Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-06 / 55. szám
Voll egy hét a főiskolán... Kollégiumi napok A mesétől a valóságig Miért? Egy hétig — február 15. éa 21. között — a salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola kollégiuma volt a város „művelődési központja”. A kollégiumi napok évenként ismétlődő rendezvénysorozata idén az intézmény fennállásának 10. évfordulója jegyében zajlott, és a diákokból- tanárokból álló kollégiumi bizottság a jubileumhoz méltó programmal tette ünnepivé az eseményt. Képes riportunkban a kollégiumi napok emlékezetes pillanatait idézzük fel. ZSIBVÁSÁR Némi lelkiismeretíurdalás- sal vegyültünk el hétfő délután a Furák Teréz Leány- kollégium (a városban csak így ismerik) előtti térség forgatagában, hiszen nagyobb előzetes propagandát érdemelt volna a főiskolások zsibvásáré. Labosa Lajos, Zala Csaba és Telek Zsolt stúdiósok azért így is mindent megtettek, hogy legalább a környéken Vásár, vásár, zsibvásár, lakók kíváncsiságát felkeltse a vidám zenebona. Noé, ötletekben valóban nem volt hiány: plakátárverés, könyvvásár, cserebere- szolgálat stb. Jelképes „térítés” ellenében bárki kipróbálhatta autó vezetési tudományát, ám ez a lehetőség sem szárnyalta túl a „dühöngő” népszerűségét. A köztérre helyezett bőrbábut egy forintért bárki felpofozhatta (kettesért akár más módon is bántalmazhatta), míg a mellette levő kis füzetbe beírhatta, hogy valójában kinek szánta az ütleget . . . Egyesek a szellemi tornán igyekeztek bizonyítani, mások elébb — így a krónikás is — Juhász Anikó és Kocsis Mária II. éves tenyérjósoktól remélt jobb jövőt. Gál Máriának eközben sűrűn kellett fordulnia a forralt bonralt telt fazékkal. A kissé szeles időben, hogy-hogy nem, ez volt a legkelendőbb portéka. REKTOROK™. Míg a kollégiumi napok rendezvényei egyrészt a város felé „nyitottak”, másrészt az intézmény hagyományait voltak hivatottak ápolni. Ilyen hagyomány a kollégiumban a diák- rektor-választás, melynek előkészületei során mindhárom évfolyam hallgatói igyekeztek saját jelöltjük érdekében „manipulálni” a választási harcot eldöntő zsűrit. A Gyurkó György vezette ta- nárzsüri a rektőrjeid;tek programbeszéde, a híveik által készített rádióműsorok, és a kollégium folyosóit elborító „választási plakátok” színvonala alapján a másodévesek Választási kampányát ítélte legmeggyőzőbbnek. így Borsodi Bélától, a kollégium igazgatójától Falvai Zsolt vehette át az intézmény „kulcsát” egy hétre. (A mostani másodévesek egyébként másodízben nyerték meg a versenyt. Tavaly is az ő jelöltjük lett a diákrektor.) Idei győzelmükben sokat nyomott a latban, hogy rektorjelöltjük papírzsebkendők beszerzését és kedvezményes sört ígért választóinak... Senki többet harmadszor?! (Hoer ígéretét beváltotta-« ar- ról nincsenek értesüléseink.). M«» ES MŰSOROK A kollégiumi napok idei programjait — bátran leírhatjuk —, kimagasló színvonal jellemezte. Ez azért meglepő, mert a változatosság általában egyenetlen színvonalt eredményez. A kollégiumi bizottság — élén Kelecsényi Ágnes II. éves vezetővel — azonban minden műfajban értékeset, mi több, érdekeset vett fel a programba, legyen az tudományos előadás, táncház, filmvetítés, karikaturista- bemutató. Néhány rendezvény külön is említést érdemel. Koncz Gábor színművész önálló előadóestje például biztosan sokáig emlékezetes mariid, amit a decibellben alig mérhető vastaps is jelzett. Cseh Tamás „Frontátvonulás” című műsorát adta elő, igaz, nem anynyira tapsra, mánt inkább továbbgondolkodásra késztetve. A Neoprimitiv együttest sokan „demokráciánk zálogának” tartják, s, ha e megjegyzéssel lehet is vitatkozni, azzal aligha, hogy harsány politikai humoruk (Lásd; „Uraikodóo6ztály” című műsor) inkább használ . . . Nagy érdeklődés előzte meg a főiskola színjátszóinak műsorát. Az Aula Színpad ezúttal kabaréműsort készített az alkalomra, elsősorban Rad- ványi Ervin és T. Pataki László írásai felhasználásával. (A műsorban Bakos Géza, a megyei művelődési központ munkatársa is közreműködött.) Sikerük nemcsak a főiskola, de a város sikere is. hiszen a csoport mára állandó — megbízható színvonalú — csoportja a megyeszékhelynek is. És úgy véljük, ezt a beszámolót itt kell befejezni... Szöveg: Pintér Károly Képek: Gyurkó Péter ■ Bábel László Mi lett volna, ha... A jegyzetfüzet nélkül is a beszélgetés sok részletét megőriztem magamban — érdekes, tanulságos, elgondolkodtató, időnként mosolyogtató mozzanatokban egyaránt bővelkedett. A balassagyarmati Szántó Kovács János Szak- középiskola végzős óvónői tagozatosai közül hárman és tanáruk, Markó László, történelem szakos voltak a beszélgetőpartnerek. Ami őszinte örömömre szolgált: nem interjúalanyként, mereven vála- szolgattak, hanem valóban beszélgettünk. A téma a történelem, közelebbről a közelmúlt történelme, ahogyan ők megismerték. — Az ókor, a feudalizmus és a többi korszak számomra hozott ugyan érdekességeket, sok része le is kötött, de őszintén megvallva, egy kicsit meseszerűnek éreztem ezeket a dolgokat Az igaz, nem tudunk elég alaposan belemélyedni egv-egy korba, szorít az idő és nem mindenkit érdekel a régi idők eseményeinek háttere, oka. Ennél jobban Izgat — azt hiszem, nemcsak engem, a mi osztályunkból többeket is — mi történt korunkban, nagyszüleink, szüléink életében. Miért? Mi lett volna, ha . . . — ezek a kérdések merülnek fel legsűrűbben. Történelemből még nem tartunk itt, de világnézetórán és más beszélgetésekben gyakran felbukkannak ezek a dolgok. Laukó Erzsébet sziréki lány, a kollégiumban is része van történelmi-politikai tárgyú vitákban. A közelmúltban felvették a pártba. Amikor kérdezősködöm, mit tud a fel- szabadulás után történtekről, mindezt milyen forrásokból, a filmekre, könyvekre utal. És egy meghökkentő, kissé mosolyra késztető vallomást tesz —, amit ugyan nem tőle hallok először . . . — Sokszor gondolok rá, jobb lett volna a negyvenesötvenes években fiatalnak lenni . . . Akkor többet tehettem volna a mozgalomban, a szocializmus ügyéért. Ma túlságosan készen tálalnak mindent elénk . . . — Ezt olvastad az ötvenes évekről szóló könyvekből, ezt érzed a filmek alapján? Meglep. — Elismerem, romantikusan csenghet ez, de amikor arról vitázunk, milyen szerepet, feladatot kapnak a mai fiatalok, másokban is felmerül hasonló. rfa átgondolom, tudom, van tennivaló bőven ma is, de mégis. — Véleményed szerint miért érdemes minél tisztábban látni a közelmúltat, foglalkozni ezekkel a kérdésekkel? Csak múló művészeti divat lenne? Rázza a fejét, hogy nem — a múlt nélkül a jelen sok problémája érthetetlen lenne, a politikai dolgokban a tisztánlátás, eligazodás pedig elképzelhetetlen. így, bizonyos ismeretanyaggal se könnyű . . . A szécsényi Oláh Zsuzsanna ér. a balassagyarmati Gyet- vai Tünde együtt érkeznek. Válaszaikban, a- kérdésekkel szembeállított kérdéseikben sok a hasonlóság, de időnként egymással is vitáznak. — Az otthon hallott dolgok inkább élményt adnak, életszagúbbá teszik az innen- onnan gyűjtött ismereteket Kár, hogy kevés az idő és ritkán van megfelelő hangulat olyan Igazi családi politizál- gatásra — mondja Tünde. — Főleg apu mesél ezekről — pesti egyetemista korában sok mindent látott ebből. — Nálunk nagyapa és apu az, akikkel beszélgetni lehet ezekről az évekről; a központi téma 1956. és az előzményei. ök nem voltak aktiv formálói az eseményeknek, inkább csak átélői, ezért elmesélik, regisztrálják, mi is volt körülöttük. A „pártos” álláspontot legjobban a Nép- szabadság sorozatából, az iskolában meghallgatott magnószalagokról. a rádió, televízió adásaiból ismertem meg. A fiatalok zömét érdeklik ezek az események. A fejlődést másképpen nem is tudnánk igazán érzékelni. * Tünde érdekes kérdést „dob fel" — Gyakran izgat, mi van a másik oldalon, nyugaton hogyan látják a mi dolgainkat Mi az egyik nézőpontot, a marxistát ismerjük meg jól-rosz- szul, a másikról szinte semmi elképzelésünk nem lehet... Markó László tanár is bekapcsolódik, válaszol erre. — Amennyire mód van rá, a vitákban szólunk erről. És ott van a História című folyóirat — több álláspontot ismertet a legtöbb vitatott történelmi eseményről. Dialektikus szemlélettel igyekszünk rávezetni az igazságra — apró tényezőkből próbáljuk ösz- szeállítani a valós képet. Csak több idő jutna az elmélyültebb beszélgetésekre! Ügy látom, azért a történelemtanításban léptünk előre: korábban hiányos volt a Horthy- korszak, a felszabadulást követő évek, a szocialista építés bemutatása, az új tankönyvekben erre már több lehetőség van. De negyvenes létszámú osztályokban, heti két órában nem könnyű bemutatni a történelmünket, a folyamatosságot, az okokat. Azért bízom, mire leérettségiznek, a történelmi csomópontokkal tisztában lesznek, sikerül „beoltani” őket a honismeret, a haladó hagyományok iránti érdeklődéssel. Nem nagy létszámú, de lelkes, gondolkodni, vitatkozni szerető fiatalokból áll az iskolánkban ifiditott marxista diákakadémia. Ez a három kislány is a tagjai közé tartozik. Filozófiai, társadalmi kérdésekkel, a hazaiiság problematikájával a szocialista életmód összetevőivel foglalkozunk többek között. Saját községük, városuk története (különösen a Tanács- köztársaság ideje, a partizánmozgalom) is többeket érdekel. Egyikük sem lesz történelem szakos tanár, még a felvételihez sem igen lesz szükségük erre a tárgyra. De a világban jobban tájékozódó, igényesebb, érdeklődő emberekre nagy szükség van — közülük bizonyára többen bekapcsolódnak majd a közéletbe, jobban, tartalmasabban töltik el megnövekedett szabad idejüket felnőttként is. G. Kiss Magdolna Gyarapszik a gyűjtemény Ha Vanyarc nevét kiejtjük, óhatatlanul is eszünkbe ötlik Veres Pálné, a magyar nőmozgalom múlt századi jeles alakja, akinek a községben volt birtoka, itt töltötte életének egy részét. A település tanácselnöke, Hugyecz Andrásné szenvedélyes gyűjtője a Veres Pálné-relikviáknak, különböző okiratoknak, tárgyaknak, könyveknek, újságcikkeknek. Gyűjteménye nemrégiben újabb darabbal gyarapodott. Eszményi József balassagyarmati nyugdíjastól ajándékba kapta a „Veres Pálné, Beniczky Hermin élete és működése” című könyvet. Az 1902-ben megjelent kötetet leánya, Rudnay Józsetné és Szigethy Gyuláné írta és szerkesztette. Hugyecz Andrásié szerzeményeiből kiállítást tervez a község felújított kastélyában. Elmennek a szomszédba is A káliói Liszt Ferenc Művelődési Ház báb- szakkörét Tasiné Kuti Valéria helybeli pedagógus vezeti. A foglalkozásokra általában 16—20 Iskolás megy el, s az előadások mellett megtanuljál! a bábok készítését is. Ily módon a gyerekek nemcsak szellemileg fejlődnek a közös munka eredményeképpen, hanem gazdagodik alkotókészségük is. Műsoraikkal főként az óvodásokat, valamint az általános iskola alsó tagozatos kisdiákjait kívánják nevelni, szórakoztatni. Az óvodai Tél- apó-űnnepségcr. nagy elismerést arattak a bábosok. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tervezik a társközségekben — Erdőkürtön, Erdő- tarcsán — való fellépéseket. Ugyanakkor új népi játék bemutatására készülnek, hogy minden szakköri tag megfelelő szereplési lehetőséghez jusson. t ****** M « a « » »* * ****** ***"****4»**«»« »*-* * * * * *■» »* * ******** *'*■*■*•» Ablak az országra — az ország Nógrádiban Az Alföld a vásárhelyi festészetben címmel év elejétől májusig várja a látogatókat a szécsényi galériában az a kiállítás. amelyet a hódmezévé- kor e jellegzetes magyar tá- hogy annak főbb vonulatait sárhelyi Tornyai Janqis. illet- jat maradandóan esztétikai áttekintse a látogató. Ez a vo- ve a szécsényi Kubinyi Ferenc rangra is emelték. Dömötör nulat a felszabadulás utáni Múzeum, s a helyi II. Rákóczi János végigkíséri e törekvé- hazai képzőművészetben fo- Ferenc Művelődési Központ sek módosulásait, s rámutat lyamatosan jelen van, kiemel- közösen rendezett. A kiállítás az állandó elemekre is. Mint kedő eredményei, elkötelezett gondos rendezese dr. Domo- jrja: „A későbbi kibontako- voltt. maradandó értéket letör Jánost dicséri, aki a kata- zást intézményileg elősegi- lentenek. lógusban a vásárhelyi tettt a Művészeti Alap itteni Ez a kiállítás egyébként szét múltjáról es jelenkoráról művésztelepe, továbbá a kép- szervesen kapcsolódik egy ls szo1- zöművészeti főiskola Kurucz hosszabb idő óta tartó soroAz Alföld bár népével és tá- D. István által kezdeménye- zathoz. Korábban a szécsényi jávai korábban is találkozunk zeit, majd negyedszázadon át Kubinyi Ferenc Múzeumban a képzőművészetben, való- Szabó Iván által vezetett nyá- találkozhattunk Koszta Jójában Tornyai János munkás- rt művésztelepei. . . Az 1954- zsel műveivel, a szentesi Hiúságával került be először leg- ben indult Vásárhelyi őszi tár- zeum jóvoltából. Láthattuk rangosabban a hazai művé- lat fogta egybe szervezetileg Medgyesi Ferenc kisplasziti- szettörténetbe. Tornyai és mű- az itt élő és ide kötődő művé- káit, a debreceni Déri Múze- vésztársai, az alföldi realis+ák székét”. A szécsényi kiállítás urn anyagát, a Magyar Nem- mindenekelőtt a korabeli leg- amely a Tornyai János Múze- zeti Galéria portrékiállítását néopcehb osztálv. a parasztság um anyagából jelent váloga- XIX. és XX. századi anyagot, életének, küszködéseinek meg- tást. természetesen nem ad- A galéria és a megyei mú- szó!a,fatói voltak, feleme'ték hat teljes képet a vásárhelyi zeumok ilyen jellegű együtt- szavvkat a társadalmi igaz- művészetről, de ebben a for- működése az 1970-es évek ságtalanságok ellen, ugyanak- májában is alkalmas arra. második felében kezdődött. _________________________________________________Ennek eredményeként muÖ . 77 " | | "T tatták be Szécsényben a reNCGRAD — 1982. március 6., szombat | formkor művészetét, a múlt századi tájképfestészeti kiállítást, a magyar csendéletekből egy válogatott anyagot, történelmi festészeti tárlatot, s az említett arcképfestészeti kollekciót. * A Magyar Iparművészeti Múzeummal való együttműködés szintén kiemelkedő eredményekkel járt, Szécsényben Zsolnay és herendi porcelánkiállítás nyílt a korábbi években, Balassagyarmaton pedig Kína művészetével ismerkedhettünk. Ugyanakkor más múzeumi szervezetekkel is kialakultak olyan együttműködési formák. amelyek eredményeként rangos kiállítások nyíltak. A Bács-Kiskun megyei múzeumok Szécsényben a kecskeméti zománc művésztelep anyagát mutatták be, Salgótarjánban. a kalocsai hímzésekből, Balassagyarmaton a dunai halászatról nyílt kiállítás. A Hajdú-Bihar megyei múzeumi szervezet bocsátotta rendelkezésre a hortobágyi pásztormű vés zeti kiállítás anyagát, amelyet Balassagyarmaton mutattak be, s a már említett szécsényi Medgyesi- kiállítást. Hevesből népi kerámiákat állítottak ki Balassagyarmaton, Borsod-Abaúj- Zemplénből matyó népviseleteket küldtek Balassagyarmatra, s Borsod-Abaúj-Zemp- lén tájaira jellemző népviseleti anyagot Salgótarjánba. Természetesen, ezek a kiállítások nem maradtak viszonzás nélkül. így például Egerbe:. palóc népi hímzésekből rendeztek kiállítást, s bemutatták Feledy Gyula Karancs- lejtős 1944 című grafikai sorozatát. Miskolcon ugyancsak nyílt palóc népi hímzéseket reprezentáló tárlat. Szentesen palóc pásztorművészeti és nógrádi képzőművészeti anyagot mutattak be. Debrecenben palóc népművészeti anyagot állítottak ki, s a karancs- lejtößi grafikai sorozatot. Ezeknek a kiállításoknak közös jellemzője, hogy a múzeumok aLapgyűjteményedk- hez tartozó műkincseket mutatnak be. Igen nagy szerepe van e tárlatoknak az ismeret- terjesztésben. Tapasztalat szerint például az egész országban érdeklődésre tartanak számot a palóc textilek és faragások, s közkedveltek képző- és iparművészeti jellegű kiállítások is. Viszonylag nehezebb a régészeti és történeti muzeológiában a cserekiállítások rendezése. Nógrád megye a viszonylag zártabb, némely szempontból perifériSuSább országrészekhez tartozik. Nem szelik át jelentősebb idegenforgalmi utak, nincsenek tradicionális nagyvárosai, kulturális köre szűkebbre szabott, mint töHK más hazai tájé. Ezért is nas'1 jelentősége van minden olyan kezdeményezésnek, közte az ilyen jellegű kiállításoknak is, amelyek alkalmat nyújtanak egy-egy területen a kitekintésre. T. &
