Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-19 / 15. szám

Felh ívás Mágiád megye úttörőihez, kisdobosaihoz! Kedves pajtások! A Magyar Üttörők Szövetsége Nógrád megyei Elnöksége a KISZ újjáalakulásának 25. évfordulója alkalmából felhívás­sal fordul hozzátok. Számítunk lelkes, kutató-, gyűjtőmun­kátokra, alkotókedvetekre, s reméljük, hogy a meglevő test­vérkapcsolatok a KISZ- és úttörőszervezetek között — még szorosabbra fűződnek. 1. Kutassátok fel, gyűjtséték össze az ifjúsági mozgalom tárgyi emlékeit! Járjatok nyitott szemmel, hiszen egy-egy megkopott oklevél, kitüntetés, igazolvány igen nagy kincs­nek számít. Az összegyűjtött tárgyi emlékekből rendezzetek kiállítást, amelynek megnyitójára hívjátok meg a testvér KISZ-szervezet képviselőit. 2. A megye KISZ-szervezetei március 19-ig ünnepi tag­gyűlést tartanak, az évforduló tiszteletére. Legyetek ott ti is! Őrsötök, rajotok köszöntse a taggyűlést; dallal, verssel emlé­kezzetek a történelmi múltra. Ugyanakkor azt' is mondjátok el, hoigy mivel szeretnének még tartalmasabbá, gazdagabbá tenni együttműködéseteket a KISZ-tag fiatalokkal. 3. Az évforduló tiszteletére képzőművészeti pályázatot hirdetünk Együtt — egymásért címmel. Kérjük, hogy alkotá­saitokban mutassátok be a KISZ-es fiatalok és úttörők test­vérkapcsolatát: a munkában, a szórakozásban, találkozások, rendezvények kapcsán. A képzőművészeti alkotás lehet: pla­kát, eseményábrázolás stb. Részt vehetnek egyének és alko­tócsoportok. A technika szabadon választott (tempera, -akva- rell, montázs...) A méret maximum 2 darab tízfilléres rajz­lap mérete. A pályaműveket 1982. március 10-ig, a Magyar Üttörők Szövetsége Nógrád1 megyei Elnöksége címére — 3101 Salgótarján, Kossuth út 8. — küldjétek el. A legjobb pálya- műveket díjazzuk. (Nyári táborozás, tárgy- és könyvjutálom). Becsületes helytállást, sikeres és színvonalas munkát ké­rünk tőletek! . Űttörőköszöntéssel: Előre! Nógrád megyei Úttörőelnökség Rejtvény A felhívásihoz az „Űtitörősa- rok” tudósítói csatlakozását is várjuk, elsősorban az esemé­nyekről szóló tudósításaitok­kal. Az elmúlt két héten is gyakran hozta leveleiteket a postás. Pócsa Nóra Ceredről arról számolt be, hogy „igazi” osztályfőnököt kaptak, s kéri, hogy levelét szó szerint hoz­zuk le. Szívesen tennénk, de terjedelmünk megszabott, s így ■ más pajtások hasonlóan érdekes ' tudósításaiból nem tudnánk idézni. Tóth Tünde, a pásztói Dózsa György Álta­lános Iskolánk ötödiekeseinek hétköznapjairól írt. Az őrsöt gyakran hívják meg a szülők, s mert a suliban már ötnapos a tanítási hét, szombatonként sűrűn tartják foglalkozásai­kat. Legutóbb a könyvtárban jártak. Diósjenői patronálok „Rajunk elvállalta, hogy egy járni nem tudó öreg nénit pat­ronál. Tanulás után rendszere­sen ebédet hordunk neki. Út­közben elgondolkodunk, hogy­ha majd mi is öregek leszünk, milyen jólesik majd, ha segíte­nek rajtunk.” — írja Diósje- nőről Bálint Rita, az Olimpia raj tagja. A rajból Porulszki István ünnepi műsorról, Fre- istág Melinda szovjet folyó­iratok szervezéséről számolt be. A szécsényd Szenográdi Pé­ter az úttörők téli sportolásá­ról tudósított. A szánkózást különböző versenyekkel teszik érdekesebbé: Ki tud előbb le- siklani? Kinek a szánkója ér messzebbre ? Sándor J úlia, Csonka Piroska és Szabó Gá­bor a salgótarjáni Budapesti úti iskola pajtásai is egy szán­kóverseny izgalmait elevení­tették fel levelükben, s iskolai kiállításról adtak hírt: Soós Károly grafikáit tekinthetik meg. Kelemen Ildikó, Diósjenőről a téli szünet gazdag program­jairól tudósított. Nem unat­koztak, hiszen volt irodalmi vetélkedő, filmvetítés, úttörő- diszikó. Bucsánszlcy Olivér hozzáfűzte: „először a falunk szüreti báljáról vetítettünk, ami külön érdekes volt, mert a szereplők között felfedezhei- tü magunkat is...” Iskolatársa-, ik Krupár Krisztina és Ger­many Krisztina is a téli, re­mek programokat dicsérte. Legutóbbi feladványunk csalafinta volt: kevesen fe­dezték fel, hogy tölgyfáról és 20 levél esett le. Könyvet nyer­tek: Matula Ilona Kisgéc, Tán­csics út 6., Vincze Ottó Diós- jenő, Béke út 11., Tóth Andrea Palotás, Zrínyi út 36., Kovács Katalin Endrefalva, Beszter­ce út 67., Tőzsér Annamária Kazár Rákóczi út 21. Mai rejtvényünk megfejté­sét január 25-ig kérjük cí­münkre — NÓGRÁD szer­kesztősége, 3101 Salgótarján, Palócz tér 4. — eljuttatni. A levelezőlapra, borítékra írjá­tok rá: „Üttörősarok”. Pályaválasztás előtt Egyre több levélben esik szó a pályaválasztásról. Tóth Ágnes, kisfcrenyei pajtás be­számol róla, hogy a lányok közül többen készülnek gim­náziumba, egészségügyi szak- középiskolába. Osztályfőnö­kük, Mátraházi Ferenc igyek­szik minden segítséget megad­ni a döntéshez. Dohor Anikó Karancskesziből arról számolt be: ellátogattak a VEGYÉP- SZER salgótarjáni gyáregysé­gébe, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemébe. Ennyit a levelekből. Amint szeptember végén jeleztük: a legjobb tudósítókat fél év kö­rül könyvekkel jutalmazza a megyei úttörőelnökség. Ezek a következő pajtások: Kotroczó Róbert Nádújfalu, Rákóczi út 10, Tóth Ágnes Kisterenye Bé­ke út 20., Berceli Judit Erdő- kürt Rákóczi út 14., Szenográ­di Péter Szécsény, Pócsa Nó­ra, Cered, Petőfi út 63., Sán­dor Júlia Salgótarján, Gorkdj- telep A/15., Zeke Andrea Pásztó, Stromfeld út 4., Cser­halmi Adél Mátranovák, Or­gona út 1.., Balkó Tímea Ka- rancskeszi, Béke út 25., Tőzsér Márta Kazár, Kelemen Ildikó Diősjenő, Nógrády Adrienne, Jobbágyi. Felszabadulás út 51., Kovács Gábor, Salgótarján, Mártírok úti Általános Iskola, Kovács Erika Endrefalva, Bé­ke út 4., Gáspár Marianna Mát- raverebély, Sztahanov út 15., Gál Attila Buják, ötéves terv út 53., Mocsári Nóra Rétság, Búzavirág út 10., Jávor Erika Nagybátony, Iskola út 6., Mén­főé Andrea Salgótarján, Bem József úti Általános Iskola, Balogh Magdolna Tar, No­vember 7. út 7. Korszerű otthonokat biztosítanak Nagybátonyban, a Mátra-lakótelepen élő családoknak, akiknek többsége a környékbeli üzemekben, bányákban dolgozik. A gázfűtéses lakások kialakítása tovább tart. A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei télen, a kedvezőtlen időjárási körülmények között is dolgoznak. — kép: kulcsár — Önkéntesek a határon ROPOG a keményre fagyott hó a talpunk alatt. A Ka- rancs lábánál, ahol megáll­tunk, az egyik kísérőm, Vé­gért Lajos határőr őrnagy centimétert vesz elő. Bele­nyomja a szűz hóba, vastag­sága túlmegy a 27 centin. Má­sik kísérőm Lukács József határőr őrnagy, a magasabb egység politikai osztályának vezetője mindjárt meg is jegy­zi: — A hó most segít a határ­őröknek és a környező köz­ségek önkénteseinek állam­határaink őrzésében. A határ­sértő nyomai ugyanis itt ma­radnak a hóban. — Rendkívül komoly segít­séget nyújt számunkra az ön­kéntes határőrök csoportja — mondja később Lukács József őrnagy. — Csupán ehhez az őrshöz tartozók három határ­sértőt juttattak a megfelelő helyre- Legutóbb — alig pár napja — két külföldi került segítségükkel a határőrizeti szervek kezére. A határon járunk. Gyakran megyünk el a Magyar Nép­Teadélutén Karancskesziben Síkarnevál Bánkűton 1 Akiket nem riasztott el a j kirándulástól a vasárnap reg- | gél Miskolcon mért minusz 17 Doha Mónika Karancske­sziből jelentkezett. Kellemes teadélutánról számolt be a ro­vatnak, csak egy volt a baj: „a fiúk nem táncoltak”. Vi­szont rendeztek limfoóversenyt, s negyven centiméterre is „le­mentek”. Berceli Judit Erdő- kürtről, a nemzeti községről Irt. Lehetőségük van arra is, hogy helyben szlovák nyelvet tanuljanak. „Mi ebben az évben olvas­tuk Móra Ferenc: Kincskereső Kisködmön című könyvét. Az abban szereplő Gergőhöz ha­sonlóan Takács Jancsi bará- tomrhal tökből cinegefogót ké­szítettünk. Sok kis éhes cinege csipegette a fogóba tett szalon­nát...” — számol be téli élmé­nyeiről. Az endrefajval pajtások Kovács Erika, Sziics Natália játékos vtélkedöről, s az isko­lában működő orosz nyelvi szakkörről küldött hírt. Kirek a kezébe való? J JW5-Jh'j .'•#/*'1 í r í[ "'"'4 n- '1 ■V: | ,vSNs . -JH | fokos hideg, ködös idő, és fel­mentek a Bükkbe, hogy meg­tekintsék a bánkűti síkarne­vált, kellemesen töltötték ott el az Időt. Kék ég, ragyogó napsütés és alig nulla fok alatti hőmérséklet várta a karneválra érkező mintegy háromezer embert. A programban elsőként a hóslzoborépítők láttak mun­kához, majd a páros lesiklás j és a hógolyós célba dobás kez­dődött. amelybe a férfiak mel­lett lányok, asszonyok is be­neveztek. A jelmezes síver­senynek olyan sikere volt, hogy többször is le kel­lett siklaniok a pályán a nyu­sziknak, a boszorkányoknak, Mátyás király fekete vitézei­A felső rajzon hat kéz lát- megfejthetitek, ha az alsó áb- ható különféle tartásban, csak rakat megpróbáljátok képze- éppen az odaillő eszköz hi- letben elhelyezni a hat kézben, ányzik belőlük. Azt, hogy ki mit csinál, illetve melyik kév- A feladat tehát: párosítani kéz milyen tárgy tartozik, a számokat a betűkkel. nek és a többieknek. Az első helyezést egy csuklyás barát nyerte el, a második pedig egy kuktának öltözött, ,St év körüli apróság lett. Sok de­rültsége keltett a nylonzacs­kós csúszkaverseny, amelybe bárki benevezhetett, és a „kel­léket” a rendezők bizosították számukra. A karnevál a sí ki mit tuddal és a szoborver­seny eredményhidetésével zá­rult. Az első díjat a neutron­bomba elleni tiltakozást szimbolizáló hószobor készítő­je kapta. A karnevál szervezett prog­ramjának befejezése után a résztvevők birtokukba vették a hat lesiklópályát és a ród- lizóhelyeket, a hegyekben sé­tálók pedig a szép tiszta idő­ben a távoli hegycsúcsokban is gyönyörködhettek. Az anyateije! való táplálás megóvja a beleg gyerekeket Az anyatejjel táplált csecsemők kevésbé vannak kitéve annak a veszélynek, hogy meghaljanak a hasmenéstől, kanyarótól vagy lég­úti fertőzéstől, a Kigaliban mö- kölő Centre Hospitalier vizsgálata szerint, amelyet a brüsszeli egye­temről Philippe Cepage és mun­katársai hajlottak végre és ele­meztek. 2339 kétévesnél fiatalabb gyere­ket tanulmányoztak, Ifiket a Ki­galiban, Ruanda közép-afrikai köztársaság fővárosában működő jtörbttzba vettek fel 1977-ben és 1978-ban ezekkel a betegségekkel. Azoknak a gyerekeknek, akiket az anyjuk még szoptatott a felvé­tel idején, kétszer nagyobb volt az esélye az életben maradásra, mint azoknak, akiket már elvá­lasztottak. Leoage és kollégái arra biztat­ták Kigaliban az anyákat, hogy jöjjenek be gyermekükkel együtt j a kórházban és folytassák a szop- ) tatást- Az a véleményük, hogy a ) táplálás módja részben megmagya­rázza a halálozási arányok jelen­tős eltérését. köztársaság államhatárát jelző oszlopok mellett. Vízmosások, hótól duzzadó faágak nehezí­tik a terepet. Tudjuk, hogy beljebb önkéntesek teljesíte­nek határőrizeti feladatot. Még néhány száz méter és fel­tűnik Létrái Dezső és önkén­tes határőr társa. Létrái Dezső önkéntes ha­tárőr ugyan már nyugdíjasadé rendkívül aktív ebben a mun­kában. Ö vall a csoport tevé­kenységéről. — Arra büszkék vagyunk, hogy a mi községünk Karancs- berény nyerte el elsőként a megyében 1968-ban a Határ- őrítözség megtisztelő címet. Aztán azon gondolkodtunk, mit is kellene tennünk, hogy méltók legyünk e cím viselé­sére. Döntöttünk. 1975-ben megalakítottuk az önkéntes határőrizeti csoportot. Akkor heten voltunk a csoport tag­jai, ma tizenhármán látjuk el önkéntesen a határőrizeti fel­adatot. Emellett természetesen részt veszünk a közrend és közbiztonság terén végzett ránk háruló tisztség ellátásá­ban is. Ahogyan beszélgetünk — egyik-másik faágról aláesik a hó, Létrái Dezső szeme szinte állandóan végigpásztázza a Karancs alatt húzódó völgyet- Figyeli a határt, de arra is összpontosít, hogyan is foglal­ja össze az önként vállalt kö­telezettség feladatait. — RENDKÍVÜL jó a kap­csolat a határőrséggel, annak parancsnokával. Amellett hogy közös szolgálatot látunk el a sorköteles határőrökkel, mi önkéntesek külön-külön is vál­laljuk a szolgálat teljesítését. Például aki új önkéntes ha­tárőr közöttünk, az az első szolgálati időt egy-egy határ­őrrel látja el. Sokoldalú a mi feladatunk — folytatja az ön­kéntes határőrök csoportveze­tője. Szükséges a község la­kóinak határőrizeti nevelése, a köztük végzett felvilágosító munka. Foglalkozunk az úttö­rőgárda határőrszakaszának nevelésével nem is egy esetben visszük ki magunkkal őket a határra. Élményt jelent az a fiataloknak, úttörőknek és if­júgárdistáknak egyaránt. Ta­lán ennek is eredménye, hogy az országhatár eme részén aligha van felderíthetetlen határsértés. És Létrái Dezső igazat mond. öt év alatt összesen nyolc ha­társértőt fogtak el a riadócso­port tagjai az önkéntesek se­gítségével. Legutóbb Kovács József, a síküveggyár targon­cavezetője, Kiváló határőr- jelvénnyel kitüntetett önkén­tes egy egész családot jutta­tott a határőrök kezére. Tó­rák Miklós és Bajcsai Sándor ugyan nem tagjai az önkéntes csoportnak, mégis segítségük­kel, határozott fellépésükkel két külföldi határsértő került a megérdemelt helyre. •— Fizikai munkások, tér-' melőszövetkezeti dolgozók az önkéntes csoport tagjai, — folytatja Létrái Dezső. — Sze­retném azt is megjegyezni,1 hogy a lakosság rendkívül ko­moly módon segíti a munkán­kat- Bejelentéseket tesznek, az autóbuszon utazó határsér­tőket maguk viszik az őrsre. S amire rendkívül büszkék vagyunk. Amikor a csoport megalakult, csak egy párt­tag volt közöttünk, most ki­lencen hordjuk magunkkal a párttagságról szóló piros köny­vet. Arra is büszkék vagyunk, hogy Nyilas László, aki koráb­ban a csoportunk tagja volt, most vonult be a határőrség­hez, de már újoncként is mint kiváló határőr- És még egy. Talán ez a legfontosabb. Az önkéntes határőrcsoportot Kiváló határőrielvénnyel és -oklevéllel tüntette ki a BM határőrség országos parancs­nokság vezetőie, öten pedig a r Kiváló határőrjelvényt vehet­ték át. Természetes felada­tunk. hogy tovább erősítsük a csoportot, mert célunk, hogy munkánk elismeréséért egy magasabb kitüntetést szeret­nénk elérni. Ezért jelenleg is öt önkéntes jelölttel foglalko­zunk. — Én biztos vagyok abban,' bosv a maguk elé tűzött célt elérik az elvtársak — fűzi a gondolathoz Lukács József ha­tárőr őrnagy. — Itt szorgal­mas és becsületes munka fo­lyik. Az őrs parancsnokával havonta megbeszélik a határ­őrizeti munka tapasztalatait, a várható követelményeket, szol­gálati rendszerüket. Negyed­évenként a csoportok taglal­nak felkészítését is elvégzi az őrs parancsnoka, de szóinok az önkéntes határőr jogairól, kötelességeiről, a határsértés tapasztalatairól. A HIDEG továbbra is tart­ja a fogát. A hó sem vesz­tett vastagságából- Az állam­határ biztonsága most is fon­tos feladat. Sérthetetlenségé­ről a sorkatonák és az önkén­tesek gondoskodnak. Somogy vári László NÓGRÁD - 1982, január 19., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom