Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

Tiszta vizet a pohárba Kétségtelenül divatba jöt­tek az ötvenes évek. A ma élők, az egykori felnőtt- és kamaszgenerációk tagjai el­fojthatatlan vágyat éreznek a múlttal való szembenézésre — azzal a korral, amely meg­alapozta társadalmunkat, egy­ben szellemi kényszerhelyzet­be szorított milliókat, sebeket ejtve erkölcsön, tisztességen- A szembenézés kényszere te­hát teljességgel érthető; a di- 'vat volta is, hiszen a pörgő naptárlapokkal egyre mesz- szebb kerülünk a kortól, las- san-lassan történelmi idővé jegecesül, mind inkább növe­kedvén a rálátás objektivitá­sa. A hetvenötödik születésnap­ját ünneplő Kolozsvári Grand- pierre Emil érdekes beszélge­tés közepette említette (Stú­dió ’82, január 12., 20 óra 55 perc), hogy az ötvenes évek elején — amikor a rea­lizmus, sőt szocialista realiz­mus, a kulturális politika előírt követelménye volt — megren­deltek nála egy írásművet a kitüntetett munkásnőről, ösz- szehozták vele. De nem ment semmire sem, mert az asszony annyira beszűkült tudatú, ide­ológiailag fertőzött volt, hogy életére, munkájára, gondolko­dására értelmes válaszokat le­hetetlenségnek bizonyult kap­ni. Kolozsvári ezt a valósá­got írta meg, felvette érte a háromezer forintos honoráriu­mot és művét a fiókba sül­lyesztették. Nehogy keserít­sen, vagy gondolkodásra ser­kentsen másokat. Nem tudom, milyen sors adatott Déry Tibor Vendéglá­tás című 1955-ös évszámmal jegyzett novellájának, kellett-e éveket várnia a megjelenésre. Nem hiszem azonban, hogy ez lenne a lényeg. A fő, hogy ez a beszédes, korleleplező irodal­mi dokumentum (időben) meg­született, s tömören, művészi éleslátással, átélhetően beszél az 1952-es magyarországi ál­lapotokról, korszellemről, egyé­ni magatartásról, viselkedés­ről. Nem ennyire felhőtlen a rajongásom a novella televí­ziós változatáról, Makk Károly rendező és Szántó Erika dra­maturg Vendéglátás című té­véfilmjéről (január 13., 20. óra). Makk, aki korábbi mun­kái révén — Szerelem, Phile­mon és Baucis, A téglafal mö­gött — valóságos Déry-szak­értőnek — adaptátornak te­kinthető, ezúttal csalatkozott: nem, vagy félre értette az írói szándékot, stílust. Tulajdon­képpen — hiába bizonygatja ellenkezőjét a Rádió- és Té­véújságban Szántó Erika — elhitték a bölcsen ravasz író előszavának azt a részét, mely szerint a „Vendéglátás „unal­mas, seszínű, érdektelen, ízet­len történet.-.”. A valóságban éppen az ellenkezője az igaz. Csakhogy Makk és Szántó másként véli, tehát a kamara- játékszerű tragikomédiából, groteszkből, csinálnak egy „unalmas, seszínű, érdektelen, ízetlen” társadalmi tablót. Fö­löslegesen — anélkül, hogy többletet adnának — szerep­lőket találnak ki: totyogó, kí­váncsi szomszédokat, fiatal szerelmeseket, időt, helyszínt változtatnak, megjelenítik a műben csak jelzett látogatást. Mai tapasztalataik alapján közhelyszituációkat teremte­nek, banális gondolatokkal traktálnak — átélhetetlenné teszik az eredetileg átélhetőt, erőszakolttá a magától értető­dőt, sematikussá az egyedit. Annál is keserűbb ezt tapasz­talni, mert közben kitűnő gon­dolatok maradnak ki a film­ből (például: „Csak nyugalom, dő fotomontázsainak repre­zentatív válogatása az 1957 és 1960 közöttiek Párizsban ké­szültek, míg a többi itthon. Bálint Endre kiállítása — amelyet január 21-én, csütörtö­kön délután 5 órakor Mé­szöly Miklós író és Kocsis Zol­tán zongoraművész nyit meg — február 14-ig várja a lá­togatókat. tengermellékl kultúra nyoma­it Ennek alapján feltételesen megvonhatok a törzsek elter­jedtségének valószínű határai. A Szovjet Tudományos Akadémia távol-keleti tudo­mányos központjának expedí­ciója megállapította: a telep­hely bronzkorbeli, amiről egye­bek közt a szép számban ta­lált bronz ékszerek tanúskod­nak. semmit se féljen, kedves elv- társnői”, vagy; „Ne felejtse el, hogy mi asszonyok az első so­rokban harcolunk...” — mind­kettő a minisztériumi hölgy szájából), illetve formálódnak semmitmondó jelenetekké. Pedig akárhogyan is néz­zük: a nagypolitika 1952-ben alaposan beleszólt az embe­rek életébe. Ezt érzékelhetjük is a filmen, csak közel sem olyan meggyőző erővel, ele­ven, fájó-nevető humorral, mint Déry novellájában. Sze­rencsétlen kézzel formált adap­táció a Makk-féle Vendéglá­tás, ennek megfelelően fárad­tak, szürkék, sablonosak a színészi alakítások. Tisztelet a hívő, világot vál­toztatni igyekvő embernek! Nem először ismerem el Rá­day Mihály vállalkozását, az Unokáink sem fogják látni című városvédő sorozatot (ja­nuár 15., 21. óra 35 perc)' Azért teszem újra, mert hasz­nosnak érzem hangsúlyozni szemléletének fontosságát, idő­szerűségét. Múltbeli, esztétikai értékeink nem semmisülhet­nek meg az előírások merev értelmezésén, a dehumanizáló- dott prakticizmuson, a barbár értelmezésű gazdaságossági szempontokon. A környezet szépségére, az élet minőségére figyelmezteti a nézőt Ráday Mihály, közben egy kicsit meg is tanítja látni, átértelmezni, mo­dernül felfogni a környezeté­hez való viszonyt. Két hete kezdődött, hosz- szabb távra szánták a Cseh­szlovák körkép című szombat éjszakai filmtörténeti, film­esztétikai programot. Először Gustav Machaty 1932-ben ké­szült Extázisát láhattuk Hedy Kieslerrel, a későbbi Lamarr- ral a főszerepben. Utóbb a fasiszták által kivégzett Vla­dislav Vancura 1934-es A hűtlen Marikája volt látható. Mindkét film a maga nemé­ben remekmű. Az első lírai zamatú lélektani dráma, korá­ban — témájában, szemléle­tében, ábrázolásmódjában egyként — egyedülálló; a má­sodik Eizenstein Patyomkin- jának rokona, a mai doku­mentum-játékfilmek őse. Fi­gyelmükbe, ajánlom ezt a programsorozatot: élménnyel, valódi értékekkel lep meg. Nálunk, a feudális színezetű, félfasiszta berendezkedésű Ma­gyarországon az említett évek­ben olyan „mesefilmek” ké­szültek — leszámítva egy-ket­tő tisztes törekvésű bukást —. mint a Meseautó, a Repülő arany, a Csókolj meg, édes! A megvetett, lenézett burzsoá, po'gári demokratikus Csehszlo­vákia szellemében, művészeté­ben utcahosszal előttünk járt. Nem céltalan a hazai nosz­talgiahullám idején erre Is gondolni. Talán tisztább lesz tőle a fe­jünk! Sulyok László Bálint Endre jubileumi tárlata Fotomontázsok címmel nyújt otthont Bálint Endre érdemes művész kiállításának idei el­ső tárlatán a Vigadó Galéria. Vaszary János és Aba Novák Vilmos egykori tanítványa, a csaknem fél évszázada kiállí­tó Bálint Endre ezúttal ötve­nedszer lép önálló anyaggal a közönség elé. ' A bemutatott kollekció az elmúlt 25 észtén­Őskori település Távol-Keleten ösemberi településre buk­kantak a habarovszki határ- területen lévő Tatár-öböl kon­tinentális partján, Szovjetszka- ja Gavany város közelében. A tudósokat módfelett érde­kelte az a tény, hogy a Koppá folyó torkolatánál 30 évszá­zaddal ezelőtt élt emberek használati tárgyai egyaránt magukon viselik mind az észa­ki amúri, mind pedig a déli Fotóbiennálé Ez év júliusában harrnadíz- ben rendezik meg az eszter­gomi országos fotóbiennálét. A július 9-étől 25-ig nyitva tartó kiállításon hivatásos és amatőr művészek egyaránt rés?t vehetnek. Legfeljebb öt egyedi, vagy hasonló számú képet tartalmazó sorozattal, maximum 24—30 centiméteres méretű képekkel lehet bene­vezni. A hátlapon fel kell tüntetni az alkotó nevét, lak­helyét, a felvétel címét. A be­küldési határidő: március 31. Cím: Esztergom) fotóklub, Petőfi Művelődési Központ, Petőfi Sándor u. 22. Az alko­tásokból a zsűri választja ki a kiállításra kerülőket, vala­mint a díjakra javasoltakat. Jelentkezési lap igényelhető a fotóklub címén. A Snileimán-ttón titka A nyugat-kirgíziai területi főváros, Os közepén a látoga­tó egy kopár, 40—50 m ma­gas mészkődombot láthat. Ez már időtlen idők óta izgatja az emberek fantáziáját. A „tahti-Szulejmán” (Szulejmán trónja) nevet adták neki. Néhány évvel ezelőtt a „trón” egy részét el kellett hor­dani, hogy helyet csináljanak a város közlekedésének, an­nak a városénak, amelynek lakossága közben 145 000-re nőtt, és könnyűipari köz­ponttá alakult. Így bukkantak olyan nyomokra, melyek azt mutatták, hogy régen a he­gyen laktak. Azóta egy expedíció a le- ningrádi régészeti akadémiai ■ intézet irányításával némi fényt derített a „tahti-Szulej­mán” titkára: a hegy tíz te­raszra oszlik, amivel Közép- Ázsiában eddig nem találkoz­tak. A lakosok bizonyára ver­mekben vagy földkunyhókban éltek, amelyeknek a közelé­ben további vermek voltak a készletek tárolására. Ezek is nyújtották a régészeknek a leg­értékesebb leleteket: főleg igen szép formájú edényeket, ami­lyeneket ezen a vidéken még sosem találtak, sok kézmű­ipari terméket, háztartási eszközt és bronzfegyvereket. És egyelőre csak 700 m2-nyi te­rületet tettek szabaddá. Az intézet radiológiai laborató­riumában megállapították, hogy a lakóvermekben talált faszéndarabok mintegy 3470 évvel ezelőtt égtek el. Azok az emberek, akik e hegyen laktak, a megtalált kő­sarlók és mozsarak tanúsága szerint földművelést folytattak a környező síkságon. Ezek szerint a Fergana-völgy eddig ismert legrégibbb mezőgazda­sági településről van szó. Még tisztázásra várnak olyan kérdésék, hogy síkvidéki em­berek miért éltek egy olyan hegyen, ahol nincs vízforrás, továbbá, hogy állatoknak egyes koponyákon talált áb­rázolása mit jelenthet. A ré­gészeknek az a sejtése, hogy a „tahti-Szulejmán” valami­lyen elsüllyedt egyházi ha­talom központja, vagy vala­milyen vallási kultusz színhe­lye volt. KOSSUTH RADIO? 8.27: A lőporsziget lakót. XI. rész. 8.57: Dzsamile. 9.44: Rímek és ritmusok. 10.05: MR 10-rl4. 10.35: Magyari Imre népi zenekara játszik, 11.05: Telemann: A-dúr szvit. 11.40: A csúnya hercegnő. XV/2. rész. ­12.35; Törvénykönyv. 12.50: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát. 13.50: Népdalok, néptáncok. 14.40: Elő világirodalom. 15.05: Mátyás Mária opera­áriákat énekel. 15.28: Nyitnikék. 16.05: Bemutatjuk a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új lemezét. 17.07: A műgyűjtő falu. 17.32: A Schubert fúvósnégyes két Corelli-művet játszik. 17.45: A Szabó család. 19,15: Arturo Toscanini felvételei. XX/1. rész. 20.05: Külpolitikai klub. 20.35: Pataky Kálmán opera­felvételeiből. 21.06: TJni-tonik. 21.35: Nem zavarok? A hallgató vendége: Rékai Gábor. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Baranyi Kálmán népi zenekara játszik. 22.50: Régi érték, új áron. •* 23.00: Kamaramuzsika. 0.10: Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor táncdalalbój. PETŐFI RADIO: *.0s: Népdalok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelött. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.33: Melódiakoktél. 13.23: Szinajom. szinajora— 14.00: Kettőtől hatig... 18.00: Tipp-topp parádé. 18.33: Népzenekedvelőknek. 19.03: Sass Sylvia és Kelen Péter operett- felvételeiből. 19.23: Mit olvashatunk a Béke és Szocializmus című folyóiratban? 19.33; csak fiataloknak? 20.53: a Rádió Dalszínházai 23.20: A mai dzsessz. MISKOLCI STÜDlOl 17.00: Hírek, időjárásjelentés,’ tar­talomismertetés. — 17.05: Fiatalok zenés találkozója. Szerkeszti: Bély Katalin és Zakar János. — 17.45: Múvészpertrék, színháztörténeti érdekességek... A népi színjátszás ... dr. Gyárfás Agnes előadása. — 18.00: Eszak-magyarországi króni­ka. (Az SZMT Borsod-Abaűj- Zemplén megyei Tanácsának el­nöksége a Borsod-Abaúj-zemplén megyei Tanács VB és a szak- szervezetek megyei tanácsa együtt­működési megállapodásáról tár­gyal. — Oj víztározó épül a Mát­ra aljában.) — 18.25—18,30: Lap- és műsorelőzetes. TELEVÍZIÓ: 8.00: Tévétoma (ism.) 8.05: Iskolatévé: Kémia (ált. isk. 7. oszt.) 8.35: Magyar nyelv (ált. isk. 3. oszt.) 9.05: Orosz njrelv (ált. isk. 5. oszt.) 9.30: Környezetismeret (ált. Isk. 1. oszt.) 9.50: BélyegvUág (ism.) 10.00: Csak gyerekeknek! Kls­film-összeállitás 14-10: Iskolatévé: Környezetis­meret (ism.) 14.30: Magyar nyelv (ism.) 14.45: Orosz nyelv (ism.) 14.55: Kémia (ism.) 15.20: Napköziseknek-szakkö­röknek. 16.25: Hírek 16.30: Kertünk-udvarunk 16.50; Gólyavári esték. XVjlS. rész 17.25: Sportmúzeum 17.50: Reklám 17.55: Emlékszel még? Rátonyi Róbert operettműsora 18.25: A „teknyőkaparó” (ism.) 19.00: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Nem kell mindig kaviár. X/3. rész: Amikor a jeges­medvék felcseperednek 20.55: Stúdió -82. 21.55: Glen Compbell műsora 22.35: Tv-hiradó 3. 2. MŰSOR: 20-01: Filmgyártás, vagy film­művészet. V/3. rész: A forgatás 20.40: Periszkóp 21.10: Tv-híradó 2. 21.30: Krimiben tudós.’ Keresd , a tettest! BESZTERCEBÁNYA: 15.50: Hírek. 15.55: Iskolatévé. 16.15: Tudomány és technika. 17.15: Nyugat-szlovákiai magazin. 17.45: Matematika mindenkinek. 18.30: Gazdaságpolitikai magazin. 19.10: Esti mese. 19.30: Időjárásjelentés és műsorismertetés. 19.30: Tv-hiradó. 20.00: Előbb vagy utóbb. 21.25: Karol Smidke, a forradalmár. 21.50: Ez történt 24 óra alatt. 22.05: Musica viva. 22.50: Hírek. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November U. Bél Pályaválasztók problémái Ahnnv leírom a címet, rádöbbenek, milyen súlyos peda- MlíOCjy gógiai hibát követtem el, még mielőtt egyetlen gondolatot is megfogalmaztam volna. Mert a címadás, azt su­gallhatja, végzős gyerekekről, fiatalokról van csak sző, akik számára határkő lesz az 1982-es esztendő, a jelentkezési la­pok kitöltőiről. Kétségtelenül ők vannak a figyelem fókuszában, az fog­lalkoztatja a családokat, ismerősöket, ők mit választanak, mit választhatnak. Ám nagy hiba lenne leszűkíteni a pálya- választást a döntést megelőző hónapokra — az igazán jó el­határozások többségének mélyebbek a gyökerei. „Mit tanácsolnál 14 éves, közepes tanulmányi ered­ményű lányodnak ?” — tettem fel a minap (nem minden hát­só gondolat nélkül) a kérdést a pályaválasztási intézet egyik munkatársának. Ki szerettem volna ugrasztani a nyúlat a bokorból: ütközik-e vajon a szülő és a pályaválasztást hiva­talosan, azaz pontosabban hivatástudattal segítő szakember véleménye. Az első reagálás: „Nem 14 évesen, egyik napról a másikra dönt a gyerek — ha így van, az sokszor rossz. Meg­figyeli az ember, mihez van érzéke, mit szeret szívesen^ csi­nálni, mit árulnak el a hobbijai. Ez alapján lehet tanácsot adni. Ha közepes — és ezt úgy éri el, hogy legjobb képességei szerint tanul, természetesen nem kényszeríteném gimnázi­umba, nem akarnék feleslegesen kisérletezmi például a köz- gazdasági szakközépiskolai felvétellel sem. De ha látnám, hogy a kedve és az alkata mondjuk az egészségügyi pályák felé vonzza, azon lennék, ismerje meg jól. Mehetne varró­nőnek (most több a lehetőség, mint korábban és több a jel­zett szándéknál is.) Jó szakmának tartom a bőrdíszművest, a cipőfelsőrész-készítőt, a sütőiparit. Azt őszintén mondhatom, hogy az úgynevezett divatszakmákról lebeszélném — nincs lehetőség sem például fodrásznak menni, de nem is biztos, hogy ebben találja meg »élete értelmét«, semmi_ másban... Ami a vasasszakmákat, illeti: nem akarjuk mi erőltetni, hogy sok lány menjen, de ezek a pár fős beiskolázássá! mégis csak szélesítik a választékot. Ha valaki jól mérd fel önmaga ké­pességeit és a lehetőségeit, nem érzem reménytelennek a vá­lasztást. A realitásokhoz igazodni kell, az biztos...” (A nyúl a bokorban maradt. Vagy nincs igazán ütközés a pályaválasztási munkatárs és a pályát választani segítő szülő között?) , De beszélgettem másokkal is: szülőkkel es szülőkről, pedagógusokkal és pedagógugsokról, meg fiatalokkal. Bár’'természetesen a lényeg a gyerek, szóljunk mégis elő­ször a szülőkről. Az, hogy aiki törődik a gyereke sorsával, a legjobbat akarja neki, közhely. Éppúgy, mint az: nem mindig a legjobbat teszi érte, vagy nem eleget. Visszakanyarodva a pályaválasztási munkatárs véleményéhez: ő hosszú időn át figyelné a gyermek hobbijait, érdeklődését. Nem akartunk be­lemenni a részletekbe, ezért sem esett szó arról, ez kevés.' Biztosítani kell valamilyen módon, hogy minél több terüle­ten „kipróbálja magát” a csemete, megismerhesse önmagát, képességeit. És van néhány probléma, a közepes vagy gyen­gébb képességűeknél. Megint az »örökzöld közhelyek«: Ta­nulj fiam, mert ha gyengén megy beadlak az iparitanuló-is- kolába!” — Hogy ott minek? Ahol jól lehet keresni, könnyű munka — és ezek az elképzelések is elszakadhatnak a reali­tástól. Ha lányról van szó: „Hát csak hármaslka, de elvégez­ték már előtte is sokan valahogy a gimnáziumot — szakmá­ra nem gondoltunk...” Még valami — érről csak a pedagó­gusokat bírálva esik szó, akar jogosan, akár jogtalanul — a közepesek a derékhad tanulmányi munkájával, az egyes te­rületeken mutatott érdeklődésével mintha kevesebbet törőd­nének, mint a pozitív vagy negatív irányban kiugrókéval. Ä fogadóórákon többségiben vannak a kiváló' és bukásira álló gyermekek szülei, pedig nem ilyen a reális arány. „A tanulók elsősorban saját iskolájukra támaszkodhat­nak, ahol hosszú éveken keresztül tanultak, ismerik képessé­geiket” — olvassuk a Nógrád megyei pályaválasztási tájékoz­tató kiegészítő füzetében, mely az 1982/83-as tanévre várha­tó aktualitásokat, lehetőségeket ismerteti. Sajnos, ez nem minden esetben valósul meg tökéletesen. Sokat javult ugyan az iskolák pályaválasztási munkája, de vannak (ha keveseb­ben a korábbinál) olyan pedagógusok, akik nem kellően tá­jékozottak e téren. Mert ha azok lennének, nem érkeznének be hibásan kitöltött jelentkezési lapok, irreális vágyakat tük­rözők. Igaz, a döntés zömében a családon múlik, de ha egye­seknek például szélesebb skálájú lenne a szakmaismerete, többet segíthetnének a bizonytalankodóknak. De ne csak a meglevő negatívumokról szóljunk: igen örvendetesen alakult például a pályaválasztási szakkörök tevékenysége, ami a pe­dagógusok és az üzemek szakemberednek együttműködéséből születhet. Míg az 1979/80-as tanévben csak 21, az 1980/81-es esztendőben már 28 üzemi szakkör működött, a 367 tagból 102 leánnyal. Öt éve alakultak az elsők, ami azóta változott: ma már nem csak nyolcadikosok vannak benne, egyre több (már 15) vállalat segíti munkájukat és több iskola tanulói is bekap­csolódnak. A lényeg: életszerű körülmények között ismerik meg a szakmákat. Mindegyikből volt már nem is egy pálya- választó, aki a megismert pálya mellett döntött és olyan, aki­nél az alkalmatlanság itt derült ki. Mindkét dolog egyfor­mán pozitív eredmény! kA ' _ van egy kis idő a jelentkezési lapok kitöltéséig, a 9döntésig. Ami jó lenne: ha az alsóbb évfolyamokon is egyre többen jutnának el ehhez a „határkőhöz” úgy, hogy nem utolsó pillanatban, pánikszerűen kell választaniuk! G. Kiss Magdolna 4-től: Elektromos eszkimó. Színes hon 357 (16). Színes francia— szinkronizált angol fantasztikus NSZK bűnügyi film. — Nagybá" ifjúsági kalanüfilm. Háromnegyed tonyi Bányász: Csalogány. Színes 6 és 8-tól: A macska rejtélyes szinkronizált szovjet film. — Pász- halála (14). Színes olasz bűnügyi tói Mátra: A Dominó-elv (14) film. — Kohász: Óvakodj a tór- Színes amerikai bűnügyi filmdrá- pétől (16). Színes szinkronizált ^ma. — Rétság: Szerelmeim (14). USA filmvígjáték. — Tarján ven- Színes szinkronizált olasz filmvíg- déglő: A 3. számú űrbázis (16). játék. — Kisterenyei Petőfi: A sah Angol fantasztikus kalandfilm. — táncosnője. Egy keleti legenda Balassagyarmati Madách: A kon- nagy sikerű szovjet filmváltozata, cert. Koltay Gábor zenés filmje. — Jobbágyi: Az utolsó valcer. — Nagybátonyl Petőfi: Police Pyt- Színes zenés amerikai film. 1982. január 19-, kedd. — 20.00: Nem kell mindig kaviár. III. rész.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom