Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

Új sorozat Pécsi Sándor filmjeiből Ifefcete Gywia Ahogy » régiek mondták, százhuszas tempóban élt. Nemcsak a civil életben — a színpadon, a filmen is, még rádiószerepléseiben is ott vib- ráltatta ezt a különös sietsé­gét, anélkül, hogy megsebez­te volna ezzel figuráit. Ez a színész — úgy idomította ma­gához még a legextrémebb fi­gurákat is, hogy mindenkinek az volt az érzésé — ezt egye­nesen Pécsinek írták, legyen volt a szerző MillerT Shakes­peare, Bródy, Pagogyin, vagy Show. Talán azért is igyeke­zett ennyire, hogy mindenben bebizonyítsa kivételes átlé- nyegülési tehetségét —, ka­méleont megszégyenítő átala­kulási parádék lényegében szerepei — egyik este, mint klasszikus görög dráma vak hírnöke, másnap, mint társal­gási komédia elegáns pozőre lépett a publikum elé. Sietős szerénységgel, mintha azt su­gallta volna, korai az ünnep­lés, nézzétek meg majd a következő darabban! Hihetet­len sokat játszott — és sze­rencsére — nagyon sok nagy­szerű alakítását őrzi szá­munkra a telerecording, meg a film. A televízió bölcs megfonto­lásból most vasárnap délutá­nonként Pécsi Sándor előtt kíván tisztelegni, s a váloga­tás valóban figyelemreméltó. A több mint 50 filmből, amely­ben láthattuk, most tízet újí­tanak fel. Az egykori jegy zagy ak or­rok, majd rendezőgyakornok, aki lényegében csak 1946-ban kezdhette színi pályáját Vár- konyí Zoltán Művész Színhá­zában — szinte színpadi kar­rierjévé* egyidőben lépett a kamerák elé. Ez máris olyan sikerfilmekben debütálha­tott, útónt a Talpalatnyi föld és a Mágnás Miska. Az élet­vidám, becsületes, okos pa­rasztember alakítójaként em­legették leginkább, míg az ötvenes évek elején divatba jött realista — kosztümös adaptációk ideális főhősét meg nem lelték benne. Pécsi még ezekben a sokszor non éppen «zeHden aktualizált át­ültetésekben ta remekelt, né­ha csak azért lehetett elhin- Tii —, mert ő mond­ta : . . A színész korai kor­szakából bemutatják az 1951- ben készült Különös házas­ságot. Keleti Márton filmjé­ben Somlay Artur, , Benkő Gyula, Gábor Miklós, Örkényi Éva a partnerei. Ugyancsak Keleti nevéhez fűződik nagy zeneszerzőnk, Erkel Ferenc életének romantikus filmre- vitele is, Békeffy István és Thurzó Gábr könyve nyomán. Ä címszerepben Pécsi most is nagyszerű, talá a legizgalma­sabb ebben a kor sablonjait sok mindenben másoló pro­dukcióban, ahol mellette Szö­rényi Évát, Major Tamást, Gábor Miklóst, Uray Tiva­dart, Ajtay Andort láthatjuk, illetve a Magyar Állami Ope-' raház számos azóta elhunyt kiválóságát. Dandin György, avagy A megcsúfolt férj — már 1955- ben hagyta el a műtermet, s benne egy nagy színházi si­ker visszhangzik, annál is inkább, mert ezt is Várkonyi Zoltán rendezte a klasszikus Moliére-vígjáték nyomán. A szereposztás itt is parádés: Pécsi oldalán Mészáros Ági, Olthy Magda, Uray Tivadar, Kállai Ferenc, Sulyok Mária, Szirtes Adám. A csehszlovák filmekkel közös produkcióban forgatták az ötvenes évek vé­gén Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regé­nyének adaptációját, amelyet Apáthi Imre és a rendező, Bán Frigyes alkalmaztak a hetedik művészet nyelvére. Bélyi János szerepében Pécsi megint mindent elmondott, amit a kedélyes, nemes indu­latoktól vezérelt, tisztességes kisemberekről tudott, a ma­ga angyali humorával. Eb­ben Törőcsik Mari és Karol Machata voltak partnerei, míg az Üj Gilgamesben Dar­vas Iván, Dómján Edit, Asher Oszkár, Gőzön Gyula, Házy Erzsébet, Kiss Ferenc, Dal- los Szilvia, Rajz János, Sza-1 bó Ernő, Sinkovits Imré ját­szanak vele. Az Űj Gilgames már korántsem csak a kedves Pécsi arcát rebbenti ránk, Sze­mes Mihály filmje kemény Pfii Iliiül 11 Illír1;'1 ;l 1 3 ij * |í|-y. If m CTÉit,.f' |s||i iij1 * i^iSi iiii"- . "f ■ír Pécsi Sándor otthonában dráma élet és halál mezsgyé­jéről, egy Mikológiái kórház hétköznapjairól. Megint más világot idéz a Tolnay Rajos írásai nyomán megszületett A pénzcsináló, amely egy nagy- zoló kistisztviselő komédiája a századelő korából. Bán Fri­gyes filmjében Pécsi a cím­szereplő, partnerei Gobbi Hil­da, Békés Itala, Esztergályos Cecília, Egri István, Kemény László, Ungváry László és egy epizódban maga a rende­ző, Bán Frigyes is megjelenik. Valóságos ____ t ar Viktor özvegy noapOt című kxxnádSQa, egy veszedelmes házasságszédei- gő és áldozsctaiiiak története Garas Dezső, Mezei Mária, Békés Itala, Sütő Irén, Máthé Erzsi, Soós Edit, Szemere Ve­ra, Szakács Sándor és termé­szetesen Pécsi Sándor közre­működésével. Liszt életének nagyszabású feldolgozása a Szerelmi ál­mok, Keleti Márton alkotása, amely szovjet—magyar össze­fogással készült. Sinkovits Im­re mellett, aki a címszerepet alakítja Pécsi ugyan csak „másodhegedűs”, de mégis ta­lán ő a film egyik leghihe­tőbb alakja, A romantikus história után más színeket hoz elénk az ugyancsak Keleti nevéhez fűződó, Fuss, hogy utolérjelek... Sztorija: vér lettan folytán az operettszín­ház számlaellenőre egy kém­kedési ügybe keveredik . . . Pécsi mellett a főbb szere­pekben Bodrogi Gyula, Zalat- nay Sarolta, Páger Antal, Bárdi György, Somogyvári Rudolf, Huszti Péter, Zenthe Ferenc, Inke László, Sunyovsz' ky Szilvia tűnnek fel. A tévében, maid a mcad- ben ta nagy siker» volt kast András Sebő a gyűrűn című dójának, amelyet Imre neve jegyzett Salgó kárnak nincs ktkmyfl dolga, míg rájön a Káldy-vfUa la­kóinak titkára . . . Pécsi Sán­dor, Latinovits Zoltán, Szabó Tünde, Kálmán György, Vár­konyi Zoltán, Ajtay Andor, Somogyvári Rudolf, Halász Judit, Kozák András a kétré­szes bűnügyi film főhősei. A tévé vasárnap délutáni sorozata nemcsak szórakozás, egyben tisztelgés is, egy gyors életű nagy művész, Pécsi Sán­dor előtt. Most lenne 60 éves. Nemlaha György SZOMBAT ESTE Szómba* van, ea­te hét óra. Apu valahová készül, Anyu va­lamiért haragszik. Katica az asz­talnál ül, és egy fürt szőlőt sze- melget Már har­madszor kérdezi: .Marikának fájt a hasa, mert sok szőlőt evett? ... Anyu!... Ugye, anyu?...” — de semmi válasz. Ka­tica most figyel­mesebben megné. zi az anyját, majd az apját, és ő is elhallgat. Apró ujjai tétován bab­rálnak a szőlő­szemeken. Kis idő múlva cinkosan az any­jára villan a sze­me, és hangosan súgja: — Haragban vagytok?... Anyu ... Ugye harag­ban vagytok? Nincs válasz. Az anyja fel sem néz: az ő tavalyi kockás szoknyácskájával babrál, ki­teregeti, elsimogatja a térdén. Katica most halkabbra fog­ja, s úgy kérdez, á szemével is, szöszke fejbólintásaival is: — Igen?... Anyu... Ha­ragban vagytok?... Igen? Türelmetlen mozdulattal fe­lel az anyja, de Katicának elég ennyi, máris tovább nyo­moz: — Miért vagytok harag­ban? ... — Anyuuu... Csend. Az apja a ruhásszekrényben motoz, kiránt egy nyakken­dőt — JÓI van már. EgyéLi: Jó­ban vagyunk. — Neeem — hózza a szót Katica, s gyanakodva az ap­jára nevet öt ne akarják be­csapni, ő úgyis tudja, hogy haragban vannak. Újra az anyját kérdezi, már nem kí­váncsian, csak a tiszta bizo­nyosságért: — Egye, Anyu, nem igaz?