Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-20 / 67. szám
Feléledő hagyományok — tágul á lehetőségek Uj honalapitás a Balassiban önkéntelenül is a Járat felé fordulok, pedig nem csupán sejtem, tudom is, azt befalazták. Vöröslő téglák és az új fal aljában meghagyott legalsó lépcsőfok jelzik csak, hol jöttek-mentek az egykori balassisok. Azaz még a mostani fölső évesek is — kiderül, így utólag, nem is volt olyan szörnyen hosszú idő az új épületszárny kialakítása, a régi rekonstrukciója. Vegyük csak kronológiai rendbe! Az alapkő lerakása 1979. április 5-én történt meg. Akkor jött a húsvéti szünet, melyet a tanárok és a diákok egyaránt az alapok kiásásának szenteltek. Akkor egy ideig — pontosan az 1979/80-as tanév végéig — a régi szárny ablakaiból figyelhették, hogy épülget az új rész. Azután kezdődött egy borzalmas időszak . — sok helyen tanítottak szétszórva — például a régi vármegyeházában, az úgynevezett kis-Bajcsy iskolában, a leánykollégiumban, könyvtarukat az ifjúsági ház fogadta be. Amikor 1981 szeptemberében beköltöztek az új részbe, gyakorlatilag már csak két helyen folyt a tanítás, majd 1982. február 3-tól a felújított Balassiba jöttek át a vármegyeházából is, végre egy helyre került minden diák és tanár, megszűnt az ingázás. Négy költözés — önerőből — Nem túlzás, ha azt mondom: nagy tett volt, hogy egyetlen nap sem maradt ki a tanításból a költözés miatt; február 2-áii adták át az épületet, 3-án már itt kezdtünk. A korábbi hurcolkodásokhoz ■era kértünk anyagi támogatást — a diákok, a szülők, a fémipari vállalat és a határőrség sokat segítettek abban, hogy önerőből tudjuk megoldani. Ebben az „ügyben", a Balassi megújhodásának folyamatában sokszáz társadalmi munkaóra értéke is rejlik, kevés intézményt segítettek ennyire Balassagyarmaton. Versényi György igazgató Idicsérően szól a tervezővel, Sándor Olivérrel való együttműködésről — a lehetőség szerint -elfogadta mindig az elképzeléseket. Az eredetileg 16 osztályra méretezett iskolában már most 18-at el tudnak helyezni és felfejleszthető húszra. A tervben rajzterem is izereoelt — erről például lemondtak, hogy'növeljék a tantermek számát, — Legtöbb gondot a könyvtárunk elhelyezése és a tornaterem hiánya okoz. Tizenötezer kötetről van szó, egy része védett állomány, értékes régi könyv. Reméljük, a jövő tanév kezdetére megoldódik, hogy egész falat beborító polcrendszert alakítsunk ki — most a könyvek zöme a volt tornatermünkben van, ahol a tetőszerkezet hibája miatt beázás veszélyezteti. Ennek a megoldására van kilátás, nagyobb szívfájdalom a tornaterem nélküli testnevelés. Testnevelőink mindent megtesznek — a folyosókon mozgatják a gyerekeket — ám e gond orvoslását igazából a régi tornaterem rekonstruálása biztosíthatja. méltó régi« nagy híréhez^.“ — Engedjen meg egy kényes kérdést: bár nehezen mérhető, érzékeltek-e a nevelés-oktatás színvonalában visszaesést az elmúlt években? — Letagadhatatlan, hogy van — de a kollégák áldozatos, nehéz munkájának köszönhetően kisebb, mint lehetne. .. Sokszor éreztük, hiányzik a mindennapos információcsere a szétszórttság miatt, az állandó vándorlás szinte észrevétlenül idegileg kimeríti, elíárasztja az embert — diákot és tanárt egyformán. Amikor egy iskolának kialakult hagyomány- és szokás- rendszere van — ez jellemezte a Balassit — az újak ehhez igazodhatnak. Erre most sokaknak nem volt lehetősége. Biztosan kell egy-két év, míg „belakjuk” az épületet, visszajutunk a régi szintre. Ehhez az új honalapításhoz a tantestület, a KISZ-szervezet, az egész iskolaközösség együttes munkájára van szükség. Újjászerveztük az iskolarádiót, faliújságformában, de színesen, tartalmasán, képekkel gazdagítva az iskolaújságot. Megindult az iskolatörténeti kiállítás kialakítása. Elloptunk a rádiótól, televíziótól egy-két apró ötletet: a hét verse, zeneműve, képzőművészeti alkotása szerepel a rációnkban és ismerteti a faliújság is röviden. Az új épület lehetőséget ad KISZ-klub kialakítására is, ahol klubdélutánokat rendezhetnek pinpongozhat- nak. A diákparlamenten felvetették a fiatalok: ha vége a külső tatarozásnak, kívülről is „szépek leszünk”, méltóvá kell tenni a környéket a megújult épülethez. Amire a legbüszkébbek... ... az jelenleg a kémia— biológiai „traktus”, a fizikai — több mint harminc év óta először nyílt lehetőség szertárlaboratórium és előadóterem triójának kialakítására. A gimnáziumi reform bevezetése, a fakultáció megvalósítása is könnyebb a korszerű feltételek között Még csak szerény könyvállománnyal, de. gazdag folyóirat-választékkal várja a diákokat a könyvtár. Nyáron megoldják az olvasóterem és a köriyvtár közötti átjáró létrehozását is. „öltözködnek”, gyarapodnak a tantermek, a sok időt megélt lépcsőfordulóban őrködő nagyméretű Balassi Bálint-portré sem lesz magányos, a még üresen várakozó fatáblákra az iskolatörténet egy-egy fejezete kerül ki. Április 2-án iskolaavafás! G. Kiss Magdolna Az óbudai Zichy-kastély története óboda legsaebt) fa legpatinásabb épülete a Fő téren álló XVIII. században épült, egykori barokk stílusú Zichykastély. Múltja és jelene van! Óbudát hat másik községgel egyetemben, a török dőlés és hódoltság véget éri* után, Zichy István, a magyar kamara elnöke 1659-ben királyi adományként és részben pénzben! megváltásként kapta. Óbuda lakossága, amely * XVI. században a végvári csapatok védelme alatt a török elől menekülve kitelepült Esztergomba, majd onnan Érsekújvárra, ez idő tájt már visszasziváffgatt szülőföldjére, vállalva az ott található nyomorúságos életet. Zichy István, aki későbbi érdemeiért elnyeri a grófi címet, megteremti az alapjait a XVIII. századbéli Óbudán a családi székhelynek. Halála után fia, Péter örökli a birtokot, s valószínűleg ő kezdi el építtetni az első kastélyt. Erről az épületről semmiféle leírás nem maradt fenn. Tőle özvegye, gróf Bercsényi Zsuzsanna és fia, Zichy Miklós örökli. Az új kastély építésének már gróf Zichy Miklós vág neki, s az eredeti tervek, elképzelések megmaradnak az esztergomi prímási levéltárban. Ezt a tervet Jäger János Henrik budai kőfaragó mester készített« Azok a régi szép idők Péreli Zsuzsa gobelinjei Pőre 6 Zstszaa gobelinmű- kiállítása látható jelenleg a balassagyarmati Horváth Endre Galériában, amely a Palóc Múzeumban kapott helyet. A Budapesten született művész 1974-ben diplomázott az iparművészeti főiskola gobelin szakán, 1978- tól a MANUAL-csoport tagja. A szombathelyi fal- és tértextil-biennálé fődíját kapta 1980-ban, a következő évtől Munkácsy-díjas művész, önálló kiállítása volt 1977- ben Budapesten, a Fészekben. 1978-ban Székesfehérváron. 1979-ben Debrecenben, tavaly szintén Budapesten, a Vigadó Galériában. Tahiban él. Művei csoportos kiállításokon külföldön is sok alkalommal szerepeltek. Szombathely nevét 1970 óta kapcsolhatjuk össze a textilművészettel, textilprogramja az évek során meghatározóvá vált. A hetvenes évek közepétől a szombathelyi biennálét olyan textilművészeti eseménynek tartják, mint amely nemzetközileg is figyelmet érdemek Péreli Zsuzsa gyapjúval és selyemfonallal kívánja gondolatait kifejezni. Mint önvallomásában írja: „Számomra nincs csodálatosabb, mint mikor több kilométer hosszú, mindenféle színű fonal megfelelő kereszteződéséből létrejön egy kép, egy tárgy — valami — amit valaki megszerethet és ha ránéz, jó, vagy rossz kedve lesz, eszébe jut valami — talán éppen az, — amit és akartam sugallni neki." PéreH Zsuzsa „új hangja* a „arégiség” merész fölmutatása. nem egészen mentesen a világon és idehaza is fölcsapó nosztalgiáiul! liémtóL amely úgyszólván az élet minden területén gyűrűzik, s amely alól nemcsak az öltözködés, de a művészetek sem jelentenek kivételt. Ez a nosztalgia a „régi aaép idők" iránt távolról sem indokolatlan, jóllehet a megszépítő messzeség sok mindent idillikusabban fest most is, mint már annyiszor, ami annak idején nem föltétlenül volt idill. Dehát ilyen az emberi természet, napjaink reális feszültségei, mindent egybemosó. szürkítő jelenségei közepette időnként jólesik az embernek elidőzni legalább gondolatban a komótosabb múlt század és a század elő- napjaiban, amikor még mindenre volt idő, a társadalom bizonyos rétegei számára szertartás ^ehetett az evés- ivás, az élet megannyi intim szférája. Tudjuk, persze, hogy távolról sem mindenkinek, mégis jólesik a szemnek a puttók rózsaszín világa, a régi hölgyek divatja, és így tovább. A hazai szóhasználatban a „békebeli” jelző mindenekelőtt a dualizmus idejét jelenti, a íerenejóskás évtizedek világát Talán maga a gobelin is teszi, vagy a művek hangütése, hogy ezen a kamaratárlaton erre gondolunk, elandalodván kicsit a finoman tetszetős meg oldások an. A Puttók l—n„ a Hölgy állatkával, a Házaspár; az Arckép csak erősíti ezt az érzésünket. Az Őrségből hozza színeit az Egy kercaszo- mori búcsú emlékére című gobelin. Más „sarokból" ' a hajdani nagy színésznő, Márkus Emilia néz ránk, aki Szombathelyen született és Jászai Mari mellett a századforduló magyar színművészeiének legnagyobb női alakja volt. S föltűnik itt Sarah Bernhardt portréja is az arcképek között A Péreli Zsuzsa által su- gallt világ — legalábbis Balassagyarmaton ezt jelzi a kiállítás — kellemes perceket kínál, ha tudjuk is, hogy egy kicsit olyan ez, mint az álom. Emlékfoszlányok hul- lámzanak, a valódi világ emléknyomokban tűnik föl és gyorsan elenyész. Ki tagadná mégis, hogy azért az álomvilág is világ, ha magába oldja is a nappalok élesebb fénye. A kiállítás március 25-ig várja a látogatókat. T. E. A kastély kertjében hangversenyeket tartanak. a grófi udvarhoz szegődött Be- bó Károly szobrászművész közreműködésével, a gróf elgondolásai alapján. A megkötött szerződés szerint (1746) a régi kastély két szárnyát meg kellett tartam. Jäger ennek a kívánságnak eleget is tett: a két L alakú régi szárnnyal szemben az új kastélyépületet a középtengely- be.i helyezte el, és ahhoz a Duna felé csatlakozó díszudvart alakította ki. Egy későbbi, az Országos Levéltárból előkerült terv már arról tudósít, hogy az eredeti elképzeléstől eltérően csak a főépület készült el, míg a többi melléképület és a kert kompozíciója módosult. Az egyemeletes, fényűzően berendezett, értékes barokk kerttel övezett palota 1752-ben készült el, míg a hozzá csatlakozó melléképületek néhány esztendővel később. Gróf Zichy Miklós azonban mór nem sokáig élvezhette új palotáját, 1758-ban meghall Mária Terézia császárné, aki Mijazzi bíboros kíséretében 1764-ben meglátogatta a palotái még teljes pompájában láthatta az akkor már rangos, híres kastély! Valószínűleg az ő vizitjének tudható be, hogy a Kamara (kincstár) visszavásárolta az özvegytől az égési óbudai uradalmat tizenhat- ezer forint évi életjáradékért. A palota Pest rrjegye fennhatósága alá tartozott 1850-ig. Fénykora ekkor véget éri Egy évszázados Zichy-tulajdonjog után kertjei már nem pompáztak többé. A kincstár katonai ruhatárnak, gabonatárolónak és szálláshelynek használta, sőt Jcésőbb, még dohányrak- tánnak, irodáknak és lakásoknak is. Ezt az időszakot számtalan átalakítás, bontás, bővítés kísérte. S az eredmény: az eredeti építészeti kompozíció már a XVIII. század végén nincs többé! Parkjait, díszes kapuit és oromzatait elbontják. Régi szépségét, gazdagságát ma csupán a főépület tanúsítja. A felszabadulás után a Du* na-parti HÉV-vágányok rendezése miatt a melléképületek egyikét is lebontják. A belső átalakítások, a hosszas pusztulás és mostoha sors után, végre 1956-ban elkezdődnek. A homlokzatot és az udvart is helyrehozzák. Ma a Zichy-palota Óbuda legrangosabb művelődési központja, ahová öröm betérni még egy rövid sétára is. Szémsnn Béla TRÉFÁK — Nem igazi — mondja a feleség a férjnek. — De hiszen nem is mondtam semmit! — tiltakozik a férj. — De akartál! — Fő úr, nem tud valami könnyű ételt ajánlani? — De igen, uram. Ajánlanék egy 15 dekás hússzeletet. Az csak 7 deka. — Kit szeretsz jobban fiacskám, a papádat, vagy a mamádat? — A harmadik mamámat, aki a második papám felesége. .. Az orvos sokáig vizsgálja Gusztávot és sehogy sem tudja megállapítani, mi a baja. Végül mélyértelműen kijelenti: — Menjen haza, vegyen forró fürdőt, azután sétáljon felöltő nélkül egy-két órát. — És úgy véli, ez segít? — Nem, de majdnem biztosan tüdőgyulladást kap, ezt pedig könnyen felismerjük és sikeresen gyógyítjuk! Két barátnő cseveg egy csésze kávé mellett. — Imádom a természetet — mondja az egyik. , A másik figyelmesen ránéz, és epésen jegyzi meg: — Azok után, amit veled művelt? Erdők, emberek — Isten áldja, édesapám! — Mán’ mégy, édes fiam? — Én ugyan nem, de édesapámra igencsak dűl az a »agy tölgy! Ezzel a szakállas székely viccel köszöntöttem Bese László erdőmérnököt, a diós- jenői erdészet művelési műszaki gyakornokát, aki gyakornok volta ellenére nyakig van a feladatokban, hiszen ő az erdészet vezető egyik helyettese. — Ismerem — legyintett a viccre a Pestről a Börzsönybe telepedett fiatalember, aki még jócskán innen van a harmincon. — Vidéki fiú Pesten, ez megszokott dolog, de pesti fiú vidéken...? — Világ életemben az erdő vonzott, ezért is mentem a gimnázium után Sopronba, az erdészeti egyetemre. Gondoltam, azt csinálom majd, amit a legjobban szeretek. — És úgy is van? — Nem egészen. Sok az adminisztráció, keveset jutok ki az erdőre. Amíg egyetemista voltam, gyakrabban csatangoltam kinn a természetben, de mostanában alig.- alig jut rá időm. — Pár hónapja csak, hogy a tinta megszáradt az erdész- diplomáján. Most mi a véleménye a munkáról? — Bele kell szoknom. A többi? Nézzen ki az'ablakon! Körülöttünk az erdő, a hegyek. Lehet ennél szebb? Gyönyörű napsütésben vitt bennünket az erőlködő mikrobusz a mázsaházig, hogy Strausz Józsi bácsi brigádját munkában találjuk a Vöröskő gerincen. A nyolckilós Stihl bömböl, mint akit nyúznak. Józsi bácsi kezében a harmincévi erdeti szolgálat biztonságával pontosan harap a fűrész a jelölésnél a fába. — Ezek ’már jő masinák — szív nagyot a Kossuthon Strausz József, miközben kl- söpri nyakából a behullott forgácsot. — Korábban is voltak motoros fűrészek, például az MRP-k, de azok maid negyven kilót nyomtak, ketten cipeltük. Ezen a Stihlen már a vibrációs ártalomra is gondoltak, a gumibetétek, meg a rugók valamit enyhítenek. Nem rázza szét az embert — mutatja. — Kemény tél volt. — Mindegy az. Az erdőn akkor is ott kell lenni, a fa akkor is kell. Fáztunk, hogyne fáztunk volna, de mit csinálhatunk? Kupolát az erdő fölé nem lehet húzni! Ha esik, ha fú.i, menni muszáj. — Fizetés? — Ezér’ a munkáért kevés, nagyon is az. Számtalan országot tudok, ahol a bányász- szál egyenrangú pénzben, becsületben az etdei munkás. Nálunk? A gyárban jobb körülmények között többet keresnek az emberek. Hát nézze meg, ötvenhat éves vagyok és mindig teljesítménybérben. Amit keresek, az után kapom majd a nyugdíjat. Már pedig mindig kevesebbet és kevesebbet tudok csinálni, ez már így van, eljárt az idő. Azt hiszem, itt hagyom az erdőt az utolsó évekre. — Eddig mégis maradt. — Hitegettek bennünket a korkedvezménnyel a nyugdíjnál, de már abból nem lesz semmi. Kapunk illetményfát, van „háztáji föld” is. Ez minden. A munka kemény, a pénz kevés. — Itt a fia is. / — Brigádtag őt kérdezze. Kérdés nélkül is mondta a húszéves jókötésű fiú: — Nem nagyon tetszik r~ az igazság Van többféle szakmám alighanem azok közül választok valamit. — Mondják — veszi vissza a szót a diósjenői erdészet legjobb fatermelője — hogy jó nekünk, mert kinn vagyunk a levegőn, nyugodt a csönd, az erdő szép, énekelnek a madarak. A Stihl telefüstöl a bűzével, sokunknak megrontja a hallását és szól itt egy madár is? Én már megszoktam, de van ennél jobb mulatság. Józsi bácsi eldobta a ki tudja hányadik csikket (másfél doboz Kossuth a napi adagja), berántotta a motort. Árpád fia meg vállára kapott egy lemetszett törzsrészt — szabadságon a harmadik brigádtag, a fogatos — és csúszkálva lódul a 45 fokos lejtő aljának. Véletlen ugyan, de aznap „panorámabusz” — öreg Prága — szállította haza az erdőből a munkásokat, mert a személyszállító kis autók (mind a három) feladták a harcot. Teszári Károly erdészetvezető nem titkolta a gondokat: — Olyan közgazdasági környezetbe létezünk, ahol nálunk mindenki jobb bért tud fizetni. A tavalyi átlagkereset 42 ezer forint volt. Alacsony. Viszont az is tény, hogy évek óta nő az egy köbméter kitermeléshez szükséges idő, és ez rossz. Harmincöt állandó emberünk van, a másik negyven pedig alkalmi állomány, legalább 400 kartont jelent. Jönnek- mennek, mint valami bálban, azokkal dolgozunk, akik jelentkeznek, sokat nem válogathatunk. — Rosszak a munkakörülmények. — Rosszak és sokkal jobbak egyelőre nem lesznek. Gépesítünk, amennyire ez lehetséges az adottságokhoz és anyagi erőinkhez képest. Jó esztendőben 15—17 milliós termelési értéket tudunk felmutatni a négy és fél ezer hektáron, ipari üzemek ugyanennyi emberrel másfél hektáron százmilliót termelnek. És mennyivel jobb körülmények között! Néha magam is csodálkozom azon, hogy van jelentkező. A régieket az erdő, meg a jó munkatársi szellem tartja itt, azt hiszem. Bíznak abban, hogy az erdészetre is ráragyog a szerencse! Miután a fa évek óta beszédtéma, hiánycikk a világpiacon, azt hiszem joggal reménykedhetünk. Hortobágyi Zoltáa 4 NOGRÁD — 1982. március 20-, szombat
