Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)

1982-01-16 / 13. szám

A Magyar Szoeialisfa Munkáspárt Központi Bizottságának levele a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő munkásőrséghez ' Munkásőr elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága nevében a munkásőrség fenn­állásának 25. évfordulóján elvtársi üdvözlet­tel, tisztelettel köszöntőm testületük minden tagját. E jubileum alkalom arra, hogy pár­tunk, kormányunk és dolgozó népünk kife­jezze köszönetét a munkásőrség minden tag­jának a becsületes munkáért, helytállásért, a szocialista haza, a nép ügyének áldozatkész szolgálatáért. Pártunk a munkásosztály önkéntes fegyve­res testületét, a munkásőrséget akkor hívta életre, amikor a belső és a külső ellenség ke­zet emelt a nép hatalmára és történelmi vív­mányaira; a szocialista Magyarország meg­semmisítésére tört. Újjászervezett pártunk, , amely kezdettől fogva a nép odaadó szolgá­latát tekinti legfőbb kötelességének, a Válsá­gos időkben is meggyőződéssel vallotta: a szocializmus mély gyökereket eresztett tár­sadalmunkban. Töretlenül bízott a munkás- osztályban, a dolgozó parasztságban, az ér­telmiségben' A munkásőrség, amely a népi hatalom védelmében született és edződött, jól példázza, hogy népünk a bizalomra biza­lommal válaszolt. A munkásőrség, szocialista társadalmunké fontos intézménye az elmúlt negyedszázad­ban politikailag és erkölcsileg szilárd kö­zösséggé kovácsolódott. Fegyverrel és mun­kával, érvelő, meggyőző szóval, példamuta­tóan, fegyelmezetten teljesíti hivatását, őrzi és ápolja a magyar munkásmozgalom leg­jobb hagyományait; része van abban, hogy népünk a párt vezetésével az elmúlt negyed­században megvédte, megszilárdította és új értékekkel gyarapította történelmi vívmá­nyait. Az önkéntes fegyveres szolgálatot vállalt párttag és párton kívüli munkásőrök esküjükhöz híven, becsülettel tesznek eleget kötelezettségeiknek. A többi fegyveres testü­lettel szoros, elvtársi együttműködésben vé­delmezik szocialista hazánk törvényes rend­jét, óvják és gyarapítják társadalmunk kö­zös vívmányait. A közérdeket önzetlenül szolgáló, példamutató magatartásukkal mél­tán vívták ki népünk megbecsülését. Az évforduló alkalmából a köszönet szavá­val fordulunk a munkásőrség alapítóihoz, mindazokhoz, akik a munkásőrség születésé­nek pillanatában vállalták a megtisztelő, ugyanakkor nehéz szolgálatot. Közülük ma is sokan a testület aktív tag­jai. Övezze tisztelet és megbecsülés az alapí­tókat. A munkásőrség fiatalabb nemzedékei legyenek méltó követői elődeiknek. Pártunknak, kormányunknak és népünk­nek mély meggyőződése, hogy a munkásőr­ség a jövőben is híven, negyedszázados ha­gyományaihoz méltón szolgálja forradalmi ügyünket, szocialista hazánkat, a proletár nemzetköziség magasztos eszményeit. Munkásőr elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében és a magam részé­ről építőmunkájuk és felelős szolgálatuk ellá­tásához sok sikert, testületük valamennyi tagjának jó erőt és egészséget kívánok. Budapest, 1982. január 15­KÁDÁR JÁNOS, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Gofan-vifa a BT -ben Pénteken a hajnali órákig tartott a Biztonsági Tanács ülése a Golan-fennsík izraeli bekebelezéséről és a -kérdés­ben benyújtott jordán hatá­rozati javaslatról. Az Egye­sült Államok kérésére a ja­vaslatról a szavazást pénte­ken estére halasztották. A do­kumentum — mint arról be­számoltunk — felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy tar­tózkodjanak az Izraelbe irá­nyuló fegyver- és hadianyag­szállítástól és függesszék fel bz Izraelnek nyújtott gazda­sági, pénzügyi és műszaki se­gítséget. Megfigyelők egyöntetű vé­leménye szerint az Egyesült Államok meg fogja akadá­lyozni a határozat elfogadá­sát, és nem lehetetlen, hogy Nagy-Britannia és Franciaor­szág hasonlóképpen fog cse­lekedni. Jeane Kirkpatrick, az Egye­sült Államok ENSZ-nagykö- vete — aki csütörtökön több órás megbeszélést folytatott a New York-ban tartózkodó Ronald Reagan elnökkel — a BT ülése után arra panaszko­dott, hogy a javaslat „ameri- kaellenes légkörben szüle­tett”. Hazem Nuszeiben Jordániái ENSZ-képviselő megerősítet­te: biztos a BT kilenc tagjá­nak szavazatában, az arab államok és az el nem köte­lezett országok jelentős ré­szének támogatásában. (MTI) Amerikai felderítés Egy nagy magasságban szál- lentés követeli, hogy az Egye­lő amerikai felderítőgép csü- sült Államok hagyjon fel ak- törtökön több alkalommal cióival a KNDK ellen, és ha­megsértette a Koreai NDK ladéktalanul szüntesse be a légterét — jelentette a KCNA felderítő repüléseket a koreai koreai hírügynökség. A je- légtérben. Éleződik mm mm mm mm M a gorog-torok viszony Görögország csütörtökön an­karai nagykövete útján tilta­kozott a török kormánynál a sorozatos határprovokációk miatt Athéni hivatalos állí­tás szerint kedden egy ra­kétákkal felszerelt török ágyúnaszád megsértette Gö­rögország területi vizeit. Saj­tóértesülések arról szólnak, hogy az Égei-tenger meden­céjének keleti részében, egy görög szigettől 3 és fél riiér- földre észlelték a hajót, amely görög haditengerészeti gya­korlatokat próbált megfigyel­ni­Andreasz Papandreu görög miniszterelnök és hadügymi­niszter csütörtökön fogadta az Egyesült Államok athéni nagykövetét. A kormányszó­vivő nem volt hajlandó nyi­latkozni arról, vajon a talál­kozó összefügg-e, a Washing­ton számára fölöttébb kelle­metlen üggyel: hogy a NATO érzékeny déli szárnyán egyre feszültebb a viszony Ameri­ka szövetségesei, a szocialista párti kormányzatot választott Görögország és a török kato­nai diktatúra között. (MTI) A SZOT napirendjén n lakás- gazdálkodás A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteki ülésén megvitatta az MSZMP Köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács irányelveit a lakás­építés; -fenntartás, -gazdál­kodás és -elosztás fejleszté­sére. Az ülésen Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter beveze­tője után Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese ismertette a szakszervezetek véleményéi az irányelvekről. A széles körű vitában töb­ben rámutattak, hogy a szak- szervezetek eddig is fontossá­gának megfelelően foglalkoz­ták a lakáshelyzettel, a dol­gozók lakásgondjainak meg­oldásával. Nagyra értékelik az államnak a vállalatokkal és a lakossággal közös erőfeszí­téseit a lakásgondok enyhíté­sére. Emlékeztettek a szak- szervezeti kongresszusokon el­hangzottakra, amelyekben a küldöttek elismerték a lakás- helyzet megoldására tett erő­feszítéseket és az elért ered­ményeket, ugyanakkor ismé­telten felhívták a figyelmet az újabb keletű gondokra. A SZOT tagjai hangsúlyoz­ták, hogy szükséges a lakás- építési és -elosztási rendszer átfogó korszerűsítése, különö­sen az, hogy a különböző szo­ciális helyzetű családok la­káshoz jutási esélyei a jö­vőben közeledjenek egymás­hoz. A vitában nagy figyel­met fordítottak a fiatal háza­sok, a többgyermekes csalá­dok problémáira, a nyugdíja­sok sajátos helyzetére, vala­mint a szociálpolitikai szem­pontok következetesebb érvé­nyesítésére. Külön hangsúlyt kapott a munkáslakás-építési akció szükségessége. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a vitában leszö­gezte: az irányelvekben fog-, laltak alkalmasak arra, hogy megvalósításukkal jobb fel­tételek alakuljanak ki a la­kásgondok enyhítésére. He­lyesnek tartják, hogy az irányelvek figyelembe veszik a szociális körülményeket és igazságosabb teherviselést ajánlanak. A tanácsülés kinyilvánítot­ta ■ a szakszervezetek a jövő­ben is segítik az állami cél­kitűzések megvalósítását, a kormány továbbra is számít­hat a szakszervezetek sokol­dalú, aktív közreműködésére. A vita résztvevői hangsúlyoz­ták: határozott állami intéz­kedések szükségesek a la­kásépítési költségek növeke­désének mérséklésére. A ta­nácsülés megnyugtatónak tartja, hogy a kormány jól érzékeli gazdasági lehetősé­geinket és a jelenlegi népgaz­dasági helyzetben is minden lehetőséget felhasznál a la­káshelyzet javítására. NATO — washingtoni nyomás alatt Szankciók és szövetségesek elégedett meg a szükségállapo­tot elítélő elvi nyilatkozattal, hanem azt mondotta: egyet­ért a szankciókkal, mert „gaz­daságilag jelentéktelenek ugyan, de erőteljes politikai jelzést” küldenek a Szovjet­uniónak. Schmidt álláspontjá­nak ez az árnyalatnyi, de nem jelentéktelen módosítása már mutatta az amerikai nyomás hatását. Haig amerikai külügymi­niszter az események' követ­kező szakaszában az amerikai nyomást gyakorlatilag vala­mennyi NATO-országra kiter­jesztette. Nyíltan megmondta: az amerikai diplomácia Brüsz- szelben arra készül, hogy kí­sérletet tegyen a NATO-orszá- gok „stratégiai egyetértésének” kialakítására a lengyel kér­désben, s hogy „erőteljes,»ro­busztus és realisztikus” állás­pontra bírja az atlanti partne­reket. vállaltak, hogy gazdaságpoliti­kájukban nem keresztezik az amerikaiak megtorló intézke­déseit. A korábbi közös piaci értekezlettel ellentétben tehát lényegében elfogadták az ame­rikaiak által erőszakolt tézist a Szovjetunió állítólagos fele­lősségéről. Ezen túlmenően az egyes államokra bízták, hogy milyen szankciókat alkalmaz­nak. Az értekezleten annyit máris közöltek, hogy az élel­miszervásárlásra fordított hi­telektől eltekintve további hi­telnyújtást nem engedélyeznek Lengyelországnak, s felfüg­gesztik a lengyel adósságtör­lesztés átütemezéséről folyta­tandó tárgyalásokat. A NATO-ülésen távolabbi fenyegetéseket is megfogal­maztak. Ezek részben a kelet— nyugati és kifejezetten Szov­jetunióval fenntartott keres­kedelmi és kulturális kapcso­latok felülvizsgálását helyezik kilátásba, sőt célzás történt a Genfben éppen január 12-én, a NATO-értekezletet követő napon újrakezdett szovjet— amerikai fegyverzetkorlátozási megbeszélések sorsára is. Jó néhány hete már, hogy Lengyelországban kihirdették a szükségállapotot, s egyre világosabbá válik, hogy minél több ideje van az Egyesült Államoknak széles körű nem­zetközi nyomás kifejtésére, annál inkább lehetőséget kap vonakodó szövetségeseinek be­folyásolására. E folyamat újabb állomása volt a NATO rendkívüli tanácsülése, amely már összehívását tekintve is példa nélkül állott a szervezet történetében. Hiszen egyetlen napirendi pontja a Varsói Szerződés egyik tagállamának belső helyzete és az ezzel kap­csolatos nyugati szankciós po­litika meghatározása volt. Ál­talánosságban elmondható hogy az amerikai vezetésnek ismét sikerült néhány lépés­sel közelebb szorítani európai szövetségeseit saját álláspot- jához. Korábban az Egyesült Ál­lamoknak azt az álláspontját, hogy a lengyel fegyveres erők fellépéséért, a Jaruzelski mi­niszterelnök által vezetett ta­nács intézkedéseiért a Szov­jetuniót terhelné a felelősség, a szövetségesek elutasították és álláspontjukat a szükségál­lapot elvi elítélésére korlátoz­ták. Közben valójában várako­zó állásponton maradtak, s nem voltak hajlandók követni azo­kat a gazdasági szankciókat, amelyeket Reagan elnök hir­detett meg Varsó és Moszkva ellen. A nézetkülönbség a nyu­gatnémet és amerikai kor­mány között volt a legélesebb. Az NSZK megtagadta a szov­jet—nyugatnémet földgázüzlet felmondására irányuló ameri­kai nyomást. Emellett Schmidt kacellár a kibontakozás szem­pontjából is nem célraveze­tőnek ítélte az embargópoli­tikát, amely — úgymond — gazdaságilag hatástalan és kö­vetkezményeiben elsősorban a nyugat-európai gazdasági ér­dekeket sértheti. Párizs ma­gatartása már élesebb volt, és szokás szerint, az angoloké ál­lott legközelebb az amerikai vonalhoz. A Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti véle­ménykülönbségről tanúskodott január első napjaiban a Kö­zös Piac külügyminisztereinek konferenciája is, amelynek tízpontos határozata kifejezet­ten tartózkodott attól, hogy a Szovjetuniót felelőssé tegye a lengyelországi rendkívüli álla­pot kihirdetéséért. Ez a helyzet azóta megvál­tozott. Schmidt nyugatnémet kancellár, miután az Egyesült Államokban tárgyalásokat folytatott Reagannel, már nem A brüsszeli NATO-értekez- let minden korábbinál negatí­vabb Állásfoglalása nyilvánva­lóan az amerikai nyomás ter­méke. A tizenhat pontból ál­ló nyilatkozat immár elvileg állást foglal az amerikai szankciós politika mellett, no­ha még nem határoz el nyu­gat-európai szankciókat. Arra viszont már kötelezettséget A brüsszeli NATO-értekez- let arról tanúskodik, hogy az amerikai nyomás fokozódik. Az atlanti szövetségesek front­ja még nem szakadt át, a jó­zan megfontolásokat az ame­rikai offenzíva még nem tud­ta teljesen félresöpörni. De az ellenállás arcvonala kétségte­lenül gyengül. H-e) 2 NÓGRÁD - 1982. január 16., szombat Púja Frigyes Reykjavikba érkezett Rácz Péter, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Londoni tárgyalásai után csütörtökön a késő esti órákban Reykjavikba érke­zett Púja Frigyes külügymi­niszter. Hivatalos látogatásá­val kollégája, Olafur Johan- nesson meghívásának tesz eleget. Magyarország 1 és Izland 1955-ben létesített diplomá­ciai kapcsolatot. Az első mi­niszteri szintű találkozóra 1970-ben került sor, amikor az izlandi kulturális minisz­ter járt hazánkban. Hatév­vel később a szigetország dip­lomáciájának vezetője keres­te fel Budapestet. Púja Fri­gyes személyében első ízben utazott magyar miniszter Iz- landra. A megbeszélések Púja Fri­gyes és vendéglátója Olafur Johannesson között pénteken kezdődtek meg. Lengyel vélemény Ki az igazi barát Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: A nyugati világ, főleg az Egyesült Államok sok vezető­jének Lengyelország addig volt jó, amíg sztrájkok vol­tak, s anarchia dúlt az or­szágban. Attól kezdve, hogy a tavaly december 13-án be­vezetett szükségállapot nyo­mán megszűntek a sztrájkok, elhárult a testvérháború ve­szélye, Lengyelország ezen állítólagos „barátai” egyrészt fényegetéseket és szitkokat szórnak Lengyelországra, másrészt hideg számítással az ipar és a mezőgazdaság meg­bénítására tett kísérletekkel térdre akarják kényszeríteni az országot — írja a Trybuna Ludu pénteki száma. A szocialista országok, ame­lyek a válság kezdetétől fog­va nem titkolták aggodalmu­kat a lengyelországi esemé­nyek miatt, mindent megtet­tek és megtesznek az ország gazdasági támogatására, a Lengyelországba irányuló, megnövelt szovjet exportnak köszönhető, hogy az ipar je-' lentős része egyáltalán mű­ködni tudott, jóllehet egyesek mindent elkövettek azért, hogy a gyárak leálljanak. A LEMP központi lapja más helyütt közli azt az in­terjút, amelyet Longin Pas- tusiak professzor, amerikai kérdésekkel foglalkozó ismert szakértő adott a PAP hírügy­nökségnek. Pastusiak felhív­ta a figyelmet arra, hogy Rea­gan elnököt az Egyesült Ál­lamok nyugati partvidékének hadiipari vezetői juttatták ha­talomra, akiknek egyáltalán nem érdekük a kelet—nyuga­ti kereskedelem. A jelenlegi amerikai kor­mányzat a legnagyobb figyel- me't a Szovjetunióval szem­ben folytatott globális méretű játszmára összpontosította, s ebben Lengyelországnak csak az eszközszerepet szánta. A szükségállapot bevezeté­sére való amerikai reagálás hevességét Pastusiak profesz- szor egyebek között azzal ma­gyarázta, hogy nem jött be Washington számítása. Az amerikai „forgatókönyv” szerint ugyanis Lengyelor­szágban szovjet beavatkozás­ra került volna sor. Ezenkívül arra számítottak, hogy a len­gyel hadsereg megbízhatat­lanná válik saját kormánya és a szövetségesek számára. Mint ismeretes, mindkét elképzelés fikció maradt. A NATO-partnereire nyo­mást gyakorló Egyesült Álla­mokban vannak olyan erők, mondotta a professzor, ame- , Ivek globális politikai előnyö­ket látnának abban, ha mégis sikerülne kiprovokálni egy szovjet beavatkozást Len­gyelországban. ■ir Varsóban január '25-én és 26-án ülést tart a lengyel parlament. A szükségállapot bevezetése óta ez lesz a szejm első ülése. A két­napos ülésen a következő na­pirendi pontok szerepelnek: — Wojciech Jauuzelski had­seregtábornoknak, a nemzeti megmentés katonai tanácsa elnökének, miniszterelnöknek a beszéde; — a törvényelőkészítő bi­zottság, valmint a belügyi : és igazságügyi bizottság elő­terjesztése az államtanács törvénytervezetéről, amely a tavaly december 12-én ki­adott rendeletek törvénybe­iktatásáról szól; — a művelődési " és okta­tási, valamint a törvényelőké­szítő bizottság előterjeszti az oktatási dolgozók élet- és munkakörülményeit rögzítő törvény tervezetét, amelyet • kormány dolgozott ki. (MTI) Adil Carconi Shehu utódja Az albán nemzetgyűlés 8. ülésszakának második napján, pénteken az Albán Munka­párt Központi Bizottsága ne­vében Enver Hodzsa, a KB első titkárának javaslatára Adil Carcani miniszterelnök­helyettest jelölték a kormány­fői tisztségre. Az albán mi­niszterelnöki poszt tavaly de­cemberben üresedett meg: ti­ranai hivatalos közlés szerint Mehmet Shehu kormányfő öngyilkosságot követett el. Az Ata albán hivatalos hír- ügynökség * jelentésében az áll, hogy a KB első titkára által előterjesztett javaslatot a nemzetgyűlés „tapssal fo­gadta és egyhangúlag jóvá­hagyta”. Enver Hodzsa kije­lentette, hogy Adil Carcani „a párt és az állam ügyei­ben nagy tapasztalatokkal ren­delkező, ismert politikus, hű­séges káder, aki szakadatla­nul, fáradhatatlanul küzdött és munkálkodott a párt irányvonalának és ideológiá­jának megvalósításáért és vé­delméért”. Adil Carcani beszédében aa új minisztertanács nevében hűségnyilatkozatot tett a párt vezetésének. Megerősítette, hogy Albánia a jövőben is „az önerőre támaszkodást” te­kinti a gazdaságpolitika első­rendű tényezőjének. A miniszterelnök nyilván­valóvá tette, hogy kormánya az eddigi albán külpolitikát folytatja. Kijelentette, hogy Albánia „soha nem fog kibé­külni az Egyesült Államok és a Szovjetunió politikájával”. • (MTI) Megtalálták a versenyzőket Mark Thatcher, a brit mi­niszterelnök elveszett fia és autóversenyző társai csütörtö­kön este algériai Tamanrasset- be érkeztek. A három autóst, akik a Párizs—Dakar verse­nyen vettek részt, egy hét után a sivatagban találta meg a tamanrasseti oázistól 400 ki­lométerre az algériai légierő felderítő repülőgépe. Rejtélyes eltűnésüket Thatcher Peugeot’ 504 típusú kocsijának meghi­básodása okozta. Az Irn brit rádióállamás je­lentése szerint Charlotte Ver- ney-t, a Thatcher fiú francia hölgy versenyzőtársát kivizs­gálásra kórházba szállították. Mark Thatcher a körülmé­nyekhez képest friss volt és jó egészségi állapotban talál­ták meg a gépkocsi szerelő­jét Claude Garniert is. Mark Thatcher kijelentette, hogy „egyáltalán nem félt” a sivatagban töltött hat nap alatt és még legalább tizenkét napig kitartott volna az ivó­víz- és az élelmiszer-tartalé­kuk. A brit miniszterelnök fia meglepetéssel fogadta, hogy édesapja Tamanrassetben vár­ja és meglepte az is, hogy el­tűnésével a nemzetközi érdek­lődés középpontjába került. A brit konzervatív párt kong­resszusain kevesebb újságírót láttam, mint itt most — mon­dotta némi iróniával. (MTIJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom