztató lehetőséget kell adni az ezt igénylő fiataloknak. Minden területen javítani kell a propaganda- munkát, a közönség tájékoztatását. K özoktatási és közművelődési intézményeink tehát alapvetően alkalmasak a növekvő feladatok ellátására. Az intézmények munkáját viszont a változó és fejlődő társadalmi igényekhez igazítva fejleszteni lehet és fejleszteni is kell, hogy még eredményesebben tudják rendeltetésüket betölteni. Dr. Kun András Ütonjáró Görbetükör Hollókőn Bffikösfcen egyfelől honfiú! keblem dagadoz az Oj Tükör február végi számát levelez, ve, és két oldalt beterítő szép, színes hollókőd fotóit szemvidító fű helyett használhatom veresedé kötőháfrtyámra — másfelől meg behorpadozik a keblem egészen a hátamig, onnan aztán se előre, se hátra .. . Mert már a képes riport címe is! „Kik szeretik Hollókőt?” — nem is csak elgondolkoztat, de bizony, < önvizsgálatra is kényszerít: hát, szeretem Hollókőt, vagy nekem nem jut eszembe olyan sok szép emlék, ami máshol esett ugyan velem, mégis Hollókőn járva vág bélém? Mint a lendületes-indula- tos-épületes cikk szerzőjébe csontig vág ottjártában (Csontos Magda), de már amikor először ott járt, akkor is úgy érezte, mintha mesébe került volna . . . Néha éppen ez okozza a bajt. Mert a valóság majdnem mindig más, mint a mese. A mesevilágba meg nem fér el semmi a keservesen megszenvedett szépségekből. Sőt, ott sár sincs. Minden porcukorral vagyon lehintve. Az aztán igazán ritka manapság, hogy a főváros hozza vidékre a provincializmust, amit, ha el is hoz nagy néha, nagy véletlen folytán — legalább hagyna is itt vidéken! Ne vinné még tovább, országvilág élé, betehetnénk a sajátjaink mellé a kamrába. De viszi is'vissza hamarjában, ahogy hozta. Abból meg nem ■ok jó származik. Aki nem járt még Hollókőn, vagy semmi tájékozottsága erről az országban, világban párját ritkító ó-meg újfaluról, történelméről, legújabb kori történetéről, nos, annak aztán meglehet a véleménye rólunk! De, ha még azt is komolyan veszi, ami az említett oldalakon egymásra következik...? Mit mond, mutat hát a görbetükör Hollókőről, megyéről, műemlékvédelemről, idegenforgalomról, KPM-ről, megyei tanácsi osztályról, de még magukról a hollókőiekről is? Hát bizony, ezek közül senki sem szereti Hollókőt. Csak ennyit. Nem többet. De már erre útnak ered a krónikás innen a végekről is, a kis provinciáról a még kisebb provinciára, Hollókőre. Előtte igyekszik összemarkol- m annyi tárgyilagosságot, amennyit elérhet. Aztán már ott járkálva nem kerüli el a tanácsi kirendeltséget, megví- ve a hírt Kovács Pali bácsinak arról, hogy bizony, „nem szereti itt senki Hollókőt” Messzi földről, a pesti aszfaltról kell ide jönni másoknak, hogy Hollókőt valami szeretet is melengesse. Már az igaz, hogy a riportban említett közlekedési táblák ófalui elhelyezése, templom elé biggyesztése nemhogy szerencsétlen eset, de alighanem tűrhetetlen is! De, hogy mekkora sora van ennek, azt itt csak érinteni lehet A lényeg, hogy már nyolcvanban téma volt az évtizedeket és milliókat felemésztő, megyei és országos figyelmet még jókor ötvöző, pótolhatatlan értékű ófalui rész megmentésében a közlekedés valamilyen szabályozása. Kétszer hívták bejárásra a műemlékieket. Egyszer sem jöttek el! Végül a közeid múltban aztán a megyei tanács illetékes osztálya és a KPM úgy döntött, hogy fel kell helyezni a táblákat! Nincs más szabály a közlekedésre, csak egy, tábla sincs „stílszerű”, úgy tűnik, nincs mit tenni..: Amíg nem épül kicsit arrébb terelőút, addig ez a módi járja” — vélekedtek a szakemberek. Márpedig útra vajmi kevés lehetőség akad mostanában. Dől a kocsi, dől a nép szezonban. Sajnos, éppen azoktól próbálja megvédeni Hollókőt ez a csúfosnak tűnő (itt semmiképpen nem helyénvaló) táblarengeteg, akik „annyira szeretik”, hogy legszívesebben a templomba is busszal, Dadával hajtanának befelé ... A szeretet hiányát is felróhatnánk a mintegy kilenc-tíz (!) közlekedési táblát szemlélget- ve, helyette a kiemelt figyelem, a különleges elbírálás, az akár extrának” is nevezhető megoldás hiányát említjük. Ezek a táblák innen ki kell, hogy takarodjanak! Ki velük az útleágazáshoz, oda, ahol a parkírozó felé visz a másik út. Ott is elég belőle egy, ami a behajtást tiltja az ófalud tenyérnyi terület egészére, feltüntetve az elengedhetetlen szervizkivételeket, lakossági célfuvarokat. A mostani megoldás nemcsak rossz fényt vet ránk, de alkalmas arra is, hogy mindent, ami itt történt évtizedek alatt —, mint az említett riportban is megesett — meggörbítsen! Hát hizony, megtörtént az is, hogy a nagy villamosítási átalakítás során, a sokat kifogásolt légvezetékek földbe süllyesztésével valamelyik tehergépkocsi felfreccsentette a sarat (mert volt, meg lesz is belőle egy darabig, amíg a teljes közművesítés befejeződik!) a műemlék templomocska hófehér oldalára. Víz, villany, szennyvízelvezetés — ezután jön majd az út, amelyen nem tere.a meg a hollókői sár. Ez a közeli múlt, a jelen, meg a legközelebbi jövő, és valami köze lehet a szeretethez is, már, ami Hollókőt, a megbecsülését illeti. Ezt szóvá tenni éppoly balgaság számba mehetne, mint kifogást emelni a házat építő kőműves meszes nadrágja miatt. De azért szorult még annyi szeretet a hollókőiekbe, hogy húsvétra patyo,latfehérre meszelik a falakat. Bekerült bizony a sárfolt a görbetükörbe, amint nem járt különbül az „egymáshoz ragasztott üveggömb”, az a műemléki közvilágítás sem, amelynek darabjai szappan- buborék voltukban mégis földhöz ragadtak, nem szállnak el „Szeretheti Hollókőt aki ezeket ide telepítette?” — szól a lelkiismeret harangzenéjével Hollókő szerelmese az Új Tükörben. Mi tagadás, maguk a hollókőiek is fur- csálkodhattak egy ideig a rövid póznákon függő üveggömbök láttán, de ez talán nem is csoda, hiszen valóban máshoz szoktak; ikeroszlopos vi- lanyégőkhöz, még régebben a teljes esti sötétséghez, a kézi lámpáshoz esetleg. Honnan tudhatnák éppen ők, hogy, amit itt felszereltek, az a műemlékek megvilágításáért sokat töprengő-kísérletező szakemberek évtizedes munkájának máshol, sok helyen a világban kipróbált változata? Hogy ilyen világítótestek, vagy ezekhez nagyon hasonlók sugároznak meleg, szűrt napfényre emlékeztető fényeket a hírneve^ Rigában, a csehszlovákiai műemlék városokban, például a tündérszép, Budec-ben . . . De, hogy hazai vizeken evezzünk — jó nyolc-tíz éve Győr műemlékegyütteseit is éppen ezek világítják meg! Ami jó a barokkhoz, a klasszicista, vagy más építészeti stílushoz, éppen az jó egyedül, és semmi más (petróleumlámpa; gázláng, fáklya) nem jöhet szóba! Ez a figyelem, az a teljességre törekvés potom ötmillióba került, de soha nem a pénz fejezi ki a szeretetet. A hozzáértés szakértelem inkább. Hollókőt is az szeretheti, aki ma már kizárólag hozzáértéssel közelíti. Na, a végén aztán megkapja mindenki a magáét, ahogy mondani szokás. A „tükrös csiricsáré tarkaság” például az új faluban. Harminc év alatt felépült ott vagy másfélszáz új otthon. Tükrös díszítésű kettő-három. A többi sem más, mint a mai magyar falvak többségében látható. De, hogy számon kérni egy falutól lehet-e ezt: miért nem épített látnoki módon összkomfortos „régi” házakat ötvenben — nos, ezt kétlem, kérem szer'^eH'0! . . . T. Pataki László NÓGRÁD — 1982. március 6., szombat 7