~l vagytok? gád nem avat — mondja az anyja’ ______„ ■ még jobban a kis íK zövetszoknya fölé hajót El rkell az alját bontani, le kell engedni, mert Katica sokat nőtt tavasz óta. Dühösen bevág valamit a szekrény aljába az apja. — Jó nevelés! Beszélj csak a gyereknek! Katica megrebben, hol egyi­kükre, hol másikukra pillant, s elgondolkozva egy hamvas- piros szőlőszemet dug a szá­jába. Valami eszébe jutott, egy­szerre az öröm izgalma derül fel az arcán. Kerek, nagy sze­mét az apjára függeszti, de az anyjának súgja, az előbbi han­gos sugdolódzással: — Anyuuu... Akkor elvál­tok ti is? — Hallgass már, és egyél! — szól rá az apja. Bosszúsan kioldja a nyakkendőt, s a tükör előtt újra megköti. — Hányszor mondtam már, hogy evés közben nem szokás be­szélni. Igaz... No, hát akkor egyél szépen. Katica engedelmesen szo- melgeti a szőlőt, de közbe- kőzben oldalt les. Amikor egészen a tükörhöz fordul az apja, fészkelődni kezd, megint elönti az a boldog izgalom. Már újra egy kis kofa, az arca csupa titokzatosság: az anyjához hajol, és aprókat bó­lintva, halkan sugdossa: — Ugye, ti is elváltok?..! Anyu ? ... Ugye elváltok ? ... Mert a Marika apukája és anyukája is elvált (Azt mond­ta rótok Anyu: „Nem sze­rették egymást”) és az a le®J érdekesebb, hogy azóta nem is egy házban laknak, és Mari­ka azt mondja, hogy most már két apukája lesz: a régi meg egy új. Rengeteg cso­kit kap Marika; az az ember, aki majd apukája lesz, min­dennap eljár hozzájuk, és min­dig hoz valamit neki. Vasár­naponként meg a régi apu­ka jön érte, és egyenesen a cukrászdába viszi. Pedig ré­gen nem szokta vinni a cuk­rászdába, de most minden va­sárnap elviszi, és annyi kré­mest, minyont, tortaszeletet ehet, amennyit akar. Csengetnek. Anyu sóhajt, leteszi a kiá szoknyát és kisiet. Katica is lecsúszik a székről, de csak az ajtóig szalad, mert a sze- metesvödpr koccanásából tud­ja már, hogy a házmester jött a szemétért. Nem szereti a házmestert, mindig rákiabál a gyerekekre. Közben az apja a tükörtől az ajtóhoz sétál. Sötét van már odakinn, fúj a szél. Az utcalámpa fényé­ben esőcseppek futnak lefelé az ablaküvegen. Katica szeretné megkérdez­ni, hogy elmegy-e máshová lakni. Most rögtön elmegy? És ha csakugyan elmegy más házba lakni, ő is érte jön minden vasárnap, és cukrász­dába viszi? De aztán mégsem kérdez semmit, mert apu még egyre kifelé néz, nem fordul hátra, és így nem lehet tudni, ha­ragszik-e vagy sem. Amikor Anyu visszajön^ Apu azt mondja az ablaknál: — Ehh, pocsék idő ... — Ki­húzza az inggallérból a nyak­kendőt, és visszateszi a szek­rénybe. „Apó mégse megy el lakni’* — gondolja Katica, és ennek is megörül, mert akkor meg lehet játszani vele. S csakugyan: az apja átöl­tözik, és vacsoráig bújócskát játszanak az asztal alatt Anyu pedig a kis szoknyát varrja, jókat mulat rajtuk, és ha a szőnyeget összegyűrik. •A József Attila-dt)aa lró feb­ruár 26-án volt hatvanéves. Herei András: Eltűnőben Legelőször a lovak tűntek el. Aztán az istrángok szakadtak el Udvarokból a kihalt szekerek, a pattogások, az ostornyelek, és utoljára a dűlőutak, a gyalogösvények, ásott-kutak. Végezetül a talpak hült hona, a porból, a paraszt lábnyoma. 70 éve született Dánossy Lajos Jánossy Lajos portréja. Jánossy Lajos a kivá­ló magyar fizikus 1912. március 2-án Budapesten született, Édesapja a mér­tékügyi intézet matemati­kusa volt, s a Tanácsköz­társaság idején tanúsított tevékenysége miatt 1919 után emigrációba kény­szerült, ezér( fia Bécsben végezte' középiskolai ta­nulmányait, majd az otta­ni egyetemre is beirat­kozott. Később Berlinbe került, ahol egyetemi dok­torátust szerzett 1936-ban, huszonnégy éves korában, a kozmikus sugárzás tár­gyában Írott disszertáci­ója sikeres megvédésével. A később Nobel-díjjal is ki­tüntetett P. M. S. Blackett meghívta a londoni egye­temre, majd Manchester egyetemén tanított. A fiatal fizikus-professzor neve ekkor már egész Európában jól csengett. 1947-ben az ir kormány meghívására elvállalta az Institute for Advanced Stu­dies — az ír egyetem — kozmikusfizikai intéze­tének vezetését. Egyide­jűleg megválasztották az ír Tudományos Akadé­mia tagjául is. A dublini egyetem egyik vezető pro­fesszora volt, amikor kéz­hez vette a magyar kor­mány meghívását. 1950- ben tért haza Budapest­re. Az Akadémia azonnal rendes tagjául vállasztot- ta. Itthon Jánossy először az akkoriban épülő-szervező­dő szabadság-hegyi MTA Központi Fizikai Kutató Intézete kozmikus sugárzá­si laboratóriumát irányí­totta, majd 1956-ban — a legnehezebb pillanatok­ban — az ország egyik legfontosabb kutatóhelyé­nek az igazgatójának ne­vezték ki. Több mint egy évtizeden keresztül állt a KFKI élén; ez az időszak meghatározó fon­tosságú az intézet tör­ténetében is. Jánossy munkásságából a kozmikus sugárzás téma­körére vonatkozó dolgo­zatait a világon mindenütt használják, idézik. Első­sorban az úgynevezett le­vegőzáporok, mégpedig kü­lönösen az áthatoló és kiterjedt záporok elmé­letével vívta ki az őt vi­lágszerte övező szakmai megbecsülést, A nagy ko­incidencia-berendezé­sekkel végzett nevezetes kísérletes vizsgálataira — melyek az áthatoló le­vegőzáporokban előforduló elemi részecskék termé­szetét segítettek feltárni — máig sokan hivatkoz­nak. Fontos eredménye­ket tulajdonítanak neki ^ mezonkeltés és a levegőzá­porok problémáinak kvan­titatív tárgyalására vo­natkozóan is. Ebiekért a dol­gozataiért alig egy évvel ha- zatelepedése után, 1951-ben megkapta a Kossuth-díjat. Jánossy Lajos azok közé a tudósok közé tartozott, akik tudományos alkotó­munkájuktól nem vá­lasztották el az ismeret- terjesztést sem. Még a középiskolai fizikaoktatás reformjában is • szívesen közreműködött, rendszere­sen látogatta a gimnázi­umok fizikaóráit. Emlé­kezetes televíziós ismeret­terjesztő előadássorozata mellett a lapokban Is gyak­ran felbukkantak színes és érdekes cikkei. A gra­vitáció és az atomok közöt­ti kapcsolatokról éppoly természetességgel érteke­zett, mint az oktatás és Iskolai túlterhelés kérdé­seiről. Köztudott, hogy János­sy az MSZMP Központi Bizottságának tagjaként a hazai tudománypolitikai irányítás egyik kulcssze­replője volt. A legkülönbö­zőbb fórumokon: kongresz- szusi előadásain, v akadé­miai bizottsági üléseken, a magyar tudomány ered­ményességéért, de az eh­hez szükséges feltételek megteremtéséért is sikra- szállt. Mindazokon az őr­helyeken szolgált, ahol a magyar fizika és mate­matika ügyét — akár ha­zai, akár nemzetközi tes­tületekben — hatékonyan képviselni lehetett Négy esztendeje, 66 éves korában — szívroham kö­vetkeztében — hunyt el. Szimbolikus, hofey éppen óralátogatásra indult egy középiskolába: az utánpót­lás ügye volt talán utolsó gondolata. Szántó György Tibor NÓGRÁD — 1982. február 27« szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom