Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Kiállítás a Vígadóban Amerigo Tot Budapesten Amerigo Tat, a világhírű magyar származású szobrász- művész alkotásaiból nyílik ki­állítás március 18-án a Viga­dó Galériában. A budapesti tavaszi fesztivál eseményso­rozatainak részeként megren­dezett tárlaton több mint fél­száz munkáját láthatják az ér­deklődök. A művész, aki Bu­dapesten személyesen készíti elő a bemutatót, interjút adott Császár Tibornak, az MTI munkatársának. — Tükrözne majd ez a kiállítás munkásságának legújabb eredményeit, il­letve mindazt, ami alkotó­ként ma is foglalkoztatja? — Remélem, igen, hiszen né­hány régebbi szobor mellett elsősorban az elmúlt eszten­dőkben készült munkák ke­rültek ide. S ezek között plasztikák, domborművek, pi- rogránit lapok és grafikák egy­aránt szerepelnek, megmutat­ni igyekeznek azt a műfaji és tematikai sok­féleséget is, amelynek segítségével kifejezhetem ma­gam. Egy téma azonban két­ségkívül hosszú ideje, nagyon érdekel; ez a magok apotheó- zisa, amely végleges műalkotás formájában a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem, három évvel ezelőtt készítettem el a megvalósítás­hoz szükséges terveket, s az­óta már dolgoznak rajta a képzőművészeti kivitelező vál­lalat műtermeiben. Remélhe­tőleg két év múlva már fölál­lítható lesz a bronzrelief. Ezen a tárlaton néhány, eddig el­készült részlete szerepel. A mag apotheózisa nemcsak Eu­rópában, hanem talán az egész világon a legnagyobb belső- építészeti kompozíció lesz. A dombormű 13 méteres hossz­mérete lényegében egy négy- emeletes ház magasságának felel meg, szélessége pedig 12,5 méter. Ahogyan tudom, ilyen nagyságú bronzrelief még se­hol sem készült. — Ami pedig az ábrázolás- módját illeti: sokakban el­vont, absztrakt kompozíció benyomását kelti, pedig a tár­gya közvetlenül a természet­ben gyökerezik, egy természe­ti folyamatot örökít meg. Azo­kat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a földet, s a fel­színre akar jutni. Azt, hogy az életre, a napfényre kívánkozik. Fogalmazhatunk úgy is: az erős mag felszínre kerül, meg­találja az utat az élethez. S jelképes értelemben érvényes ez az igaz emberi gondolatra, a megszülető, fejlődő, terebé­lyesedő eszmére is. — Miként e tárlat anya­ga is érzékelteti: figurális művek és absztrakt alko­tások egymásutánja, egy­idejű jelenléte jellemzi munkásságát. Miért? — Lehet, hogy némelyek azt mondják: nem vagyok fe­gyelmezett, nem tartok egy határozott művészi irányt. A művészetnek azonban ezer irá­nya van. S, ha az ember ké­pes megvalósítani mindazt a kezével, amely benne gondo­latként megszületik, akkor — úgy érzem — meg kell tennie. Természetelvű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi különbség, mindket­tőt fontosnaüT tartom a kife­jezéshez. Ezt a tudatosan vál­lalt sokrétűséget viszont igyek­szem a tőlem telhető legmaga­sabb színvonalon megvalósí­tani. Azt vallom tehát: a mű­vész egy, de kifejezésmódja ezerarcú — mondotta Amerigo Tat. Bánki szlovák „hetek* Anyanyelvről — gyerekekkel Körém telepszik minden bánki negyedikes. Könnyen tehetik, hisz’ ha mind együtt vannak, akkor sincsenek töb­ben kilencnél. A délutáni ta­nulószobára azonban csak he­ten maradnak mindennap. Anyanyelvűkre voltam kíván­csi, arra, mit tudnak róla, mennyire érdekli őket. ☆ Előbb az éltető elemről, az otthonról beszélgettünk. Mind­egyikük szülei saját házában élnek, ahol „jó bútorok, meg új szőnyegek” szolgálják a kényelmet Legtöbbjüknek sa­ját, vagy testvérével megosz­tott szobája van. Mindenütt televizió, rádió ontja az in­formációt, de „szoktuk nézni a szlovákot is”, mondta az egyik kislány. — Van-e közietek olyan, aki otthon nem hallhat szlo­vákot? Senki nem emeli a kezét. — Nálunk édesapám nem beszéli, de más mindenki tudja — mondja Hugyecz Ma­rika. ^rva Pista rábólint, náluk is ez a helyzet. A többiek szinte egyszerre mondják: — Nagyszüleink értik iga­zán a nyelvet. — Ha a szlovák tanköny­vetekből felolvastok nekik, akkor nem néznek rátok fur­csán? — Nagymamám nem ért meg mindent, de én is meg­kérdem néha, hogy csto? Mert olyan furcsán mondja — véli Bányai Erzsiké. Lomén Tomi is beleszól: — Pozsonyban élnek roko­naim. Ha ők eljönnek, akkor aztán végképp keverve be­szélünk. Az, amit ők monda­nak szlovákul, már könnyebb megérteni nekem, mert az is­kolában is azt tanuljuk. De azért értem az otthonit is. Furcsa helyzetben élnek ezek a gyerekek, hiszen a zárt közösségben kialakult nyelv kicsit csikordul ahhoz az iro­dalmi szlovákhoz, amit a bán- ki iskolában minden gyerek tanul. — Nem szokatlan? — Nem — vágja rá Csorba Jutka. — Nincs olyan nagy különbség. — Egymás között hogyan beszéltek? Magyarul vagy szlovákul ? — Magyarul — felelik töb­ben. — És otthon? — Nagymamámmal szoktunk legtöbbet beszélgetni — fele­li Bányai Erzsi. — Édesapámék szlovákul is, magyarul is szólnak. Mikor hogy — mondja Szkubán Pé­ter. — Volt már olyan is, hogy a testvéremnek mesét mondtam, aztán a medve he­lyett medvegyet mondtam, ahogy nagyapámék. — Velem is előfordult már itt az iskolában is. Nem ju­tott hirtelen eszembe magya­rul — szólal meg Csömör Er­zsi. — Mit gondoltok, miért be­szélnek szüléitek, nagyszülei- tek szlovákul? — Mert szlovákok. — Tanítottak benneteket az anyanyelvetekre otthon? — Melyikre? — kérdeznek rögtön vissza. — A szlovákra! — Ügy nem, mint itt az is­kolában — mondja Lomén Tomi. — Csak ragadt ránk a másokéból. ☆ Csorba Jutka a Luca-napi szokást említi: akkor nem volt szabad varrni, mert a hit szerint elapad a tyúkok tojó­kedve. Árva Pista mondja is, hogy avval bosszantják az asszonyokat a férfiak, hogy: nagymama, varrd meg a nad­rágom ! — Mondjátok szlovákul! — Sztara mamicska ... Elakadnak. Előkerül a ké­pes szótár, sehogy sem talál­ják a „varrni” szót, aztán a nadrágot is keresni kell. Kö­zösen sem leljük. Két csoportban foglalkoznak a pedagógusok a bánki isko­lásokkal. Együtt tanul az első a harmadikkal és a második a negyedikkel. Szlovákul mind a harmincnyolc. — Szeretitek az anyanyel­veteket? Darabig csönd. Aztán Árva Pista megkérdi: — Mért’ ne szeretnénk ? Oko­sabbak leszünk vele! Hortobágyi Z. A rádióban hallottuk # ígérni könnyű. mm Bár , az utóbbi esztendők­ben történt egy és más a bü­rokrácia elleni örök háború frontján, még mindig igaz — s ez, gondolom, nemcsak személyes tapasztalatom, hogy magán- vagy közérdekű be­jelentést tenni, érdeklődni, javasolni, felszólalni tanácso­sabb írásban, mint szóban. Az írott szó már irat, dokumen­tum, amit iktatni lehet, amelyről másolatot lehet ké­szíteni, azaz valamit minden­képpen tenni kell az ügyben, legalább formálisan, legalább egy előre nyomtatott válasz elküldésének erejéig. Azon­ban a spontánul szerveződő, demokratikus közéletnek az is lényeges alkotóeleme, hogy az élőszóban tett megállapí­tások, ígéretek, tájékoztatá­sok és megegyezések is köte­lező érvényűek legyenek. Ez pedig, sajnos, sokszor nin­csen íg'T. Ki ne tudna olyan példát, amilyet nemrég ma­gam is hallottam: egy válla­lati igazgató nyilvánosan bér­emelést ígért dolgozóinak, ké­sőbb azonban mit sem akart tudni saját ígéretéről, „elfe­lejtette”. Egyik napilapunk hasonló kínos esetről számolt be: a tanácstag olyan téves adatokkal tájékoztatta, vá­lasztóit, amelyeket egy taná­csi tisztviselőtől kapott, de hát a szó elrepül, az írás megmarad. Felnőttségünk és emberséges intézményrend­szerünk nagy biztosítéka rej­lik az élőszó becsületében. A tisztesség és a bizalom pa­ragrafusokba nem foglalható szabályait kellene érvényesí­tenünk, hogy beidézhető ta­núk, a nyilvánosság kénysze­rítő erkölcsi ereje nélkül is megszülessenek és betartassa­nak a szóbeli emberi érint­kezés egyszerű normái. A baj csupán az, hogy az ese­tek óriási többségében nem egyenrangú felek közötti in­formációcseréről, megálla­podásról van szó: az egyik oldalon általában egy arcta­lan intézmény, hivatal, iro­da, vállalat, cég megbízottja áll, a másikon pedig egy va­lamilyen okból alárendeli helyzetben lévő közintézmény vagy csupán egyetlen állam­polgár, egy ügyfél, aki egy­oldalúan rászorul a hivatalt képviselő ember jóindulatá­ra. A már említett tanácstag panasza arra is rávilágít, hogy még közjogi funkciók­kal és jogokkal felruházott, választott tisztségviselők ese­tében is sok múlik a hivatal jóindulatán, s nagyon sok in­tézményben a belső ügyrend, rangsor is úgy alakult ki hogy szinte kizárja az élő­szóban adott véleményezést tájékoztatást, döntést. Pedig a papír- és pecsétmánia gyó­gyítása nem késhet sokáig: a felgyorsult élet, az ésszerű munkaszervezés is azt köve­teli, amit a puszta emberség: visszaadni a kimondott szó becsületét, akár telefonon, akár négyszemközt, akár alá­rendelt, esetleg pillanatnyi­lag kiszolgáltatott emberek nyilvánossága előtt hangzik el. Szentmihályi Szabó Péter Tanársegéd kerestetik Egy álláshirdetés a Művelő­désügyi Közlönyből: Az ELTE bölcsészettudományi karának filozófiatörténeti tanszéke ke­res egyetemi tanársegédet: „Az egyetemi tanársegéd feladata: részvétel a tanszék oktató- és kutatómunkájában különös tekintettel az orosz filozófiatörténet és a XX. szá zadi fnagyar filozófiatörténet témaköréíe. A pályázónak fi­lozófiai szakképzettséggel, fel sőoktatási gyakorlattal, vala­mint orosz, angol és német nyelvtudással kell rendelkez­nie, továbbá meg kell felelnie az Eötvös ’ Lorán d Tudomány- egyetem oktatói követelmény- rendszerében foglalt feltéte­leknek. A munkakör bértétele: 3500 forint”. Minden világos, ugye? Ben­nem azért két kérdés motosz­kál. Az egyik: vajon milyen „bértétellel” szerezhette meg a reménybeli pályázó a felső- oktatási gyakorlatát? A másik (ha nem „álhirdeités” ez . . .) — kinek a jelentkezésére szá­mítanak? — gkm — TRÉFÁK — Kiválóan idomított ku­tyám van — dicsekszik a há­zigazda a vendégnek. — Ha adok neki három koronát, ci­garettát hoz értei — Ezt nem hiszem! Éppen egy fél órája adtam neki öt ko­ronát és most se cigaretta, se kutya! — Csakhogy én azt mond­tam magának, hogy cigarettá­ra három koronát adok neki. Ha öt koronát kap, akkor mo­ziba megy... A skót a szobában ül és ol­vas. Eközben percenként a villanykapcsolóhoz ugrik, ki­kapcsolja a világítást, majd új­ra bekapcsolja. — Mit csinálsz? — kérdezi a felesége. — Lapozni sötétben is tu­dok! — válaszolja a skót. ☆ — Nézd csak azt a női —, mondja a feleség a bálon a fé' jének, egy merész kivágású ruhát viselő fiatal, nőre mu­tatva. — Hogy jelenhet meg így a nyilvánosság előtt? — Két nagyon jó oka is van rá szívem — válaszolja a férj. ☆ ■— Hallottam, hogy a meny­asszonyod nagyon házias. — Igen. Képzeld, amikor szerelmet vallottam neki, rög­tön felvarrta a kabátgombo­mat. Pillanatképek a szécsényi iskolából A II. Rákóczi Ferenc nevét viselő szécsényi általános iskola új épületében az egyik nagyszerű lehetőség az olvasóterem­mel kombinált könyvtár. Nyitás után máris megkeresik a gyermekek, Micslnai Tiborné örömmel fogad mindenkit. Mcgyeszerte sok helyen sóhajtanak fel a tornaterem láttán: ha ez nálunk lehetne! Képünkön az atlétikai edzés kezdő per­cei rögzítődtek: a fegyelmezettebbek Kőmíves Éva testne­velő körül gyülekeznek, a csintalanabbak a sarokban heve­rő szivacsmatracokat próbálják ki. , A pásztói Béke Tsz-ben Tartalmasabbá vált a kulturális élet A pásztói Béke Tsz-ben lí)77. decemberében . alakult meg az oktatási' és közműve­lődési bizottság. A kezdeti nehézségeket leküzdve, ered­ményesen végzT a munkáját. Nagy szerepe van az általá­nos, politikai, szakmai mű­veltség feilesztésében, a dol­gozók kulturális igényének kielégítésében, a szabad idő hasznos eltöltésének a meg­szervezésében. A napokban a termelőszövetkezet veze­tőségi ülésén értékelték a közművelődési bizottság 1981. évi tevékenységét. Minden évben — így ta­valy iá — nagy figyelmet fordítottak az általános isko­lai végzettséggel nem rendel­kező doleozók továbbtanulá­sára. Sajnos, ezen a terüle­ten nem sikerült 'különösebb eredményt elérni. Sikeresen megindult viszont a szőlésze­NÖGRÁD - 1982. március 17., szerda ti szakmunkásképzés. Min­den dicséretet megérdemel­nek az asszonyok, akik közül bár többen egy-két év múl­va nyugdíjba mennek, hogy vállalták a tanulást. A ter­melőszövetkezetben folyama­tosan gondoskodnak a szak­munkás-utánpótlásról. Az el­múlt évben öten végeztek, ie- lenleg 12-en tanulnak a tsz ösztöndíjasként szakközép- iskolában és szakirmnkáskén- zőben. Felsőolria'ási intézmé­nyekben — főiskola — és egyetem nappali, illetve esti tagozatán — ugyancsak töb­ben gyarapítják tudásukat. Jól szolgálták a politikai műveltség emelését a párt-, a szakszervezet, a KISZ tan- .folyamai. Magasabb szintű politikai képzésen — esti egyetem, speciális tagozat — 1981-bén hatan fejezték - be tanulmányaikat, s ugyaneny- nyien tanulnak most is. Hasz­nosak voltak a szakmai to­vábbképzések, tanfolyamok. Jó kapcsolat alakult ki a TIT nagyközségi szervezetével amit az előadásokra lekötött szerződés is elősegít. Ered­ményes és sokak által látoga­tott volt a múlt évi szlovák nyelvtanfolyam. Kedvelt művelődési for­máknak számítottak a szel­lemi vetélkedők. A földmun­kásmozgalom 75. évfordnlóia alkalmából rendezett vetélke­dőn 9 brigád 33 dolgozója vett részt. Közülük egy csa­pat, a Zója brigád a megyei döntőn is jól szerepelt. Ha­gyományosan nagy érdeklő­dés kísérte a génszerelök és e növényvédelmi munkások szakmai vetélkedőjét. A já­rási könyvtár közreműködé­sével sikeres Könyvről — könyvért elnevezésű irodalmi játékot rendeztek. A gyere­kek szórakoztatásáról sem feledkeztek meg: a raizoá'v zat és a máius elseiei asz­faltrajzverseny ezt bizonyít­ja. A szabad idő hasznos el­töltését. a kulturált szórako­zást is szem előtt tartotta a közművelődési .bizottság A kirándulások. a nrievidzai testvér tsz csereüdültetése so­rán lehetőség nyílott a hazai nevezetességek megtekinté­se mellett bepillantani a szomszédos Csehszlovákia éle­tébe. megismerni egy-egy szép vidékét, a szokásokat, a kul­túrát. Kedveltek voltak a csoportos mozi- és színház­látogatásoké Az elmúlt évben sokat tettek a termelőszövet­kezetben az egészséges élet­módra nevelés, a testkultúra fejlesztései a sportolás terén. A Béke Tsz együttműködési szerződést kötött a helvheli Lovász József Művelődési Központtal, amely megfelelő­en segíti a művelődést. A közművelődési bizottság a termelőszövetkezetben mű­ködő politikai. társadalmi szervekkel. bizottságokkal összehangoltan és szorosan együttműködve végezte a munkáját. Nehézséget az ielentett. hogy négy község­ben élnek a közös gazdaság dolgozói. és szervezésük, mozgósításuk egyáltalán nem könnyű feladat.. Az elért eredmények igazolják, hogy a megnövekedett szociális, kulturális igények teljesítésé­ben előrelépett a bizottság, jo évet hagyott maga mögöii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom