Nógrád. 1982. február (38. évfolyam. 27-50. szám)

1982-02-27 / 49. szám

Bereali eredmények A Berceli községi Tanács eredményesen végrehajtotta az 1981. évi feladatokat Je­lentős útkarbantartási mun­kálatokat végeztek, amelyre -84 ezer forintot fordítottak. Ezen felül — központi kert­ből — a Bástya út felújításá­ra és szélesítésére is sor ke­rült, amit közlekedésbizton­sági okok is indokolttá tettek. A községben két és fél millió forint értékű társadalmi mun­kát végeztek. Nyolcvanezer forint ráfor­dítással megoldódott Bérce­ién a szemétlerakóhely kiala­kítása. az intézményes sze­métszállítás. Az oda vezető új út létesítéséhez a 'termelőszö­vetkezet 40 ezer forint értékű társadalmi munkát biztosított, de az együttműködés értelmé­ben a Pest megyei település­tisztasági kommunális vál­lalat is jelentős összeggel. 50 ezer forinttal járult hozzá a megépítéséhez. Gondot fordí­tottak a meglevő packok szé­pítésére, a szolgálati lakások, intézmények vízbekötésére. Ki­emelten foglalkoztak a szoci­ális feladatok ellátásával. Se­gélyezésre félmillió forint ju­tott. A feladatok ésszerű rang­sorolásával, takarékossággal sikerült az elért színvonalat megtartani az oktatási és köz- művelődési intézményekben. Ebben az évben többek kö­zött a Lenin út megépítése is szerepet a tervekben. Sort kerítenek a Jókai, az Alkot­mány, és a Rákóczi út kar­bantartási munkálataira. Vég­leges külsőt kap az Ifjúság úti parkosított terület. Folya­matosan figyelemmel kísérik a segítségre, segélyezésre szo­ruló idős emberek, nehéz anya­gi körülmények között élő családok helyzetét Kiemelt feladatot jelent az orvosi ren­delő bővítése és korszerűsí­tése. Természetesen az idei községíejiesztési feladatok eredményes végrehajtásában továbbra is számítanak a la­kosság társadalmi munkavál­lalására. Új szolgáltatás Közületek és a lakosság ré- kus író- és számológépeket szére új szolgáltatásként Iro- stencil- és könyvelőgépeket dagépek javítását kezdte el a javítanak, illetve elvégzik a Salgótarjáni Szolgáltató Sző- szükséges, elemeserét. Kapva vetkezet. A zagyvapálfalvai az alkalmon, a vállalatok volt. fodrászatban kialakított már eddig mintegy egymillió műhelyben zsebszámológépe- forint értékű javítási munká­két, elektromos . és mechani- ra jelentették be igényüket Benzinüzemű készülékek Késve bár, de egyre-másra készülékek, melyek kompli- érkeznek a VEGYÉPSZER sál- káltságuk, nagy méretük és gótarjáni gyárában a százha- pontosságuk folytán komoly lorobattai krakküzem doku- próba elé állítják a szakem- mentációi, technológiai leírá- bereket. Az összesen 70 millió sai. Miután a rendelésekért forint értékű munka első elír indított versenytárgyalást meinek gyártását már meg­megnyerték a tarjániak, itt kezdték, a gyártást szeptem- készülnek az üzemi gyártó bér végére kell befejezni. Bemutatkozik az Ifjúság Híven a hagyományokhoz, a pásztói járási KlSZ-bizott- ság ebben az évben is meg­rendezi a forradalmi ifjúsá­gi napok keretén belül a Művészet és ifjúság bemuta­tót. Március 15"én koszorúzá- si ünnepségre kerül sor az 1848-as emlékműnél. Ezt kö­vetően a Lovász József Mű­velődési Központban 16 óra­kor kezdődik a fiatalok mű­sora. Vers- és prózamondás­ban, ének-, zene- és néptánc­kategóriában léphetnek szín­padra a szólisták és az együt­tesek. A legjobbak a megyei bemutatón képviselik a pász­tói járást Nógrádiak Pakson Atomvárosi hétköznapok Vékony hóréteg az úton, mínusz két fok, metsző szél a lassan kúszó Dunáról — a tél erőtlen utóvédharca. A kerítés előtt autóbuszpálya­udvar, a kapun túl kezdődik az „atomváros”. Paks neve egyet jelent az első magyar atomerőmű építkezésével. Ha elkészül a négy reaktor, az ország innen kapja villamos- ; energia-szükségletének 113—SO százalékát. — Fokozza jelentőségét, hogy jelenleg máshol nem épül erőmű hazánkban. Tehát hosszabb ideig többletenergia­igényünk jó részét Paksnak kell biztosítani — mondja Balogh Ernő, az Erőmű Be­ruházási Vállalat főmérnöke, s hozzáteszi: — Vizsgázik itt a magyar ipar, az építők is, hiszen új technológiákkal is­merkednek meg, nagyok, a mi­nőségi követelmények. Jó né­hány vállalat pedig az itt szerzett tapasztalatait a KGST- kooperációban hosszú távon kamatoztathatja... Ennek egyik látványos je­le a magyar gyártmányú fű­tőelem-átrakó gép. A szocia­lista országok közül elsőként sikerült előállítani, s imitált körülmények között már tö­kéletesen működik. A premier persze az év közepén lesz, amikor az 1. számú atomreak­torba nukleáris anyag kerül. Addig azonban még állandó talponlét vár építőkre, szere­lőkre, vezetőkre. Hogy há­nyán dolgoznak az atomerő­mű építésén? Senki nincs, aki ezt pontosan megmonda­ná. " — Körülbelül tízezren... Kö­zöttük szovjet, NDK-beli, cseh­szlovák szakértékő, lengyel szakmunkások és csaknem hatvan magyar vállalat szak­emberei. A szervezés itt kulcs­kérdést — mondja Balogh Ernő. Siet egy kővetkező megbeszélésre. Az atomerőmű építkezésén nincsenek üres percek. Nincs vasárnap, ünnep. A feladat teljes embe­reket kíván. S hogy kik jöt­tek, jönnek ide? Olykor nap­jaink legnagyobb vállalkozá­sa is munkaerőgondokkal küzd. A beruházásnál több a munka, persze a fizetés is. De nem annyival, hogy csapatos­tul jelentkeznének. A város­ban, Pakson sem tudnak min­denkinek lakást adni. S mu­száj dolgozni mínusz tíz fokos hidegben és az acéleellák 40— 50 fokra felforrósodott leve­gőjében egyaránt Mégis, az ország minden tájáról vannak itt, közöttük Nógrádból. — Három esztendeje va­gyok Pakson. A KISZ felhí­vására jelentkeztem az épí­tőbrigádba a salgótarjáni sík­üveggyárból — mutatkozik be Kasléder Albert. Villanyszere­lő. A technikai újdonságok vonzották, tanulni akart — Az anyagiak sem voltak mellékesek — mondja szája szegletében halvány moeoiy- lyal. — A fizetés? — Hét és fél ezer. Ha túlórá­zunk egykét ezerrel több... — Áprilisban lesz két éve, hogy eljöttem. A Nógrád me­gyei Moziüzemi Vállalatnál dolgoztam — kapcsolódik a beszélgetésbe Syenes Szilvesz­ter. Tréfáskedvű ács. Meséli, hogy amikor először letekin­tett harminchat méter magas­ból, majd a szívéhez kapott. Már fütyörészik a zsaluzat te­tején. Most érkezett vissza Salgótarjánból. A „dekád”: ki­lenc nap kemény munka, az­tán öt nap pihenés otthon. — Egyéves szerződést írtam alá. Aztán még egyet. A nyá­rom már hazamegyek. Nehéz így távol a családtól. Otthon a két kisgyerek. Radícs Gyula a Nógrád A technikai újdonságok vonzottak — vélekedik Kaslédet Albert. — képek: kulcsár — gyei Állami Építőipari Válla­lat festője. Neki nem szokat­lan a távolság. Addig is járt Budapestre, Vácra, mikor, melyik építkezésre küldték. Nyugodtan, két füstkarika kö­zött mondja: A KISZ-épitöbrigád egé­szen más! Nincs mese. Volt rá példa, hogy harminchat órán keresztül dolgoztunk. Ha egy feladatot el kell végezni, nem számít se nappal, se éj­jel. Csordás János négy eszten­deje szívja a paksi levegőt. A Balassagyarmati Fémipari Vál­lalatnál kezdte, majd amikor Uszty-llimszkbe indultak a magyar fiatal építők, ő is je­lentkezett. Hazatért, s indult Paksra, mert úgy érezte, rá is szükség van. — Érdekel mennyit bírok ki. Szibériába inkább a ka­landvágy vitt, de aztán a tár­saság, a munka. Megfogad­tam, hogy ahol KISZ-építke­zés lesz, ha lehet, megyek. Hát itt vagyok! — magyarázza. Szóba kerül a szabad idő. Mosolyognak. Ezt a szót rit­kán veszik szájukra a paksi építők. Általában hatkor kezdenek és este hatkor ül­nek autóbuszba, irány a szál­lás. K ét-három szobás laká­sokban élnek, korszerű körül­mények között. Sietős bevá­sárlás, vagy vacsora az ét­teremben, gyorsan a zuhany alá, ha érdekes a tévéműsor. Reggel hatkor újra kezdődik. — Aki nem piheni ki ma­gát, vagy éppen többet ivott a kelleténél, inkább marad­jon otthon. Itt minden lépés­re ügyelni kell, sok a baleset- veszély — jegyzi meg Oyruiea Szilveszter. — Úttörőket velük szoktunk szült filmjét, Albert hobbié kertet vett., szabadnapjain ott barkácsol — sorolja Radies Gyula. A mozgalmi élet Is más Pakson. Havonta KlSZ-tag- gyűlés, a vállalások értékelé­se, órás viták, hagyon me­hetne gyorsabban a munkai Csaknem két és fél ezer ifjúé kommunista dolgozik az építi kezesen. * — A KISZ-építőhrigád, közé tűk a nógrádiak is, hamarö-j san elvégzik amit vállaltak! Az eredeti kétszáz fős létszám fokozatosan csökken. Vannak,1 akik maradnak, de már a várt lalatok munkásaiként — tájé­koztat Németh Sámuel, ai atomerőmű-építkezés KISZ- bizottságának titkára. Nála is nagy a forgalom. Rudinszkf Lászlóval, a KISZ Nógrád megyei bizottsága IfjúmunJ kás-felelősével beszélget, art tán megérkezik Bajsz József a KISZ Központi Bizottságá­nak paksi tagja. A véleméé nyék egyeznek: a KISZ-es épi4 tőbrigád tagjai hónapok múH va nyugodt lelkiismeretied szedelözködhetnek... Sétálunk az építmények zötti ú tora. A kerítésen __ l ül helyi járati autóbuszok su­hannak, étterem, könyvesbolt; tucatnyi büfé. Toronydaruit ágaskodnak a szürkeségbe, ti­zenöt emeletnyi üstökös. A dél­utáni műszak egy része igyek­szik hazafelé. Fiatalok - és idősek, lány'Sk és fiúk. Ki-kl a maga területén igyekszik az első magyar atomerőműért! Érkeztek csábítva a nagy feH adattól, a több kereset lehe­tőségétől. a KISZ hívó saa-i vára. S ha a kérdés elhang-J sAr; Bei dolgosét?, némi büaz-í K Pakson! A4 Csordás János begesztCRúkst irány«. Aztán Csordás Jancsi levetí­tette a moszkvai olimpián ké­TJsstelettel néznek rájuk. M. Szabó Gyula A műszaki-gazdasági értelmiségről SsSÍW ’— ügy tűnik — az érdeklődés kö­l>Qj|l UillSUlnll zéppontjába került a műszaki-gaz­dasági értelmiség. Az ok a megváltozott gazdasági viszo­nyokban keresendő. A világgazdaság mozgásának tendenci­ája, a gazdasági növekedés jelenlegi és várható lassulása és egyúttal a technika gyors ütemű növekedése. Azok a körül­mények ugyanis — a nyersanyag és energiaszűkösség, a kör­nyezeti szennyeződés fokozódása — amelyek a termelést las­sítják — a technika fejlesztését soha nem látott mértékben ösztönzik, sőt kényszerítik. Végiggondolva ennek a várha­tó következményeit, nem lehet vitás, hogy a világpiaci ver­senynek — még inkább, mint eddig — a műszaki fejlődés tesz a meghatározó tényezője. Ebből az optikából közelítve most már saját helyzetünk­höz, az alábbiakat lehet megállapítani. Műszaki hátrányunk a fejlett fpari országokhoz viszonyítva az iparban nem csök­kent. Különösen figyelmeztető, hogy a lemaradás a technika gyors fejlődését hordozó és közvetítő úgynevezett progresz- szív ágazatokban az átlagosnál is nagyobb. A felzárkózás egyik alapfeltétele a magasan kvalifikált munkát igénylő, többnyire nagy bonyolultságú, élenjáró műszaki színvonalat megtestesítő, piacképes termékek gyártása és exportálása. Ez pedig a műszaki alkotó tevékenység kibontakoztatását gátló akadályok megszüntetését igényli. Tisztában kell lenni azzal, hogy gazdasági előrehaladá­sunk nagymértékben attól függ, hogy mennyire sikerül aktivizálni az alkotói energiákat. A műszaki alkotó tevé­kenységben a szakemberek széles köre vesz részt. A mér­nökökön kívül a természettudományok művelői, matema­tikusok, fizikusok, kémikusok stb., de természetesen nél­külözhetetlenek a menedzserek, közgazdászok, jogászok, mar­ketingszakemberek is. A műszaki fejlesztésben azonban nem csak a felsőfokú végzettségű szakemberekre van szük­ség, hanem technikusokra és megfelelő tudással, tapaszta­lattal rendelkező szakmunkásokra is. A következőkben a műszaki tevékenység kulcsfiguráira, a mérnökökre összpontosítom a figyelmet, még pontosabban azokra az égető problémákra, melyek megoldásra várnak ennél az értelmiségi csoportnál. Kezdem a sort a mennyiségi mutatók oldaláról. Hazánk­ban a felsőfokon képzett műszaki állomány jelentős, hi­szen mérnöki, vagy azzal fogalmilag közel azonos diplomá­val több mint százezer aktív kereső rendelkezik. Ez azt je­lenti, hogy tízezer foglalkoztatottra kb. százharminc mérnök jut, ami nemzetközileg is figyelemre méltó. Hiszen csak olyan országok előznek meg, mint az USA (204) és az NSZK (139). , Milyen módon értékesíti a nemzetgazdaság ezt a szellemi tőkét, azaz milyen a mérnöki munka hatékonysága? A do­lognak ez az oldalá már távolról sem olyan kedvező. A különböző számítások szerint Magyarországon a mémöklét- szám a létrehozott összgazdasági termékhez viszonyítva ki­ugróan magas, és a mérnöki munka így értelmezett össz­gazdasági hatékonysága a velünk összemérhető országokhoz hasonlítva túl alacsony. Érdemes közelebbről is megvizsgálni néhány olyan té­nyezőt, amely jelentősen befolyásolja, illetve akadályozza a mérnöki munka hatékonyságát. Ismeretes, hogy egy ember vagy csoport hangulatára, közérzetére, ezen keresztül alko­tói ambíciójára erősen hatnak a létviszonyok. Egyrészt azért, mert az anyagi alap behatárolja az emberi élet szerveződé­sének lehetőségeit. Másrészt, mivel a bérekben kifejezésre jut a társadalom — nem a deklarált, hanem a valóságos — megbecsülése, értékelése, így ennek megfelelően igazítja az egyén és a csoport saját magatartását is. Vagyis többé-ke- vésbé annyit nyújt, amennyit kap. Ez az alku egyébként minden társadalmi csoport esetében jelen van, még ha rej­tett formában is. Az elmúlt évek vizsgálati tapasztalatai felhívták a fi­gyelmet a műszaki értelmiség anyagi-szociális viszonyaira. Példának csak egyet említek: a lakást. A legújabb felmé­rések szerint az 1973-ban végzett mérnökök 40 százaléká­nak nincs önálló lakása. Az is eléggé Ismert, hogy a bérek nem töltik be az ösztönzés szerepét. A bérarányokból szár­mazó ellentmondás több rétegű. Nézzük más társadalmi cso­portokhoz viszonyítva a helyzetet. Nem térül meg, vagy legalábbis túlságosan későn a befektetés, melyet az oklevél megszerzése igényel. A nem vezető beosztású felsőfokú vég­zettségű műszakiak keresete 1979-ben 11,6 százalékkal ha­ladta meg a szakmunkásokét. Az 1980-as adatok alapján a nappali tagozaton egyetemet végzett mérnökök 53 éves korukban érik el az egyszerű szakmunkát végző, és 57 éves "korukban a közepesen bonyolult szakmunkát végző mun­kások életkeresetét. A különlegesen bonyolult munkát vég­ző szakmunkások átlagkeresetét — 60 éves korig számitvh — nem érik el. A fiatal pályakezdő műszaki diplomások első nagy csa­lódása — mely gyakran évekig negatívan hat a munká­jukra — hogy 25—26 évesen nagyon gyakran kevesebbet ke­resnek a szakmunkás, sőt még olykor a segédmunkás kor- társaiknál is. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy ebben az értelmiségi csoportban a legnagyobb a fizikaimunkás- származásúak aránya, és általában a legalacsonyabb a szü­lői támogatás mértéke, igazán így válik érthetővé az anya­gi gondok súlya. Vagy tekintsük a pályán hetüii egyenlőtlenségeket. So- lent emelegetett paradoxon az u, bogy n magasabb szakmai kvalitást igénylő, kulcsfontosságú helyeken foglalkoztatott szakemberek' bére a legalacsonyabb. Mindenekelőtt a fej-) lesxtée, a tervezés, a gyártáselőkészítés mostohagyerek. Maga-} sabb bért kapnak a közvetlen termelésirányításban dolgo­zó diplomások. Am igazán csak akkor érhet el egy mű-j szaki szakember jelentősebb anyagi megbecsülést, ha veH zető funkcióba emelik. A vizsgálatok tanúsága szerint á fentebb említett különbségek az utóbbi években még csak fokozódtak. Az arányalanságok nem csak az alapbérben jutnak kifejezésre, hanem a különböző prémiumok és ju­talmak odaítélésénél is. Az utóbbi évek vizsgálati adatai szerint a magasabb vezető állású dolgozók hozzávetőlegesen az alapbérük 30 százalékának megfelelő prémiumot és ju-j talmat kaptak, a termelésirányítók 20 százalékot, a fejlesz­tésben és a tervezésben dolgozók 10 százalékot; A gondok másik csoportja a mérnöki munka hasznosítá­sa. Az alapvető probléma nem a mérnökök túlzott száma, hanem munkájuk alacsony fokú hasznosítása. Társadal­munkban meglehetős pazarlás folyik a szellemi értékekkel! Egyes vállalatok adatai szerint ugyanis a fontosabb szak-] csoportokban a dolgozók szellemi kapacitásának 40—50 szá­zalékát nem használják ki. Ezzel van összefüggésben aa a jelenség is, hogy a vállalatoknál minden évben magasabb a felsőfokú diplomások iránti igény, mint a végzett hall­gatók száma, noha szaktudásuknak csupán egy töredékét tudják hasznosítani. Ennek nyilvánvaló oka az adott bér­arányok mellett a vállalatok számára így is megéri mér­nököket alkalmazni. Nyilvánvaló, hogy ezek a jelenleg ér­vényben levő bérarányok összekuszálják a munkaerőpiac mechanizmusát, és az ebből kiinduló jelzőrendszer torzítva közvetíti az igényeket az oktatás felé is. Nem kétséges, hogy nálunk a mérnöki tudás alacsony fokú kihasználása eleve abból következik, hogy a diplomá­sok a legtöbb vállalatnál a valóban mérnöki tudást igénylő feladathoz viszonyítva túl sokan vannak, és alacsony bé­rük miatt a vállalatok nincsenek rákényszerülve a velük való ésszerű gazdálkodásra. Van azonban a dolgoknak egy másik oldala. Számos olyan munkakör van, amelyek betöl­tése mérnöki tudást igényelne, de azt egyéb szempontok alapján alacsonyabb képzettségűek töltik be. (Ilyen a mér­nökinek minősített munkahelyek 42 százaléka!) A mérnöki szaktudás pazarlásához hozzájárulnak — a béreken túl — gazdasági életünk egyéb zavarai is; az anyag- és az alkat­részhiány; a vállalatok közötti kooperáció egyenlőtlensége, az ezekből származó akadályok elhárítására fordított idő- és energiaveszteség, a mérnöki munkát nem igénylő, de annál Inkább emésztő rutinfeladatok. a,kotó munka hatékonyságának a jelentős illtld&Qnl növelése feltételezi a gazdaság működési, irányítási és intézményi rendszerének következetes fejlesz­tését; a hiánygazdálkodás felszámolását, a vállalatok tény­leges önállóságának, költségérzékenységének a növelését, hosszú távú érdekeltségének és köckázatvállalási képessé­gének a megteremtését, annak minden konzekvenciájával együtt. M. L. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom