Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

Túl a nehezén Szoros már nem szorong Az utóbbi néhány évben a Nógrádi Szénbányák terv­teljesítésének egyik „mumusa” volt a szorospataki akna­üzem. Pedig a vállalat vezetői mindenképp szerették volna felszámolni ezt a bajgócot: jelentős értékű, korszerű, va­donatúj önjáró biztosítóberendezést vásároltak az egyik front munkájának elősegítésére, műszaki-szervezési intézkedések sorát hajtották végre, s minden igyekezetükkel azon voltak, hogy kedvező helyzetbe hozzák a régebben jó névnek ör­vendett üzemet. Az esztendők azonban csak teltek. S végül tavaly odáig fa­jult a helyzet, hogy kihasz­nálhatatlanság címén az Oroszlány által gyártott frontbiztosító berendezést kényszerültek eladni — Oroszlánynak. Változás tör­tént az igazgatói poszton, és — a december 31-i záráskor hatalmas mennyiséggel: csak­nem ötvenkétezer tonnával marádtak el csökkentett ter­vük teljesítésétől. A legfőbb vigasz — ha egyáltalán an­nak lehet mondani — az volt 1981-ben, hogy vágat­hajtási célkitűzéseiknek csaknem teljes egészében si­került eleget tenni, bár száz­ötven méterrel volt keve­sebb így is az elképzelések­nél. — Űjabb sikertelen évet zártak 1981-ben — mondom Sipos Ervinnek. Aki csak szeptember elsejével került az aknaüzem élére. Előtte az igencsak j ólmenő, sikeres munkát felmutató tiribesiek vezetője volt. Ódzkodik a véleménymondástól. Sem személyes ügyekbe „bele- kotnyeleskedni” nem akar, mert sosem volt kenyere a másra mutogatás, s még korántsem ismeri úgy az aknaüzemet, hogy messze­menő és helytálló következ­tetéseket tehessen a múlt­ról és néhány hónapi jele­néről. Így hát csupán a si­kertelenség objektív okai­nak felsorolására hajlandó. Mik is voltak ezek? — A legnagyobb gondot kétségkívül az okozta, hogy a keleti bányamezőben levő, kettes telepi fejtések jelen­tősen elvékonyodtak. így hiába volt a hatalmas mun­kabefektetés: az eredmé­nyek nem jöttek. Pedig er­re a területre szereltek be két korszerű, önjáró front­biztosító berendezést, s ott dolgoztak a legkeményebb csapatok ... Ezt látva, kény­telenek voltunk az ott művelt részeket feladni és vissza­vonulni a délnyugati bánya­mezőbe. Ám ez csak augusz­tusban történt meg. Akkor, egészen pontosan a hónap tizenhetedikén kezdett el termelni az egyik front, hat hét múlva pedig a másik, Papp István, illetvé Kazin­czi Gábor irányításával. És ettől kezdve minden hónap­ban sikerült a terveket tel­jesíteni. — Nem túl későn szüle­tett meg ez a döntés? Hi­szen hosszú időkön át lát­ták a semmit sem hozó eről­ködést, a kudarcok soroza­tát. — Hivatalosan ebben nem foglalok állást. Magánvéle­ményem szerint viszont va­lóban túl sok volt a kivá­rás, a „talán majd jobban alakulnak a dolgok” szem­lélet. És a későn született elhatározás, mely szerint a művelésre már alkalmatlan területekről át kell települ­ni, hatalmas időt, energiát rabló munka volt, bár min­den áron meg kellett tenni. Képzelje csak, hogy majd­nem kilencszáz tonnányi, nagyméretű alkatrészt, be­rendezést kellett átköltöztet­ni, ami a bányái viszonyok között hatalmas erőfeszíté­seket követelt. S ezt is csak úgy tudtuk végrehajtani, hogy a vállalat, látva ne­hézségeinket, többletbért adott és engedélyezte plusz­műszakok felhasználását. — Most, az új esztendő­ben mi a helyzet Szorospa­takon? — Pillanatnyilag kedvező. Februárban szinte minden héten sikerült a száz-száz­tíz vagon/nap teljesítmény, ami lényegesen magasabb az igényeknél. S ez psziehikai- lag is roppant fontos ered­mény. Hiszen dolgozóink hosszú-hosszú idő után elő­ször érzik, hogy kezd ma­gára találni az üzem, hogy oly sok sikertelenség után elmozdultunk a holtpontról. A nyolcszáz embernél, igaz ha lassan is, de kezd ked­vező irányba változni a hangulat, és úgy érezzük: egyre nagyobb bizalommal tekintenek a jövőbe. És ezek nem nagy szavak, higgye el! Az év első két hónapjá­nak eredményei után elha­markodott, s igen rossz cse­lekedet lenne a túl opti­mista hangulatkeltés. Hi­szen nem egy példa igazol­ta már: hiába a nagy igye­kezet, a mindenáron tenni akarás, az előre nem látha­tó föld alatti nehézségek, a geológiai viszonyok romlása „megvétózhatja” az elkép­zeléseket. ' | — Sosem fogunk átesni a ló túlsó oldalára — bizony­gatja Sipos Ervin. — Hi­szen csak nagyon alaposan átgondolt, megfontolt, hosz- szú ideig tartó, következe­tes munka árán lehet bizto­sítani a termelés stabilizá­lását és növelését. — Gondolom, erre van­nak már elképzeléseik. — Igen. Jövőnk biztosí­tása érdekében nagy gondot kell fordítani a kutatások­ra. A közelebbi hónapok termelési célkitűzéseinek megvalósításához nélkülöz­hetetlen, hogy egy esedékes frontátállásnál már kellően előkészített, művelhető terü­letekkel rendelkezzünk. Na­pi feladataink teljesítéséhez pedig szükséges a jelenleg működő fejtések precízen szervezett munkája. Két frontunkról és az elővájá- sokból július végéig napi 873 tonna szenet kell a fel­színre hozhi. Ha ezt meg tudjuk tenni, s ebben igen­igen bízom, végre-valahára megszűnhetnek szorongása­ink, s nyugodtabban, de nem önelégülten készülhetünk fel a további célok megvalósí­tására. Tavaly a szorospataki ak­naüzem széntermelési terve 240 ezer tonna volt, az idei 225 ezer. (Bár ez, az ötna­pos munkahét bevezetése után, csak látszatra jelent csökkenést) Van hát, s lesz teendő bőven Szorospatakon. Ezt fejtegette hosszan az igazgató is, aki bízik abban: a negyedévet már képesek lpsznek — ha csak szerény mértékben is — túlteljesí­teni. Függetlenül attól, hogy januári vágathajtási ered­ményeik nem érték el a száz százalékot, s két fon­tos vágathajtási munkahe­lyükön is kényszerültek rö- videbb-hosszabb ideig szü­neteltetni a továbbhaladást. Egyik helyen az iszonyú kőzetnyomás, a másikon metánszivárgás hátráltatta a munkát. igazgató fejtegetéseit, a ko­Hallgatja még az ember az molyán megfontolt szavakat, s mintha azt érezné: új sze­lek fújdogálnak Szorospatakon.... Karácsony György Pásztói porhé Társadalmi munleája: népi eiíenör Nehéz volt a találkozót nyélbe ütni. Nem csoda, mert elfoglalt ember Tari István, a pásztói Béke Termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. Mondta is szabadkozva: — Ilvenkor zárszámadás után mindig több a dolgunk. Aztán a tavaszi munka elő­készítése is nagy figyelmet követel. — Egv kis beszélgetésre, önvallomásra szakítsunk időt — iavaslom. Beleegvezően bólint. — Pásztón születtem 1933­ban. Földművescsaládból származom és ezek után már nem is meglepetés, hogy éle­temet a mezőgazdaság szere- tete hatotta át. Ilyenkor szokták azt mon­dani az emberre: A vérébe ivódott a dolog. . . Az ismét­lődő „miértre” is csak egy a felelet: Mert ott szeret dol­gozni. Ilyen egyszerű lenne a kötődés? Igen. Akik becsü­lettel ellátják és szeretik munkájukat. azoknál ilyen. Ilyen fönségesen egyszerű. — A termelőszövetkezetbe 19^9-ben léptem be és részt vettem a szervezőmunkában is — emlékezik Tari István. — A naevüzem megalakulá­sát követően különböző mun­katerületeken dolgoztam, majd 15 éven keresztül fő- állat+enyésztő voltam. Három év óta a termelőszövetkezet mezőgazdasági elnökhelyette­se vagyok. Néhány száraz adat. pedig mögötte mennyi munka, ta­nulás. Nem kímélte magát. Mindig is fontosnak tartotta az önképzést, hiszen a mező- gazdaság fejlődése mind több és újabb ismereteket köve­telt. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen diplomát, majd mezőgazdasági szak­mérnöki képesítést szerzett. Tagja lett a Magyar Agrár­tudományi Egyesület megyei állattenyésztési szakosztálya vezetőségének. Az ott végzett munkáért két ízben minisz­teri kitüntetést kapott. Nemcsak másokkal, önma­gával szemben is következe­tes. A munkahelyén éppen úgy. mint amikor a népi el­lenőri feladatát végzi. — Immár 18 éve Vagyok a járási NEB tagja. 1968-tól el­nökhelyettese. Megtisztelő feladatnak tartom ezt a meg­bízatást, és vallom, hogy az egész társadalom számára hasznos tevékenység a népi ellenőri munka. — Miiven emlékezetesebb vizsgálatot irányított? — Általában a járás mező- gazdasági vizsgálatainak va­gyok a felelőse. A NEB mel­lett működő szakcsoportot is patronálom. Többek között eredményes volt a tejterme­léssel. a takarmánytermelés­sel. a termelési rendszerek helyzetével foglalkozó vizs­gálatunk. — Munkájában hasznosít- hatók-e a tapasztalatok? — Feltétlenül. Az energia- gazdálkodást például először az ipari üzemekben vizsgál­tuk. Az információk rövid átfutási ideje, adaptálása ré­vén 1981-ben a Béke tsz-nél 1,6 millió forintot takarítot­tunk meg az energiafelhasz­nálásban. Azt is elmondja, hogy a NEB-mi nkának komoly te­kintélye van. A vizsgált egy­ségek ■ igénylik és hasznosít­ják a népi ellenőrök észre­vételeit. Nagyon fontosnak tartja, hogy a vizsgálatban részt vevők alapos ismerői legyenek a területnek. Ezéri nélkülözhetetlen, hogy a né­pi ellenőrök is képezzék ma­gukat. — Örülök, hogy a vizsgála­taink nem hiábavalóak. Ese­Szervezünk, de mit? keld mondanom, hogy intéze­teink a legkevésbé szervezet­tek, ha ugyan nem éppen rosszul szervezettek, panaszolta egy szervezőintézet vezetője. Fon­tos a beosztása: oktat. Gyári vezetőket, kö­zöttük igazgatókat; sok órás tanfolyamokon ismerteti velük a vezetéselmélet titkait, s hívja fel figyelmüket a szervezés fontosságá­ra, jól bevált módszereire. A vezetők általában kiváló előmenetelről tesznek tanúbizonyságot ezeken a tanfolyamo­kon, fújják a szervezésről szóló elméleteket, majd hazamennek, hogy a tanultakat haszno­sítsák. Hogy aztán jópofa történetek szület­hessenek a szervezők dolgairól, s arról, hogy kit neveznek ki manapság szervezőnek. Egy példa: legutóbb azért jött létre egyik vállala­tunknál szervezési csoport, mert egy fiatalem­bert beiskoláztak, az iskolát elvégezvén pedig muszáj volt vezetőd állásba helyezni, így szólt a szerződés. Szerencsére a fiatalember tele van energiával s, ha nem kap munkát, ő ma­ga keres és talál is — háromtagú csoportjának. Almunkák soráról is hallani, amikor a szervezőintézetek tanult munkatársai készí­tenek használhatatlan szervezési terveket vállalatok megrendelésére — nemegyszer milliókért. Egy igazgató mesélte, hogy került sor egy ilyen intézeti szerződéskötésre. A fe­lettes szervtől szóltak néki, hogy „öregem, adjál munkát az intézetnek, mert befuccsol­nak”. S az is igaz, hogy a vállalatnál mindezt úgy könyvelték el: ők sokat áldoznak a szer­vezésre! De hát szervezni a szervezésért? Azért túlzás volna azt állítani, hogy nincs kedvező változás. Nemrégiben egy hírügynök­ségi összeállítás számolt be arról a több milli­ós haszonról, amely a szervezők munkája nyomán született, új, korszerűbb, takaréko­sabb és beruházást nem igénylő módszerek bevezetésével. Igaz ugyan, hogy az egyik egye­temünkön oktató szervezési szaktekintély mondta hallgatóinak: sajnos, nálunk a szer­vezések többsége már eleve rosszul indul. A vállalatvezető hivatja a szervezőt és azt kéri tőle, hogy mérje fel a cég lehetőségeit, s az­tán majd mondja meg, mit érdemes tenni. Holott felmérni önmagában és általában nem lehet, előbb a célt kell kijelölni, s csak aztán az elképzelésből levezetni' a feladatokat, töb­bi között azt, hogy mit érdemes elemezni, fel­mérni. Azaz, mindenekelőtt eldönteni, hogy mit is akarunk. i __________—__——__ S ez az a pont, amit miatt még szélsősége* példák emlegetésétől spm óvakodtam. A szer­vezés kritikus pontjának érzem azt a kérdésit, hogy tisztázott-e mit kell szervezni és miért? Ha ugyan egyáltalán lehet szervezési kérdés­ről önmagában beszélni. Mert a „majd szer­vezéssel megoldjuk”, a „jobban oda kell fi­gyelni a szervezésre” semmit se mond, han­goztatása idegen tájakra vezet. Mélyebb ösz- szefüggések rejlenek a szervezési kérdés mö­gött. A tapasztalat is azt mutatja, hogy azok­nál a vállalatoknál jó a szervezőmunka, ahol helyesen jelölték ki a feladatokat, tisztában voltak azzal, hogy mit akarnak és mit nem akarnak csinálni. Persze, a cél megjelölése is azon múlik, hogy miben és milyen mértékben érdekelt a vállalat, s annak vezetése. Mostanság új korszak reggeléről beszélünk a magyar gazdaságban. Ügy tűnik, lezárul a magyarázkodás, a hivatkozás, de főként az el­néző hátbaveregetés, a bűnbocsánat korszaka- A jövőben zsebre megy a játék; ha pedig igy van, a vállalkozónak pontosan ismernie kell a műhelyfalon belüli és kívüli összefüggés©- két, rákényszerül, hogy felismerje az érdek»-’ viszonyokat. Nála egy kalapba kerül a fej­lesztés és a munkaerőkérdés, a szállítás és a tervezés, egyszóval minden, ami a termelés tényezőjének számít. Belső hajtóerő kénysze­ríti rendszérelvű gondolkodásra, amely min­den szervezőmunka alapja. Ennek a folyamat­nak —, hiszen a termékek, szolgáltatások pi­acra kerülnek — tovagyűrűző hatása várható, mindenütt elterjedhet a rendszerszemléletű felfogás. Amelyet a külpiac nyomása egyelőre még nem hozott felszínre. Egészséges folyamat veheti kezdetét, belső törvény diktálja majd a szervezésit gyárban, nagyüzemben, ágazatban egyaránt. Persze, ez ma még csak lehetőség. talán belátható időn belül időszerűt­lenné válik az a megállapítás, ame­lyet egy nemrégiben készített OMFB-tanul- mányban olvastam: „A hazai termelőrend­szerek többsége mind a termelőfolyamatok előkészítő, szervező, irányító és ellenőrző te­vékenységében, mind felfogásában és a kor­szerűsítésre vonatkozó készségében elmara­dott a nemzetközi szinthez képest. Ennek megfelelően a termelőrendszerek rendszer- szemléletű felfogásáról beszélni hazai vonat­kozásban — az egyre gyarapodó számú, de még mindig , kevés kivételtől eltekintve — ál­talánosságban alig lehet”. , Megy esi Gusztáv A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat poligoniizéme az elmúlt évben közel tízmillió forint értékű terméket állí­tott elő. Az előregyártott betonelemekből megyénkén kívül a fővárosba is szállítanak. A téli időszakban meleg gőzzel, segítették elő az elemek érlelését, így folyamatos volt a ter­melés. Jelenleg naponta 50—60 ezer forint értékű terméket állítanak elő. —gy— A jövő gyümölcse Diósienőn „Élő" “befon Szovjet biológusok azt ja­vasolták az építési szakembe­reknek, hogy az építkezések­nél használt betonba kever­jenek mikroorganizmusokból álló biomasszát. Kiderült, hogy a betonkeverékhez hoz­záadott katalizátor, amely a cement súlyának mindössze egy ezreléke, csaknem két­szeresére növeli a beton visz­kozitását. Ez azt jelenti, hogy a beton hosszabb távolságok­ra szállítható, szivattyúkkal, csővezetéken át könnyen a be­építés helyére juttatható, s az építkezési területen bizonyos tartalék képezhető belőle. tenként KNEB anyagaiban is viszonttalálkozunk meg­állapításainkkal. Van példa rá — a parlagterületek hasz­nosításával, a tejtermeléssel kapcsolatos vizsgálatoknál — hogy országos intézkedések is tartalmazták javaslatain­kat. Tari István 1974-ben KNEB-elnöki plakett. 1977- ben pedig Kiváló népi ellen- c. kitüntetést kapott. A leg­nagyobb elismerés 1981 őszén érte, amikor november 7. alkalmából a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitünte­tésben részesült. Így emlékezik az esemény­re: — Húszévi munkálkodá­somra, a mezőgazdaság irán­ti elhivatottságra, elkötele­zettségre gondoltam abban a pillanatban. Ügy éreztem e kitüntetésben kifejezésre ju­tott a mezőgazdaság, a szak­terület, az agrárértelmiség el­ismerése, de ott van benne a Béke tsz munkájának a megbecsülése is. Beszélgetésünk végén így fogalmaz: — Az eredmények, az elis­merések köteleznek. A to­vábbi helytállásra csak egy­féleképpen tehet ígéretet az ember: Végzem a dolgom ahogy mindenki más — be­csülettel! A. L. Hathektáros feketeszeder-ültet- vényét idén mintegy megkétszere-* zi a diósjenői Börzsöny alj a Ter­melőszövetkezet mégpedig úgy, hogy közben háromhektárnyi ül­tetvényen a ■ gyengébb minőségű gyümölcsöt adó,. ráadásul beteg­ségekre és hidegre érzékeny sze­derfajtát is kicseréli a jól bevált holland Thorn Free fajtára. A diósjenői közös gazdaság a hetvenes évek második felében kezdett foglalkozni a tüskétlen feketeszéder termesztésével, amely­nek gyümölcsével az 1980. évi Országos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállításon arany­érmet nyert. A termést az utol­só szemig exportálják. Tavaly — Bernecebarátival közösen — meg­kezdték szaporítóanyag előállítá­sát és értékesítését is: a diósjenői rügyes vesszőt Bernecebaráti gyö­kerezte^ és értékesíti. A diósjenői Börzsöny alj a — egyelőre — az egyetlen Nógrád megyei tsz, amely feketeszeder- termesztéssel foglalkozik, de több közös gazdaság — mint például a drégelypalánkí Szondy és a ka- rancslapujtői Karancs — tervezi meghonosítását. A hektáronként kilenc tonna, nagyságra a kisebb fajta szilvával vetekvő, hallatlan gazdag aromájú és vitamintartal­mú gyümölcsnek ráadásul van egy sajátos tulajdonsága: a mélyhűtés után felengedve íze, zamata jobb mint friss korában. NÓGRÁD — 1982. március 17*« szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom