Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

Szombati *crrsapiátAk Mondjuk: Tűzzetek rá új zászlót! 140 éve született Szentgyörgyi István Mottó: „Minden © Láz ez vagy mákony, ha ugyan hasonlítható annak hó­dító érzete a péntek 10 órá­ig tartó lebegéshez. Mert az ember bemegy a lottózóba, előguberálja a forintokat és megveszi a jövendő csodaho­zót. Nyamvadt kis papír. Jobb időkben négymilliót is kifizettek néhány ráfirkuntott ikszért. Van, aki esküszik, hogy a családi évszámok az egyedül üdvözítőét, mások szabályos lottóhúzást rendez­nek otthon a nyilvánosság teljes kizárásával (pogány szo­kás, ősemberi Idők: eltáncol­ják a vadászatot...). Megint más az aznap látott gépko­csik rendszámát véli nyerő­nek, és van, aki már 20 éve ugyanazokat a számokat húz­za át. Legendák keringenek szenvedélyes játékosokról, akik ezreket költenek heten­te a szerencsére, és tudni vélnek a lottózóban elbukott milliomosokról, akiket Fortu­na kegyeiben részesített ugyan, de méltatlanok lettek a kegyre: elherdálták a könnyen jött pénzt Na, az ember ugye túljut a rítuson, behajítja a szelvényt a ládá­ba, és szövögeti álmait Mert ugye, ha én megnyerem azt a szerény kétmilliócskát, én akkor aztán . , . Van idő, hi­szen még péntekig bő negy­vennyolc óra marad az áb­rándozásra. A ház az .kell, aztán berendezem, jöhet a kocsi, elmegyünk Japánba... És itt a péntek. Megáll az élet A lottózó feszülten fi­gyel, az igazi játékos szuge- rálja a rádiót. Sorolják a számokat Szárnyasáégett re­mények hullnak a földre. • — h — s* L MONDJUK: ? ■ Bár megtanultam megismer­ni a hazugságot és az emberi értelem sztereotípiáit, tovább­ra is hiszek bizonyos igazsá­gokban, amelyeket egyszer ta­lán mindannyian a magunké­nak vallunk. (Isaac Beshevis Singer) •ir Magamról beszélek, de az ügyre gondolok, ök az ügyről szórói eszébe jut vaiakinek valami" © Számoljunk csak: 1 millió 425 ezer 640 forint! Az egy­szerűség kedvéért kerekítek 1 millió 400 ezerre. 1 milliót azonnal beteszek a bankba, kétszázalékos kamatra, az ugyebár húszezer forint tisz­tán, az annyi mint 1666 fo- rint/hónap. Ha emellett még vállalok egy négyórás éjjeli­őri állást, akkor a jelenlegi fizetésemnél vagyok. Azaz, máris javul a helyzetem, hi­szen a fennmaradó időben is vállalhatok „maszek mun­kát”. Most lássuk, mit kezdjek a 400 ezerrel! A legfontosabb: veszek tizenöt franeiakré- mest. Ez méltányos. Még min­dig marad 300 325 forint. 25 forintért egy csomag Wilkin­son pengét. Nem annyit, nem ér meg! Inkább egy japán rosttollra herdálom-a huszon­öt forintot. Micsoda pech, hogy épp a múlt héten vet­tem egy pár cipőt! Most azt is vehetnék. Persze egy far­mer sem ártana. Igaz, a mos- tanin még csak egy folt van, de mire egy Traperre bukkanok, addig gyarapodhat. Az annyi mint mínusz 700 forint. Még mindig marad 309 400. Papír­zsebkendőre akár 400 forintot is áldoznék, de többe kerülne leutazni Zalaegerszegre. (Ál­lítólag ott most kaptak fél lá­dával.) Ejnye, hogy ez nem jutott eszembe! Ki kell fizetnem a könyvesbolti tartozásomat! No most már jó lesz vigyázni! 307 855 forinttal az ember már nem nagyon ugrálhat! De üsse kő! Azért az 5 fo­rintért vennék egy lottószel­vényt. Egyszer ezt is ki kéne próbálni ... — tér — Gondolatok beszélnek, de magukra gondol­nak. (Karl Kraus) "fr 'Részeg emberrel nem lehet vitatkozni, akármitől rúgott is e K. J. turbina-segédszerelő álmot látott, könnyű, kelle­mes, örömtől vibráló látomá­sa volt Mátyás-nap hajnalán. Az álom moziszerúen pergett mindenféle zavaró körülmény nélkül, színesben, nagyképer­nyőn, sőt lélekvidító zenei aláfestéssel. így kezdődött: ki­lépett a napfényes teraszra, mögötte felvillant a ház üveg­fala, szólt a zene, valahonnan a fagyalbokrok felől, elindult mezítelen lábbal a harmatos, selyrhes füvön a parknyi kert közepe felé, ahol a fürdőme­dencét sejtette ... A me­dence tényleg ott volt, ahol gondolta, vize kékeszölden vibrált a napfényben. K. J. nyújtózkodott, majd fejest ugrott, izmai megfeszültek, Később kijött a vízből, megtörülközött a finom frot­tírban, letelepedett a kerti asztalhoz, a napernyő alá és narancsleveket ivott, Roth­mans cigarettájának finom­kék füstjéből karikákat fújt egy szőke nő felé, aki a má­sik fotelszéken ült bikiniben és nem tett mást csak kedve­sen mosolygott. Milyen szép az élet! — mondta csak úgy a semmibe, mert közben a szőke nő eltűnt valahogy, de ez csepet sem zavarta. Tudta, hogy visszajön, ugyan hová is mehetne, amikor itt min­dene megvan, amikor itt mil­liók hevernek a zöld pázsi­ton. A milliók! Azokat az öt számnak köszönheti: 19, 24, 47, 58, 62 . . . És akkor fel­ébredt, a számokra pontosan emlékezett, nem gyújtott vil­lanyt, gyorsan felírta a fal­ra .. . Reggel első dolga volt a számokat lemásolni . . . De a falat is álmodta (pat) be: bortól, hatalomtól, dialek­tikától, vagy pénztől (Gilbert Cesbron) ☆ Csak a tekintetünk találko­zott, de máris tegezódtünfo. (Krecia P.) * A pillanat zaja az ófSkké- valóság zenéjét majmolja. (Rabindranath Tagore) SZEREPEI megformálásá­ban a szülőföld tájai, embe­rei segítették: „Az én falum egy kifogyhatatlan tárház a jő színpadi alakításokban" — ír­ta. Az a világ tükröződött mű­vészetében, amit gyermekkorá­ból, szülőfalujából (Diósjenő- ről) hozott. Egyik legkedve­sebb szerepéről a Zsiga ci­gányról mondta, hogy nem színpadon érezte magát játszá­sakor, hanem Diósjenőn, a fel­végen: ,,Ott díszeleghet ne­kem akármilyen színpadi dísz­let, nem látok én mást, mint azt a faluvégi kunyhót, mely­ben az öreg Ádust láttam és hallottam, kinek emlékét sze­repemben holtomig őrzöm. Nyakas Feledi Gáspár kincs­kereső kántor, Csuparés mol­nármester, Gonosz Pista, Sass István, Zagyva Tamás koldus­vezető, tömlöclakó Piros Pista, Peták János, Pandúr komisz- szárius, Vén bakancsos, Már­ton csikós „mind ott lakott éá lakik az én kis falumban”. Bár élete nagy részét Ko­lozsvár színpadán töltötte, a szülőföld szeretete egész életén át elkísérte. Egyetlen monda­ta is jól jellemzi ezt, mellyel A cigány című írása kezdő­dik: „Nem mondok nagyot, mikor azt mondom, hogy ke­rek, szép Magyarországon nincs olyan falu, mint az én szülőföldem, Diósjenő.” Min­dig az életet vitte színpadra, nem papírfigurákat Ez*rt volt az, hogy népszerűsége nem maradt a színház falai között; az utcán, ahogy Donáth úti kis kertje felé bandukolt, em­berek, nézők állították meg, hogy kezet foghassanak vele. Ez a népszerűség egész életén ét elkísérte, s a legváratlanabb pillanatokban átsegítette ne­hézségein. Mi az, ami naggyá teszi Szentgyörgyit? A FELÜLETES ícéletű em­berek szemében bizony érték­devalvációnak tűnhet, hogy Szentgyörgyi Istváfi olyan szín­padi műfajnak reprezentatív képviselője, amely a mai szín­házban, s korábban sem tud­ta megvetni igazán a lábát. A népszínművek a maguk sal­langjaival és az idők folya­mán klisékké formálódott tí­pusaival: a duhaj parasztle­génnyel, a kikapós menyecs­kével, a jámbor falusi virág- szállal és az obiigát zsidó sza­tócsai, főleg pedig a valóban itűnő és az életet visszatükröz- tetni tudó népszínműírók epi- gonjai miatt valóban tért vesztett a magyar színpado­kon. •A kisorsolt szót Sztrés Zoltánná Balassagyarmat, Nádor tlt SS. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyvutalványt — postán küldjük el! Továbbra Is várjuk olvasóink javaslatait: A javasolt szó — a mellékelt szelvényre írva — március 6-ig küldhető be szerkesztő­ségünk elmére (Salgótarján, Falócz Imre tér 4. 3100). A borítékra kérjük ráírni: ;,Egy szóval is nyerhet!” Szombati társasjáték cí­mű rovatunkkal március 13-1 számunkban jelentkezünk ismét. A népszínművekben játszott bravúrszerepek mellett a klasszikus szerepek kiváló megformálásával (Falstaff, Mephisto, Kent, Tiborc, Luci­fer stb.), a Seribe-, Feuillet-, Sardou-darabok elegáns már- kiainak alakításával cáfolta Szentgyörgyi a besuatulyázó szándékot. Nem válogatott a szerepek között: „Színész va­gyok, akinek mindegy, hogy nyúlfarknyi szerepet kap-e, vagy százoldalast. Nincs rossz szerep, csak rossz színész.” Micsoda tettvágy micsoda életerő kell ahhoz, nogy vala­ki 72 évesen még képes legyen megújulni, újat, de mégis a tőle évtizedeken keresztül megszokott kiemelkedő színvo­nalút nyújtani! Szentgyörgyi — kit valamennyi ismerője csak Pista bácsinak szólított, s kit 40 éves korában művé­szetét elismerő humorral az „öreg Szentgyörgyi”-ként em­legettek, és kit életének nyol­cadik évtizedének elhagyása után is ezrek csodáltak fiata­lossága rríiatt — képes volt erre. Ekkor csapott fel moziszí­nésznek, s e szerepkörben is önmagára talált — hű maradt korábbi művészi hitvallásához. A Janovics Jenő alapította filmstúdióban készült ‘el a Bánk Bán, a Tolonc, a Sárga csikó, a Tetemrehívás, a Ta­nítónő, a Liliomfi, a Vén ba­kancsos és fia a huszár, éa még jó néhány darab filmvál­tozata. Sajnos az utókorra mindössze a legutóbbiból ma­radt kópia, s ez sem tudja visszaadni Szentgyörgyi színes hanghordozását, hiszen a kor technikai lehetőségeinek meg­felelően valamennyi némafilm. A film megtekintése során azonban szinte fel sem tűnik, hiszen annyira kifejező, any- nyira „beszédes” játéka, hogy talán csak az, időnként vissza­térő feliratok nem engedik feledni számunkra. A mai szí­nésznemzedék számára erről a filmről lehetne tanítani a re­alista színjátszás fogásait. ezt Irta testamentumá­ban: „Itthon, határokon túl, a régi és közelmúltban a ko­lozsvári színház a magyar és általános kultúra nevében zászlót bontott, a zászlóra írott harcosok között 69 éven ke­resztül egy név mindig helyet foglalt. A zászlót az idő fosz­lányokra tépte. A rajta levő nevek viselőikkel együtt a fe­ledés homályába merültek! A zászló szertefoszlott, csak rúd- ja maradt emlékül. Ezt a zászlórudat egy kilencvenéves vén harcos tartja szikár, cson­tos kezében és átadja nektek, ifjú nemzedék! Tűzzetek rá új zászlót _” V égh József Budapest kiállítóterem Tarján monográfusa volt Jövőre lett volna hatvan­éves a Vas megyei Velemér tanítójának fiaként 1923. au­gusztus 1-én született Szabó Béla. A falusi nép szerétetét innen merítette, a néptanító­ság iránti romantikus és tisz­ta érzései e térből és egysze­rű élethelyzetből származtak. Ezek az érzések teleivodtak magatartásába. Ezért volt mindig nyitott a körülötte zaj­ló életre, ezért akart segíteni mindig és makacsul újra és újra azoknak, akik — úgy vél­te — rászorulnak támogatásá­ra. Biztatott szóval, tetteivel, magatartásával. Az embert formáló és embert pusztító Horthy ellenforradalmi évek utolsó időszakában ez az érzés: a nép szeretete moz­gatta testét és szívét, akkor is, amikor a Csohány Endre ve­zette, kiskatonákból, egyete­mistákból, köztisztviselőkből szerveződött Görgey-zászlóalj tagjaként a felszabadulásért harcolt; a felszabadítóként ha­zánkba érkező szovjet csapa­tokkal fegyveres együttmőkö- dést talált. .\z 1945. utáni évek hosszú ideig boldogság időszakát je­lentették számára Az if júsági mozgalom, aztán a tanítósko­dás, a tanárkodás, amiért élt­halt, A szóbeliség, a szép szavú közlés igénye végre beteljesed- . hetett életében. Néhány év múltán azonban az eddig egyenes vonalú élet is megtört. Hogy újra megta­lálta önmagát, hogy az okta­tás, a műve'SJé'. a történe­lem, a történetírás területén dolgozhatott iámét, abban nagy szerepe volt unnak is, hogy a megye, Sa'gótarján fiává fo­gadta. 1J82. február 1-én bekö­vetkezett haláláig úgy is tar­totta: Nógrád a második szü­lőföldje. SZELLEMI KITELJESEDÉSE NÓGRADBAN 196«. és 1974. között dolgo­zott a megyében. Kezdetben a József Attila Művelődési Köz­pontban. Munkájában a fel­nőttoktatás igen jelentős sze­repet kapott, ennek következ­tében országos figyelmet is ki­vívott. Remélem, sokan emlé­keznek még arra a munkára, amellyel a munkások művelt­ségének fejlesztéséért fárado­zott. A tevékenységét „mizser- fai példának" nevezte, és az akkori időszakban — a hatva­nas évek második felében — ezen n címen publikálta is. Még bekapcsolódott az acél­gyári kultúrházban elindított vizsgára előkészítő tanfolyam megszervezésébe is, de szíve már tovább húzta. Nagy és szép feladatot kapott: Nógrád megye történetének 1848—1918. közötti feldolgozását várták tőle. Látom, ahogy a témával elegánsan, stílusosan birkó­zott, és sok kedvezőtlen körül­mény legyőzése után megszü­letett a mindmáig legjobb ösz- szefoglalása e kornak. Emel­lett olyan termék is megszüle­tett, mint Salgótarján törté­nete, amelynek nemcsak szer­zője, szerkesztője is volt. Az­tán újabb feladatok, újabb je­lentős sikerek — és apró zök­kenők következtek: a karancs- berényi partizánmúzeum első kiállításainak megtervezése, Salgótarján történetét első íz­ben feldolgozó kiállításban va­ló közreműködés. A szécsényi múzeum igazgatása egy ele­gáns oldallépés volt, de itt is megtalálta, felderítette a nem­zeti kincsünket jelentő két ősnyomtatványt, amelyet az országos sajtóban publikált. Végül az új munkahely már Budapestre vezette vissza, de a történeti kutatást nem hagy­ta abba: utolsó szellemi ter­mékeként is számon tartjuk az új salgótarjáni múzeum állan­dó kiállításához adott megala­pozott segítő javaslatait. Nyolc év Nógrádban. Ezalatt számtalan ismerősre, barátra tett szert. Körülötte mindig iz­galmas volt a levegő. Ha fá­radt volt, akkor is kész volt a szellemi, a valóságos szel­lemi csatára. Ha meg jó ked­ve volt, nevetett, vidám volt kö­rülötte minden és mindenki. Fi­atalok — a mai középgeneráció Tarjánban élő humán értelmi­ség, a népművelők és a muzeu- lógusok őrzik sztorijait, célt mutató megjegyzéseit, őrzik az embert, a történeti múltunkhoz felelősséggel és nagy szakis­merettel közelítő tudós-kutató alakját TOVÁBBI TERVEI Sok élményem van róla. Az első ízben megjelenő monog­ráfiakötetben szerzőtársak vol­tunk. A kötet megírásának öröme, gondja, a kutatás, az állandó utazgatás kínja, aztán az első és végső siker ezer­nyi szállal kötött össze ben-, nünket évekig. Őrzöm emlé­kezetemben, mint azt a kuta­tót, aki önzetlenül atadja a fe­jezetemhez tartozó cédulaada­tot. Nem felejthetem el a törté­nelmi szituációk megítélésében elmondott konzultációs jelle­gű, vagy egyszerűen a dol­gok menetén gondolkodó és maga elé merengő segítőkész magatartását. Őrzöm emléke­zetemben, a kutató etikai ma­gatartására, biztonságára uta­ló megjegyzéseit, véleményét. 1981-ben, egy verőfényes májusi napon találkoztunk. Hamarosan egyik kedvenc té­májára kanyaradott a beszél­getésünk: Repeczky Ferencről az 1848—49-ek forradalom és szabadságharc nógrádi kor­mánybiztosáról, Kossuth hívé­ről akart dolgozatot írni. Az általa is oly nagyon szeretett reformkorról. Biztattam és biz­tosítottam : évkönyvünkben fenntartjuk dolgozata számára a helyet. E hely — ma már tény — mindig üres marad. Nem sok híján tényleg tu­dós lett. Élete, életműve tor­zó, de így is lezárt. Hobbija és szórakozása is munkája volt. Törekvéseiből vajon mi marad ránk, az őrzőkre? Va­jon lesz-e, aki kutatási témá­it folytatni tudja, meri? Dr. Horváth István Oj reprezentatív kiállító­terem nyílt a főváros szívé­ben, az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél. A Budapestről el­nevezett kiállítóteremben el­sősorban fiatal kortárs képző­művészeknek, ipar- és építő­művészeknek kívánnak be­mutatkozási lehetőségeket te­remteni. Egyidejűleg a város­politika időszerű eseményeit, terveit, lehetőségeit is itt mu­tatják be a lakosságnak. Le­hetőséget teremtve a közön­ségnek véleménynyilvánítás­ra, észrevételezésre. Az első kiállítást a Fasiz­mus áldozatai című emlékmű­pályázat anyagából állították össze. A pályázaton 54 szob­rász, illetve szobrász-építész alkotópáros tervei láthatók. A tervek szerint évente hat kiállításnak ad majd helyet a Budapest kiállítóterem. Bi­zonyára érdeklődés kíséri a Környezetünk — a tervtől a megvalósulásig című kiállí­tást, amelyre a II. nemzetközi színdinamikai konferencia al­kalmából kerül sor. Kiállí­tást terveznek a nemzetközi kerámiaakadémia budapes­ti ülése alkalmából. A tervek közt szerepel az elmúlt öt esztendőben készült és felál­lított szobrok köztéri képző- művészeti alkotások bemuta­tása is. (Csak 1982-ben 11 millió forintot áldoz köztéri szobrokra a főváros.) Decem­berben a Kodály-centenári- um alkalmából a művész személyével és alkotásaival kapcsolatos képzőművészeti alkotásokat láthatja a közön­ség. A kiállítóterem 364 négy­zetméteres, meglehetősen tá­gas. Az emeleten előadóte­remben a kiállításokhoz kao- csolódó rendezvények, viták, fórumok, művész-közönség találkozók kaphatna^ helyet. Képeink a Fasizmus áldoza­tai című emlékműpályázat anyagát felölelő első kiállí­táson készültek. 8 NÓGRÁD - 1982. február 27., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom