Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
Segédtiszti körből klubkönyvtár — klubkönyvtárból vasutas művelődési ház?!?.. Csillag jós közhellyel élve: baljóslatú csillagzat alatt született ez az ügy! ...Mert nem elég, hogy megszűnt a salgótarjáni állomásfőnökség (Hatvanhoz csatolták), a szakszervezeti bizottság is fuzionált a hatvanival, tavaly december 31-én az SZMT átadta a szakmai jellegű művelődési házakat a szakmáknak. Mindezek az átszervezések gazdasági és politikai szempontból indokoltak voltak, ám a régi nevén segédtiszti kör, avagy a salgótarjáni vasutas művelődési ház újjászervezését, megerősítését nem szolgálták... AZ INTÉZMÉNY JELENÉRŐL ÉS JÖVŐJÉRŐL Fölvetődhet a kérdés: mi indokolja egyáltalán e művelődési ház létét, fejlesztését? Először is hatszáz vasutas és családtagjainak érdeke, igénye, Másodszor: a tűzhelygyári művelődési otthon és a zagyva- pálfalvi ifjúsági-művelődési ház között egy jelentős területen ez az egyetlen művelődési intézmény — a Volán, a NOTÉV, a FÜSZÉRT, a VEGYÉPSZER, a söripar dolgozói számára is lehetőségeket nyújthat, érdemes lenne az együttműködést jobban forszírozni. A napokban széles körben i- a vasutasok szakszervezete gazdasági és kulturális osztályának képviselői, a hatvani területi bizottság, az SZMT és Salgótarján város illetékesei részvételével tárgyaltak az intézmény jelenéről, jövőjéről. A kiindulási alap az a helyzetelemzés volt, melyet Szűcs László tiszteletdíjas igazgató készített. Azaz csak egykori igazgató — mostani státusa az intézményével együtt megváltozott: a hatvani Liszt Ferenc Művelődési Ház salgótarjáni kihelyezett klubkönyvtárának a vezetője lett. Az épület állaga jelenleg összességében nézve kritikus, egyes részei életveszélyesek. A nagytermet tíz évvel ezelőtt alá kellett dúcolni. Az elhasználódott tetőszerkezetet az időjárás gyakran kikezdi, a pala jórészt töredezett, könnyen beázik. A kistermet 1981-ben sikerült felújítani, parkettáztak és festettek. Mennyezete a nagytereméhez hasonlóan rossz állapotú. Nem jobb a helyzet a többi apró helyiségben sem — egyedül az ÁFÉSZ által bérelt büfé elfogadható állapotú. ‘ A jövő alternatívái? Egyik lehetne a szanálás — ám ez nem ésszerű — rpégis csak adott egy elhelyezkedésében, lehetőségében nem lebecsülendő . objektum. Másik a teljes felújítás — ez viszont túlon túl drága mulatság lenne. A harmadik — mint gyanítható, emellett döntöttek — a részleges felújítás és fejlesztés. A tanácskozó felek megállapodtak ennek anyagi támogatásában is. Fenntartásra 121500 forintot kap a klubkönyvtár, plusz 150 ezer forintot rekonstrukciós költségekre 1982- ben — később is folyamatosan rendelkezésre áll majd a szükséges összeg. Ami a legsürgősebb: a tetőjavítás, csatornázással és a nagyterem rendbehozatala. ANYAGOK ÜTÄN A TARTALMI MUNKÁRÓL Eddig szinte csak az anyagi oldalt feszegettük — végül is mit tud nyújtani jelenleg, mennyire fejleszthető a tartalmi munka? Szűcs László a helyi kiscsoportokra, brigádokra tud építeni leginkább — de sokat jelent a pihenőóráikat töltő vasutasok érdeklődése is. Például a Május 1. nevet viselő komplexbrigád (MÁV—Volán „koprodukció”), mely a Magyar Népköz- társaság kiváló brigádjáé. Közművelődési szempontból igen nagy eredmény, hogy a büféből száműzték az égetett szeszes italokat, a klubjelleget televízió, sakk, rex, lemezjátszó, dominó, kártya erősíti. Reális lehetőség van a Tájak-korok-múzeumok klub létrehozására is a Vasutas SC természetbarátkörével közösen. A szocialista brigádok művelődési vállalásainak segítése, nyugdíjasklub indítása is szerepel a közeljövő feladatai között. Ehhez viszont nagy szükség van a támogatására. Csak egy-két idézet a helyzetelemzésből: „A jelenlegi leltárkönyv nem azt mutatja, hogy mi van, hanem azt reprezentálja, hogy mi nincs. Az álló- és fogyóeszközök 75 százaléka leselejtezésre érett... A tömegkommunikációs felszereltség jelképes.” Kerülve a nosztalgikus hangulatot sem hagyható szó nélkül az intézmény múltja, az örökség. Salgótarjánban a vasutas művelődési tevékenység kimutathatóan az 1880-as évektől folyamatos. A felszabadulás előtt a kohász és a bányász kaszinók mellett a város szórakozási-művelődési centruma volt ahová alkalomszerűen bejutni is tekintélyt jelentett a a kívülállónak. Rendezvényei híresek voltak, dalköre, színjátszó csoportja, táncegyüttese esetenként országos hírnevet is kivívott magának. Évtizedeken keresztül aktív, cselekvő- képes, kezdeményező személyek vezették, akik körül baráti, családias légkör alakult ki. A hanyatlás a 60-as évektől, Kövér Ferenc kereskedelmi alkalmazott, tiszteletdíjas igazgató halálától következett' be. A RÉGI RANGÉRT A vasutasok és a környék lakói már több kezdeményezésben társai voltak Szűcs Lászlónak — a javuló körülmények remélhetően egy újabb fellendülés kezdetét hozzák el majd. A kubkönyvtárvezető úgy fogalmazott: szeretné visz- szanyemi a régi rangot, jó művelődési házat csinálni a jelenlegi külső pályaudvari vasutas klubkönyvtárbóL.. G. Kiss Magdolna Nagycenki kiállítások Nagycenk a XVII. század végén került a Széchenyi család kezére. A mai kastély he- j lyén valamikor majorsági épület volt, amelyet Széchenyi Ferenc Ringer József soproni építész tervei alapján építtetett át. Itt őrizte értékes könyvritkaságait, híres éremgyűjteményét, amelyeket halála után a nemzetre hagyott. Fia, Széchenyi István az 1830-as években építette a kastély mindkét oldalához a csatlakozó szárnyakat, Pollack Mihály és Hild Ferdinánd tervei szerint. Akkor készült el a nyugati oldalon az üvegház és a vöröskastély is. A becses épületegyüttes a második világháborúban csaknem teljesen elpusztult. A klasszicista stílusú főénületet néhány éve újjáépítették, azóta múzeum: anyaga a Széchenyi család történetét, Széchenyi István politikai pályafutását és a magyar gazdasági élet fejlesztését szolgáló tevékenységét mutatja be. Folytatódik a föltárás Az ezredfordulóra feltárják Gór slum — a »Fejér megyei Tác melletti antik romváros — pompás épületeket, nagyméretű palotákat, fürdőket, szentélyeket rejtő központját, s teljes egészében felszínre hozzák a másfél-két évezreddel ezelőtt épített létesítmények maradványait. Telefonról tárgyaltak Jóllehet Balassagyarmaton a meglevő berendezések már alig képesek eleget tenni a város telefonhálózatát érintő igényeknek, végleges megoldásra csak hosszú évek elteltével lehet számítani. A gondok enyhítésére felsőbb postai, állami és társadalmi vezetők közös tárgyaláson kerestek megoldást. Szó esett róla, hogy ideiglenes — korlátozott kapacitású — berendezés üzembe helyezésével javítanak az ellátottságon, annak színvonalán. Nemzetiségiek Nógrócfban „Levegőben a madár él csak...1 Ami egykor Bethlen Gábor, életművét jellemezte — sok nem kért és nem várt vihar után — éppen az jellemezheti nemzetiségeink (így többes számban, a hozzánk tartozást is kifejezve!) mai életét, jövőjét, sőt, mindazokét, akik szocialista nemzetiségként a körülöttünk levő szocialista rendszerű országokban élnek, ha eltérő körülmények között is. Nemzetiségi politikánk, amely a legutóbbi évtizedekben letisztázódott és mindenféle jogot — a magyarságra és a nemzetiségre egyaránt — megadott, lehetővé teszi, hogy az egyetlen értelmes-szép hitvallás a gyakorlatot jelentse: „úgy kell élnünk, hogy megmaradjunk, de úgy is kell élnünk, hogy megváltozzunk... Mert minden órának más a parancsa, nem szabad összekeverni az órákat, ismerni kell az időt! Megmaradni változva-ragaszkodva, hogy ne veszítsük el önmagunkat.” A tételt ezernyi ágon bizonyltja életrevalóságban, nemzetiségi politikánk gyakorlatában maga az élet. Ritkán gondolunk arra, hogy hazánkban mindössze egyetlen (!) megye, Szolnok tiszta magyar településű terület, mindenütt máshol szórványtelepüléseken élnek nemzetiségiek, délszlávok, románok, németek, szlovákok, és ha számarányuk viszonylag alacsony is — nemzetiségi politikánk olyan elvi kérdés, amely semmiféle ösz- szefiiggést nem tart a nemzetiségiek számával. Nógrád megye nem kevesebb mint huszonhárom települése számít hivatalosan is nemzői 'sági községnek.' Közülük kettő Berkenye és Szendehely-Katalinpuszta német, a többi szlovák. Talán nem felesleges megjegyezni, hogy a németek, azok akik a megye területén az úgynevezett keleti szórványokon élnek, a rajnai frank nyelvjárást, szlovák nemzetiségeink pedig a középszlovákot beszélik, etnikai sajátosságként megőrizve, konzerválva azokat a nyelvi alapokat, amelyeket a török dúlások utáni betelepedésükkor magukkal hoztak, és nem változtattak, hiszen ahonnan származtak, jóval később alakult ki az önálló nemzet, s vele az irodalmi nyelv. Nem más kérdés, sőt, figyelemre méltó, hogy legtöbbjük bizony restelíkedve említi a „konyhanyelvet”, hogy az egyre ki- terjedtebbé váló óvodai-isko- lai anyanyelvi oktatásból, a nyelvművelő nemzetiségi kluboktól éppen azt várja, hogy anyanyelvének törvényszerű változásait ő és leszármazottjai követni tudják. A változva-ragaszkodás szép példája úgyszólván valamennyi nemzetiségi községünk élete, amelyben a szülőföld szeretete, az érdekazonosság a szoéialista hazával, a teljes integrálódás és a nemzetiségi tudat megőrzése együtt nyújtja a bizonyosságot, elvetve mindenféle irrealitást, tudván tudva, hogy „levegőben a madár él csak... ” A falut járó krónikás „gyorspásztái” talán nem is mindig a legjellemzőbb pontra világítanak, de azt mindenesetre megmutató ják, hogy milyen sokszínű, egy- akaratú. kétnyelvű, egy hazát építő a nógrádi nemzetiség. A német ajkú Berkenye ipart őriz, korszerű függönyöket gyárt, valamennyi pontján a társadalmi, faluközösségi életnek erősen kapcsolódik a szlovák nemzetiségi Nógrád- hoz; gyerekei az ottani szlovák nemzetiségi iskolában tantervi alapon tanulják a német nyelvet; felnőtt fiataljai közül nem is egy felsőfokon tanul tovább, közülük néhány a külkereskedelmet célozta meg pályaválasztásában. Berkenyét újra elérte a nemzetiségi folklór felélesztésének igénye tánccsoportot akarnak. Szendehely-Kai alinpusz- ta, Berkenye „leszármazottja” néhány év leforgása alatt hetven házat (!) épített, legendás ragaszkodással támogatja sportkörét, labdarúgóit, legendás abban is, hogy a környezet legerősebb társadalmi munkása, ha a község gyarapítása a cél. Iskolájában egy ideje tantárgyként tanulhatják a gyerekek a nyelvet, körükből nemzetiségi tánccsoportot szervezett egy fiatal, helybeli születésű pedagógusnő. Szendehely-Kataiinpusz- ta szlovák nemzetiségű székhelyközségének, Nőtincsnek, termelőszövetkezetének, tanácsának, körzeti pártszervezetének figyelme mindenre kiterjed; 'Nőtincsen felépül az iskola és mert Szendehely gyerekeinek száma gyorsan gyarapszik — megyénk egyik legerőteljesebben fejlődő községe mindenképpen — néhány csoport esetleg az új nőtincsi iskolában tanul majd. Errefelé az egyre biztosabban prosperáló „Naszályvölgye” Mgtsz újra felveszi a sok évszázados szőlőtermesztési hagyományt és maga Nőtincs is úgyszólván minden pontján a jó változásokra példa. Nógrádsá p, Nézsa, Legénd — az országosan híres-neves, kiemelkedőnek jegyzett nemzetiségi énekkarok közül (heten vannak ilyen szlovák nyelvűek) három a miénk! A nógrádsápi gyerekek meg egyenesen országosan ismertek, az ő „felfedezésük” nyomán találták meg tavaly azt a kora honfoglaláskori leletet, amelynek igen nagy a tudományos jelentősége. De hát, ahol az iskolaigazgató tanulmányt ír a községről, a rajztanár pedig a párját rit- kítóan értékes sápi, körfallal kerített templomról készít szakdolgozatot — ott mindez természetesnek tűnhet föl. Pedig nem az, itt olyan „plusz- szók vannak” —i ahogy mondani szokás —, amelyekre érdemes jobban odafigyelni! Nézsán szép eredménnyel, töretlenül folyik az anyanyelvi oktatás, a vegyes karral pedig hanglemezfelvétel is készült nemrégiben. Alsópetény jó munkaalkalmat nyert az UNITAS fonalfeldolgozóval, s egyben megmenekítette értékes kastélyát, a községi klub és a könyvtár új helyre költözhetett, az a nemzetiségi hagyomány, hogy a német és szlovák lakosság férfi tagjai elsősorban az iparban, bányákban vállaltak munkát ■— ma is élő valóság. Keszegen, Fel- sőpetényben dolgoznak sokan a férfiak közül és például az MHSZ-élet virulására jellemző, hogy az errefelé összetartozó öt településről több mint háromszáz tagja van a lövészklubnak. Hatalmas építési, kertészkedési, háztáji állattartási, kísérletező kedv, kezdeményezőkészség jellemzi a szügyieket, akik jól átgondolt módon keresik és találják meg mindazt, ami életformában, életminőségben a városközeliséggel megvalósítható úgy, hogy közben a falu nyújtotta emberi előnyök is megmaradjanak. És akár a nemzetiségvállalás változásaira is példa lehet, nem is riasztó, hiszen mindenki önmaga dönt arról, mit vállal elsősorban, hogy a nemzetiségi nyelv oktatása iránt kevés az érdeklődés. Galgagu- ta diafilmes honismereti kört, gyerekeknek is átadott szép népviseletet, a népi tárgyfestés kultúráját, a babakészítés mesterségét őrzi, kis üzemében keresett cikk, a kézimunkaelőnyomás sokezernyi példánya készül, ösagárdon ugyancsak erős a nemzetiségi kultúra megőrzésére a hajlam; róluk tartja a szakirodalom, hogy ősi nyelvezetükben olyan elemeket is megőriztek, amelyek máshol már a feledés homályába vesztek. Az elöregedő kisközség életakarata nyilvánul meg abban, hogy ha a gyermeklétszám miatt nem is lehet saját óvodájuk, a régi tanócsházát úgy alakították át lakályos otthonná, hogy vonzó legyen egy helyben élő és a körzeti óvodában tanító óvónőnek. De például állattartásban mindmáig első talán a járásban, vagy félszáz szarvasmarhát tartanak, s őriznek, legeltetnek sajátos falusi-helybeli rend alapján felváltva. Szirák társközsége Kgyházasdengeleg nagyrészt ma is a földből él, a faluközösség erős, összetartó, sokan felújították portájukat, több mint félszáz gépkocsi-tulajdonost tartanak nyilván. Te- rényben nemzetiségi csoport működik, ha a nyelvtanulás iránti • igény nem is erősödött az utóbbi időben. De- az élet változásait az is mutatja, hogy körös-körül mind megszűntek a tanyák. Az eljáró, vasárnap, szombaton benépesülő Erdőkürt gyermektánccsoportjának egy hét alatt (!) teljes szlovák népviseletet állítottak ki a kürtiek, és hát bárhogy is nézzük — a tánc is az „anyanyelv része”. A „kőből való szeglet, sarok” — Keszeg azon túl, hogy kőbányája révén nem jövőtlen köz- maga, egyben a megye egyik legvirágzóbb nemzetiségi kultúrát őrző szeglete is. A másik bányászhely Felsöpetény sem nélkülözi óvodában-isko- lában az anyanyelvi oktatást, az iskolában kis falumúzeumot létesítettek — de ha már ez szóba került, nagyot ugorva, tárgynál megmaradva: Balassagyarmat—Patvarc honismereti múzeuma a határa» túl is híres. Felelős jelenben élés, a jövőért közösen munkálkodás — ez jellemzi Vanyarcot, a kis lélekszámú Bért, az anyanyelvi oktatásban kiemelkedő Lucfalvát, Sámsonházát, azt egész Kis-Zagyvavölgyét, ahol hét (!) anyanyelvi pedagógus él, Bánkot, a gyorsan fejlődőt, Bokort, az összetartót. Meg- tartva-változva megőrizni, alkotmányos jogokkal élve, mindkét lábbal a szülőföldön járva... Nem a levegőben, mert ott csak a madár él. Realitásban közöttünk. T. Pataki László NÓGRÁD - Í9§2- február 6., szombat
