Nógrád. 1981. december (37. évfolyam. 281-305. szám)
1981-12-12 / 291. szám
TNGPtP BFPGMAN' flFTEM (23.) Városnéző sétán a balassagyarmati óvodások , A dinosaurosok eltűnése A mintegy százmillió évvel ezelőtt, a mezozoikumban élt dinosaurusokról még sok téveszme kering a köztudatban. Sokan úgy gondolják, hogy, mint vérszomjas ragadozók, ők voltak az akkori ősvilág urai. A paleontológusok és a zoológusok már kiderítették, hogy a sokféle dinosaurusnak csak egy csoportja sorolható a ragadozók közé és csak ezek jártak két lábon. A legnagyobb dinosaurus hossza 30—35 méter körüli, míg súlya mintegy 50 tonna lehetett. A dinosaurusok kipusztulása fokozatosan, több millió év leforgása alatt zajlott le, a föld különböző területein másmás időszakban. Ez ellentmond annak a hiedelemnek, hogy valamiféle globális katasztrófa történt volna a földön. Kipusztulásuk valószínű oka az, hogy valamitől terméketlenné váltak. „szent Heverde" Eltűnt őszintén bevallom, hogy egy kissé tartottam ettől a beszélgetéstől. Attól féltem, csak panaszokat, sirámokat hallok. Kellemes csalódás ért — egykét reálisnak tűnő negatív tapasztalatot leszámítva a balassagyarmati Bajcsy iskolában kedvezőek az ötnapos tanítási hét bevezetésének első benyomásai. Deák Ferenc Igazgató helyzetelemzéssel kezdi. — Bent az iskoláiban 20 tanulócsoportunk van, kilenc alsó, 11 felső tagozatos. A két körzeti tagiskolában 2—2 tanulócsoport, első-harmadik, illetve második-negyedik ösz- szevonásban. A anyaiskolában 608, a körzetben 78 diákunk van. Magas a napközis arány, hetven százalék körüli — bent 14, kint egy-egy csoport. Amikor a tanévzáró értekezleten elfogadtuk az ötnapos tanítási kísérletben való részvételt, tisztában voltunk azzal, hogy a tantervi óraszámnak mindenképpen meg kell lennie év végére. Az alakuló értekezleten a minisztériumi útmutató alapNagyszabású film forgatását kezdik meg márciusban az újvidéki Neoplanta stúdióiban. A film rendezője Veljko Bu- latic. A nagy vállalkozás megeleveníti a vajdaságiak ellenállási harcát a II. világháborúban, s ezzel hozzájárul a Jugoszlávia népfelszabadító háborújáról és forradalmáról kialakított kép teljesebbé tételéhez. ján beszéltük meg a tennivalókat. A nevelőtestület megértette a kísérlet bevezetésének fontosságát — hiszen jövőre általános lesz, a kipróbálok között mi mint városi-körzeti nagyiskola sok tapasztalatot szerezhetünk. Vállalták a többletmunkát. Ami aggodalmat szült (érthetően) a tanév túlzott meghosszabbodásától való félelem és a jövedelem- csökkenés. Az utóbbit céljutalmakkal, átgondolt munka- szervezéssel igyekszünk elkerülni, de száz százalékban nem sikerül. — Túlterheléssel nem járt az új tanítási rend? — Sem „nulladik”, sem hetedik óra nincs, hatodik is csak legfeljebb kétszer egy héten, így a diákok napi, illetve heti túlterhelését nem tapasztaltuk. A pénteki munkarendet jól kihasználják, így adott a lehetőség, hogy hétfőn felkészültebben jöjjenek a gyerekek. — E megfogalmazás mögött kissé feltételes módot érzek... A stábot és a színészeket elsősorban újvidéki művészek közül válogatják. A felvételek legnagyobb részét a Fruska Gorában, a Szerémségben és Visnjicevo közelében, a Bo- sut menti erdőkben készítik. A nagy transzport című filmet várhatóan 1982. november 29-én mutatják be. — Az a helyzet, hogy pénteken „teljes műszak” van. Fél hatig vannak bent, megtanulhatják a hétfői anyagot (most már házi feladat is adható hétfőre) — de többeknél jelentkezik a hiba, hogy felejtenek... Azelőtt a hétfőt „szent Heverde” napjának tartották sokan, a feszesebb munkarenddel ez eltűnt — A javasolt órarendek közűi melyiket választották? — A kettes variáció mellett döntöttünk. Ennek a lényege, hogy harmadolja a tanévet Nyűgödtabb életritmust, tanulási ritmust hoz magával véleményünk szerint az elsőnél. Évente háromszor csinálunk óratervet. — Hogyan fogadták a szülök és a gyerekek a változást? — Hamar alkalmazkodni tudtak hozzá. Nagy pozitívum, hogy rendszeresség alakult ki az életritmusban. Kevesebb az otthon felejtett felszerelés, jobb a különiböaő foglalkozásokon való részvétel, nem ké- regetik el a gyerekéket a nagyobb bevásárlásokhoz. Kísérletképpen bevezettük, hogy fél órával hosszabb a napközi ideje, fél hatig tart. — Ez is egyfajta megterhelés: kilenc órát az iskolában eltölteni... — Bizony, nagyon sokat vannak a tanulók bent a termekben. .. Két dolog segíthet ezt enyhíteni: az egyik a klubrendszer, a másik több hétvégi kirándulás, túra. mozgási lehetőség beiktatása. A klubok napja nem csak színesítik az iskola falad között töltött időt, de tág teret adnak az egyénre szabott nevelésre, a képességek kibon. takoztatására, élményszerzésre, sikerre. A hét vége? A szombat a pedagógusoknak is szabad — ha mégis munkával töltik, úgy érzem, azért külön elismerés jár. — Említette, amúgy is csökken valamivel a jövedelmük. — Az ötnapos tanítási hét tantervi óraszámai nem teszik lehetővé sokaknál még a kötelező óraszám biztosítását sem. Ez az egész napos osztályoknál és a körzeti tagiskolákban nem gond, bent annál inkább. Tömegsport, énekkar, korrepetálások, klubok, ügyeleti beosz. tás — ezzel sikerül csak még némi kis túlórát Is adni. Fölvetettük a javaslatot: csökkenteni kellene a kötelező óraszámokat, hogy ne rövidüljenek meg a pedagógusok. (Ha már a téli, tavaszi, nyári szünetük megrövidül.) — Még egy utolsó kérdés: mi a helyzet azokkal, akik szülei nem szabad szombatosok? — Felmértük az igényeket: 7—13 gyerek jelent meg szombatonként. Velük önként vállalkozó pedagógus foglalkozik. Amit még feltétlenül el kell mondani a szabad szombatos rendszerről: arra törekszünk, hogy minél jobb együttműködést alakítsunk ki a szülőkkel. Sokat beszélgetünk arról, hogyan lehetne tartalmasabbá, a nevelés szempontjából értékessé tenni a kétnapos vfiken- det. Rengeteg lehetőség van benne! G. Kiss Magdolna Nagyszabású film Á nagy transzport Határ a csillagos ég? Októberben „bálok évadja” kezdődött. Szüreti mulatságok, vendégség! bálok, Katalin-, András- és egyéb nevezetes névnapok, majd a karácsony és a szilveszter kínálja a lehetőségeket táncos rendezvények szervezésére. Néhány évvel ezelőtt a népművelők azt tartották, hogy a bálok tartják el a közművelődési intézményt, a bálok többlet- bevétele finanszírozza a tartalmasabb rendezvényeket. Aztán jött a diszkókorszak, amikor