Nógrád. 1982. március (38. évfolyam. 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
Megnyílt a szovjet szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) nem kellő hatékonysággal használják fel. A feladat az, hogy a szakszervezetek gyorsabban, energikusabban alakítsák át munkájukat, napjaink kövételményeinek megfelelően. Bátrabban kell foglalkozatok az új gazdasági és szociális problémákkal, szélesebb körben kell támasz- kodniok a tudomány eredményeire, állandóan növelniök kell a szakszervezeti aktívák képzettségét, kompetenciáját, pontosan kell érzékelniük az Újat, szoros kapcsolatot kell tartaniok a tömegekkel, figyelmet kell tanúsítaniok az emberek iránt, ismerniök kell gondolataikat, gondjaikat Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a hatalmon levő pártnak gazdaságpolitikája megfelel a dolgozók létérdekeinek. Amikor a szakszervezetek bevonják a dolgozókat a gazdasági mechanizmus korszerűsítésébe, azt is elősegítik, hogy kialakuljon bennük a tudat: valóban gazdái üzemüknek, országuknak. Védelmezni o dolgozók érdekeit Az SZKP KB főtitkára aláhúzta, hogy a gazdaság fejlődése és a dolgozók életkörülményeinek javítása elválaszthatatlan egymástól. Ez — mondotta — a szocialista életforma axiómája. Minél érettebbé Válik a szovjet társadalom, annál nagyobb figyelmet lehet és kell fordítani a dolgozók mindennapi szükségleteire, a lakásra, az élelmezésre, a szolgáltatásokra, az egészségügyre, a közoktatásra, mindarra, ami meghatározza az emberek jólétét és hangulatát. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a párt és a kormány jól ismeri a fennálló nehézségeket, mindent megtesz azok leküzdésére. Az SZKP KB plénumán például megtárgyalják az élelmiszerprogramot, amely meghatározza az, ezzel kapcsolatos problémák gyökeres megoldását. Felmerülhet a kérdés, vajon is dolgozók államában, amely az egész nép érdekeit és akaratát juttatja kifejezésre, szükség van-e arra, hogy a szakszervezetek védelmezzék a dolgozók érdekeit és jogait? Erre változatlanul szükség van. Természetesen, szakszervezeteink nem az állammal, nem a tulajdonossal szemben védelmezik a dolgozókat, ahogyan ez a tőkésállamokban történik. A szak- szervezetek az ellen nyújtanak védelmet, hogy egyes személyek, vagy szervek megszegjék a szovjet törvényeket. A szakszervezetek tevékenysége arra hivatott, hogy olyan légkört teremtsen, amelyben teljességgel lehetetlenné válik az emberek jogainak megsértése” — mondotta Brezsnyev, majd hangsúlyozta: döntésre érett az a kérdés, hogy helyezzék a szakszervezetek szigorú ellenőrzése alá a lakáselosztást, a kereskedelem és a közétkeztetés szervezését, és a többi olyan témát, amely szorosan kapcsolódik az emberek mindennapi szükségleteinek kielégítéséhez. A szakszervezetek számára ez olyan nagy fontosságú politikai feladat, amely mélységesen demokratikus tartalmú. A szocialista demokrácia fejlődésének egyik legfőbb iránya a szakszervezetek jogainak és felelősségének további kiszélesítése — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. A kommunisták pártja teljes bizalmat tanúsít a szak- szervezetek iránt, nagyra értékeli tevékenységüket, tiszteletben tartja szervezeti önállóságukat. A pártszervezetek és a szakszervezetek jó és tárgyszerű együttműködése elősegíti azt, hogy sikerrel oldják meg a gazdasági, a társadalmi és a kulturális fejlődés legbonyolultabb' problémáit is. Szakszervezeti egység „A szocializmus ellenségei — a burzsoázia ideológusai, a reformisták — régóta próbálkoznak azzal, hogy elszakítsák a szakszervezeteket a marxista—leninista párttól, nagy erőfeszítéssel propagálják a szakszervezetek „semlegességének” elméletét. Mindez azonban a gyakorlatban csak arra szolgál, hogy elleplezzék vele azokat a kísérleteket, amelyek arra irányulnak, hogy a szakszer-fezeteket a burzsoá politika, a\ munkás- osztály érdekei elárulásának útjára taszítsák.” Leonyid Brézsnyev hangsúlyozta, hogy korunkban nagyobb szükség van valamennyi ország dolgozóinak és szak- szervezeteinek egységére, mint valaha is volt. A különböző országok dolgozóinak, szak- szervezeteinek számos közös érdeke van. Elsősorban abban érdekeltek, hogy megszűnjék a háborús veszély, véget érjen a fegyverkezési hajsza, folytatódjék és megszilárduljon az enyhülés. Ma olyan a nemzetközi helyzet, hogy aggodalommal nézhetünk a nemzetközi kapcsolatok egész további fejlődése elébe. Az Egyesült Államok és néhány NATO-szövetségese — nyií- vánvolóan a washingtoni nyomás hatására — mindent elkövet. hogy rontsa a nemzet" közi légkört. _ Jó példa erre a madridi találkozón képviselt álláspont- juk — mutatott ró Brezsnyev Madridban a NATO-tagorszá- gok képviselői kísérletet tettek arra, hogy a lengyel vezetésnek utasításokat adjanak, miként oldja meg az ország belső problémáit. Az értekezleten kijutott a rágalmakból a Szovjetuniónak és a szocialista közösság más országainak is. A világ legvéresebb, legembertelenebb, a szakszervezetek és más demokratikus szervezetek tagjait kegyetlenül üldöző rezsimjeit támogató kormányok képviselői Madridban hangzatos beszédeket mondtak az „emberi jogok” védelmében. A lengyelországi események csak ürügyül szolgáltak számukra. Lengyelországban a szocialista rendet senki sem tudja meg- dönteni. Tisztában vannak ezzel azok is, akik bátorítják a lengyel ellenforradalmárokat. Az említett országok Madridban tehát arra törekedtek, hogy még feszültebbé tegyék a nemzetközi légkört, és ezzel megkönnyítsék az Egyesült Államok Nyugat- Európával kapcsolatos, vészterhes terveinek végrehajtását Nyugat-Európát az új amerikai rakéták indítóállásává' akarják változtatni. Villámhárítóvá akarják tenni, amely egy esetleges konfliktusban magára vonná az ellencsapást. Válaszúton A nemzetközi kapcsolatok alakulásában most válaszúihoz érkeztünk. Választani lehet a béke megszilárdításához és az államok közötti békés egymás mellett élés fejlődéséhez vezető út és azon út között, amelyre a hidegháború és a háborús szakadék szélén való táncolás hívei próbálják taszítani az emberiséget. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: mi rejlik az ilyesfajta politikai magatartás mögött? Könnyelműség, a nemzetközi életben szerzett tapasztalatok hiánya, vagy az emberiség sorsát érintő legfontosabb kérdések megoldásával kapcsolatos felelőtlen, sőt — mondhatjuk — kalandormagatartás? Nem mi, hanem az Egyesült Államok tekintélyes polgári sajtója mondta erről a politikáról, hogy az nem más, mint „a politikai katasztrófa felé vezető irányvonal”. Nehéz a megállapítás helyességét vitatni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi továbbra is szilárdan és tántoríthatatlanul a tartós békére és valamennyi állam békés, kölcsönösen előnyös együttműködésére törekszünk, függetlenül ezeknek az államoknak a társadalmi és politikai rendszerétől. Az Egyesült Államoknak, a NATO-nak militarista, agresz- szív politikája arra kényszerít bennünket, hogy intézkedéseket tegyünk országunk védelmi képességének megfelelő szinten tartására. A jövőt azonban nem a korlátlan % NÓCRÁD — 1982. március 17., szerda fegyverzetfelhalmozásban látjuk, hanem abban, hogy észszerű megállapodást kössünk a másik féllel a katonai szembenállás szintjének csökkentés érőh Egyenlőség, egyenlő biztonság Leonyid Brezsnyev szólt a nukleáris' fegyverzetek európai csökkentéséről is. Hangsúlyozta, hogy jelenleg ezt kulcsfontosságú kérdésnek kell tekinteni a nukleáris világháború veszélyének elhárítása szempontjából. A Szovjetunió ezzel kapcsolatban konkrét és messze előremutató javaslatokat tett. Indítványozta, hogy mindkét fél csökkentse egyharinadára Európában tartott nukleáris fegyverzetét, és a későbbiekben maradéktalanul vonják ki a kontinensről a közepes hatótávolságú és taktikai nukleáris eszközöket. Az amerikai fél mindmáig nem hajlandó tárgyalni e kérdésekről, és még inkább elzárkózik azpk megoldásától, azzal az abszurd követeléssel takarózva, hogy a Szovjetunió hajtson végre egyoldalú leszerelést. És ezt nevezik Washingtonban nullamegoldásnak. „Mi azonban nem adjuk fel azt a reményt, hogy sikerül az egyenlőség és, az egyenlő biztonság alapján ésszerű megállapodásra jutni — folytatta Brezsnyev. — Abból a célból, hogy megkönnyítsük az igazságos megállapodást arról, hogy Európában mindkét fél nagymértékben csökkenti 1 nukleáris eszközét, és hogy jó példát nyújtsunk, a szovjet vezetés elhatározta: egyoldalú moratóriumot alkalmaz a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverzet telepítésére vonatkozóan a Szovjetunió európai területén. A már ott elhelyezett ilyen jellegű fegyverzetet mennyiségi és minőségi téren egyaránt befagyasztjuk, felfüggesztjük az SS—4 és SS—5 néven ismert régi rakéták felváltását az újabb, SS—20 típusúakkal. Ez a moratórium addig lesz érvényben, amíg vagy elérjük az Egyesült Államokkal a megállapodást az európai rendeltetésű, közepes hatótávolságú nukleáris eszközök csökkentéséről az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján, vagy pedig addig, amikor az Egyesült Államok vezetői, nem törődve a népek biztonságával, mégiscsak megkezdik Európában a Pershing—2 rakéták és a számyasrakéták telepítésének gyakorlati előkészítését. Továbbmenve, a Szovjetunió kész arra, hogy, amennyiben nem következik be további kiéleződés a nemzetközi helyzetben, egyoldalú- lag meghatározott mennyiséggel csökkentse közepes ható- távolságú rakétáinak számát”. Brezsnyev annak a reményének adott hangot, Hogy a Szovjetunió nyugati tárgyaló- partnerei képesek a jóakarat szellemében konstruktív lépésekkel válaszolni erre. „E döntéseinket bejelentve, az a meggyőződésünk, hogy a világ népei értékelik a Szovjetunió által tanúsított béke- szeretetet és jóindulatot” — mondotta. Az SZKP főtitkára ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy amennyiben az Egyesült Államok és NATO-partnérei kormányai, semmibe véve a népek békeakaratát, mégis megvalósítják a több száz új amerikai rakéta európai telepítésének tervét — ezek a rakéták képesek arra, hogy a Szovjetunió területén levő célpontokat semmisítsenek meg —, akkor az eddigiektől eltérő hadászati helyzet jönne létre a világban. Reálisan megnövekednék a Szovjetunióval és szövetségeseivel szemben fennálló fenyegetés az Egyesült Államok részéről. Ez arra kényszerítené a Szovjetuniót, hogy olyan válaszlépéseket tegyen, amelyek hasonló helyzetbe hoznák a másik felet, beleértve magát az Egyesült Államokat; annak közvetlen területét is. „Ez a körülmény ismét emlékeztet arra. milyen nagy jelentősége van a béke sorsa, a világméretű nukleáris pusztítás fenyegetésének csökkentése szempontjából annak, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jöjjön létre a hadászati nukleáris fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről . — folytatta Leonyid Brezsnyev. — Mint ismeretes, az Egyesült Államok nem volt hajlandó hatályba léptetni az 1979-ben erről aláírt szerződést. Washington mind ez idáig nem kívánja folytatni erről a kérdésről a további tárgyalásokat. Ugyanakkor azonban ez a kérdés mindinkább kiéleződik, megoldása mind halaszthatatlanabbá válik. Először: ha megvalósulna az az amerikai terv, hogy Európában új rakétákat telepítenek-, akkor megbomlana a jelenlegi időszakban kialakult egyensúly a két fél hadászati eszközei között és ennek a jövőben beláthatatlan következményei lennének. Másodszor: amennyiben a felek újfajta tömegpusztító fegyvereket fejlesztenének ki (ha ennek nem vetnek véget szerződéses alapon), akkor kicsúszna a talaj a ma még lehetséges, a korlátozásról, a csökkentésről és az ellenőrzésről megköthető szerződések alól. Felújítani a tárgyalásokat „Ezért arra hívjuk fel az Egyesült Államok - kormányát, hogy ne állítson mesterséges akadályokat a SALT- tárgyalások útjába, a legrövidebb időn belül kezdje meg a tárgyalások felújítását. Azt javasolnánk: mindkét fél vállaljon magára olyan kötelezettséget, hogy nem nyitja meg a fegyverkezési hajsza újabb cssatornáját, nem állít rendszerbe tengeri és földi telepítésű, nagy hatótávolságú szárnyasrakétákat.” „Általában az a véleményünk, hogy a világhelyzet maximális önmérsékletet kíván a két szemben álló tömb államaitól katonai tevékenységükben. Készek lennének például arra, hogy megállapodjunk a haditengerészeti flották tevékenységének kölcsönös korlátozásáról. Lehetségesnek tartanánk például a megállapodást arról, hogy a két fél rakétahordozó tengeralattjáróit vonják ki őrjárataik jelenlegi nagy kiterjedésű területeiről, korlátozzák útjaikat kölcsönös megállapodással létrehozott területekre. Készek lennénk arra is, hogy megvitassuk a bizalomnövelő intézkedések kiterjesztését a tengerek és az óceánok területére, különösen azokban a körzetekben, ahol a legforgalmasabb hajózási útvonalak haladnak. Egyszóval amellett vagyunk, hogy a világóceán minél nagyobb része már a legközelebbi időszakban békeövezetté váliék. „Ezek az új szovjet javaslatok a fegyverkezési hajsza megfékezését, az új világháború fenyegetésének megakadályozását illetően. Az SZKP és a szovjet kormány becsülettel teljesíti a néptől kapott megbízatását, mindent megtesz azért, hogy igazolja országunk dolgozóinak és az egész emberiségnek a tartós békébe vetett bizalmát, azt a reményét, hogy a békés föld felett tiszta lesz az ég” — mondotta a többi között a szovjet szakszer. ezetek kongresszusán elhangzott beszédében Leonyid Brezsnyev. Leonyid Brezsnyev nagy lelkesedéssel fogadott beszéde után Sztyepan Salajev, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke tartotta meg beszámolóját. A kongresszus kedd délutáni ülésén megkezdődött a beszámoló vitája, s elhangzott a központi revíziós bizottság jelentése. A külföldi vendégek közül a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Ibrahim Zaka- ria szólalt fel elsőként az ülésen, tolmácsolva az SZVSZ üdvözletét. Utána Petr Djul- gerov, a Bolgár Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke kapott szót. Ugyancsak kedden délután szólalt ^el Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. Gáspár Sándor üdvözlő beszéde Kedves elvtársakt A magyar szakszervezeti motzgalom, a magyar dolgozók millióinak testvéri üdvözletét és jókívánságait tolmácsoljuk a szovjet szakszervezetek kongresszusának. A kongresszus küldötteinek eredményes, gyümölcsöző munkát kívánunk. A magyar dolgozók tisztelettel és elismeréssel köszöntik a világ legnagyobb szocialista országának szakszervezeti mozgalmát. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a Szovjetunió mai eredményeiben milyen óriási szerepet vállaltak a szovjet szakszervezetek. Ezek a tapasztalatok a világ valamennyi dolgozója számára pótolhatatlanul fontosak. Mindmáig a Szovjetunió fejlődése bizonyítja legjobban, hogy a munkáshatalom körülményei között miként bontakozik ki a dolgozó emberek cselekvő, alkotó ereje, amely — történelmileg rövid idő alatt — a világ egyik legnagyobb ipari és katonai hatalmát teremtette meg. A Szovjetunió az egyedüli hatalom, amely képes a megfelelő tudományos, technikai és anyagi erőt szembeállítani a világimperializmus kalandor vállalkozásaival. A Szovjetunió tekintélyét, erejét a világbéke megőrzéséért, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében veti latba. A világ doh- gozói nagyra értékelik azt a következetes, elvi politikát, amely a konfrontáció helyett a tárgyalások, az együttműködés, a kölcsönös bizalom légkörét erősíti. A munkáshatalom körülményei között juthatott magasabb szintre a szakszervezetek tevékenysége is. A szovjethatalom körülményei között egyedülálló feltételek jöttek létre ahhoz, hogy a szak- szervezetek még hatékonyabban kibontakoztathassák tevékenységüket. A hatalom birtokában, a kommunizmust, a szocializmust építő társadalmakban a szakszervezetek feladatait a munkáshatalom iránti elkötelezettség határozza meg. A jelenkor nagy problémáinak megoldásához elengedhetetlen a munkás- mozgalom, a szakszervezeti mozgalom nagyobb összefor- rottsága. A jövő a világ munkásosztályáé, a népeké. Olyan, a dolgozóknak emberibb, szabadabb életet biztosító jövő ez, amelyért évszázadok óta oly sok áldozatot hozott a világ munkásosztálya. A magyar szakszervezetek a szovjet szakszervezetekkel a lenini úton haladva internacionalista szellemben azon munkálkodnak, hogy még tovább erősödjék a szovjet és a magyar dolgozók testvéri, baráti kapcsolata. A magyar szakszervezetek nevében sok sikert, jó munkát kívánunk a kongresszusnak. A szovjet szakszervezetek XVII. kongreszusa szerdán délelőtt folytatja munkáját. Nyugati visszhang Alighogy értesült az amerikai közvélemény Leonyid Brezsnyevnek a Szovjetunió európai részén levő nukleáris rakéták telepítésének befagyasztásáról szóló bejelentéséről, a Fehér Ház már el is marasztalta az újabb szovjet kezdeményezést. Edwin Meese, Reagan amerikai elnök miniszteri rangú főtanácsadója kedden az ABC televíziós hálózat műsorában „újabb fenyegetésnek” minősítette az önkéntes szovjet lépést, mondván, hogy a Szovjetunió ezzel akarja elkerülni a nukleáris fegyverek csökkentését. Szerinte a szovjet javaslat egyetlen célja „az uralom Európa és az egész világ felett”. Az amerikai politikus azt állította, hogy az Egyesült Államok „mindig a nukleáris fegyverek csökkentése mellett volt”. A Szovjetunió által elhatározott egyoldalú moratórium üdvözlésre méltó lépés — jelentette ki kedden Bonnban Egon Bahr, a Német Szociáldemokrata Párt biztonságpolitikai szakértője. Bahr szerint ezt követően most az a legfontosabb, hogy a két nagyhatalom 1983 végéig sikerrel fejezze be a genfi tárgyalásokat. A SPD-politikus „várhatónak” neveztek azt a szovjet bejelentést, hogy amennyiben az Egyesült Államok mégis telepítené 572 közép-hatótávolságú rakétáját -Nyugat-Eu- rópába, akkor a Szovjetunió olyan ellenlépésekre határozná el magát, amelyek hasonló helyzetbe hoznák közvetlenül az Egyesült Államok területét is. Bahr ugyanakkor annak a véleményének adott hangot: a szovjet lépés jelentőségét csökkenti, hogy a Szovjetunió változatlanul telepíthet rakétákat az Uraitól keletre, amelyek elérhetik Nyugat-Európát is. A nyugatnémet kormány nevében Kurt Becker szóvivő igen tartózkodóan foglalt állást. Becker azt hangoztotta, hogy csak akkor lehet eldönteni, valódi fordulatról van-e szó, ha a Szovjetunió nemcsak a további telepítés leállítására, de a genfi tárgyalások keretében csökkentésre is hajlandó. Bahrral szemben a kormányszóvivő nem 1983 végét, hanem 1983 nyarának végét jelölte meg a tárgyalások befejezésének időpontjaként. ☆ A Le Monde kedd délutáni számában vezércikkben foglalkozott Leonyid Brezsnyev moratóriumi avaslatával. „Gesztus” című cikkében a lap figyelemre méltónak tartja, hogy a bejelentés éppen akkor hangzott el, amikor az amerikaiak a genfi tárgyalások felfüggesztését közölték. Így tehát a rossz hír Washingtonból érkezett, a jó hír pedig Moszkvából. (MTI) Kéthónapos szünet a genfi tárgyalásokon Kedden kéthónapos szünet kezdődik az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakétafegyverzet korlátozásáról folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalások munkájában. Ezt az időt a küldöttségek vezetői arra ’ használják fel, hogy hazautazzanak és tanácskozzanak kormányukkal a megbeszélések eddigi eredményeiről. Ezt jelentették be hétfőn az amerikai fővárosban. Paul Nitze amerikai küldöttségvezető szerdán Brüsz- szelbe utazik, hogy tájékoztassa a NATO-tagállamók képviselőit a genfi tárgyalásokról. Csütörtökön visszatér Washingtonba. A washingtoni bejelentéshez egy, nevének titokban tartósát kérő, magas rangú külügyi tisztségviselő fűzött megjegyzéseket. Elismerte, hogy a szovjet küldöttség komoly szándékkal tárgyszerűen folytatja az eszmecserét Géniben, de azt állította, hogy a „szovjet fenyegetés” növekszik. Ezért — mint mondta — „minden eddiginél nagyobb szükség van” annak az 1979- es NATO-határozatnál-: a végrehajtására, amely szerint 1988 végétől csaknem hatszáz új, közepes hatótávolságú amerikai nukleális hordozó- eszközt telepítenek Nyugat- Európába. Nem tagadta, hogy ezzel az Egyesült Államok nyomást akar gyakorolni a Szovjetunióra „Ez a legjobb, hacsak nem az egyetlen módszer, hogy engedményekre késztessük a Szovjetuniót” — állította. Beszámolt arról is, hogy az amerikai vélemény szerint a két küldöttség álláspontja még „nagyon messze” van egymástól Genfben, jóllehet az eddigi megbeszélések lehetővé tették az álláspontok tisztázását, és — mint nyomatékosan hangsúlyozta — a tárgyalások nincsenek zsákutcában. (MTJ»
