Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
Kiállítás a Vígadóban Amerigo Tot Budapesten Amerigo Tat, a világhírű magyar származású szobrász- művész alkotásaiból nyílik kiállítás március 18-án a Vigadó Galériában. A budapesti tavaszi fesztivál eseménysorozatainak részeként megrendezett tárlaton több mint félszáz munkáját láthatják az érdeklődök. A művész, aki Budapesten személyesen készíti elő a bemutatót, interjút adott Császár Tibornak, az MTI munkatársának. — Tükrözne majd ez a kiállítás munkásságának legújabb eredményeit, illetve mindazt, ami alkotóként ma is foglalkoztatja? — Remélem, igen, hiszen néhány régebbi szobor mellett elsősorban az elmúlt esztendőkben készült munkák kerültek ide. S ezek között plasztikák, domborművek, pi- rogránit lapok és grafikák egyaránt szerepelnek, megmutatni igyekeznek azt a műfaji és tematikai sokféleséget is, amelynek segítségével kifejezhetem magam. Egy téma azonban kétségkívül hosszú ideje, nagyon érdekel; ez a magok apotheó- zisa, amely végleges műalkotás formájában a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem, három évvel ezelőtt készítettem el a megvalósításhoz szükséges terveket, s azóta már dolgoznak rajta a képzőművészeti kivitelező vállalat műtermeiben. Remélhetőleg két év múlva már fölállítható lesz a bronzrelief. Ezen a tárlaton néhány, eddig elkészült részlete szerepel. A mag apotheózisa nemcsak Európában, hanem talán az egész világon a legnagyobb belső- építészeti kompozíció lesz. A dombormű 13 méteres hosszmérete lényegében egy négy- emeletes ház magasságának felel meg, szélessége pedig 12,5 méter. Ahogyan tudom, ilyen nagyságú bronzrelief még sehol sem készült. — Ami pedig az ábrázolás- módját illeti: sokakban elvont, absztrakt kompozíció benyomását kelti, pedig a tárgya közvetlenül a természetben gyökerezik, egy természeti folyamatot örökít meg. Azokat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a földet, s a felszínre akar jutni. Azt, hogy az életre, a napfényre kívánkozik. Fogalmazhatunk úgy is: az erős mag felszínre kerül, megtalálja az utat az élethez. S jelképes értelemben érvényes ez az igaz emberi gondolatra, a megszülető, fejlődő, terebélyesedő eszmére is. — Miként e tárlat anyaga is érzékelteti: figurális művek és absztrakt alkotások egymásutánja, egyidejű jelenléte jellemzi munkásságát. Miért? — Lehet, hogy némelyek azt mondják: nem vagyok fegyelmezett, nem tartok egy határozott művészi irányt. A művészetnek azonban ezer iránya van. S, ha az ember képes megvalósítani mindazt a kezével, amely benne gondolatként megszületik, akkor — úgy érzem — meg kell tennie. Természetelvű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi különbség, mindkettőt fontosnaüT tartom a kifejezéshez. Ezt a tudatosan vállalt sokrétűséget viszont igyekszem a tőlem telhető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Azt vallom tehát: a művész egy, de kifejezésmódja ezerarcú — mondotta Amerigo Tat. Bánki szlovák „hetek* Anyanyelvről — gyerekekkel Körém telepszik minden bánki negyedikes. Könnyen tehetik, hisz’ ha mind együtt vannak, akkor sincsenek többen kilencnél. A délutáni tanulószobára azonban csak heten maradnak mindennap. Anyanyelvűkre voltam kíváncsi, arra, mit tudnak róla, mennyire érdekli őket. ☆ Előbb az éltető elemről, az otthonról beszélgettünk. Mindegyikük szülei saját házában élnek, ahol „jó bútorok, meg új szőnyegek” szolgálják a kényelmet Legtöbbjüknek saját, vagy testvérével megosztott szobája van. Mindenütt televizió, rádió ontja az információt, de „szoktuk nézni a szlovákot is”, mondta az egyik kislány. — Van-e közietek olyan, aki otthon nem hallhat szlovákot? Senki nem emeli a kezét. — Nálunk édesapám nem beszéli, de más mindenki tudja — mondja Hugyecz Marika. ^rva Pista rábólint, náluk is ez a helyzet. A többiek szinte egyszerre mondják: — Nagyszüleink értik igazán a nyelvet. — Ha a szlovák tankönyvetekből felolvastok nekik, akkor nem néznek rátok furcsán? — Nagymamám nem ért meg mindent, de én is megkérdem néha, hogy csto? Mert olyan furcsán mondja — véli Bányai Erzsiké. Lomén Tomi is beleszól: — Pozsonyban élnek rokonaim. Ha ők eljönnek, akkor aztán végképp keverve beszélünk. Az, amit ők mondanak szlovákul, már könnyebb megérteni nekem, mert az iskolában is azt tanuljuk. De azért értem az otthonit is. Furcsa helyzetben élnek ezek a gyerekek, hiszen a zárt közösségben kialakult nyelv kicsit csikordul ahhoz az irodalmi szlovákhoz, amit a bán- ki iskolában minden gyerek tanul. — Nem szokatlan? — Nem — vágja rá Csorba Jutka. — Nincs olyan nagy különbség. — Egymás között hogyan beszéltek? Magyarul vagy szlovákul ? — Magyarul — felelik többen. — És otthon? — Nagymamámmal szoktunk legtöbbet beszélgetni — feleli Bányai Erzsi. — Édesapámék szlovákul is, magyarul is szólnak. Mikor hogy — mondja Szkubán Péter. — Volt már olyan is, hogy a testvéremnek mesét mondtam, aztán a medve helyett medvegyet mondtam, ahogy nagyapámék. — Velem is előfordult már itt az iskolában is. Nem jutott hirtelen eszembe magyarul — szólal meg Csömör Erzsi. — Mit gondoltok, miért beszélnek szüléitek, nagyszülei- tek szlovákul? — Mert szlovákok. — Tanítottak benneteket az anyanyelvetekre otthon? — Melyikre? — kérdeznek rögtön vissza. — A szlovákra! — Ügy nem, mint itt az iskolában — mondja Lomén Tomi. — Csak ragadt ránk a másokéból. ☆ Csorba Jutka a Luca-napi szokást említi: akkor nem volt szabad varrni, mert a hit szerint elapad a tyúkok tojókedve. Árva Pista mondja is, hogy avval bosszantják az asszonyokat a férfiak, hogy: nagymama, varrd meg a nadrágom ! — Mondjátok szlovákul! — Sztara mamicska ... Elakadnak. Előkerül a képes szótár, sehogy sem találják a „varrni” szót, aztán a nadrágot is keresni kell. Közösen sem leljük. Két csoportban foglalkoznak a pedagógusok a bánki iskolásokkal. Együtt tanul az első a harmadikkal és a második a negyedikkel. Szlovákul mind a harmincnyolc. — Szeretitek az anyanyelveteket? Darabig csönd. Aztán Árva Pista megkérdi: — Mért’ ne szeretnénk ? Okosabbak leszünk vele! Hortobágyi Z. A rádióban hallottuk # ígérni könnyű. mm Bár , az utóbbi esztendőkben történt egy és más a bürokrácia elleni örök háború frontján, még mindig igaz — s ez, gondolom, nemcsak személyes tapasztalatom, hogy magán- vagy közérdekű bejelentést tenni, érdeklődni, javasolni, felszólalni tanácsosabb írásban, mint szóban. Az írott szó már irat, dokumentum, amit iktatni lehet, amelyről másolatot lehet készíteni, azaz valamit mindenképpen tenni kell az ügyben, legalább formálisan, legalább egy előre nyomtatott válasz elküldésének erejéig. Azonban a spontánul szerveződő, demokratikus közéletnek az is lényeges alkotóeleme, hogy az élőszóban tett megállapítások, ígéretek, tájékoztatások és megegyezések is kötelező érvényűek legyenek. Ez pedig, sajnos, sokszor nincsen íg'T. Ki ne tudna olyan példát, amilyet nemrég magam is hallottam: egy vállalati igazgató nyilvánosan béremelést ígért dolgozóinak, később azonban mit sem akart tudni saját ígéretéről, „elfelejtette”. Egyik napilapunk hasonló kínos esetről számolt be: a tanácstag olyan téves adatokkal tájékoztatta, választóit, amelyeket egy tanácsi tisztviselőtől kapott, de hát a szó elrepül, az írás megmarad. Felnőttségünk és emberséges intézményrendszerünk nagy biztosítéka rejlik az élőszó becsületében. A tisztesség és a bizalom paragrafusokba nem foglalható szabályait kellene érvényesítenünk, hogy beidézhető tanúk, a nyilvánosság kényszerítő erkölcsi ereje nélkül is megszülessenek és betartassanak a szóbeli emberi érintkezés egyszerű normái. A baj csupán az, hogy az esetek óriási többségében nem egyenrangú felek közötti információcseréről, megállapodásról van szó: az egyik oldalon általában egy arctalan intézmény, hivatal, iroda, vállalat, cég megbízottja áll, a másikon pedig egy valamilyen okból alárendeli helyzetben lévő közintézmény vagy csupán egyetlen állampolgár, egy ügyfél, aki egyoldalúan rászorul a hivatalt képviselő ember jóindulatára. A már említett tanácstag panasza arra is rávilágít, hogy még közjogi funkciókkal és jogokkal felruházott, választott tisztségviselők esetében is sok múlik a hivatal jóindulatán, s nagyon sok intézményben a belső ügyrend, rangsor is úgy alakult ki hogy szinte kizárja az élőszóban adott véleményezést tájékoztatást, döntést. Pedig a papír- és pecsétmánia gyógyítása nem késhet sokáig: a felgyorsult élet, az ésszerű munkaszervezés is azt követeli, amit a puszta emberség: visszaadni a kimondott szó becsületét, akár telefonon, akár négyszemközt, akár alárendelt, esetleg pillanatnyilag kiszolgáltatott emberek nyilvánossága előtt hangzik el. Szentmihályi Szabó Péter Tanársegéd kerestetik Egy álláshirdetés a Művelődésügyi Közlönyből: Az ELTE bölcsészettudományi karának filozófiatörténeti tanszéke keres egyetemi tanársegédet: „Az egyetemi tanársegéd feladata: részvétel a tanszék oktató- és kutatómunkájában különös tekintettel az orosz filozófiatörténet és a XX. szá zadi fnagyar filozófiatörténet témaköréíe. A pályázónak filozófiai szakképzettséggel, fel sőoktatási gyakorlattal, valamint orosz, angol és német nyelvtudással kell rendelkeznie, továbbá meg kell felelnie az Eötvös ’ Lorán d Tudomány- egyetem oktatói követelmény- rendszerében foglalt feltételeknek. A munkakör bértétele: 3500 forint”. Minden világos, ugye? Bennem azért két kérdés motoszkál. Az egyik: vajon milyen „bértétellel” szerezhette meg a reménybeli pályázó a felső- oktatási gyakorlatát? A másik (ha nem „álhirdeités” ez . . .) — kinek a jelentkezésére számítanak? — gkm — TRÉFÁK — Kiválóan idomított kutyám van — dicsekszik a házigazda a vendégnek. — Ha adok neki három koronát, cigarettát hoz értei — Ezt nem hiszem! Éppen egy fél órája adtam neki öt koronát és most se cigaretta, se kutya! — Csakhogy én azt mondtam magának, hogy cigarettára három koronát adok neki. Ha öt koronát kap, akkor moziba megy... A skót a szobában ül és olvas. Eközben percenként a villanykapcsolóhoz ugrik, kikapcsolja a világítást, majd újra bekapcsolja. — Mit csinálsz? — kérdezi a felesége. — Lapozni sötétben is tudok! — válaszolja a skót. ☆ — Nézd csak azt a női —, mondja a feleség a bálon a fé' jének, egy merész kivágású ruhát viselő fiatal, nőre mutatva. — Hogy jelenhet meg így a nyilvánosság előtt? — Két nagyon jó oka is van rá szívem — válaszolja a férj. ☆ ■— Hallottam, hogy a menyasszonyod nagyon házias. — Igen. Képzeld, amikor szerelmet vallottam neki, rögtön felvarrta a kabátgombomat. Pillanatképek a szécsényi iskolából A II. Rákóczi Ferenc nevét viselő szécsényi általános iskola új épületében az egyik nagyszerű lehetőség az olvasóteremmel kombinált könyvtár. Nyitás után máris megkeresik a gyermekek, Micslnai Tiborné örömmel fogad mindenkit. Mcgyeszerte sok helyen sóhajtanak fel a tornaterem láttán: ha ez nálunk lehetne! Képünkön az atlétikai edzés kezdő percei rögzítődtek: a fegyelmezettebbek Kőmíves Éva testnevelő körül gyülekeznek, a csintalanabbak a sarokban heverő szivacsmatracokat próbálják ki. , A pásztói Béke Tsz-ben Tartalmasabbá vált a kulturális élet A pásztói Béke Tsz-ben lí)77. decemberében . alakult meg az oktatási' és közművelődési bizottság. A kezdeti nehézségeket leküzdve, eredményesen végzT a munkáját. Nagy szerepe van az általános, politikai, szakmai műveltség feilesztésében, a dolgozók kulturális igényének kielégítésében, a szabad idő hasznos eltöltésének a megszervezésében. A napokban a termelőszövetkezet vezetőségi ülésén értékelték a közművelődési bizottság 1981. évi tevékenységét. Minden évben — így tavaly iá — nagy figyelmet fordítottak az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező doleozók továbbtanulására. Sajnos, ezen a területen nem sikerült 'különösebb eredményt elérni. Sikeresen megindult viszont a szőlészeNÖGRÁD - 1982. március 17., szerda ti szakmunkásképzés. Minden dicséretet megérdemelnek az asszonyok, akik közül bár többen egy-két év múlva nyugdíjba mennek, hogy vállalták a tanulást. A termelőszövetkezetben folyamatosan gondoskodnak a szakmunkás-utánpótlásról. Az elmúlt évben öten végeztek, ie- lenleg 12-en tanulnak a tsz ösztöndíjasként szakközép- iskolában és szakirmnkáskén- zőben. Felsőolria'ási intézményekben — főiskola — és egyetem nappali, illetve esti tagozatán — ugyancsak többen gyarapítják tudásukat. Jól szolgálták a politikai műveltség emelését a párt-, a szakszervezet, a KISZ tan- .folyamai. Magasabb szintű politikai képzésen — esti egyetem, speciális tagozat — 1981-bén hatan fejezték - be tanulmányaikat, s ugyaneny- nyien tanulnak most is. Hasznosak voltak a szakmai továbbképzések, tanfolyamok. Jó kapcsolat alakult ki a TIT nagyközségi szervezetével amit az előadásokra lekötött szerződés is elősegít. Eredményes és sokak által látogatott volt a múlt évi szlovák nyelvtanfolyam. Kedvelt művelődési formáknak számítottak a szellemi vetélkedők. A földmunkásmozgalom 75. évfordnlóia alkalmából rendezett vetélkedőn 9 brigád 33 dolgozója vett részt. Közülük egy csapat, a Zója brigád a megyei döntőn is jól szerepelt. Hagyományosan nagy érdeklődés kísérte a génszerelök és e növényvédelmi munkások szakmai vetélkedőjét. A járási könyvtár közreműködésével sikeres Könyvről — könyvért elnevezésű irodalmi játékot rendeztek. A gyerekek szórakoztatásáról sem feledkeztek meg: a raizoá'v zat és a máius elseiei aszfaltrajzverseny ezt bizonyítja. A szabad idő hasznos eltöltését. a kulturált szórakozást is szem előtt tartotta a közművelődési .bizottság A kirándulások. a nrievidzai testvér tsz csereüdültetése során lehetőség nyílott a hazai nevezetességek megtekintése mellett bepillantani a szomszédos Csehszlovákia életébe. megismerni egy-egy szép vidékét, a szokásokat, a kultúrát. Kedveltek voltak a csoportos mozi- és színházlátogatásoké Az elmúlt évben sokat tettek a termelőszövetkezetben az egészséges életmódra nevelés, a testkultúra fejlesztései a sportolás terén. A Béke Tsz együttműködési szerződést kötött a helvheli Lovász József Művelődési Központtal, amely megfelelően segíti a művelődést. A közművelődési bizottság a termelőszövetkezetben működő politikai. társadalmi szervekkel. bizottságokkal összehangoltan és szorosan együttműködve végezte a munkáját. Nehézséget az ielentett. hogy négy községben élnek a közös gazdaság dolgozói. és szervezésük, mozgósításuk egyáltalán nem könnyű feladat.. Az elért eredmények igazolják, hogy a megnövekedett szociális, kulturális igények teljesítésében előrelépett a bizottság, jo évet hagyott maga mögöii.