az úgynevezett lemezlovasok lovagolták meg, nem csak a dallamokat, de a kon- juktúrát is. Manapság a diszkó napja leáldozóban van, s talán a nosztalgiahullám ismét az élőzenét, tánczenekarok korszakát hozza vissza. De az aligha várható, hogy ezek a rendezvények ismét többletpénzmaghoz juttatják az intézményeket. Miért? Az alábbiakból bízvást kiderül. Megyénkben — a nyilvántartás szerint — jelenleg négy ideiglenes működési engedéllyel rendelkező (Front, GM ’75 Metán, Helios) és egy ORI-engedélyes (Fanyúl) rockzeneKar működik. Az igényesebb együttesek már csak koncerteken lépnek fel. Bálokat nem vállalnak. Akad ugyan a megyében az említettek mellett jó néhány egyéni engedéllyel rendelkező zenészekből verbulódott zenekar, „lagzis zenekar”, és az idősebb korosztályhoz tartozó slágerzenét játszó triók. Választék tehát éppenséggel van. De a népművelőnek nem kis gondot okoz e kalkuláció —, hogyan is alakulhat a bevétel. Rendelet szerint egy hatórás bálon való közreműködésért. az ideiglenes engedéllyel, vagy „C” kategóriás besorolással rendelkező zenészek fejenként 210 Ft-ra jogosultak. A „B”, vagy magasabb besorolású muzsikus esetenként 360 Ft-ot kérhet. Kiszámítja tehát a népművelő — a zenekar felállásának megfelelően, plusz a szállítási költséget is bekalkulálva — a várható kiadásokat, és megkeresi a zenekar vezetőjét vagy mened4 NÓGRÁD — 1981. december 12., szombat zserét (ma már egyes zenekaroknak ez is van), és az időpont-egyeztetés után rátér az anyagiakra. És ekkor jön a meglepetés! Íme néhány példa az árajánlatokból: A GM’ 75 3880 Ft, Hídvégi Ottó és háromtagú tánczenekara 4000—5000 Ft, Balogh Béla és kisegyüttese 3600—3900 Ft gázsiért vállal fellépést. Ha jól számoltunk, akkor 400 forinttól 1200 forintig terjednek a személyenkénti tarifák. És ez csak egy sima bál... Vegyük talán a szilvesztert vagy a karácsonyt, amikor egy-egy zenekar személyenként 2000 forintot is elkér, pedig sem regisztervizsgája, sem pedig ideiglenes működési engedélye nincs. Ezzel legjobb esetben csak valamelyik tagja rendelkezik. Kérdezzük ilyenkor; hol a határ? Hol az a szerv, hol az a rendelkezés, amely ezt megakadályozza? Az egyik zenekar-vezető gúnyosan jegyezte meg kérdésemre, hogy mégis mi határozza meg, hogy mennyit kérnek: ,,Kit, hogy tudunk megvágni!” Van zenészszakszervezet, van Országos Szórakoztatózenei Központ, amely védi a zenészek érdekeit. Védené a köz- művelődés érdekeit is, de a népművelő is cinkosságot kénytelen vállalni a kiközvetítés során, mert zenekarra szükség van, törvényes bérért pedig senki sem hajlandó a bálokon fellépni. Az Országos Rendező Iroda által 1980. január elsején kiadott tájékoztatófüzetet lapozgatom, mely a hivatásos zenekarok és énekesek gázsiját közli. A tánczenekarok közül olyan valóban élvonalbeli együttes*1 mint a Fonográf, az LGT, a Hungária, a Piramis stb., a személyenkénti gázsi legfeljebb 400 forint. Ezer forinton felüli gázsit csak a Népköztársaság kiváló művésze, vagy Kos- suth-díjas művész vehet fel..’. Hogy a „lagzis zenekarok” gázsijának határa se a csillagos ég legyen, hanem egy reálisan szabott ár, azért nemcsak az Országos Szórakoztatózenei Központnak, a köz- művelődés irányító szerveinek, hanem a leg úrin tettebbeknek —* a népművelőknek — is tenniük kellene valamit. összefogással! Mátyus Imre Csak egy életünk van... 1949 áprilisában megkaptam az amerikai filmszövetség — ez a cenzúraintézmény egy fajtája — igazgatójának a levelét: — „...ezekben a napokban az amerikai újságok sokat írnak arról, hogy ön el akar válni a férjétől, elhagyja a lányát és Roberto Ros- sellinihez akar feleségül menni. Nem szükséges mondanom önnek, hogy ezek a hírek nagyon megrázzák azt a számtalanul sok honfitársunkat, akik önt a -filmvászon First Ladyjének« tartják — művészileg és emberileg is. Az ön terveiről mindenfelől csak a megdöbbenés kinyilvánítását hallom. Ilyen módon nemcsak a filmjének árt, hanem köny- nyen szétzúzhatja filmszínészi karrierjét is. A szituáció kört»n olyan komoly lett, hogy azt kell tanácsolnom önnek, amilyen gyorsan csak lehet, cáfolja meg ezeket a híreket, hogy ezek nem felelnek meg a valóságnak, egyáltalán nem gondol arra, hogy elhagyja a gyermekét, vagy elváljon a férjétől, és nincs szándékában bárki máshoz feleségül menni”. Cortina d’Ampezzóból is jött egy levél Hemingwaytől: „Figyelj ide, lányom, most beszédet tartok neked. Csak egy életünk van, mint ahogyan ezt már elmagyaráztam neked. Te egy nagy színésznő vagy. A nagy színésznők mindig nehézségek közé kerülnek — előbb, vagy utóbb. Ha nem, szart se érnek.” „Űj beszéd: Ne aggódj. Az nem segít.” „Vége a beszédnek! Lányom, legyél derék, jó lány, és gondolj arra, hogy van két embered — nem is olyan messze —, Mary és én, akik szeretnek téged és melletted állnak. Gondolj arra, hogy mindenkinek megbocsáttatnak a vétkei... Ha valóban szereted Róbertét, mondd meg neki, hogy mi szeretjük őt és jobb lesz neki, ha jó fiú lesz hozzád, vagy Mister Papa egy reggel megöli őt, ha lesz egy szabad reggele Ernest.” Ez maga volt a pokol. AnyJ nyit sírtam, hogy már azt hittem nincs több könnyem. Az volt a véleményem, hogy igazuk van az újságoknak. Cserbenhagytam a férjemet, a gyermekemet. Borzalmas asszony vagyok. De ezt nem akartam. írtam egy levelet Pettemek, hogy megmondjam neki, nem akarom az orránál fogva vezetni, nem akarok visszatérni hozzá. Az lenne a legjobb, ha elválnánk. Beszéltünk telefonon, táviratot váltottunk, majd Petter eljött Olaszországba, hogy beszéljen velem. Végül Messinában beszéltünk meg találkozót. De nem volt értelmes dolog Petterrel egy messinai szállodában találkozni. Közte és Roberto között azonnal nyílt ellenségeskedés kezdődött. Ha Róbertéval beszéltem, Petter szólt közbe. Ha Petterrel beszéltem, Roberto avatkozott bele. Olyan borzalmas volt, hogy még mindig nem tudok jól visszaemlékezni rá. Majdnem mindent elefelejtettem. Következik: 24. Válás Pet-> tértől. Filmiegyzet Korai darvak Kirgiziában azt tartják, a korai darvak szerencsét hozJ nak, mert jó termést ígérnek. A téli hó még fel sem olvadt a mezőkről, de a darvak megjelennek. Megjelentek a háború alatt is, s a nélkülöző, aggódó falusiaknak egy kia reményt vittek. A háború kialakította a maga szomorú hagyományait. A1 frontra induló férfiak kivágták a fákat a házuk körül, hogy i amíg odalesznek, legalább a tüzelő miatt ne legyen gondja az otthon maradó nőknek, gyerekeknek. A kunyhók körül meredező néma farönkök azt mutatták: itt sincs erős férfikéz. Az elindulás előtt a babonákban hívők a folyónak áldozták arany-, ezüstszereiket, hogy visszatérjenek egyszer. A gyerekek az ilyen eseményekről a maguk módján vettek tudomást. Ahol lehetett, a kalandot, az izgalmat keresték, aztán lassanként rajtuk is elhatalmasodott a szorongás, a félelem. Sok tizenéves vállára felnőttgondok zúdultak. S nem volt, aki segítsen, tanácsot adjon. Egy ilyen kirgiz kamaszfiú a hőse a Korai darvak című filmnek, mely a Csin- giz Ajtmatov—Bolotbek Samsijev író-rendező párosnak már a második alkotása. Az első a nálunk is bemutatott Fehér hajó volt. A szovjet nemzetiségi filmgyártásban a kirgiz nem sorolható az élvonalba (ez inkább a grúz, örmény, litván, ukrán filmeket illeti meg), de néhány kiemelkedő képviselője révén vannak bizonyos' hagyományai, mindenképpen kialakult a jellegzetes nemzeti arculata. Ez annak köszönhető, hogy a kirgiz rendezők saját népük történelméből, kulturális hagyatékából merítenek, legjelesebb művészeik otthon dolgoznak, vagy hazajárnak. Közöttük van a rendező és színész Samsijev, az író és forgatókönyvíró Ajtmatov, ■vagy a színész és festő, Csokmorov. A Korai darvak című munkájuk a fegyveres harcok ábrázolása nélküli háborús filmek közé tartozik, azaz a hátország küzdelmét mutatja be a megpróbáltatások nehéz éveiben. A háború nem a csaták véres valóságában jelenik meg, hanem kegyetlen következményeiben, s a boldog napok emlékképeinek kontrasztjaként. A valóság ugyanis —a magukra maradt asszonyok, gyerekek, öregek, a rendhagyó iskolai órák, a lovak ápolása, a kamaszszerelem — a filmnek csak az egyik rétegét jelenti. A főszereplő fiú, az álmodozó Szultanmarat képzeletében gyakran jelennek meg a múlt derűs percei, amikor a család közösen uzsonnázott a kerti fák alatt, de amikor a fiú szájához emelné az édes dinnyeszeletet, riadtan rezzen vissza a valóságba: gázálarcban van. gyakorolnak az iskolában. A múlt felidézése mellett Szultanmarat a jövőt is megálmondja. Látja apját (Szuj- menkul Csokmorov játssza), amint a győztes csapatok élén gyönyörű lovon hatalmas vörös zászlót lengetve megérkezik a háborúból. Az örömzajba édesanyja hangja vegyül: költö- geti, nincs mit enni adni az állatoknak. Miközben Szultanmarat a szénatolvajokat kutatja és a kolhoz lovait gondozza, mindig apja idealizált példája jelenik meg előtte, mindenben hozzá akar méltó lenni. Ezért ered gondolkodás nélkül egyedül a banditák nyomába, akik apja lovát is elrabolták. Kegyetlen lövések érik, de míg holtan a földre zuhan, pár pillanat alatt újra látja hazatérő apját, akit felesége könnyes szemmel fogad, mert a fiuk nincs többé. A Korai darvak nagy gonddal, szakmai hozzáértéssel elkészített film. A háborús évek ridegségének és a fényes, önfeledt, háború előtti időnek á szembeállítása mindenekelőtt az operatőr. Szergej Taraszkin érdeme, aki a sziklás hegyekkel borított kirgiz táj sokféle arculatát kereste és találta meg. Ezzel is hozzájárult ahhoz a finom, lírai hangvételhez, ami emlékezetessé teszi a filmet.