Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

Eorszerű mezőgazdaság — ióJ képzete szakemberek Közvetítjük az elméletet... Erdős Ferenc mérnöktanár egy évtizede irányítja, szer­vezi a szécsényi mezőgazda- sági szakközépiskola mellett működő továbbképzési kabinet munkáját. Vele az eltelt egy évtized tapasztalatairól be­szélgettünk. — Mindenki tudja, hogy az elmúlt két évtizedben a me­zőgazdaság óriásit fejlődött. Egy kis túlzással azt mond­hatom, hogy a feudális álla­potoktól eljutottunk a korsze­rű, gépesített, automatizált mezőgazdasághoz. Ma már a mezőgazdaság minden egyes területén tetten érni a tudo­mányt, amelynek végső soron köszönhető ez a nagyarányú fejlődés. Különösen az utolsó évtizedben gyorsult fel ez a folyamat. A mi feladatunk, hogy a legújabb technológiai eljárásokat; gépeket, gépso­rokat megismertessük a ter­melésben résztvevő szakem­berekkel. Közvetítjük az el­méletet a gyakorlat számára. Elősegítjük a tudomány mie­lőbbi termelőerővé válását. — Az elmúlt tíz év alatt nagyon sok tanfolyamot, to- továbbképzést szerveztek, amelyek az új technológiai eljárások elsajátíttatásával a hatékonyabb termelést segítet­ték elő. Ezek közül melyik volt a legjelentősebb? — A MÉM műszaki intézet gödöllői kutató kollektívája dolgozta ki az ekevas önéle­ző technológiáját. Az új eljá­rás alkalmazásával nem kell naponta 1—1,5 órát az ekevas hagyományos élesítésére for­dítani. Használatukkal az erőgépeknél 10—12 százalékos üzemanyag-megtakarítás. Az az új technológia elsajátítta­tására szervezett tanfolya­mokon az utolsó négy év alatt 360 termelőszövetkezet és 34 állami gazdaság 1642 szakem­berével ismertettük meg az eljárást. Itt jegyzem meg, hogy az országban rajtunk kívül Nádudvaron és Bábolnán le­hetett még ezt a technológiát megtanulni. — A termelés hatékonysá­gát jobb munkaszervezéssel, a vezetők és dolgozók jó munkakapcsolatával is emel­hetjük. Ezen a területen mi­lyen segítséget adtak a me­zőgazdasági üzemeknek? — Mi nemcsak a közvetlen termelésben résztvevő dolgo­zók munkájához nyújtunk se­gítséget. Állattenyésztési, gé­pesítési brigádvezetők és a többi termelést irányító kö­zépszintű vezetők továbbkép­zését is folyamatosan meg­szerveztük és szervezzük. A mindennapi munkájukhoz el­méleti és gyakorlati segítséget nyújtunk. Ugyanezt mondha­tom el a különböző testüle­tekben ténykedő személyekről is. — Ügy tudom, hogy a ter­melőszövetkezetekben dolgo­zó, szakmával nem rendelkező egyének részére olyan tanfo­lyamokat szerveznek, ahol egy-egy szakmából betanított munkás bizonyítványt lehet szerezni. — Valóban így van. A tan­folyamaink jellegét a min­dennapi igényekhez igazítjuk. Tudott dolog, hogy megyénk 40 százaléka erdő, s szinte valamennyi termelőszövetke­zetünknek van erdészeti ága­zata. Intézetünknek nem fel­adata az erdészeti szakembe­rek képzése, de miután igény­ként jelentkezett, ezért az Ipolyvidéki Erdő és Fafeldol­gozó Gazdasággal közösen 38 személyt képeztünk ki a mo­torfűrész kezelésére. Jelenleg a 10 hetes traktorvezetői és növénytermesztő gépész tanfo­lyamunkon 34-en készülnek arra, hogy eredményes vizsgát tegyenek; megkapják a jogo­sítványt és a betanított mun­kás bizonyítványt. Egyébként ez már az ötödik ilyen jellegű tanfolyamunk. — A 10 év alatt hány ember gyarapította elméleti és gya­korlati ismereteit a tanfolya­mokon? — Évente csaknem 5—600 személy vesz részt az álta­lunk szervezett különböző tí­pusú és időtartamú tanfolya­mokon. — Kik oldják meg a mező- gazdasági szakemberek felké­szítését, továbbképzését? — Mindig az adott terület legjobb szakemberei, specialis­tái. Tudományos kutatók, egyetemi, főiskolai tanárok, jogászok, közgazdászok, párt­munkások, az államigazgatás dolgozói és természetesen az iskola tanári kara. Az elmúlt 10 év alatt 250 külső előadó kapcsolódott be a munkánkba. — A termelőszövetkezetek vezetői miként fogadják azt, hogy az emberek rövidebb- hosszabb időre kiesnek a köz­vetlen termelésből? — Kezdetben húzódoztak, később egyre inkább belátták, meggyőződtek róla, hogy az a pár hetes kiesés hatványo­zottan megtérült. Korszerű mezőgazdaság csak jól képzett szakemberekkel képzelhető el. Olyanokkal, akik érzékenyen reagálnak az újra akik isme­rik és az adott' körülmények és lehetőségek között alkal­mazzák a technika, tudomány vívmányait, ahol a munka- szervezés magas szintű, az egyes szakterületek között „olajozott” a kapcsolat. A mi tanfolyamaink ezekhez nyúj­tottak nyújtanak elméleti és gyakorlati segítséget. Sz. F. Gazdasági munkaka közösségek a HOíÉV-nél Ahol szűk a keresztmetszet A vállalkozás tétje Óránként zúdulnak ránk a hírek, a friss információk. Szinte elfásul az ember és né­ha bizony cserben hagyja szelektáló képessé­ge az újdonságok hallatán. Itt van mindjárt egy első hallomásra nem különösebben szo­katlan hír: a bafcsai Ezüstkalász Mgtsz, eredményes évest zárt. Zárszámadások idejét éljük, mitől lenne szenzációs ez a jelentés? Az viszont a feszített tervek és szigorú gaz­dasági szabályozók ismeretében már több minit érdekes, hogy a Baranya megyei szö­vetkezet 32 százalékkal teljesített többet a tervezettnél, miközben a költségeik csökken­tek az előző időszakhoz képest. Ám a hír at­tól lesz igazából izgalmas, ha fölidézzük, mi­ért is emlegették az utóbbi időben szakmai vitákon és a sajtóban is a baksai példát? Újszerű és nem éppen kockázatmentes kí­sérletbe fogtak tavaly ilyentájt a baksaiak. Bevezették a kiscsoportos munkaszervezeti és jövedelemelosztási rendszert. A lényeg, hogy a tsz tizennégy önelszámoló egységé­ben a tagok önkormányzati elv alapján gaz­dálkodnak és az általuk elért nyereségtöbb­let jó részével szabadon rendelkeznek. Azaz, annak egy hányadát saját belátásuk szerint szétoszthatják maguk között, a többiből pe­dig eszközöket vásárolhatnak. A kis kollek­tívák lényegéiben gazdasági vállalkozókká léptek elő anélkül, hogy távozniuk kellett volna a szövetkezet kebeléből. Az eredmény önmagáért beszél. Azt, hogy nem a hagyo­mányos keretek között gazdálkodók tartották el őket, hanem jócskán hozzájárultak a nem mindennapi nyereséghez, igazolja, hogy a ti­zennégy csoportból csupán egyetlen bizo­nyult veszteségesnek. Egy fecske nem csinál nyarat, lehetett sze­rencséjük is — szálihatna vitába bárki a mesz- szemenő következtetésekkel. Csakhogy .a sza­badabb, és a szocialista alapelvektől el nem térő vállalkozási formák között a baksai nem az egyetlen. Még azt sem mondhatnánk, hogy a legmerészebb. Igalpusztán például, a tan­gazdaságban ki sem jelölték a vállalkozókat, házon belül bárki jelentkezhetett. A feladat­ra összeverődött csoportokon belül különbsé­get tettek vállalkozók és munkavállalók kö­zött, és a vállalkozók — a szerződéses kis­kocsmáknál már-már megszokott módon — licitálhattak. Aki magasabb összegű megta­karítást ígért, az nyert, és a szükséges felté­telek biztosításával hozzákezdhetett a munká­hoz. A győztes személyes jövedelmének 35 százalékát elérő megtakarítás vállaláséval ju­tott hozzá az önálló gazdálkodás lehetőségé­hez. Sorolhatnám tovább a példákat, ahol a szocialista vállalkozók versenyeztetésével hi­hetetlen gyorsasággal megtérült a befektetés, vagy korábban halódó gazdasági egységek „támadtak föl”. Nem teszem, mert még valaki azt hihetné, hogy valamiféle „csodagyógyszerről” regélek, bűvös balzsamról, amitől meggyógyulnak a magyar gazdaság fájó pontjai. Szó sincs er­ről, hiszen ezek a kísérletek még meglehető­sen kezdeti állapotban vannak és semmikép­pen sem pótolhatják a nagyüzemek eredmé­nyeit Mégis érdemes elgondolkozni. a sike­rükön. Most, hogy a kisvállalkozások janu­ártól szabadabb utat kaptak, sokszor hallani a vádat: visszajön a maszekvilág. Avagy: a legjobb embereket szipkázzák majd el a nagyüzemektől. Az említett kísérletek élő példái, hogy a vállalkozás szabadsága, az egészséges verseny, amibe egyenlő feltételek mellett lehetőleg minél többen, személyesen is bekapcsolódhatnak, korántsem jelent tö­résvonalat az egyén érdekeltsége és a szo­cialista tervgazdálkodás kialakult formái kö­zött. Elvezethet azonban ahhoz, hogy a szo­cialista tulajdonviszonyok sokkal inkább tár­sadalmivá fejlődjenek. Olyanná, amit senki sem sajátíthat ki, hanem mindig az gazdál­kodhat vele, aki ezáltal a legtöbb hasznot hajtja a közösségnek. Kulcsszó lett munkánkban a hatékonyság. Ma már nem elég, ha képesek vagyunk el­adni a termékeinket külföldön, de elsőrendű szempont, hogy mennyi forintunkat emész­tette föl az érte kapott dollár. Nem elég ta­karékoskodnunk, ha az ésszerűtlen „spóro­lással” más csatornákon több megy veszen­dőbe. A gazdálkodás feltételei szigorúbbak, ám egyértelműbbek is a korábbinál. Ebben a helyzetben nyújthat többletet, ha a szocia­lista vállalkozás egyelőre még halovány pa­lettája új, élénkebb színekkel gazdagodik és a versenyszellem mindenkit, személyesen érint munkája során. Ezért emelkedik ki a baksai hír. a zárszámadásokról dömpingsze­rűen érkező jelentések közül. Gazső L. Ferenc Csomagoléüveg-progrant a héttéríizemben Új csarnok, szociális épület, tanműhely — Importhelyettesítés jól és olcsón — Számjegyvezérlésű gépek Évek óta igen jő eredménnvel gyártják a fémrekuperátorok at — Ezt híresztelte sajtó, rá­dió, hétfájdalom. Mindenkit érdekelt, sok embernek meg­élénkítette a fantáziáját. Folyt róla a beszéd a folyosón, az irodában. Egy páran érdeklőd­tek az igazgatónál, vannak-e lehetőségek. Vannak. És akik belevágnak, megkapják a tá­mogatást .. ALVÁLLALKOZÓK HELYETT A napokban két vállalati gazdasági munkaközösség ala­kult a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, egy harmadik létrehozása előké­születben van. Szemmel lát­hatóan e kérdésben teljes az egyetértés a közösségek tagjai és a vállalatvezetők között: az egység saját feladatainak az eddiginél gördülékenyebb megoldása végett segítette elő a kisvállalkozói csoportok szer­vezését. .. — A vállalati érdekkel pon­tosan egybeesik a munkakö­zösségek létrehozása — bó­lint Hvizdos Károly párttitkár. — Ezért is szorgalmaztuk őket. — Ahol szűk a keresztmet­szet, azokon a munkaterüle­teken alakultak — közli a kisvállalkozások születésénél bábáskodó személyzeti vezető, Lopatovszki Csaba. — Gondot okozott sokszor a takarítás, a befejező szakipari munkák el­végzése. Gyakran kellett al­Mindeddig elfogadhatónak tartották az Egyesült Államok­ban a négyzetcentiméteren­ként 10 milliwattos elektro­mágneses, például mikrohul­lámú besugárzást. A legtöbb kutató és kísérleti intézet csak az ennél nagyobb energia- mennyiségeket tekintette ve­szélyesnek, amelyek fölmele­gítik a szöveteket. Minden­esetre a Szovjetunióban már korábban is 1000-szer alacso­nyabb volt a biztonsági ha­tár. vállalkozókat keresni. Ezután helyben megtaláljuk a szük­séges kapacitást. „Finomtakarítást vállaló •munkaközösség” a neve az el­sőként bejegyzett csoport­nak. Huszonkilencen tartoznak hozzá, egy fővel kevesebben a fölső létszámhatárnál. Túl­nyomórészt irodai alkalma­zottak: az egy üzemmérnök­től kezdve adminisztrátoron keresztül az anyagbeszerzőig többféle foglalkozásúak lelhe­tők köztük. A másik munka- közösség huszonnégy fős: több­nyire szakiparosok; a néhány középvezetőnek is — akik tagjai — van egy-két szak­munkás-bizonyítványa az épí­tőiparban kellő teendőkhöz. A harmadik — alakulófélben lévő — csoport műszakiakból áll majd: a tervkészítésben kívánnak nekik lehetőségeket nyújtani. VÖDÖR, FELMOSÓRONGY — Jól jött össze ez a taka­rító munkaközösség a „tőke­igény” szempontjából is — mondja Hvizdos Károly. — Más munkákhoz befektetés kellene. Ehhez nem. Vödör, felmosórongy a fő szerszám, ezt is a vállalat adja majd. Később modern takarítógépek­kel is elláthatjuk őket, szük­ség szerint. Nem mellékes szempont az sem, hogy a tá­volabbra történő szállítást is megszervezi a vállalat. Időközben azonban külön­böző kutatók kimutatták, hogy a mikrohullámok befolyásol­ják az agyhullámokat késlel­tetik a növekedést, lassítják a sebgyógyulást és változásokat idéznek elő a szervezet véde­kezőrendszerében. Noha eddig nem lehetett minden hullám- tartományt pontosan fölmérni, a fent említett, megengedhető besugárzás fölső határát négyzetcentiméterenként egy miliiwattra csökkentették. Egyes intézetek azonban még ezt a határt is túl magasnak tartják. — Több családanya is van a tagok között. Hogyan tudnak ők munka után másutt is dol­gozni ? — Csak az épületek közvet­len befejezésekor lesz mó­dunk takarításra. Akkor szom­baton és vasárnap • dolgozunk — felel a munkaközösség egyik képviselője, Izsóné Balogh Éva üzemmérnök. — Az egyik gyerekemet ki tudom adni „albérletbe” a nővéremhez, a másikra a férjem vigyáz. A többieknek már nagyobb gye­rekeik vannak, őnáluk ez nem probléma. — Bírni fogják irodai alkal­mazottak a takarítást? — Régebben társadalmi munkában vagy a nem szabad szombatokon többször is ta­karítottunk: a süteményes­üzemben, a Hársfa úton és máshol. Akkor sem riadtunk vissza.tőle. Most jobb feltéte­lekkel miért ne vállalnánk? — Jelentős ráadás-jövede­lemre számítanak? — Attól függ^ hány épüle­tet ad át idén a vállalat. Csak a NOTÉV építkezésein dolgoz­hatunk. Ügy gondoltuk, hogy két nap alatt — szombaton és vasárnap — az adók és más költségek levonása után tisz­tán ezer forintot keresünk. Egy év alatt körülbelül tízezer forintra számítunk. — Hétközben napi 120—150 forintért dolgoznak, hétvégén napi 500-ért. Nem kis különb­ség. .. — Csak így éri meg. A szombat, a vasárnap feláldo­zása mindenkinek annyi gon­dot okoz, hogy azokat olcsób­ban nem lehet vállalni. PRÓBA: A GYAKORLAT Adva vannak a feladatok. Rendelkezésre áll a munka­erő. Hogy a kettő egymásra találjon, a frissen érvénybe lépett szabályok szerint — lehetséges. — A gyakorlat majd tovább finomítja a módszereket — így a személyzeti vezető. — Most megvan a keretszerződés a munkaközösséggel, ebben a legfontosabb elveket „íeoakol- tuk”. Molnár Pál A tizenkét hazai üveggyár­nak évi 80—90 millió forint értékben állít elő formaszer­számokat, gépi berendezéseket, kemence- és egyéb vasszerke­zeteket az Üvegipari Művek Pásztói Szerszám- és Készü­lékgyára. A magyar üvegipar báttérűzeme is tevékenyen részt vesz a csomagolóüveg­gyártás fejlesztését célzó prog­ramban. A program első szakaszá­ban létesült a gyárban a kor­szerű öntöde, a második ütem­ben épül fel év végéig a for­magyártó csarnok. Konzerves-, betőttesüvegekhez, palackok­hoz és préselt háztartási üvegcikkekhez készül az új üzemben formaszerszám — kétszerié annyi, mint most. Az Orosházán és Sajószentpéteren ezzel egyidőben fejlesztett csomagolóüveg-gyártás kiszol­gálását látja majd el a pász­tói csarnok. Nemcsak a csarnok lesz új, hanem berendezései is a leg­korszerűbbek. köztük szám- jcgyvezérlésű gépek. Ezek se­gítségével jelentősen javul a formaszerszámok méretpon­tossága és minősége, ami meg­mutatkozik a végtermékben: a velük készített csomagolóüve­gek minőségében. Nagyobb lesz az itt előállított szerszá­mok élettartama is azáltal, hogy az új öntödéből jobb minőségű öntvény kerül ki készítésükhöz. Eredményét ugyancsak a felhasználók lát­ják, hiszen jelentősen csök­ken a szerszámcseréből adódó kiesés. Az új csarnok építésével egyidőben szociális épülettel és szintén a legkorszerűbb gépekkel berendezett tanmű­hellyel is gazdagodik a pász­tói gyár. Utóbbi különösen nagy jelentőséggel bír továb­bi fejlődése szempontjából, hi­szen jó körülmények között készítheti fel szakembereit. Tovább lép idén a gyár a korábban tőkésimportból be­szerzett alkatrészek termelé­sében. A fémrekuperátorok gyártása már több éves ha­gyományra tekint vissza, jól beváltak a gyakorlatban is. Kulcsár József felvétel« Osztrák licenc alapján évi 10—12 rekuperátort készítenek Pásztón. Tavaly megkezdték az üveg­ipari automata gépek bonyo­lultabb alkatrészeinek gyártá­sát a külföldi piacokon be­szerzettek helyett. Többek kö­zött, formaátfordító karokat, cseppvezetőket készítettek a pásztóiak az import minősé­gével megegyezően, és attól lényegesen olcsóbban. Idén az automata gépek legbonyolul­tabb alkatrészeinek gyártását készítik elő figyelembe véve ehhez a saját öntöde kínálta bővült lehetőségeket is. A hazai üvegipar igénye már több év óta jelentősen meghaladja a pásztói szer­szám- és készülékgyár telje­sítőképességét, ezért gondolni kell a gyár további fejleszté­sére is. Első lépésként ehhez átvette a gyár a szomszédos állami gazdaság területét, ami a jelenleg csaknem 400 em­bert foglalkoztató gyár későb­bi bővítésének egyik feltétele. NÓGRÁD — 1982. február 9., kedd 3 A mikrohullámokkal járó kockázatok

Next

/
Oldalképek
Tartalom