Nógrád. 1982. január (38. évfolyam. 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
% Szakszervezeteink szerepe az életszínvonal-politika alakításában Interjú Jakab Sándorral, a SZOT főtitkárhelyettesével ' Az életszfnvonal-polltika az a fontos terület, ahol talán a leginkább megmutatkozik az állami és a szakszervezeti érdekek egysége és különbsége, az államigazgatás és a szak- szervezetek á.*al képviselt általános, illetve részérdekek összefüggése és ellentmondása. Feltehető, hogy az elkövetkezendő időszakban az életszí- vonal ideiglenes szintentar- tására kényszerülő, s a gazdaság intenzifikálására törekvő gazdaságpolitika a korábbinál íöbb problémás helyzetet eredményez. Ezért kértem interjút Jakab Sándortól, a Szakszervezetek Országos Tanácsa főtitkárhelyettesétől. — Társadalmi rendszerünkben az államnak és a szakszervezeteknek lényegében azonosak az érdekei. Miként mutatkozik meg ez az érdekazonosság az életszínvonal-politika alakításában, különös tekintettel arra, hogy az élet- és munkakörülményeknek a gazdaság teljesítőképességével, arányosaknak kell lenniök. — Az állam és a szakszervezet kétségtelenül létező és alapvető érdekazonossága mellett társadalmi • mechanizmusunk munkamegosztásában, jól körülhatárolt és érzékelhetően különböző szerepet, funkciót töltenek be. Nagyon leegyszerűsítve a dolgokat, az állaim — pontosabban az államigazgatás vagy gazdaságirányítás — a társadalom, a gazdiaság egésze átfogó folyamatainak irányításáért, az össztársadalmi, összgazdasági érdekek érvényesüléséért felelős. A szakszervezeteknek arra kell törekedniük, hogy az átfogó érdek és a legkülönbözőbb részérdekek kellő összhangban érvényesüljenek, a jogosnak ítélt részérdekek kifejezésre jussanak. A feltett kérdés logikájával egyetértve rendező elvként fogadható el, hogy az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények csak a gazdaság teljesítőképességével arányosan alakíthatók. Nem lehet gazdasági-társadalmi következmények nélkül tartósan eltérni — mógpe- diik egyik irányiba sem — ettől az alapvető arányossági követelménytől. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy rövid távon az élet- és munkakörülmények alakítása terén is rendelkezünk bizonyos döntési szabadsággal, amellyel — a társadalmi folyamatok alakulását figyelembe véve — adott esetben élnünk is kell. Amikor a gazdaság teljesítőképessége — az ismert külső és belső okok miatt — elmarad a fejlődés során kialakult társadalmi igényektől, gyakoribbá válhatnak a különböző érdekütközések és előtérbe kerül a rangsorolás követelménye. A szak- szervezetek úgy gondolják, — hogy bizonyos konfliktusokat. feszültségeket vállalva, azok következményednek elhárítására felkészülve — a társadalomban el kell kerülni az érdekellentétek gyakori kiéleződését, és szükség esetén konkrét intézkedésekkel, az ezeket megalapozó tartalékokkal kell mozgásteret teremteni a részérdekeknek a társadalmi érdekbe való integrálódásához. Végül is az álam és a szak- szervezetek által képviselt érdekek azonossága a gazdaság- politikának abban a sarkalatos célkitűzésében valósul meg, amely szerint az élet- színvonal, az élet- és munkakörülmények területén meg kell őrizni az eddig elért szintet. Sőt, a szakszervezetek érdekvédelmi-érdekképviseleti munkájának szerves része a Jermelést, gazdálkodást segítő munka hatékonyabbá tétele annak érdekében, hogy gazdaságpolitikai feladataink megvalósításához való aktív hozzájárulásunkkal forrást teremtsünk életszínvonal-politikánk céljainak megalapozásához. — Az extenzív gazdaságfejlesztési korszakot követően egyfelől mind nagyobb önállóságot kaptak a vállalatok, másfelől — éppen ezért;— növelni kellett a szakszervezetek érdekvédelmi és érdekképviseleti szerepét, ideértve a dolgozók életszínvonaláról való gondoskodást is. A megváltozott helyzethez igazított és bővített szakszervezeti jogok milyen új vonásokkal gazdagították a szakszervezeti munkát? — A kérdés rendkívül fontos alapvető tendenciákra utal, a világos válasz érdekében azonban — úgy vélem — egy másik összefüggésből célszerű kiindulni. Nevezetesen abból, hogy a szocialista demokrácia kiszélesítése és elmélyítése társadalmunkban az elmúlt 25 év következetesen érvényesülő tendenciája. Ez magában hordoz ésszerűségi elveket (a gazdaságirányítás reformja, a vállalati önállóság és érdektelenség növelése stb.), valamint mély társadalmi-politikai törekvéseket, olyanokat, mint a dolgozók tulajdonosi tudatának'’ fokozása, a szocialista értékek érvényesítése, és így tovább™ E fő folyamat határozta meg a szakszervezeti jogosultságok fejlődéséit, az üzemi demokrácia kibontakozását. A döntési és beleszólási jogok ésszerű decentralizálásában a szakszervezetek mindenkor érdekeltek voltak és lesznek. A demokratizmusnak a mind közvetlenebb formák irányába való fejlesztését alapvető politikai kérdésnek tanítjuk. A szakszervezeti jogok bővülésének legfontosabb jellegzetessége az alapszervezeti munka: a bizalmi intézményének középpontba állítása. Ennek megfelelően a bizalmi egyénileg, az őt megválasztó kollektíva érdekeinek képviseletére széles körű, konkrét beleszólási jogot kapott az élet- és munkakörülményeket érintő döntésekbe. A bizalmiak pedig — mint testület — a vállalat, tröszt, egészét érintő kérdésekben részesei a döntéseknek. Mindez ter- méslzetszerlleg az iparági, ágazati és területi szervek és a SZOT munkáját is gazdagította, pontosabban új módok, gyakorlatok érvényesítésére késztette és készteti. Előtérbe kerül munkánkban az irányító, szemléletformáló jelleg, a hosszabb távú, stratégiai kérdések megfelelő kezelése, a gazdaságpolitikai döntések következetesebb befolyásolása. A hosszú távú társadalmi tervezés megvalósítása, és az abban való aktív szakszervezeti közreműködés — a bizalmi szerepének kiemelése mellett — a szakszervezeti munkát gazdagító másik legfontosabbnak ítélt tényező. — Milyen érdekvédelmi és érdekképviseleti szerep hárul a szakszervezetekre a szocialista építés megújításának, mintegy három éve tartó folyamatában, milyen szerepet töltenek be a bérből és fizetésből élőket érintő hatások, következmények előzetes számbavételénél, mit tehetnek és mit tesznek az esetleges feszültségek idejében való feloldása érdekében? — A szocialista építés megújulását célzó, de bizonyos gazdasági kényszerből is adódó gazdaságpolitikai törekvéseket a szakszervezetek is támogatták és támogatják; nem láttunk más alternatívát mint az egyensúly helyreállítását és az azt szolgáló gazdasági hatékonyság javítását középpontba állító gazdaságpolitkát. Az életszínvonal „megőrzését” a fogyasztás „szintentartását”, a termelés „stagnálását”, a beruházás „visszafogását” és az ezekhez kapcsolódó gazdaságirányítási lépéseket a szakszervezetek sem tartják hosszú távon is érvényes stratégiai céloknak. Ugyanakkor nem térhetnek ki — és nem is akarnak kitérni — a mindezekkel járó politikai felelősség elől sem. Mindezek ellenére bizonyos döntési szabadság maradt, és nem minden esetben fogadható el, hogy adott kérdés megoldására csak egyetlen — kényszerű — lehetőség van. Mindenesetre az ilyen „döntési helyzetek” várhatóan gyakoribbá válnak, sőt nem ritkán olyan esetek is lehetnek, amikor valamiért valamiről le kell mondanunk. Éppen ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk a szükségessé váló intézkedések kihatásai előzetes, tüzetes vizsgálatának. Rendező elvként szeretnénk érvényesíteni, hogy csak olyan intézkedéseket, támogassunk, amelyek gazdasági hatásai érzékelhetően meghaladják az általuk kiváltott társadalmi feszültség mértékét. Lehetőleg el kell kerülni az indokolatlanul irritáló részintézkedéseket, és biztosítanunk kell, hogy indokolatlanul egyetlen kollektíva, egyetlen dolgozó jogos érdekei se szenvedjenek csorbát. Kicsit konkrétabban: el szeretnénk kerülni, hogy életszínvonalat, reálbért, fogyasztást érintő' „megszorító” intézkedések többszörösen és tartósan azonos rétegeket érintsenek. Nagy figyelmet kívánunk fordítani a többszörösen, hátrányos helyzetűek, az alacsony jövedelműek problémáira. Ügy véljük, hogy _ társadalmunknak a közeljövőben is kell, hogy ereje j legyen egyes rétegek helyzetének viszonylagos és valóságos javítására. Fontosnak tartjuk, hogy őszinte, egyértelmű tájékoztatást kapjon •mindenki a társadalom, a gazdaság problémáiról ; nehézségeinkről, sikereinkről. Szükséges, hogy gazdasági fejlődésünk kedvezőtlen külső feltételeit figyelembe véve minden egyes dolgozó érezze, hogy szocialista építőmunkánk eddigi eredményeinek, értékeinek megőrzése — így az ellátás, foglalkoztatás, jövedelem biztonság stb. megtartása és erősítése — korántsem lebecsülendő cél. — Bővülnek-e, s ha igen, milyen módon bővülnek a szakszervezeti teendők, a kisvállalkozások gyarapodásával, különös tekintettel a kisvállalkozásoknál foglalkoztatottak élet- és munkakörülményeire, valamint arra, hogy a vállalkozók jövedelme a vállalkozás társadalmi hasznosságával és munkájukkal arányos legyen. — A gazdasági szerkezet átalakítása, alkalmazkodóképességünk fokozása számos gazdaságirányítási intézkedés alapja. Ezek között egyik igen érdekes, a társadalmat élénken foglalkoztató kérdéskör, a kisvállalkozások kibontakoztatása címszó mögött levő intézkedéssorozat. A szakszervezetek egyetértenek a gazdaságirányításnak a vállalkozó kedv élénkítését célzó törekvéseivel. Ezek mögött egyesék a szocialista termelési viszonyok háttérbe szorítását látják. Ez téves nézet, hiszen a szóban forgó intézkedések éppen a szocialista tervgazdálkodásban rejlő előnyök kihasználását, a szocialista építés intenzív szakaszának kibontakoztatását szolgálják. A kisvállalkozások többsége a szocialista szektoron belül, (teisváltetet, kisszövetkezet, szakcsoport) illetve azzal szoros kapcsolatban (vállalati, munkaközösség, szerződéses, üzem) fog létezni. Ebből .következik, hogy a szakszervezeti feladatok átcsoportosulnak, „átstruktúrálódnak”, de nem változnak meg lényegesen. Jelenleg azon dolgozunk, hogy a kisvállalkozásoknál dolgozók szakszervezeti hovatartozására, az érdekvédelem hatásos megvalósításának szervezeti biztosítására megfelelő megoldásokat találjunk. A rendező elv, hogy az itt dolgozó munkavállalók érdekei kellően kifejezésre jussanak, élet- és munkakörülményeik megfelelő színvonalon alakuljanak s, hogy az érdekképviselet, érdekvédelem szempontjából ez a réteg az egyéb kollektívákhoz hasonló helyzetbe kerüljön. Aczél Gábor Egy időre végleges arculatot öltött a salgótarjáni Arany János lit és a Kistarján! út, A múlt év végén átadott tízszintes, 80 lakásos lakóépület után a jelenlegi tervidőszakban több nem épül. A távlati rendezési tervek szerint viszont még további két hasonló épület emelkedik majd » városközpontban. Csarnok a pampafűben HULLÁMVÖLGYBE KE- tározni kellett volna a terJ RÜLNI — keserves dolog. Lentről a kilátás is rövidre szabott, s ami igazán borúlátóvá teszi ilyenkor az embert, az az, hogy még az alig odább látszó cél elérésére is kevéske a remény. Nem szívesen beszélnek mostani állapotukról a Nóg- rádmegyeri Vastömegcikk Ipari Szövetkezet emberei sem, mert hát nincs is most semmi olyan a megyeri dombok tövében, ami okot adhatna a melldön- getésre. Kínosan döcögő esztendő, régebbi vétkek árának törlesztése, kezdeti kudarcok után megnyirbált s még így sem teljesített terv után most ott tartanak: ha sietve össze nem szedik magukat, keresztet vethetnek a 82-es esztendőre. Pokolian nehéz ilyenkor határozottan talpon maradni, s a hibákban való vájkálás helyett a biztató jelekre figyelni. Rácz Gyula telepvezető és .párttitkár kedveszegetten sorolja, hol látja a bajok eredőit a pártszervezet: — Nem elég határozott és következetes a döntésekben az első számú vezetés. Nem megoldott a középvezetés, jószerivel egy telepvezetőből és egy művezetőből áll. Az alsóbb vezetői posztokon a munkaköri leírások elavultak. Így hát bárki bárkinek továbbpasszolhatja a - felelősséget. Fellazult a fegyelem, s nemcsak a kétkezi dolgozóknál. Fáj ezt mondanom, de nem tehetek mást: mintha romlásnak indult volna a híres cigányszövetkezet, ami biztos kenyeret adott nekünk, családokat iskoláztatott, nevelt. Jó szóval, tanáccsal iparkodott a szövetkezetnek segíteni a KISZÖV elnöksége és a járási pártbizottság is. Talán a vendégjárásra felfigyelve, talán egyebekből következtetve (a műszaki vezető például többször és érthetően megmondta: ha két évet veszteséggel zárnak, szanálásra kerül sor), mindenesetre elterjedt a hir az gmberek között, hogy feloszlik a nagy hirű szövetkezet. Erről persze szó sincs. Sőt! — A kibontakozás éve lesz az idei — üt meg merőben optimista hangokat a műszaki vezető, Molnár László. — Mostanra kell beérni a tavaly, sajnos kicsit későn kezdett termékváltásnak. Az SVT-nek a tűzhelyek sajtolt lemezeit készítjük, ami a szállítást leszámítva, sőt, napi egyszeri szállítással is jövedelmező volna. A bányagépgyárral szállítószalagok sajtolt alkatrészei ügyében tárgyalunk. Új a műanyagbevonás is, hagyományos termékeink lehetnek vele piacképesebbek Persze sok még a bizonytalansági tényező, mikből nem egyet mégis kénytelenek voltak beépíteni a tervbe. Ennyi kockázatot feltélenül vállalni kell azért a döntésbeli restségért, mely a végső határig hagyta nyúlni a hagyományos cikkek élettartamát. Ezt Botos Attila, a szövetkezet fia- ta elnöke is elismeri: — Mi itt ahhoz voltunk szokva, hogy nyugton lehetünk addig, míg termékünket al tudjuk adni. Pedig látnivaj lő volt már régebben, hogy I kikepóban az állványkapocs, a sínszög, több másfajta gyártásúra pedig tsz-ek, szakmun- káskénző iskolák álltak rá. Mindjárt az első jeleknél hamékváltásról. Mi megvártuk a huszonnegyedik órát, s ez tavalyi fiaskónk legfőbb oka. Az őszinteség azonban a többi eredő pedzegetését is meg-! kívánja. Abban, hogy a szövetkezet a tavalyi évet éppen csak nulla eredménnyel zárja, a fegyelemnek is nagy szerepe van. Méghozzá visz- szahúzó szerepe. Mert azt bizony megsínyli a 210 fős kollektíva, hogy szeptemberben például két falubeli haláleset és a vendégség miatt hétnapi termelésnek megfelelő árbevétel marad el.1 Nehezen viseli azt is, hogy a délutános műszakokban indokolatlanul gyenge a teljesítmény. Azt még kevésbé, hogy az embereknek csupán hatvan százalékára lehet a norma teljesítésében biztonsággal számítani. De találkoztak itt már szántszándékkal tönkretett szerszámmal, s olyan géppel is, amibe a felújítás után három nappal belesült a csapágy, mert utoljára atmk- sok zsírozták. S ha már az összefogásbeli tartalékoknál vagyunk, meg kell pendíteni még egy kínos kérdést. Elejtett szavak sejtetik, hogy nem mindenkor ,fúj egy nótát a szövetkezet politikai és gazdasági vezetése. Rácz Gyula párttitkár tiltakozott : — Rokonom js nekem az elnök, .miért haragudnék rá? Tény, hogy gyakran összevitatkoztunk. Ez csak nem baj? S mit mond erről Botos Attila elnök? — Nem igazi ellentét az. In-' kább csak gyanítható egyet nem értés. Számtalanszor előfordul, hogy a vezetőségi ülé-' sen megegyezünk valamiben; aztán napok múlva a munkásoktól a párttitkámak a vezetőségin mondott érveit halljuk vissza. Méghozzá ugyanazokkal a szavakkal formába öntve. Ez a fajta közreműködés nem segíti kiemelni aká-! tyűből a szekeret Márpedig ennek legfőbb ide-- je. Ha kissé késve is, de rá-’ talált útjára a cigányszövet- kezet Megmaradását mindőjffla akarja, hiszen egyszerű kenyérkeresetnél többet jelent számukra. Dolgozni is tudnak, hiszen legutóbb novemberben egy hónap alatt elvégeztek annyit, mint máskor egy negyedévben. Csakhogy akarni te, dolgoz-’ ni is együtt kell a szövetkezetért. Együtt a munkásoknak és vezetőknek, együtt a Bangó, a BotoS és a Rácz famíliáknak. — Sokat adott ez a szövetkezet a megyeri cigányoknak — mondta egy helyütt Rácz Gyula. — Nagy házakat, szép portákat, autókat, kulturáltabb életvitelt, tanultságot. Most rajtunk a sor. Idén elválik: tőlünk vajon mire futja a szövetkezetért? Szép, igaz szavak. Ha valamennyien így gondolják, az erő is, nemcsak remény. VAN ITT EGY CSARNOK, ami jelképe is lehet akár a megyeri változásoknak. A csarnok elemei éveken át hevertek a földön, a szélben zörgő pampafűben. Már megszokta a szem, hozzátartozott a telep képéhez. Kifelé menet látom, áll már a csarnok váza. Tető alá került az épület. Szendi Márta A fiatalokért Igen népszerűek az NÜK- ban az ifjúsági klubok, amelyeknek sokszínű rendezvényei, változatos programjai, politikai, művészeti, természettudományi előadássorozatai évente mintegy 20 millió fiatalt vonzanak. A klubhálózatot állandóan bővítik és korszerűsítik. Felújításukra, átépítésükre mindig szívesen vállalkoznak a társadalmi munkások. Az ifjúsági szervezet, az FDJ javaslatára legutóbb elhatározták, hogy Berlinben ifjúsági házat építenek, amelynek alapköltségeit az FDJ-szerve- zetek tagságának gazdasági tevékenységéből finanszírozzák. . Látogatottak a könyvtárak,’ és az olvasótermek is. Ma az NDK-ban 16 gyermek- és ifjúsági lap, folyóirat jelenik meg, összesen 150 millió példányban. A gyermek- és ifjúsági kiadók 1980-bari 691. könyvet jelentettek meg 21,5 millió példányban. A közkönyvtárak olvasóinak kétharmada fiatal. Jelentős a múzeumlátogató és a koncertekre eljáró fiatalok száma is, Ma a múzeumlátogatók 30 százaléka a fiatalok közül kerül ki. 1980- ban 585 ezer ifjú zenebarát vett részt ifjúsági hangversenyeken. NÓGRÁD - 1982. január 16., szombat 3
