Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-18 / 65. szám
Kiutal keresve Árakszéli ágazat? ) Mutasd a juhászatod, s megmondom, hogy gazdálkodsz! Ha a kissé kicsavart, s talán túl általánosnak, tűnő mondás nem is mindig igaz, de a nógrádi üzemek nagy részére érvényes. A teljesség igénye nélkül is érdemes néhány olyan gondot fölvillantani, amely jelzi az ágazat nehézségeit. Gyapjú egy vagyonért Ilyen mindenekelőtt jelentőségének — vagy jelentéktelenségének? — félreismerése, helytelen megítélése a szakemberek körében is. Nyugodtan el lehet mondani, aligha akad a megyében egyetlen olyan nagyüzem is, amelyet juhászatának eredménytelensége tönkre tudna tenni. Az pedig megint tény, hogy ennek az ellenkezője is igaz. Azaz, a juhászatából egyetlen nógrádi gazdaság lem gazdagodott meg az utóbbi években. A juhhús keresett exportcikk, amelyekért mind a tőkésországok piacain, mind a fejlődő országoktól jó pénzt kapunk. A gyapjú pedig mind keresettebb lesz, egyre szintetikusabbá váló világunkban is. Az árak pedig mindkét cikk tekintetében ugyancsak kielégítik a termelők igényeit. Legalábbis általánosságban, s itt mindjárt utalnék az első mondatra. A szurdokpüspöki termelőszövetkezetben például egy kilogramm gyapjút 284 forintért termelnek, ugyanakkor az értékesítési átlagára 112 forint. A 828 darabos juhállomány a termelőszövetkezetnek csaknem ezerformÄ főmérnök elhatározta, hogy véget vet a késéseknek, amelyek krónikusan rombolták a vállalati munkafegyelmet Tervéről már a második napon le keRett mondania, mert éppen húsz percet késett az autóbusz, amelyik a műhelyben dolgozók egyharma- dát hozza naponta munkahelyükre. A késések azóta is isr métlődnek. A főmérnök akkor sem lehet szigorú, ha látja, hogy többen a munkaidő befejezése előtt negyedórával készülődnek, mert, ha lekésik a buszt, egy-két órát várhatnak a következőre. Kénytelen volt rádöbbenni arra, hogy következetessége esetén alig győznék kiakasztgatni az üzem kapujára a munkásfelvételt hirdető táblákat. A példa talán szélsőséges, ■ a munkásszállítás során sem jelent minden üzemben az említett esethez mérhető gondot. De ahhoz mérten, hogy hazánkban naponta félmilliónál is több ember utazik a menetrendszerű járatokkal, vagy vállalati busz- szal lakóhelyéről munkahelyére, kevés szó esik a tömegközlekedés és a munkás- szállítás gondjairól. Pedig tudjuk jól, hogy a munkásszállítás a lakosság közérzetét meghatározó tényezők egyike. Legalábbis — egyebek között — ezt állapították meg a Szolnok megyei népi ellenőrök egy közelmúltban végzett vizsgálatukban, melynek során 3100 kérdőívet osztottak ki az utasok között. A megkérdezettek 62 százaléka tartotta magát illetékesnek arra, hogy a rubrikákba írja az utazással kapcsolatos tapasztalatait. A társadalmi aktivisták a válaszokból és a közlekedési vállalatoknál végzett vizsgálatokból megállapították, hogy napjainkban a megye valamennyi településére autóbusszal is eljuthatnak az utasok. Ebben és az utazás körülményeinek javulásában szerepe van annak, hogy az elmúlt öt évben a tervezettnél több autóbuszt állítottak forgalomba. Mégsem lehetünk teljes mértékben elégedettek, hiszen a tapasztalatok azt igazolják, hosv csúcsidőben még változatlanul zsúfoltak az autóbutos darabonkénti veszteséget jelentett a múlt évben. A romhányi közös gazdaság sem dicsekedhet a mintegy 163 forintos gyapjúönköltséggel. de a 64 forintot meghaladó hízójuh-önköltséggel sem. Tovább is lehetne sorolni a nem éppen jövedelmezően tartó nagyüzemeket, s távolról sem véletlen, hogy nemrégiben Havas Ferenc, a megyei tanács elnökhelyettese ítélte éppen kritikusnak a juhtenyésztés helyzetét a megyében. Kínos kórok Ennek oka mindenekelőtt a szemléletben rejlik. Az a vezető, aki igazoló jelentést kér égy-egy tehén elhullásakor, légfeljebb legyint, ha egy-egy anyajuh szenderül jobblétre. Mindez nem különösen meglepő — ismerve a két állat közti nagyságbeli különbséget — de az ugyancsak gyakori juhhullás már elgondolkoztató. A nem kielégítő takarmányozás és tartás amúgy is eléggé próbára teszi a jószágokat, új keletű betegségek is szedik belőlük a vámot, így az állatorvosoknak is akad jócskán bajuk a gyapjasokkal. Érthető, hogy egyre gyakrabban megtagadják, hogy több tucatnyi anyajuh elhullását nyugtázzák egy aláírással, látatlanba... Itt mindjárt el is érkeztünk egy fogas kérdéshez, az ellenőrzéshez. A szanaszét — egymástól gvakran több kilométerre lévő juhaklok, -nyájak, juhászok ellenőrzése, irányítása nem kis gondot jelent a nagyüzemek szakvezetésének. Ezt tovább nehezíti az utak járhatatlansága, a szók, a megállók és váróhelyiségek.' A megkérdezettek egy része úgy vélekedett, hogy piszkosak az autóbuszok. A gondok megoldását nehezíti, hogy nem vontak be elég közületi autóbuszt a forgalomba. Nyilván ez is közrejátszik abban, hogy reggel hét óra körül a legzsúfoltabbak az autóbuszok. Ekkortájt ugyanis ötven-hatvan százalékkal többen veszik igénybe a járatokat, mint, amennyien kényelmesen utazhatnának. És ez a tény önmagában is érdemes a figyelemre; újabb vállalatoknak keUene átállni a lépcsőzetes munkakezdésre. Vagy pedig saját autóbuszaikat is a munkásszállítás szolgálatába keH áUítaniok mint, ahogy ezt Heves megyében teszi két »nagyváUalat. A népi ellenőrök vizsgálatuk után megállapították: a munkásszállítást vasúton könnyebben meg lehetne oldani; ott azonban, ahol a vállalatok telephelyei a vasúthálózattól távol esnek, ez az út nem járható. Nem marad más hátra, jobban ki kell használni a közületi és közhasznú autóbuszokat. A vizsgálatok szerint az első műszakban kihasználtságuk nyolcvan százalék, a második és harmadik. műszakban azonban csak 20—30 százalékos kihasználtsággal közlekednek. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy míg az egyik vállalatnál az egy kilométerre eső üzemeltetési • és fenntartási költség mindössze tíz forint 68 fillér, addig a másik vállalatnál ez az összeg tizenkilenc forint 30 fillér! Ez pedig egyértelműen rontja a munkaerőgazdálkodás hatásfokát. Nem is csoda, hiszen az autóbusz- vezetők munkaidejüknek mindössze 13,2 százalékát töltik tényleges munkával, a fennmaradó időben adig-alig végeznek hasznos tevékenységet. így tehát nem meglepő az sem. hogy az autóbuszvezetők a múlt esztendő 278 munkanapjából mindössze 140 napot töltöttek hasznos tevékenységgel, a többi napra — készenléti szolgálatukért — tényleges teljesítmény nélkül kapták meg fizetésüket. « Császár N. László legelők szétszórtsága és a spártainak nem nevezhető fegyelem azok körében, akik ezzel az állatfajjal foglalatoskodnak. Pedig többnyire rajtuk áll, vagy bukik az ágazat eredménye. Ahol jó juhászok dolgpz- nak, ott az eredmények önmagukért beszélnek. Olcsóbbért híznak á bárányok, gyorsabban nő a gyapjú, kisebb a veszteség. Sajnos mindez egyre kevesebb gazdaságról mondható el, s ezért inkább felszámolják az állományt, vagy bérbeadják. Van ahol ez utóbbi sem sikerül, mert a juhászoknak ingyen sem kellenének a juhok... Megtalálni a helvét A másik gond, amely az ágazat problémáit jellemzi az, hogy mind több» nagyüzemben térnek át a húshasznú szarvasmarhák tartására, s ezek takarmányozását legeltetésre alapozzák, a tömegtakarmányok mellett. Mindez azt eredményezi, hogy a juh- tartás — amely eddig a gazdálkodásban eléggé a periférián volt — lassan kisszorul a jobb legelőkről is. Mindennek jelei már itt-ott tapasztalhatók, s várhatók, hogy mindinkább elszaporodnak. Nem kedvez az ágazatnak a — nagyon is érthető és elvárt — nyereségcentrikus gazdálkodás sem, hiszen ennek figyelembevételével legfeljebb a legnagyobb és legerősebb gazdaságok „engedhetik” meg maguknak, hogy juhot tartsanak. No és legfeljebb azok, amelyeknek olyan más állattal nem hasznosítható földterületeik vannak, amelyeken kizárólag a juhok élnek meg. Ez az állatfaj nehezen viseli el a szakosítást, az iparszerű tartást. Legalábbis a szakosított telepek eredményei ezt igazolják, s nemcsak megyénkben Ugyanakkor azt sem hálálják meg, hogy a hodályok nagy részébe nincs sem víz, sem villany bevezetve és ismerve az üzemek jelenlegi anyagi helyzetét, aligha fognak nagyobb összegeket fordítani a juhtelepek komfortosabbá tételére. Javulás elsősorban a meglévő szaktudás eddiginél jobb kamatoztatásától, a nagyobb lelkiismeretességtől és a vezetői hozzáállástól várható. Akkor talán nem fordul elő olyan eset, mint amikor néhány hónappal ezelőtt az egyik termelőszövetkezet állattenyésztőjével fél napig kerestük a közös gazdaság juh- nyáját, árkon-bokron keresztül, míg végre megleltük őket. Legelő helyett az akolban... Zilahy Tamás — Szervezésen nem szívesen értem kimondottan a szervezési osztály munkáját — mondja az osztályvezető-helyettes. — Az igazi szervezés tulajdonképpen „lent” a gépek 'mellett történik, amikor a feladatokat szétosztják az emberek közt... FÖLMÉRÉS KÉSZÜLT Hétoldalas paksamétában foglalta össze idei munka- és üzemszervezési intézkedési tervét az Üvegipari Művek. A dokumentumban külön „csokorba” gyűjtötték az átfogóbb célokat és a részletekbe bocsátkozó feladatokat. A szöveg nagy része általánosságban minden egységre vonatkozik, egyes pontjai konkrét üzemeknek — köztük a salgótarjáni öblösüveggyárnak — lettek adresszálva. Általánosságban esik szó a „veszteségokok csökkentésére irányuló szervező munka” kiterjesztéséről. Régebbi tapasztalat szerint nem minden gazdálkodó egységben van „tisztába téve”, melyek is a legjelentősebb veszteségforrások... — Erről a kérdésről tavaly készült egy felmérés — így Kovács Sándor, szervezési osztályvezető-helyettes. — Még csak a veszteségek csökkentéséről lehetett szó, azt nem mondhatjuk, hogy felszámolásáról. Meghatároztuk a legUtasok — a közlekedésről Expoptpuháh Kazárral ♦$* ♦*« »*♦ ♦*« «*♦ ♦** *Z* *1* *1* *1* *• A népviseletéről egykor és ma is messze földön híres Kazáron új viseletek gyártása hódított tért az utóbbi évtizedben. Európai világcégek és hazai vevők részére készítenek itt a Váci Kötöttárugyár korszerű gyáregységében sportruházati cikkeket. 150—160 millió forint értékű melegítőt varrnak meg a helyi Márton Erika tavaly végzett szakmunkás Viskárdl Istvánná az NSZK-beli Puma cég részére varr és környékbeli asszonyok — mintegy négyszázan — az idén, melyből mintegy 30 millió forint értékű nem rubel elszámolású piacokon lel gazdára. Képeinken az üzem dolgozói közül mutatunk be négyet, akik szakértelmükkel, becsületes, minőségi munkájukkal nagyban hozzájárulnak a kazári sikerekhez. A fiatalok, idősebbek anyagilag is mebecsül- tek Tőzsér Istvánná műszakonként 400 termék gyártásában vesz részt — képek: kulcsár —• Jobban többet Szervezés kérdése... főbb feladatokat, és a végrehajtásra olyan csoportokat jelölt ki a gyár vezetősége, amelyek irányítója egyben a kérdéses munkaterület vezetője is. Ugyancsak az általános célok közt említi az intézkedési terv a központban működő a „Szervezési önálló osztály és a gyárak szervezői között kialakítandó, egyre szorosabb kapcsolat” témakörét. Kézzelfogható haszonnal jár-e a nexus? — Az osztály azzal is lehet hasznos a gyárak számára, hogy az egy-egy üzemben végrehajtott jó megoldásoknak „propagandát” csinál, ezzel segíti az elterjesztést. Erre ma még nem sok példa van. Nálunk tavaly a termelésprogramozást vizsgálta az osztály, s olyan anyagot készített, amelyben ötleteket is adott a problémák megoldásához. Ezek hasznosíthattak. HATÄSOS ÖSZTÖKE A feladatok közé sorolták a dokumentum készítői a teljesítménybérben fizetettek arányának növelését. Hetven százalékra rúg a vállalati átlag; az öblösüveggyárban is teljesítmény alapján fizetik a dolgozók többségét. Lehet-e tovább kiterjeszteni ezt a bérezési módot? — Az egyéni teljesítménybér a leghatásosabb ösztönző. A gyárban vannak olyan munkaterületek — vélekedik az osztályvezető-helyettes —, ahol még be lehet vezetni; akadnak olyanok is, ahol nem érdemes. Alkalmazásához normák kellenek. Olyanok, amelyek mérhetőek, mégpedig ob- jektívan! Ahol erre nincs lehetőség, másfajta bérezés a célszerűbb. Hatásos lehet a csoportteljesítmény alapján kiszámított fizetés. Ehhez minden embernek testre szabott feladatot kell adni, úgy, hogy senki ne érezze magát a többiekhez képest túlhajszoltnak. Ennek megszervezése a munkahelyi vezető feladaté. Számos olyan tennivaló 'hárul a gyár szervezőire, amely a műszaki lehetőségek gyarapodásából adódik. Az új — már elkészült és készülő — beruházások az irányítási szerkezet kisebb-nagyobb mérvű módosítását is megkövetelik^ Ezeknek a teendőknek a végrehajtásából a specialisták és a kétkezi dolgozók egyaránt kiveszik — különböző méri lékben — a részüket. EBBEN REJLIK... Széles körben ismertetni érdemes az elképzeléseket a gyárban avégből — írja az intézkedési terv —, „hogy a szocialista brigádok a szervezési feladatok végrehajtásába jobban bekapcsolódhassanak...” Nyílik-e erre mód ténylegesen? — A saját munkaterületüket ők ismerik a legjobban. Ha én tőlük elszigetelten kitalálok valamit és azt próbálom rájuk erőltetni, egyértelmű az eredmény. Más a helyzet, ha a problémára közösen keresünk megoldást. Akkor nem erős a ragaszkodás a megszokotthoz, sőt előfordul, hogy a kétkezi dolgozók kérik az előnyös változtatásokat. Egyszer régebben felmértük a készáruk raktárra adásának menetét. Túl hosszú és nehézkes volt. Megbeszéltük az emberekkel, milyen fogásók fölöslegesek. Szívesen fogadták a módosítást. Ebben rejlik a brigádok bevonásának a jelentősége. M. P. NÖGRÁD - 1982. március 18., csütörtök Ü
