Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Hagyomány itt egy van. A tudatos munkásmozgalom. Először összpontosult itt az •rő, aztán hegyet bontott, de mert eleve magával hozta szo­ciális érzékenységét, amikor kellett oda is tudott vágni, tu­dott harcolni bányaurakkal, újsütetű haptákokkal, csend­őrökkel, tudott nemet monda­ni a kényuralomnak, a parazi" ta-élősködő-korrupt úri gőg­nek már 1884 (!) tavaszán is, amikor tragikus, mégis erőt ad 1 csendőrsortűz csattant itt a' régi táró környékén, az első hazai csendőrsortűz a munkás- mozgalomban. Még egy hagyomány van itt. A folytonosság hagyomá­nya. Targos István fiatal ember volt, 24 esztendős, apja föld­műves, ugyancsak István, any­ja Glemba Anna. A család csak nemrégiben érkezhetett erre a tájra, az új bányákhoz, hiszen a fiú-giég Liptó megyé­ben, Luzsnán született. Bá­nyásznak állt az 1881-ben ala­kult bányatársulathoz, éppen úgy, mint sok ezernyi osztrák, szlovák, lengyel társa, azok, •kik a nógrádi szén hírére ide inindemünnen le-, meg eljöttek; északról a liptákok, nyugatról osztrákok, bajorok, északnyu­gatról morvák. Legtöbbjük ki­próbált ércbányász, nagy ré­szük végleg itt is maradt, de a nevekben ma is őrzik az ere­detet. Ez a Luzsna, ahonnan az első bányászmártír származott az 1900-as népszámlálás ada­tai szerint kétezer lakosú hely vo'lt korábban is. A rossz bá­násmód, az értéktelenedő fi­zetség miatt Indult szervezke­dés —, amelyet a salgótarjáni bányászok is támogattak —, nyomán kirobbant a sztrájk, Boglyason az első jelentősebb, •xt tömegmegmozdulás kö­vette, felszagatták a síneket, elverték a nagy hangú felügye­lőket, s mindössze három hó­napja fennálló .intézmény”, a csendőrség négy beijedt tagja meg belelőtt a tömegbe. Né­gyen megsebesülitek, Tangos ■István meghalt. De o példa ak­kor is megmaradt, ha sokat nem is beszéltek róla.. XXXXXXXX i Ide külön csendőrlaktanya kellett, de a baglyasi bányász, vagy kommunistává vált, vagy szimpatizánssá. A szénmeden­ce sok ezernyi bányászából az optimistább csendorszárny- parancsnok sem tudott két­száznál több (!) úgynevezett „megbízhatót” jelenteni. Hát talán még annyi sem volt. De hogv miért? A ma élő egyko­ri illegális kommunisták, az egykori sejtek megbízható tag­jai, titkárai elmondják annak, aki kíváncsi rá. Iványi Ferenc például, akit éppen óttjártunikkör ünnepelt meg otthonában egy elvtársi, baráti küldöttség, Géczi János, megyei első titkár vezetésével, hetvenötödik születésnapján; vagy a még köztünk élő öt egy­kor' illegális csapat másik tag­ja, az illegális KMP legelső titkára a baglyasi kerületben, az ugyancsak mártírsorsot élt és halt Kakuk József tanítvá­nya, Rátkai Tibor, aki maga is volt sejttitkár a legnehezebb időkben, aki éppen ezekben a hetekben ünnepli csendesen, belülről azt, hogy fél évszázad­dal ezelőtt lépett ifjúkommu- nista-szimpatizánsból a KMP- be. Vagy a harmadik Kakuk István, József testvéröccse; ő is átvette az illegális munka valamennyi reá háruló felada­tát, amikor a sor rá került, vagy testvére Kakuk Gusztáv és a másik Rátkai, az István — Boglyasalja hát ennyien vannak. Nemrégi­ben még huszonketten éltek, talán többet is találkoztak, töb­bet beszélgettek. Mára erőseb­bek az egyéni gondok az egész­séggel. Figyelem azért minden­re jut — tőlük is, irányukba is... . Tanulságok mégis lehetnek, vannak is, de a jó ezekben el­sősorban az, hogy észrevesz- szük, meg is mondjuk, miről van szó! Tehát,. a történelem nem egyetlen időponttól érvényes számunkra; hogy többet kell tudnunk a régiekről, sőt, azok­ról is, akik a régiek közül még köztünk vannak, mint néhány sorban elférő adat. Tudnunk kell, mert különben hogyan ér­tenénk meg saját múltunkból bármit is, miből élt, hogyan élt a munkás, a bányász, mi­kor kezdte a robotot, hány éves korban, milyen volt az iskola, amibe járt, kitől tanul­ta és főként, hogyan — mit je­lent embernek lenni?! 2ÖCXXXXXX Mit lát, mit ért, mit tud meg­ragadni az ember belőlük, mai megtört alakjukból, mit tud visszafelé kikövetkeztetni, mit ért meg szavaikból, megérti-e egyáltalán? Mit meríthet har­caikból, mit hasznosíthatna tu­dásokból, tapasztalataikból, történelmi tudatukból, ho­gyan írhat, beszélhet róluk úgy, hogy ne legyen „haleluja” —, ahogy egyikük figyelmezte­tett, hogyan? Egyféleképpen. Ha mai életünk valamennyi szépségében is ott látja őket, ha mai gondjaink valamennyi csomóján az ő kezüket is érzi, ha a mai harcostársakban egy másfajta küzdelem folytatóit keresi és találja meg. Ha meg­jegyzi az elsők, a tanulságte­vők életét: a tizenkilences bag- lyasaljai direktórium elnöké­nek, Blaskó Istvánnak tanúsá­gát, a későbbiekét, az Eppich testvérekét, Pothornik Józse­fét, Sulyok Andrásét, a maia­két. XXXXXXXX ÄH a ház a Kataltn-aknai völgyben, ott ahol, ha a dátu­mokban nincs semmiféle té­vedés, éppen hat nappal ko­rábban alakult meg a KMP, 1918. december 20-án, mint Salgótarjánban. All a ház, de inkább csak a folytatása a Temető utcában annak az épü­letnek, ahol Pothornik József született. Oda emléktáblát he­lyeznek majd el rövidesen. Itt a sokak által szeretett és némi­képp még a régi kolónlás bá­nyászéletet is őrizgető Brém­aiján találkozunk Kiss-Géczi Andrással, a tizenkilencben alakult bányászzenekar tubá- sával (a legnagyobb hangsze­rek közé való a tuba), akinek „bizony már hiányzik a próba, a fújás” ... Hogy mit tanultak be elsőként 1919-ben? Ami tiltva volt. Az Internacionálét és a franciák forradalmi da­lát. a Marseillest... Brehó Gyula otthonában — ő a tanácstagi csoport vezető­je a kerületben — meg a kö­zeli múltról, a mai életről esik több szó. De előkerül itt is, egy határidőnapló képében, az a történelemkönyv, amelyet érdemes-szükséges is lenne megírni: az ötvenhatos ellen- forradalom leverésére talpra ugrott baglyasaljai kommunis­ták tetteinek, vitáinak, harcai­nak sajátos tömörségű jegyző­könyve. Ezt megírni mégsem tudhatja más, mint az akkori politikai megbízott, maga Bre­hó Gyula... A fényképek is megszólalhatnak, ha van, aki emlékezik, és van, aki hall­gatja. Az albumok darabjai között olyan ritkaságok, ame­lyek Baglyasalja régmúltját, tegnapját rögzítik. Tizenki­lenc elejétől, de inkább tizen­nyolc decemberétől itt mindig élt a párt. XXXXXXXX Baglyasalja régen Salgótar­ján lakókerülete, talán az első volt, amelyet a székhelyhez csatoltak, ami egyben a fejlő­dést is előmozdította. De már tizenötödik évét ünnepelte tegnap az itteni általános is­kolai hétközi diákotthon is! Az, egykori díszes bányakaszi­nóban kevesebb ideje tartóz­kodnak, tizenegy esztendeje, korábban egy ikerépületben kapott helyet az a fontos intéz­mény, amelyben jelenleg het- tfer. általános iskolás tanul. Olyan gyerekek, akiknek nagy szükségük van a kiemelt figye­lemre, segítségre. Huszonha- tan kezdték másfél évtizede, akkor 1,5 volt a tanulmá­nyi átlag, amit három hó­nap alatt sikerült egy. egész jeggyel megjavítani. Mai ered­ményeikre azért lehetnek büsz­kék az itt dolgozó, áldozatos munkát vállaló pedagógusok — teljes a létszám! —, mert a gyerekek kilencvennél is több százaléka szakmunkásként, sőt több szakmával rendelkező munkásként lép tovább az életben. Korszerűsítették a fűtést, de a húsz éve elvég­zett kisebb felújítást bizony most már követhetné egy ala­posabb renoválás is! Baglyasalja munkásmozgal»' mj múltjánál fogva az illegali­tás évtizedeiben és a felszaba­dulás után is sorra adta a ve­zetőket, most meg maga kapja az új lakókat. A fiatalokat; a városból, máshonnan ide szí­vesen betelepülőket, egy újabb, bevándorlás szívesen látott tömegét. Ott, ahol valamikor a kökény, a vadkörte termett — a szegény proligyerek élés­kamrája állt — most házak sora kapaszkodik a dombokon, új utcák húznak párhuzamo­san, telepszerű lakásépítkezés kezdődik rövidesen. Annyi az új ház, hogy nagy munkára vállalkozna az, aki megszá­molni akarná valamennyit! A természeti adottságok egy­re nagyobb értéket képvisel­nek, egyre többet jelentenek az élet minőségében. Nem cso­da, ha a beljebb lakó városi is oda törekszik, ha teheti. De mert valamennyien a városi ipart erősítik munkájukkal, tudásukkal megérdemlik jele­nük, jövőjük után is a foko- zo" figyelmet. A közlekedés legnagyobb gondja itt a leg­több bosszúság okozója is egy­ben és nincs abban semmi ért­hetetlen, ha a baglyasaljai em­ber így fogalmaz: a sorompó az embert védje, de ne bosz- szantsa feleslegesen... XXXXXXXX Tanulni, emberi erőt meríte­ni ma is lehet Baglyasalján, ré­giektől, maiaktól is. T. P. Im Képek: Kulcsár József lUUkai Stítsm ... Pothornik József született egy kor c helyen Kakuk István kitüntetéseivel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom