Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)
1982-02-28 / 50. szám
Exportra is fut KEDVELTEK , A KÖSZIG TERMÉKEI Üzemben a perlitet duzzasztó berendezés (Fotó: Gyurkó) Pasztán, a KÖSZIG Vállalat perlitfeldolgozó gyára az elmúlt évben 101,5 százalékra teljesítette a tervét. Köszönhető ez annak is, hogy tavaly már exportra is termeltek. Rendkívül jónak találták a bitumen és a duzzasztott per- lit keverékéből készült préselt hőszigetelő lapokat, ezért 1982-ben újabb, a korábbinál több szovjet megrendelés várható. A budapesti és a tapolcai gyár által készített kőzetgyapot egyik felhasználási változatával is találkozni lehet Pásztón. Az említett anyagból előállított kézi dróthálós matracok legnagyobb megrendelője a MÁV. A terméket a mozdonyok kazánjának hőszigetelésére használják, de néhány nagyobb szakipari vállalatnál is alkalmazzák. A pásztói gyárban 1050 fokos hőmérsékleten állítják elő perlitkőből a duzzasztott perlitet, amely szintén jó hőszigetelő anyag. A megrendelők kedvelik a bitumen- és a perlitkeverék préselés nélküli, zsákos váltjaiét is. Ebből évi 10 000 köbméternyit igényelnek a megrendelők. Ezt a terméket elsősorban a bitumóperlitlapok alá födémkiegyenlítő rétegként használják fel. A lakosság főleg a duzzasztott perlit alapanyagot vásárolja, amelyet padlásszigetelésre alkalmaznak, de vakolatba keverve is hasznosítható, mert kiváló hőszigetelő réteget képez. A perlit víz és cement hozzáadásával perlitbeton formában is használatos. A KÖSZIG Vállalat jelentős fejlesztési alappal rendelkezik a VI. ötéves terv során. A pásztói gyárban mintegy 190 millió forintos beruházásra. fejlesztésre lesz lehetőség. Az építőipar egyféle kiszolgálása valósul meg azzal, ha az új hőszigetelési szabvány teljesíthetőségének hátterét megteremtik a száraz alapvakolat előállításával. Tervezik, hogy az új jogszabály adta lehetőségeken belül lehetővé teszik a vállalat összes termékeinek „direkt úton” való értékesítését. Ezzel nagymértékben segítenék a lakosság igényeinek a kielégítését. Sivatagi víz Az Azerbajdzsán Szocialista Köztársaság déli részén a forró Mii-sztyeppén levő falvak és kisvárosok százait fogja a jövőben ellátni vízzel egy, a hidrológusok által fölfedezett föld alatti víztartály. 150 méteres mélységben végeztek fúrásokat, a víztartalmú rétegekig. Mindegyik fúrószonda másodpercenként több tucat köbméter tiszta ivóvizet szállít a föld felszínére, amelyet egy 50 km hosszú csővezetéken keresztül vezetnek el a fogyasztókhoz. A felelősségről és kötelességről Kerekasztal-beszélgetés a pásztói járás mezőgazdaságáról A mezőgazdálkodásban kiemelkedő szerepe van a pásztói járásnak, mert a megyében itt a legkedvezőbbek a gazdálkodás feltételei. Az elmúlt gazdasági évben a mezőgazdasági üzemek egy része nem felelt meg a várakozásnak. A járási pártbizottság ülésén megállapították, hogy a termelés a gazdálkodás összességében összhangban áll a célkitűzésekkel, de néhány vonatkozásában eltérő tendenciák érzékelhetők. így például az üzemek közötti termelési és gazdálkodási differenciálódás kedvezőtlen irányban halad. Néhány, jobb körülmények között gazdálkodó tsz megállott a fejlődésben. A pártbizottság számolt azzal, hogy a mezőgazdasági termelés feltételei tovább nehezedtek, s a szélsőséges időjárás is befolyásolta a hozamok alakulását, a gazdasági eredmények mértékét. Ugyanakkor helyteleníti, hogy egyes vezetők kizárólag a szigorodó feltételekkel és az időjárással magyarázzák a várakozáson aluli gazdasági eredményeket. A járási pártbizottságon a közelmúltban a szakemberekkel, a pártmunkásokkal vitatta meg a gondolkodás tapasztalatait. Ezt követően a NÖGRÄD kerekasztal-beszélgetést szervezett a témáról, amelyen részt vett Füs- sy József, a pásztói járási pártbizottság első titkára, dr. Bencze Barna, a pásztói tsz elnöke, valamint Kovács István, a tsz párttitkára, Fehér Sámuel, az alsótoldi tsz elnöke, Szomszéd Jánosné, a kallói tsz főkönyvelője, Vida István, a Mátraaljai Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és Hidvégi Ernő, a pártbizottság osztályvezetője. Lapunkat Bobál Gyula, a NÖGRÁD főmunkatársa képviselte. FUSSY JÓZSEF: Beszélgetésünk célja, hozzájárulni, hogy az idén már eredményesebben dolgozzanak a mező- gazdasági üzemeink. A járásunknak ugyanis fontos szerepe volt és van a mezőgazdálkodásnak, éppen a kedvező adottságánál fogva. A járási pártbizottság is arra hívta fel a tsz-vezetőket és kétkezi dolgozókat, hogy körültekintőbben, felelősségteljesebben végezzék munkájukat. Beszélnünk kell az emberi tényezőkről, az irányításról, az ebből eredő szervezetlenségekről, a kellően végig nem gondolt, előzőleg nem elemzett döntésekről; vagyis a vezetésirányítás fogyatékosságairól. A pártbizottság határozata értelmében ezeket a kérdéseket kell elemeznünk, intézkedéseket hozni, nem pedig elmerülni abban, hogy a közgazdasági szabályozók mennyit vonnak el a gazdaságtól. DR. BENCZE BARNA: A szabályozók nem csupán elvonnak a termelőüzemektől, hanem ösztönzőleg is hatnak a munkára. Most a mezőgazdaságtól gabonát és húst kér a népgazdaság, meghirdette ennek programját. Ha a gazdaságvezetők erre jól odafigyelnek —, mert oda kell figyelni, hiszen a vezetésnek ez az egyik legfontosabb feladata —, akkor felfedezhetik, hogy a hústermelés ösztönzésére árkiegészítést is biztosít a gazdaságoknak az állam, méghozzá jelentős összegben. De akkor a tejtermelő szarvasmarha mellett a jő hústermelő állatok nevelésével is foglalkozni kelL Hasonló a helyzet a gabonatermesztésben is. NÓGRÁD: A járási pártbizottság első titkára beszámolójában megnevezte a kedvezőtlenül dolgozó mezőgazdasági üzemeket is. Úgyszólván a legjobb adottságúak — Szurdokpüspöki, Palotás, Ecseg — és a képviselői nem reagáltak a megjegyzésre. FÜSSY JÓZSEF: Én sem értem, de a beszélgetés nem maradhat el . . . DR. BENCZE BARNA: Nekünk a gazdaságok első számú vezetőinek, nagyon oda kell figyelni mit, mikor, hogyan cselekszünk. Tudnunk kell, ha keresett a sörárpa, akkor azt termesszünk, de nem mindegy, milyen minőségben. Mert, ha a minőség nem jó, akkor nem kell az áru, feletetni a jószággal, már jelentős veszteséget jelent. Tehát az igényeknek megfelelően, jó minőségben, mert a piacot így lehet megtartani. FEHÉR SÁMUEL: Igen, a vezetés színvonalát szakadatlan emelni kell. Mi a megye egyik legmostohább adottságú termelőszövetkezete vagyunk. Mégis nem visszafelé, hanem előre haladunk. A vezetésnek nagyon meg kellett gondolnia, hogyan alakítsa a tsz jövőjét. Számunkra is legfontosabb az alaptevékenység. Ezt igazolja, hogy nagy figyelmet fordítunk az állattenyésztésre, ezen belül a szarvasmarha-tenyésztés minőségi fejlesztésére. De nekünk a kiegészítő tevékenységre is figyelnünk kell, mert az itt nyert haszonból fejlesztjük az alaptevékenységet. Tagjai vagyunk egy ipargazdasági társulásnak. Eddig csak jól jártunk a társulással. Az eddigi haszonból most megkezdjük a szarvasmarha-álla- mány fejlesztését. Ebben az esztendőben gondosan előkészítjük a háztáji gazdálkodást. Meggyőződésünk, hogy még nem működik megfelelően és abban nagy tartalékok rejlenek. Pontos számításokat végzünk, hogy ez is hasznot hozó kiegészítő tevékenység legyen, és a tagság is megtalálja számítását. FÜSSY J$KSEF: Néhány dologról részletesebben ejtenék szót, éppen a vezetés színvonala kapcsán. A vezetés kérdése, hogy a termelési költségek jelentősen emelkedtek, a ráfordítások romlottak. Két üzemünk a szurdokpüspöki és a palotási 26 millió forintot meghaladó veszteséget okozott. Az adottságaitól messze elmaradt az ecsegi tsz nyeresége is. Megmagyarázhatatlan továbbá, hogy a megyében legjobb adottságú üzemekben a növénytermesztés hozamai alacsonyak. Vizsgálni kell, elemezni az okokat. NÖGRÁD: Nagy szerepe van ebben az alapszervezeteknek, amelyeknek, mint élő lelkiismeret őrködniük kell a szövetkezetek felett. KOVÁCS ISTVÁN: Az alapszervezet vezetőségének érzékenyen figyelemmel kell kísérni a gazdaság vezetését és a taggyűlés erejével befolyásolni, hogy a helyes irányba haladjon az. Ahol ez nincs meg, ott rendszerint bekövetkezik a baj. A saját tsz-ünk életéből merítve mondhatom el, hogy a politikai munka olyan szükséglet a gazdaságban, akár más szakmai tevékenység. Nem lehet élni az alapszervezet gazdaságellenőrző és -irányító munkája nélkül. Ahogyan nem lehet anélkül sem, hogy a párttitkár ne hangolja össze a vezetői tevékenységet. A politikai munkának végeredményben a népgazdaság közös és az egyéni érdekeket kell szolgálnia. SZOMSZÉD JÁNOSNÉ: Kálién nagy figyelmet fordítottunk arra, hogy érdekeltté tegyük az embereket a munka jobb elvégzésében. Elsősorban a szocialista brigádok munkáját kísérjük figyelemmel. Teljesítményüket anyagilag és erkölcsileg egyaránt elismerjük. A végzett munkájukat rendszeresen értékeljük. Azt tapasztaltuk, hogy ez jó hatással van a dolgozók szélesebb rétegeire . . . VIDA ISTVÁN: Az anyagi érdekeltség hasznos dolog, de a jobb gazdálkodás érdekében a rendelkezésre álló erőket komplexen kell alkalmazni. Az eredményesebb gazdálkodáshoz — véleményem szerint — minden feltétel biztosított a járásban. Földjeink termőképesek, kielégítő a gépi felszerelésünk, munkára készek az emberek. Ha ezeket a rendelkezésre álló erőket okosan hasznosítjuk, akkor az eredmény nem maradhat el. Nagyon fontos viszont, hogy magas színvonalon, a növényféleségek okos megválogatásával termesszünk. A piacon keresett hús termelésével foglalkozzunk, mert ez állami támogatást is élvez és jó hasznot biztosít. Ha így dolgozunk, akkor a közgazdasági szabályozók nem okoznak gondot... FÜSSY JÓZSEF: Üzemeink többsége jól reagált a gazdasági körülményekre. Ezzel mérsékelte a szabályozók és az időjárás okozta nehézségeket. Az a gond, hogy néhány tsz-ben nem az eredmények fokozásával, hanem egymással való torzsalkodással vannak elfoglalva az emberek. Ez így nem mehet tovább. A pártbizottság azt is megállapította, hogy nem kielégítő a szövetkezetek együttműködése. Kevés kezdeményezés történik a termelési, gazdálkodási eredmények kicserélésére. Több helyen nem fordítanak kellő figyelmet a szakemberek anyagi és erkölcsi megbecsülésére, mint például Palotáson és Szurdokpüspökiben. A feladatunk javítani a gazdálkodást, megőrizni az életszínvonalat. Az üzemek nagy részében ez gyakorlat is. Javult a vezetők kezdeményezőkészsége, a közgazdasági érzékenységük. De a kedvező tendenciák mellett né- hányan csak késve reagálnak a megváltozott körülményekre. A járás mezőgazdasági üzemeinek a lehetőségek maximális kihasználására kell törekedni, javítani kell a termelést, gazdálkodást, bővíteni kell a kiegészítő tevékenységet. A növénytermesztésben meg kell szüntetni az indokolatlan termelési és jövedelmezőségi eltéréseket. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a háztáji és kisegítő gazdaságokra. Az állattenyésztésben is feladatunk a mindenkori piaci igényekhez igazodni, a tenyésztői és gondozói munkát magas szintre emelni. A juhtenyésztésben a szakmai színvonal emelésével emelni kell a jövedelmezőséget. A járás mezőgazdasága fejlődésének igen fontos tényezője a kiegészítő tevékenység dinamikus fejlesztése, a helyi lehetőségek hasznosítása, az üzemek közötti együttműködés megteremtése. Nagyobb figyelmet kell fordítani ap eddigieknél a megyei, járási ipari üzemekkel való együttműködésre. A kedvezőbb eredményeket felmutató üzemek segítsék az alacsonyabb hatékonysággal termelő gazdaságokat. Ez meg- nyilvánulhat közös feladatván lalásban, szakmi tanácsadásban, jó tapasztalatok átadásában, esetleg szakemberek cseréjében is. De valamennyi üzemünkben következetesebben kell foglalkozni a vezetés, irányítás színvonalának emelésével, tervezési, termelési, gazdálkodási és pénzügyi fegyelem, valamint a közgazda- sági szemlélet erősítésével. A pártszervezetek legyenek mindenütt jelen, mint biztos támaszai a gazdasági munkának. Teljes összefogásra, az erők koncentrálására van szükségünk," mert a járásunknak a mezőgazdálkodásban nagy felelőssége és kötelezettsége van. Aki jó helyre csöppent A hatalmas csarnok egyetlen vibráló dübörgés. Jószerivel a mellette álló hangját is csak úgy érti meg az ember, ha a szemével „rásegít”, s figyeli a száj mozgását. Gyurics Józseffel is így kínlódunk egy darabig, míg aztán megunja. Legyint, társát lépteti helyébe és behúzódunk a termelésirányítók irodájába, amely, mint egy csendes sziget a hangkavargásban. — Magának — mondja —, biztos szokatlan ez a lárma. Igaz, eleinte én is így voltam vele, de hosszú ideje már fel sem veszem. Előbb-utóbb mindent megszokik az ember. Ki könnyebben, ki nehezebben... — Magának, hogy ment? — Nem is tudom... Talán könnyen. Valószínűleg azért, mert ez a munka első látásra megtetszett. Pedig úgy csöppentem bele, mint Pilátus a krédóba. Kérdésre nem is vár, sietve fejti meg a rejtélyt. — Pesten születtem, ott is nőttem fel, s mit ad isten, ide nősültem Tarjánba. Hallottam már a kohászati üzemekről, így a legelső utam idevezetett. A felvételnél tanácsolták, tanuljam ki a hengerészszakmát. Mert, hogy szép, jól is lehet keresni vele, ami ugye, egy fiatal, szinte nincstelen újházas esetében nem egy hátrány. Hallgattam a szóra, s mint látja, azóta is itt vagyok. Tizenkettedik esztendeje immár. Kint, a hatalmas méretű, vastag falú üvegablak előtt daru emel hatalmas acélszalag tekercset, s bár a gépben még ott vékonyul az előző adag utolsó néhány métere, már fűzik be a megmunkálandó, újabb anyagot. — Maguknál ennyire sietős a munka? — Mi ezt így szoktuk meg. A hengerészek egyébként is a hajtás fajtából valók. Persze, hogy ilyen folyamatosan tudunk dolgozni, az a vezetőink érdeme is. A jó szervezésé. Hiszen megenné a fene az egészet, ha erre kellene várni, meg arra, ha nem működne minden óramű pontossággal. Látja, itt nem lát bent ücsörögni egyetlen művezetőt sem. Állandóan kint vannak közöttünk, s ha valami hiba akad, azonnal intézkednek. A harmincegy éves Gyurics József a húszhengeres gépen csoportvezető. Igaz, már hosz- szú ideje. — Akkor maga korán „befutott. .. ” — Nem nagy tisztség ez. De egyébként sem én vagyok itt az egyetlen ilyen. Nézzen csak körül! Jószerivel minden gép mögött fiatalokat lát. Az utóbbi néhány évben végbement a nagy váltás: nagyon sok idős szaki ment nyugdíjba, tán’ mutatóba van egy-kettő belőlük. És hogy átvettük a jelképes stafétabotot, az kötelez! Igen jó munkások voltak. — S maguk nem kerültek lépéshátrányba ? — Nem hinném. Sőt! Január elsejétől ezen az első gépen — mutat ki az ablakon — bevezették a folyamatos műszakot, hamarosan mi is sorra kerülünk, úgyhogy számottevően megnőtt a termelés. Huszonnyolcezer tonna helyett, ebben a rendszerben, harminc- kétezret várnak el tőlünk az idén. — Meglesz? — Korai lenne el kiabálni, hisz’ ez sok minden függvénye. És egyébként is, mi még nem tudjuk, mivel jár ez a folyamatos műszak. Hogy hogyan fogadják az emberek. Egy biztos: így, a család szempontjából, jóval nehezebb lesz. Mert akkor nem számít majd, hogy ilyen, vagy olyan ünnep, esetleg szombat van. Nekem is van egy nyolc-, meg egy ötéves kisfiam. Ráadásul a feleségem a vendéglátónál dolgozik, s őneki vasárnap is be kell járni munkába. Hát, keveset leszünk együtt, az már szinte biztos. — De — gondolom — anyagilag jobban kijönnek majd. — Valószínű. Bár mi most sem keresünk rosszul. Havonta haza tudom adni azt a hat és fél, hétezer forintot. Úgyhogy ne higgye, nálunk minden a pénz. Persze, jó ha van, mert nagyon sokba kerülnek a gyerekek és az élet is egyre drágább lesz, de egy boldog családi életet nem lehet megfizetni. Olajos kezét dörzsölgeti elgondolkodva. — No, de — néz fel rövid hallgatás után —, majd meglátjuk. Egy biztos: mi a munkától nem félünk. Nem dicsekvésképpen, de elmondom, hogy a csapatunk egymásután ötször nyerte el a Vállalat kiváló brigádja címet, s ez már önmagában is jelent valamit. És vannak néhányan kiváló dolgozók, minőségi dolgozók, Tóth Pálnak még kormánykitüntetése is. Úgyhogy, mi adunk, s jóleső érzés, hogy ezt meg is becsülik. Ennek is köszönhető, hogy közöttünk nincsenek morcos, örökké elégedetlen emberek. Jó a hangulatunk, na! Látom, fészkelődig már a széken a széles vállú hengerész. — Nincs több ideje? — De van. Úgyis éppen most lett volna esedékes a váltás, amikor maga jött. Mert tudja, ezt a munkát nem lehet négy óránál tovább csinálni. A nagyfokú koncentrálás, a szüntelen figyelés rettenetesen kifárasztja az ember idegeit. S, ha már érzi, hogy csökken a figyelem, inkább átadja a gépet a váltótársnak, semmint, hogy selejtet csináljon. Erre nálunk egyébként is fokozottan kell ügyelni, mert egy milliméter alatti szalagot hengerelünk. Olyat, mint a lehelet. És csak egy mellényúlás kell, egy pillanatnyi* kihagyás, s máris megvan a baj. Tényleg nem babra megy a játék. — Elégedett magával? — Látja, ezen még nemigen gondolkodtam... Tudja, évek kellenek ahhoz, hogy az ember úgy istenigazából megtanulja ezt a munkát. Én most már úgy érzem, benne vagyok. És nagyon szeretem ezt a szakmát. E lőre néz, ki az üvegen túlra, ahol az erős fényben meg-megcsil- lanva surran a gépen az acél végeláthatatlan szalagja... Karácsony György NÓGRÁD — 1982. február 28., vasárnap
